#Matt Beling

[calciopics]

#colorwheelchallenge - Football edition

@MattBeling

@SQUiD_1nc

@johnsportraits

@tomdedits

@drawportes

@officialbagface

@danleydon

@BlakeUgoAnims

@QueensParkDood

@chechibaldo

@carrasco1live

@SweetDreamsdnc

@JustGioDesigns

@TNKdesign

@GunnerDesigns

[sonofthepear]

Matt Beling

Love this football piece for the Premier League relegation run-in by Matt. Liking the Fortnite Battle Royale feel of this one with Matt using Ai platform Midjourney to create his assets. The detail on the players and the style works so well throughout the design. I think this a great piece that shows Ai can be used as a good tool for designers and not something to be feared of taking our jobs away.

Sources: mattbeling.com, Twitter -@MattBeling, Instagram - @mattbeling

[zeroz2ro]

Jajj ne, Matt Geczi?! Bele kell állni, meg kell hosszabbítani Bicskéig!

[notoriouseliterp]

Hi tags. Hope you're all having a wonderful weekend. We've just started our first week long event and we would love to have you here for it. There's so much to do, so come and check us out. You can bring up to three celebs immediately and we have so many currently open and wanted. Bring us Ayo Edebiei, Jeong Jungkook, Alexa Demie, Luke Hemmings, Jade Thirlwall, Jonathan Bailey, Sophia Bush, Brandon Flynn, Chappell Roan, Nick Jonas, Bella Hadid, Matt Smith, Jenna Ortega, Michael Evans Beling, Hunter Schafer, Regé-Jean Page, Nicola Coughlan, Tom Blyth, Samara Weaving, Avan Jogia, Dianna Agron and Tom Hiddleston.

[csajokamotoron]

Szörnyike: Honda CB 650R E-Clutch 2024 teszt - VIDEÓVAL!

Első ránézésre azt gondoltam, hogy milyen kis csúnyácska, ezért kapta a szörnyike nevet. Később azonban egészen hozzá szokott a szemem, így a végére már majdnem szépnek láttam a Honda CB 650R E-Clutch-ot. Bár, előlnézetből azok a furcsa légbeömlők a tank kétoldalán továbbra is azt mondatják velem, hogy nem szép. Oldalról szemlélve viszont elég csinos forma, és az a matt zöld fényezés kifejezetten jól mutat rajta. Mi is az az E-Clutch? Ha jól belegondolok ez egy félautomata váltót takar. Ami annyit jelent, hogy kell váltani, viszont ezt kuplungolás nélkül tehetjük meg. Nagyon gyorsan hozzá szoktam, mivel így nagyon gyorsan és kényelmesen lehet váltani. A váltó elektronika hibátlanul teszi a dolgát fel illetve lefelé váltáskor is. Ehhez még hozzá tartozik, hogy lefelé váltáskor kiküszöböli a hátsó kerék esetleges blokkolását is, ezzel az esetleges megcsúszást is. Bár semmiféle ellenérzésem nincsen a tengelykapcsoló kar használatával kapcsolatban, mégis jó szívvel ajánlanám bárkinek ezt a fajta váltó rendszert. De ha valaki mondjuk a városi közlekedés után úgy dönt, hogy jobban esne a hagyományos váltás, a kijelző menüjében kikapcsolható.  Egysze-kétszer előfordult, hogy megszokásból rányúltam a kuplung karra, de sebaj, ilyenkor rögtön visszaáll manuális módba. De ha visszaengedem, megint lehet kuplungolás nélkül váltani. Egyetlen hibája van csak a dolognak, hogy útban volt a lábamnak az elektronika, ami vezérli a váltót. Nem tudom, hogy ez csak azért volt, mert hosszú lábam van, vagy ez esetleg másnak is okozott  problémát. Mindenesetre kényelmetlen volt. Álló helyzetben a térdemnek volt útban, menet közben pedig a csizmám szára feszült neki, amikor fékeznem kellett. Bele tellett néhány napba míg megszoktam, hogy a csizma szárának az ellenállása ellen is kell dolgozzak fékezéskor. Ráadásul nem szép látvány az a blokk jobb oldalán kitüremkedő dobozszerű valami. Az ülés magassága és az üléspozíció nekem kényelmes volt. Az első ülés elég kényelmes, bár nagyon hosszú túrát nem volt alkalmam tenni vele. Hátul viszont biztosan nem szeretnék ülni. Eléggé kicsi és nagyon kemény a hátsó ülés. Mindjuk ez az a része a motornak, ami abszolút hidegen hagy, hiszen azért van jogsim hogy ne hátul kelljen utazni.  A kormány állásszöge illetve magassága szintén kényelmesnek mondható. Megfelelő méretűek bizonyultak a tükrök is, és női kezeknek kellemesen lágy a kuplung illetve a fékkar is.  Apróságnak tűnhet, de szerintem nem elhanyagolható, hogy megfordították az irányjelző és a duda kapcsolóját a régiekhez képest. Ezt én kifejezetten jónak tartom, vagy legalábbis nekem így sokkal kényelmesebb. Így sokkal inkább kézreáll, de azért néhányszor előfordult a tesztnapok alatt, hogy megszokásból feljebb nyúltam és rádudáltam valakire. Digitális kijelző gondoskodik róla, hogy kordában tartsuk magunkat, ha akarjuk. Pontosabban, hogy lássuk milyen sebességel haladunk, melyik sebességi fokozatban. Egyedileg választható, hogy mit és milyen formátumban akarunk látni a kijelzőn. Őszintén szólva erre nem fordítottam nagy figyelmet.  https://youtu.be/NYnGPplIDCw Viszont ami nagyon hasznos lehet az a Honda RoadSync alkalmazás. Letöltjük a telefonra, összepárosítjuk a motorral, és máris felesleges a telefontartó a motorra. Láthatóvá teszi számunkra a navigációt a kijelzőn. Nem térképpel, csak irányokkal és távolsággal, de nekem nagyon tetszett. Egyszerű és praktikus. Sisakbeszélővel összepárosítva pedig, felovassa az éppen beérkezett üzenetet is, ha akarjuk. Egyetlen gombbal vezérelhető és elmondja a lehetőségeket. Innen szabályozható a hangerő is. Illetve a kijelző különböző beállításai is, valamint az E-clutch kikapcsolása is. Túramotorhoz képest alacsonyan helyezkedik el a súlypontja a CB 650R E-Clutch-nak, ezért kellemesen fordulékony a kanyarokban. Könnyen fordul lassabb illetve gyorsabb tempónál is. Persze pályán nem tesztelteltem, csak közúton, ami ugyebár más kategória. 95 LE teljesítménye bőven megfelelő városi közlekedésre és hosszabb túrákra is. Harapós kis jószág, nagyon jól gyorsul. Igazán könnyedén lehet előzgetni vele, ha az ember kicsit sietne. Szélvédelme nincsen, ez nekem nem igazán tetszett, dehát ez egyedi választás dolga, ki-mit szeret. Összefoglalva röviden egy könnyed, fordulékony, dinamikus kezes motor. Ha egyszer azt a bizonyos váltó elektronikát máshová teszik, vagy áttervezik, hogy ne legyen útban, akkor majd azt mondom hogy elfogadnám. Read the full article

[prologusblog]

Ali Hazelwood: Sakk-matt

„Mallory ​Greenleaf végzett a sakkal. Manapság minden lépés számít, miután a sport négy éve romba döntötte a családját. Mallory az anyukájára, a húgaira és a sehová sem vezető munkájára koncentrál, amiből ki tudja fizetni a villanyszámlát. Egészen addig, míg nagy nehezen bele nem egyezik egy utolsó jótékonysági sakktornába, és véletlenül felmossa a padlót a hírhedt „Királygyilkossal”, Nolan…

[444names]

Names generated from Brythonic deities, The Elder Scrolls' Breton and Redguard names, and Old English forenames, excluding the letter "C"

Abadail Ablababarl Abondeh Abyne Adaber Adwind Agalastora Agreld Ahminak Alanel Alate Alborht Aldainekin Aldezhah Alhatia Alierazak Aluin Alvel Amastin Amina Aminer Andele Aneta Anethadda Anque Anwal Apouse Ariamelida Arine Asurallai Atmamja Aulin Aumiuse Avira Azhemo Aziana...

