betuteszta-blog

[betuteszta-blog]

Fehér Béla-áhítat

Tényleg régen nem használtam ezt a blogot, ha még egy szó se esett róla Fehér Béláról... a magyar kortárs irodalom olyan alakja, akit őszintén szeretek, (oké, Dragomán Györgyöt elismerem, meg nagyon jó, de nem szeretem és a Máglyán kívül egy művén se csüggtem úgy, mint Fehér Béla bármelyik szaván) szóval akit tényleg szeretek, nem csak ismerek, “tudom, hogy népszerű, tudom, hogy szeretik, tudom, hogy” ...aztán beleolvasok és nem találom a helyem; szóval tényleg.

szhóval Fehér Béla csodás, mindent megtaláltam benne, amit magyar könyvben keresek. Talán mert nem keresek semmit, és ennyi mindent találtam. És talán mert olyan kevesen ismerik fel az étel szerepét a történetben! Semmi sem tudja olyan közel hozni hozzánk a szereplőket, semmi sem kelti olyan természetesen életre a mesét, mint az evés. Ha tudja, mit rendel a szereplője a Kiskakasban, akkor ismeri igazán. Legutóbb a Véres fürdőregényét olvastam, rettenet jó. A Kossuthkifliben szerettem bele, azt eddig még semmi sem szárnyalta túl, ebben biztos nagy szerepe volt a cukkerlinak, de még nem olvastam minden művét. A Vakondűző közel járt hozzá, de nem lehet összehasonlítani, mert más tészta. 

[betuteszta-blog]

Garland: The Beach

Golding-érzésű, forgatókönyv-szerű könyv, amit az ember azért hív könyvnek, mert hát, rendben, könyv formájú. Papírra írt film. Minden adott benne a kultkönyvhöz, jó volt, de sokszor ellenérzéseim voltak. Érthetetlen döntések, kidolgozatlan részek, furcsaságok.. a bevezető fényében viszont ez inkább dicséret, mint kritika. A dinamikája tette kiemelkedővé, nekem.

[betuteszta-blog]

Jé egy blog

Jézusmáriaszentjózsefésmás,ateljességigényenélkülibibliai alakok: nem viszem túlzásba ezt a dolgot, de hát mit csináljunk, népes olvasótáboromnak el kell valahogy viselnie.  Nem is tudom már, mikor írtam utoljára, aki azt hiszi gimiben hogy nincs ideje egyetemen az időt mint fogalmat is kukába dobhatja savanyú képpel szerintem ez szörnyű, az ember tulajdonképpen nem csinál semmit, mégis elmennek a napok egymás után. ((vizgsaidőben is de akkor legalább kialussza magát az ember lánya). Ráadásul életem hosszú évei során én még sose találkoztam ilyen makacs múlni nem akaró univerzális fostalicskasággal valamit nagyon elronthattam talán ráléptem egy csigaistenre vagy tököm tudja de amióta a nagyi beteg lett a dolgok csak elszabódnak, mondjuk így, ne káromkodjunk, kicsúsznak a kezekből, pedig biztos némelyiket el lehetett volna kapni de nem, mostanában a dolgok elromlanak. Bizonyos dolgokat én rontottam el, direkt, mert vannak dolgok amik, amíg működnek, téged rontanak el és bár idő mire belátod hogy akármennyire is azt hitted hogy ez álmaid álma, be kell igenis látni hogy az álmoknak talán nem az a dolga, hogy valóra váljanak. Mindez nagyon egyszempontú, de én csak arról tudok nyilatkozni amit én átélek és hát nekem nem jött össze a valóra vált álom dolog. A feltétlen halálos szerelem is csak ölbutítésnyomorbadönt, az ember általában erre biccent hogy aha ez valami sekszpir lesz, aztán fogja magát és nagyon szerelmes lesz és van aki megtalálja az egyensúlyt van aki nem nos én nem -

DE stop halt satöbbi ez nem panaszlevél, élünk vigadunk. És ez egy könyves blog, ne vigyük túlzásba az életrajzi szöttyögéseket.

