#Marcel Escoffier

[elaine-of-shalott-blog]

Long antique dress, draped in cream-white silk jersey, wide draped neckline, fitted waist and long skirt. Long skirt in white muslin with silver braid and mounted on a belt braided with silver braid.

First cape: Long cape in red velvet edged with embroidery and gold braid.

Second cape: Long asymmetrical cape in slate blue velvet trimmed with silver braid appliques on the edge.

Marcel Escoffier's costumes worn by Maria Callas for the role of Norma (Acts I and IV) in "Norma", Opera by Vincenzo Bellini, Libretto by Felice Romani.

Set designer: Franco Zeffirelli

Opéra national de Paris, Palais Garnier, 1964-1965.

Costumes preserved at the Centre National du Costume de Scene in Moulins.

[costumeloverz71]

Maria Vetsera (Catherine Deneuve) White ballgown.. Mayerling (1968).. Costume by Marcel Escoffier.

[dozydawn]

Sara Montiel in La Mujer Perdida (1966).

Costumes designed by Marcel Escoffier.

[mantikutayr]

sanat kutsalın neyidir?  

mathesis (okuyarak bilme), pathesis (deneyimle bilme)  gnosis (sezgi ile bilme) ya da gökyüzü altında söylenmemiş söz yoktur* meşrebinize göre ilmel yakin, aynel yakin, hakkel yakin.  

bana kalırsa bu kitapta sekiz tane (hissetmenin tözü, özgürlüğün biyolojisi, lezzetin özü, belleğin yönetimi, görme olayı, müzğin kaynağı,  dilin yapısı, ortaya çıkan benlik)     dile getirilemeyen ‘’öykü’’ (beden, bellek, görme, tat, koku, işitme, dil ve benlik.) hads var.

(hads: sen ve bilmek istediğin şey arasında direkt olarak gerçekleşen bilme türü, kavrayış, sezgi.)

arka kapaktan: marcel proust tüm gününü yatakta geçirir, eski günleri düşünürdü. paul cézanne saatler boyu öylece bir elmaya bakardı. auguste escoffier sadece müşterilerini memnun etmeye çalışırdı. igor stravinski müşterilerini memnun etmemeye çalışırdı. gertrude stein ise sözcüklerle oynamayı severdi. fakat aralarındaki teknik farklara rağmen, bu sanatçıların hepsi de insan deneyimine sonu gelmez bir ilgi duyuyordu. yarattıkları eserler keşif edimleriydi, anlayamadıkları gizemlerle bu şekilde boğuşuyorlardı.

jonah lehrer proust bir sinirbilimciydi’de kendi alanlarına damga vurmuş sekiz isim üzerinden, sanatçıların bilim alanında kanıtlanmış olguları bilimcilerden önce sezgileriyle öngördüklerini herkesçe anlaşılır bir dille anlatıyor. bunu yaparken duygularla düşünceler arasındaki ayrıma olduğu gibi, sanatla bilim arasındaki katı işbölümüne de karşı çıkıyor ve yeni bir yol, “dördüncü kültür” yolunu öneriyor. fakat dördüncü bir kültüre ulaşabilmemiz için öncelikle sahip olduğumuz iki kültürün alışkanlıklarını değiştirmesi gerekir. hepsinden önce, beşeri bilimler samimi bir adımla pozitif bilimlerle bağ kurmalıdır. proust bir sinirbilimciydi bu yolda atılmış önemli bir adım.  

