#Téveszmék

[faszom-azegeszbe]

"Te vagy az egyetlen bűnöm

Hogy minden nap kivárom az éjszakát

Csak hogy láthassam:

Merre jár az én babám

Add a kezed ne félj

Ha túl sok árnyék tart feléd

Hadd legyek én neked a fény

Túl sok emlék szállt belém

Tudom ez nem is az az élet

Tudom hogy már nem számít a szó

Tartsd magadban a téveszmét!.. "

[kepeslajoska]

A szkizofrénia (görögül: σχιζοφρένεια, szkhizofrénia) vagy elterjedt alternatív alakban skizofrénia, néhol hasadásos elmezavar olyan kóros mentális állapot, amelyet a mentális folyamatok összeomlása, a gondolatok, érzések és cselekedetek közötti összhang felbomlása, rossz érzelmi alkalmazkodás, érzékcsalódások és téveszmék jellemeznek.

[szuffersztar]

"Amit tegnap még nem lehetett elviselni, úgy fájt és égetett, ma nem fáj többé. Ülsz egy padon és nyugodt vagy...

Tegnap még mindez valószínűtlen volt, lebegő és értelmetlen, s egészen más volt a valóság.

Egy napon felébredtem... és mosolyogtam. Már nem fájt semmi. És egyszerre értettem, hogy nincsen igazi. Sem a földön, sem az égben. Nincs ő sehol, az a bizonyos. Csak emberek vannak, s minden emberben van egy szemernyi az igaziból, s egyikben sincs meg az, amit a másiktól várunk, remélünk. Nincs teljes ember, és nincs az a bizonyos, az az egyetlen, az a csodálatos, boldogító és egyedülvaló. Csak emberek vannak, s egy emberben minden benne van, salak és sugár, minden.

...mert igazi nincs, mert a téveszmék elmúlnak, de én őt szeretem, és ez más. Ha az ember szeret valakit, mindig megdobog később a szíve, mikor hall róla, vagy látja.... azt hiszem, minden elmúlik, de a szeretet nem múlik el.

Egyetlen emberből kell megcsinálni azt a hangszert, amely minden dallamot érzékeltetni tud." (Márai Sándor: Az igazi, részletek)

[bdpst24]

Innen már nincs lejjebb: itt van Azahriah új dala és klipje

Innen már nincs lejjebb: itt van Azahriah új dala és klipje

Tizenegyezer méteres mélységbe, a Mariana-árok legmélyére merül legújabb videoklipjében Azahriah. A mariana.árok című dal igazi Valentin-napi meglepetés az ország legnépszerűbb dalszerző-előadójától, aki négy hónappal ezelőtt adott ki új klipet. A valamiamerikai azóta átlépte az ötmillió megtekintést YouTube-on. A mariana.árok című, angol-magyar nyelvű dalhoz tartozó videót a Téveszmék klipjét…

[hicapacity]

Narkós NER

bedöntésére se képes csoport mit is kezdhetne dúsított dezinfók, mérgező propaganda ,felfújt fakenews, ömlesztett álhírek, terjesztett téveszmék, kóros hitek és veszélyes vallások ellen?  Lehet még valamit tenni?   .. Aligha.  Nem lehet megmenteni senkit, aki hagyja magát veszni. E leckéért mindenkori magyarságnak   drága árat kell fizetni!

[prittypoets]

Gondoltam, milyen király lesz, ha 27 év felelősségvállalás elől menekülés után, végre veszek egy drasztikus pálfordulást, és egyik napról a másikra (már amennyire ez lehetséges) kidobom az életemből a felesleges dolgokat, hogy megszokjam, és az életem értelme a felelősségvállalás legyen. Így történt, hogy abbahagytam az edzést (“csak a hiúság miatt csinálom, hogy jó seggem legyen”), kifaroltam a baráti társaságokból (“úgyis csak tompulni járunk össze, és nekem abból már elegem van”), abbahagytam a kirándulásokat, nem jártam a természetbe (“felesleges lődörgés meg bambulás, haszontalan semmicsinálás”). Emberekkel ezáltal már csak azért sem találkoztam, mert itthonról dolgozunk. Minden szenvedéssel teli percet fogcsikorgatva elviseltem, mondván, ha kibírom, olyan fantasztikus változásokon fogok átesni, amiért már megérte élni. Így 4 feszült, hisztis, agresszív év után annyit mondhatok: ez mind baszott hülye ötlet volt, és ha ma nem szembesít vele a párom, hogy minimum szerezzünk egy irodát, különben belehalunk, akkor én még mindig abban a hitben élek, hogy igazából ez nekem jó, és csak azért érzem magam szarul, mert valamit még nem csinálok tökéletesen. Sose legyetek ilyen hülyék, hogy nem veszitek észre, hogy folyamatosan hülyék vagytok. 😂 Ja, és törekszem az ítélet- és kritikamentességre is, mint látható, inkább kevesebb, mint több sikerrel 😂