Szóval tél van már mióta, ráadásul hülye klímaváltozós tél, hó alig, csak szemtelenül gonosz hideg és szürke felhők amik ha felnézek olyan érzés mintha megvakulnék nincs is színük, és eső ami alig esik de azért vizes és szomorú leszel tőle. Teljesen random dolgokat olvasok (ezt minek leírni?) de nem emlékszem mit írtam le utoljára és mivel az elmúlt x hónap(?) egy nagy ronda masszaként regisztrálódott az agyamban, nem is tudom mit tudok leírni nem is tudom tudok-e értelmes mondatokat formálni

DE sose olyan rossz mindig el kell képzelni Vonnegutot amikor az ember úgy érzi hogy kész az istenek utálják; you think this is bad? this aint bad. Na igen. Nemrég találkoztam Karsai tanárúrral, már ezért megéri elviselni a mindennapokat ha van példaképem ő lehet hogy az de mindenképp tiszteletem és szeretetem övezi nem cséplem a szót: hozott egy könyvet, Dávid király krónikáját. Pár szót. Stefan Heym írta, nem ismertem: kábé végigírta a 20. szd. második felét, és jól csinálta. Ez a Dávid király azt meséli el remek korhű zseniális e/1ben, hogy bízza meg Salamon Ethánt Dávid király dicső krónikájának megírásával és hogy lehetetlenedik el az egész küldetés, ahogy Ethán a szőnyeg alá néz. Lényegében a hatalom és az értelmiség közti nem létező arany utat festi le irtó ügyesen, mit tehet az ember amikor tudja az igazat de nem szólhat és nem írhatja le; különösen tetszett hogy a kutatás során előkerülő bizonyítékok nyomán felmerülő kételyek egyáltalán nincsenek szájba rágva, hanem úgy maradnak, ahogy a kételyek szoktak: zárójelben, kérdőjelesen, de azért nagyon is maróan. Szóval ez nagyon király volt, és jól is esett mert megint rossz időszakban voltam, hatodszorra próbáltam a Pestist elolvasni valamér sose fejezem be (most se), meg egy halom másik könyvet vettemfel-raktamle, ez kihúzott belőle. Kedvem lett tőle elolvasni a Bibliát, szerencsére már elmúlt, viszont most Capektől a Harc a szalamandrákkalt kezdtem el és meglepően magába szippantott manapság egyre ritkább hogy észrevétlen olvasok el száz oldalt, le a kalappal. Nagyon emlékeztet az Állati elmékre, aha, ezt tuti nem írtam még, Merle is baromi jó az Állati elméket is tudom ajánlani bárkinek, akármi érdekli a delfinektől az emberi lélek különféle bugyraiig. És jól van megírva.  Halkan írom le, lehet hogy csak álmodtam, a matekvizsga brainstormja után rövid ideig sokat olvastam a Nincs királyi út!at, szerencsére hamar rájöttem hogy nem, mégse értem. De azért érdekes élmény volt maradjunk annyiban.  

Na de mért írok most, adózzunk tisztelettel és köszönettel Laurának, és akkor már tegyük meg amit ez a Liebster izé kíván. Sorry, itt megjelenni nem nagy reklám, de a betévedteket szívesen bátorítom olvasni Lau blogját én is szeretem, mert könyvek mellett a mindennapokról is ír és én speciel szeretem ahogy hozzááll a dolgokhoz. 

