#Sándor Kallós

[postpunkindustrial]

АНС / ANS. Электронная Музык

Halloween Season: Moogs and Synths!

A compilation of early Russian recordings on the ANS sythesizer.

You can get this album as part of an Electroshock compilation from my Google Drive HERE

[fincsimissimi]

Oszvobogyítyelka

Beszélgetések bolgár kalauzokkal 1. Bulgária nagyon szoborszerető ország, ami félig-meddig meglepetés, hiszen az ember ahhoz van hozzászokva, ha Magyarországtól délkeleti irányba indul, egyre kevesebb szoborba akad. De Bulgáriára ez a megállapítás nem áll, a nagyobb városok belső részein lépten-nyomon olyan sűrűséggel tűnnek elénk a köztéri alkotások, hogy az már-már zavarba ejtő. Ráadásul a…

[igoraden]

Rojkó Annamária és Rojkó Julianna (2014. február 18., kedd)

A ház 1928-tól az államosításig a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank tulajdonában állt. Ma már egyetlen olyan lakója sincs,  aki ott lakott volna, amikor csillagos ház volt. Utolsóként a mi édesanyánk, Rojkó Ervinné sz. Jutkovics Erzsébet halt meg, 2012-ben. Őt – 18 évesen, 1944 novemberében – innen vitték előbb az óbudai téglagyárba, majd az ausztriai lichtenwörth-i táborba, ahonnan 1945 április végén legyengülve és iszonyúan lefogyva tért haza. Olyan gyenge volt, hogy nem tudott volna felmenni ötödik emeleti lakásukba.  (A lift a belövések miatt már rég nem működött.)  A nagymamánk és anyánk 15 éves öccse 1944 telét a gettóban töltötték, ezalatt a lakásba a hatóság menekülteket költöztetett. Mire anyánk hazaérkezett, addigra a nagymamáék is  visszatértek a lepusztult, beomlott falú lakásba.

Tovább...

A házmester, Malischka Sándor a frissen hazatért, csontsovány lányt egy karosszékbe ültette, és úgy vitte fel az ötödikre. Ugyanebből a lakásból vitték el korábban a nagypapánkat, Jutkovics Albertet, aki soha nem tért vissza Buchenwaldból. (Nagyapánk a közeli Sas utca 21.-ben  lévő Jutkovics-cinkográfiában unokaöccsével hamis igazolványokat, keresztleveleket gyártott  – van még, aki tudja, miféle nyomdai eljárás ez?) - Anyu  szerint valaki feljelenthette őt, mert a csillagos házból külön, személy szerint keresték és vitték el. A lakásban akkor már együtt élt a nagy család: a Szlovákiából egy halottas kocsin átlógott anyai ágú  két  kamaszkorú unokatestvér (Grünberg Tibi és Karcsi), nagymamánk nővére és annak családja: férje, Braun Béla bicikli-nagykereskedő (üzlete az Arany J. utca 10.-ben volt), tíz év körüli kisfiuk Jancsi és lányuk Ági, aki fiatalasszonyként  kisbabát várt attól a Kallós Pétertől, aki Szenes Hannával együtt érkezett Magyarországra Palesztinából, az Egyesült Királyság ejtőernyőseként.

Braun Béla súlyos szívbeteg volt, az óvóhelyre már nem tudott lejárni. Ott halt meg a lakásban, onnan vitték ki a Kozma utcai temetőbe, de a család nem kísérhette ki.

A lipótvárosi házban középosztálybeli családok: többek között iparosok, művészek, ügyvédek éltek. Itt lakott többek között Thomán István zongoraművész, a Zenakadémia tanára, Bartók és Dohnányi mestere, aknél a világ nagy muzsikusai adtak házi koncerteket. A mester 1940-ben 77 évesen  elhunyt, de a családja, lányai a háború alatt is a házban éltek. Egyik lány, Kati egy keresztény banktisztviselő felesége volt, az ő fiuk Gallia Tamás, szintén zongoraművésznek készült. A fiatalember keze a munkaszolgálatban tönkre ment, így lett hangmérnök, majd emigrálása után lemezkiadó.

