#Pasik

[engedelmeslany]

Szoktál találkozni Tumblr-ról pasikkal? Volt már rá eset ?

Eddig még nem.

[angelofghetto]

Két bájgúnár beszélget de valójában semmit nem tudunk meg a címben szereplő témában.

Ernyeyről mindig Pityu jut eszembe, az autószerelő srác, aki Nagyi szembe-szomszédja volt a kertvárosban. Egy sármos csibész volt huncut félmosollyal a szája sarkában, hatalmas pocsolyakék szemekkel (pocsolyakék: mikor a pocsolya tetején terülő olajfoltból a napsütés szivárványt tükröz). A szolárium előtti időkben mindig csokibarna volt (ez azt jelentette, rengeteg ideje van a tétlen napozásra), a nyakában vastag aranylánc csillogott, hiszen akkoriban a pincér, az autószerelő, a lángossütő és a zöldséges volt a munkásosztály arisztokratája. De én a játékos vagányságát szerettem benne, a kisugárzását, hogy mindig megnevettetett, azt, ahogy mosolygásnál kicsit beharapta a szája szélét. És az illatát. Mikor kicsit olajosan, fényeskésre izzadt bőrrel szerelte a motorját, és maszatos képpel rám köszönt. Aztán megláttam Princ/Ernyey a katona képében ugyanezt a karaktert, csak a sorozatbeli póruljárós, kicsit propagandaízű változattal ellentétben, Pityu a férfias belső izzású, magabiztos, élő fickót hozta. Hat éves voltam, ő húsz, de igazi szerelmet éreztem. Ő úgy játszott velem, ahogy kicsi lányokkal szoktak, akik átjöhetnek megnézni a nyuszikat vagy megsimogatni a cicát. Hatalmas humora volt, és fáradhatatlan a fogócskában, és ismerőse a női léleknek a működését a testvérhúga által. Velem kicsit visszagyerekedett. Volt hogy a futkározás vége az lett, hogy bedobott a magasra és puhára vetett, díszpárnákkal ékes ágyba a hagyományos, nagyszekrényes polgári hálószobában, és őrült csikizések és kacagások következtek bármiféle hátsó szexuális tartalom nélkül. Megbeszéltük, hogy nem öregszik tovább, hanem megvárja, hogy én is húsz legyek, és akkor elvesz feleségül. Határozottan megígérte, de nem tartotta be. Tovább öregedett, és mire tíz lettem, elvett egy nagyon csúnya lányt, aki Nagyi szerint még főzni sem tudott, aztán örökre kiköltöztek Németországba. Én azóta nem tudok bízni a férfiakban.

Szóval Ernyey és a kopasz csávó férfias magaslatról beszélnek az ismerkedésről, a nőkről.

Azt hiszem, a negyven évvel ezelőtti ismerkedésről majd írok egy külön posztot, vagy talán inkább egy könyvet, amiben a szüleim és nagyszüleim is benne lehetnek, mert ma már hihetetlennek tűnik, ahogy ők járták végig az udvarlás szakaszait, mely során olyan mélyen tudták megismerni egymást, hogy egy életen át kitartva nem kényszernek, hanem áldásnak tudták tekinteni a házasságot.

Itt egy vénülő pacák, aki valamikori sikerei romja felett pengeti a lantot a régi hódításokról, aki az elegancia és nívó élharcosa, miközben olyan trágár kifejezések hagyják el a száját, amelyek úgy hatnak, mint valami klasszikus festmény, amit festékkel öntenek le amolyan lazának hazudott bátorságpróbaként egy múzeumban.

És itt a másik figura, szügyig kigombolt ingben, akinek a pórusai is csak a pénzre nyitottak, a nőkben csak az aranyásót látja. Sajnálom őt.

