#New-York kínai negyed

[telaviv-delhi]

BP, LA és SF kínai negyedei után NY kínai negyedét nézegetjük, oszt a nagy hőségre való tekintettel befizettem Ügyvédem ( legújabbi fejlemények ismeretében: feleségem) egy pedikürre. Most éppen a lábát áztatja két ápolt küllemű fiatalember között, akik viszont engem vizslatnak, aki a neje szivárványszínű szatyrával feszeng.

Nejem: -Drágám, a kínai negyedben vagyunk, te is bevállalhatnál a kapás lábaidra egy pedikürt, hiszen ami itt történik, az itt is marad!

Én (morcosan): - Amíg gyerekek halnak éhen Gázában.... (felvidulva): - Viszont ha tényleg minden szabad és senki sem fog tudni róla, akkor inkább elmegyek egy körre a melletted ücsörgő fiúkákkal :)

Nejem szerint nem vagyok vicces.

Mellesleg 35 dollár a smoke shopban egy zacsi, kétszemélyes varázsgomba adag.... hm. Hmhm.

[myreach4thestars]

2024 Karácsony - Shanghai 3-4. nap

Tavaly (ezt január 2-án pötyögöm) nehéz volt az adventi id��szak és karácsonyi időszak lelkileg, mert Kínában még csak nem is ünnepnap a karácsony, adventi készülődés meg még annyira sincsen. Sok idő és beszélgetés kellett, mire el tudtam engedni a számomra megszokott nagyon kedves készülődős, tervezgetős időszak hiányát, és hálát adni azért, ami van - nagy utazók lettünk, kettesben töltjük, és távolról is szeretve vagyunk.

December 25-én elDidiztünk (alkalmazáson keresztül autót lehet hívni) a Yuyuan bazárhoz, melynek tömött utcáin sétálgattunk. A Yuyuan Kert már csak kifele engedett embereket, de megbeszéltük, oda visszatérünk. Már tele volt mindenféle műanyag figurával a kínai új év miatt, de mint megtudtuk kivilágítva majd csak az újévi ünnepségen lesznek január végén. Majd átsétáltunk Shanghai régi utcáján - egy-egy kapu maradt már csak belőle meg. Átsétáltunk egy parkon, de sajna nem volt kivilágítva, pedig szépek lettek volna a bambuszok megvilágítva. Ezek után a Bundon sétálgattunk: egy 1,5 kilométer hosszú vízparti terület és védett történelmi negyed Sanghaj központjában. A Bund keleti oldalán fekszik a Huangpu folyó – a legnagyobb folyó, amely Sanghaj belvárosán folyik át. Egyre nagyobb lett a tömeg - megtudtuk miért, hatkor felkapcsolták a fényeket, elképesztő látvány volt. Végül a Nanjing úton sétálgattunk még egy kicsit - ezt az 5,5 km hosszú utat „Kína 1. számú kereskedelmi utcájaként” ismerik, amely Sanghaj jólétét szimbolizálja, a franciaországi Champs-Élysées-hez vagy a New York-i Fifth Avenue-hoz hasonlítható. Ez is tele volt emberekkel és állandóan bevásárláshoz kuponokat akartak ránk tukmálni :D. Hazaérve előbb Verával és Dénesékkel majd később Marival és Geri szüleivel videótelefonáltunk.

December 26-án először a Longhua Templomhoz igyekeztünk, előtte megnéztük a mellette lévő emlékparkot. Cicáztam :D. A Longhua Templom & Longhua Pagoda a legrégebbi, legnagyobb és legfenségesebb buddhista épület a Jangce folyó deltájának alsó szakaszán, amely egyben az egyik legjobban fenntartott templom Sanghajban. Sanghajban nehezebb volt tájékozódni, mint Pekingben mert itt nem működött a Mapway app és a Google Maps is kevesebb infoval szolgált. Így ebédelni nem is a vélt hely közelében ettünk, onnan még Didivel mentünk tovább. A sanghaji egykori francia koncesszió területén sétáltunk jó sokat. A 20. század nagy részében az egykori francia koncesszió által lefedett terület Sanghaj első számú lakó- és kiskereskedelmi negyede maradt, és a katolicizmus egyik központja volt Kínában. Az elmúlt néhány évtizedben történt fejlesztés ellenére a terület megőrizte sajátos karakterét, és népszerű turisztikai célpont. Találtunk forralt bort egy kis hamburgerezőben. Majd a híres kereskedelmi utcáján, a Middle Huaihai úton sétálgattunk - itt már sok fény volt. A Fuxing Park mellett végül csak elsétáltunk, végül a boltokkal & bárokkal tele levő Tianzifang bevásárló utcácskáin andalogtunk, Geri vett egy mágnest jól lealkudva :D.

