#Oded Tzur Isabela

[eyeoftheheart]

Isabela · Oded Tzur

[csadag]

Top 15 lemez idén ősszel

Csak azért is végigírom már, kicsit csalás ez persze. De legalább ellensúlyozhatom, hogy szeptemberben kb. semmi új lemezt nem hallgattam, cserében október-novemberben baromi sok nagyon erős album jött szembe. Szűrni kellett nagyon, hogy maradjon az öt/hó arány. Persze nem mind pont ősszel jött ki, de többsége igen. A SAULT lemezeket diszkvalifikáltam, mert akkor végképp nem maradt volna hely.  Így is kimaradt egy csomó tök jó (Jono McCleery, Loraine James, Surya Botofasina, ADHD, Michael Blake stb..)

Tulipa Ruiz - Habilidades Extraordinárias 

Az új megjelenések közül kevés brazil lemez kapott el idén eddig, Ruiz új albuma volt az egyik. Modern brazil popzene, a rock, a hip-hop, a funk, a szamba és még jó pár hazai műfaj mezsgyéjén. Azaz MPB.

Sudan Archives - Natural Brown Prom Queen

Ha egy lemezt ennyire sokat kell fejtegetnem az nem feltétlenül jó, de inkább a jófajta különlegessége maradt meg ennek az albumnak. Még úgy is, hogy egyébként nem hallgattam nagyon sokat, és semmiképp nem ugranék fel a hypevonatra, de tényleg nagyon különleges, amit csinál.

Time Wharp - Spiro World

Minimalistába hajló, repetitív témákra épülő, alapvetően elektronikus lemez organikus, élő sounddal. Nagyon jól működött csendesebb estékhez, hosszabb buszozáshoz a városban.

Makaya McCraven - In These Times

Imádok mindent, amit ez a faszi csinál. Az új album az eddigi talán legerősebb alapot adja ki a spirituális jazzes emelkedettség és a hip-hopos húzás keverékéből. Erre jön aztán a mindenféle finom hangszeres megoldás, a néha melanko jazzes fújások, vonósok, néha felvillanyozó harmóniák. Nagy zenei agy Makaya, akiben sok minden keveredik. A Lullaby című számban az anyukája Zsigmondi Ágnes által sokszor neki énekelt altató, ami egyébként egy régi Kolinda dallamra épül.

Khruangbin & Vieux Farka Touré - Ali

Sima Khruangbin lemez > Khruangbin & valaki. Egyrészt ez a tanulsága az elmúlt két évnek, másrészt meg az, hogy annyira egyedi az a sosemvolt világ, amit teremtettek ők hárman, hogy az még másokhoz idomulva, kissé leárnyékolva is az egyik legjobb dolog, amit hallani lehet manapság.

Coby Sey - Conduit 

Nagyon erős és nagyon különleges, egyedi lemez. Utóbbi a fontosabb. Nem is azért, mert sokféle hatás keveredik (lemezek hány százalékánál írják ezt le manapság?), hanem ahogy megjelenik mindez. Egyszerre fragmentáltan, mégis megbonthatatlan egészként, mintha valami fura kortárs koncept artot néznénk, hallgatnánk. Ami azért sem annyira távoli párhuzam, mert Sey spoken word szövegelése tele van társadalompolitikai töltettel, miközben néha a valóságtól elemelt, álomszerű, már-már spirituálisba hajló az egész. De ahogy tematikájában, úgy hangzásában is jó értelemben feszítik ezek az ellentétes hatások a számokat. Ahogy a Quietusnak mondta: embracing lightness and darkness. Élőben mondjuk inkább a sötétség győzött a Trafóban. Év egyik legjobb lemeze.