10 nem köztudott dolog rólam ez rosszkor jön mert 1, én sem vagyok tisztában magammal. Érettségi után azt hittem, hogy na, nem rossz, körvonalazódok. Most megint csak egy, nem is tudom, mi vagyok, valami kicsi, képlékeny izé a fiókban 2, annyira rossz a hosszú távú időérzékelésem, hogy nyugodt szívvel válaszolom tavaly óta mindenkinek hogy 18 vagyok, és soha nem tudom, mióta hordom az aktuális havi kontaktlencsémet. Még jó hogy egy idő után egész nap csíp, és mintegy szól hogy baszki, te álllat meg fogsz vakulni, és akkor kezdek egy újat és rácsodálkozok hogy jé ilyen ha az ember lát? 3, Barbár vagyok. A könyveim borítói elvesznek, a fedelük leválik, a növényeim kihalnak, a szobám mindig rendetlen a ló elszáll a madarak meghalnak a gépemem valszeg több a vírus mint a pixel de lehet hogy nem,  4, de főzés után általában elmosogatok és a pultot is lemosom. 5, zsémbes köcsög vagyok  6, az anyámnál nincs nagyobb hős a szememben  7, szeretek egyedül lenni de néha nagyon szeretném hogy valaki értse amit mondok 8, szeretem a szobámra kivetíteni magamat, meditációs program a szekrényemre festeni meg ilyenek 9, macska nélkül az életem értelmetlen (persze valszeg macskával is, de akkor már kit érdekel?:) 10, eladnám a lelkemet a lidl-ös olivabogyós csavart kenyérért.

Well, ez nagyon random lett, és túl personal de ez talán elnézhető egy olyan blogon amit csak én olvasok XD és te Lau, de te azért ismersz. bár veled nem szoktam zsémbes lenni mert olyan kurva ritkán találkozunk hogy akkor persze hogy nem vagyok zsémbes!

Ez egy pofátlanul hosszú post lesz de tekinte hogy valszeg ezután egy évig megint elfelejtem a blogolást, üssekő. Lau kérdései: 1. Ki volt az első zenész/együttes, akire emlékszel, hogy nagyon imádtad? Gryllus Vilmos. :) És vele egyidőben a Kaláka. 2. Mi a kedvenc mozgásformád? Az alvás számít? Néha forgolódok.. Viccen kívül mostanában a sokáig sétálás. 3. Ha bárkivel találkozhatnál a világon és bármit csinálhatnátok együtt, ki lenne az és mit csinálnátok? Hát... nemtom. Ha ilyen tág határok közt kérdezel, akkor már visszamennék valami nagyon ókori helyre, talán Arisztotelészhez. De nekem ez túl tág kérdés, csak eszembe jut csomó név és aztán belegondolok hogy mi a tökömet kezdenék velük, nem vagyok valami jó ismerkedő. :D 4.  Mi a legnagyobb félelmed?  A bizonytalanság. 5. Mennyire tolerálod mások idegesítő szokásait? Én elég türelmes vagyok, ha valakivel szimpatizálok akkor nagyon türelmes és elnéző tudok lenni viszont ha egy bizonyos fokig elér a türelmem onnantól nem működik és vagy átváltok zsémbes köcsögbe vagy egyszerűen kidobom az életemből, ez elég szörnyű és tragikus magányban végződő tulajdonság de mégis ez van. 6. Szereted a mostani lakóhelyed? Ha nem, hova költöznél és miért nem ott élsz? Hosszú idő óta először érzem otthon magam a házunkban, nemrég költöztünk ide de talán végre itt megmaradunk. De még egy hét ilyen szmötyis eső és elmegyek Balira vagy Hawaiira. 7. Melyik a kedvenc angol (mármint nem brit, hanem úgy az angol nyelven belül) akcentusod? A kedvenc talán túlzás,de mindenesetre szórakoztató sztem az ausztrál és a skót. 8. Mi számodra a legjobb érzés a világon? Egyszer régebben még négy betű miatt iszonyat rosszul voltam, tényleg nagyon. Rozsomák cicánk aki időközben elveszett, felugrott az ölembe és konkrétan átölelt, a két mancsával. Say no more. De az is nagyon jó, mikor egyszerűen csak süt a nap és jól érzem magam a bőrömben. 9. Mi a legnagyobb teljesítmény idáig az életedben? Hát nemtom. Ilyen kézzelfogható dolog? Talán az hogy elolvastam Euripidész összes drámáját azér nor bad, hm? XD Vagy, hogy egyszer főztem burgundi ragut. 