Egy régi, több oldalas cikk jut eszembe egy magazinból. A riportalany egy gazdag vállalkozó, aki a nőkről savanyog. Magáról elmondja, hogy meglepően fiatalon lett milliomos (nem kevés szülői háttérrel), szerdára már annyi pénze van, hogy csak annyi az összes dolga, hogy kiveszi a kasszából, és egész héten szórja, következő szerdáig elkölteni sem tudja. Csak márkás cuccokban jár, jó éttermekbe, mindenhova VIP szektoros belépője van. Kesereg, hogy mennyire kevés az igaz szívű, érdekmentes nő. A pénzéhes cicamicák hemzsegnek a VIP szektorokban, és szinte vadásznak rá. Pontosabban a pénztárcájára, és mindarra, ami azzal jár. Néha "használja" őket, de közben egész idő alatt lenézi és elítéli. Hol vannak az igazi nők? - sóhajt a riport végén. Hát először is évszázadokon (évezredeken?) át egy nőnek egy igazi karrierlehetősége volt, hogy fiatalsága és szépsége segítségével kifogjon egy "jó partit". Most akkor ne sírjunk már, hogy a nők egy része "úgy maradt". Igaz szívre csak igaz szívvel lehet találni. Kedvem lenne elmagyarázni a fickónak, hogy ne ríjon, mert ha kimondottan a VIP szektorba jár, és gondosan ügyel rá, hogy gazdagnak látszódjon, akkor olyan lányok fognak rárepülni, akik gazdagnak látszó pasikra hajtanak.

Világéletemben a srácok belsője érdekelt, nem a háttere, a birtokviszonyai. Nem jött be. Meg kellett tanulnom az évek során, miért kell egy nőnek "megkérnie az árát". Ha az ember szerény, nem étterembe jár randizni irdatlan bélszíneket, vagy olyan molekuláris fúziós izéket rendelni, hanem visszafogott kávézókba, netán költségtakarékosan sétálni megy, azt nem értékelik helyén, nem veszik komolyan. Hiába érdekeltek a külső-belső erényei, a lelke rezdülései, a gondolatai, az egyénisége, egy idő után nem becsült meg. Nem kellett "befektetnie", ezért nem jutalomnak, hanem szóróajándéknak tekintett. Nagyi szerint egy férfit "meg kell dolgoztatni", különben elszemtelenedik. És tényleg.

Szerintem három fő erény van, ami férfivá teszi a hímneműeket. Első a bátorság. Ez nem a félelem hiánya, hanem hogy uralja a félelmet, koncentrál, és teszi amit kell. Lélekben erős. A félelem emberivé tesz, az uralása bátorrá, és ez nagyon jól áll egy pasinak. Második a humor. Ez egyrészt az intelligenciát mutatja meg, a tudást/tájékozottságot (a kettőt keverni szokták, pedig az intelligencia veleszületett, a tudás szerzett), másrészt a helyzetfelismerést, a jó ösztönöket, és a kreativitást. A humor lehet bántó, de kedveskedő is. Ez sokat elárul egy férfiról. Az összeillőség jó mércéje, ha ugyanazokon a dolgokon nevetünk. Harmadik a felelősségvállalás. Ha ez nincs meg, akkor ő még gyerek. Fontos, hogy tudjon elköteleződni, különben nem lehet elég stabil ahhoz, hogy számítani lehessen rá. Egy igazi férfi szavának áll. A háromésfeledik pedig, hogy mindezek mögött legyenek érzelmei. Akinek nincsenek, az hideg mint a jég, robotszerű. Nincs taszítóbb számomra, mint ha valakit csak az érdekei vezérelnek, mert akkor nem tartja vissza semmi, hogy átgázoljon másokon.

Kicsit messzire kerültem a videótól. Igazából nem tudom, hogy mi volt a célja a két pali beszélgetésének. Farokméregetés? Dicsekvés? Okoskodás?

Régebben azon bosszankodtam, mennyire nem tudják magukat bemutatni a pasik a társkereső oldalakon. Feltesznek valami szépautós, utazós vagy bulizós képet, eldicsekednek, hány nőjük volt, és várják a csodát. Lehet, hogy ezzel a többi pasit lehet pukkasztani, de ez a cél? Nem tudom, más nők hogy vannak ezzel, de ha én meglátok egy ilyen bemutatkozó oldalt, olyanok jutnak eszembe, hogy nyilván egy élő, mászkáló baktériumtenyészet (köszi, nem kérek nemi úton terjedő izéket), képtelen a tartós kapcsolatra (nem szeretnék sokadik semmitnemjelent strigula lenni egy noteszban), penetráns az ágyban (nem attól jó valaki, hogy darabra mindenkinél előadja a begyakorolt kunsztokat a pornófilmekből, vagy hogy számos sunában járt már, hanem hogy figyel és interaktív, képes- és hajlandó-e megismerni a partner sajátságos működését, igényeit, ad elég időt az összehangolódásra, van a fizikai-biológiai rész mögött valami emberi, ami megkülönbözteti egy mezei pocok párosodásától. Amíg valaki saját teljesítményére és/vagy elégedettségére fókuszál, és a partner csak egy melegvérű, cserélhető guminőként szerepel a tevékenységben, addig az nem lesz szex, még csak közösülés sem, legfeljebb birtokbavétel, vagy legjobb esetben egy pirossal kiemelt pipa. Egy szmájli, amihez talán dátum sem csatlakozik, csak egy sorszám egy listában, és a név+telefonszám rubrika is üres marad.