[csacskamacskamocska]

Veszteségek

Az emberek általában úgy vannak egyedül, hogy az ágyban fekve odanéznek a másik oldalra és hát, nincs ott senki. Se odabújni se megbökdösni nem lehet, még este se, nemhogy napközben. Vagy cipelik haza kurvanehéz cekkereket és senki nem nyit ajtót, hanem le kell tenni a táskákat és elővenni a kulcsot. Vagy úgy is érzik, hogy amikor mennek haza, akkor nem azt mérlegelik, hogy mi lehet otthon a kaja, hanem azt, hogy mit lesz még erejük megfőzni maguknak. Vagy jó lenne elmesélni, hogy képzeld, rájöttem, összeraktam, megoldottam, megcsináltam, elkészült, kinőtt, megharapott, kurvaanyja, olcsó volt,  szép volt, sírtam, dühöngtem, mindmeghalunk, de nincs kinek igazán, hanem mérlegelni kell. Ezt ennek, ezt annak, ez meg lófaszt, senkit se érdekel igazán, ez olyan kis apróság vagy ciki, hogy csak annak lehetne elmondani... aki nincs. Én úgy lettem egyedül, hogy körberágtak. Hogy mindig letörnek egy darabot az amúgy is tákolgatott életérzésemből, hogy nem vagyok annyira egyedül mégse, hiába az összes fenti, mert nekem azért van... Tegnap például felhívott az anyám. A hangja okosan, összeszedetten csengett. Gratulált, hogy milyen fantasztikusan ügyesen elrendeztem a dolgokat, milyen szépen haladok mindennel, és igazán elismerésre méltó, hogy mindezt a munkám mellett. Úgy meghatódtam mint a csuda! Hogy lám, még a végén ő is rájön, hogy milyen ügyes gyereke van és abbahagyhatom az örökös harcot és magyarázkodást meg bizonygatást újra meg újra és legalább élete végén megérkezhetek az anyám karjába. És most, hogy eladtam mindent, mihez kezdek a pénzzel... kérdezte aztán. He? Hogyhogy eladtam mindent? És mi van? És leesett, hogy megint fantáziál. A következő szavaiból már az is kiderült, hogy nem csak fantáziál, hanem még kattantságában is manipulálni próbál. Azt gondolja, hogy ha dicsér, akkor majd kiszedi belőlem a valóságot, mert elandalodom a szép szavaktól, és elmondom azt, amit addig nem. Hogy hogyan kótyavetyéltem el a vagyonkát. De nem is ez a baj, mert beteg szegény, már nem haragszom rá cseppet sem, hanem, hogy a hangja... a hangja, a beszéde pontosan ugyanolyan volt, mint mindig, amikor dicsért. Magabiztos és megnyugtató. Így egyetlen telefonhívással az idők végezetéig visszatörölte az összes, amúgy nem túl sok elismerést. Mert nincs erőm magamat győzködni, hogy dede, három éve az ilyen az igazi volt, csak most nem. És hat éve a pontosan ugyanilyen, és tíz éve és és... sosem volt igaz, csak szemfényvesztés. Így egyszerűbb. Logan se tudja azt mondani, nézd, itt van ez a szép nagydarab segítés, én ezt neked adom. Szeretnék neked örömet szerezni, és nekem is jólesik. Jólesik az örömöd és ebben a hülye járványban jó ez, hogy eljárok egy ilyen biztonságos helyre ami kizökkent kicsit mert mert amúgy sehova se mennék. Nem. Devalválja amit tesz, mert kihangsúlyozza, hogy ő mindenkinek és sokaknak segít és nem azért teszi, hogy örüljek, hanem mert bosszantja, hogy nem haladok a dolgaimmal. És gyorsan felajánlja a segítségét idegeneknek is, hogy látszódjon, hogy ő tényleg segítős. És akkor már nem lehet azt mondani, hogy szeretésből van, hanem azt kell éreznem, hogy éppen csak kapóra jött a nyomorom, legalább van mivel elbaszni az időt. Mivel őt nem ismerem olyan rég óta mint anyámat, ezért vele kapcsolatban még mindig vannak táblák amiket nagy elánnal a földbe verek. Tudom baszdmeg, hogy szeretésből csinálod, csak fosol tőle, hogy túlgondolom. Amivel csak azt érem el, hogy már akkor sem venném észre, hogy valaki érdeklődésből kedves velem, ha esetleg megtörténne. Nem kell bizonygatni a dolgok érzésnélküliségét. Már úgy se tudom máshogy gondolni. Na mindegy, Loganen sem kell többet gondolkodnom, meg anyámon se. Lerágták magukat rólam. 

