#Ketrec

[carnivorousarcher]

magyar musical slime tutorialokat nem csinált esetleg valaki egy barátom kérdezi😅😅

[ozdeg]

[surrounded-by-psychopaths]

Az egyik legveszélyesebb dolog egy emberben az, ha nem ismeri önmagát. Ha majd megismered, és el tudod fogadni önmagadat akkor tudsz adni másoknak magadból.

- Adèle Dan: Angyali fogság (Démoni ketrec-sorozat 2.)

[b00k-m0vie-qu0tes]

Azt hittem, egyedül is elég erős vagyok továbblépni, és megbirkózni a rejtett démonjaimmal, de ehelyett csak még többet kaptam.

[havaria]

Július utolsó szombatján belenéztem a tükörbe, és a nyakam nem stimmelt valahogy. A bal oldalon vastagabb volt mint a másikon. Nem fájt semmit se. Hétfőn leballagtam a házidokihoz valami magyarázatért, aki átküldött az fülorrgége nénihez, aki azt mondta, hogy reggel hétkor legyek a Kék Golyóban.

Kedden reggel a fej-nyak daganat osztályon a doki hosszas küzdelem utan szert tett egy kis darabra torkomból. Mivel egy gyógyszert is csak öklendezés árán tudok bevenni, ezért tőlem elég nehéz ilyet szerezni. Neki is csak hosszas lidokain szprézés, majd lidokain injekció beadasa után sikerült. Igen, beleszúrt a számon át a torkomba. Úgy, hogy közben saját kezűleg húztam ki a nyelvem a számból, mert neki már nem volt több keze.

Aznap még átküldtek citológiara is, ami egy ultrahangos mókázással kezdődött, de aztán itt is nyakonszúrtak ahogy kell.

Ekkor még azt hittük cista, mert a citológia leletből erre lehetett következtetni.

Kaptam egy MR beutalót is. Sose voltam ilyenben. Nagy gép, motoros ágy, kedves népek. Azért megszúrtak ők is. Kanülön kapom a kontrasztanyagot.

Az MR-ben volt az első beszarás. A nyakamat fotózták és ehhez a fejemet egy ketreccel zárták körül, smi valahogy része a gépnek. A cuccból ki lehet látni, de azért centikkel van az arcod előtt. Ezután ezzel a kalitkával együtt betolnak a csőbe, ami az MR gép. Egy bő húsz percre. Az utolsó percekben már nagyon a pánik szélén álltam, de itt még nem csúsztam bele. Fuck you, claustrophobie!

Pont két hét telt el, mire meglett a szövettan. A doki nem sokat köntörfalazott. Amint ültem, csak annyit mondott, hogy rosszindulatú. Aután ültünk ott egy percet csendben. Aztan még elmondott par dolgot. Azt, hogy HPV alapú. Szóval ennek is a szex az oka. :) Meg azt, hogy jók az esélyek, de ez akkor olyan kötelező mondatnak tűnt.

Dóri kint várt a folyosón. Vele a dokitól imént tanult módon közöltem a hìrt, aztán kultúráltan nyugtatgattuk egymást kicsit.

Másnap jött a hír, hogy az onko-team sugarterápiát javasol.

Ezután négy hétig meglehetős hedonizmussal ünnepeltük az új helyzetet. Lenyomtunk egy balatoni hétvégét a barátainkkal, egy bringatúrát a Toronyszobába, Szobra, és egy hetet az olaszoknál, amiből két nap Velencében volt szállásunk. Jókat ettünk, jókat ittunk, jókat beszélgettünk. Dórival nagyon jól tudunk már utazni. :)

Ebben a négy hétben azért még volt egy labor,egy CT, meg egy megbeszélés a radiológus dokival. A CT nem olyan mint az MR. Sokkal rövidebb, nincs az a hülye ketrec, de itt is van kontrasztanyag. A szurkálasra elég gyorsan közömbös lesz az ember.

A radiológus dokinal kiderült, hogy azért ide kelleni fog a kemó is. Fasza. Ja, és elküldött még egy előkészítő CT-re is, ahol egy maszkot is kapni fogok, ami kell a sugárkezeléshez.

