#Sukunahikona Jinja

[dajkag]

A mai első szentélyem a Sukunahikona Jinja volt. Egy aranyos kis szentély, ami modern irodaházak közt bújik meg. Itt Sukunahikona-no-Mikoto és Shinno-Entei, a gyógyítás és a gyógyszerek Kamijai laknak. Ez a hely nemcsak azért volt különleges, mert 300 yenért nagyon szép goshuint kaptam, de azért is, mert konkrétan egy kis csoda is történt velem.

Egész pontosan annyira tetszett a szentély hangulata, hogy gondoltam, veszek egy omamorit is. Általában ahol eddig jártam, ott egy omamori olyan 600-1000 yen közötti áron volt kapható, szóval teljesen nyugodt szívvel tettem le az asztalra egy ezrest, a miko azonban hatalmas elnézéskérések közepette közölte velem, hogy sajnos keveset adtam, mert a választott omamori 1800 yen. Egy pillanatra kikerekedett a szemem, de úgy voltam vele, hogy hát kellemes a szentély hangulata, kedvesek a mikok és szép goshuint kaptam, szóval egyszer mindenképp belefér. Legfeljebb olcsóbb vacsorát eszek. Ezután elindultam a következő helyre. Úgy öt perce sétáltam, amikor oldalra nézetem és - még most is nehezen hiszem el, de - a csatornában ott úszott mellettem 1000 yen. Felvettem és szétnéztem hogy nem körülöttem hagyta-e el valaki, de csak mögöttem jöttek emberek, akiké nem lehetett, mert hát a víz a másik irányból hozta. Konkrétan annyira meglepődtem, hogy legalább fél percre teljesen lefagytam. Nem tudom szavakba önteni, mennyire boldog voltam, és persze nem amiatt, hogy pénzt találtam, mert nyilván 1000 yen mínuszban is túlélném a hátra lévő 4 hetet. Hanem hát gondolom értitek. Nagyon-nagyon sajnálom ilyenkor azokat, akik a világon semmiben sem hisznek, mert nekem már konkrétan csak emiatt az élmény miatt is megérte volna 9000 kilométert utaznom.

A második szentély a Hirota Jinja volt, ami egy nagyon szép és rendezett szentély. Szégyen és gyalázat, de pontosan nem tudom az itt "elszállásolt" Kami nevét. A pap viszont itt is nagyon kedves volt és még meg is dátumozta a goshuint.

A harmadik szentély az Imamiya Ebisu Jinja volt, ahol Ebessan, a kereskedelem oszakai Kamija lakik, de több Kamit is tisztelnek itt, például Ebisut, a halászok és a jó szerencse Kamiját.

Az utolsó szentélybe teljesen véletlenül futottam bele, de vétek lett volna kihagyni. Az Ooe-Jinja az egyik legcsodálatosabb élmény eddig. Hogy miért? Hát nézzétek meg a mikokat, akik az irodában fogadtak!:3

Rajtuk kívül egy nagyon kedves papnő volt a szentélyben, akitől ezt a nagyon menő cicás goshuint kaptam. Ahogy utólag utánaolvastam, ez egy nagyon régi szentély, amit valamikor a hetedik század végén alapítottak, eredetileg Toyouke-Ōmikami otthona, de többek közt az eredetileg buddhista gyökerekkel rendelkező Bishamonten előtt is tisztelegnek itt. És mint sok más helyen, természetesen egy kis Inari szentély is található a területen.

Végül pedig van egy kakukktojásom, mert szerettem volna megnézni egy kisebb buddhista templomot is. Ez a Toji-ji templom lett, ami igazából egy-két apróságot leszámítva (például a füstölőket) szinte megszólalásig hasonlított egy sintó szentélyhez.

Az alábbi két csodát (ezek nem ám modern printek, hahó!) pedig összesen 1750 yenért vettem egy antikváriumban, ahol rengeteg fametszetet és akvarellt lehetett kapni. Nagyon nagy esélyt látok arra, hogy ha hazamegyek, a lakás tele lesz ukiyo-e képekkel (a belógó zoknimért pedig elnézést kérek).

[dajkag]

Egyébként mivel az utolsó Kiotóban töltött napomon szakad az eső, így valószínűleg egészen estig csak posztolgatni fogok. Megmutatom például, hogy milyen fasza helyeken jártam tegnapelőtt. Kezdjük egy kis hanamival.

