#Mármint nem

[bluestrawberrycoffe2]

Vajon még mennyi ilyen lesz bazdmeg

[algebraicvarietyshow]

nem új, de mennyire kemény már (innen)

[kiskezitcsokolom]

jó lesz az 95nek is

(óvoda)

(forreal tegnap azon rúgdosott az agyam, hogy egyszer nem jutott eszembe az egyik óvó néni neve, ezért azt a gúnynevet használtam a másik óvó néninek, amivel ő meg a dajka emlegették épp, csak ők meg beszartak, hogy továbbmondom majd az érintettnek, gondolom, és iszonyúan leszidtak, hogy ezt nekem nem szabad mondani)

(hogy ez lassan 30 év távlatából miért hasított belém a gecibe este fél tizenegykor, hűtőnél üvegből kimcsizabálás közben, az nem derül ki soha már)

(amúgy minden rendben)

Let me sleep.

[kehideni]

hehhh apparently the word "magyar" means "story-teller"

That's so cute.

[g0om]

igazából december óta nem is volt már magánál fel se tudott ülni meg beszélni se csak enni meg inni most éjszaka meg nem is volt rosszul csak elaludt

[foreszt]

Olvasom ezt az aktuális testpozitív/kövér threadet, és eszembe jutott Zidane.

Mármint nem a focista, hanem egy főiskolai haverom, akit mindenki így hívott, mert állítólag hasonlított Zidane-ra. Szerintem amúgy inkább valamelyik humanoid majomra hasonlított a Majmok bolygójából, és úgy általában a kiállása is olyan volt. Az a tipikus balhés csáv�� volt, aki gépezett, egyik adósságból vergődött a másikba, bárkit asztal alá ivott, meg tudta fordítani a még égő csikket a szájában, ha kellett, ütött, és állítólag mindig volt nála pillangó is, bár én ezt sosem láttam - szóval egyben volt nagyon a sztíló, na. Mindezek ellenére - vagy mellett - Zidane egy tök kedves ember volt azokkal, akiket bírt, és engem valamiért bírt, úgyhogy haverok lettünk, tök sokat dumáltunk.

Nekem az akkori barátnőm egy husibb lány volt, én semmilyen mércével nem mondanám rá, hogy kövér, de a méretkülönbség szemmel látható volt köztünk.

No, és egyszer valami buliban voltunk, ott volt Zidane is, meg ilyen kis kötekedő köcsögök, akik lekövérezték a csajomat, meg azt mondták ránk, hogy Stan és Pan. Én visszaszóltam valamit, aztán odébbálltunk, de neki nyilván szarul esett, elsírta magát. Ekkor találkoztunk Zidane-nal, aki miután meghallgatta, hogy mi történt, csak annyit kérdezett, hogy "Melyik volt az?". Kimentünk az utcára, ahol a kis köcsögök cigiztek, én rámutattam, Zidane odament, és lekent neki egy kurvanagy pofont. De olyat, amilyennel nem elsősorban fájdalmat akarsz okozni, hanem amilyennel meg akarod alázni a másikat. A srác megszédült, valószínűleg azt sem tudta, hogy miért kapta, de Zidane gyorsan tisztázta a helyzetet: ilyen sztoikus nyugalommal közölte vele, hogy "Mindenki úgy szép, ahogy van, baszdmeg.", majd hozzátette, hogy "Na húzzatok innen a faszba!". Aztán rágyújtott, a kis köcsögök elhúztak, én meg csak Guy Ritchie filmekben láttam azóta ilyet.

[algebraicvarietyshow]

[bukovskikaroly]

akikre büszkék vagyunk

Nem tudom, hogy máshol volt-e ilyen vitrin, de nálunk volt. Képek, alatta szöveggel.

Lány röplabda csapat, területi bajnokság, 87. hely. Fekészítő tanár: Terminátor Lajos.

Fiú kosárlabda csapat, területi lófasz, 1238. hely, Fekészítő tanár: Domesztosz Benő.

Meg ott voltak az egyéb gyökerek. Tudjátok, akik kitűnők voltak, meg OKTV 63. hely. Szóval értitek.

Nah.

A vitrinen (akkor még) nem volt zár. Csupán egy ilyen kallantyú volt az ajtón, vagy mi a faszomon. Mindegy.