10. Mi az a kérdés, amire utálsz válaszolni?  Pl erre. :D csak elkezdek gondolkodni, eszembe jut egy csomó, leírom, túl sok túl random, kitörlöm és aszondom “neemtom”

-  na viszlát fél év múlva!  ps én nem olvasok Laun kívül más blogokat különösebben, csak a Fittkonyhát a zseni receptekér, meg a Lelkigyakorlatokat (dicshimnusz satöbbi). De őket nem ismerem szóval never mind. Ha valaki (?) szeretne(?) 10 kérdést: 1, Mi az ami miatt felkelsz reggel? 2, Hol tartod a könyveidet? 3, Hogy gondolsz a növényekre? 4, Szoktál komolyabban elgondolkozni a jövőről? 5, Futsz a busz után ha tudod hogy ha futsz, még eléred? legyen elég 5, nemtom melyik nehezebb, random kérdésekre válaszolni vagy random kérdéseket feltenni.

Azért viszont-reklámozlak Lau: http://vesztetteden.tumblr.com/

Ps be kell valjjam, a negyedik Harry Pottert is olvasom, a lelki béke érdekében

[betuteszta-blog]

Mindig csak

megy előre. Hát menjünk vele!

Érettségi óta elolvastam a mindenki által agyondicsért Máglyát (negatív felhang nincs: én is csatlakozom a jámbor dicsérők közé, kiváló élmény volt, bár a végén kicsit szédültem a babonás dolgoktól, de szót se többet, a nyaram egyik legjobb könyve), Szabó Magda. A Pillanat-ját (akárki mit mond, az ötlettel már megnyerte a szívemet és még ha olyan is, mintha Creusa Emerenc lenne, én mellette vagyok, gyanús hogy férfi olvasók legyintenek mindig csak Magdára, talán nem akarják beismerni, hogy az ő érzelmeikre is hat, Szabolcsi papa legalább beismerte, hiányozni fognak az irodalomórák, a vastag irónia, rossz szóviccek és agykibontó elemzések irodalomórás hangulata. 

AZTÁN az aktuális boldogságforrásom (az ominózus négy betű mellett, persze, ami nem elhanyagolható) annyi hogy BORGES BORGES BORGES BORGEES! Na jó, a szerelmem akkor lángolt fel amikor a Bábeli könyvtár leírásakor felrémlett Eco A rózsa neve, a labirintus leírása, totál ugyanaz a feeling...hoppá, Wikipédia, hát nem Borges és Joyce a két számon tartott “mestere” Ecónak? :) A biosz karra való felvétel óta az irodalmi felem meg volt sértődve és csak szüttyögött, de ez az élmény simogatta a büszkeségét és most megint szomjas. A Borges-könyvemben fikciók (novellák, csak így hívja őket, és sokkal jobban illik is rájuk mint a puszta “novella” szó, bár a novella szó meg hangzásában illik jobban rájuk szóval legyenek novellafikciók vagy fikciónovellák) ÉS esszék: pl. a versfordításról, mindenféléről. A stílusa, a gondolatai, mindene olyan mint valami drog. (Abban is, hogy nem lehet belőle egyszerre többet olvasni, nem lepődnék meg ha a Borges-túladagolás kómához vezetne). Az irodalomra szomjas felem sajog hogy nem lehetett ott valamilyen módon Borges előadásain. Én megesküszöm a régi és az új istenekre, még ha molekuláris biológus leszek is, vagy valami hasonló rémség, nem engedem el az irodalmat, szerintem ez kell az egészséges létezéshez.

