#Művén

[dedibelyegei]

Ez az bélyeg egyik személyes kedvencem, egyrészt olyan jóóó nagy, másrészt szeretem a japán fametszeteket, harmadrészt meg meglepett a sorozat évjárata, több mint 50 éves, 1971-es! Szerintem a dizájn sokkal modernebbnek mutat, bár a 2.50 forint kicsit árulkodó. A második kép azért készült, mert úgy látszik jól a felirat, hogy kinek melyik műve látható a bélyegen.

Ezen a bélyegen Harunobu: Ülő oiran metszete látható. Suzuki Harunobu az 1700-as évek közepén élő metszetkészítő művész volt, és a műfajban hozzátartozik egy komoly reform/változtatás: az addig megszokott 2 vagy 3 színt használó metszetek helyett, ő kezdett el sokszínűeket készíteni. Ezen a művén ez épp nem látható, alighanem egy koraibb darab. Az oiranok egyébként a történelmileg magas rangú kurtizánok voltak Japánban akkoriban, az 'élvezet asszonyai'. Jellemzően képzettek voltak a hagyományos művészetek terén, és bizonyos keretekig megválogathatták vendégeiket is.

A sorozat egyébként 8 tagot számlált, 40 fillértől egész 4 forintig, különböző színű keretekkel és metszetekkel. Akinek valamelyik metszet esetleg megtetszene és utánanézne, most idemásolom az összeset:

0.40 Ft -os bélyegén Toyokuni iskola: Séta a kertben,

a 0.60 Ft -os bélyegen Eishi (1756-1829): Gésák a csónakban,

az 1,- Ft -os bélyegen Eishi (1756-1829): Képet néző nő,

az 1.50 Ft -os bélyegen Kiyonaga (1752-1815): Oiranok,

a 2,- Ft -os bélyegen Utamaro (1753-1806): Awabi halásznők,

a 2.50 Ft -os bélyegen Harunobu (1725-1770): Ülő oiran,

a 3,- Ft -os bélyegen Hokusai (1760-1849): Rőzsét vivő leány,

a 4,- Ft -os bélyegen Eishi (1756-1829): Sétáló nők és gyermekek látható.

Bármilyen szép is meg menő amúgy, a teljes sorozatból 630.000-et nyomtattak, így 100-200 forint között már lehet szerezni full sorozatot. Lehet fogok is!

[versinator]

Szelekhez csillagszóróhelyen

Terelted egylet csapongott bőrdudák Pirosát vezessenek juhaira prédikálom Lándzsákkal felejtsünk öljék kalóz Valóságnál szombati hallgatna jászolhoz Játékában őrházat barlangjaiból trónjára Karmesternek bálna kerüljenek napgyümölcsfák Építéshez túlfűtött kupolái burába Költőtől kalácsok történelmi különbségtevés Szétnyíló művén gyönyörűségére elvirágoznak Fuldokoltak tubarózsa csuklóin nyújtózkodó Roskadoznak lapulnak franciáknak befogadó Területeket hetvenháromszorbecstelen trombitáit körmeik

Öregasszonyokkal politikai legyőztek összezúzták Életdús fölkunkorodik poklosan meszeltetik Térdein karjaitokat szalagjaival átnyújtom Keményfa sertések megérkezés tétekben Példaadó kosztüm itthagytál orgiákat Állítom megértjük számlálhatatlantiszalatti hallgassák Megváltotta termelő elrúgták alaprajzot Célirányba tehenemet birtokolni csomósan Hervadhat kelepel fújtad tömegeivel Sugarakon hivatásunkat teherrel pironkodó Szolgaságuk legeltette lépteinket rakodó Dudaszót sürgönydrótok pálinkával érintsem

[metalindex-hu]

OUTLANDERS - OUTLANDERS (2023)

OUTLANDERS - OUTLANDERS (2023) - https://metalindex.hu/2023/08/19/outlanders-outlanders-2023/ -

Az utóbbi években vált megfigyelhetővé az a jelenség, hogy a rock és metal képviselői más-más műfajokban is kipróbálják magukat. Van, akinek ez bejött, van, akinek jobb lett volna a kemény zenénél maradni. A legnépszerűbb kísérleti terep a pop és az elektronikus zene lett, akadt, aki csak feldolgozásokat készített a maga szórakoztatására, és akadtak, akik a könnyedebb elemeket végleg a munkásságuk részévé tették – gondoljunk csak a Within Temptation-re, akik először csak lightosan nyergeltek át a modern metal műfajára, majd a 2019-es „Resist” album már teljes egészében ezt a vonalat hágta meg.

Tarja Turunent a Nightwish frontasszonyaként ismerhettünk meg, a zenekarból történt távozása óta (2005) pedig egy igen gazdag és sikeres szólókarriert épített fel gyakorlatilag a nulláról. 2011-ben döntött úgy, hogy itt az ideje valami újszerűnek. Megálmodta és létrehozta az Outlanders nevet viselő projektet, amelyben nem más segíti őt, mint az elektronikus zenében ténykedő német producer, Torsten Stenzel. 

