#Megromlott

[versinator]

Megromlott elszegődik

Erője elhigyem nadály fodrába Hősleg földeríté éljétek ostorokkal Felhőből természetem megrohan csárdába

Iránta fiún ismeréd lovakkal Vajda kéke kiáradó édenéből Árbocával hallgatnám szipákol tűznyilakkal

Hanyatthomlok elkerülném bennlevők seregből Cseréppé elmulasztanád szabadságunk megelégszünk Megtartsam fejér dühödet emberségünkből

Bégetése lelkiismeretnél megénekelte röpülhetünk Tanulgatja közűletek beteljesednek javába Elszavaltam angyalsereg cseppent ismerjünk

[stickalittle]

Annyira gyűlölök kidobni bármit is!

Nálam nincs olyan, hogy kidobok kaját, mert megromlott. Akkor addig nem veszek más ételt, amíg el nem fogyott. Így neveltek. Gondolom azért, mert mindkét szülőm szegény családból jött, bár én már nem nélkülöztem gyerekkoromban. Szóval most összeszedtem az almafa alól két nagy láda olyan almát, aminek a fele kukacos, ezért leesett, de a másik fele tökéletesen ép. Most mégis, mit csináljak vele, dobjam ki? Úgyhogy az ép felét most felkarikáztam, és aszalom, aztán az alma egy részéből csináltam 8 liter almabort (vagy ki tudja, mi a faszom lesz a ledarált almából). De reggel óta baszakszom vele, ahelyett, hogy kibasztam volna az egészet! Ez szörnyű!

[imafraidmyself]

A világ megromlott, és tele van fájdalommal, és nekünk kell meggyógyítanunk

Grace klinika c. film

[dedibelyegei]

Másik B betűs debütáló országgal folytatjuk, méghozzá Belgiummal, ahonnan egy királyi bélyeg érkezik 1984-ből, liégei pecséttel. Ez egy önálló 50 frankos bélyeg, nem tagja sorozatnak, viszont ekkortájt minden évben készültek hasonlók I. Baudouin (Baldvin) királyról, aki a belgák talán legnépszerűbb uralkodója volt a mai napig. A bélyegből több mint harmincmilliót nyomtak, így használtan nem képvisel jelentős értéket, nagyjából 100 forintért hozzá lehet jutni, a postatiszták azonban érnek valamit, állapottól függően 600-1.000 forintot kérnek értük.

Megvallom én soha életemben nem hallottam ezelőtt Baldvin királyról, pedig nem volt oly rég mikor ő uralkodott, már én is éltem mikor ő még regnált. 1930-ban született, és 1951-ben, mindössze 21 évesen került trónra, nem akármilyen körülmények között. Apja, III.Lipót király 1934-ben kezdte meg uralkodását, és a háború során az egész királyi család Brüsszelben német felügyelet alatt élt (az ország lényegében megszállás alatt volt), majd a normandiai partraszállás után a családot a nácik elhurcolták Németországba majd Ausztriába, beleértve természetesen Baldvint és testvéreit is. Végül amerikai katonák szabadítják ki őket 1945 májusában. Azonban Lipót király szempontjából tovább folytatódtak a viszontagságok, mivel német kollaborációval vádolták meg, és az ellenzői megakadályozt��k hazatérését, így a királyi família Svájcban telepedett le, egészen 1950 júniusáig. Előtte májusban népszavazást tartottak Belgiumban III.Lipót visszatéréséről, mely ugyan hivatalosan pozitív kimenetelű lett, azonban a kérdésben olyan nagy volt a megosztottság a vallonok (igen) és flamandok (NEM) között, hogy a király úgy döntött megelőzvén egy polgárháborús helyzetet inkább lemond, és rangidős fiát, a 21 éves Baldvint nevezi utódjának.

Baldvin alatt rengeteg mélyreható változás történt az országgal, illetve fiatal korának köszönhetően, a mai napog ő a leghosszabb ideig regnáló belga uralkodó. Regnálása alatt lett Belgiumból szövetségi állam, egész életében törekedett az egység megteremtésére, mely mint tudjuk a mai napig nem valósult meg teljesen, az ország kultúrálisan és nyelvileg, még mindig három régióra van felosztva. 1955-ben meglátogatta az akkori kongói gyarmatot, ahol a lakosság örömmel fogadta, majd 1959-ben a kormánnyal egybehangzóan megadja a függetlenséget az afrikai országnak, az ünnepélyes ceremónián személyesen résztvesz és beszédet mond, a kongói képviselők ovációval fogadják.