[danceswithnobody]

Nehéz érzések

Úgy érzem, le kell fessem az érzéseimet ismét.  Valamelyik nap szó szerint bezártak a lakásomba és a lakásomhoz tartozó összes kulcs szétszórtan a városban és vidéken. Sikerült kimenekülnöm, de előjött egy új érzés, a klausztrofóbia, amiről eddig is tudtam, hogy lappang, de most szemtől szemben találkoztunk. Nagyon kétségbe voltam esve, pedig tudtam, hogy nem tart majd sokáig, de a tehetetlenség érzése sokkal erősebb volt nálam.

A mai napomat pedig a csúnya önostorozás, félelem és a csalódottság általi levertség jellemzi, ami kimondatta velem, hogy igazából már  képletesen is be vagyok zárva magamba. Vagyis kicsit magamba, kicsit pedig egy elképzelt szobába, aminek van ugyan két ajtaja, de mindkettő zárva van, mert egy embernél van csak kulcs hozzá. /Időhúzás folyik épp./ Már nincs nála adu, már nincs nála, amivel irányíthat, mégis az egyik ajtón az áll, hogy “Megbocsátás”. 

Nagyon nehezen tűrném egyébként is, ha az “Elengedés” feliratú ajtó nyílna ki végül az ő kulcsával. Mérföldekkel több bennem a remény affelé, hogy bármit meg lehet oldani megfelelő mennyiségű és minőségű kommunikációval. Ennek hiányában egyébként is csak téveszméket gyártunk, a másikat hitegetjük és húzzuk egymás idejét, fájdalmasan hosszú ideig is akár. 

Pedig az idődet tényleg nem adhatja vissza senki és semmi, ezért borzasztó nagy pofátlanság, hogyha nincs meg meg az illetőben a potenciál és nem képes szemtől-szemben, őszintén kommunikálva megtárgyalni bármit is, akkor azzal lényegében az életedet falatozgatja. Attól függően, mennyi ideig vagy hajlandó ezt tűrni. Utána már lehet lakomázni fog belőled. És te ilyenkor már vissza nem tudod csinálni...  

[vaningyen]

Egy pszichiáter a saját bipoláris zavarát próbálta DMT-vel kezelni. Hatalmas, napi egygrammos dózisban fogyasztotta a szert, és clonazepamot szedett mellé altatónak. Fél év után 2-3 nap szünetet tartott, de a szervezete nem bírta a hirtelen leállást. Kórházba került, ahol rohamot kapott; hat biztonsági őr fogta le, amíg teletömték nyugtatóval. Vallásos téveszmék kínozták, és ördögűzést kért a kórházi személyzettől, azt állítva, hogy démonok kapaszkodnak a lelkébe. Egy hétig megfigyelés alatt tartották, de utána az orvosai tanácsa ellenére távozott a kórházból. Azóta senki sem látta.

https://qubit.hu/2020/09/18/a-rakosi-korszak-magyarorszagan-vigan-folyt-a-kiserletezes-a-pszichedelikus-szerekkel?_ga=2.147592375.1079127595.1599479921-1059084927.1591115217

erre szokta @markoferko azt mondani, hogy emberi történet

[politikapolka2]

A bevándorló státusz

"A Jim van Os és munkatársai (2009) által elvégzett metaanalízis szerint a pszichotikus tünetek (például: hallucinációk, téveszmék) előfordulási gyakorisága az általános populációban 8% körül van, ami jóval magasabb a diagnosztizált eseteknél. A kockázati tényezők közé tartozik a férfi nem, a fiatal felnőttkor, a városi környezet, a rossz szociális helyzet, a negatív életesemények, a drogfogyasztás és a bevándorló státus."