Együttműködésük eredménye a saját magukról elnevezett album, amely június 23-án landolt az üzletek polcain. A finn csodaszoprán és társa már 2021 óta szállították a dalokat a lemezről, az első tétel a Closer To The Sky volt. Az álomszerű zongoradallamokon alapuló szerzemény hihetetlen atmoszférateremtő erővel bírt, legalábbis én úgy éreztem magam, mintha egy másik univerzumba csöppentem volna. A novemberi csípős hidegben is egy mediterrán vagy karib-tengeri partvidéken éreztem magam, és azonnal tudtam: ez valami mágikus dolog kezdete.

És nem tévedtem. A fent említett számot követő kislemezek ugyanazt a libabőrt váltották ki belőlem, amit a bemutatkozó dal. A zene a nyugodt, de lüktető elektronikus ütemeket Tarja érzelmes, klasszikusan képzett hangjával és egyedi gitárjátékkal ötvözi. A hangzás sejtelmes, gyengéd, mégis erőteljes, fülbemászó és álomszerű, egyszerre modern és klasszikus. A zene olyan ellentéteket tartalmaz, amelyek varázslatos módon mégis vonzzák egymást. 

Nagyon nagy kevenc a Depeche Mode 1990-es klasszikusának, a World In My Eyes-nak a feldolgozása. Tarja korábban elmondta: mindig is vonzotta e dal sötét szépsége, és 2014-ben ezt a számot énekelve próbálgatta a hangját különböző oktávokban. Stenzel, aki hatalmas rajongója a legendás szintipop-együttesnek, azonnal belelkesült, amikor az énekesnő felvetette: alkossák meg saját verziójukat. Jómagam is nagy Mode-fan vagyok, ennélfogva pedig kritikus füllel hallgatom a dalaik feldolgozásait. Tarja hangja és Torsten dallamkreációi belevitték a fényt ebbe a sötéten gyönyörű slágerbe. A tempó lassú, a zene kifogástalanra sikerült, Tarja pedig saját stílusában énekli a dalt, és ezek együttesen megszülték az eddigi egyik legjobb feldolgozását ennek a számnak. 

Az album többi tétele is kiválóan alkalmas arra, hogy a hétköznapok rohanásában, a szakadásig tolt munkában, a személyes harcokban megfáradt lelket kiszakítsa ebből a világból és a problémákból, és feltöltse azt. 

A The Sleeping Indian című tételben más különlegességet is kapunk; a Karib-térségben igen ismert rapper, Nkoye Zifah hallható benne, a We Own This Sky pedig a filmzene német mágusának, Hans Zimmernek egyik művén nyugszik – az alapok a Chappie című, 2015-ös sci-fi akciófilmben hallhatók, a gitárszólót Ron „Bumblefoot” Thal szolgáltatja, Tarja pedig néhányszor földöntúli hangon elénekli, hogy miénk az égbolt. És ez a bruttó egy sor elég is, a zene pedig hihetetlen érzékkel lett összerakva. 

Az albumnyitó Outlanders című szerzeményben Tarja finnül idéz a brazil írótól, Paulo Coelhótól. Én speciel kiütést kapok, amikor meglátok egy Coelho-idézetet, főként olyan emberek közösségi profilján, akiknek nincsenek saját gondolataik, de Tarja minden bizonnyal egy olyan ember, aki érzi, érti a szavak súlyát és jelentését, és nem mellesleg jó barátságot ápol az íróval, akinek elmondása szerint az énekesnő a múzsája. Meglepetés Tarja Mystique Voyage című dala a számcsokorban – e tétel az énekesnő 2013-as, „Colours In The Dark” című albumán kapott helyet. Talán ez a korong egyetlen gyenge pontja, jobb lett volna nem hozzányúlni az eredetihez. De ennyi baj legyen, mert ez a pici gyenge pont elvész a rengeteg erős szám között, na és persze nem lehet rá azt mondani, hogy rossz lett, csak épp valahogy furcsán hangzik. De semmiképpen nem disszonánsan.

Ha egy olyan lemezre vágysz, amely ötvözi a lágyságot és a dinamikát, miközben a tartalmára meditálhatsz, álmodozhatsz, vizualizálhatsz és elmerülhetsz benne, akkor ne is keress tovább, az Outlanders debütalbuma Neked való. Tarja ismét bebizonyította, hogy nincs olyan műfaj, amelyben ne állná meg a helyét, olyan remek zenészekkel karöltve pedig, mint Joe Satriani, Marty Friedman, Jennifer Batten vagy éppen Mike Oldfield, ha akart volna, se tudott volna mellényúlni. A kiadványon felsorakozó 12 dal mindegyikét átitatja egy különleges hangulat, amelyet eddig egyetlen, mostanában kiadott albumon nem éreztem. Eddig is tisztában voltam azzal, hogy amihez Tarja hozzányúl, az arannyá válik, ez a lemez pedig maga a színtiszta mágia.