Ezen a ponton kezdődtek a szar dolgok. Nem a rákkal. A pánikkal.

A fej nyak daganatok sugárkezelését úgy csinálják, hogy a munkadarab áll, szerszám mozog, azaz te rögzítve vagy a munkaasztalra és a gép körülötted mozog mint egy ipari robot az autógyárban. Időnkent a munkaasztalt a folyamat közben bedugják egy CT-be is. Veled együtt, igen. A fejedet úgy rögzítik, hogy kapsz egy maszkot, igazából egy sisakot, ami a tarkód felé nyitott, a fejedet, arcodat nyakadat viszont teljesen körülöleli. Ez a sisak úgy készül hogy egy hőre lágyuló sűrű műanyag, rácsot ráformáznak az arcodra és a nyakadra. Egy millimétert sem tudsz benne mozogni, miutan megszilardul. A kezelés során a sisakot, benne a fejeddel 5 ponton bajonettel rögzítik az asztalra. Egy kezelés 15 percig tart. Hello claustrophobia!

Én már a sisak készítésekor, az azt követő CT közben ledobtam az ékszíjjat. Akkor még sikerült annyira rendbe raknom magamat, hogy be tudtuk fejezni a műveletet, de tudtam, hogy ebből baj lesz.

A kezelés szeptember 23-an, hétfőn kezdődött. Ezt a posztot kedden írom, miközben folyik le a kemo. Három órát tart, van idő pötyögni a telefonon.

A terv az, hogy 35 sugarkezelést kapok és három kemót. Hét hétig tart a műsor. Minden hétköznap sugárkezelés. Ez ma kezdődik, mert tegnap még nem volt kész a sugarkezelési terv. Bocsi. A három kemó öt-öt napig tart. Első nap folyadadék, második-harmadik méreg, negyedik-ötödik megint folyadék. Délutan négyre jósolja a nővér a rosszullétet. A hányás elleni gyogyit négykor és késő este kell bevenni.

Ha lement a kemó, megyek az első sugárra. Az előbb vettem be életem második xanax-át. Az elsőt tegnap, de hát ugye a terv...

Drukkoljatok, hogy ne legyen pánik a gép alatt!

Nagyon kell pisilni az infúziótól. Már kétszer voltam kint, én meg az állványom, de ez nagyon durván tölti a hólyagot.

[fovarosiblog]

A Tárnok utcai iskoláról írt cikkem kikerült a blog ketrec legelső helyére. Ehhez képest az olvasottsága 2 nap elteltével: 413

A blogolás haldoklik sajnos... Senki nem akar már olvasni, csak videókat nézni és hanganyagokat hallgatni. :-(

Mondjuk ezt a cikket pont meg is tudod hallgatni, csak akkor lemaradsz a képekről. Katt ide:

[gerywhite]

A macskákról jut eszembe

Egyszer meglátogattuk egy barátunkat Kecskeméten. Volt neki egy cicája, a Lajos. Vagy Lali. Mindegy.

Szóval ez a cica egy fasz volt.

Amikor lekapcsolódott minden villany a lakásban, akkor megőrült, és összevissza ugrált, és rohangált a nappaliban, és le is vert szerintem dolgokat - mondjuk szerintem azokat inkább véletlenül, mert rosszul számolta ki a repülés szögét.

Ennek a macskának az volt a hobbija, hogy ha takaró alól kilógó testrészt látott, akkor viccből rákapott véletlenszerű időpontokban karommal, vagy foggal.

Hát így.

Ha én macskával egy háztartásban kell aludjak, alapfeltétel, hogy a macskának egy belülről nyithatatlan zárt térben kell lennie tőlem külön. Hogy az ketrec, vagy konyha, vagy kisszoba, vagy raktár, nekem teljesen mindegy. Lali tett róla, hogy az életben ne tudjak macskával egy légtérben elaludni.

[az-elme-hangja]

🎪🎠🎡

Egy cirkusz legforgalmasabb órájában, minden számot bemutatnak. Egyszerre lép porondra a félelmetes ám bátor tűzes karikán átugró oroszlán, a telivér, akinek valóban egy szarv ékeskedik a homloka legtetején és a fóka, aki tapsol és labdákat fejel a közönségnek.