A ház lakói közül mi még ismertük dr. Nagy Sára (asszony nevén Schwarz) orvosnőt, és tudjuk, hogy 13 éves Kati lányát valahol egy zárdában helyezték el, de az apácákat valaki feljelentette, és a bújtatott gyerekeket a főnök asszonnyal együtt belelőtték a Dunába.

Szintén ismertük Weisz Gyulánét, Maca nénit, de ez a második férjétől származó asszonyneve.  Sajnos első férjének a nevét nem tudjuk, de azt igen, hogy munkaszolgálatban halt meg, Robi nevű fia pedig valamelyik haláltáborban.

A házban lakott a háború alatt egy másik Weisz család, Tibi fiuk ötvösnek tanult, ő szerelmes volt Anyukánkba, s mielőtt munkaszolgálatba vonult, megrendelte Anyu születésnapjára a virágot. Mire a virág 1944 szeptemberében megérkezett, Tibit már belelőtték a saját maga által ásott sírba, Balfon.

Szintén a házban, az V. emeleten lakott Ritscher Istvánné Böske tenisz bajnoknő, mérnök férjével. Tudomásunk szerint a férje valahol munkaszolgálatban pusztult el, ő pedig kivándorolt.

Feltétlenül külön kell szólni a már említett Malischka Sándorról és feleségéről Magdáról (nekünk már Sanyi bácsi és Magdus néni voltak), akik rengeteget tettek a ház lakóiért. Becsületesen őrizték a rájuk bízott értéktárgyakat, amelyeket a gettóból vagy lágerből hazatérő lakóknak az utolsó szálig visszaadtak, s ezért a világon semmit nem fogadtak el. De ennél is fontosabb, s megérdemelnék így utólag a „Világ igaza” kitüntetést, hogy egy fiatal zsidó házaspár  - Forraiék - Marika nevű pár hónapos kislányát magukhoz vették, és mint saját kislányukat őrizték egészen a felszabadulásig, amikor a szülők, akik így „nyugodtan” bujkálhattak, visszajöttek a babáért.

[nemzetinet]

Példaként szolgálhat a magyar csoda – Vizi E. Szilveszter akadémikus székely őseiről, a MOGYE-ügyről, a szellemi tőke áldásairól

Teljesen érthetetlen és az európai kultúrától idegen magatartás, hogy még mindig nem valósult meg a magyar kar a marosvásárhelyi orvosi egyetemen, nem teljesültek a tanügyi törvénybe foglaltak – jelentette ki a Krónikának adott interjúban Vizi E. Szilveszter Széchenyi-nagydíjas orvos, professzor. A Magyar Tudományos Akadémia volt elnöke (2002–2008) beszélt lapunknak székely gyökereiről, a csíksomlyói pápalátogatásról, és arról, hogy mire büszkék ma a magyarok. – Nagyon aktív életet él, nemrég jött haza a tengerentúlról, többek között részt vett az USA Nyugati Parti Magyar Tudósklubjának jubileumi rendezvényén. Hogyan látják Magyarországot az Egyesült Államokból?

– Úgy látják, hogy jó magyarnak lenni. A nagyvilágban élő magyarok büszkék arra, hogy Magyarország mind a gazdaságban, mind a nemzetközi életben jól szerepel. Büszkék arra, hogy Magyarország a kis nemzetek érdekeinek a szószólója. Szeretik bennünk, hogy mi nem a politikai beszédek divatos stílusát használjuk, hanem kimondjuk, amit gondolunk, éspedig azt, hogy a világ valamennyi nemzetének joga van büszkének lenni kultúrájára, múltjának napos oldalaira, miközben a keresztyén felfogás a bocsánatkérést is magában foglalja az esetleges tévedésekért. Összességében büszkék arra, hogy Magyarország a keresztyén Európa megtartásának harcosa, a zsidó-keresztyén hagyományokon kialakult európai és észak-amerikai tudomány, gondolkodásmód támogatója.

– Évről évre megszervezi a Magyarország Barátai Alapítvány elnökeként a tagság találkozóját. Barátokra mindig szükség van, és bizonyára hálásabb velük törődni, mint az ellenfelekkel, netán ellenségekkel.