"amúgy olyan álszentnek tartom ezt a "bevándorló státuszt"... a nagy szart! nem önmagában a bevándorló státusz hajlamosít, hanem a bevándorlás során átélt, megélt, mindennek kitett helyzetek, multitraumák!!!! hogy éhezik, retteg, megerőszakolják, megalázzák stb..."

"Posztraumatikus Bevándorló Szindróma :)"

"Éheztetés, fůtés hiánya, verés, megalázás: terroristakeltetőt ūzemeltet Magyarország."

[tundertaplo]

Nem követtem végig a gondolataidat a Free Solo kapcsán, de ahogy most előjött a sport veszélyessége és a film, előhozott egy korábban elterjedt téveszmét a mászásról: mindenki keverte nehézségét és a veszélyességét. A totál süketek még azt is ünnepelték mennyivel gyorsabb volt másoknál. Közben Honnold nyilatkozta, hogy a lehető legkönnyebb utat választotta, a szabadmászás épp elég veszély magában. Azaz ő sokkal hidegebben-okosabban mérlegeli a veszélyt,mint az őt tévesen/rosszul ünneplő tömegek.

Hát, itten azért több dolgok akadnak össze asszem. 

Visszafelé haladva: Honnoldról aránylag könnyű azt mondani, hogy hidegebb fejel mérlegel, de azt nem nagyon szokták beleszámolni a nemmászók, hogy két évet rakott erre a mászásra az életéből. Ami nem olyan, mint nekem két mászóévem, hanem valami egészen galaktikus léptékkel más két év. És ebben benne van a minden kicsit is mozgó kő lebaszása a falról, módszeresen, alaposan, közvetlenül a mászás előtt. Ebben benne van a fűcsomók, mohák levakarása. Ebben épphogy nincs benne a vízfolyások kiszilózása. Vagy ki tudja. Mindenféle becsmérlés nélkül: ez egy nagyon alaposan begyakorolt, nagyon hosszú tornászrutin volt. És minél kevésbé mászik valaki, annál kevésbé érti, hogy ez mekkora kalaplengetés a részemről, és mennyire nem leszólása a dolognak. 

Fal. Néztem én már mindenféle topókat, de azért olyan falnak, ahol a legkönnyebb út UIIA IX, a közelébe se mennék, hogy a legkönnyebb utat másszam. Olyannak se, ahol az út eleje UIAA VIII-, de Jim Bridwell nyitotta azt a részt. A lehető legkönnyebb út itt Honnoldtól egy kijelentő mondat, de az ő szintje alatt sokkal is még mindig egészen felfoghatatlan mászónehézségről beszélünk. 

Téveszmék. Ha van rendeteg időd, akkor vitatkozz @intermontes kollégával arról, hogy a mászás sport-e egyáltalán. Szerintem ez egy értelmetlen vitatkozás, mert azt gondolom, hogy a mászás hegyen levés függőség, és bár nyilván lehetne heroinistaversenyt is rendezni, azt azért ízléstelennek érezné mindenki. A mászás veszélyessége adottság, amivel minden mászó a saját döntései alapján, a saját fejében, a saját szerettei szemében kell együtt éljen. Ezen túl senkinek semmi köze hozzá. A mászás nehézsége kihívás, mindenkinek sok sikert a sajátjáthoz. Ezen túl senkinek semmi köze hozzá. 

A baj az a kolléga, aki reggel a konyhában büszkén mondja, hogy megy ki szombaton Rókahegyre, mert három hónapja jár a Monkeyba edzésre, és lett ott egy haverja, aki már mászott kint, és elviszi. És azt gondolom, hogy ennél fontosabb dolga is lehetne a mentőhelikopternek, de nyilván egy geci vagyok.

[healthcarehospitality]

"Legyen szép napod, szép estéd! Sose gyötörjenek a téveszmék."