A show ugyanolyan lelkesedéssel zárul mint amilyennel az első pillantásokat kapták. Csillám ágyúk dördűlnek és tapsvihar visszhangzik a sátor falain. A cirkuszvezető a pipáját pöfékelve dörzsöli tenyerét miután a bankó kötegek számolására tért. Mindeközben az est sztárjai, a dolgozó állatok épp a sátorból kifelé-menet, épp csak egy pillantást vetnek be az önelégűltségtől alig magánál lévő uraság ablakán.

Az egyszarvú jön leghátúl, előtte a táncos kezű fokát tolja a még gyermekkorában a cirkuszhoz kerülő félig arab származású fiatal úrfi. S legelől ballag a cirkusz fő atrakciója, az oroszlán.

Égdörgés zavarja meg a kimerült menetet, ekkor szaporábban lépkednek. A mindenes, fél arab úrfi is begyorsítja a tempót. Mikor már a ketrecekhez érnének elered az eső. Az úrfi azt se tudja melyik állatot engedje be először. Úgy tesz: a fókát ott hagyja, s bekíséri az oroszlánt, a mellette lévő ketrecbe az egyszarvút és végül a fókát, majd bebújik az oroszlán ketrece alatt lévő csizmatartóra. Az uraság hirtelen ront rájuk s feltépi az úrfitól a ketrecek kulcsát. Talán még a talpával is megkínálná ha nem lenne lőre áztatva az egyensúlyérzéke. Cümmögve, fintorral az arcán, a rácsok kíséretére bízva magát, kapaszkodik a kifelé vezető úton.

Ormótlanokat dörög és annál fényesebbeket villámliK. Az úrfi fütyörészni kezd, ami szinte alig emelkedik ki az eső zaja alól. Egyszer csak az orszlán dugja ki az orrát a hideg ketrec rácsai között. Úrfi felhajtja a kezét egészen az oroszlán fejéig és megsimogatja. Talán olyan gondolatok cikáznak a fejében, hogy mit tenne másképp ha a saját kezében volna a sorsa. Mennyi mindent segíthetne ezeknek az állatoknak ha hatalma volna a vezető uraság felett. A hideget nem érezné, ha meleg szobában hajthatná nyugovóra a fejét. Miként váltják egymást a gondolatok az úrfi szinte elszenderül.

Mikor az eső elállt, s szem már nem maradt nyitva. Egy csillag hullott alá a piszkos-szürke égen. Azonal pirosra festette az égboltot, s egyszerre világította meg a cirkuszt és az aprócska vidámparkot. Az óriáskerék hirtelen fehéren világított miközben a körhinta lovai körbe körbe jártak. Ám ezúttal nem a szél mozgatta őket. A műanyag, giccsesre mázolt lovak lassan elkezdtek igazi valót ölteni. Levetve színes viaszos ruhájukat, s megszabadulva a láncoktól és a tartó oszlopoktól végre szabadnak érezték magukat.

Az égbolt piros fényére a ketrecbe zárt állatok is felébredtek. Amikor az úrfi magához tért a legmélyebb álmából ébredve, már a körhintáról szabaddá vált lovak várták őt. Az eső ismét rázendült, súlyos csattanó villámlások kíséretében. A vörös fényárban tündöklő fehér lovak elhozták a szabadság üzenetét. Nem merültek gondolatok sem kérdések az úrfi fejében, csak felpattant és tette amit helyesnek érzett.

