#Lányom

[anyadisszeretne]

És vágod Tesó, nem kérdezett semmit hanem ő fogta a kezem és kivezetett a sötétségből....

Lédámnak.

[csakazolvassa]

az út vagy a cél?

A kemény munka érdem, annak meg elismerés jár! De nem? Ez egy típus: aki azt hiszi, a folyamat számít. Az számít, hogy mennyi munkát, jó szándékot tett bele, hibátlanul végezte-e, elcsüggedt-e időnként, és minden a saját erőfeszítéséből ment-e, vagy szerencséje volt, netán segítséget kapott. Ömlik a sok mém, hogy az út a fontos, nem a cél. Ha nem is éred el a célodat, a folyamat akkor is…

[viking84chef]

[kiforditom-szetszedem]

From my family to yours:

[chakjoe]

Vanessa-Mae a Toccata & Fugue-t játszik

[sztivan]

megmondta a gyerekorvos, hogy a gyerek betegségéről ő október 1-től a törvény szerint nem adhat papíron igazolást, hanem csak az eeszt-be töltheti fel

a gyerekek eeszt-je ugyan be van kötve a mienkbe, de ott csak azt tudjuk látni, hogy feltöltöttek valamit, letölteni onnan a szülő nem tudja

az ovi elvileg csak papíron bemutatva fogadja el ettől a tanévtől az igazolást

a szülő ugyan igazolhatja saját maga is a hiányzást, de csakis előre, úgyhogy az az opció, hogy kedves óvoda, ma este hányni fog a lányom, holnap nem jön, nem játszik

a szomszéd kerületben elfogadják az ovik papír alapon az igazolást, de itt megmondta nekik az önkormányzat, hogy nem fogadhatják el, mert a törvény ez, és őket büntetnék meg, ha nem így tennének

az óvoda és az önkormányzat is kapott ígéretet a kormányhivataltól, hogy amikor majd elindul az ovis kréta és össze is kötik az eeszt-vel, akkor utólag vissza lehet majd keresni az igazolásokat, ezt előbb októberre ígérték, aztán jövő januárra, aztán most a következő tanév elejére

a gyámhivatal öt igazolatlan nap után köteles megkérdezni a szülőket, hogy mégis mi történik

stay tuned, izgalmas ügyintézéseink következnek!

[ajtostolahazba]

Ezt most kiírom magamból, mert szarul vagyok és mivel senkit nem akarok terhelni a szarjaimmal, leírom ide, elvégre ez az én blogom vagy mi.

Az elmúlt egy év életem legrosszabb, legnehezebb, de egyben legszebb éve is volt. Kezdődött tavaly augusztusban a lányom válásával, ami engem jobban megviselt, mint őt, mert kurva nehéz volt kussban, a pálya széléről végig asszisztálni. Mert ez az ő élete, az ő döntésük, ők voltak benne, nekem az a dolgom, hogy elfogadjam, t��mogassam. Erre egy hétre szakadt meg az a 20+ éves barátság, amit azóta sem tudok hova tenni, de elfogadtam. Kurvára meggyászoltam, rengeteg munkám van benne. És októberben jött apu... Egy életmentő műtét, majd egy diagnózis, amit senki nem akar hallani soha. A karácsonyi covid majdnem elvitte, de összekapartuk, elkezdtük a kemót. Jól ment. Jól volt. Májusban voltak nálam utoljára. Az a nap olyan szép volt! Rengeteget beszélgettünk, nevettünk, olyan önfeledt volt, olyan boldogok voltak itt! Akkurátusan fotózok mindent, minden alkalommal megörökítem a pillanatot. Annak a napnak a képe itt van kint. Úgy van bennem, meg ha most árnyeka is önmagának. Eleinte magamnak se mertem bevallani, de dokumentálni akartam mindent... Nem tudom mikor leszek abban az állapotban lelkileg, hogy egyszer sorba szedjem, időrendben..nem merem még, nem akarom. Egy hullámvasút ez az év, 3 hetes etapokban számolunk, mert 3 hetente kap új kezelést. Én viszem. Ritkán a tesóm is, de ő valahogy távol akarta tudni ettől magát, amiért haragudtam előbb, ma már megértem. És valahol hálás vagyok, mert 3 hetente olyan mély és intenzív volt a kapcsolatom apával, mint előtte soha. Mindent megbeszéltünk. Tényleg mindent. Nem volt semmi tabu. A legjobb barátom lett, a cinkostársam. Mindent kimondtam. Hogy mennyire szeretem, hogy milyen nehéz lesz, ha majd nem lesz, és azt is, hogy ha úgy érzi belefáradt, és nem bírja tovább, akármilyen nehéz is, az ő döntése és tiszteletben tartom. Miattam ne csinálja, ha ő maga már elfáradt.