– Magától értetődő, hogy az ilyen magatartású országnak vannak bírálói, akik nem örülnek a sikereknek. Azonban a világban élő sikeres magyarok többsége, közülük számosan a határon túli területekről, a dicséret hangján szólnak az anyaország egyre hangsúlyosabb, példaértékű támogatásáról, ami az óvodától az egyetemig terjedő oktatás, a kultúra, a magyar identitás fenntartását szolgálja.

– Az utóbbi időben komoly nézeteltérés alakult ki a budapesti innovációs minisztérium és a Magyar Tudományos Akadémia között. Akadémikusként, a testület egykori elnökeként mi a véleménye erről, melyek a kilátások?

– A tudósok többsége nem kételkedik a célokban, egyetért azzal, hogy a magyar tudomány alapkutatással foglalkozó szereplőinek is segíteniük kell a magyar innovációt, a magyar fejlesztéseket. Már az első Orbán-kormány előnyben részesítette azokat a pályázatokat, amelyek felfedező és a gazdaságot élénkítő kutatásra épültek. A kérdés az, hogy mindezt hogyan valósítja meg az innovációs minisztérium és az akadémia vezetősége. Nos, erről folynak a tárgyalások.

– Nehezen elképzelhető, hogy a magyar kutató anyagi megbecsültsége elérje a nyugati szintet, bár a jövedelmezés mellett legalább annyira fontos a kutatási szabadság, a kedvező alkotási hangulat is. Úgy tűnik, hogy a magyar társadalom nem a legkedvezőbb támogatást nyújtja, vagy nagyok lennének az igények?

– Tudomásul kell venni, hogy a világ nagy tudományos közösségében kalákában dolgoznak. Meglehet, az egyik tudós, tudóscsoport felfedezéseit egy másik használja fel, és egy harmadik tudja a gazdaságba átformálni az eredményeket. Miközben a nemzetek helyét a világban nem a nagyságuk, hanem a szellemi tőkéjük határozza meg. Meggyőződésem,

A kisközösségek, majd az egész nemzet kohéziója hihetetlen energiákat képes felszabadítani, és a pénzügyi tőkét megalapozza. Mondhatni, az Újszövetség szeretetkánonja anyagi tőkévé változik. Az anyaország, a határon túli és a diaszpórában élő magyarság szellemi-gazdasági sikerei kölcsönösen erősítik egymást. Ugyanakkor a bizalmi tőke növelése az ember-ember közti kapcsolatok javulásához járulhat hozzá.

– A professzor úr rendszeresen bejár a Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetbe, amelynek hosszú ideig igazgatója volt.

– Még mindig dolgozom, cikket írok, könyvet jelentetek meg. A nem szinaptikus ingerületátvitellel kapcsolatos eredeti felfedezésem, amivel az egész világon elismerést szereztem, még tartogat kutatni valót.

– Tavaly februárban elhunyt Kallós Zoltán, a magyar Corvin-lánc egyetlen erdélyi tagja. Éppen két nappal korábban nevezték ki önt a díjazottak alkotta Magyar Corvin-lánc Testület elnökének. Melyek a teendők, a kihívások?

– Működésünk lényege olyan személyeket találni, akik jelentőset cselekedtek, ugyanakkor példaképül szolgálnak. A Corvin-lánc Testület feladatai közé tartozik a múlt és a jelen tapasztalatainak a felmutatása, követendő életpályák előtérbe helyezése a felnövekvő nemzedékek számára. Alapvető erkölcsi tanulságok levonása a múltból és a jelenből, hogy az új generációkhoz közelebb kerüljön a Kárpát-medencei és a világban élő magyarság. Az elhunyt tagok, így Kallós Zoltán óriási veszteség, akit előbb-utóbb pótolnunk kell.

– Nemrég kiderült, hogy ősei között lófőszékelyek vannak. Milyen érzés székely származásúnak lenni?