A napot a cseresznyevirágok megcsodálása után az Awata szentélyben kezdtem, ami igazán hangulatos, a belvárosi szentélyekhez képest jóval természetközelibb környezetben helyezkedik el, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik, a legszebb látvány pedig egyértelműen a Heian szentély város fölé magasodó óriási toriija. A régi időkben ez a szentély (mármint az Awata) jelezte a Kiotót Tokióval (Edóval) összekötő út kezdetét és az utazók itt imádkoztak a biztonságos utazásért.

Ezután a Jinja után elindultam megnézni a Ginkakuji templomot, ami sokkal inkább esztétikai szempontból érdekelt. Útközben több helyen újra megcsodáltam a cseresznyevirágokat, többek közt a Filozófusok útjának nevezett sétányon is, ami most is gyönyörű, de belegondolni sem merek, mennyire gyönyörű lehetett mondjuk az 1800-as években.

Visszafelé szintén a Filozófusok útján sétálva több szentélyt is találtam, ezek közül az első az Otoyo Jinja, ami három Kami, Sukunahikona no Mikoto, Sugawara no Michizane és Ojin császár otthona (és természetesen található itt egy gyönyörű Inari al-szentély is). Ez messze az egyik kedvencem lett, három okból is. Az egyik, hogy gyönyörű természetközeli környezetben található. A másik, hogy nagyon tetszettek a fő szentélyt őrző, különleges egérszobrok, amelyek eredete egy, a Kojikiben olvasható mítoszra vezethető vissza, ezen a blogon részletesen is olvashattok róla, szerintem nagyon érdekes történet. Harmadrészt pedig a világ egyik legkedvesebb papnőjével találkoztam itt, aki még angolul is szép napot kívánt elköszönéskor. Teljesen elolvadtam.

De nagyon szimpatikus volt a Kumano Nyakuoji Jinja is, ami a forgalmas turistaútvonal ellenére is csendes, nyugodt hely, szintén nagyon kedves papnővel. A Kiotóban található három Kumano szentély egyike. A Kumano szentélyek a három Kumano-hegy, Hongu, Shingu és Nachi Kamijainak adnak otthont. Több mint 3000 ilyen szentély található Japán-szerte.

Az Okazaki Jinja szintén egy nagyon kellemes élmény volt. Ez a szentély a korai Heian-korban épült azzal a céllal, hogy biztosítsa a császár és az akkori főváros védelmét. Nem véletlen, hogy Usagi Jinja-nak is nevezik, mert rengeteg aranyos nyúlfigura található a területén, akik a termékenységet és az egészséges gyermekáldást jelképezik, de az itt lakó Kamik, Susanoo-no-Mikoto és Kushinadahime-no-Mikoto hírnökei is egyben (mint ahogyan Inari Okami esetében a rókák).

Végül pedig hazafelé meglátogattam az utamba eső második Kumano szentélyt is, ahol több Kami mellett Izanagit és Izanamit, a Japán szigeteit megalkotó Kamikat is tisztelik. Itt csengetés után jött ki a papnő az irodába, de nagyon kedvesen és készségesen fogadott.

Nagyon szívesen beillesztenék még egy csomó szép képet, de a Tumbli egy posztba összesen 30-at enged...

Mindenesetre a Kiotóban töltött egy hétből ez volt az egyik legjobb és legeredményesebb nap. Nagyon hiányozni fog ez a város, és egészen biztos, hogy visszajövök még, mert rengeteg dolgot nem láttam, többek közt az Aranytemplomot, az Arashiyama bambuszerdőt és a majomparkot sem, köszönhetően az esőnek. Viszont annak továbbra is nagyon-nagyon örülök, hogy volt alkalmam geikot és maikokat is látni, nem is egyet! <333

Holnap egyébként még lesz 12 óra amit el kell ütnöm, mert Tokióba éjszakai busszal utazom, szóval remélem, egy kicsit jobb idő lesz és mondjuk le tudom rakni a poggyászomat valami megőrzőben. Mindenesetre picit előre, de az egyik legjobb kiotói zenekar EP-jével búcsúzom a várostól, amibe szerintem egy kicsit szerelmes lettem.

Ja, és a kedves turistákat ismét szeretném megkérni arra, hogy ne kezeljék úgy ennek a gyönyörű városnak a csodálatos szentélyeit, mintha Disney Landben lennének. Egy Google keresés és nagyjából két kattintás rákeresni arra, hogy mit illik és mit nem egy ilyen helyen. Ez nem azt jelenti, hogy csak úgy nézelődni és megcsodálni a helyet ne mehetnél be, de szerintem jobb esetben egy templomban sem eszik például az oltár előtt az ember. Ha pedig le tudtál foglalni egy utat Japánba, akkor gondolom, ezt sem nagy erőfeszítés megtenni. Köszönöm!🙏🏻⛩️