 Ami az Ulyssest illeti, folytatom azt a stratégiát, hogy az ember érzi, hogy mentálisan Ulysses-befogadóképes állapotban van-e, és ha igen, lecsap az alkalomra, kinyitja a szóban forgó bibliát, és olvas, olvas (illetve jegyzetel, nem árt, és pont Borges említett egy Ulysses-tanulmányt, valószínűleg hasznos lenne...)

Aztán nem nőttem én fel olyan gyorsan, hogy ne legyen Harry Potter a nyaramban, hát hogyne volna már,a Félvér Herceg, angolul, mert varietas delectat, meg mert angolulolvasás fenntartjaanyelvtudást.

Nem tudom egyébként, hova megy az életem, egyik napról a másikra (egyiken se csinálok nagyjából semmit, ez az élet?) csak úgy elmegy. De elég jól, azt hiszem, csak aggasztó hogy az ember észre se veszi. Várom a telet, nem csak mert állandóan negyven fokban szimpatizálunk a húslevessel, hanem mert ebben a nyárban semmi karakteres nincs a dinnyén kívül. Az őszben a levelek és a fahéjas sütik, a hideg napról napra észrevétlen megjelenése, a kötött pulcsik, hűvös szelek. A télben a mézeskalács, a mindjárt-itt-a-karácsony, a hó (az ideák közt, ugyebár, itt nem fog már hózni sose, üvegházhatás, climate change), a szegfűszeg, a sálak, télikabátok, lefagyott orr és lábujjak, puncs, forró tea, az a leadottt öt kiló visszamászása amit rá lehet fogni a természet felkészülésére, megtanultuk bioszból, aztán az áhítat az első olyan márciusvégi napon amikor az ember egy halványsárga napsugárpróbálkozásra ébred - óigen szóval a nyár olyan punnyadt, meleg, egészségtelen. Gyere Ősz, Ja és télen igenis elolvasom a Varázshegy második részét, csak várom hogy legyen hideg és hangulat. 

[betuteszta-blog]

Azért ne feledd el, boldog vagy

Rögzíteni kell azt is, hogy akármilyen csapnivaló lesz az érettségi és kitudja mi lesz utána, NEM BAJ, valahogy majd jó lesz mert a dolgok jól mennek ha ügyesen és open hearttal forgolódsz, “things have a way of working out”, jó jó általánosítás, meg butaság, de én hiszek ebben a mondatban,csak jól kell felfogni. Over all boldog vagyok, aminek főleg négy betű az oka. de nem csak; mert ha összegzem a dolgokat, rájövök hogy irtó király. Nincs több matekóra. Egyáltalán: nincs több iskola! A sokat álmodottvágyott “szabadság” ideért. Perssee illúzió, egyetem, valami munka, remélem lesz konyhám és pénzem hogy legyen mit főzni benne, mindegy szóval szabadok csak akkor leszünk ha meghalunk ami elég ironikus mert akkor már minek. (Persze nincs kizárva hogy csak átmegyünk egy másik világba, mért lenne.) Az élet megy. De tényleg. Izgi. :) 

[betuteszta-blog]