– Valóban, a családi legendárium része, egyetlen élő unokatestvérem, Vizi Erzsébet lánya, Rózsika egy levélre hivatkozva tett említést arról, hogy őseink egyike primipiláris levelet kapott Báthori Zsigmondtól. Életem során mindig nagy szimpátiával, együttérzéssel gondoltam a határon túli magyarokra, és érdekükben cselekedtem. Talán a székely szólalt meg bennem, amikor 2004-ben Székelyföld területi auton��miájáról beszéltem Bukarestben az akadémián szervezett konferencián. Egyébként a Kárpát-medencében a magyarság ezeréves története gyönyörű példája annak, hogy befogadó népként a befogadottak kultúrájából, gondolkodásmódjából beépítette a saját tudásába mindazt, amivel gazdagodhatott. Ugyanakkor a történelem hatására sokszor el kellett költöznünk, vagy éppenséggel szülőföldünk elhagyása nélkül más ország állampolgárai lettünk. De akárhova is kerültünk, kerülünk, a múltunk közös, összeér.

– Szívesen látjuk Erdélyben, ősei falujában, a Hargita megyei Jenőfalván. Éppen a szomszédos falu szülötte Pál-Antal Sándor akadémikus, Gábor Áron-díjas történész. Többek között a székelyföldi autonómia melletti kiállása okán a jövő esztendőre erre a díjra terjesztettem fel a professzor urat. Ha fizikailag nem is, de lélekben bizonyára jelen lesz Csíksomlyón a június elsején esedékes pápalátogatáskor, a legújabb „csodálatos tanúságtételen”.

– Sokáig értetlenül álltunk, hogy Róma püspöke eddig a világ keresztyénségének egyik csodálatos demonstrációján, a csíksomlyói búcsún nem vett részt. Gyakorló katolikusként csak örömmel tudom nyugtázni, hogy Ferenc, az egyszerű emberek pápája Csíksomlyón szentmisét tart, és találkozik a Nyeregben megjelenő magyar, székely emberekkel, függetlenül azok vallási hovatartozásától.

– Bizonyára követi a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem sorsát. Mi a véleménye a két egyetem egyesítéséről és a legutóbbi fejleményekről?

– Az egy szégyenfolt. Teljesen érthetetlen és az európai kultúrától idegen magatartás, hogy még mindig nem valósult meg a magyar kar, nem teljesültek a tanügyi törvénybe foglaltak.

– Erdélyi nagyjaink közül gyakran idézi Kányádi Sándort, de Orbán Balázst is, a legnagyobb székelyt, akivel immár összeköti ősei székely eredete. Mit üzen a példájuk?

– Orbán Balázs példája is igazolja, hogy a magyar nemzeti múlt ápolásában, az építkezésben feltárulkozó tevékenysége a nemzeti tudományt erősítette. Ahogy Kányádi a kisebbségi létben versben-írásban rá tudott mutatni a magyar közösségekben megjelenő nemzeti érzés fontosságára, amiből ma is tanulhatunk.

– Beszélgetésünk összegzéseképpen milyen jövőbe mutató gondolatot fogalmazna meg?

– Éppen a napokban befizettem, a Nyilas Misi tehetségkutató program keretében egy erdélyi diáknak az iskoláztatását fedezem. Kötelességemnek tekintem, mert ez a fajta magatartás tette lehetővé, hogy Európa közepén egy kis nemzet egy egészen furcsa nyelvvel meg tudott maradni, és ezeréves államiságával, sajátos kultúrájával nagyon sokat adott a világörökségnek. Miközben megvívta a maga küzdelmét saját országa és mások szabadságáért. Ezt nevezem magyar csodának, ami példaként szolgálhat más nemzetek számára.

Példaként szolgálhat a magyar csoda – Vizi E. Szilveszter akadémikus székely őseiről, a MOGYE-ügyről, a szellemi tőke áldásairól a Nemzeti.net-en jelent meg,

[pomazvaros]

Negyed század a lakosság szolgálatában

Ez év január 13-án ünnepelte fennállásának huszonötödik évfordulóját a Pomázi Polgárőr Egyesület. A város méltóképp kívánta megünnepelni ezt a jeles évfordulót, s ezért március másodikán a városháza dísztermében állófogadást rendezett a polgárőrök tiszteletére, ahol átadásra került részükre egy vadonatúj Suzuki Vitara típusú szolgálati gépkocsi is. A fogadáson olyan illusztris vendégek tették tiszteletüket, mint Hadházy Sándor, a körzet országgyűlési képviselője, Dr. Túrós András nyugalmazott rendőr altábornagy, az Országos Polgárőr Szövetség elnöke, vagy éppen Kovács László rendőr ezredes, a Szentendrei Rendőrkapitányság kapitányságvezetője.