Baber Bahdanak Balatamund Balienne Banyr Barleh Baroft Batals Bauld Bayva Bearel Bedwi Beend Begrenhe Belinet Beling Bellette Belræd Belsky Bemsa Beoreyr Beras Beregynan Bereh Berem Bersondam Berstedair Betinal Bhabis Biliannah Bizdine Bloiss Blonte Blumor Bolah Brildnoth Brone Bruzouffe Bryah Burah Buurd Danakeh Danitte Daris Deadno Deedi Deldgyd Denada Derna Desht Dimer Doreh Doria Drarid Drenn Drobie Dulfrayyan Duliel Dunlie Eanyrane Earmaroft Earnime Ebenbere Edair Eifir Eirus Elaudashal Ellah Ellenvia Ellin Elodoryr Elolannius Emaleziden Emgine Eminer Emsamm Enadon Enakeelory Enhemeque Eodrah Eophershea Eorwin Epadwulf Ermint Esala Eugnorwig Evirarn Evvya Fadreder Fahar Fanisty Fardearl Farlan Farnand Farvitint Fasht Felanielle Fertorelle Fewal Finadiel Firse Flouse Frefavane Fridra Frosse Frundet Gabane Gaeed Gaida Gaigsta Galilin Gameadini Gamill Ganahahd Ganunde Garart Garjerie Gaveu Genvar Geode Gerenneaus Ghart Ginai Goldeh Gorston Gotusim Grashed Grodyr Grogelinna Groura Grunneliya Gusaris Guyllon Haduah Haffalles Halant Hallia Hamalellin Hamassal Hamatine Hamunila Hanton Hanvaux Harun Hassalat Hawaymar Hazar Hedmær Heelimeory Hellene Helrane Helyn Henazdana Henis Herah Hervoa Hinel Hiquada Hiwar Hiwoodel Houild Hrannou Huuzinessa Ihale Illes Imausaynah Imrarie Imtinna Inebel Innan Iondre Irnawyna Isamor Isharian Jahilmingh Jamira Janin Jathodh Javzoua Jealana Jeanie Jefsiel Jegne Jelievenna Jeston Joemiel Juldilla Junvien Kadebaharz Kalianse Kalta Kamirine Kamlyris Karoen Karth Kavie Khakenne Khamet Kharand Kharrel Kheraymare Khisan Kimeardoks Kinedore Kinius Kippe Kouse Kriena Laand Labywyne Ladard Lahaston Laneh Lanet Lanyne Lardræd Larle Layeq Leelina Lenrya Lesold Ligmeena Llexanakey Loryan Lotte Lourjon Luisre Lyrik Lyses Madim Madon Maeenioure Maela Maerronia Magari Magni Magre Mahah Mahithel Mahygew Maine Mairane Majholine Manda Marel Mashamin Masht Mastynd Matiq Matte Mauzor Mavritle Mazhuys Mellet Metere Miber Mieng Mihdandard Mihidendra Mirholwila Mitte Modhele Mokslyze Morde Morgewar Moriann Moringsly Mosamar Moumennand Mourair Mylven Naboin Naelle Nahhous Nariya Naryvang Natrind Nebete Nehte Niare Ninerlig Noyna Nuron Nusseen Odynn Odyssah Ofmærie Ohswigend Olette Omese Orend Orvan Osannina Osbar Ounette Ourald Palahim Panielysse Parque Patmuan Paudelyr Pelwine Penneaurre Peray Perendt Pette Peyne Phinabinse Phine Pierhte Piert Pondsh Prieliya Proquben Punde Quettausah Quilasie Qymal Rainesad Ralimir Razhafinia Razhanyir Redundyn Reeshswena Relmellie Retais Rhamrineh Riont Rodrees Rodyvyr Rolde Rolyzarael Ronvel Rotiendbet Ruhta Sahmud Saizara Salierhtah Samerare Selan Sephealia Setten Shandivir Shashuyeh Shtant Shuqua Sille Sineh Skinah Sonen Sudinese Suhayvald Tavri Tayas Tayther Telibria Tenazzin Theon Thille Thyras Tlanasari Toine Tores Torle Troine Ulfran Urennel Uthalhih Uthmim Uthude Valandirg Vandazirah Vekwadr Velah Viene Vinet Virente Vyruuzabar Waldwear Waliya Warnavo Warof Wigneth Winettere Wingsladya Winlya Wisuq Wooded Wouling Wulaud Wulinadst Wyrand Xaisard Xannie Xheodyna Yadelar Yagang Yanie Ysafix Ysert Ysesayna Yvarieudh Zaberiele Zahrya Zarry Zianna Zidrad Zuzon

[metalindex-hu]

Hegyekben állnak a tetemek a Signs of the Swarm új klipjében

Hegyekben állnak a tetemek a Signs of the Swarm új klipjében - https://metalindex.hu/2023/05/30/hegyekben-allnak-a-tetemek-a-signs-of-the-swarm-uj-klipjeben/ -

Új dalt és egy hozzá tartozó klipet adott ki a Signs of the Swarm, emellé pedig bejelentették, hogy érkezik ötödik nagylemezük is. A Tower of Torsos pont azt adja, amit a neve is sejtet: kicsit sem munkahelybarát videót és roppantul megborítós zenei aláfestést mellé. A tagok különbözőképp számoltak be mind a dalról, mind a klipről és a szövegekről. Bobby Crow dobos szerint ez egy igazi, “pofádba bele” OG deathcore-darab lett, egy modern csavarral, míg David Simonich énekes a Hannibal sorozatból merített inspirációt a dalszöveghez.

Az új album július 28-án érkezik a Century Mediánál, és a legutóbbi klipes számhoz hasonlóan az Amongst the Low and Empty címet kapta. Ezt a címet a banda egy elmeállapothoz hasonlítja, miszerint a legutóbbi turnéjuk után kiégettnek (low) és ötlettelennek (empty) érezték magukat. Ennek ellenére mindannyiukat lenyűgözte a végeredmény, amit ebből a kilátástalannak tűnő állapotból ki tudtak hozni. Elmondásuk alapján stílusilag a deathcore-on kívül jócskán pakoltak a lemezre metalcore-, death metal-, djent- és industrial-elemeket is, ennek tudatában pedig nem meglepő azon zenészek listája sem, akik valamilyen formában felbukkannak az anyagon:

Matt Heafy (Trivium, Ibaraki stb.)