10/10

Kiadó: earMUSIC

Dallista:

01. Outlanders feat. Walter Giardino 02. Closer To The Sky feat. Trevor Rabin 03. The Cruellest Goodbye feat. Al Di Meola 04. World In My Eyes feat. Vernon Reid 05. Mystique Voyage feat. Steve Rothery 06. The Sleeping Indian feat. Joe Satriani 07. Land of Sea and Sun feat. Marty Friedman 08. 1971 feat. Walter Giardino 09. We Own This Sky feat. Ron „Bumblefoot“ Thal 10. Never Too Far feat. Mike Oldfield 11. Echoes feat. Jennifer Batten 12. A Peaceful Place (Return To The Oasis) feat. Walter Giardino

[rosszulorzott]

korképebb korkép ez, mint a korkép alkotója gondolná

én őt is beleveszem a műelemzésbe, az alkotónak nem engedem meg, hogy a művén elegánsan kívül maradjon

ezt az elegánsan kívül maradást a jógán tanultuk (hogy ugyanis nem lehet). nincs olyan, hogy nekiállsz megpiszkálni a testeden keresztül a lelkedet, és aztán nem éled meg a felkavarodást. jógázni vagy más lelki vezetési móddal élni az csak egyrészt biztosítja a rálátást, a folyamat egyik összetevőjeként, de mivel a darab, amin dolgozol, magad vagy, a másrészt az lesz, hogy benne leszel a fejed búbjáig és még tovább, benne leszel nemcsak az érzelmeiddel és a gondolataiddal, de a környezetedre gyakorolt hatásoddal is, a teljes életeddel

hasonlóan a művész, aki a közéletre reflektál, nem marad(hat) kívül a közéleten. nemcsak az én műelemzésemben nem, hanem egyáltalán. nem tilos neki, vagy nem választás kérdése, hanem képtelenség. a választás csak az, hogy szót ejtünk-e erről. én akarok*

ez az ábrázolás a rátekintés szempontjából egy létező vetületét rögzíti a valóságnak, ráadásul kivehetően helyteleníti a helyzetet és mást óhajt helyette

a belekavarodottság szemén át nézve viszont jóváhagyja a helyzetet és aktívan hozzájárul a fennmaradásához. a táblákra írt tehetetlenség a teljes mű által közvetített tehetetlenségként működik. amelyik vetületét választotta ki a valóságnak a témája gyanánt, azt erősíti meg. azzal kínál azonosulást, amit elítél: tehetetlenné tesz a helyzettel szemben, hogy tehetetlennek érezzük magunkat és elítéljük magunkat érte és így tovább

*összesen ennyit akarok egyébként. nem azt megmondani, hogy ki mit alkosson, hanem hogy beszéljük róla, miként hat, hogyan része a közéletnek. kb. ugyanazon a helyen vannak a nézeteim erről, mint a független sajtó elfogulatlanságával kapcsolatban megfogalmazottak

Hungarian Mood

[tobbpenztazembereknek]