Hogy, hogy nem, bekerűltem én is. Mármint a képem. Felírat: akire nem vagyunk igazán büszkék.

Tagadtam. De azért kaptam egy igazgatói intőt.

A vitrin meg zárat.

[szobagotszakkor]

Figyi, sok mindent lehet a katolikus egyház számlájára írni, pl. itt Közép-Európában rengeteg (izé. már ami megmaradt, vagy valaha is volt egyáltalán) szép gótikus templomok összebarokkozását (vade retro), de hogy ne tudnák néha összeszedni magukat és esztétikailag ránkborítani a komplett baszatáska mindenösszes tartalmát, az a vád nem érheti őket.

You lost your keys again?

A pretty gnarly thing is they got the jaw of St. Anthony of Padua as a relic, and the reliquary goes hard af.

So I had this idea and I drew it as fast as I could

[2ndbaroness]

Az Úr 2024. évének Szent Iván havában, annak is a tizedik napján

történt ugyanis,

hogy igénybe kellett vennem a MÁV-Start Zrt szolgáltatását. Mármint a szórakoztatásit, nem a személyszállításit, mert azt ugye jó ideje képtelenek teljesíteni, így hát fölfogtam egyfajta kalandként, hogy majd valamikor megérkezek a székesfővárosba.

Mivel országhatártól nem megy ez guruló a pléhdoboz, én meg nőből vagyok, elkerülhetetlen volt a mosdó (?!?) használata.

Kimentem, egy 6 éves forma állt az ajtó előtt, kis bicebóca, egyből feltűnt. Az ajtó nem volt bezárva, be is nyitottam. Ott egy picit idősebb kislány volt, bocsit kértem és visszacsuktam az ajtót.

Ebben a pillanatban a kislány rám nézett és azt mondta, ő itt nagyon fél!

Tanulva a múltkori gyerekeken segíteni lakosságiból, megkérdeztem, ha megfognám a kezét, akkor azzal jobb lenne a helyzet? És azt mondta, igen!

Így álltunk ott ketten, két ismeretlen, a nagyra nőtt kislány a kicsivel, fogtuk egymás kezét, míg a másik kijött és a vonat meg zötykölődött a nagy magyar valóságon keresztül ❤️

A mögöttünk lévő kocsiba mentek vissza, átsegítettem még a két kocsi közötti részen, és amikor korlátot tudott fogni, elengedtük egymás kezét.

Ez a legszebb pillanatom volt evör eddig, amit ez a nyomorult cég nyújtani tudott...

[robotsinerewhon]

Az első kettő teljesen én, annyi plusszal, hogy a főzéshez társul még nálam egy "I've got no idea what the fuck am I doing" arckifejezés, valamint a virágok mellett mindennel is beszélgetek, de főleg a Skála Kópé meg Gizmo plüssökkel (és Karcsika fotóival, de ez alap). Aztán heti többször odavetem a fejfájós Psyduck-nak (Enton), hogy same, táncolni a kulccsal felhúzós robotokkal szoktam, valamint ha nagyon, NAGYON rossz napom volt, megkérdezem a műanyag Alient, hogy mizu, majd megnyomok rajta egy gombot, amire ő elordítja magát, én meg mondhatom, hogy You and me girl, és ha ez nem egy kiegyensúlyozott kapcsolat, akkor nem tudom, mi.

[csacskamacskamocska]

„ha a másik fél felragyog a szakítás után, akkor te voltál a probléma”

