#Hasbas

[direktoriku]

Nanbagala (Janwar A./Asbon/Hasbas) - Koor Gumarang

[emster-kat]

Their parallels astound me.

[darklingduck]

Netflix literally said to Ben Barnes 'your darkling has made us so much money that we want to fly you in simply to makeout with Salma Hayek and make everybody thirst for you the last hour of the episode and never show you again even though there is a highly foreshadowed smut scene' and he was like 'where do I sign?'  The fucker. 

[fl00mie]

NO WORRIES AT ALL!! and thank you so much againn😖🤍🤍 i couldn't be happier that you like my art i SWEAR. got a lil' obsessed with him these days so i wanted to give him a proper gift, i felt a little nostalgic knowing that he stopped being a child a long time ago, i love him a lot ( •̯́ ᴗ •̯̀)

i think it's kind of obvious that i hc palette is the child ink became more fond of（=´∇｀=）

palette roller by @angeutblogo ink sans by @/comyet

[ajtostolahazba]

Anyuval tegnap este beszéltem, tök boldogan mondta, hogy sokkal jobban vannak, na mondom fasza, végre, akkor holnap tali, megyek haza, lefosom a covidot, ennyi erővel az Árkadban is elkaphattam volna, haza akarok menni. Egyszerre értünk haza a tesómmal. Anyu kint, kerdezzük: apu? Alszik. Ok. Bemegyünk, és ott mindketten padlót fogtunk. Apu holtsápadtan, erőtlenül fekszik, halkan beszél..olyan volt, mintha ott hasba rúgtak volna. Hogy ez a "jobban vagyunk"??? Hát apu konkrétan úgy nézett ki, mint akit kiterítettek. 2 percig sokkolva álltunk, aztán nálam bekapcsolt a robotpilóta. Két napja nem evett, mert nem éhes (wtf?) Anyuval veszekedett, hogy hagyja már nyugton pihenni (nagyon nehéz természet tényleg),de eközben észrevétlenül gyengült le. Igazából nem is az állapota aggasztott, hanem a depresszió, hogy ő feladja. Vittem húslevest, igazit, mondtam kimegyek tésztát főzni bele. Öcsém is kijött, ő sírt, én meg, bár belül bömböltem, csak arra tudtam koncentrálni, hogy ebből az állapotból ki kell hozni aput! Kijött anyu, mondtam ok, akkor megmondom mi lesz. Apu enni fog. Leszarom, hogy nem éhes, ennie kell. Anyu nyisson vizet a kádba, indul a karácsonyi wellness, mosson hajat, be is csavarom. A tesómmal megbeszéltük, hogy aput kiviszi fürödni, hajat mosnak, én lerángatom az ágyneműt, szellőztetek, kitakarítok. Gyönyörű idő volt. Amikor apu kijött, ezerszer jobban nézett ki, megette a húslevest is, jóízűen, vigyorgott, viccelődött is...rendesen érezhető volt, hogy itt nem a húsleves, vagy a tiszta ágy a lényeg, hanem hogy ő érezte, hogy mennyire fontos nekünk. Nem sírtam. Felvidítottam, evődtünk, ahogy mindig, ott csillogott a szemében mindig egy könnycsepp, de tartotta magát. Csak akkor pityergett, mikor azt mondta, ő ezt meg sem érdemli..mondtam neki, hogy szeretem, hogy ebbe a covidba ő nem fog belehalni és ha szeret, miattam akarjon jobban lenni! Mert szükségem van rá! És megöleltem, és olyan jó volt! És úgy jöttem el, hogy 30-án megyek ellenőrizni, hogy betartja-e, amit megbeszéltünk(leszarom milyen messze van, én megyek!) és azzal a régi, huncut mosollyal az arcán mondta, hogy neki ez volt a legszebb ajándék és becsszó mindent betart, amit megígért... És tudom, hogy így lesz!

Aztán este beszálltam a kocsiba, vagy 50km-en át bömböltem, beszéltem a lányaimmal, akik támaszaim most, mert tudják, hogy bár kősziklaként állom a sarat, ez milyen iszonyat nehéz. Hálás vagyok érte!

Most a 2. pálinkát iszom. Rendbe teszem a gondolataimat, kieresztem a gőzt. Én nem adom fel küzdelem nélkül! Nagyon szeretem őket. Megöregedni szar, de mind megöregszünk. Szeretni nem szabad elfelejteni...!

[munchausenparokaja]

(a magyar költészet napjára)

Borda Réka: Éjszaka a miniszterelnök úrral

Én nem ilyen fiatalkort akartam, mondom a miniszterelnök úrnak. Csak a gyengék beszélnek félre, válaszolja, és leoltja a lámpát.  Ő már csak ilyen: máskor meg azt állítja, aki barát, ellenség.  De hogy lehetne az, akivel egymás hajában alszunk,  annyira fázunk telente? Az olcsó tejről és a keserűség szikráiról csak mi tudunk úgy beszélni, hogy melegítsük is a másikat.

Próbálok kibékülni magával, suttogom, ahogy mellébújok.  Sosem szeretett igazán, de elhagyni sem tud. Este tíznegyven  és tízötven között rádöbbenek, hogy én hoztam a fejemre őt.  Tizenegyig helyesbítem ezt a társadalomra. Halljátok, barátok?  Itt fekszik az ember, akiben családjaink nyögik, adjátok vissza  a kontúrjainkat, ez a has emészti fel a holnapot, amit, most már belátom, nem is érdemeltünk meg igazán.