Josh Travis (Emmure, The Tony Danza Tapdance Extravaganza, ex-Glass Cloud)

Cameron Losch (Born of Osiris)

A számlista:

1. Amongst the Low & Empty 2. Tower of Torsos 3. Pray for Death 4. Borrowed Time 5. Between Fire & Stone 6. Shackles like Talons 7. DREAMKILLER 8. The Witch Beckons (ft. Matthew Heafy) 9. Echelon 10. Faces Without Names 11. Malady

A srácok a nyáron beveszik Európát is, hozzánk legközelebb a cseh Brutal Assaulton lehet majd elcsípni őket augusztus 10-én, olyan prominens zenekarok társaságában, mint pl. a Meshuggah, a Converge vagy az In Flames.

//www.youtube.com/watch?v=7d4P51ye_0I

//www.youtube.com/watch?v=-kPEbV8T35k

[angelofghetto]

downsizing

Elkezdtem nézni a filmet, bár nem nagyon kedvelem Matt Damont (ízlés dolga), de az alapötlet kíváncsivá tett. Ahogy haladtunk a cselekményben, egyre inkább gyanús lett, hogy én ezt a filmet már láttam. Elvileg a gugli szerint 2017-es évjárat, de nekem sokkal régebbinek tűnik. Talán megviccel az emlékezetem?

Első alkalommal egy blőd hülyeségnek tűnt, de most, hogy napról napra bonyolódtunk bele a klímaváltozás, migráció, háború, gazdasági válság minden oldalról támadó rögvalóságába, sokkal jobban megszólít, sokkal inkább tetszik, és a helyzetkomikumok is ütősebbnek tűnnek. Egy mozi valahol a Kölykök összementek, a Ne nézz fel, és a Truman show között.

Mindig is voltak világvége filmek. Űrlények támadása, robotok vs emberiség, atomháború, természeti katasztrófák, járványok. A forgatókönyvek változnak, de az ősi félelemre játszani mindig kasszasiker. És ahogy a világ mai állapotát elnézem, az emberiség tényleg megérett a kipusztulásra.

[notoriouseliterp]

Hi tags. Happy Wednesday. I'll be around for a little while so if you're thinking about joining, now would be a great time to send some apps in. We're about to embark on a new week long event and we'd love to have you be part of that. We have many open and wanted celebs, including, Fabien Frankel, Selena Gomez, Michael Evans Beling, Hunter Schafer, Regé-Jean Page, Chappell Roan, Nick Jonas, Bella Hadid, Matt Smith, Choi Yeonjun, Jenna Ortega, Zac Efron, Madison Bailey, Aaron Tveit, Normani Kordei, Kwon Soonyoung, Kathryn Newton, Ncuti Gatawa, Alexa Demie, Conan Gray, Miley Cyrus, Zayn Malik, Barbie Ferreira, Louis Partridge, Emma Mackey, Alexander Skarsgård, Mike Faist and Halsey.

[blackthornhalltitkai]

XXIII. Emmától Bruce-nak

Kedves Bruce,

Teaidő van. Most, hogy Julesszal Angliában élünk, próbálunk hozzászokni a teaidő gondolatához, bár ahogy azt már tudod, én csokoládé formájában szeretem bevinni a napi koffein adagomat. (Cristinával ellentétben, aki szó szerint kávé függő.) Csokis süti, csupacsokis brownie, jégkrém—a csokoládé bármilyen formában jöhet, Angliában pedig fantasztikus csokik vannak! A Galaxy szeletekre ráfüggtem.

Julian épp a kivitelezőkkel beszélget odakinn — innen látom, ahogy Kerek Tom mutogat valami miatt —, szóval gondoltam kiveszek egy kis időt, és elmesélem, mi történt a legutóbbi bejegyzésem óta.

Ha visszaemlékszel, találtunk egy ezüstflaskát az Ördög Fogadóban, ami Ty Szellem Detektorának minden riasztóját kiakasztotta. Gyönyörű flaska volt… virágok, lepkeszárnyak és az MF. betűk díszítették. Visszahoztuk Blackthorn Hall-ba, majd napfénynél is megnéztük, mire azonnal eszembe jutott, hol láttam már korábban azt a lepkés dizájnt.

A Fairchildok családi gyűrűjén.

Mindezt Clary miatt tudom. (Nem töltök túl sok időt az ékszereit bámulva, Bruce, de az Árnyvadászok úgy átfogóan eléggé bele vannak esve a családi szimbólumokba. Egyszer Tündérföldén kölcsön kaptam a dzsekijét, aztán Thule-ben kötöttünk ki, és mindenki azt hitte, hogy halott, mert a gyűrűje a zsebemben volt… de azok más idők voltak. A jelenről is épp eleget tudok mesélni.) Julesszal egyetértünk abban, hogy bárkihez is tartozott ez a flaska, az biztosan egy Fairchild volt, akinek a neve M betűvel kezdődött. Sherclockhoz méltó géniusz detektívek vagyunk, tudom.

Egy grillezett sajtos szendvicsek felett eltöltött ebéd során arra jutottunk, hogy jobb lenne, ha szorgalmas kutatásba kezdenénk ahelyett, hogy rögtön azt kérdeznénk a szellemtől: FAIRCHILD VAGY? IGEN/NEM. Szóval küldtünk egy tűzlevelet Helennek és Aline-nek. Nagyon sok régi családi história van az LA Intézet könyvtárában, ezért megkértük őket, hogy nézzenek utána, melyik Fairchildoknak volt M kezdőbetűs neve. Szerintem Helen korán kelt, mert elég gyorsan visszaküldött nekünk egy listát a potenciális jelöltekkel. Medea Fairchild, Myles Fairchild és Matthew Fairchild. A feljegyzésekből nem volt egyértelmű, hogy bármelyikük is Clary felmenője-e, de kíváncsi lennék rá! (Személy szerint azt remélem, Medea az, mert nagyon badass mitológiai neve van.) Mindenesetre nem tartott sokáig kijelölnünk A Flaska Tulajdonosa cím nyertesét. (Dobpergést kérek, Bruce!) A jelölt nem más, mint… Matthew Fairchild!

Azért szűkítettük le erre, mert Medea hetvennyolc évesen meghalt 1802-ben, Myles pedig 1857-ben ötvenkilenc éves korában. Az adott időkeretet figyelembe véve—Jem azt mondta, a barátai az előző évszázad elején lógtak az Ördög Fogadóban—Matthew pedig 1886-ban született, így ő volt az egyetlen, akire passzolt a leírás. (Mint kiderült, halálozási dátum nem volt a nevénél, ami nem azt jelenti, hogy örökké élt vagy születésekor meghalt, hanem hogy a feljegyzések abból az időből megbízhatatlanok.)

Nagyobb hűhó nélkül visszamentünk az étkezőbe, hogy kapcsolatba lépjünk a rejtélyes szellemünkkel. Esküszöm, már többször összesepertünk, az a szoba mégis csak egyre porosabb és porosabb lesz. Itt hagytam pár papírt a Blackthorn archívumból (amit úgy érts, hogy „abból a kupac szemétből, amiben alkalmanként van valami érdekes”) összerendezve az étkező asztalon, de össze lettek keverve. Elgondolkodtam, hogy talán a szellem megpróbálta elolvasni őket, amíg nem voltunk itt.

Julian megköszörülte a torkát. – Figyelem, szellem! – kezdte.