Jaan Kaplinski: Porból és szinekből Porból és szinekből új lepkék születnek, de minket úgy tesznek a földbe, ahogy a törött csontot tesznek gipszbe, hogy összeforrjon valahol a viharban és a homályban a hullámok úgy nyalják az újszölött szigeteket, mint kölykét az oroszlán a szavak most próbálják első lépéseiket a papírlapok fehér sötétjében, ahol nincs sem árnyék, sem űr, se távolság míg aztán megszületik valami egészen új, új koordináták, északi fény, valami új éjszaka és hullanak a csillagok ezüst kalapács ütései mély álmokon át, érintik az ujjakat és nedv buggyan a jávorfa százados szívéből hiszen egyszer kellett, hogy találkozzunk, gyermekeink vére, szüleink vére piros eper emeli kezét és a gólyahír hallgat titokzatosan olyanok itt a dűnék, mintha a fehér homok emlékezetében őrizné az Éden folyóinak csobogását a magános hangyák eltévednek a szélben, a partokon fellángolnak a szegfűk valami ég elkerülhetetlenül, az éj lefekszik erdei gyepágy puha ölébe és a közeli csillagképek széttörnek a hajában emlékei pillanata tele ősidők vízeséseinek zúgásával, tengerikagylókkal és méhek álmával ott a sötét falak mögött vajon csakugyan újra kezdődik-e valami minden ég lent a mélyben, a mélyben elsápad a szén és megkövesednek az erek és mikor a felkelés ideje eljön, a hamu nem engedi el kezünket, szárnyak tollain megfagy a források párája honnan téved a gyerek mosolya a királyi várba honnan veszi a lóhere, ez a négylevelű szerencse, a merészséget, hogy itt nőjön a magas oszlopok tövében, mikor a nyírfák fekete csíkjai is elfáradnak és a levelek zöld repülése is kimerül, még mielőtt az agyag agyaggá válik és a véres sár visszamállik a földbe nem, nem, senkinek sehol nem kell a ti törénelmetek s benne a vég meg a kezdet béke, csak béke a legparányibb bogaraknak, a fürjtojásoknak béke hangyák zizegő ösvényeinek béke, a paradicsommadaraknak és a legyezőlevelű ginkónak béke és béke az égnek béke és béke neked, kecskefejő repülése béke az almának, körtének, szilvának, baracknak és a narancsnak, vadrózsának a vasúti őrök házikója előtt Requiem Requiem aeternam

lelkigyakorlatok

[betuteszta-blog]

Zbigniew Herbert: Ballada arról, hogy nem halunk meg Akik hajnalban kiúsztak de már sose térnek vissza a hullámokon hagyták nyomukat - a tenger mélyén ekkor lehull egy kagyló gyönyörű mint a megkövült ajak azok akik a homokos úton mentek nem láttak át a zsalugáteren bár a tetőt már megpillantották - a levegő harangjában lelnek menedéket akik pedig csak árván hagynak egy kihűlt szobát pár könyvet üres tintatartót fehér papírlapot - bizony mondom nem haltak meg egészen suttogásuk átjön a tapéták sűrüjén a mennyezeten lakik lapos fejük levegőből vízből mészből földből készült az ő paradicsomuk s a szél angyala kezében szétmorzsolja testüket s majd kiterjednek ők e világ mezői felett

- lelkigyakorlatok

[betuteszta-blog]

Günter Grass: Cseresznyék Mikor gólyalábon jár a szerelem kavicsos utakon és a fák lombjáig ér, hadd lássak a cseresznyében én is cseresznyének cseresznyét, melyet elér a karom. A létrának se hiányozzék az utolsó foka. Nem kell többé a faalja, befőtt. Édesnél édesebb, majdnem fekete: Rigók álmodnak ilyen pirosról - Ki csókol itt meg kit, amikor a szerelem gólyalábon a fák lombjáig ér.

- lelkigyakorlatok

[betuteszta-blog]

Well shit

És megint csak: mi a tököm? Csak pislogunk és május van, hétfőn kezdődnek az érettségik, van-e értelme pánikolni, nincs, előbb dőlök oldalra és alszok el. Ne is vesztegessünk több szót rá.

Állandósult a bizonytalan lebegő állapot amit az anyag érezhetett amikor még nem volt univerzum (?) vagyis hogy fingom sincs hova visz az utam olyan mintha nem is utam lenne hanem kontrollálatlanul repülnék egy nagy mindenben.

Hogy a blog eredeti miértjét se felejtsem el, most az Anna Kareninát olvasom, mert tétel a szóbelin. Nem bánom, Tolsztoj jól mesél, szeretem a pontos (pontosnak pontos de néha hiteltelennek érzem, túlzónak) lélekpszichológiát. Eddig a kedvencem Levin esete a kaszálással, mert én is tudom milyen tök jó érzés egész nap fizikai munkát végezni és elfáradni benne és úgy érezni hogy volt értelme a napnak. (Ha minden nap a mezőt ásnám, egy idő után lehet, hogy másképp vélekednék, de hátha nem. Szeretnék farmon dolgozni, szóval majd meglátjuk.)