Uralkodása alatt és támogatásával jönnek létre az Unió előd szervezetei, illetve 1992-ben a mai Európai Unió, melyben Belgium természetesen ekképpen szintén alapító tag. A király mélyen vallásos ember lévén, egy témában ment komolyan szembe a mindenkori belga kormány akaratával, ez pedig az abortusz kérdése volt. 1990-ben megtagadta a törvény aláírását, azonban tisztában volt vele, hogy a király nem mehet szembe a nép által választott képviselők akaratával, így saját kérésére az alkotmány egyik paragrafusa alapján, a minisztertanács a királyt uralkodásra alkalmatannak minősítette, és elfogadták a törvényt. Két nappal később a szövetségi parlament visszaállította a király hatáskörét. Ez az eset mai napig vitás kérdés a belgák között, sokan alkotmányellenes manipulációnak tartják.

A fentiek ellenére uralkodása alatt számtalanul állt ki az idegengyűlölet és rasszizmus ellen, uralkodása alatt sosem volt hajlandó fogadni a mindenkori szélsőjobb képviselőit. Halála váratlanul következett be egy spanyol nyaralás közben, 1993 nyarán szívelégtelenségben hunyt el, mindössze 62 évesen. Nemzeti gyászt rendeltek el, temetésén több más nemzet uralkodója megjelent, így többek közt II.Erzsébet, illetve Akihito japán császár. Több mint félmillió belga rótta le személyesen kegyeletét a ravatalnál. Mivel feleségével gyermekük nem született, így öccse Albert lett a következő belga király, aki II.Albertként egészen 2013-ig uralkodott, mikoris 80 éves korában megromlott egészsége miatt lemond, és fia Fülöp veszi át a helyét, aki jelenleg is regnál.

1960-ban a királyi erők egyenruhájában:

1969-ben feleségével, Fabiola királynéval

[habkeinb0ck]

Hont András:

"Amikor Gulyás Gergely barátjaként és több ismert jobboldali személyiség rokonaként a Külügyminisztériumban kezdtem dolgozni, nem értesültem arról, hogy létezik olyan, hogy Rogán Antal.

Amikor feleségem több fideszes európai parlamenti képviselő csapatában dolgozott, nem értesültem arról, hogy létezik olyan, hogy Rogán Antal.

Amikor kikerültem a magyar állam Unió melleti állandó képviseletéhez, nem értesültem arról, hogy létezik olyan, hogy Rogán Antal.

Amikor feleségemet államtitkárrá nevezték ki a Miniszterelnökségen, nem értesültem arról, hogy létezik olyan, hogy Rogán Antal.

Amikor a Magyar Fejlesztési Bank igazgatója, majd a Diákhitel Központ vezérigazgatója lettem, nem értesültem arról, hogy létezik olyan, hogy Rogán Antal.

Amikor feleségemet miniszterré léptették elő, nem értesültem arról, hogy létezik olyan, hogy Rogán Antal.

Amikor feleségemmel jogszerűtlenül fölvettük a CSOK-ot a balatoni villánkra, nem értesültem arról, hogy létezik olyan, hogy Rogán Antal.

Amikor édesanyámat kinevezték az Országos Bírósági Hivatal elnökhelyettesének, nem értesültem arról, hogy létezik olyan, hogy Rogán Antal.

Amikor megromlott a házasságom, akkor majdnem értesültem arról, hogy létezik olyan, hogy Rogán Antal, de azután a Volánbusz, a Közútkezelő és a külföldi földek fölvásárlására létrehozott állami cégben találtam magam, és mégsem értesültem arról, hogy létezik olyan, hogy Rogán Antal.

Amikor a Pegasus- és Völner-botrányban megtépázott renoméjú volt feleségem lemondott a miniszterségről, és még a CSOK-ot is visszafizette, már-már hallottam, hogy létezik olyan, hogy Rogán Antal, de kiderült: a Fidesz EP-listavezetője lesz, és ismét nem értesültem arról, hogy létezik olyan, hogy Rogán Antal.

Azután, amikor exfeleségem belebukott egy kegyelmi ügybe, bejelentette nem lesz EP-listavezető, visszaadja a parlamenti mandátumát is, és távozik az egész közéletből, akkor hirtelen értesültem arról, hogy létezik olyan, hogy Rogán Antal.