Tegnap hazamentünk. Apa napok óta csak alszik, csont és bőr, iszonyat gyenge. Az étvágya hullámzó, de az elméje penge. Tegnap egész nap ébren volt. Kibotorkált segítséggel a konyhába, amikor ettünk, délután a lábtartós fotelben ült végig. Amikor anyuval meg a tesómmal kimentünk a temetőbe, ő Gwendivel maradt. Beszélgettek, nevettek.. Aztán este sikerült belediktálni meg egy szelet vajas kenyeret, szőlővel, dinnyével. Mielőtt elindultunk a temetőbe, bementem hozzá, hogy apa, indulunk, Gwendi itt lesz, sietünk. Jó legyél, rosszat ne halljak!😊 és megöleltem azt a törékeny testet és azt kérdezte: miért vagy hozzám ilyen jó?-mert szeretlek apa. Nagyon szeretlek! És este beszélgettünk és boldog volt. Fáradt, de nagyon boldog.

Ma sokkal gyengébb volt. Nyugtatom magam azzal, hogy elfáradt tegnap , hogy sok volt neki ( mert tényleg sok volt), de amikor anya azt mondta ma, hogy mondott valamit, teljesen elvesztettem a nyugodt kontrollt. "Olyan szép ősz van. Sétálok egyet".. Nem tud járni már...

Halálra vagyok remülve. Rettegek, hogy mikor csörren meg a telefon, mikor ér véget végérvényesen a gyerekkorom. De hátha csak túlreagálom. Mert minden pillanata tiszta, olyan okos és művelt, és a teste ugyan lassú, de az agya most is vág.

Szóval itt tartunk most. Mindeközben nyilván beletenyerelt az életembe egy betegség is, de valaki azt mondta, a sok keserűség miatt nem véletlenül lettem epebajos...nem tudom. Itt ez a látszólag erős és rendíthetetlen nő, aki vagyok, és kurvára félek. Minden nap ajándék, de még annyira szeretnék egy kis időt!

Az apukámmal...:(

[borharisnya]

Az első lányom

feketeerdei sonkát vett a túrós tésztára a kisboltban (12 000.-/kg) szalonna helyett. A második lányom Pestről hazaesve grillsajtot morzsolt a fent említett tésztára (olyan fura az íze, anya) TÚRÓ helyett.

Valamelyik a teacsipeszt teával együtt pakolta be a mosogatógépbe.

A harmadik lányom kigyomlálta a kút mellől a fűszernövénykét, amit a faszim ültetett oda. (csak fű volt ott, hidd el!)

Ja, a második berakta a mosógépbe az előszobai kispad szivacsát. Szóval, hogy nem csak a huzatot róla, hanem az egészet együtt. Hogy tökéletes legyen, a szárítóba is átpakolta.

Meg kell kérdőjeleznem azt az elképzelésemet, hogy - bár jól szórakozunk - faszán felkészítem az életre a gyerekeket.

[prokee]

Két évvel ezelőtt a felmondott bérelt lakás komplett berendezését odaadtam egy Mariupolból két szatyorral menekült huszonéves párnak (egy ingyen hirdetett tűzhellyel indult a dolog, aztán végül utolsó éjszaka gumimatracon aludtam, mert az ágyat is átköltöztettük), felszereltem nekik a lámpákat az új lakásban, felfúrtam a konyhaszekrényt, kedvesem közben leszerelte a fúrás miatt reklamáló szomszédot, kijavítottam a felújításnál elkúrt villanykapcsolóikat, az akkor nyolcéves lányom aktív segítségével.

Azóta is tartjuk a kapcsolatot Whatsappon, de ma meglátogattuk őket. Faszán megy nekik a német, tanulnak, van mentett macskájuk, szépen belakták a lakást, kiegyensúlyozott életet élnek. Már csak olyasmivel kell megküzdeniük, mint a szakma és a jogosítvány honosítása, meg úgy általában a német bürokrácia.

Közben nagyokat röhögcséltünk, hogy pont egyszerre jártunk Zgorzelecben és a lichtenaui vidámparkban is, kész csoda, hogy nem botlottunk egymásba.

Jó volt látni, hogy egyenesben vannak, és hétköznapi dolgokkal kell foglalkozniuk nem légiriadókkal.

Az meg, aki két éve konkrétan lebombázta felettük a lakást, szarjon sünt.