[bragascreenshot]

[szigetingy]

Ő nem ilyen

Eljött az este. Lementem az esti kocsmába. A törzsközönség hébe-hóba lézengett inkább idegenek mindenhol. A hely exkluzivitása a nők mind bomba nők, a pasik többnyire lepukkantak. Nem is értem. Bárhova megyek, szinte mindig ezt látom. A pulthoz mentem. Egy közepes sörbe burkolództam. Igazán körbe sem néztem, nem akartam senkit. Pár perc múlva a pulttól odébb álltam, engedtem másokat. Ahogy helyezkedtem megláttam a lányt. Óvatosan feléje tendáltam. Úgy tettem mintha a véletlen sodort volna mellé, de nem. A lány a boltból, akinek macskaeledelt segítettem a bevásárlókocsijába. Huszonnégy konzervet talán tíz kilót, ennyit. Megjátszott unottsággal álltam mellette mintha észre sem vettem volna. Puff, ezt is elpancserkedem – gondoltam. Korábban, amikor boltban először megláttam, elsőre nem szép nem csúnya. Mégse, ilyen nincs. Segítettem neki. Olyan lánynak látszott, akinek nem biztos, hogy segítenek. Csak az azonnali hatású szépségeknek segítenek mindig. Ő nem ilyen volt. Valamiért elrejtette a szépségét. Persze a segítségemet ráfoghatom arra, hogy én is macska etető vagyok. Furcsa módon inkább magam miatt, mint a macskákért. Na, jó a macskák miatt is. Kutyákat is etetnék. De azok nem jönnek a házhoz. A környékbéliek féltik a kutyájukat. Még a kerítésen keresztüli kutyasimogatásra is morognak. Nem a kutyák, a gazdák. A környékbeli macskák felfedeztek. Várják, hogy etessem őket. Cserébe néha dörgölőznek, az utcai kapuig vagy még tovább kísérnek. Amikor hazaérek a kapunál várnak. Ez az egész idegen macska etetés valahogy jót tesz nekem. A boltban a macskaeleség polcoknál néha előfordulok. Éppen ott volt a lány is. Nem biztos, hogy segítségre szorult. De mindegy. Először segítettem valakinek macskaeledel ügyben. Az állateledel szagokat utálom. Most más volt. A lány és a parfümje valahogy kirántott az állateledelek közül. Ez megzavart. Legalább annyira, mint a piruló mosoly a segítségemért. Innentől figyeltem. Melyik pénztárhoz áll be. Kicsit vártam. Beálltam egy mellette lévőhöz és néztem. Milyen érdekes kezdtem nagyon vonzónak találni. Volt benne valami macskaszerű is. Előbb fizetett, mint én és eltűnt. Valamiért mélyen az emlékezetembe vésődött. Hetekig nem láttam. És most itt van a kocsmában… ~ Németh György – RP története

[azsofiaa]

Pár megjegyzés az előző posztnál elszabadult indulatokhoz.

“Minden férfi egy kutya” kommentekre annyi hozzáfűzni valóm lenne kedves pasik, hogy minden megvan bennetek ami a kutyámban, csak a hűség nem😀

Erről ennyit

[nincsessza]

Szerintem még nem éreztem magamat ennyire kétségbeesve pasik terén.

Annyira félek már érzelmeket táplálni valaki felé..

Az utóbbi időben mindig az volt, hogy valaki felkeltette az érdeklődésem, az elején tök érdeklődőek, meg lelkesek..aztán egy idő után érzem, hogy ez alábbhagy. Egyszer csak eltűnnek. És ez szörnyű érzés amúgy.