Én pedig tizennégy év után egy percig sem akarok olyan rendszer részese lenni, amelyben létezik olyan, hogy Rogán Antal."

Ha ezt tényleg ő mondta, a végén még megkedvelem

[csacskamacskamocska]

Nem menti fel

Néztem valami ötperces videót – egész érdekes dolgok vannak, bár az életvezetési bullshit mennyisége egészen elképesztő – na, az egyik ilyenben volt, hogy miket kell mindenképpen megtudnod egy ismerkedés elején a másikról. Pl, hogy túl van-e már az exén. Pffff! Milyen tekintetben? Hogy szerelmes-e még az exébe? Az tényleg gáz. haragszik-e még, be van-e kötve valami módon? Az is érdekes meg fontos. De mit kezdesz vele, ha letagadja azt az érzelmet ami valójában irányítja. Aztán majd hónapok múlva amikor megvan már a bizalmi légkör, kibukik, hogy volt egy lány... volt egy pasi... nem kapcsolat, szerelem, most is mozgat, most is fáj és ott állsz átbaszva, miközben a másik ember semmi rosszat nem tett, csak most érkezett meg oda, hogy a fájdalmaival őszinte tud lenni. Az nagyon ritka, hogy valakinek nincs semmi és senki a szívében merthogy érzelmi lények vagyunk. Nade nem is ez fogott meg, ezt csak bevezetőnek írtam :D Kérdések, kérdések, az előző párkapcsolatairól, hát komolyan, mint egy pszichológiai kihallgatás, én biztos falnak mennék az ilyentől. MIT TANULT AZ ELŐZŐ KAPCSOLATÁBÓL? Ezt így hogy kérdezed meg? Amúgy, ez a kérdés azért fontos, és valóban fontos lenne tudni, hogy láthatóvá váljon, vállalja-e a felelősséget a saját cselekedeteiért, azért a tényért, hogy egy kapcsolat megromlása két emberen múlik. Az előző kapcsolatom egy őrült volt, egy pszichopata, egy szélsőséges valaki, ezért engem nem terhel felelősség, csak őt – ez remek védekezés, de az esetek nagy részében nem igaz, viszont, ha igaz, akkor is kell benne felelősségrészt pontosabban tanulságot vállalni. ( nem tudtam megvédeni magam, nem tudtam nemet mondani, nem volt önbizalmam, határozottságom, ez volt velem, az volt velem – amiért meg lehetett velem tenni azt, ami a másik sara)

Azon gondolkodtam, hogy ha az ember törekszik arra, hogy igazságos legyen, és elmondja azt, hogy neki milyen szerepe volt a kapcsolat megromlásában, miben hibázott, mit látott vagy kezelt rosszul, az azért nagyon nehéz, mert a megromlott kapcsolatban a másik embertől ezt nem fogjuk hallani. Például mert együtt sem vagyunk már, mire az ember eljut eddig a mérlegelésig. És legfőképpen, mert ez lenne a kapcsolat megmentésének a kulcsa. Ha mindkét ember el tudná mondani, hogy miben volt fasz, és ha ez után még találnának magukban szeretetet a másik iránt. Ez akkor nem egy felbomló, hanem egy fejlődő kapcsolat lenne, de többnyire valamelyik hagyja a picsába az egészet. Hogy miért, annak sok oka lehet, de talán a legfőbb, hogy már jóideje nem éri meg neki munkát rakni a kapcsolatba, pláne ennyit. Ha tudná mit vállalunk fel, felmentve érezné magát a saját szarai alól. Hiszen látható, hogy kinek a hibája volt!

Az egonk rettenetesen sérülékeny. Sérülékeny és hazug, és merev, és sablonos és közben nagyon nagyon kreatív abban, hogy hogyan védjen meg minket önmagunkkal és az élettel való szembenézéstől.

Az egonk csak akkor vállalja be, hogy hibáztunk, ha már nem érhet minket e miatt baj (ezért is a szakítás után) vagy, ha ebből hasznot remél. (elismerés, siker, erősebb ego) Ezért gondolom azt, hogy ezeknek a beismeréseknek nem szabad megállnia a felszínen. Szerettem volna dolgokat, amik még magamnak sem voltak nyíltan elfogadhatóak, és ezért olyasmiket csináltam, ami káros volt a kapcsolatra, téged bántott vagy korlátozott. Nem volt bennem empátia mert... Ezek talán mélyebben vannak. Kurva nagy kihívás, de nagy utazás is. És mi az értelme? Talán egy jobb kapcsolat, de mindenképpen egy rendezettebb, nyugodtabb belső világ.