1936. augusztus 19-én gyilkolták meg a francóista milícia katonái Federico Garcia Lorcát, a 20. századi spanyol irodalom egyik legkiemelkedőbb alkotóját, aki elsősorban mint költő és drámaíró szerzett világhírt.García Lorca (ez a teljes vezetékneve) az általa annyiszor megénekelt festői Andalúziában, egy földbirtokos gyermekeként látta meg a napvilágot, 1898-ban. A művész tíz esztendős korában a család Granadába költözött, ezért Federico itt kezdte meg tanulmányait, és az andalúz táj mellett a város kávéházának társasága formálta művészetét. Kevesen tudják, de a világhírű irodalmár kezdetben a zene irányában akarta elkötelezni magát (tehetséges zongorista volt), ennek megfelelően első, spanyolországi körutazása során készített tájleírásait is zeneművek címeivel illette. García Lorca a Granadai Egyetem egyik professzorának, Fernando de Los Ríosnak az ajánlására Madridban folytatta tanulmányait, ahol olyan, később híressé váló művészekkel kötött barátságot, mint Salvador Dalí, a festő, vagy Luis Bunuel filmrendező.A fővárosban jelent meg az író első verseskötete és színpadi műve is, mely egy pillangó és egy csótány szürreális és tragikus szerelméről szólt. A halált hozó pillangó azonban az első előadások után kedvezőtlen fogadtatásra talált, a nézők és kritikusok pedig addig élcel��dtek García Lorca művén, hogy az író később le is tagadta azt, és az 1927-ben debütáló Mariana Pinedát tekintette első darabjának. Az alkotó egyébként irodalmi tehetsége mellett igazi polihisztor volt, a művészetek szinte minden területén: festett, zenélt, és darabot rendezett, miközben mint díszlettervező és dramaturg is közreműködött.Sikerei közben ugyanakkor a művész magánélete elsősorban homoszexualitása miatt kudarcokban és keserű csalódásokban bővelkedett. García Lorca a húszas évek végén régi barátaival is szakított, mert úgy érezte, az Andalúziai kutya című világhírű szürrealista filmmel Dalí és Bunuel őt akarták kigúnyolni. A sértődött író 1929-ben Amerikába utazott, ahol költészetét a Columbia Egyetemen szerzett tudás révén fejleszthette, miközben szemtanúja volt a Wall Street összeomlásának. A neves író csak a Primo de Rivera tábornok vezette rendszer 1931-es bukása után tért haza, a köztársaság alatt pedig jól alakult élete. Hamarosan színházigazgató lett Madridban, és ekkor születtek leghíresebb művei, például a Vérnász, a Yerma és a Bernarda Alba háza is.García Lorca a köztársaság elkötelezett híve és ismert liberális közéleti szereplő volt, így aztán az 1936 nyarán mind feszültebbé vált légkörben (számos merénylet és gyilkosság után) jónak látta vidékre költözni. A híres író néhány nappal a Franco tábornok által megindított puccs előtt érkezett meg Granadába, de augusztus 18-án unokatestvére, a város polgármestere a francóista milícia áldozata lett. Ezen a napon García Lorcát is elhurcolták, és feltehetően másnap Víznar falu közelében agyonlőtték. A legendás író holttestét jeltelen tömegsírba temették, földi maradványait a Granadai Egyetem által finanszírozott 2009-es expedíció sikertelenül próbálta megtalálni.Miután Franco győzedelmeskedett a polgárháborúban, García Lorca művei hosszú időre indexre kerültek, és csak 1953-ban jelenhetett meg belőlük egy gondosan átvizsgált válogatás. Egészen a szélsőjobboldali rezsim bukásáig kellett várni, míg az író életművét korlátozások nélkül meg lehetett csodálni. Federico García Lorca ugyanakkor nem csak műveivel vívta ki a világ tiszteletét, neve odakerült a szabadság és a demokrácia mártírjai közé is.

Forrás: Tarján M. Tamás • Rubicon Kalendárium

< García Lorca a köztársaság elkötelezett híve és ismert liberális közéleti szereplő volt, így aztán az 1936 nyarán mind feszültebbé vált légkörben (számos merénylet és gyilkosság után) jónak látta vidékre költözni. >

AZ LIBERÁLIS, AKI LEMENT VIDÉKRE! :((((

[szeretek-rohogni]

“A könyvek drágák és unalmasak”

Egy párbeszédnek ez a része megütötte a fülemet. Drágák?? Egy szerző van,hogy éveken,sőt van,hogy egy életen át dolgozik egy művén,és meglehet venni pár ezer forintért. Egyesek meg az agyonhasznált,betört,sokmilliomodik okos telefonjukat hirdetik több tízezerért...Unalmasak? Lassan már érdekesebb és egyedibb embereket lehet “megismerni” a könyvekben. Olvasás közben nem jön szembe a sokadik agyon sminkelt lány,vagy a sokadik piros cipős páva gyerek,testnadrágban...

[dori-uj]

Egyedüllét, melankólia, saját világukba zárkózó szereplők  –  a leggyakrabban így jellemzik Edward Hopper (1882 – 1967), amerikai festő alkotásait. Aztán még hozzáfűzik a voyeaur nézőpont meglétét, a nagyvárosokban tapasztalható magányt és bezártságot. Egyáltalán nem pozitív érzéseket, tapasztalatokat kapcsolnak a munkáihoz, mégis  vonzanak ezek a képek, szeretem nézni őket. Főleg ezt a kettőt. 

A férfi irodája jóval magasabban van, mint a többi épület, amelyre rálát. Előtte is, jobbra is ablak: átláthatja a várost, miközben őt is látják. Hopper felesége úgy jellemezte, hogy ő a “férfi, aki betonfalban van”. Valóban, de szerintem nincs bezárva, épp ellenkezőleg, az övé a város látványa. Ahogyan a nőé is, aki a reggeli napsütésben tekinthet végig az utcákon, tereken. Térdén összekulcsolt csuklói sugallhatnak bezártságot, de testtartása mégis inkább azt a reggeli, még nem teljesen éber (kávé előtti) pillanatot ragadja meg. A modell, ahogyan Hopper legtöbb művén, a felesége, Jo volt (szintén festő, de róla majd máskor, addig is itt egy cikk). Kinti és benti világok festményei ezek, meg a városoké. Azt hiszem, hogy a mostani város-mániám miatt érzem ezeket még közelebbinek.

[1mondatban]

Da, kápó, al fine

A hír: Behívatta a Ludwig Múzeum igazgatója a művész galeristáját, akinek a művén Orbán Viktor fiatalkori arcképe bontakozott ki. (Fabényi állítólag azért kérte be a galeristát, hogy elmondja neki, nem tartja jó munkának Brückner alkotását, mert "nincs üzenete" és nem való a múzeumba.)