Az eseményt Vicsi László polgármester köszöntője nyitotta meg, melyben kiemelte, hogy az a rengeteg önkéntes munka, melyet a pomázi polgárőrök végeznek, szinte meghálálhatatlan. - Csak köszönetemet tudom kifejezni az egyesület tagjainak, s vezetőjének, Verebes Istvánnénak, aki sokunk számára itt a városban csak Kati néni, vagy Kati mama. Nekem is, hiszen gyerekkorom óta ismerem, s nyugodt szívvel mondhatom, hogy remek kapcsolatot ápoltunk az elmúlt hosszú évek során, akár korábban, közbiztonsági tanácsnok koromban, akár az elmúlt bő évtizedben, polgármesterként. Polgárőreink fontos szerepet játszanak a város közbiztonságának javulásában, és megőrzésében. Nem lehetünk elég hálásak nekik azért az önzetlen munkáért, amit napról napra végeznek Pomáz érdekében. De, hogy hálánkat valamilyen módon mégis ki tudjuk fejezni, a képviselő testület nemrégiben úgy döntött, hogy fennállásuk 25-ik évfordulójára egy új gépkocsival lepi meg az egyesületet. Szükség volt erre, hiszen az előző gépjárműben bizony sokszázezer kilométer gyűlt már össze szolgálatuk során. Kívánom polgárőreinknek, s kérem is őket, hogy az új gépjárműbe is sokszázezer kilométer kerüljön, ami számunkra azt a megnyugtató tudatot adja, hogy ott vannak a város útjain, s vigyáznak ránk. Vicsi Lászlótól Verebes Istvánné, a Pomázi Polgárőr Egyesület elnöke vette át a szót, aki maga sem titkolta, hangja a meghatottságtól remeg kissé. Elsőként az elődöknek köszönte meg tevékenységüket… - Nélkülük ma nem lehetnénk itt – mondta -, pedig sokszor igen nehéz körülmények között tartották életben az egyesületet. Történetünk során nem volt mindig ilyen szeretettel kezelt az egyesületünk léte, mint az elmúlt években. Éppen ezért a köszönetek sorában szinte elsőnek kell említenem Pomáz Város polgármesterét és az általa vezetett képviselő testületet, akik biztosítják egyesületünk részére az anyagi hátteret, s ami legalább ilyen fontos az erkölcsi támogatást. Nyugodt szívvel jelenthetem ki, hogy polgármester úr igen érzékeny a közbiztonság kérdésével kapcsolatban! Bármilyen lakosságot érintő kérdést jelzek felé, ő azonnal intézkedik. Köszönet illeti Fischer Józsefet, az Elit Security tulajdonosát, aki immár nyolc éve segíti mind anyagilag, mind erkölcsileg a munkánkat. Stratégiai partnerünknek, a rendőrségnek is hálával tartozunk, s itt külön meg kell említenem a két pomázi körzeti megbízott kollégát, akik rengeteget segítenek nekünk. Köszönet jár felettes szerveinknek, az Országos és a Pest Megyei Polgárőr Szövetségnek, vezetőinknek, különös tekintettel altábornagy úrra, hiszen nélküle a polgárőrök megbecsülése nem valószínű, hogy ilyen magas szinten lenne.  Mélységes tisztelettel és megbecsüléssel köszönöm polgárőr társaimnak az önként vállalt munkát, melyet szabadidejük terhére, térítésmentesen végeznek. Sikerességünk, az éves szinten közterületen töltött 4-5000 óra nélkülük elképzelhetetlen lenne. Mint ahogy elképzelhetetlen lenne a mi szeretett és tisztelt lakosságunk nélkül is, akik nagyban hozzájárulnak sikereinkhez észrevételeikkel, szeretetükkel és megbecsülésükkel, erőt és hitet adva a folytatáshoz. Gondolataim zárásaként szeretném Váci Mihály sorait idézni, mely egyesületünk hitvallása is: Nem elég jóra vágyni: a jót akarni kell! És nem elég akarni: de tenni, tenni kell!     