Fotó: Szodorai Regina

[lempner]

🤍

[csacskamacskamocska]

Kicsit jobb most

Nincs bennem folyamatos szorongás, se leértékeltség érzés, se elutasítottság érzés, se megfelelési vágy. Iszonyat jó ez! Néha elkap valami szomorúság, mert az egyik csápom szabadon lebeg és kapkod, és tudom, hogy neki nehéz lesz bárkihez is kapcsolódni, pedig amíg nem teszi, addig idegesítően fog tekeregni. Ellentétben mondjuk a szexualitás csápommal, ami összetekeredik, mint egy alvó kígyó és csak néha emeli fel a fejét, nem zavarja különösebben a hiány. A szexualitás csápom energiáit simán átcsatornázom máshova. Hiányzik, hiányzik, de nincs önálló élete. Képek Egyszer egy könyvbemutatón jártam, ahol a szerző volt felesége is jelen volt. Az ilyen feleségek, barátnők és egyéb kapcsolódó részek többnyire visszafogott, decens háttér illúzióját keltik a megjelenésükkel, viselkedésükkel. Tudatalatt emelik a szerző értékét. Ezek ilyen matakommunikációs dolgok amik ellen üvöltve ágálhatunk, de vannak. Ex egy erősen elhízott nyolcéves benyomását keltette. Viszont nem sokan tudtuk, hogy ő az ex. A cuki nyolcéves egyszercsak mondja nekem (eskü nem emlékszem az előzményre), hogy a szerző milyen szerény, hogy látom-e én, hogy milyen szerény! Ritkán fordul elő, hogy köpni-nyelni nem tudok, de az az a pillanat volt. Elég régóta ismertem a szerzőt és sok minden szépet meg jót tudtam volna mondani róla, de a szerény az tuti nem volt köztük. Nem, a nő nem viccelt. Mondjuk azt tudtam pár közös ismerőstől, hogy a nő nem normális, mármint nem úgy, mint az írók vagy művészek úgy általában, hanem frankón komoly bajok vannak vele. Az egész sztorit azért mesélem, mert beugrott az a kép ahogy néz rám és mondja lelkendezve, hogy én látom-e, hogy a szerző milyen szerény. Nem látom. Nem csak ezt nem látom, hanem anyám fantáziavilágát sem látom, sőt a legjobb barátaim életbuborékainak belsejét sem látom. Semmit sem látok, csak a saját gondolataimat. És gondolom, hogy amit én mondok az másokban épp olyan döbbenetet okoz, mint annak a nőnek a mondata. Lehúztak együtt 10 évet, azóta is szoros a kapcsolatuk, és a fasziról, aki egy arrogáns, kíméletlen, manipulatív valaki, ő azt állítja, hogy "szerény". Szerintem meg jóképű.

Rengeteg illúziót veszít el az ember, ha megérti, hogy miféle agybuborékban él, elszigetelve a valóságtól. És esélyes sincs semmiféle tanulással és elmélkedéssel, de még a kommunikáció fejlesztésével sincs esély rá, hogy ne egy buborékkal maga körül éljen. A kis buborékainkat összetoljuk jó szorosan és azt mondjuk, kapcsolatban vagyunk. Fogalmunk sincs róla, hogy a másik ilyen faszságokat gondol rólunk. De az sem lehetetlen, hogy a másik ember a legtökéletesebb alanya annak, hogy hatni tudunk a buborék ellenére. Mert mondjuk szerénynek akartunk LÁTSZANI. És van valaki, legalább egy, aki annak lát vagyis képesek vagyunk a buborékokon keresztül is átnyomni a kontrollt valaki felett. Mámor. Na mindegy, viszem a kis buborékomat, mert jobb nekem szorongások nélkül, és jobban szeretném, ha inkább valami pozitív pezsgést éreznék, és ha akarok is valami marhaságot gondolni valakiről, akkor az legalább nevetséges ne legyen. Mondjuk tudnám rajongva mondani, hogy látod milyen kibaszott tehetséges???? Na, ehhez keres a csápom egy másik buborékost.

[cry-baby-69]

'Skizofrénia'

A skizofrénia, vagy hasadásos elmezavar olyan kóros mentális állapot, amelyet a mentális folyamatok összeomlása, a gondolatok, érzések és cselekedetek közötti összhang felbomlása, rossz érzelmi alkalmazkodás, érzékcsalódások és téveszmék jellemeznek.