[betuteszta-blog]

Simple question

Ja igen. Mikor lett március? Mi a tököm? :D A küszöbön az április. I can’t even. Jót mulatsz rajtunk, idő? :D Most kritikusan kezelem azt a menő ötletet, hogy az idő él meg engem, én meg csak megyek. Bár tény, hogy napról napra vegetálok, és nem is érzékelem az idő múlását, csak nagyobb tömbökben, de ezáltal ridiculously gyorsan megy, ez nem is elég szó, hogy gyorsan, hanem szaltatórikusan, mint az ingerület.

[betuteszta-blog]

Lelkigyakorlat

Tomas Tranströmer: Preludium

A felébredés ejtőernyős ugrás álmainkból. Megszabadulva a fojtogató örvényből a reggel zöldellő zónája felé süllyed az utazó. Fellángolnak a tárgyak. A rezgő pacsirta helyzetéből láthatóvá válnak a hatalmas fagyökérrendszer föld alatt himbálódzó lámpái. De a föld szinén trópusi özönben burjánzik a zöld felemelt karokkal hallgatva egy láthatatlan szivattyú ritmusát. S az utazó süllyed a nyár felé, leereszkedik a vakító kráterekbe, a nedves-zöld, a nap turbinája alatt borzongó koroknak aknáin át. Majd a pillanat lefékezi e függőleges utazást és a szárnyak a halászsas nyugalmává szélesednek a zuhogó vizeken. Bronzkori kürt számkivetett hangja függ a mérhetetlen fölött.

A nap első óráiban az eszmélet felölelheti a világot, ahogy a kéz szorongatja a napmeleg követ. A fa alatt áll az utazó. A zuhanás után, a halál örvényein át, tágas fény nyílik-e szét fölötte?

Fordította Thinsz Géza

Olyan ez a vers mint amikor egy teherautóról öntik le a sódert, nem? Zuhan és kavarog és nagyon sok. Véletlenül találtam a Lelkigyakorlatokon, és meglepően egy hullámhosszon éreztem lenni a belsőségeimmel most. (ez milyen nyelvtani szerkezet? höhö namindegy) Nowadays nem tudom, hogy mi van, arról nem is beszélve, hogy mi lesz?? De olyan közel van az érettségi és egyáltalán olyan mintha egy nagy örvényben éltem volna eddig, és most egyre közelebb kerülök a közepéhez, tudod a közepén lehúz a mélybe és kész. De azért remélem hogy odalent az örvény másik oldalán is szép a világ! A kertben kinyíltak a virágok, ma kint edzettem, a madarak kirepültek, én elég boldog vagyok, akármi történjen is. Kicsit majdnem hasra estem, elkezdtem csokit enni és szöttyögni, de visszanyertem az egyensúlyt, és ez jó. Nincs is okom még elhagyni magam! Az egyetlen, ami bizonyos lelki megterheltségre utal, az az, hogy folyton Coldplayt hallgatok... Shame on me, de azt hiszem, ez kábé fülön át bevitt csoki, if you know what I mean. :D 

[betuteszta-blog]