Ennyire unalmas lennék?

Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy tényleg kurvára igaz, hogy mindenkinek az kell, ami nincs.

Ha kedves vagyok meg figyelmes, az nem kell.

Ha flegma vagyok és vissza se írok általánosságban, na akkor meg megvagytok veszve.

Kurvára elegem van.

[new-low]

Pasik as an 80's dark fantasy film

[vonatozzunkorokkeeeeee]

A lányok azt mondják hogy a normális srácokat kedvelik közben meg egy idiótával vannak együtt. A normális srácban nincs semmi érdekes ezért nem is akarnak a lányok többet?

Mondom hogy mukodik mert latom senki se meri elmondani a helyzetet es a szar fos rideg valosagot. Lehetsz te cukker meg a vilag legjobb pasija, ha nem tetszel kulsoleg. Ezutan az exem utan volt olyan aki igaz jokepu volt de egy taplo paraszt es probalta jatszani a nagymenot, ebbol mar kelloen kinottem szoval meg mondtam neki hogy a stilus jo csak inkabb anyukajaval gyakorolja es ne velem, de sokaknak ez be jon, nezzel ki jol es legyel lekezelo fasz. Nekem mar eleg ha szamomra jokepu vagy es normalis gondolkodasu. (Hozzatennem nem adonisz pasik jonnek be, exem is barati kor bevallasa szerint nagyon kis csunyacska volt, de nekem meg o volt a nagybetus tokeletes es azota se latom ot csunyanak.)🤷🏼‍♀️

[ofeofeliaofeliaia]

Ajvé. Azt hiszem tegnap észrevettem egy faszit pasikent, és azt hiszem elkezdtünk flortolni. 😅 Egyelőre ezek önmagukban is eléggé előremutató dolgok az én esetemben :) jujj :)

[bragascreenshot]

[csacskamacskamocska]

Életed szerelme

(erről akartam írni, már eszembe jutott) Nem szeretném megtudni, hogy a szerelmem hol ismerte meg élete szerelmét, ha nem én vagyok az. Ez szerintem teljesen érthető. Az tök cuki, amikor tumblr és már sok éve együtt vannak, de biztos vannak, akik nem örülnek a szembesülésnek. Azon gondolkodtam, hogy életem szerelme az aktuális, bár voltak fontos szerelmek, de azért lehetne bogozgatni, hogy melyik miféle volt, hogy egy szerelem összetettségében melyik emberben mi volt a leginkább vonzó. Valójában elég sokan voltak, így gyerekkoromtól kezdve, többnyire egy-egy hosszabb vonzalmat követett pár összevissza kis érzelmi felkavarodás. Szóval volt az a poszt, a kérdéssel, és végiggondoltam, hogy mennyire különbözőek voltak ezek a vonzalmak/szerelmek mennyire másfajta vágy vezérelte mindet és ez milyen érdekes. Ezért nem tudnék beleszeretni újra valakibe régről és ezért záródnak le a kapcsolataim gyakorlatilag teljesen. Ami mozgatott akkor, az már nincs, amire valaki válasz volt, az már nem kérdés. Hogymelyik volt a legnagyobb, az e miatt teljesen értelmetlen kérdés, meg nyilván az a legnagyobb amit érez az ember, hiszen a többiek iránt érzett semmivel van összehasonlítva. Melyik volt a legszenvedősebb? Na ebben már lehet versenyt felállítani és nem a mostani győzne. Namármost a szenvedéstől/traumától nem lesz értékesebb egy vonzalom! Csak sajnos a rossz jobban nyomot hagy és ezért jelentősebb érzelemként emlékszünk rá. :( Ezért még az is előfordulhat, hogy valaki azt mondja a csodás kapcsolatára, hogy nagyon jó, nagyon boldog most, de volt ennél nagyobb szerelme is, pl akibe reménytelenül volt szerelmes. Azt gyanítom, hogy a pasik nem szoktak ilyeneket kibeszélni, mi nők viszont gyakran. Így van rá lehetőség, hogy újra átgondoljuk, tisztogassuk az érzelmi életünket és valami nagy vonzalomra rásóhajtsunk, hogy az mekkora fasz volt te jó ég. és onnantól már a mekkora fasz volt marad meg. Vagy akinek van öniróniája, azoknál a nagy röhögések, hogy mit meg nem tettünk érte, azért a faszért, te jó ég! És ez gyógyít, tisztít, felold. A férfiaknak ezek csak névtelenül, a tumblin. Nem ugyanaz. Kapcsolatban meghallgatni a másikat a volt szerelmeiről – ahhoz kell megfelelő önértékelés, nem a szépségersenyhez!