Hermanos Gutierrez - El Bueno Y El Mayo

A Gutierrez testvérek a Khruangbin-recept szerint dolgoznak, már olyan értelemben, hogy egyetlen zenei ötletre épül egyelőre az egész munkásságuk, de ez mégis sokadszorra is működik. Még úgy is, hogy ez az ötlet (itt éppen valami tex-mex prérire elképzelt soundtrack egy western gitárhős meneteléséhez az ismeretlenbe) kevésbé gazdag, jóval kisebb teret enged a felfedezésnek, mint a Khruangbin színes multikulti fantáziái. Viszont így is kellően magával ragadó, kellően messze visz, amikor hallgattam mindig úgy éreztem ez éppen a legjobb dolog. Ennél nem kell több.

Oded Tzur - Isabela 

Ékes példája annak, hogy borzasztóan felületesen követem csak a kortárs jazzt (vagy annyira se), hogy idén hallottam először Tzurról. Pedig már az előző lemeze kapcsán mindenki John Coltrane-t emlegette vele és zenekarával kapcsolatban, ahogy teszik azt most is. Nekem ez nem feltétlenül ennyire egyértelmű, Míg Coltrane-nel kapcsolatban senki fejében fel sem merülhet a giccs gyanúja, Tzurt hallgatva ez néhány szívtelen emberben előfordulhat. Sokkal polírozottabb, csillogóbb a hangzás, ez nem valami lerobbant jazz klub, ez az Opus. (Ott is lépett fel legutóbb, mint gyors gugli keresés után megtudtam.). Mindettől függetlenül imádom, dehát én a szépelgős filmzenés jazzt is megeszem (á lá Gondwana Records).

Dawn Richard and Spencer Zahn - Pigments

Kevés lemez volt ilyen hatással rám idén, mint ez. Azonnal beszippant bármikor is hallgatom. És elég sokat hallgatom. Kora reggel, este, napközben, otthon, úton, akárhogy. Ambient, jazz, R&B. Legmélyebb pillanatokban is megtölt élettel, egyes számokban igazán felvillanyozó, összességében mégis megnyugtató lemez. 

Beth Orton - Weather Alive

Az év poplemeze? Persze kérdés mit értünk pop alatt, de mondjuk legyen az év felnőtt poplemeze. De lehet ez is hülyeség. Egyszerűen egy érzékeny, nagyon mai, de mégis nagyon időtlen lemez, nem is hullámzó, inkább csak finoman fodrozódó dalokkal, amikből árad valami bölcsesség, megnyugvás, helyén levés. Legalábbis valami olyan, ahol mi is szeretnénk lenni. 

Duval Timothy - Meeting with a Judas Tree

Soulful szólózongorás lemez, helyenként elektronikával szétroncsolva. Eléggé filmzeneszerű az egész, egyáltalán nem annyira megfogható, mint Timothy két évvel ezelőtti mesterműve. De így is elég jó.

Isla Craig - Echo’s Reach

Az egyik legkedvencebb lemezem idén. Craig egyszerre tudja megidézni napjaink R&B énekesnőit és a klasszikus női singer-songwriter dalnokokat miközben szépen felépített harmóniák díszítik a dalokat, mindennek tetején pedig talán minden dalban megszólal az ellenálhatatlanul búgó szaxofon. Beth Orton lemeze mellé, vagy rögtön azután mehet ez.

Akusmi - Fleeting Future 

Steve Reich + kozmik jazz + kis gamelán. Valami ilyesmi a képlet, és imádom a végeredményt. Itt egy szuper playlist is, amit maga Pascal Bideau (aka Akusmi) állított össze a lemezhez kapcsolódva. 

Alice Boman - The Space Between

Hibátlan melanko-pop. Pedig egyre kevésbé tud megfogni ez a fajta szomorkodás, és nincs is benne semmi újdonság, de ha ilyen színvonalon csinálják, akkor vevő vagyok rá. Boman hangszíne is nagyon szép, de egyszerűen a dalok annyira perfekt popszámok, hogy nincs is mit hozzátenni. (Talán csak annyit, hogy a Perfume Geniusszel közös Feels Like a Dream az év egyik legjobb dala simán.)