[kiforditom-szetszedem]

Kicsi falu előnye: lányom elhagyta valahol az egyik görkorikerekét, észre sem vette. Leadták a kisboltban. Onnan átszóltak a nagyboltba, hogy tudjanak róla, hátha valaki ott keresi. Onnan a tulaj áttelefonált, hogy nem-e a lányom görkorijából esett ki, mert az övék rendben van (s nem hemzsegnek a faluban a görkorisok). Megkerült a kerék, megkérdeztem, hol találták, odamentem s 2m körzetben ott volt a tengely is 😁

[ornamental-commie-faggot]

Az milyen, hogy

ma van a lányom harmincadik szülinapja.

Ősöregnek érzem magam.

[angelofghetto]

tisztelet a kivételnek

Már nem először tapasztalok olyat, hogy kint dolgozó magyarok keserű vagy okoskodó köpködésbe fognak, és onnan "tájékoztatnak" bennünket, hogy milyen tré ez az ország. Szerintem azzal, hogy kimentek, megfosztották magukat ettől a jogtól. Egy magyarnak nem ez a dolga.

Már elmeséltem faterom esetét, aki azzal szerzett rajongókat Magyarországnak a franciák között, hogy egy többedik üzleti vacsora alkalmával, amelyen kedvességből mindenki megtanult valamit a másik nyelvén, és míg a franciák küszködtek az "egészségedre" és a "köszönöm" szavakkal, ő felállt, és eredeti nyelven elénekelte nekik a Marseilles-t (újszülötteknek: ami az ő nemzeti himnuszuk). Az akkor beállt megható csendről majd kitörő örömről ő is remegő hangon mesélt idehaza.

A lányom, aki évek óta Angliában dolgozik, soha egyetlen rossz szót nem szólt arról, miért volt kénytelen kimenni, vagy hogy mi a baj idehaza. Viszont a saját szakmájában hírnevet szerzett nekünk (a "kedves", "önzetlen" és "szorgalmas" magyaroknak), és most saját vállalkozása van, és oktatja a brit pályakezdőket. Egy angol sráccal tervezik összekötni az életüket, akit a magyar kultúra és nyelv lenyűgözött, és aki szeretne vele egyszer ide költözni, miközben nagyon ügyesen tanulja a magyart a szójátékokkal és nyelvi poénokkal együtt.

Faterom mondogatta mindig: mobil nagykövetek vagyunk mindannyian. Akár külföldön, akár itthon találkozunk külföldiekkel, az alapján fogják megítélni "a magyarokat", amit velünk kapcsolatban tapasztalnak. Ezért utálom annyira, mikor egyes turisták kimennek, és előadják a nagy sudribunkót. Érdemes ezt megfontolni, mert nem lehet később visszamenni, hogy bocs, de mi nem ilyenek vagyunk.

Szóval nagy szeretettel üzenem a kintieknek, ne mocskoljátok be a nevünket, vagy azoknak az emlékét, akik azért szenvedtek vagy haltak meg, hogy megmaradjunk, és hogy beszélhessük az anyanyelvünket a Kárpát-medencében. Ne felejtsétek el, honnan jöttök, és ha már egyszer szavaztatok a lábatokkal, szavazzatok még egyszer a lelketekkel, és szerezzetek barátokat a magyaroknak!

[tibberg]

A lányom kihímezte az ajándékba kapott táskáját. Szerintem egy nagyságrenddel szebb táska lett belőle.

[borharisnya]

A jobbára nagykorú lányaim a Postás Pet főcímdalát éneklik az ebédlőasztalnál.

Erre a Legkisebb (9, férfi) lerohan a pincébe egy Chuggington DVD-ért.

A harmadik lányom utána veti magát Tom&Jerryt keresni.

Most Eperkét néznek.

(Még Szaffi is lesz ma. Vagy Vizipók.)

[imigyen]

Hiperventillálás

Szétbasz az ideg!

Felvételi fedatsor első feladat:

"A 6 pozitív osztóinak száma."

És a lányom megkérdezi hogy itt most mire gondolnak? (nyilván rákérdez hiszen közvetlen utána törttel való osztás a feladat)

Szerintem sem egyértelmű kérdés...

Tikkelek tőle.

Matekosok halp!

[sztivan]

amikor fektetésnél drága kicsi lányom azzal köszön el tőlem, mielőtt kimennék a szobájából, hogy "Nagyon ügyes voltál ma, hogy kivettél a kádból, megdicsérlek!"

akkor érzem, hogy jól csináljuk a dolgokat