Hadházy Sándor országgyűlési képviselő e szavak után elsőként azt jegyezte meg, furcsa volt hallani az egyesület elnökétől a sok köszönetet… - Érzésem szerint a köszönet őket illeti a város lakosságától önfeláldozásukért - mondta. - De köszönet illeti a város vezetését is, aki komolyan véve feladatát mindent megtesz a közbiztonság növelése érdekében. Kívánom, hogy hosszú és a továbbiakban is ilyes sikeres együttműködés legyen a város és a Polgárőr Egyesület között. A köszöntők sorában képviselő úr után Dr. Túrós András következett, aki nem csak köszöntővel érkezett, hanem beszéde után kitüntetéseket, s jutalmakat is átadott. - Lehetünk mi jó vezetők, kitűnő tábornokok, ha a "közkatonák" nem vállalják a feladatukat. Így a köszönet szerintem sem minket illet, hanem az egyesület tagjait - csatlakozott Hadházy Sándor gondolataihoz az Országos Polgárőr Szövetség elnöke -, akikről nyugodtan elmondhatom, hogy egy országosan híres polgárőr egyesület tagjai. Ők az országos eredményeket jócskán meghaladó átlagot teljesítenek a közterületen, s ezt kiemelkedő eredménynek tekintem, amihez csak gratulálni tudok. Mint ahogy ahhoz is, hogy az egyesület és az önkormányzat között olyan kiváló a kapcsolat, amelyre csak azt mondhatom: a város a tenyerén hordozza polgárőr egyesületét! Dr. Túrós András ezután a "Polgárőr Érdemkereszt" arany fokozata kitüntetésben részesítette a Pomázi Polgárőr Egyesületet, Vicsi László polgármestert és Muri Mihály polgárőrt. Kalló Ferenc és Dézsi Lászlóné elnöki dicséretben és jutalomban részesült. A felszólalók sorát Kovács László rendőr ezredes, szentendrei rendőrkapitány zárta, aki elmondta, ha minden jól megy, hamarosan hetedik évét tölti kapitányként. - A körzetben mi magunk is törekszünk arra, hogy minél több polgárőr egyesület szülessen. Polgárőrségek teremtődtek, s megszűntek az elmúlt hét év alatt, de egy valami állandó volt, ez pedig a pomázi polgárőrség megléte. Külön szeretném kiemelni az egyesület elnökét, aki mintát adva vezeti az egyesületet. Köszönöm neki az együttműködést és sokszázezer kilométer biztonságos közlekedést kívánok az autóhoz. Ennél jobb végszót aligha adhatott volna a kapitányság vezetője, hiszen beszéde után az új szolgálati autó átadása szerepelt a programban. Az autó a városháza előtti forgalomtól elzárt téren parkolt a jeles alkalomból, így a jó hangulatban tartott átadón Pomáz polgármestere még azt is megjegyezhette, reméli ezúttal a rendőrség jeles képviselői eltekintenek attól, hogy az autó tilosban parkol… Mi sem természetesebb, nemhogy szemet hunytak felette, de örömmel állták körbe az átadás idejére az új autót, melyet Dr. Túrós András indíthatott be elsőként. Az átadást követően a városháza dísztermében állófogadás, s kötetlen beszélgetés várta az egybegyűlteket.