ELIZA - A Sky Without Stars

Sokadjára azért veszít az erejéből, de még így is simán az érdekesebb poplemezek között a helye. Nem érezni a Coby Sey-féle súlyokat, inkább szikár, modern soul, de ugyanúgy hamisítatlan brit hangzással. A maga szűk pályáján bejátszik mindent, amit lehet, kattogó elektronika, puha jazzy sound, éles pergőkkel tartott neo-soul, klasszikus trip-hop; minden van itt. Nagyon jó esti soundtrack.

[musicollage]

Oded Tzur — Isabela. 2022 : ECM 2739.

! @ Apple Music ★ provide a coffee !

[diyeipetea]

"Isabela" [Oded Tzur Isabela (ECM; 2022)] Por Pachi Tapiz. JazzX5 #535 [Minipodcast de jazz]

“Isabela” [Oded Tzur Isabela (ECM; 2022)] Por Pachi Tapiz. JazzX5 #535 [Minipodcast de jazz]

“Isabela” Oded Tzur: Isabela (ECM; 2022) Oded Tzur, Petros Klampanis, Nitai Hershkovits, Johnathan Blake Tomajazz: © Pachi Tapiz, 2022 Escuchar Oded Tzur Isabela: “Isabela” En anteriores episodios de JazzX5 / HDO / LODLMA / Maltidos Jazztardos / Tomajazz Remembers /JazzX5…

[don-lichterman]

Isabela album review @ All About Jazz

Isabela album review @ All About Jazz

Oded Tzur: Isabela album review @ All About Jazz By Chris May May 18, 2022 Sign in to view read count Oded Tzur’s 2020 album, Here Be Dragons, the Israeli-born, New York-based tenor saxophonist’s first release on ECM, triggered an eruption of purple prose. Critics competed to see who could convey the most enthusiasm. A few even suggested that the Tzur quartet was the inheritor of the mantle…

[rich4a1]

Oded Tzur Isabela

Oded Tzur Isabela ECM Israeli-born and raised New York City based saxophonist, composer, bandleader and educator Oded Tzur issues his fourth album and second for the ECM label with Isabela, his follow-up to Here Be Dragons.  Tzur’s sound on the saxophone is unlike anyone else. That’s because he marries Indian Classical music with jazz and developed a special technique for the saxophone. As a…

[reflections-in-t]

. . イスラエル出身のJazzプレイヤーに注目が集まりはじめたのは90年代後半ベーシストのアヴィシャイ・コーエン(70年生)がシーンに登場したころから . その後、同姓同名のトランペッターA.コーエン(78年生)やピアニストのシャイ・マエストロ(87年生)などの活躍によってイスラエルJazzというムーブメントが起こるほどの盛り上がりに . 84年生れのサックス奏者Oded Tzur／オデッド・ツールはそのなかでもとりわけ個性的で、これまでのJazzのイディオムでは収まりきらない独創的なフレージングと奏法、そして優雅で流麗なサックスの音色が印象的 . 彼はかつてインド音楽に傾倒していてそこで学んだラーガの概念を自らの表現のコアに置くなどして独自性を発揮 . このECMでの第二作『Isabela』では、それらの要素が前作以上に色濃く反映していてさながら21世紀のECMを代表するかのような作品に . いまのところ2022年のマイベスト確定(^^;) . . #OdedTzur #Isabela #オデッドツール #NitaiHershkovits #PetrosKlampanis #JohnathanBlake #ラーガとジャズの融合 #HereBeDragons #ECM #IsraelJazz #TelAviv #AppleMusic #Spotify . . https://www.instagram.com/p/CdirhxFvEUK/?igshid=NGJjMDIxMWI=

[eyeoftheheart]

If you took a lover's heart and alchemically transformed it into jazz music, it would sound like Oded Tzur's Isabela.