Megidézem @lampasch-t, aki most épp az ego hatalmával foglalkozik. Hogy látod te ezt? :)

[angelofghetto]

világkorszakok

Nem vagyok valami nagy filozofikus guru, csak érdekelnek más kultúrák, vallások, gondolkodásmódok. Van a hindu tanítás a Kali-jugáról, a megromlott, értéktorzult, lezüllött, istentelen korról, aminek vége az emberiség pusztulása, és utána jön az aranykor, a kör újraindul, hogy százezer éveken át fokozatosan romolva, alacsonyabb erkölcsiségű korokon át ismétlődjön minden.

Fájdalmasan ismerek rá napjainkra a leírásból, csak igazából az évszámokkal kapcsolatban vagyok kissé zavarban. Ezzel együtt nagyon úgy érzem, hogy rossz korba születtem, vagy ha mégsem, akkor nagyon magányosnak érzem magam, amiért ennyire kényelmetlen számomra az önzés, kapzsiság, hataloméhség, hazugság, erőszak világa.

Volt valami könyv, amit nagyon régen olvastam (talán még kamaszként), amiben az volt, hogy vannak, akik nem születnek le rendesen, hanem egy kis vékony szállal még kötődnek a nagy egyetemes lélekfelhőhöz (én így képzelem a születések közti állapotot, amiben a lelkek némileg összeolvadnak egy nagy közös gomolyba), és ezeknek az embereknek a kézzel fogható valóság sosem tud elég jó lenni, mert zsigerileg érzik a nagy tökéletességet egy kis részükkel, tehát ahhoz képest minden csak hitvány fantomkép. Ez nem kritizálás vagy lenézés formájában jelentkezik, inkább valami szomorú, betölthetetlen hiányérzetként.

Más oldalról furán érzem a világ pulzusát, akár évtizedekre előre megérzek dolgokat, bizonyos embereknek előre látom az életét, de nem merek ennek hangot adni, nehogy önbeteljesítő jóslat legyen belőle. Első benyomásként gyakran belelátok egy pillanatra emberek lelkébe, ilyenkor arra a pillanatra felfénylik egy-egy mondat, ami esszenciaként jellemzi az illetőt, és amit idővel felülírok a "tapasztalásaimmal", de legvégül mindig visszajutok az eredeti mondat igazságához. Volt már, aki azt mondta, vonakodik velem beszélgetni, mert olyan érzése van, mintha egyenesen belelátnék az agyába, és ez nagyon félelmetes.

Az ilyesmi hatalmas áldás, egyben átok. A jövőt látni nagyon hasonló ahhoz az érzéshez, mint mikor egy illatról, apró zajról bevillan egy nagyon régi gyerekkori emlék lenyomata. Biztosan rá lehetne erre tudatosodni, és kezdeni vele valamit, de nem török prófétai babérokra :)

De megint elkalandozok. Lényeg, hogy nagyon rosszul érzem magam ebben az anyagias, erőszakos, értékposványos világban. A pénz-hatalom-hírnév ördögi hármasa sok embert aljasít le a rovar szintre, bár bocsánatot kell kérnem a rovaroktól, mert nekik is megvan a maguk haszna (beporzás, hulladék eltakarítás, vagy csak hogy táplálékul szolgáljanak bonyolultabb élőlényeknek). Az én isteni hármasom, ami szerintem a világot és az egyént is előbbre viszi, az alkotó értelem, az őszinte szeretet és az intuíciók.

Az alkotó értelmet azt hiszem, nem kell magyarázni. Talán a szeretetet sem, bár ez nem az az arcra fagyott mosollyal előadott szenteskedő birkaság, inkább az, hogy a rossz dolgokban is meglátjuk azt a kis szépet, ami van, a gonosz emberekben meglátjuk azt a mély beteg rész, amitől szenved, és meg tudjuk sajnálni őt, hogy kisiklott miatta az élete, és hogy az erőszakos embereknél meg tudjuk találni azt a kis rést a lelkén, amiből kiindulva pozitív töltéssel tudjuk megszelídíteni. (Azt hiszem, ez a legnehezebb a mai világban, mert szinte szeletelni lehet a negatív feszültséget, a gyűlöletet, a dominanciaharcot.) Az intuíciók alatt azt értem, hogy nyitottak vagyunk, és érezzük a világot, ezáltal zsigerileg megértjük, és a döntéseinket, cselekedeteinket ahhoz tudjuk harmonizálni. Szerintem ez a képesség mindenkiben megvan többé-kevésbé, csak nem figyelünk rá, mert túl nagy a zaj kívül-belül.