Jó kis mondás. Jó geci. Valójában mindenki máshogy viseli a veszteséget, bármilyen szakítás, akár párkapcsolat, akár barátság, de még egy komolyabb munkahelyi kapcsolat elvesztését is fel kell dolgozni. Nem lehet, nem érdemes következtetéseket levonni a másik viselkedéséből. Egy mondjuk biztos, ha azért szakítottál, mert nem voltál fontos, nem becsültek meg, mert tiszteletlenek voltak veled vagy érzéketlenek, az nem fog változni soha, de soha, de soha. Bármit látsz, nem érdemes átértékelni semmit. Nade vissza, hogy ki hogy viselkedik a szakítás után. Erre is mindenkinek van egy megküzdési stratégiája, de közben rengeteg minden hasonlíthat más dolgokra. Aki dühös, nézhet ki úgy, mintha ledobta volna a béklyóit, rohan bele a világba, aki végre nyugalomra talált és elégedett, nézhet ki úgy, mintha szomorú lenne, aki szomorú, lehet, hogy csak sajnáltatja magát és már új szerelem, kapcsolat keresése miatt vetette ki a „szomorú magányos vagyok” csábító hálóját. De az is lehet, hogy aki dühös, az tényleg utál. Aki szomorú az tényleg szomorú. Aki boldognak tűnik, az tényleg jobban érzi magát. Az embert sokszor már az is jobb állapotba hozza, hogy tett valamit a változásért. Én néha túlbecsülöm az erőmet. Van amikor azt gondolom, hogy oks, már jól vagyok, lenyugodtam vagy éppen elsirattam, lezártam, okés, mehet minden tovább, akkor még valójában tök eleven a seb és könnyen visszaesek valami nem szeretem állapotba. Mármint olyanba, amiben nem szeretek lenni. Amiből ki akartam mászni, amin változtatni akartam. Egy mondjuk biztos, ha azért szakítottál, mert nem voltál fontos, nem becsültek meg, mert tiszteletlenek voltak veled vagy érzéketlenek, az nem fog változni soha, de soha, de soha. Bármit látsz, nem érdemes átértékelni semmit.

Az ember csak a saját hozzáállásán tud változtatni. ÁM A másik ember ahhoz a dologhoz ragaszkodott, amit abban az állapotban kapott meg, amit te nem szeretnél. Nem hozzád, nem a személyiségedhez, nem a lényed egészéhez, hanem ahhoz ahogyan ő érezte magát abban az állapotban, amiben amúgy te szarul érezted magad. Szóval, ő nem arra törekszik, hogy az életed jobb legyen, hanem arra, hogy az Ő élete legyen jobb, akár a te károdra. Ha megváltoztatod a hozzáállásodat a dolgokhoz, akkor valószínűleg az új kapcsolódás sem fogja túléli a dolgot.

A megbocsátás, rugalmasság, engedékenység magával hozhatja, hogy MÉG SOKKAL JOBBAN FOGOD UTÁLNI, HOGY A MÁSIK MEGÚSSZA AZ ÉRZELMI MUNKÁT. Az se zavarná, ha a homlokára ragasztanál egy feliratot, hogy „seggfej”.

Egészen biztos, hogy van egy gondolata arra, hogy te csak valami faszságon rágtál be és te vagy a hülye. Ha nem így lenne, nem történt volna meg az egész.

Egy mondjuk biztos, ha azért szakítottál, mert nem voltál fontos, nem becsültek meg, mert tiszteletlenek voltak veled vagy érzéketlenek, az nem fog változni soha, de soha, de soha. Bármit látsz, nem érdemes átértékelni semmit.

[laragangler]

Kemény Zsófi: NAGYON ROSSZ VERSEK

(Most vagyok soha, Jelenkor, 2023; meg úgy a teljes Kemény Zsófi-életmű  )

Mindenki írhat rossz verseket, sőt, kezdő írók esetén ez kb. elvárt. Ezeket viszont nem kell feltétlenül kiadni, illetve nem mindenképp könyv formájában, elég az, ha a Piripócsi Hírmondó közli a hasábjain a horgászhírek meg az apróhirdetés rovat kozott. Mondjuk ha az anyám villamosvezető, az apám meg pénztáros az Aldiban, én meg risszrossz bökverseket írok, akkor valószínűleg a  Piripócsi  Hírmondóba se kerülnek be a verseim, és ez nem baj, sőt; ha viszont risszrossz bökverseket írok de egyik szülőm író, akkor nagyobb esellyel publikálják a dolgaimat a Piripócsi  Hírmondónál fontosabb folyóiratokban is, pont ezért pedig háromszor is meggondolom, hogy valamit publikálni akarok-e vagy nem, mert ha közlik, és nem tetszik senkinek, akkor soha az életbe nem mosom le magamról azokat a vádakat, hogy a verses hőseposzomat a Kisalföld meg a Rábaszó magazin kizárólag apámra való tekintettel közölte.