[byneddiedingo]

Josette Day and Jean Marais in Beauty and the Beast (Jean Cocteau, 1946) Cast: Jean Marais, Josette Day, Mila Parély, Nane Germon, Michel Auclair, Marcel André. Screenplay: Jean Cocteau, based on a story by Jeanne-Marie Leprince de Beaumont. Cinematography: Henri Alekan. Production design: Christian Bérard, Lucien Carré. Film editing: Claude Ibéria. Costume design: Antonio Castillo, Marcel Escoffier. Music: Georges Auric. Makeup: Hagop Arakelian. There are no singing teapots in Jean Cocteau's Beauty and the Beast, but there's more than enough magic -- almost too much to provide a satisfactory ending, hence Greta Garbo's alleged lament, "Give me back my Beast." This is a fairy tale old style, which means that there's something unsettling about the happily-ever-after. Why does the Beast revert to the form of Avenant, whom it is never quite clear that Belle really loves? Where are they sailing off to at the end? Why does Belle seem oddly not quite enraptured with the turn of events? It's a sublimely erotic, if slightly kinky, film: I love the moment when, making his exit after seeing Belle, the Beast reaches out to caress the bare breast of a statue, as if copping a feel denied to him by his deeply conflicted nature. "Love can make a beast of a man," says the Prince at the end, and it's Cocteau's great achievement that this idea simmers beneath the surface of the entire film.

[artdesannonces]

Ils nous font confiance: Alain Vuillemet : maître des sculptures monumentales et de la métallophonie. Alain Vuillemet, sculpteur plasticien né en 1947 à Levallois-Perret, est reconnu pour ses sculptures monumentales en métal, principalement réalisées en inox, mais également en acier Corten et en laiton. Fasciné dès son jeune âge par les automates de Vaucanson et influencé par ses rencontres avec des personnalités comme Marcel Escoffier et Pierre Cardin, Alain Vuillemet se tourne rapidement vers une carrière artistique. En savoir plus: https://www.artdesannonces.com/index.php/amateurs-d-art/le-magazine/portraits/2304-alain-vuillemet-maitre-des-sculptures-monumentales-et-de-la-metallophonie

[csajokamotoron]

A FIM 120 évét ünnepelték a 2024-es lyoni Salon du 2 Roues kiállításon

A franciaországi Eurexpo Lyonban megrendezett Salon du 2 Roues nagy sikert aratott: a március 7-10. közötti négy nap alatt több mint 150 000 látogatót fogadott. A Nemzetközi Motorkerékpáros Szövetség (FIM) első alkalommal volt jelen több mint 300 m2-es kiállítótérrel. A Spirit of Speed a Történelmi Országúti Motorkerékpárok Európai Gyűjtőklubjával közösen több mint harminc motorkerékpárt választott ki 1904-től napjainkig, amelyek a FIM 120 történetét ölelték fel. A lelátó zsúfolásig megtelt a nézőkkel a számukra szentelt pillanatok alatt, olyan bajnokok jelenlétében, mint Giacomo Agostini, a tizenötszörös FIM Grand Prix világbajnok, James Toseland, a kétszeres FIM Superbike világbajnok, a kétszeres FIM Supersport világbajnok Sebastien Charpentier, Eugene Laverty, a korábbi 250cc, MotoGP, Supersport és WorldSBK versenyző, valamint Greg Black és Etienne Masson többszörös FIM Endurance világbajnokok. Végül pedig a francia versenyzőnők, Emily Bondi és Ornella Ongaro, akik részt vesznek a FIM Női Körverseny Világbajnokságon, amely június 16-án kezdődik Misano Adriaticóban (Olaszországban), . Nagy érdeklődést váltott ki a Nemzetközi Motorkerékpáros Szövetség 120. évfordulóján elindított Örökség program, a FIM versenymotorok tanúsítása. A FIM által kiadott tanúsítvány lehetőséget ad a gyűjtőknek, hogy megszerezzék az azonosító táblát, amely igazolja a motorkerékpár eredetiségét, szigorúan valamelyik következő versenyekről származik: MotoGP, Superbike, Supersport, Endurance, Formula, Sidecar és Landspeed rekord. A tulajdonosok, gyűjtők és múzeumok büszkélkedhetnek majd a rangos plakettel és egy QR-kóddal, amelyen keresztül a motorkerékpár műszaki és történelmi jellemzőivel kapcsolatos összes információ elérhető lesz. A FIM középpontjában a motorkerékpár eredetiségének védelme és népszerűsítése áll, mint a FIM által képviselt felbecsülhetetlen sport- és történelmi értékű örökség tanúsága. A motorkerékpárok a 2 Salon du 2 Roues 2024-en - Alcyon - Buchet 5HP Mono, - Bernasse De Dion Button - 1 HP, - Indian Board track, - Douglas 500 - Peugeot GP 500 M2 Koehler Escoffier Mandolin 500, - Riva 500 Compressor, - Sarolea 350 Monotube, - Velocette KTT 350 MKVII, - ex Georges Houel, - AJS 7R 350, CZ típus 852 - 125, - Norton Manx 350, - Kreidler 50, - Kawasaki 500 H1R, - Norton Manx Tickle T5 500, - Derby RAN 50, - Eram Yamaha 125 YAS1 ex Thierry Tchernine, - Suzuki 500 RG Segoni, - Yamaha 750 TZ-C ex Roger Ruiz, - BMW 500 RS54 Rennsport oldalkocsi ex Vanneste Brothers, - AD Majora 250 ex Roland Freymond, - Suzuki 500 XR34M2 ex Randy Mamola, - Honda RS-W, 125 Garelli ex Emilio Cuppini, - Suzuki 500 RGV XR87 ex Anthony Gobert, - Yamaha YZR 500 replika, - Suzuki SERT GSX-R 1000 EWC, - Honda CBR600RR Ten Kate WSS ex Sebastien Charpentier FIM WorldSSP világbajnok, - Suzuki-Crescent GSXR-1000 K8 ex Tom Sykes 2008 BSB, - Mistral 610 Tech3 Moto2 2015 ex Marcel Schrötter, - Aprilia RSV4 WSBK SMR Milwaukee ex Eugene Laverty, - Ducati MotoGP GP15 ex Andrea Dovizioso, - Ducati Panigale V4R - ex Michele Pirro 2020, - Honda 111 CBR-1000RR SP2 Fireblade EWC. Read the full article