http://www.pomaz.hu

[nemzetinet]

Ők az idei Prima Primissima-díjasok

Magyar építészet és építőművészet kategóriában Nagy Csaba építész;

-magyar tudomány kategóriában Sótonyi Péter orvos, patológus, egyetemi tanár; magyar sajtó kategóriában a Portfolio.hu gazdasági portál, -magyar képzőművészet kategóriában Korniss Péter fotográfus;

-magyar oktatás és köznevelés kategóriában Falus Iván pedagógus, egyetemi tanár vehette át az elismerést.

-Magyar sport kategóriában Magyar Zoltán tornász;

-magyar irodalom kategóriában Görgey Gábor író, költő;

-magyar népművészet és közművelődés kategóriában a Kallós Zoltán Alapítvány;

-magyar zeneművészet kategóriában Fischer Ádám karmester, a Budapesti Wagner napok művészeti vezetője;

-magyar színház- és filmművészet kategóriában pedig Szirtes Ági színész kapta az egyenként 15 millió forinttal járó díjat.

Az ugyanekkora összeggel járó Közönségdíjat L. Ritók Nóra pedagógusnak ítélték oda a szavazók. Csányi Sándor, a Prima Primissima Alapítvány kuratóriumának elnöke a díjátadó gálán elmondta: az idén 16 éves alapítvány erkölcsi és anyagi támogatás terén is egyedülálló. A díj jelentős hozzájárulást jelent a kulturális sokszínűség megőrzéséhez, a nem termelői szférában dolgozó tudósok, művészek, köznevelők és sportolók elismeréséhez, munkásságuk megismertetéséhez. “Mindannyiukban közös, hogy kimagasló tehetségük sok éven át, akár egész életen át tartó kemény munkával és áldozatvállalással párosul” – hangsúlyozta az elnök. Az elmúlt évek alatt 480 Prima és Primissima díjat adtak át – idézte fel, hozzátéve: a jelöltek, a díjazottak kiválasztásánál mindig a teljesítmény volt a meghatározó.

Demján Sándorra emlékezve kijelentette, hogy számukra az év legnagyobb vesztesége az ő távozása volt. Mint mondta, Demján Sándor szellemiségére Széchenyi István nagy hatással volt, sokszor elmondta, hogy a legjobb befektetés a tudásba és a tehetségbe való befektetés. Ennek szellemében hozta létre a Prima Primissima Alapítványt, bízva abban, hogy a díjakkal nem a pénz, hanem annak rangja és az együvé tartozás lesz a legfontosabb – emlékeztetett Csányi Sándor, hozzátéve: “emberségét jellemezte, hogy aktív volt a kulturális mecenatúrában és a segítségre szorulók támogatásában.” A kuratórium elnöke kiemelte: “öröksége arra kötelez minket, hogy a Prima Primissima Díjat fenntartsuk, modernizáljuk, és úgy vigyük tovább, hogy a következő generációk szemében is releváns értékmérőként szolgáljon”. Az eseményen részt vett Áder János köztársasági elnök és felesége, Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere, Pintér Sándor belügyminiszter és Demján Lídia, Demján Sándor vállalkozó özvegye is.

Ők az idei Prima Primissima-díjasok a Nemzeti.net-en jelent meg,

[nemzetinet]

Sebő Ferenc hetven éves

Pénteken ünnepelte hetvenedik születésnapját Sebő Ferenc. A zeneszerző, zenetudós, előadóművész főszereplésével szombaton gálakonceret rendeztek Müpában.

„A koncerten a nosztalgikus visszatekintés helyett azt a folyamatot szeretném ábrázolni, amelyben magamat érzem. Ennek lába a történelem gyökerénél van, a mához szól, és megvan a jövője is, hiszen a fiatal generáció ugyanazokkal a problémákkal küzd, amelyekkel mi négy-öt évtizeddel ezelőtt. Számomra elégtétel a sok küzdelemért, hogy úgy látom, missziónk folytatása biztosítva van” – mondta Sebő Ferenc az MTI-nek adott interjúban.

A népzene ünnepe című esten a Sebő Együttes és az ünnepelt egykori tanítványai lesznek a színpadon.

Mint Sebő Ferenc felidézte, amikor társaival, elsősorban a 2013-ban elhunyt Halmos Bélával pályájuk elindult a hatvanas évek végén, a szakemberek is azt mondták, a népzene autentikus előadását nem lehet megtanulni. Generációja a fejébe vette, hogy bebizonyítsa, ez nincs így, és sikerült. „Mentorunk, Martin György legfrappánsabb tanácsa az volt, hogy tanuljátok meg rendesen, mert nem fogjátok élvezni”.

Ahogy a Jávorszky Béla Szilárd tolláből frissen megjelent Sebő 70 című könyvben is olvasható, a Sebő Ferenc nevével fémjelzett táncházmozgalmat az induláskor, 1972-ben az a megközelítés lendítette előre, hogy a muzsikát és a táncot pontosan úgy kell előadni, ahogy van.