Szóval az van, hogy van Kemény Zsófi, akinek az apja amúgy író, és még 2015-ben megírta az Én még sosem című regényt, ami arról szól, hogy szerencsétlen középiskolás emberkék sírnak egymás utan hogy jaj Zorka teccik nekem mi ez a különös érzés a szívembe vajjjon ezt hívják úgy hogy szerelem, inkább igyunk meg a gellérthegyen egy liter kannásbort, miközben mindenki kellemetlenül érzi magát, meg szlemmel, mert mi mást csinálna mindenki aki nem keményzsófi, hogy szlemmel mint a keményzsófi; mindenesetre ez a könyv jól leírja azt, hogy milyen fos dolog tizenhat évesnek lenni, tudniillik az ember úgy érzi hogy mindent elront, aztán el is rontja de legalább ki is röhögik, és még szerelmes is. Szóval ez az első könyv nem volt nagyon jó, de a célnak megfelelt, szóval ha akkoriban 16 éves szerencsétlen tini lettem volna, akkor én is elolvasom és bánatosan cigizve meredek a hóesésbe es azt suttogom magam elé, hogy Zorka nem lehet sose az enyém bezzeg a Bendegúz a tizedik béből vett neki télifagyit és most biztos járnak, jajdefáj.

2017-ben viszont Kemény Zsófi megírta a Rabok tovább című regényt, amiben újratemetik Mátyás királyt, ezert Magyarországon kitör a forradalom, azt senki ne kérdezze, hogy előbbiből hogyan következik az utóbbi, ennek eredményeképp a negyven évesnél idősebb emberek elmenekülnek az országból, ezt se kérdezze senki hogy miért ez történik, mert ki más menekülne el otthonról, mint az idősebbek, és ki mások vezetnék a forradalmat a hősökterén gázmaszkban, mint igen, pontosan, a húszéves szlemmerek, vagyis nem más mint a keményzsófi sokszemélyben, mármint hogy van százhúsz ilyen ember a mai Magyarországon, incl. keményzsófi, akik a Trafóban meg a Fészekklubban a saját gyártmányu ilyenolyan klapanciáikat olvassák fel, néha jók, néha nem, inkább nem, de mindenesetre  ezek az emberek valószínűleg kevés kivétellel semmilyen forradalmat nem lennének hajlandóak csinálni, ellenben az első fegyverropogás hallatán még az aznap hajnali Flixbusszal elzúznának Amszterdamba meg Berlinbe és ott kortyolgatnák a habosbaboslattékat amíg nem találnak valami munkát. A lényeg az, hogy Kemény Zsófi , aki ekkor már 23 éves volt, ékes taníbizonyságot tett arról, hogy egyáltalán nem tudja, hogyan működnek a forradalmak, a háborúk, meg úgy általában a társadalom, én se tudom, nem is írok róla regényt, illetve ő is tudhatná, ha vette volna  a fáradságot es utánaolvas vagy szerez valami élettapasztalatot, de ehelyett a Trafóban szlemmelt, iszogatta a fent említett habosbaboslattékat es nem hagyta el a Nagykörút egy kilométeres vonzáskörzetét.

Most pedug az történt, hogy  Kemény Zsófi írt egy verseskötetet, aminek az a címe hogy Most vagyok soha, ez a második verseskötet az életműben, illetve nem tudom, hogy 23 éves kora óta mit csinált a Zsófi, vagy hát sajnos tudom, mert 2019-ben azt mesélte az SZFE-s osztálytársainak hogy valami verses hőseposzt akar írni, ami folytatásokban már meg is jelent itt-ott, de már akkor nagyon reméltem, hogy ez a projekt félbemarad, mert ha valaki arról sem tud hitelesnek tűnő könyvet írni, hogy milyen egy kelet-európai országban egy forradalom, akkor isten óvja a vilagot attól, hogy újraírja a Faustot, aminek kapcsán amúgy egy ismerősöm felhívta pár hónapja a  figyelmemet, hogy arról szól, hogy egy 58 éves faszi megerőszakol egy 14 éves gyereket es utana ajvékol, hogy Sátán, most képzeljük el ugyanezt plusz hogy a keményzsófi írja.