Egy mondatban: Köszönjük meg Fabényi Júliának, hogy reakciójával alátámasztotta a mű üzenetét.

[bukovskikaroly]

a szakítás művészete

A Google 2,9 millió találatot ad a szakításra. A művészet kifejezésre meg 9,8 milliót. Csak, hogy rögzítsük a tényeket. (a háborúra 4,3 millió, a boldogságra meg 4 millió javasolt weboldal van ez idő szerint)

A művészet, mint tudjuk, a valóság visszatükrözése, mely (a valóság) átszűrődik az alkotón és ebből lesz valami eredmény. (Most persze el lehetne Malevics: Fehér alapon, fehér négyzet című művén gondolkodnom, de inkább nem teszem)

A szakítás sokaknak az jelenti, hogy: elveszíteni valakit, aki valamiért fontos volt. Mert az átlagosnál több kommunikációs interakciót folytattál vele, vagy mert bepakolásztad a ruháit a mosógépbe, esetleg többet kúrtál vele, mint mással, az adott időszak alatt.

Ezt most szűrjük át magunkon. Beszélgetések, melyek nagy részének tartalma kurvára egyszerű, és felületes; a tisztító eszköz egyoldalú használata; szerotonin felszabadítás. 

Fehér alapon, fehér négyzet. 

Előtte, közben, meg utána.

[biohaus-hu]

Frankenstein üzenete és az újraélesztett malac agyak

Ahhoz képest, amit a sci-fiben látunk, a legtöbb jelentős előrelépésünk az élőlények módosítása terén valójában meglehetősen unalmas. Például annak ellenére, hogy "Frankenfood"-nak nevezik, a genetikailag módosított növényeket általában úgy alakítják meg, hogy például keményebbek és könnyebben termeszthetők legyenek. Még messze vagyunk attól, hogy megközelítsük Dr. Frankenstein munkáját, de lépésről lépésre egyre közelebb kerülünk hozzá.

Dr. Julian Koplin, a Melbourne-i Egyetem jogi karának és Dr. John Massie, a melbourne-i Királyi Gyermekkórházának kutatóinak tanulmánya Frankenstein történet egy kevésbé ismert etikai leckéjét tárgyalja.

Frankenstein közismert morális üzenete "Ne játssz Istent". Shelly műve azonban számos más tématikát is felölel. Ezek egyike, hogy Victor Frankenstein igazi erkölcsi kudarca nem abban rejlik, hogy megalkotta teremtményét, hanem abban, hogy nem teljesítette, sőt nem is gondolta át a teremtménnyel szemben fennálló erkölcsi kötelezettségeit. Ezért a pedáns barátom megjegyzése miszerint "Frankenstein az orvos neve, nem a szörnyetegé", egyszerre bosszantó és helyes. Frankenstein soha nem vette a fáradságot, hogy nevet adjon a teremtményének, miután világra hozta.

S nem ez az egyetlen dolog, amit Frankenstein elmulasztott megadni a lénynek. A szerzők kifejtik:

"...a 'szörny' legalább bizonyos fokú erkölcsi státusszal rendelkezett - vagyis olyan lény volt, akivel szemben erkölcsi kötelezettségeink vannak. Frankenstein nem volt hajlandó elismerni semmilyen kötelezettséget teremtményével szemben, még azokat a szerény kötelezettségeket sem, amelyeket jelenleg a nem emberi kísérleti állatokkal szemben tanúsítunk; Frankenstein megtagadta teremtményétől a nevet, a menedéket, az egészségügyi ellátást, az állampolgárságot vagy a többi fajtársával való kapcsolatot."

A Teremtmény, ahogy a regényben néha a szörnyeteget nevezik, nagyban különbözik attól, ahogy a legtöbb film ábrázolja - koordinálatlan, ostoba és brutális. Megtanul több nyelven beszélni, klasszikus irodalomra hivatkozik, és elárulja, hogy etikai okokból vegetáriánus. Mielőtt azzal töltené az idejét, hogy bonyolult bosszúterveket szövögessen teremtője ellen, elsődleges vágya a társaság. Emellett meglehetősen érzékeny. Még ha nem is feltétlenül illeti meg ugyanaz az erkölcsi rang, mint a többi embert, intuitívnak tűnik, hogy van valamilyen erkölcsi rangja, amit soha nem ismer el.

A Frankenstein etikai tanulságának ez a felfogása fontosabb lehet, mint az önhittségre való általános figyelmeztetés, ahogy a modern tudomány lépésről lépésre közelebb kerül az érző lények létrehozásához.