– Talán nem szereti, ha szellemnek nevezik – szűrtem a fogaim közt. – Lehet úgy kellene utalnunk rá, hogy „Eltávozott Személy”.

– Ez olyan orvosinak hangzik – mondta Julian. – Mintha hullaházban lennénk.

Mindketten elcsüggedtünk annak a gondolatára, hogy hullaházban vagyunk. Egy pillanattal később Julian így szólt: – Milyen lenne a lidérc vagy a fantom?

A függöny megrezzent, pedig az ablak nem volt nyitva. Nyilvánvalóan a fantom lett a legnépszerűbb opció.

– Matthew? – kérdeztem lassan. – Matthew Fairchild?

A Matthew szép név. Az 1886-ban született Matthew Fairchildra gondoltam, és hogy milyen ember lehetett. Eltűnődtem, hogy vajon ez a leheletnyi szellő, ami az étkezőnk függönyeit borzolta volt-e minden, ami maradt belőle.

Bár a függönyök ebben a pillanatban nem mozogtak. Minden teljesen mozdulatlan volt.

– Te vagy Matthew Fairchild? – kérdezte Jules, miután határozottan arra jutott, hogy konkrétabbnak kell lennünk.

Erre a függöny olyan mozdulatot tett, amit csak úgy tudok leírni, hogy egy irritált kis hullámzás. Ez felkavart némi port, amitől ködössé vált a szoba, majd hallottam valamit a hátam mögül, ezért megpördültem. Az asztalon levő papírkupac borult fel. Mindenfelé papírokat dobált egy láthatatlan, dühös kéz.

– Akkor nem Matthew Fairchild vagy? – szóltam, miközben próbáltam leküzdeni az ingert, hogy tüsszentsek. – Nézd, teljesen rendben van, ha nem ő vagy, mi csak segíteni akarunk, folytatjuk a kutatást…

A papírok mozdulatlanul a padlóra hullottak. A helyiség megint néma volt. Csendes, akár egy Intézet belseje. Azt gondoltam a fantomunk elment, és rájöttem, hogy kicsit csalódtam. Azt reméltem, végre választ kapunk.

Aztán Julian megérintette a kezem, majd előre mutatott. A karomon minden szőrszál az égnek állt. A padló porába egy láthatatlan kéz épp szavakat írt egy olyan régi stílusú folyóírással, ami a Blackthorn Hallba való érkezésünk óta már ismerőssé vált.

A szavak egyeséven jelentek meg, az írás ingatag és egyenetlen volt, mintha a szellem zaklatott lenne.

Olvasd el a naplót

Tatiana naplójának képe jelent meg a szemem előtt. Valahogy tudtam, hogy a szellem arra a naplóra utal. Még több szó jelent meg:

OLVASD EL A NAPLÓT

OLVASD EL A NAPLÓT

OLVASD EL A NAPLÓT

– Én olvastam – mondtam ki gondolkodás nélkül. – Én már olvastam a naplót!

Julian megfordult, és rám nézett, az arcán teljes meglepettség látszódott. – Emma – szólt. –, milyen naplóról beszélsz?

Írta: Cassandra Clare

Fordította: Eszter K

A szöveget gondozta: Emyna Ryuu

[buszbam]

I Break My Memories

01 Icehouse - Don't Believe Any More (Ivan Gough & Colin Snape Café Latte) 02 Mariel Ito - Lovely 03 Rabbit In The Moon - Out Of Body Experience (Phase 7) 04 God Within - Raincry (Rabbit In The Moon / Vance Mushgroove) 05 Momu - Donner Pass 06 Chakra - I Am (Wreckled Angle) 07 Lostep - The Roots 08 Digital Witchcraft - Fingerpaint 09 Lost Tribe - Under The Red Sea 10 Furry Phreaks - Soothe (Chicane's Cyanide Ride) 11 Lustral - Everytime (Way Out West's Sunrise) 12 Frontside - Dammerung 13 Miro - By Your Side (Ian Wilkie) 14 Paragliders - Change Me (Kid Loops) 15 Ashtrax - Kafka 16 Bt & Tsunami One - Hiphop Phenomenon 17 Bicep - Glue 18 Space Manoeuvres - Stage One (Seperation & Total Seperation) 19 Pole Folder & CP - Dust (Fretwell) 20 Gus Gus - Purple (Sasha vs The Light Midnight In Reykjavik) 21 Hybrid - Finished Symphony 22 Alanis Morisette - Your House (Forgive Me by Hybrid)

végre velem is megtörténik, elkaptam a covidot, de a nagy közös összetartozás érzése helyett egyszerűen csak szarul vagyok. még csak nem is nagyon, inkább ilyen aljasul; ahhoz nem vagyok elég jól hogy igazán csináljak valamit, annyira viszont nem vagyok rosszul, hogy ne zavarjon hogy nem csinálok semmit. kínomban tekeregni kezdek az emlékeim között, ott legalább szabad a mozgás, mint egy egér, motozok saját emlékeim között, rágcsálok, surranok, reszketek. egy - két dologhoz ha közel mennék, rámcsapódna és eltörné a nyakam. és már hallom is, ahogy jön puha léptekkel, felborzolt szőrrel az öreg haverom, a nosztalgia. ha rajta múlna, sokat söröznénk, és becsiccsentve marhaságokon nevetnénk, de sajnos töketlen és introvertált leszek ha megjelenik, így vagy olvasok neki valamit vagy zenét hallgatunk. az olvasás sokszor ünneprontó, mert hiába engedné el magát az ember az ‘ezek az én emlékeim, ezért nekem itt mindent szabad’ érzésnek, a leírt szó csak leírt szó marad, kapaszkodik a valósághoz, mástnem itt-ott mozgolódik a jelentése egy kicsinyikét; bezzeg a zene. na olyankor vadulunk be igazán, földönfekvősre hallgatjuk magunkat. mi volt az első kedvenc számod, kérdezi tőlem kajánul noszti, a haverom, játszik velem, mint macska az egérrel, tudja hogy erre úgyis ugrom, és még mélyebbre merülünk az emlékezet feneketlen mocsarában. kilenc évesen doktor alban, jézusom, tizenegy évesen zorán, úristen, tizenkettő vangelis, mi jöhet még, hol az első vállalható? áhá, kamaszkor, jönnek a bulizenék, és a trance, egyik rosszabb mint a másik, dübörög a szív és a tesztoszteron, aztán egyszer csak egész kellemes bólogatós-repülős dolgokba botlunk, ó, ennek csúnya neve volt, ‘progresszív törtek’, de kár ezért a korszakért, talán itt volt a legközelebb a hallgatható zene az úgynevezett ‘klub’ zenéhez, bár akkor még a klub se a kocsmatúrás angolokat jelentette feltétlen; régen volt, igaz se volt, kezdjünk is bele.