[anyadisszeretne]

Imádom amikor pasik és nők teszik ki ezeket a tipikus önsajnáltatós videókat, hogy "ahh több száz negatív kritika ért a külsőm miatt" és akkor hatás szünet és néznek rád a képernyőn keresztül boci szemmel.. Hát more tik mit vártok? Eleve minek raktok fel videót képet bárhova ha ennyire érdekel mások mit gondolnak de fostok sőt utaljátok a negatív kritikát ? Vagy mit vártok, hogy Orbán is szerelembe esik? Hát nézd már meg ki írja vagy mondja azt, hogy csúnya, dagadt, pattanásos stb vagy... Ér azaz ember a szemebedbe valamit? Na látod, nem.

Az emberek gonoszak, és a gonoszságuk elől nincs menekvés. A te döntésed, hogy érdekel mit mondanak, gondolnak rólad vagy boldog leszel végre.

[iwannapushthebutton]

REJTŐZKÖDŐ REMEKMŰ II.

Kaffka Margit: Állomások 

"Kaffka Margitnak küldöm, a nagy írónak, félelmetes barátnak,de derék embernek." Ady Endre

Kaffka Margitot szokás ismerni. Ha az irodalom történetet nézzük, akkor mint feministát, ha Székely Aladár fotóját nézzük, akkor mint proto vampot, ha viszont már Máté Olga kamerája előtt látjuk, akkor mint asszony jelenik meg, az újságokban pedig előszeretettel ábrázolják áldozatként, (kétségtelenül) tragikus halála miatt, ilyenkor még szoktak a "tehetség" szóval is dobálózni a különféle oldalakon. Kaffka Margitról mint íróról (pláne költőről) nem annyira szokás beszélni. "Ő is ott volt, és ő volt a legvagányabb a csajok között!" - mondanák róla egy mostani, a nyolcvanas éveket felidéző dokumentumfilmben a pasik.  

Két legismertebb regénye a Színek és évek, valamint a Hangyaboly, hiányzik a kötelező olvasmányok közül, és ha néha fel is veszik őket, akkor a kihagyhatók közé. Pedig fontos könyvek ezek - és még rövidek is! Mind a kettőnek komoly társadalmi üzenete van. Előbbi megindítóan ábrázolja a nők 19. század végi helyzetét, és ha tele is van sanyarúsággal, a végén nem átall optimistán tekinteni a jövőbe. Az utóbbi pedig izgalmas falanszter, társadalmi metafora egy tanítórend apácazárdájában. 

De a Hangyabollyal egyidőben keletkezik még egy regény, az Állomások, aminek annyira sanyarú a sorsa, hogy 1957 óta (legjobb tudomásom szerint) nem jelent meg újra önállóan, és csak gyűjteményes kiadásokban szerepel, úgy mellékesen. Pedig ez már nagyregény, sőt kulcsregény, és ha megírásakor egyáltalán nem tűnt fontosnak, ma már annál érdekesebb kellene, hogy legyen számunkra.  

Az Állomások elsőre olyannak tűnik, mintha a Színek és évek folytatása lenne - a Színek zárlatában az édesanya arról beszél, hogy a lányai már önálló életről gondolkodnak, függetlenedni akarnak a férfiaktól, nem pedig nekik kiszolgáltatva élni. Az Állomások főszereplője rögtön a regény elején elválik férjétől és innentől fogva követhetjük küzdelmét saját egzisztenciájának megteremtéséért. Férfiak bukkannak fel, majd tűnnek el akik szívesen hordoznák akár a tenyerükön is, de hősünk nem kér belőle, és a regény zárlatában némi megkönnyebbüléssel veszi tudomásul, hogy nincs is szüksége másra, elég ő önmagának. (Upsz, szpojler.) 