Szoval vannak ezek a versek, amik iszonyatosan kellemetlenek, de nem azért, mert kínos dolgokról ír bennük kínosan, hanem mert nem tud bánni az anyanyelvével, amin a verseket írta. Most nem akarok ilyen agyalásokba belemenni hogy mitől költő a költő meg mi a költészet, mert ahhoz túl tuskó vagyok én is, de szerintem ha van valami, amit egy írónak szépen, játékosan,  kifinomultan stb. szóval JÓL kell használnia, az a nyelv, es attól nem lesz senki se költő, hogy szerelmes meg nosztalgiázik meg fomója van meg sohajtozva fújja ki a cigifüstöt a Madáchtéren, amennyiben a nyelvi szaktudása hiányzik. Ez most nem elitista pampogás, hogy csak annak lehet versírási engedélye, aki az ELTE Költő szakára jart, sőt, mindenki lehet legalabbis időlegesen költő, aki valamit plasztikusan kiragad a valóságból a nyelv segítségével, szerintem, meg sok ember szerint tehát nagyon sok költő kószál közöttünk, akár csak egy fél vers vagy egy mondat erejéig, kivéve a keményzsófi, és ezt semmi se mutatja jobban, mint a legújabb verseskötete.

Amiben pl. ilyenek vannak hogy “odakinn sötétedik a sötét”, nem, a sötét az nem sötétedik, az már sötét, pont olyan sötét mint na jó ezt hagyjuk; általánosságban attól még nem lesz egy szóhalomból költői kép, hogy nagyon felűnően rosszul használod a nyelvet, meg amikor leírod hogy „A talpformájú gödör a függés közben betemeti magát” (Hegtetoválás), az egyáltalán nem működik, annak ellenére, hogy két költői képet összemosol, mert ha egy gödör talp formájú az nem fog betemetődni azáltal hogy valaki közben lóg (a nyakán fellógatva? a lábán fogva fellógatva?),  mert az egyik egy lógás a levegőben, a másik meg egy test elásása, és sajnos annak ellenére hogy a két tevékenység nagyon-nagyon közel áll egymáshoz, a kettő által keltett asszociációk egyáltalán nem érintkeznek: pont erről ismerszik meg egy igazán csapnivaló pancser költő, hogy ilyen jó kezdőfeltételek mellett is sikerül olyan szöveget produkálnia, ahol a nyelvi elemek, ahelyett hogy valahogy érintkeznének, rezonálnának egymással es új kapcsolatokat alakítanának ki, csikorognak, karcolják egymást, az olvasó fülét, szemét és a maradék jóízlését aztán meg végképp. És ez az, amire nem eleg az hogy az ember a magvető kiadó főszerkesztőjével likőrözik a spinoza kávéházban tizennégy évesen, mert ahhoz, hogy valaki jó költészetet írjon, ahhoz munka kell, gondolkodas meg némi tehetség is, és keményzsófi az egyiket sem fektetted bele, a tehetséget meg inkább hagyjuk, mert az amúgyis egy nagyon shady meg káros fogalom, szóval a szöveggel való hosszadalmas pepecselős munka valószínűleg elég lett volna ahhoz hogy valami elviselhető dolog szülessen, de keményzsófi csak idétlenül vihogott meg a tiktokon fikázott ilyen random budapesti homlokzatokat, ahelyett hogy a kezébe vette volna a vakolókanalat, és most itt tart hogy ilyeneket ír le hogy  „A koronájuk ma koszorú: a homlokukon a tüskék néha szúrnak, néha nem; A ruhájuk drága, a szerelmük is – néha szúrnak, néha nem” (Megbaszott királynők), úgy nem lehet allegóriákat meg ritmust csempészni egy versbe, hogy random megismételsz szavakat, bár erre mondjuk egy kezdetleges gyerekvers is képes, mondjuk a bocibocitarka, de ez a pusztulat borzalom amit a zsófi produkált, meég ezt a szintet se üti meg. Meg egyóltalén, mi az hogy a szerelmük szúr? Azt akarod mondani hogy basznak? Mert amúgy a szerelem az nem szúr, az a tekintet, ami szúr, de komolyan hogy valaki ennyire de ennyire ne legyen tisztában azzal hogy mikor milyen szót kéne használnia, ennél tényleg a házmester is jobb verseket ír csak az legalább tudja hogy melyik kukába kell dobni a szelektívet.