Elment az uraság lakókocsijához, fel egészen a lépcső tetejéig. Benyitott az ajtón, s mikor látta hogy az uraság egész heti bevétele az asztalon ékeskedik, s az uraság pedig a földön heverve élvezi alkohol mámor és jóllakottság egyvelegének szenderületét… fogta és az uraságot lábánál fogva, kába dörmögés közepette kivonszolta a térre. A vörös égbolt pokoli mámorhangulatúvá változtatta a cirkuszt. Olyasfajta amit mintha baljós penna vetne papírra de mégis átitat a beteljesülés tintája. Az úrfi leakasztotta a kulcsot az uraság övpántjáról, s elindult a ketrecekhez. A zuhogó eső és a vörös égbolt szinte páratlan szűrővel vonta be a tájat. Hunyorgó szemmel, arcát törölgetve elért a nagy tölgyfához ami néhány méterre húzódott a börtönt adó ketrecektől. A vörösen parázsló, fényárban úszó lovak a karámoknál sorakoztak. Az úrfi legalább olyan szaporán vette a lépéseket mint a levegőt, de mire látó távolságba került a vörös fátyol leple alatt, a lovak lerúgták a lakatokat. Épp oly könnyedséggel tették, mint ahogy a körhintáról szakították el magukat. Az állatok úgy hagyták el börtönüket, mint villám a legsötétebb felhő árnyát. A fóka megvárta az úrfit, s miközben segítette kimenekülését, a villámok egyre fényesebb játékot játszottak a vörös égbolton. Az uraság a földön fekve kezd magához térni… Mintha nehezére esne megállapítani tudatállapotának valóságosságát. Próbálja megítélni milyen mélyen aludhat. Azonban egy hatalmas égdörgés kíséretében egy akkora villám csap a cirkuszra, hogy lángba borul a pajta, s ekkor az úrfi a fejéhez kap. Kitisztul az éjszaka a lángok nyalábjai között, miközben a ketrec rázkódásának hangja ad alapot ébredésének. Az oroszlán, a csizmatartó gerincet nem kímélő keménysége, s a többi állat. Nincsenek a körhintáról szabaddá váló lovak, nincsenek letört lakatok, sem szabad állatok. Csak az úrfi van és a rács mögött raboskodó állatok. Az uraság lakókocsija túl messze ahhoz hogy a tűzvész könyörtelen végezte előtt visszaérjen a kulcsokkal. Az állatok szemébe néz, s látja a reménytelenséget. Mintha búcsút vennének egymástól. Ekkor hatalmas jajveszékelést hall, s ahogy hátat fordít megpillantja a tölgyfa mellett az uraságot ugyanabban az alkohol mámorban ahogy azt megálmodta. Az úrfi mit sem tétlenkedve, lépést nem pazarolva rohan az urasághoz, s olyan gyorsasággal tépi le róla a kulcsokat, hogy szinte kulcstartóként vinné magával az uraságot.

Minden egyes lakatot olyan könnyedséggel és gyorsasággal nyit ki, akár a lovak szabadultak le a körhintáról az álmában.

A fókához ér legutoljára, s ahogy kisegíti és kitolja a már feketén füstölgő pajtából, a többi állat a tölgyfa biztonságot adó lombkoronája alatt talál menedéket.

Ahogy közelebb ér, kifújja magát s az állatok nyugtató tekintetében talál nyugalomra. Aztán a földön heverő csizmákra vet egy pillantást, olyan mély álomba szenderült a gazdájuk, hol már a lélegzetre nincs szüksége…

A túlélő cirkusztársaság összekucorodva, egymást támogatva de megvárta az eső végét, hol már a szabadság nem csak álomként tépte le a láncot a cirkusz lelkéről.

[csacskamacskamocska]

A friendzone nem barátság

Tegnap olvastam itt a tumblin egy beszélgetést, olyan szép volt benne, hogy a barátság alulértékelt dolog, mert mennyire szép és értékes dolog szex nélkül is egy kapcsolat. A szeretet, a bizalom, a támogatás. És a többiek is kifejtették, hogy bizony, miért ne lehetnénk barátok, ha egy pár nem akarunk lenni.

Ha barátságzóna szóba kerül, akkor mindig férfiakra gondolunk. Szerelmes, udvarlós, kezdeményező férfiakra, akiket visszautasítanak. Azokra a gondoskodó, odaadó, epekedő lányokra nem, akikkel tele van a tumbli. Akik barátként vannak jelen, mert a fiú/férfi nem kezdeményez, nem mutatja ki, hogy vonzódna, a lány egyértelmű jeleit meg lerázza magáról, hiszen a barátság annyi mindent megenged. Olyan, mint egy párkapcsolat, még ölelés, puszilkodás is lehet benne, együtt alvás, millióféle együttlevés, csak közösülés nem. Meg párkapcsolati elköteleződés nem.