„A hatvanas évek végéig nem vállalták fel Magyarországon a táncot és a népzenét, ami előtte évszázadokon át a társkeresés legfontosabb kötőanyaga volt. Jókat nevetek azokon, akik azt mondják, a népdalok nem a mi életünkhöz kapcsolódnak, nem a mai ember érzésvilágát fejezik ki. Holott dehogynem: szerelemről, bánatról, halálról szólnak, ráadásul a nyelvezetet mindig aktualizálták az adott generáció problémáira” – hangsúlyozta a zenész.

„A mozgalom beindulásához az is kellett, hogy Csoóri Sándor, Kósa Ferenc, Sára Sándor egyre többet foglalkozott a határon túli magyarok problémáival. Minden fórumon arról beszéltek, hogy kötelességünk az összmagyar kultúrával foglalkozni. Missziónak éreztük, hogy Japánban játszhatunk, az általunk játszott népzenére nagyon sokan rákattantak, miközben Bélával csodálatosan összecsiszolódtunk” – idézte fel Sebő Ferenc.

Sebő Ferenc első gyűjtése 1972-ben Széken volt egy csoporttal. „Kölcsönmagnóval kezdtem, nem sokkal később sikerült szert tennem egy hordozható UHER magnóra. Több évtizeden át gyűjtöttünk zenét, leginkább Kallós Zoltán néprajzkutató irányításával adott helyekre, pontos címekre mentünk, aztán a megismert énekesekkel, táncosokkal próbáltuk mélyíteni a kapcsolatot. Azt is megnéztük, ki hogy tartja a vonót, milyenek az ujjrendek” – fűzte hozzá. A tekerőlanton és gitáron játszó, éneklő Sebő Ferenc versmegzenésítéseit József Attila költeményeivel kezdte.

„Valahogy már az elején eltaláltam ennek a műfajnak a hangnemét, manapság is hasonló megoldásokat használok. Az énekelt vers hagyományai több évszázadra nyúlnak vissza, a népzenei megközelítésből áradó egyszerűség alkalmas arra, hogy a szöveget előtérbe helyezze. Bár az 1968-as Ki mit tud?-on még azzal dobták vissza a jelentkezésemet, hogy ilyen műfaj nem létezik, velem együtt számos formáció indult el hasonló törekvésekkel” – fejtette ki. Az 1973-tól létező Sebő Klubba olykor az ihlető költők, köztük Weöres Sándor és Nagy László is lejártak. Mint Sebő Ferenc megjegyezte, a szerzők lelkesen támogatták egyébként is dallamért kiáltó verseik megzenésítését, sőt néha átírták saját soraikat, hogy jobban lehessen énekelni.

Amíg a Sebő Együttes inaktív volt, másfél évtizeddel építész diplomája után beiratkozott a Zeneakadémia nappali tagozatára, és 1984 és 1989 között elvégezte a zenetudományi szakot; szakdolgozatát Vikár Béla népzenei gyűjteményéből írta. „Az egyetem évei alatt állt össze bennem az összefüggésrendszer, amit a népzenéről gondolni kell”. Ma elméletet tanít a Népzene tanszéken.

A kilencvenes években Sebő Ferenc a Magyar Állami Népi Együttes művészeti vezetője volt, majd a létrejövő Hagyományok Házában, amely a táncházmozgalom intézményévé is vált, 2002-től 2011-ig, nyugdíjba meneteléig dolgozott szakmai igazgatóként. Manapság a közmédián látható tehetségkutató műsor, a Fölszállott a páva zsűrielnöke.

Sebő Ferenc hetven éves a Nemzeti.net-en jelent meg,

[fincsimissimi]

Bebábozottan

Nők, nők, nők, mindig csak a nők. 1963. január 25-én a Művészeti Bizottság megtárgyalta és jóváhagyta azt a névsort, amit a Képzőművész Szövetség titkársága a 2 ezrelékes szobrász zsűrik tagjaira terjesztett fel. Antal Károly, Borsos Miklós, Csontos László, Győri Dezső, Halmágyi István, Herczeg Klára, Illés Gyula, Kalló Viktor, Kerényi Jenő, Kiss István, Kiss Sándor, Kocsis András, Konyorcsik…