01) Icehouse - Don't Believe Any More (Ivan Gough & Colin Snape's Café Latte Remix) 2002 akkor érti meg leginkább az ember, hogy mennyire jó ez a remix, ha meghallgatja az eredetit. így lesz az ausztrál dévid bowiból gyönyörű naplementés csill. talán négy igazán meghatározó mixlemez volt eddig kicsiny életemben, amit más didzsék követtek el, ebből az egyiket ingyen adták a dj magazinhoz, ez volt a breaks from australia, és az a philip k követte el, aki a lostep tagjaként mint előadó is szerepel ezen a mixen, és aki sajnos tavaly novemberben itthagyott minket. hogy mekkora hatása volt ennek a miksznek, az abból is látszik, hogy három szám itt is szerepel belőle, ráadásul az enyém is pont ezzel a ne higgy mindenkinekkel kezdődik. itt lehet meghallgatni az egészet egyben:

02) Mariel Ito - Lovely kb 2005

két kakukktojás van ebben a válogatásban, ez az egyik. ha elfogadjuk hogy a kilencvenes évek végétől a kétezres évek közepéig 'tartott' ez a műfaj, ez pedig hivatalosan három éve jelent meg, így elvileg ez a legfiatalabb zene. viszont mivel egy 2000-2005 című válogatáson találhatjuk, emiatt a pontos születési dátumát nem tudom, de kábé 'időben' van. az elkövető egyébként maceo plex néven a technikásabb technó egyik alappillére. mivel ennyire 'friss' ezért ehhez fűződik a legkevesebb érzelmi viszonyom, ide most kimondottan töltelék zenének kellett, ettől függetlenül egy kimondottan kellemes, bólogatós szám, ha hamarabb találkozunk, biztos máshogy alakul a kapcsolatunk.

03) Rabbit In The Moon - Out Of Body Experience (Phase 7) 1993 a legfiatalabb után jöjjön a legidősebb; majdnem harminc éve jelent meg ez a szám, ami mára már igazi klasszikus, hangmintázás szempontból is tanítani való mestermunka; a didzseridú innen van, a zongora - ének pedig a fantasztikus tori amos lelassítva. a négy meghatározó mixből kettő a sashától és digweed féle northern exposurek első és második része (ami ebben az esetben nem a miért éppen alaszkát jelenti ;) - érdekes módon mindkettőnek főleg az első lemezük, már ha cdben gondolkozunk, azok viszont nagyon. az első northern északra tartó részén találhatjuk ezt a testen kívüli élményt, meg az ezt követő eső sírást is. ma is teljesen aktuális, izgalmas hallgatnivaló, ami fantasztikus teljesítmény egy több mint 25 éves miksznél, ennél nagyobb bravúrt talán csak a folytatás tudott produkálni, de arról majd később:

04) God Within - Raincry (Rabbit In The Moon's Ascension Mix & Vance Mushgroove Remix) 2013 & 2003 ahogy már szó volt róla, az eredeti változata ennek is megtalálható a fenti northernen, és az is 28 éves. hogy-hogynem, a vance remix pedig a második felvétel a már szintén emlegetett phil k ausztráliai break mixén, így aztán körbeértünk. a jellegzetes hangminta egy hans zimmer filmzene, ami az egyedül a ringben című filmhez készült, és aminek tulajdonképpen újragyúrása a későbbi oroszlánkirály munkája, amivel meg is nyerte az oszkárt. god within pedig scott hardkiss fedőneve, aki egyike volt a kultikus hardkiss tesóknak, csak sajnos 2013-ban távozott közülünk - emlékére, és árván maradt kislányának megsegítésére készített egy gyönyörű búcsúremixet a holdon lévő nyuszi.

05) Momu - Donner Pass 2003

hol volt, hol meg nem, de egyszer valamikor biztosan volt egy olyan korszak, amikor még olyan magyar (!) mixlemezek jelentek meg, mint pl chriss directions 4-e, amin először hallottam ezt a számot. talán az első találkozás miatt maradt ez a kedvencem a momotól, pedig ennek a lemeznek inkább az 'a' oldaláért szoktak nagyon odalenni, nem véletlenül.

06) Chakra - I Am (Wreckled Angle Remix) 2003

a kilencvenes években rengeteg borzasztó trance pop produkció folyt mindenhonnan, ezek között bújkált az egyébként space brothers, lustral, ascension, essence, force majeure, meg a jóég tudja milyen néven is nyomuló producerpáros, simmonds & jones. az különböztette meg őket a többiektől, hogy egész jó szövegekkel egész jó dalokat írtak, amiket egész jó énekesekkel énekeltették fel, és a végeredményt egész jó remixereknek adták oda. ebből rengeteg klassszikus született, az egyikről itt is lesz majd később szó. bár nagyon a határán billeg a vállalhatatlanul nyálas szövegeknek, nekem mégis egyike a múlt bűnös élvezetének, több dalukat is kimondottan kedveltem (pl home, broken, everytime), és ez az i am is lehetne akár egy palya bea dal is ha úgy nézzük (vagy akár egy gnoszticista ima). vaciláltam ennek a lemeznek a b oldala meg eközött, a kasey tayloros óceános változat békésebb, sok szempontból jobban illett volna ide, viszont a wreckledes változatnál ez a repülős trance szőnyeg a refrénnél, olyan nosztalgia bomba, hogy nem lehetett neki ellenálni.

07) Lostep - The Roots (feat Lior Attar) 2002

phil k-ról volt már szó, az ő projektje volt a lostep. érdekesség, hogy bár a hangszermintát egy vangelis (!) számból vették (és alighanem innen a cím is), az éneket viszont konkrétan nekik énekelte fel egy ausztrál énekes, akitől ránézésre elég meglepő ez a stílus. a burma szólt még annó nekik nagyot, és annak a maxiján található ennek a dalnak egy gyönyörű ambient változata, amit kár lenne kihagyni.

08) Digital Witchcraft - Fingerpaint 2005 ezek a digitális boszorkányok floridából származnak, ami alapján főleg meglepő hogy ilyen borongós, hűvös, hovatovább télies zenéket csináltak. lehetett volna ez a szám is,de aztán az ujjal rajzolás beelőzte, már csak a címe miatt is. érdekesség, hogy hacsak a kakukktojásokat nem számítjuk, ez a szám jelent meg a legkésőbb - és így is a harmadik legfiatalabb zene. velük kapcsolatban is inkább a mikszeiket hallgattam sokat, itt le is lehet tölteni párat belőlük. ez például elég meghatározó volt annó:

09) Lost Tribe - Under The Red Sea 1996

volt egy hooj choonsos korszakom is, amikor nagyjából bármit megpróbáltam megszerezni ami megjelent ennél a kiadónál. ennek az időszaknak az egyik fontos figurája volt matt darrey, akinek több munkájától is hanyatt estem (pl ez a jó öreg depeche mode feldolgozás, vagy a li kwanos point zero), de leginkább a lost tribe néven kiadott dolgai tetszettek nagyon. az angel került fel a northern exposure kettőre, a gamemaster meg később saját maxit is kapott, kismillió remixszel, de az előbbiben az ének még nekem is túl nyálas volt (bezzeg a beat!), a másik meg csúnyán öregedett, mint a partizenék legnagyobb része, ma már nem is értem mi volt ebben az akkora nagy szám. ellenben ez a vörös tengeres a mai napig teljesen beleférne bármilyen chillout történetbe. ha már itt tartunk, emlékezzünk meg ennek a hooj choonsos korszaknak a másik meghatározó előadójáról, a solarstone-ről, aki sajnos pont lemaradt erről a mikszről, pedig annak idején ez elképzelhetetlen lett volna; például ez a calling nagyon illett volna ide.