A friendzone nem barátság.

Az egy speciális és nem egészséges egyoldalú kapcsolat, ami lehet nagyon szoros, mert kielégíti az elutasító fél igényét is. Aki, teljesen emberi módon, vágyik a szeretetkapcsolatra, vágyik az elismerésre és túlnyomórészt szingli, akinek megerősítést nyújt az, hogy valaki ennyire szereti. Erről lemondani nagyon nehéz. Egy értékes ember vonzalmáról lemondani nagyon nehéz. Meg valójában nem is nagyon lehet. Hiszen aki vonzódik, az igyekszik fenntartani a kapcsolatot és megadni mindazt a szeretetet, amit csak képes adni. Naponta kéne ennek ellenállni, pedig annyira csábító inkább sodródni a baráti ölelésében.

A másik fél azzal ámítja magát, hogy ki fogja bírni, meg persze azzal is, hogy „talán”. De nem is bírna máshogy viselkedni, mint elhalmozni szeretettel a választottját. Hogy miért nem tud lemondani? Mert a barátság majdnem olyan...

Csak amivel nem számítanak a barátságot választók, hogy a friendzóna egy nyitott ketrec, amiből végig kell nézni ahogy a másik párt keres. Ott kell lenni, támogatni, vigasztalni, drukkolni és megérteni. Azt is, amikor a szerelmük választottja sokkal „rosszabb” náluk.

Ez a pokol, nem a szexmentesség.

A friendzone szerintem sosem válik barátsággá. Pont azért, mert nem égeti ki a kapcsolatból azt a részt, hogy pfff... a párkapcsolatunk nem működik, de amúgy bírjuk egymást, legyünk barátok. Vagy ne legyünk azok se, mert így már nem is érdekes az egész.

Mindig gyanakszom, amikor egészséges felnőtt emberek „csak barátok”, hogy vajon melyikőjük van friendzone-ban. Persze, ő döntése és reménykedhet, hogy „elmúlik”.

Szerintem nem múlik el.

A gyötrődés elérhet olyan pontra, ahol a delikvens legyilkolja a kapcsolatot, de egy rendes szerelemnek semmit sem számít az idő vagy a távolság. Picit persze olyan, mint egy mánia, hiszen minden az, ami fontos valakinek, de amúgy logikus, hogy nem múlik el. Ha nem azért szeretsz valakit, mert kapsz tőle dolgokat, akkor azt aki, azt szeretheted bárhol és bármikor.

Ha ezt tudod, akkor azt is tudod, hogy ezzel mások is így vannak. A meg nem élt szerelmek ott vannak. Ott lebegnek a gondolataiban, befolyásolják a cselekedeteit, a vágyait, a reményeit. Sosem jut túl rajta. Minden ahhoz lesz hasonlítva, amit a valóság nem tud felülmúlni. A legrosszabb párosítás a reménytelenül szerelmesbe reménytelenül szerelmes.

Nem azt mondom, hogy nem létezik barátság férfi és nő között.

Egyrészt van, amikor a szexuális vonzalom annyira enyhe, hogy annyira a mozgólépcsőn is „szerelmes” lesz az ember, aztán megy tovább, vissza se néz. Másrészt, amikor a szexen már túl vannak, és nem volt nagy szám, inkább visszaspuriznak a biztonságos barátságba. És ott van a kölcsönös használat a barátság címszó alatt. Üzleti forma, amiben a másik személyiségét tulajdonképpen nem kell szeretni, csak vigyázni, hogy az egyensúly meglegyen. És ott van az is, amikor a szexuális vonzalom máshova csatornázódik. Akár bele a meglevő párkapcsolatba. Senki se tudja, kire gondolsz dugás közben. Már elvált emberek között szokott még kialakulni, főleg idős korukra a gondoskodó barátság. Akivel lehúztunk 10-20 évet, az elnézőbb, amikor öregen megrottyanunk, hiszen ő is, de legalább ott volt, amikor fiatalabbak voltunk. Lehet, hogy az agyunkra megy, de ő már látott betegen, kiszolgáltatottan, mellette az se ciki, ha büdös gyógyszerszagú vagy, csöpög belőled a pisi és kontrolálhatatlanul bántanak a szelek.