Szerb Antal

Ezidáig csak annyit tudtam Szerb Antalról, hogy bazi vastag szakkönyveket írt a világirodalomról és a magyar irodalomról. Aztán a könyvtári kiárusításon összeszedtem egy Utas és holdvilágot. Aztán kinyitottam. És kész, beleestem egy másik világba. Észre se vettem, hogy elolvastam. Csak amikor vészesen megfogyatkozott a hátralevő oldalak száma és a sztori az elkerülhetetlen végkifejlet felé közeledett. El se tudtam képzelni, hogy vajon hogy fejezi be... mérlegeltem, hogy egyáltalán akarom-e tudni, hogy fejezi be? Persze ez csak afféle költői mérlegelés volt, tudtam, hogy úgyis elolvasom, beiszom minden betűjét.  Eddig úgy voltam vele, hogy óigen Kosztolányi mind felett, meg ilyenek...  Szerb Antal tényleg egy teljes más létezési sík!  Elemzést, értelmezést nem is írok: majd esetleg sok év múlva, többszörös újraolvasással, miután magamis megjártam Olaszországot esetleg. Néha nagyon Mihálynak érzem magam. Néha meg Tamásnak.  Kicsit creepy és sorsszerű, hogy a Holokauszt emléknapján fejeztem be. Azon kívül ma van 70 éve, hogy Szerb Antalt agyonverték a balfi munkatáborban.  -

[betuteszta-blog]

Sad, sad hexameter

A hexameternek is van cezúrája, csak senkit nem érdekel.

Miért csak az van ami nincs és  miért csak akkor amikor elmúlt. Mért csak akkor látlak amikor nem vagy már itt és mért csak akkor érzem a helyed amikor már kihűlt.Mért csak az van ami már sose lesz.

Lehet hogy nem is én élek hanem az idő? Ő él engem? Én vagyok a százezer homokszem? Ő fél, hogy el fogok múlni? Én meg csak cinikusan megyek tovább?

Ez megmagyarázná hogy miért olyan relatív és megfoghatatlan az idő merthát ahány ember, annyi idő. Ha ember egyenlő idő akkor teljesen világos.

Jön, megy. Élet?

Csak a hiányérzetből tudom, hogy elvesztettem valamit útközben

Vajon Goethe is érezte magát így néha? Vajon Goethe tudta, mit csinál?

Bakkhánsnők karöltve táncolnak Hitler önygilkosságával. Azon gondolkozom, Szerb Antal a jövőbe látott és Mihály én vagyok. Bizonyos szempontból tényleg Mihály vagyok, ahogy bizonyos szempontból mind Esti Kornél vagyunk. Bár a veszendőségérzés kiegészítendő azzal a zsákutcás, de kimeríthetetlen érzéssel ami abból fakad hogy az ember csak azt tudja igazán szeretni ami nincs. 

"Lassan már semmi. Gyorsan meg főleg nem."

[betuteszta-blog]

A "nekem nem kell" már csak hab a tortán. A torta meg az, Hogy nincs.

Tandori Dezső, a szavak istencsászára.

[betuteszta-blog]

Ha álom ez élet: mért nem jön az óra, Mely fölébresszen egy boldogabb valóra? Mért hogy ennyi rémes, gyötrő álomlátás Eszméletre nem hoz, csattogás, villámlás? S ha élet ez álom: miért oly zsibbatag? Kimerült, kifáradt, egykedvű, sivatag? Bánatból, örömből az örömrész hol van? Tűrést a cselekvés mért nem váltja sorban? Ne nevezd halálnak, mert hazugság lenne: Nincs a nyugalomnak boldogsága benne; Kínja vonaglásban adja jelenségét, S bár reménye nincsen, megmaradt a kétség. Volna hát legalább a fájdalom élénk, Hogy érezve kínját, ez érzésben élnénk... - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Arany János. 

[betuteszta-blog]

!! interesting

[betuteszta-blog]

A jégcsap egyre nyúlik, a csöppje már nehéz, egy-egy kis tócsa pattan s szelíden égrenéz. S ott fönn az égi polcon hátrább csuszott a hó, kevésbeszédü lettem s ritkán vitatkozó. Ebédre várok-é, vagy talán meg is halok? lélekként szálldosom majd horzsolván éjt s napot? Árnyékom rámtekint, míg borong a téli nap. Kincstári sapka rajtam, a nap fején kalap.

Radnóti Téli napsütéséből