Ha még mindig olvasol, gratulálok, de akkor is szeretlek, ha már abbahagytad.Talán Te is egy ilyen érzékeny lélek vagy, talán kinevetsz. Ha az előbbi, akkor jó, hogy mégsem vagyunk egyedül, ha az utóbbi, az nem az én problémám <3

[thisisnotadiehardmovie]

A világ legszarabb szaloncukrát eszem. De tényleg, szerintem ez már tavaly megromlott, kurvaszar. Egyszer csináltam házilag. Az mondjuk még szarabb volt.

[fovarosiblog]

Az 1943 körül készült felvétel érdekessége, hogy még látható rajta a Tabán mára eltűnt temploma. A szerbek építették, 1697-ben kezdtek neki. Az elhúzódó építkezést több átépítés, javítás követte. A dunai árvizek is hozzájárultak, hogy az 1730-as évek végére nagyon leromlott állapotú templom helyére egy új, jóval nagyobb templom megtervezésére kérték fel Mayerhoffer Ádámot. Erről a 18. századi templomról sajnos csak levéltári források és régi fotók alapján alkothatunk már képet. Az 1742-ben elkezdett építkezés során egy hajós, egy középső toronnyal emelt templomot emeltek, az oldalhomlokzatokon két ablaksorral. A toronysisak csak később, 1775-ben készült el. A templomot a Szentháromságnak, a karzaton berendezett kápolnát Szent Demeter vértanúnak szentelték. A régi templomból átmentett ikonosztáz túl kicsinek bizonyult az új templomban, így idővel nagyobbat rendeltek meg helyette. A második világháborús károk ellenére a templom megmenthető lett volna, de a kommunista hatalomátvétel után Rákosiék erről hallani sem akartak - egyházellenességük és a Jugoszláviával megromlott kapcsolatok miatt, jövőbeli út- és fürdőfejlesztési tervekre hivatkozva a két évszázados templomot a szomszédos püspöki palotával együtt lebontatták. (fortepan.hu / Vizkelety László)

[we-should-all-die-together]

Rá kellett döbbennem egy elég szomorú dologra.

Az emberek hajlamosak dobálózni azzal a ténnyel, hogy egy kapcsolat nem csak szivárvány és örök boldogság 0-24ben. (Ami egyébként igaz.)

Na most, nyilván x ideig mégis csak az önfeledt lila köd vakítja az embert, viszont idővel akaratlanul is kiütköznek dolgok, beférkőzik a pár idilli mindennapjaiba a nehéz-rideg valóság. Azok a pici ellentétek, egyet nem értések, össze nem simuló darabkák.

Ám sok esetben ezeket egy idő után, vagy ha beüt egy nagyobb negatív tapasztalás, az ember hajlamos katasztrofizálni, úgy értelmezni, hogy a kapcsolat "megromlott", hogy valami megváltozott, a változás pedig nem jó, idegen, új dolog, az addig tapasztalt komfortérzet megbomlani látszik.

Ezt nevezi a köznyelv elbizonytalanodásnak.

Mivel az emberek jó része retteg attól, hogy sérülhet, félti a jólétét, boldogságát... Sokszor úgy döntenek, inkább még "időben" megválnak az adott helyzettől, a párjuktól való elszakadással.

Mára már olyan általános lett az, hogy tudat alatt elvárjuk hogy nekünk igen is kijár a vég nélküli boldogság, odafigyelés és minden módon helyes bánásmód, hogy teljesen elfeldkezünk a világ tökéletlenségéről. Önsorsrontókká válunk, és magunk okozunk fájdalmat.

Pedig csak eszünkbe kellene juttatnunk a józan gondolatainkat, a realitást figyelembe véve mérlegelnünk, és csak is ezután hoznunk olyan döntéseket, amik a mai terhes világban hatalmas befolyással lehetnek saját magunkra és a szeretteinkre.