[la-cocotte-de-paris]

Costume appreciation: Edwige Feuillère as Nastasya Filippovna in L’IDIOT (1946)

Costumes by Marcel Escoffier

[sesiondemadrugada]

Orphée (Jean Cocteau, 1950).

[sartorialadventure]

Costume designed by Marcel Escoffier for Maria Callas in the Paris Opera's 1964 performance of Vencenzo Bellini's “Norma”

The action takes place in Gaul under the Roman occupation, and exposes the love affair between Pollione, Roman proconsul, Norma, his former companion, and the young Adalgisa. The background is the uprising of the Gallic people against the occupier, led by the druid Oroveso.

Norma, high priestess of the druidic temple who had two children of Pollione (breaking her chastity vows) Roman proconsul, discovers that her lover is in love with her friend a young priestess Adalgisa. Norma tries to convince him to give up Adalgisa and return to her, but he refuses. Norma then publicly confesses her fault and is sentenced to death. Pollione is convicted for pursuing Adalgisa in the temple and goes to the stake with Norma.

[nowvoyagerit]

Edwige Feuillère in L’aigle à deux têtes (Jean Cocteau, 1948)

Costume by Marcel Escoffier

[midcenturyblog]

<strong>Nana (1955 / Time Films Corp.) <a href="https://www.flickr.com/photos/klaatucarpenter/">by KlaatuCarpenter</a></strong>

[costumeloverz71]

Belle (Josette Day) White pearl gown... La Belle et la Bete (1946).. Costume by Antonio Castillo & Marcel Escoffier.

[dozydawn]

Sara Montiel in La Mujer Perdida (1966).

Costume designed by Marcel Escoffier.

[gentlyepigrams]

Maria Callas wore this frocking fabulous costume by Marcel Escoffier in the Paris Opera’s 1964 production of Norma. And we all know... I love a cape. Via the Centre National du Costume de Scène.

[detournementsmineurs]

"Robe" de Marcel Escoffier en crêpe de soie et filet de coton, brodée de plastique et moleskine, portée par Martine Carol dans "Lola Montès" de Max Ophuls (1955) à l'exposition "CinéMode par Jean-Paul Gaultier" à la Cinémathèque Française, octobre 2021.