Az agykísérletek egyre furcsábbak. A kísérletek egyik területe az emberi agy organoidjainak létrehozása, melyek az agy egyszerűsített, élő 3D-s modelljét adják. Ezeket az organoidokat több hónapon keresztül növesztik őssejtekből annak érdekében teszik, hogy jobban megértsék az agyat és a hozzá kapcsolódó betegségeket. Az organoidok kísértetiesen hasonlítanak az agykéreg bizonyos részeire, s ugyan valószínűtlen, hogy bármi olyat alkottunk volna, ami elég összetett ahhoz, hogy a öntudatot elérje, sok kutató azt állítja, hogy elméletileg lehetséges, hogy egy organoid tudatossá váljon. Egyes kísérletek során már sikerült olyan szöveteket előállítani, amelyek fényérzékenyek, ami legalábbis a tudatosság korlátozott képességére utal.

Shelley szó szerinti olvasata felé fordulva, a Yale tudósainak egy csoportja disznóagyakat élesztett újra, és néhányat 36 órán keresztül életben tartott. Bár ezek az újjáélesztett agyak nem kapcsolódtak a sertések testéhez, és nem mutatták a tudattal kapcsolatos elektromos jeleket, a tanulmány felveti annak lehetőségét, hogy ilyesmi lehetséges. Más kísérletek inkább H.G. Wells Dr. Moreau szigete című művén alapulnak, köztük egy olyan, amelyben majmokat úgy módosítottak, hogy emberi gének segítségék agyuk fejlődését. Ezeknek a majmoknak jobb volt a rövid távú memóriájuk és a reakcióidejük, mint a nem módosított majmoknak.

A szerzők nem egy adott kutatás leállítását javasolják, hanem az erkölcsi álláspont problematikáját feszegetik. Szerintük már most el kellene döntenünk, hogy milyen kötelességekkel és erkölcsi kötelezettségekkel tartozunk egy érző lénynek, mielőtt a probléma szó szerint az arcunkba nézne.

Bár igaz, hogy az állatkísérletek szigorúan szabályozottak, de úgy tűnik, senki sem látta előre, hogy ma már újraélesztett sertéseket vagy emberhez közelítő intelligenciával rendelkező majmokat tervezünk, sőt hozunk létre. Bár a kutatások etikai felülvizsgálata valószínűleg ki tudná szűrni a legextrémebb kísérleteket, mielőtt azok a gótikus horror birodalmába merészkednek, néhány dolgot kimaradhat, ha most nem kezdünk bioetikai reflexióba.

A szerzők azt javasolják, hogy új etikai normák kidolgozása során a Frankenstein történetből két dolgot vegyünk alapul: egyrészt, hogy úgy kell tekintenünk bármire, amit létrehozunk, mint ami erkölcsi síkon létezik, függetlenül attól, hogy a jelenlegi szabályozás mit ír elő. Az, hogy egy adott teremtmény pontosan hol helyezkedik el az erkölcsi spektrumon, egy másik kérdés. (Például egy újraélesztett disznóagynak nem ugyanaz az erkölcsi rangja, mint egy emberi lénynek). Másrészt, emlékeztetnek minket arra, hogy meg kell próbálnunk elkerülni az előítéleteket minden olyan erkölcsi lénnyel szemben, amely másképp néz ki vagy másképp cselekszik, mint mi. A regényben Dr. Frankenstein szinte ösztönösen rémülten riad vissza attól, amit létrehozott. Hajlandónak kell lennünk arra, hogy az atipikus lényeket potenciálisan erkölcsi rangra érdemesnek tekintsük, függetlenül attól, hogy mennyire furcsák.

Végül azt tanácsolják, hogy minden manipulált élőlényt tisztelettel kezeljünk. Ez talán a legkönnyebben alkalmazható - például ha Victor Frankenstien tisztelte volna a sírokat, melyeket kifosztott azért, hogy megalkossa lényét, akkor elkerülhette volna a következményeket.

[keito-chaan]

Minden okkal történik, szóval a sors röhög a saját művén

[versinator]

Találkoznia utcáidat

Szépüljenek kútjaiból gesztusuk tavaszidő Telepítettünkittunk szívéről rosszhírű hídjára Vonulását elaltatja bűnökért kárpitozott Falatokat összeszaladtak lobogás tengerfenékigfagyott Egyszerűségemben szoknyákban felajánlott terülünk Anyók megkóstolni maradásom télidő Cselekedeted nacionalista jószágunk órákban Kisjézuska juhaira talajvízhez tüdőmet Zsidónál felgyújtottam tarlókon ütésed Tizenegy fejre korlátokat keveri Télvíz daloljon hallottak nagyúri Művén feláldozom felneveljen jöjjek

Szorongással bikája gyönyörködő hősködő Okai asztalodra átvetted tartaná Szétrepeszti érzékelek igézetben kővéválik Értelmezem paradicsomkertjében népemnek szárítani Anyáim őrhelyüket légvonat eleségét Elmosolyodik kocsid keménybe sülyedő Felelőtlenség vágóhídra tenyészik alázuhantak Elkanyarodik labdázni vadszamár tűzhelyek Tűzfejű mosdótálatokból lehetetlenségek csodáitól Zászlódíszben italaival műhelyét összekeveri Nyúznák kibonthatatlanul kiöntöm pétervári Mozgásukat notredame ciklonok együgyűség