[meg-megbanom-ezt]

az apró idegesítő dolgok

eleve túl korán keltem és nem bírtam visszaaludni

az utolsó tojás, amit a zöldborsófőzelékhez akartam megsütni, megromlott. kár, hogy optimistán kiolajoztam előre a tepsit :/ (de végül is legalább nem záp volt, ismerjük el)

akkor már észrevettem azt is, hogy a rizsesüveg belső oldalán artistáskodik egy kukac (pontosabban hernyó, mert molyok lárvája). kisebb zörgetéssel még jó pár tesót találtam, úgyhogy rizs is sutty ki (legalább nem sok maradt)

a hiperszuper saját fejlesztésű mágnesszalagos szúnyoghálóm ragasztása is elengedte magát, még javítani kell rajta... így visszaminősültem macgyverből mekk elekké :/

ki a faszom csönget pont, mikor ZUHANYOZNÉK?! ja, bocs, ez csak Anya, aki szerencsésen előbb jöhetett haza munkából. "csak kipróbáltam, működik-e :)" -.-

"ez az egy jégkrém volt sajnos" :'( jó, nem fogom rossz elkényeztetett gyerekként elkunyizni tőle, főleg, hogy elvileg előbb el akartam indulni pestre,

csak ez a rohadt bágyadtság és lustaság egész nap, pedig nem is volt olyan meleg

és amikor sietni kéne vonatra, akkor hív a témavezetőm, hogy a qfield exportálás nem működik, nézzem meg, valami konfigurálási probléma. és hogy miért nem sikerült, mikor tavaly pont ugyanígy csináltam és semmi baj nem volt vele?! talán mert egy utálék retek határ FOS?!

a vonat forgalmi okok miatt állt meg -.- én meg forgalmi okokból haladnék, baszod

és akkor még ez az új tumblr layout is MI A SZAR. na jó, ez már tényleg first world problem, különben se rinyáljak, alapból se, de holnap még teljesíteni is kell. jó napnak kell lennie. úgyhogy megyek és megérintem a füvet. végül is kábé szó szerint ez a munkám.

hajrá

[vera9811]

Amennyire szerettem ezt a várost, amennyire vágytam rá gyerekkorom óta, hogy ide költözhessek, akkora utálatot is váltott ki bennem..

Lassan már egy éve, hogy elköltöztem otthonról, de azóta szinte csak rossz dolgok történnek. Mintha feje tetejére állt volna minden.

Csakhogy felhozzak pár példát:

Megromlott a párkapcsolatom, 5 hónapig tartott mire helyrerázódtunk, hatalmas stressz hatás érte mindkettőnket mivel új volt a helyzet.

Amióta páran megtudták, hogy képes vagyok megállni a saját lábamon hirtelenjében felbukkant még a loknessi szörny is ismerkedés gyan��nt, vagy bármely más módon, hogy az életem részese lehessen.

Ha már felbukkanás. Régi ismerősök is jöttek velük, pontosabban volt osztálytársak, de csak azért, hogy belepofátlankodjanak a magánéletünkbe, nyomozgatások egy csipetnyi szarkeveréssel. Ezekszerint 3,5 év nem volt nekik elég..

Munkahelyen ugyanez a helyzet. Főnökök, kolléganők, vásárlók, magánéletbe való turkálás, ellentétes beosztás írása szándékosan, 700 felé szakadás 3 boltban míg más egy helyben süttetheti a picsáját.

Ha már vásárlók, taknyos kölykök akiknek nem tetszik, hogy nem szolgálhatom ki jogosan, oda jönnek a saját területemre és felkiabálnak a teraszomra, hogy "ez is buzi" és hasonlókat, amikor a boltban beszélek velük erről akkor még a csillagos eget is letagadják, hülyének nézik az embert.

És persze a kedvencem, amikor megfenyegetnek..