A regény végkövetkeztetése voltaképpen még ma is forradalmi (Magyarországon biztosan). De nem ezért érdemes elolvasni. Hanem amiatt, amibe Kaffka ágyazza ezt a történetet. Az pedig kora társadalmának és helyszíneinek elképesztő leírása. Ha valaki szeretné tudni, hogy milyenek voltak a "boldog békeidők" akkor lapozza fel ezt a könyvet, egyaránt talál benne leírásokat vidékről, Budapestről, szegényekről, gazdagokról. Az író részletesen ecsetel bürokráciát, tömegközlekedést, adás-vételeket, bevásárlásokat. Karaktereinek egy része archetípus, aki társadalmi osztályát képviseli, más pedig húsvér személyiség. És micsoda személyiségek! A lapokon megelevenedik a Nyugat megalapítása, kávéházi beszélgetések a tagokkal, házi bulik, marhulások. Az egész lélegzik és él, és a lélekrajzok sem maradnak el. Csodálatos Ady-portré olvasható a regény végén egy éjszakán át tartó piálás hosszas leírásával. Persze mindenki álnéven szerepel, ezért néha nehéz kitalálni, hogy ki-kicsoda, de Osváth Ernőt is kiválóan mutatja be a szerző és Móricz Zsigmondról is remek képet rajzol. Kaffka remekül szűri át magán az életet. 

A kortársak számára a hétköznapok aprólékos és naturalista leírásai valószínűleg egyáltalán nem voltak érdekesek, az utókor sem igazán tudott ezekkel mit kezdeni, és az epizodikus szerkezet sem sokat segített. Az Állomások nem teljesíti az elvárásokat: a szerkezete széttartó, az üzenete direkt, íze és bűze van, egyáltalán nem intellektuális, és vannak patetikus pillanatai. (Egy csillagos ég alatt zajló párbeszédben hatalmas érzelmek szabadulnak el - és nálam megvolt a katarzis.) Igazán merész vállalkozás. 

A MEK-en megtalálható a regény egy gyűjteményes kiadásban. Szerintem nem érdemes kihagyni. Nagybetűs ÍRÓI TELJESÍTMÉNY mivel száz év távlatából is képes életre kelteni egy világot, ami már nincs. Új perspektívából, átélhetően beszél egy korszakról, ma is aktuális az alaptémája (Magyarországon biztosan). Le kellene fordítani más nyelvekre és szétszórni a világban, mert hiszem, hogy ez másokra is hatna. 

(kép: ez is Székely Aladár felvétele, amit eddig nem ismertem. ez csak egy részlete - sajnos a teljes verzióból csak rossz felbontást találtam)

[troger]

a felismerés, hogy a mérgező munkahelyi hangulat nem csak a pasik közötti faszkardozásból ered, hanem a menedzsment is hozzájárul erősen

szomorú

most először merült fel bennem komolyan, hogy esetleg más munkahelyet keressek, mert ennyi embert nem tudok megváltoztatni

pedig utálok munkát keresni

[angelofghetto]

Megint pasik beszélnek arról, mikor, hogyan, és mennyit szüljenek a nők. Nem mondják ki, de ott bujkál a mondatok között, hogy karrierre, saját jövedelemre ne is hajtsanak, inkább legyen belőlük méhkirálynő, aki egész életében tolja ki magából a petéket sorban. Valaki magyarázza el ezeknek a nagyonfontos, nagyonokos figuráknak lassan, tagoltan, egyszerű tőmondatokban, hogy ahol nincs létbiztonság, tervezhetőség, de van dolgozói, lakhatási szegénység, ott nincs mire, hova szülni.

Igazából világra jönnek azok az áhított magyar gyerekek, csak ha így megy tovább, soha nem lesznek magyar állampolgárok. Szóval nem is annyira a születésszámmal van gond ebben az országban, hanem az átlagban egy választópolgárra jutó túlfizetett seggfejek mennyiségével.

[aquamarine-dream-queen]

September on Broadway Day 9: Wicked

Another Wizard of Oz picture I drew last year was of Olivia Pasik, Malaina and Jesse as Glinda, Elphaba and the Wizard and here are the two girls as the two most famous Witches of Oz, but what they look like in the Broadway musical, Wicked, which I was a few years ago.