#Megyei Mávelődési és Ifjúsági Központ

[viragfold]

Lokálkulturális kerítésszaggató

Tranzdanz Szombathelyen

December közepe táján mindenki siet haza meleg otthonába, hogy le ne késse az „Iraklebombázás” c. angol-amerikiai tévésorozat aktuális epizódjának megtekintését. Ám azok, akik 18-án az estét nem a CNN előtt töltötték, hanem a szombathelyi Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ napalm nélkül is porladozó színpadára meredtek, egy lokális jellegű atomtámadásnak lehettek tanúi.

Ez a színházterem korábban oly’ sok mindent megélt: gyakran unalmas előadásokat, melyekben csak a kivezényelt középiskolások ‘szotyiössztüze’ hordozott némi életszerűséget. Azonban, amit Kovács Gerzson Péter Tranzdanz táncszínháza művelt e kopott színpadtérrel, az váratlanságával olyan csodát produkált, mint amikor a C64-ben egyszercsak pörögni kezd a vindózkilencvennyolc. A bemutatott művek közül az elsőben (Illud Tempus) a fény, a tér, a mozgás háromdimenziós írásjelei mint repeszek roncsolták szét a színházról, a táncról, a zenéről, a vetített képről, az improvizációról alkotott fogalmainkat. A hasonlat nem véletlen, hiszen ebben az archaikus agresszivitásban, ősi végletességben - mely az árnyjátékszerű, finom áttűnésektől a foszforeszkáló bottal táncoló férfi erőteljes világáig terjed - van valami keleteurópabalkáni szupervadság plusz hiperérzékenység.

A második munka, a Clip egyszerre rombolta és építette a folklórral kapcsolatos gondolkodást. Szó sem volt itt ‘ősgyökérségkutatási misztériumpolicájról’, mely az általa érvényesnek tartott originalitás újraszülését írja elő (vö. „tiszta forrás”, stb.), hanem a néptáncnak arról az univerzalitásáról, melynek lényegéhez hozzátartozik a rögtönzés, a szabadság, a duhajkodás mint transzcendencia, a váratlan és véletlen összefüggések, az erre adott zenei és mozgásbeli válaszok, a rácsodálkozás.

A MU Színház „Más színpad” című sorozatában ez volt a harmadik előadás Szombathelyen. Szemlátomást egyre többen kíváncsiak Tóth Gábor producerkedésével megvalósuló programokra. Időzített detonációkról van szó, melyek talán életteret robbantanak ki egy koránt sem provinciális nyugat-dunántúli színházkultúra számára.

(IndexWest, 1998.december 21.)

Abajkovics