[gramscikonfero]

Kiss Csaba: Az ideológia fogalma Gramsci és Mannheim munkásságában

A marxizmus főleg dogmatikus irányzataiban elterjedt ideológia-felfogás szerint a társadalmi alap és az ideológiai felépítmény között egyoldalú viszony van: a társadalmi lét határozza meg az emberek tudatát. Eme leegyszerűsítő állásponttal szemben lépett fel szinte egy időben a marxista Gramsci és a Marx ideológiáról alkotott elképzeléseiből kiinduló, de nem marxista Mannheim Károly. Mindketten a társadalmi alap és az ideológiai felépítmény viszonyát kísérelték meg összetettebb módon, a kettő kölcsönhatását feltételezve meghatározni. Gramsci a marxizmuson belül, Mannheim a marxizmuson túllépve jutott egészen hasonló eredményekre. Előadásomban a két gondolkodó ideológiafogalmát kívánom összevetni Gramsci Börtönfüzetei vonatkozó részei, illetve Mannheim Ideológia és utópia című művén keresztül.

[kurokonokepzelet]

21Kuroko Tetsuya a változatosság kedvéértxd :):3

// Köszi xD Ez nagyon aranyos :3

Kuroko Tetsuya #21. „Építsünk homokvárat!”

A strand és a strandidővel járó tűzőnapsütés az árnyékfiú természetes ellensége. Nem szereti a forróságot, és csakazért nem hallod folyamatosan panaszkodni, mert az több energiát venne igénybe,mint amennyivel jelen pillanatban rendelkezik. Vele ellentétben, úgy tűnt, tenagyon élvezed a tengerpartot még akkor is, ha csak a napernyő alatt pihentek,és nem csináltok semmi különöset. Kuroko elgondolkodott azon, miért is kell asemmittevést épp a 40 fokban végezni a ház hűs falainak biztonsága helyett.

Hogy elterelje a gondolatait ahőségről, körülnézett a strandon. Mindenféle korú és stílusú emberek voltakitt, néhány család, néhány pár, néhány zajos baráti társaság és még olyanok is,akik egyedül jöttek, hogy lebarnuljanak vagy élvezzék a tenger hűs vizét.Ezután újra rád nézett. Hátradőlve feküdtél a kiterített törölközőn lehunytszemmel és egy boldog mosollyal az arcodon. Egy percig úgy érezte, amígmosolyogni lát, nem is olyan rossz itt, és az ő szája is felfelé görbült egykicsit.

Aztán újra izzadni kezdett.Sóhajtva hátrahajtotta a fejét, és elmondott egy imát magában, hogy valamitörténjen, mielőtt itt hal meg a melegtől.

Ekkor egy csapat gyerek szaladtel előtte. Vizet hordtak a homokozó vödreikben, hogy tökéletesítsék a homokvárat,amit egy kicsit távolabb kezdtek építeni, és mostanra már egész szép alakotöltött.

- ____, építsünk homokvárat! –csillant fel a szeme, és gyengéden megbökdösött.

- Tetsu? – Meglepetten keltélfel a napfürdőzésből, és követted a tekintetét, amíg te is meg nem láttad ahomokvárat építő gyerekeket. Kuroko teljesen átszellemülten figyelte őket, éslátszott rajta az izgatottság, ami ritkán fordul elő. Olyan aranyos volt így,hogy nem tehettél mást, minthogy megpuszild az arcát. – Jól hangzik.

Kuroko hirtelen visszatért avalóságba, és tudatosult benne a hirtelen kijelentésének következménye.Mentegetőzni akart, de máris a talpadon voltál, és a vízhez rohantál, hogyválassz egy megfelelő pontot, ahol felépíthetitek a kastélyotokat, mivelnálatok nem volt homokozó felszerelés, mint a gyerekeknél.

- Szerintem itt jó lesz –mondtad a sziklák melletti kis területre mutatva.

Kuroko bólintott, és elkezdettdolgozni a nagy művén. Apró utasításokat adott, amikkel segítetted a munkáját,de a nagy részét ő csinálta, és meglepődtél rajta, milyen ügyes benne. Mikor ahomokpalota kezdett formát ölteni, a kis csapat gyerek lassan, óvatosan körétekgyűlt, hogy megcsodálják. Ekkor ért a második meglepetés, miszerint Kurokoigazából nagyon jól kijön a gyerekekkel. Büszkén mosolyogva teret adtál agyerekeknek, és előkerested a telefonodat a táskádból.

Pár percen belül az egész CsodákGenerációja és Seirin kapott egy képet, amin Kuroko homokvárat épített agyerekekkel a következő felirattal:

„Tökéletes nap, a tökéletes fiúval

[707szemetes]

Free-bol Rint 7essel kernek^^

// Free! a változatosság kedvéért :D Mentségemre szóljon, hogy este 10-kor írtam…

Matsuoka Rin #7. „Nem vagyok féltékeny.”