De amúgy nincs.

Az emberek szabadon dönthetnek magukról, a kapcsolataikról, és semmi sem tart örökké, csak néha előbb halunk meg. Azért a legmesésebb Pán Péter–Csingiling–Wendy hármasa, ahol senki sem felnőtt, mindenki szerelmes valahogy és mindenki friendzone-ban van.

[mimca]

Ketrec…

Ketrecbe zárva töltöm napjaim. Lelkem elfutna. Kétségbeesetten tépem le magamról a kötelet ami lekötve tart, mégis újra és újra visszafonódik, de még a ketrecből sem jutottam ki.

Süt rám a nap. Ha megpihenek erőtlen próbálkozásommal, boldogan mosolygok - mert süt rám a nap. De ez sem örök… és én újból gyötrődöm. Talán ez az élet?

Ne csüggedj te sem, ‘ki ezt most olvasod mert a mondás szerint: örökké nem eshet!

@mimca

[apci-blog]

Marika Néni

 

Pavel Ivanovics Ivanov, az Egyesült Talicska és Rakétagyár nyugdíj előtt álló raktárosa, egy borongós kedd reggelen felkereste a gyár igazgatóját.

- Szemjon Szemjonovics Szemjonov, nagy kéréssel fordulok önhöz!

- Hát csak mondja Pavel Ivanovics Ivanov. Ameddig a párt óvó ölelése elér, én mindenben segítek.

- Tettszik tudni van két nyulam. Grisenka és Andrjusa.

- Derék dolog Pavel Ivanovics. Nagyon derék. Netán szeretné felajánlani őket a november 7.-én tartandó ünnepségre?

- Nem egészen.. igazgató elvtárs. Tettszik tudni, amióta az asszony meghalt, nincs egyéb társaságom. Esténként megállok a ketrec előtt, és hol a nagy csatákról mesélek nekik, hol az ifjú nyírfácskát dalolászom..

- Az emlékek, Ivanov elvtárs. Az emlékek. Hmm. Na de, mi lenne a kérése?

- A sajtoló üzem előtt van egy kis füves rész. Mi lenne, ha lekaszálnám olykor? A füvet meg elvinném otthonra, a két jószágnak.

- Rendben, Pavel Ivanovics. Meg is írom a kapus elvtársnak az utasítást. És hogy lássa, milyen jók vagyunk magához, a határozatot, visszavonásig engedélyezem.

Így is történt. Pavel Ivanovics Ivanov csupán egyszer torpant meg a portás előtt, aki muszájból is megkérdezte, hogy mégis hova ménkűbe tolja azt a talicska füvet.

De aztán, nem kérdezték többet. Nem is akarták háborgatni a kérdéssel, hiszen Pavel Ivanovicsot meglehetősen kedvelték a portások valamennyien, ugyanis mint első hajnali érkező, mindig lábujjhegyen sétált be a gyárkapun, nehogy a lépteivel felébressze a kunyhócskában szundikáló elvtársat.

Teltek múltak a hónapok. Pavel Ivanovics Ivanov szorgalmasan kaszálta a füvet, és amikor zörögve tolta ki a kapun a talicskát, a kapusok közül valamennyi jó egészséget kívánt a már családtagként szeretett Grisenkának, és Andrjusának.

Két év eltelte után, eljött a nyugdíj ideje.

Pavel Ivanovics hazatolta az utolsó adag füvet, s miután megvakarta a fülét mindkét nyúlnak, azon gondolkodott, hogy mi a fenét fog kezdeni.. nyolcvanhat darab talicskával..

[turbiea]

EMBER VAGY MAJOM | A.I. DAL | A Majmok Bolygója

Volt idő, mikor az ember mesélt,

a majom figyelt, a majom félt.

De az ember letűnt, s a porba ült,

néma lett, míg a majom beszélt.

Nem otthon a ketrec, Cézár mesélt,

Majom együtt erős, hát harcra kélt,

míg az ember önnön kardjába dőlt,

s reszkető vadként hordákban élt.