Számtalan gyalázatos szókupac van ebben a verseskötetben, bárhol random kinyitom, olyanokat találok gec hogy „A határozott fiatal lány kézmosás után a csapból folyó vizet nem érzi / elég tisztának ahhoz, hogy lekaparja a lehámlott bőrt a kipirult orráról”, ezek a sorok pl. egy B1-es magyar/akármilyen nyelvkönyv példamondataira emlékeztetnek, ahol le kell fordítani a mellékneveket meg a főnévragozást , de azért múltidő még nincs benne, azt majd a következő könyvben tanulják a kis lurkók, de azért tudni kell valami mellékmondatos szerkezetet is, hogy meglegyen a 10 pont, viszont ha ezt lefordítod, akkor mehetsz a próbatesztre. Semmi más értelme nincs, poétikailag kb annyira kiforrott, mint egy telefonkönyv, és igen Zsofi tudjuk hogy a határozott fiatal lány az te vagy. És tényleg nemtom mit kezdjek az olyanokkal, hogy „nem értünk rá a véres megkomolyodásra” (Hüvelyes zsenge borsó), teljesen világos ugyanis, hogy a „véresen komoly” az egyik kifejezés, a „megkomolyodás” pedig a másik, de ha a kettőt osszefonod, akkor az eredmény nem egy izgalmas nyelvi lelemény lesz, hanem egy kellemetlen szóhányadék, ugyanúgy, mint ahogy a rántottában is van tojás meg a képviselőfánkban is, de ha a kettőt összekevered, akkor annak az eredménye nem fúziós konyha, hanem moslék. Azt pedig inkább hagyjuk, hogy a rímek szintén szánalmasan csikorognak, pl. azt a sorpárt, hogy „éhes a város, éhes a hold//húsba, kabátba, bármi van ott” (Visszatánc), a költészeti szakközép- és szakmunkásképzőben hármas alára értékelné a technikatanár, és ugyan nem buksz meg év végén báttya, de hogy ezt illegális nyomtatásban kiadni az kurvaisten.

Mindezen technikai részletek mellett kemény zsófi lassan 30 éves, felnőtt ember, de még mindig úgy tesz mindenki mintha egy idegesen vihorászó kiskamasz volna, akinek el lehet nezni a sok botladozást meg az hogy szmájlikat (!!!!!) illeszt a verssorokba, meg azt, hogy hát ez kajak kenu, ezt mondjuk nem a verseibe írta hanem az egyik nagyon idegesítő tiktokjába mormogta, amikor meglátott a folyóparton egy otthagyott csónakot.

Úgy értem, hogy az nem egy trademark hogy gyermeteg vagy, es ezt úgy mondom, hogy én legyek a legutolsó aki azon átkozódik hogy valaki nem a sajat életkorának megfelelően viselkedik mert ez szerintem is nagyon durva ageism. Kemény Zsófira visszatérve: lehet valakinek az a költői hangja hogy gyermeteg, nemtom Weöres Sándor gyerekversei hogy jobbra át balra át akasztjuk a nagymamát,  meg pisti hüje juli hüje csak énvok okos mer nekem a segembe is fejem van, de az hogy valaki a risszrossz bökverseit amiket a matekfüzet végébe najó nem hanem mondjuk a filmtörténet 2 szeminárium közben körmölt fel a határidőnaplójába, kiadja egy verseskötetben, az egyáltalán nem azt jelenti hogy a költőnek az a lírai hangvétele, hogy egy kamasz, hanem azt, hogy a költő meg akarja spórolni azt a munkát, hogy megtanuljon jó vagy legalábbis nemkezdőköltőhangvételű verseket írni, és ezt azzal helyettesíti, hogy a matekfüzetét belemásolja egy wordfájlba amit aztán a Megvető kiadó kiad, miközben a közönség úgy tesz mintha már érett nagy író lenne, de közben a verseknek az egyedüli jellemzőjük az, hogy olyan mintha egy kezdő író írta volna, aki mellesleg egy vihorászó kiskamasz. A kritikusok baszki azok meg nem merik bevallani hogy a király meztelen, hanem azzal takaróznak, hogy „prózában és lírában is beérett”, az egyedüli apró hiba, hogy “néha sajnos kicsit szellemeskedővé válik, kioltják egymást az ötletek, általában ilyenkor lesznek túlírtak a versek is”, azt felejtik csak el hozzátenni, hogy ez nem néha történik meg, hanem minden oldalon hússzor, és hogy a versek nem „túlírtak”, hanem alulírtak, ha már valami, ha meg nem akar az ember ebben a bennfentes pipiskedésben részt venni, akkor csak le lehet írni hogy borzalmas az összes.