Tavaly nyáron nagydarab munkás csávó: "majd megvárom este míg bezársz aztán jól megverünk, elvágjuk a torkodat, bekaphatod a faszomat te down kóros kurva"

Tegnapi nap folyamán (2023.04.12) 3 félhajléktalan csávó bejön, abból az egyik full részeg. Az utóbbi ütögeti a hűtőt, baszdmegol mert nem képes kinyitni, kurva anyázik ránk mert miért ilyen erősre állítottuk a rugót (holott semmi közünk nincs hozzá) elgurult nekem is a gyógyszerem, de megkértem normálisan, hogy ezt a fajta stílust odakint rendezze le magában. Majd belém állt, hogy "mert akkor mi lesz baszd meg? Nem szolgálsz ki mert káromkodok?" válaszoltam neki: "kiszolgállak, csak megkértelek, hogy normálisan viselkedj" jött is rá az értelmes válasz: "hát nem fogok úgy, hogy baszd meg" lerakta a sörét majd megkérdeztem az ő nyelvén, hogy "adhatok neked más valamit baszd meg?" társa mondta hogy kérnek két keserűt, miközben a harmadik csititgatta a részeg barátját, hogy nyugodjon meg mert nem lesz jobb a helyzete, és pont emiatt tiltották ki Veszprém egyik boltjából mert hülyén viselkedett. Vele is letolt egy ismétlést.

Fizettek, oda adtam neki a visszajárót, meg is köszöntem, ketten rendesen kifelé menet elköszöntek majd a harmadik részeg faszkalap benyögött egy olyant, hogy: "dögölj meg a kurva anyádba" röhögött a másik két csávó, válaszoltam neki, hogy "köszi te is" majd bebaszta az ajtót...

Szerintem több példát nem is kell felhoznom..

[stickalittle]

nem akar bunyózni. megromlott a cica.

[dedibelyegei]

Egyből a földgolyó másik felére utazunk, annak is egy aránylag kicsi és eldugott szegletébe, Új-Kaledóniába! Hát ha hallottunk is róla, esetleg be is tudjuk lőni kb. merre van, lássuk be többségünk nem tud túl sokat erről az országról/tengerentúli területről. Így pár sorban ezzel kezdjük, úgyis később is lesz még innen bélyeg, bizonyám!

Új-Kaledónia Franciaország egyik tengerentúli területe, egy nagy és több kisebb szigetből áll, a Csendes-óceán délnyugati részén, Ausztráliától jó 1500 km-re itt:

Nagyjából 280 ezren lakják, 90% Grande Terrén a nagy főszigeten él. Alapvetően három fő népcsoport él itt, az őshonos melanéz kanakok, idetelepült franciák, és egyéb óceániai bevándorlók. Történelmileg klasszikus gyarmati múlttal rendelkezik, nagyjából i.e. 1500 óta élnek itt a melanéz őslakosok. Mindenki békében elhegesztgetett magában a szigeten, némi egyéb polinéz keveredés mellett, egészen 1774-ig amikor ki más, mint a jó öreg James Cook ide is betette lábát (hajóját). Jelenlegi nevét is ő adta a szigetnek, Kaledónia egyébként Skócia latin neve. Eleinte nem volt rossz kapcsolat az érkezők és a bennszülöttek között, de aztán az európaiak által behurcolt betegségek elkezdték tizedelni a helyi népeket, és megromlott a viszony. Ez odaáig eszkalálódott, hogy 1849-ben az egyik törzs egy itt kikötő hajó legénységét megette! Ezután sajnos itt is beköszöntött a rabszolgakereskedelem időszaka, Fidzsire és Queenslandbe hurcolták az embereket az ültetvényekre. A XX. század elején szűnt csak meg a gyakorlat, a rabszolgakereskedők áldozatait nevezék kanakasnak, ez rövidült kanakká, mely aztán az őslakosok összefoglaló neve lett. A sziget egyébként 1853-ban került Franciaország birtokába, III. Napóleon azon törekvései okán, hogy ellensúlyt képezzen a britek ausztrál és új-zélandi gyarmataival szemben. A II. világháborúban aztán az Egyesült Államok épített ki itt erős támaszpontokat a szövetséges hatalmakkal karöltve, a japánokkal szemben, Nouméában - a jelenlegi fővárosban - volt a teljes csendes-óceáni haderő főparancsnoksága. A háború után lényegében továbbra is francia gyarmati sorban maradt a terület, a kanakok jogai és lehetőségei számtalan módon korlátozva voltak, ha nem is olyan kemény apartheid rendszer volt mint Dél-Afrikában, de annak egy enyhébb változata. Ez a '80-as évek közepére vezetett komolyabb forrongásokba, és a '80-as évek végén meg is kezdődik a függetlenedés folyamata, különböző egyezmények kimondják, hogy Új-Kaledónia fokozatosan elválik Franciaországtól, és ez elkerülhetetlen folyamat. Bevezették a külön új-kaledón állampolgárságot, csak ekkor lett az országnak külön zászlaja, címere, ami amúgy nagyon menő:

Ez a folyamat olyannyira szépen haladt, hogy 2018-ban népszavazást tartottak a teljes függetlenedésről, melyen 80%-os részvétel mellett, több mint 56%-al a maradáspártiak győztek. Mivel azonban az eredmény szoros volt, két év múlva megismételték a szavazást, 2020-ban már több mint 85%-os volt a részvétel, és még szorosabb eredm��ny született: a maradáspártiak győztek, de már csak 53%-al. Így történt tehát, hogy a sziget(ek) még mindig francia terület maradt, bár azokból talán a legfüggetlenebb, jog szerint az egyetlen autonóm francia terület, a gyakorlatban a külügyön, hadügyön, rendőri ügyeken, és valutaügyeken kívül minden más területen teljes a függetlenség a francia államtól. Valószínűsíthető, hogy 10-20 éven belül régi-új teljesen önálló ország születik itt.

A bélyeg a helyi Ifjúsági Kereskedelmi Kamara 10 éves évfordulójára készült 1972-ben. Ez még értelemszerűen teljes francia kontroll alatt alakult, a 'rendszerváltás' óta már nem létezik, rendes saját Kereskedelmi és Iparkamara lett azóta, gondolom Parragh László nélkül hálistennek. A bélyegen látható alak egy 'arany kanak', egy őslakos alakja, mely címeres pajzsot tart, amin a kamara jelképe látható, egy földtérkép - számunkra - sajátos nézetből. A háttér erre reflektál a szélességi körökkel, kék alapon. A bélyeg 12 frankos, és bizony, a mai napig Franciaország tengerentúli területein (kivéve a tengerentúli megyéket), nem történt meg az eurósítás és frankot használnak még most is. Innen Magyarországról könnyen gondolhatnánk, hogy ez biztos egy nagyon értékes bélyeg, de az a helyzet, hogy nem annyira, állapottól függően 0,50-2 euró közt be lehet szerezni. Mivel évfordulóra készült, magányos bélyeg, nem tagja sorozatnak.

[csacskamacskamocska]

Nagyon furcsa álmom volt

Egy része hosszú és unalmas, mintha még kamasz lettem volna, a szüleim nélkül voltam egy hatalmas házban, Olaszországban, és feszült volt a helyzet, hogy hamarosan kitör a vulkán alattunk. Egyszerre volt menekülős meg titkolózós az élmény. Valamit nagyon el akartam rejteni, de nem tudom mit. Közben sütni akartam de a tej folyton összement és az összement tej belefröccsent a jó tejbe is, és akkor az is megromlott. Mások álomszép piskótalapokat sütöttek, a családjuknak, és volt ötletük is, hogy mit csinálnak belőle. Az én piskótámat meg egy ismerősöm kiborította a tepsiből, amitől leszakadt az asztal, de még picit meg is volt égve. Egy mólón sétáltunk (ami a konyhából nyílt) és ott ült egy árnyas padon Logan és fasz tudja mit csinált, mondtam, hogy jöjjön és lefotózom. Jött. Ott állt a téglafal mellett és pózolgatott, mint egy celeb. Úgy tűnt, hogy élvezi. De a telefonom nem működött és dühömben meg szégyenemben eleredtek a könnyeim. Erre megsimogatta az arcom. Aztán lassan és eltökélten megkarmolta az arcom a hüvelykujja körmével, ahogy a vámpírok a filmekben. Majd visszaült a padra nemtudom mit csinálni. Talán olvasott. Én meg fekve a mólón bámultam a vizet, benne a romokat. Gyönyörűek voltak. Egy faldarab feküdt a vízben és rajta egy freskó. Giccses látvány volt, mintha nem is igazi antik rom lenne, de gyönyörömben odafolytam a mólóra. Aztán visszamentem a házba és hazajöttek anyámék és én úgy tettem mintha aludnék, nem tudom miért. És jött a láva, menekülni kellett és nem lehetett vinni semmit, csak futás, és az borzasztó érzés volt, azt vittem ami mellettem volt, egy hatalmas plüss ékszerdoboz egymás mellé aggattott fülbevalókkal. Akkora volt mint egy rajzmappa. Mikor kis idő múlva megint rápillantottam, egy szakadt papírmappának tűnt és nem is értettem mi a fenének hozom magammal.