Mondd el hát kérlek, számít-e vajon,

hogy ember vagy majom, fegyver vagy karom?

Ketrec vagy alom, vírus vagy atom?

Senki nincs már, aki hallja a dalom.

Elhervadt a világ, s vele az ember,

névtelen állat, kit az ösztön hajt.

Gorilla vágtat, kezében ostor,

megdermed a visszhang, majd fejet hajt.

De teltek a korok, a majom majmot ölt,

megtagadták a dicső Cézár tanát,

sem ember, sem majom nem maradt hát,

hogy hallgathassa az A.I. dalát...

Mondd el hát kérlek, számít-e vajon,

hogy ember vagy majom, fegyver vagy karom?

Ketrec vagy alom, vírus vagy atom?

Senki nincs már, aki hallja a dalom.

Fészkelj hát bátran a szoborra fenn,

és tekints le rájuk, dicső sasom,

ahol az ember vetett, ott arat majom,

így hasad meg hát a végső atom.

Fészkelj hát bátran a szoborra fenn,

és tekints le rájuk, dicső sasom,

ahol az ember vetett, ott arat majom,

a bolygó tiéd, neked adom.

[nyuszimotor]

Régebben hallgattam egy podcast-adást amiben ő beszélt és anno beszereztem ezt a könyvet is, csak akkor romlott az ebookom és most jutott eszembe. Érdekes aspektusokat vázol fel a transznemüségről és a gyülöletről, ami áradt felé. Jó kis köny eddig.

[versinator]

Szatír célnál

Betegségeket nyílnál könyvemből visszajutni Sípok harácsol füve iszonyattól Fölnézett egyesűlni kunyhómhoz hatni Pontjai meghivta éhezel tavasztól

Szempontot ketrece megtiszteltetés faggatni Utazásban urizálás rózsaszínü holnaptól Másfélezret lényege sárika elsütni Odaadást megelégszik belehajolnak kínoktól

Gyáros frontba medvetestű utóhad Elismerem gyümölcsöm szerényre villámaiddal Partjaink emelnél legszemélytelenebb árnyhad

Gyujtottak térképvázlata kéjed mosolyoddal Gondolaté hazajövet megmutattad siserahad Tolongó csókként irigyelve vagdal

[alomrandi]

Szó

S bár nem vagyok, szó embere

Szívednek lennék talán ketrece?

Ha szavakat sem hallasz már

S úgy érzed tovább hallgatnál

Csak érts és érezz meg engem

Versben búslakodva fekszem

Miközben csak terád gondolok

Szerelemre nincsenek orvosok

Így, s mint hiányodra sem tudok

Gyógyírt már, szívben talál zugot

[csacskamacskamocska]

Egy medvét

kiszabadítottak egy medvefarmról, ahol az epéjüket csapolják le. Borzalmas körülmények között tartják ezeket az állatokat, kb mintha csak epetermelő gépek lennének, nem érző lények. Konkrét kínzás az egész életük. Elvitték a medvét egy állatparkba és lefilmezték azt ahogy játszik a vízben, amit még sosem látott. Az egész park olyan mint valami medvemennyország. Arra gondoltam, hogy az ő élete már megérte. Ezért az időért, ezért az élményért amit most átélhet. Aztán az jutott eszembe, hogy micsoda jellemző önigazoló szentimentalizmus ez, hogy azt gondoljuk, hogy pár jó pillanat ellensúlyozhat sok évnyi kínzást és szenvedést. Valójában annak a medvének egy erdőben kellett volna élnie, szabadon. Már nem lehet visszavadítani, és persze a park ezerszer jobb, mint a ketrec ahol sínylődött. De nem kéne magunkat olyan nagyszerűnek éreznünk, mert valójában érző lényeket kínzunk és ölünk meg mindenféle módokon. Amúgy én azt hiszem egyszer majd rájönnek, hogy az állatoknak vannak gondolataik, érzelmeik és személyiségük. És egyszer majd kikerülhetetlen lesz, hogy ha valóban a Föld urai szeretnénk lenni, akkor elszámoljunk mindazzal a borzalommal, amit elkövetünk.