És közben Zsófi még influenszerkedik is, ami magaban még rendbevan, mert az influenszereket nem azért szeretjük mert jó verseket írnak, hanem mert a bájos mosolyukkal meggyőznek arról, hogy vegyek hipoallergén nyakláncot meg vakkomondor márkájú sportcipőt meg adakozzak a Patent Egyesületnek. De azt azért gecire nem kéne elfelejteni, hogy Kemény Zsófi csak úgy lehetett influenszer hogy előtte befutott író lett, ami igazából nem lett, és azért sikeres influenszer, mert el vannak ájulva a márkák attól, hogy egy VALÓDI író (gecire nem az, ld. fenn) vagy szlemmer vagy tudomisén reklámozza a cybertruck márkájú plüsskutyát meg a zabtejes mangófagyit, miközben a Mán-Várhegyi Rékát meg az Erdős Virágot, akik amúgy TÉNYLEG jó írók, eszükbe nem jutna felkérniük hogy reklámozzák ezt a sok hüjeséget.

A bónusz az, hogy miután az elmúlt tíz évben keményzsófi sikerrel bebizonyította, hogy se regényt, se verseket, se hőseposzt nem tud írni, a filmkészítésbe ártotta bele magát, aminek az lett az eredménye, hogy a Cicaverzum nagyon csúnyán megbukott, illetve pont hogy nem nagyon csúnyán, mert az összes kritikus elismeri, hogy az alapötlet jó, a színészek egyenesen nagyon jók, az operatőri munka is csodálatos , a látványtervvel se volt nagy bajuk, mivel volt bajuk, nyilván a forgatókönyvvel, ki írta a forgatókönyvet, hát persze hogy a keményzsófi írta a forgatókönyvet, ennek megfeleloen “a szövegek életszerűtlenek, papírízűek, kimódoltak” es ”a végeredmény megmarad egy amolyan bétatesztnek, ugyanis az alapötlet nem feltétlen ettől az alkotástól lett igazán kihasználtabb”, azaz Zsófi az elmúlt 10 évben sem hagyta el szellemileg a pozsonyiutat, és jó azt tudjuk hogy nem tud megírni egy rendes regényt, mert nem jart ELTE Regény szakra, de hogy baszki szerzett egy diplomát az szfe-n, amikor ott még jó oktatás folyt, és nem tud megírni egy filmforgatókönyvet, úgy sem, hogy van hozzá egy  jó alapötlet, de olyannyira nem, hogy a kritikusok is világosan el tudták különíteni, hogy az alapötlet jó, csak a kivitelezés borzalmas, na az tényleg vállalhatatlan.

Ami végső soron kibaszta a biztosítékot, nem csak nálam, hanem mindenkinél, az az volt, hogy kemény zsófi nemrég nyilatkozott a saját é.l.e.t.m.ű.v.é.r.ő.l Veiszer Alindának, aki mondjuk hússzor értelmesebb nála, és ezzel az erővel bármilyen random embert az örsvezérteréről meghívhatott volna a stúdiójába, vagy akár egy pingvint is, tökmindegy, szóval arról nyilatkozott hogy „Ebben a kötetben a kudarcélményről is szó esik, amit a költő szakmájában élt meg”, es ebben teljesen vájbolok a költővel, ugyanis  a kötet maga egy óriási kudarc, amiben kemény zsófi többedszerre is bebizonyítja, méghozzá livestreamben, hogy nem ért ahhoz, amiről azt hiszi, hogy ért hozzá, de ahelyett hogy belátná, „A Cicaverzum című film kapcsán [...] úgy nyilatkozik: a szakma nem tudta mit várjon, és inkább rosszindulattal fordultak ott is felé ”. Ez a legvárhatóbb lépés volt ebben a helyzetben, mert iszonyatosan egyszerű a filmkritikusok rosszindulatára fogni azt hogy nem tudsz megírni egy forgatókönyvet, de annyira nem, hogy nemhogy Oscarra nem jelölik, de a kritikusaid szerint még a Liza és a rókatündér szintjét se üti meg az, amit összefirkáltál. 