Néma jó éjszakát, szólal meg a miniszterelnök úr,  és fülére húzza a takarót. A félelemtől átizzadt paplan,  a pince mélyén hasba rúgott trikó, a megerőszakolt pizsama;  izzadságtól rogy meg az ágy. Én, születtem 1992-ben, magamban  hordom az utálatot a sors iránt: az első csapás a fenékre,  és felordíttatnak piszkos ügyeink. Csak az lehetek hát,  aminek világra hoztak? Vétkes utód, sorvadó magyar, netán ember?  Ebben a sorrendben? Miért ne lehetnék mondjuk vonal, ami körülhatárolja  a jellemtelenséget? Vagy a maga kegyetlenségében bűnbánó ország? 

Lehunyom a szemem. Hátha eltűnik, mire kinyitom. A törvényfekete  évszázad vagy a miniszterelnök úr. Inkább az utóbbi. De ránézek,  és élesek a Rubik-kocka vonásai, és szégyellem, amiért nem tetszik. Nem ezt akartam, rázom meg a vállát, mire átöleli a fiatalságom,  megszorongatja, és visszaalszik. Nagy úr ő, de az éberség még nagyobb, annál pedig csak a mi-lenne-ha hatalmasabb.

A költészetnapig közzétesszük az első közlésű verseinket a frissen megjelent Radnóti Magazinban. Olvastátok már? Nem csak 16 első közlésű vers van benne, számos érdekes interjú, beszámoló és infó a Radnóti idei évadásról. Lapozgassátok! A grafikákat és a lap vizuális outfitjét Tóth Andrej álmodta meg.

[angelofghetto]

életösztön

A filmekben úgy halnak meg az emberek, hogy fejbe verik őket, mellkason lövik vagy hasba szúrják, és elterülnek, kész, ennyi elég. Fura mód, a főhősnek minden random lövése célt ér, de az ellenfél akkor sem találja el egy sorozatlövésből egyszer sem, ha kiáll középre, és így a világ legjobb célpontja. Ha nagyon izgalmas a film, akkor súrolja egy golyó, vagy legrosszabb esetben vállon lövik, ami a következő snittig meggyógyul.

Egyszer láttam egy riportot egy pénzszállító autó biztonsági őrével. Elmesélte, hogyan ütött rajtuk egy banda, hogyan vették őket tűz alá. Hat golyó volt a testében, de volt annyi ereje, hogy parkoló autók közé húzódjon fedezékbe, és még így is viszonozza a tüzet. Szóval itt lesz nevetséges az akciófilmek dramaturgiája.

Az életösztön csodákra képes. Van itt egy történet egy nőről, aki túlélte az elképzelhetetlent: megerőszakolói 36-szor szúrták meg a testét, és 17-szer vágták meg a nyakát. És túlélte. Hogy hogyan, azt meséli el most Zsófi a sorozatgyilkosos csatornájában. Elképesztő. És én azt hiszem, mindannyiunkban kódolva van ez a kitartás, csak nem hisszük el, mert már nem kell naponta futnunk az életünkért, mint régen a kardfogú tigris elől.

Egyébként van egy mozifilm is hegymászókról, akik azt hiszik, hogy a szakadékba zuhant társuk szörnyethalt, és nagy szomorúan mennek vissza az alaptáborba összecuccolni. (Nem egy klasszikus, kasszasiker mozifilm, de rám nagy hatást tett. Még keresem a neten, de nem találom, mert nem emlékszem a címére, de ha meglesz, beteszem ide.) De az életösztön sokkal erősebb, mint gondolnánk. És ez a két hiteles túlélő történet, amit azok mesélnek el, akiknek elvileg halottaknak kéne lenniük, mert "nem volt esélyük", talán erőt ad mindannyiunknak a kétségbeejtő helyzeteinkhez, vagy a különösen rossz napjainkhoz.

[helsinkiaznyugate]

szééép

[biumutvintage]

Kusura bakma İçinde bulunduğum an Bir yarın geçmişte neyleyim Gelecekte öteki yarın Zaman dediğin hasba üç ayaklı Birinin canı ötekinde saklı Şu anın canı gelecekte Geleceğin canı geçmişte saklı

[pajjorimre]

2017, de egyre aktuálisabb!

Indítani kéne a Nélküled ellen!

[emo-smoocher]

she hasba fang I'm jumping indvdjdhb

same

[konyvboritok]

A magánszorgalmú kutyák

Legtöbbet mégis ők gyötörtek.

A magánszorgalmú kutyák!

Ámuldozva utáltuk őket.

Ez volt mégis a legcsunyább.

Sem a házat és sem urát

nem védték. Miért is dühöngtek?

Úgy hörögtek, fölhömpölyödtek,

hangjukba fúltak, a buták.

Aki csak utcájukba ért,

szaggatták volna cafatokra,

csontját mindet megropogtatva,

külön-külön leszopogatva

egy köhejért, egy zörejért.

A magánszorgalmú ebek.

Ahogy végigfutva a láncot,

két lábra állva azt a táncot

járták: vért, vért, vagy megveszek.

Ahogy az éji falun át

morse-mód híreket csaholtak:

messze beadva élőt-holtat

s mert nem téphették le a holdat,

zokogtak, szörny kanik s szukák!

Ez volt mégis a legcsunyább.

A magánszorgalmú dögök,

a nyívók-sívók, hogy a gazda,

ő rúgta őket végre hasba:

coki pokolba, ördögök!

[extraordinarymreast]

Lehet, hogy csak a tagok gyűlése volt!!!

[kunikame]

IM STARTING TO FEEL LIKE DEUCE ALSO HASBA CRUSH ON Y/N ON UR SMAU😭😭

LAURLLLLLL