10) Furry Phreaks - Soothe ft Terra Deva (Chicane's Cyanide Ride) 1996 íme a sokat emlegetett meghatározó mikszek legmeghatározóbbika; főleg az eleje, úristen, hát én ezzel keltem, feküdtem:

és konkrétan az a pillanat, ahogy ennek a furry phreaksnak az egyik chicane változatából (ez a jazz mix) becsúszik a másikba (pont itt), hát az akkora libabőr mind a mai napig, hogy ihaj (és itt egy példa arra hogy milyen, ha valaki megpróbálja utánuk csinálni - hát nem az igazi. annak idején egyébként még chicane sem hülyült meg teljesen, és arannyá változott bármi amihez nyúlt (ami azért nem mondható el a mostani dolgairól).

11) Lustral - Everytime (Way Out West's Sunrise Remix) 1999

a kétezres évek elején még gondolkozás nélkül tudtam volna válaszolni arra a bárgyú randikérdésre, hogy 'és neked mi a kedvenc számod?' ez lett volna annó az everytime: egy tökéletes popdal, amivel majdnem mindent meg lehet csinálni, tengerparton ringatózóstól, a vonósokkal még szentimentálisabbra tolt verzión keresztül a hipnotikus törzsi táncoláson át a boldogan repülős tranceig, sőt még az is belefér, hogy kihagyják belőle a vokált. sajnos később egyre több és több kiadáson keresztül egyre több és több bőrt húztak le róla, eddig majdnem ötven (!) verzió jelent már meg valamilyen formában, és még mindig nem hagyják békén. cserébe az egyik legjobb változat már az elején (96!) megjelent red jerry megoldás (ami kapott egy borzasztó videót is), aminek a tökélyre csiszolt továbbfejlesztése ez a way out west remix. ezt a lustral - way out west együttállást megismételték pár évvel később, ez volt a broken, ami nagyon hasonló az everytimehez, viszont pont ezért majdnem olyan jó. apropó way out west; a duó egyik fele az a nick warren, akit annak idején istenként tiszteltek itt kishazánkban is, és akik egyébként ennek a progresszív breakbeat dolognak az atyaúristenei voltak annak idején; képesek voltak egyszerre lágy, picit nyálas, de mégis dögös dolgokat csinálni, mint amilyen például a first time ever i saw your face feldolgozásából mintázott ajándék, aminek rajta kéne lennie ezen a mixen is, mert megérdemelné, de sajnos nem így történt.

12) Frontside - Dämmerung 1997 

northern exposure 2 még egyszer (és nem is utoljára) - ott hallottam ezt a számot is először, és azóta is se találkoztam sűrűn ennyire gyönyörűen programozott dobokkal. amikor a kiállás után elkezdenek a mélyből visszagördülni a dobok, az megint csak olyan libabőrős pillanat volt, ami talán mai napig tart. valami lehet egyébként ausztráliában, mert ez a duó is onnan jött. 

13) Miro - By Your Side (Ian Wilke Vocal & Dub) 2002 

itt az ideje, hogy a meghatározó mixlemezek közül a negyedikről is említést tegyek, ez volt az eufória sorozat red jerry által mixelt mélyre merülése - talán ez volt a legnagyobb lökés a tranceből az ambient felé. mindez úgy kapcsolódik ide, hogy itt hallottam először ezt a miro számot (az előadóval már találkozhattunk a harmadik cafe del maron), méghozzá rögtön egy gyönyörű, lassan hömpölygő változatban, és ezzel máris meglett a másik kedvenc a lustral után. ide az ian wilkie fánkis - dobos remix jobban illett, timo maas legjobb pillanatait idézi, de a szívemet annak idején a rolled mix rabolta el igazán, ennek a végén:

14) Paragliders - Change Me (Kid Loops Remix) 1998 

ez is hoojchoons, de itt nem a kiadó, hanem az előadó mögött megbújó szinti fenomén, oliver lieb a lényeg. általában brutál trance jött ki a gépeiből, de amikor épp visszavette a tempót, attól én mindig elájultam; még mai füllel is az l.s.g. néven kiadott into deep című lemeze egyike a ‘tökéletes’ elektronikus albumoknak. ezt a paragliderses change me-t egy kühl (!) mixelezen hallottam először, nesze neked nosztaliga. 

15) Ashtrax - Kafka 1998

 itt megint két szám versengett egymással, és érdekes hogy a kafka most pont azzal a harapós, nyers hangzásával nyert, amit annak idején annyira nem kedveltem benne. nekem ennek a számnak a párja a katcha - touched by gods volt, talán csak a transglobal underground hangminta, meg a kafkában használt kórus hasonlósága miatt, mindenesetre épp hogy csak kimaradt ez a nagyszerű the light remix, ha ezt a mixet tizenöt éve csinálom, tuti fordítva lett volna. 

16) BT & Tsunami One - The Hip Hop Phenomenon  1999

 na ez több szempontból is ber��gta az ajtót nálam. eleve BT movement in still life című lemezének köszönhetek egy csomó mindent; például hogy elkezdtem érdeklődni az audiofil dolgok iránt, mert ez a lemez egy jó hangrendszeren úgy szól, hogy arra azért felkapod a fejed. meg úgy a hangdizájn után (és csak ezután jött tipper!), hogy egy egyszerű dobot is meg lehet úgy csinálni, hogy belelépjen az arcodba. másrészt ekkoriban éreztem meg annak a hangulatát, hogy az elektronikus zene is tud már-már rockosan kemény, nyersen 'punk' lenni; és hát az egy dolog hogy az én széplelgő lelkemnek jól estek a kedves dallamok (naná hogy a dreaming volt a kedvencem róla), de erre a zenére még nekem is muszáj volt megmozduljak; ez volt az én igazán 'rocker' korszakom, amit akkoriban 'nu skool'-nak vagy mi a búbánatnak hívták, és ennek a farvizén evezett be az életembe az un. 'bulis' zene, ami mondjuk a fat boy slimmel lett itthon talán a legnépszerűbb. csak dob és basszus, de basszus, milyen dob már ez; a tsunami one név mögött egyébként adam freeland bújkál, ez talán sok mindent megmagyaráz.

17) Bicep - Glue 2017

a másik kakukktojás. mivel 17-ben jelent meg, így ez a legfiatalabb zene; annak a megidézésére íródott, amiről ez a mix is szól, a kilencvenes évek ártatlan(abb) klubkultúrájáról, azokról a ravekről, amikor már nem volt annyi drog, de még jó volt a zene; persze fene tudja hogy ilyen létezett-e egyáltalán. az biztos hogy ma már más időket élünk; ha például ezt a számot meg akarnád venni bakeliten, jelenleg kb ötvenezer forintot kéne adnod érte. nekem most már vegyes érzéseim vannak az ír srácokkal kapcsolatban, kicsit túl nagy a hype körülöttük (21 millióan látták pl ezt a videót, és majd tízezer komment érkezett rá!), és mintha ugyanazt a poént mondanák el újra és újra, de végülis én vagyok a törzsközönségük, hiszen pont azt a nosztalgiát idézik meg, ami most engem is elkapott. kár hogy nem lehet visszamenőleg belerakni az emlékezetünkbe dolgokat; annak idején ha ismertem volna ezt a számot, imádtam volna. van egy izgi honlapjuk (egy ideig zenei blogként is funkcionált), rengeteg mixtapevel, amik egyébként akkor se rosszak, ha épp ők csinálják őket (nekem pl ez az egyik kedvencem, ez tulajdonképpen ambient!). 