[odaesvisszatarsulat]

A 14. utcától délre

Ma nagyjából ott folytattuk, ahol tegnap abbahagytuk, vagyis a City Hall parkból indultunk észak felé a Centre street-en. Rögtön a park sarkán egy csodás épület található, a kormányzati hivatal (Manhattan Municipal Building) 1912-ben épült, szerintem a legszebb felhőkarcoló a városban. Feljebb további kormányzati és bírósági épületek láthatók. A Worth street-en vettünk egy jobbost, és a kínai negyed irányába folytattuk az utunkat. Megnéztük New York egyetlen kanyarodó utcáját, a Doyers street-et, ami régen elég rossz hírű hely volt, banda háborúk, gyilkosságok, efféle dolgok történtek erre. Ma már csak ártalmatlan kínai nénik és bácsik tologatják a kézi kocsijukat egyik üzlettől a másikig.

New York, vagyis inkább Manhattan utcái szabályos rács alakzatot vesznek fel, de ez csak a 14. utcától északra van így. Észak-dél irányban jobbról balra haladva jönnek a számozott sugárutak, kelet-nyugati irányban pedig az utcák. A könnyebb tájékozódás érdekében a számozott utcákat megjelölik kelet és nyugati jelzővel, a Hudson folyóhoz közelebb a West, az East river-hez közelebb pedig? East! Pl East 14th Street. Szóval elvileg nem nehéz itt tájékozódni. A 14. utcától délre viszont ez az egész nem igaz, mert ott nem rács alakzatban vannak az utcák, hanem össze-vissza, ráadásul nem számozottak, hanem nevük van. A kínai után, az olasz negyedben is lófráltunk kicsit, megnéztünk pár régi épületet, aztán Lower East Side-on a Tenement múzeumot vettük célba. Ez volt az eddigi legjobb múzeum ahol jártunk. Az ötletgazdák több eredeti állapotban megmaradt tizenkilencedik századi bérházat vásároltak meg a nyolcvanas években az Orchard street-en. Ez a környék klasszikus bevándorló negyed, olasz és kelet-európai zsidó bevándorlók telepedtek le itt. A szobákat korabeli használati tárgyakkal rendezték be, amiket nagyrészt az épületek pincéiben és padlásain találtak. Korábban itt lakott emigráns családok történeteit mesélik el a tárlatvezetéseken, mi három család történetével ismerkedtünk meg, az általuk lakott szobákat végigjárva. Nagyon érdekes volt.

Ezután metróztunk egyet a 14. utcáig, ahonnan előbb a Chelsea Market nevű fedett piacot néztük meg, majd a régebben metró felüljáróként működő High Line parkot. Nyugati oldalon, észak dél irányban futó magasvasút helyén ma közpark van. A vasszerkezetet nem bontották el, a sínek is megmaradtak, csak egy részüket leburkolták. Nagyon klassz hely, élmény sétálni rajta, ráadásul az utcák innen felülről is láthatók. A nap zárásaként visszamentünk a Canal street környékére, és beültünk egy francia-maláj étterembe vacsorázni. Aux Epices a neve. Két napja már próbálkoztunk itt, de akkor teltház volt. Anita Ráment, én tengeri laksa levest ettem. Briliáns volt.

[mozicom]

Brooklyn mestere

Edward Norton sokat utazik mostanában. Az Árva Brooklyn (Motherless Brooklyn, hazai bemutató: november 28.), melynek ő az írója, a rendezője és a főszereplője is, egymás után kapja a rangosnál rangosabb fesztiválmeghívásokat. A Telluridi Nemzetközi Filmfesztivál után a torontói és New York-i fesztivál programjába is beválogatták, utóbbin egyenesen a legfontosabb időpontban, a fesztivált záró gálán vetítik az Árva Brooklyn-t. És a rendezővel természetesen együtt utaznak az 50-es évek végén, magándetektívek között játszódó noir-thriller szereplői: Bruce Willis, Willam Dafoe, Alec Baldwin és Gugu Matha-Raw is.

– Én úgy tekintem Willamet mint a filmünk Obi-Wan Kenobiját – magyarázta a rendezését Edward Norton. – És akkor persze Alec Baldwin a film Darth Vadere.

A helyzet azonban ennél is bonyolultabb, hiszen a rendező szerint fő ihletforrása Polanski Kínai negyed című klasszikusa volt: az ő történetében is egy nagyváros labirintusában tévelygő, az általános romlottsággal küzdő magányos, cinikus férfi szállt szembe a világgal.

– De a film egyre aktuálisabb – teszi hozzá Norton. – Aki látja, mind érteni fogja, hogy mennyire a mai korunkról szól a történet…

IC Press