Zsófi, hagyd abba ezt az írásdolgot, menj, izé, utazz, olvass, okosodj, aztán meglátod. Vagy ha nem, akkor tényleg fejezd be, menj el copywriternek, es nyilván nagyon fog mindenki örülni, hogy a te erőltetett szóvicceid lesznek olvashatoóak a millikrémtúró plakátokon, és még többet is keresel vele. Közben nyilván szlemmelhetsz, meg sopánkodhatsz a tiktokon arról, hogy valaki otthagyott egy kiflit a lépcsőfordulóban, azzal a különbséggel, hogy akkor már nem Tóth Krisztinával fogsz egy ligában játszani, hanem a Nájkcsaláddal meg Avram Latoscával, csak meglesz az a helyzeti előnyöd, hogy megvan az összes fogad és nem akarja a gyerekeidet elvinni a gyámügy. Most még.

[kavekkozt]

Vonattal megyek Londonba, mert mennem kell de nem repülök*, tartsatok velem ezen a remélhetőleg unalmas és teljesen eseménytelen úton.

Strebersdorf - Wien Hbf - Nürnberg - Frankfurt - Brüsszel - London

Amúgy azért is jó vonatozni hogy valós képem legyen arról, hogy valami milyen Iszonyú Messze Van, mondjuk azt enélkül az utazás nélkül is tudtam, hogy Anglia egy másik kontinens.

*a repülési CO2 keretemet néhány évre előre felhasználtam a költözéskor, amikor még a cicák is repülővel jöttek**

**mármint csomagként persze

***ja jó drága úgyhogy ez elég nagy luxus mondjuk a cég elvileg kifizeti, de majd meglátjuk.

[jehova]

nyilván fingom sincs, hogy hogyan avatkozott bele Manfred Weber a magyar belügyekbe példátlanul - mármint gondolom, motyogott valamit maga elé a vécében arról, hogy talán üdvös lenne, ha a gazdasági helyzetre való tekintettel idén nem venne újabb tágas manhattani penthouse lakást a német adófizetők pénzén a Szijjártó miniszter úrral rendszeresen fotballozó építési vállalkozó unokaöccse, vagy valami más random hatodosztályú neres szarevő, hanem inkább a jövő évre halasztaná ezt -, és nem is fogok utánanézni, de így még sokkal viccesebb ez a teátrális álfelháborodás

[kiskezitcsokolom]

Elhamarkodott következtetések, talán, de akkor ki lehet végre mondani, hogy ha éveken keresztül az az ellenzéki teljesítmény, hogy "nem vagyunk Orbán", akkor amint jön valaki, aki (felületes szemlélőnek) jobban tudja kiabálni, hogy nem vagyunk Orbán, válassz meg és elpucolom, és ezzel hajlandó egy nagyon nagy tempójú hakni-roadshow-t tolni, az tarolni fog?

Mert ez nem tűnik egy olyan bonyolult receptnek, hogy ne lehetett volna rájönni - a gond az, hogy senki nem tudta vagy akarta hitelesnek tűnően elvinni a hátán.

három tök random kiválasztott magyar, nem megyei jogú város, ahol tehát volt vármegyei és ep lista is.

a tisza brutálisan szétszedte az ellenzéket, és a mi hazánkat is taccsra tette, de azért harapgatott a fideszből is

a fidesz 3-6% között vesztett, nem tragikus, de azért el kell gondolkodniuk a kampányon és a módszereken, ha az egymillió találkozás és világháború ellenére minden kb huszadik szavazójuk inkább a tiszát szeretné az EP-ben. de azért ez még kezelhető

a momentum (és valamennyire a DK és járulékosan a kutyák) brutált kaptak, a momentum elvesztette a szavazói kétharmadát/háromnegyedét, amint megjelent a tisza, budaörsön pl 33%-ról mentek 8%-ra. a DK kampánya nem véletlenül szólt csak a tiszáról a végén, és valamennyire tudtak is csillapítani a momentumhoz képest, de így is elvesztették a szavazóik felét (!)

mi hazánk is a szavazói felét-kétharmadát bukta. és sajnos a kutyák is nagyon beszopták a tiszát, nem maradtak protestszavazatok, még ott se nagyon, ahol jó, bizonyított önkormányzati embereik nyertek. megmaradtak ilyen lokális civil pártnak.