18) Space Manoeuvres - Stage One (Space Manoeuvres' Seperation & Total Seperation Mixes) 1998 

 a nagybetűs trance himnusz, legalábbis nekem, azon kevesek egyike, amiket mai napig élvezettel megtudok hallgatni, egyszerre mély, mégis laza, pörgős, közben nyugtató is, és még a puffogás se zavar - ilyenből talán még egy van, a leama & moor féle brian eno, (apropó, ennek is van leama & moor remixe) és kész, az összes többi 'trance'-től már inkább feszenghetnékem van, semmint repülhetnékem. valójában ez inkább a total seperation mix, ami kábé breakbeat, a puffogós seperation mixből csak a főtéma lett megidézve egy pillanatra, egyrészt mert nagyon szeretem, másrészt meg mert az én példányomban van egy ciccenés a totális szeperáció változatban, amitől mindig felhúzom magam (amikor megrendelsz egy ritkaságot, végre megjön, és kiderül hogy hibás példányt kaptál, annál azért történhet rosszabb is az emberrel, de attól még hajtépős érzés); az ötletet mit ad isten, megint csak a northern exposureből vettem, ezúttal a harmadik részből, ami - ellentétben a másik kettővel - kábé semmilyen nyomot nem hagyott már bennem - az összes jó számot ismertem már róla, a többi meg csak eh:

az ikonikus mély űr - elhagyatott mondatok a halálhajó című film előzeteséből vannak, a prüntyögő hang pedig egy 1993-as art of trance számból; íme a példa, hogy pár jól eltalált hangminta mekkora karaktert tud adni egy számnak. az elkövető egy darabig quivver néven váltotta meg a trance világot, elkezdett énekelni is; a kedvencem, hogy évekkel később, a majd itt is következő hybridék kiadójához csapódva, konkrét rock lemezt is csinált - ki gondolta volna. ami ebben a mixben érdekes lehetett volna, az ennek az első pályának a folytatása, a harmadik (második érdekes módon nincs) tört változata. 

19) Pole Folder & CP - Dust (Fretwell Remix) 2002 

ez pedig számomra minden idők egyik legszebb breakbeat száma, ami még vokál nélkül is gyönyörű, hát még azzal. biztos sokan vannak, akiknek hozzám hasonlóan álmatlan éjszakákat okozott, hogy mi is pontosan ez az ének, amit annyian használtak még (pl banco de gaia, tiesto, vagy akár a tomb raider -!- zenéjénben): ez egy skót népdal, aminek meglehetősen szomorú sztorija van mit ad isten, érdemes elolvasni. a rob roy című film zenéjéből lett kimintázva ez a változat. a remixerről is muszáj beszélni, tim fretwellről, aki ennek az un 'atmoszférikus bréknek' a mestere, szinte tapintható az a bizonyos atmoszféra, hát még a brék, úristen hogy lehet ilyen dobokat csinálni. jellegzetes, védjegyszerű hangzása van, rengeteg fantasztikus remixekkel, amikkel bőven meg lehetne tölteni akár egy órás mixet is, például itt egy igazi mestermunka, itt egy klasszikus, itt pedig egy másik találkozás pole folderékkel. nem sok olyan zene maradt ebből a korszakból, amit rendszeresen játszok, de ezt simán, ráadásul az eredeti is legalább ilyen gyönyörű.

20) Gus Gus - Purple (Sasha vs The Light's Midnight In Reykjavik Remix) 1998

northern exposure kettő, keleti part, még egyszer, utoljára, mert persze a következő két számot is ott hallottam először, ráaadásul ott is egymás után jönnek. hogy mekkora hatása volt ennek a mixnek, az abból is sejthető, hogy a gusguson keresztül elinditotta az izland korszakot (ami aztán a sigur rósssal való találkozásnál tört ki igazán), a hybriden keresztül meg az a breakbeat rajongást, ami aztán húsz évvel később, egy lázas délután ezt a mixet is összerakatta velem. a jellegzetes női éneket marina van rooytól mintázták. a northernre még az 1995-ös (!!) eredeti került fel, ez a remix pár évvel később jött ki, és első hallásra nem is nagyon ad hozzá sokat az eredetihez, de aztán akkor jössz rá, hogy mennyire zseniális, amikor ezután már pont ez a pár dolog fog hiányozni az originálból; így kell remixet csinálni kéremszépen. ezt a bravúrt a the light-el még egyszer megismételték az orbitallal, ami megint csak egy csodalett, majdnem ide is beválogattam. 

 21) Hybrid - Finished Symphony 1998 

 a dal, amiről valahol mindenki álmodik hogy megcsinálja; egyszerre szép, mégis dögös, nyugodt, mégis pörgős, komplex, mégis közérthető; fából vaskarika. úgy igazán eddig talán három előadónak sikerült ez, rob dougannak 95-ben, a hybridnek 96-ban, illetve a the flashbulbnak 2010-ben. pedig a recept látszólag egyszerű; végy nagy ívű, epikus vonósokat (mégha rob dougannál ez 'csak' a samplerből szól), erőteljes, grúvos, technikás dobokat, és fűszerezd meg ellenpontozós, váratlan kiállásokkal. ezt is a northern exposure kettő expo egyén hallottam először, hát hol máshol, és ez az epikus boldogságos hangulat annyira elkapott, hogy aztán azon kaptam magam, hogy hybrid rajongó vagyok, és például vagyonokat költök el a debütáló 'wide angle' című lemezük japán kiadására; sose felejtem el, hónapokig gyűjtöttem rá, 14 ezer forint volt, basszus ma egy is egy kész vagyon ez egy lemezért (pláne egy cédéért, mégha dupla is!) nem hogy akkor. ezen nyerte el a 'befejezett' formáját ez a bizonyos symphony, aminek akkoriban én sokkal jobban szerettem az első, nyersebb változatát, sőt az igazi kedvencem egy szaxofonnal megbolonditott mix volt, és annak idején tuti hülyének néztem volna magam, hogy ezt az 'egyszerű' album változatot teszem fel erre a mixre - most mégis valahogy jobban esett így betegen, ez a polirozottabb megoldás. mai napig aktív egyébként ez a csapat, természetesen megtalálta őket a filmbiznisz, a hangzásuk is próbált változni hol így, hol úgy, de ez a nagyzenekaros elektronika, ez maradt a védjegyük azóta is. 

22) Alanis Morisette - Your House (Hybrid's Forgive Me Remix) 1999 

ez a bizonyos védjegyszerű hangzás persze nem csak a saját számaiknak áll jól, mindenki akart belőle, napjainkig több mint száz (!) átdolgozást találhatunk a hivatalos diszkográfiában, és akkor erre még rájön a mindenféle nem hivatalos bootlegek, mixek, stb. rengeteeg ikonikus remixet köszönhetünk nekik, olyan klasszikushoz mertek bátran hozzányúlni, mint például a cafe del mar, vagy a már emlegetett clubbed to death, esetleg a future sound of london legismertebb felvétele, arról nem is beszélve, amikor épp az általuk inspirált előadókat dolgozzák újra. szinte minden esetben hozzá tudtak tenni az eredeti anyaghoz, vagy annyira új kontextusba emelni, amikor már pusztán amiatt megéri, mert nagyon más hangulatba kerül az alapanyag - és ez több mint száz remixnél azért finoman szólva is megsüvegelendő. nem is csoda, hogy több remix válogatásuk is megjelent, valamelyik még hivatalosan is. nagy alanis morisette rajongók lehettek annak idején, mert több remixet is csináltak belőle, sőt, alanis harmadik lemezének címe mögé bújtak, amikor az egyiket meg akarták jelentetni valahogy - sajnos pont a vokál maradt ki belőle, gondolom a jogdíjak miatt. akárhogy is, a sok remix közül nekem örök kedvenc ez a your house lett; az eredeti a jagged little pill-en bújkál rejtett számként, ha végighallgatod a lemezt, pár másodperc csönd után megszólal, és bár elsőre egy epekedő szerelmes sztorinak tűnik, de az utolsó verszakos csavart a hybridék kihagyták az ő változatukból, amikor is talál egy levelet ebben a bizonyos szobában; az úgy szakítós, ez így összebujós, mennyit számít egyetlen mondat.

a bejegyzés képeit Shira Barzilay, azaz Koketit készítette.