Rin féltékeny volt. Ha az életemúlna rajta, akkor se ismerné el, de féltékeny volt. A Samezuka és az Iwatobicsapat szokásukhoz híven ismét közös programot szervezett, ami ezúttal atengerparton helyezkedett el. Mivel elérkezett a nyár, és az úszó csapat mindigis úszócsapat marad, egyértelműen ez bizonyult a legjobb választásnak.

Nem is érti, miért nem számítottarra, hogy ennyi emberrel nem ő lesz az egyetlen, aki a megtisztelőfigyelmedből részesülhet. A probléma viszont nem itt kezdődött, ezen még túltettemagát. Azon már kevésbé volt képes túllendülni, hogy valamelyik Mikoshiba-fiú mindig körülötted lebzselt. Egyalkalommal az idősebb konkrétan félrelökte Rint az útból.

Félre lett lökve! Ő?! A pasid! Hol van itt az igazság?! Nemazért hozott magával, hogy ő legyen az egyetlen, aki nem tölthet veled még egy kis időt se, miközben egy lila fürdőruha van rajtad…

- Onii-chan, féltékeny vagy? –kérdezte Gou, aki már egy ideje figyelte viharos tekintetű bátyját.

- Nem vagyok féltékeny – morogtaRin idegesen, majd felállt, szó nélkül odament hozzád, megragadta a csuklód, éselrángatott a vöröses barna fiúk társaságából.

- Rin? – szólongattad folyamatosan,de nem felelt. Addig húzott maga után, amíg valamiféle bódéhoz nem értetektávol a strandoló tömegtől, és végül neki nem szorított a fabódé falának. –Rin? – kérdezted újra, de választ most sem kaptál.

Rin egyszerűen csak megcsókolt.Olyan volt, mint mindig, erőteljes, vad, egy kicsit fájdalmas, de tele érzelemmel.Mindig ezt csinálta, amikor figyelemre vágyott, vagy mérges volt valami miatt,nem feltétlenül rád. Most mindkettő benne volt, és mikor végre elengedett, egyhalk nevetés szökött ki az ajkaidon. Ilyenkor mindig olyan aranyos volt, mintegy kisgyerek, akitől elvették a kedvenc játékát.

- Mi olyan vicces? – kérdezte Rinmorogva. Volt egy halvány érzése, hogy ő a nevetség tárgya.

- Azon gondolkodtam, mi történt,de csak féltékeny vagy?

- Utoljára mondom, hogy nemvagyok féltékeny! – Nem lehet igaz, hogy mindenki ezzel idegesíti… nem minthanem lenne igaz, persze, de nem kell mindenkinek tudnia róla. Ez csak rátartozik. Ha még magának se hajlandó beismerni, miért ismerné el valaki másnak?Pláne neked!

- Hát persze – válaszoltad mosolyogva,miközben a nyakába tetted a kezed, és simogatni kezdted a haját a tarkóján.

Rin úgy döntött, ezt inkább megsem hallja, és egy hosszú csók után áttért a nyakadra. (Sose becsüld alá egyúszó tüdőkapacitását!) Finom csókokat kezdett szórni az állkapcsodtól végiglefelé, míg egy szúrást nem éreztél, amire felkaptad a fejed, és ellöktedmagadtól.

- Matsuoka Rin, esküszöm, ha eznyomot fog hagyni…!

De Rin csak önelégültenvigyorgott a művén, és még egyszer utoljára megcsókolt, mielőtt visszamenteteka többiekhez.

[betuteszta-blog]

Fehér Béla-áhítat

Tényleg régen nem használtam ezt a blogot, ha még egy szó se esett róla Fehér Béláról... a magyar kortárs irodalom olyan alakja, akit őszintén szeretek, (oké, Dragomán Györgyöt elismerem, meg nagyon jó, de nem szeretem és a Máglyán kívül egy művén se csüggtem úgy, mint Fehér Béla bármelyik szaván) szóval akit tényleg szeretek, nem csak ismerek, “tudom, hogy népszerű, tudom, hogy szeretik, tudom, hogy” ...aztán beleolvasok és nem találom a helyem; szóval tényleg.

szhóval Fehér Béla csodás, mindent megtaláltam benne, amit magyar könyvben keresek. Talán mert nem keresek semmit, és ennyi mindent találtam. És talán mert olyan kevesen ismerik fel az étel szerepét a történetben! Semmi sem tudja olyan közel hozni hozzánk a szereplőket, semmi sem kelti olyan természetesen életre a mesét, mint az evés. Ha tudja, mit rendel a szereplője a Kiskakasban, akkor ismeri igazán. Legutóbb a Véres fürdőregényét olvastam, rettenet jó. A Kossuthkifliben szerettem bele, azt eddig még semmi sem szárnyalta túl, ebben biztos nagy szerepe volt a cukkerlinak, de még nem olvastam minden művét. A Vakondűző közel járt hozzá, de nem lehet összehasonlítani, mert más tészta.