[eletemidezetekben]

Két értelmes mondat kavargott a fejemben, az egyik a "ne csináld!" a másik pedig a "hagyd abba!". -Ne...- kezdtem bele az elsőbe, ám, ahogy Matt ígéretéhez híven engedni készült, az áruló ösztöneim cserbenhagytak kijátszva az agyam, hogy két ellenkező mondatból, egy annyira vágyott beleegyezőt kovácsoljanak, így amikor a kezeim a vállát érintették, a szintén áruló szám, sóvárgó mondatot préselt ki magából. - Ne hagyd abba!

Nagy Anita: Senkinek sem kellesz

[daybydaywithmercury]

Visszautasítások sorozata / A series of refusals

A Queen tagjai már ebben a korai időszakban is egyenrangú partnerként szerettek volna tárgyalni a Tridenttel. Nem mentek bele az első ajánlatba és szerették volna megbeszélni a kiadási jogokkal, a lemezszerződéssel és a menedzsmenttel kapcsolatos részleteket is. A Trident eleget tett a kéréseiknek, sőt, új hangszereket is vásároltak és menedzsert is szereztek nekik, aki nem volt más, mint Jack Nelson. A szerződést azonban továbbra sem írták alá és ez 7 hónapig így is maradt. Freddie nagyon szerette volna, hogy ha a szerződésük pont olyan lenne, mint amilyet ők elképzeltek. „A tehetség nem csak arról szól manapság, hogy jó zenész-e valaki. Hanem arról, hogy képben legyél mindennel. A tehetség nem csak abból áll, hogy dalokat ír az ember, és elő tudja adni őket, hanem üzleti mentalitás is kell.” – magyarázta később.

Mivel a zenekar tagjai csak este 11-től vagy hajnal 2-től használhatták a stúdiót, a Queen éjszaka vette fel a felvételeit, a Trident pedig napközben intézte a lemezszerződéssel és terjesztéssel kapcsolatos munkákat, azonban semmi sem alakult úgy, ahogy kellett volna. „Sok időbe telt, és nagyon frusztráló időszak volt, mert rengeteg anyagot felvettünk, és minden lemezkiadó úgy volt vele, hogy „nem rossz”, de gyertek vissza inkább pár év múlva. Úgy éreztünk egy helyben toporgunk.” – mesélte Brian.

Mivel folyamatos volt a munka, nappal és éjszaka is, a koncertezésre már nem jutott idő. A márciusi, Forest Hill Hospitalben tartott koncert után, egészen novemberig nem léptek fel sehol sem, és 1972-ben csupán két további koncertet tudtak adni. Jack Nelson sajnos nem jutott semmire az amerikai lemezkiadókkal sem: „Mind azt mondták, hogy a Queennek semmi esélye.”.  

**************************************************************************

Even at this early stage, the Queen wanted to negotiate with Trident as an equal partner. They didn’t accept the first offer and would also like to discuss details about publishing rights, record deal and management. Trident responded to their requests and even purchased new instruments and a manager for them, who was none other than Jack Nelson. However, the contract has still not been signed and remains so for 7 months. Freddie really wanted their contract to be exactly what they had imagined. “Talent is not just about being a good musician these days. You must be aware of everything.. Talent does not only consist of writing and performing songs, but it also requires a business mentality.” - he later explained.

Since band members were only allowed to use the studio from 11 in the evening or 2 in the morning, the Queen recorded at night and day, and Trident did recording and distribution work during the day, but nothing worked out the way it should have. “It took a lot of time and it was a very frustrating time because we recorded a lot of material and every record label said it was “not bad ” but you should come back in a few years. We felt that we were not going anywhere.” - Brian said.

Since the work was continuous, day and night, there was no time for the concerts. After their March concert at Forest Hill Hospital, they didn't play anywhere until November, and in 1972 they were able to give only two more concerts. Unfortunately, Jack Nelson couldn't get along with American record labels: "They all said Queen had no chance."

[Irodalmak / References:  📚 - Matt Richards, Mark Langthorne (2019): Bohém Rapszódia.]

[talistheintrovert]

Tagged by: @probably-voldemort @bellarkebc @little-oxford-st @is-a-bele

Tag 9 people you’d like to get to know better: @thelittlefanpire @clarkgriffon @belizaendgame @prophecy-gurl @still-watching @johnmurphysass @jmbelles @goddess-clarke @bellamyshope @bellamynochillblake @bellamys11thfreckle

Favorite color: Blue! (or purple, or green or red.... basically just Rich Colours, but Blue is the colour of love, so)

Lipstick or Chapstick: mmmm either. chapstick in my day to day, but i love dark, matte lipsticks too. 

Top 3 Ships: Bellarke, Cassarole, Elizabeth and Darcy

Last Movie: if we’re talking new movies, Detective Pikachu, and it was AWESOME. if we’re talking literally the last movie i watched, then it would be Clue, because i rewatched it earlier.

Last Song: Guiltless by Dodie, which has basically been playing on a loop since it came out, because a) it’s PHENOMENAL b) it’s really relevant to something huge in my personal life, and c) i’m planning to do a cover of it and maybe post it on the internet (don’t hold me to that tho)

Currently Reading: rereading Good Omens, because IT’S THE BEST, YOU GUYS

[mozicom]

Pattinson = Batman

Robert Pattinson végre megnyílt. Először nyilatkozott a Batmannel kapcsolatos kalandjairól azóta, hogy hivatalosan is közhírré tették: a 2021-ben mozikba kerülő, Batman fiatalkorát bemutató filmben ő játssza majd a denevérruhás hőst. Pattinson nem szégyellte bevallani, hogy saját magát szemelte ki a feladatra, és ő kezdte kerülgetni Matt Reeves rendezőt, aki kezdetben csöppet sem tűnt fogékonynak az ajánlkozására. A világhírű színész komoly önreklámkampányba fogott, hogy végül személyesen adhassa elő: úgy érzi, kiváló Batman lenne belőle. 

– A próbafelvételek utolsó fordulójaként rám adták a jelmezt, hogy megnézzék, hogy áll – mesélte újságíróknak az Alkonyat - sorozatban híressé lett színész. – „Erősebbnek érzed magad benne?” kérdezte a rendező, én meg buzgón bólogattam, hogy úgy érzem, teljesen átalakultam. Ami azért vicces, mert eléggé megalázó folyamat felvenni egy batruhát. Kábé öten gyömöszöltek bele, és amikor végleg rajtam volt, rögtön azt kellett mondanom: „Hú, most nagyon erősnek érzem magam”, pedig éppen két ember préselte bele a fenekemet a nadrágomba. Hát majd meglátjuk…

IC Presss