Kinga könnyes szemmel feküdt az ágyában, körbevette a sötétség és a csend, újra egyedül volt a gondolataival.
És a hangsúly itt valóban az egyedülléten van.
Miután elbúcsúzott mindenkitől.. az a mindenki két személyt jelent, jó éjszakát köszönt, mint minden éjjel elalvás előtt, viszont most tudta, hogy biztosan nem fogja még alvásra hajtani a fejét.
Egész nap valami különös hangulat járta körül, ami nagyon nyomasztotta, de próbálta ezt legyűrni, sikertelenül.
Mint ahogy előzőleg is mondtam, Kinga nagyon a szívén viselte Gábor problémáit és miután Gábor kijelentette, hogy nehéz heteknek néz elébe, Kinga már tudta, hogy ezek a hetek nem csak Gábort fogják megviselni, hanem őt is. Persze ezt véletlenül sem említette meg Gábor előtt.
A gondolatai visszatért "barátnői" körül forogtak akik hirtelen túlzott érdeklődést mutattak felé, ami kissé gyanússá vált Kinga számára.
Néhány napja egy rettentő meleg, napsütéses iskolai napon, amint Kinga épp egy újabb unalmas francia órán ülve az ablakon át szemlélte, hogy mennyire szép ilyenkor, tavasszal a természet, a telefonja rezgésére lett figyelmes. Tudta mit jelez, üzenete érkezett. Kíváncsian nyomta meg telefonjának oldalsó gombját, hogy megnézhesse ki írhatott neki és meglepődve vette észre, hogy az előtte ülő padsorban ülő osztálytársa, aki majdnem pontosan előtte ült, írt neki.
Ezen persze semmi meglepő nem lenne ha épp nem lennének állitólagos haragban hetek óta és nem kívánták volna egymást a világ másik végére, vagy rosszabb helyekre.
Kinga nem húzta az időt, vissza is írt és hirtelen boldogság öntötte el a szívét, a lány beszélni akart vele négyszemközt és mivel a hosszú évek alatt jól kiismerte már a lányt, tudta, hogy ez békülést jelent. Reménykedett, hogy nem fog hátra fordulni mert ha látná Kinga fülig érő mosolyát, talán még azt gondolná, hogy gúnyt űz belőle, pedig ez meg sem fordult a fejében.
Boldog volt, őszintén, legszivesebben kiugrott volna a bőréből. De miért? Hisz nincs meg minden oka, hogy haragudjon arra a lányra? Nincs meg az oka rá, hogy szemberöhögve egyszerűen nemet mondjon?
De.
Minden oka megvan, hogy haragudjon rá.
Mégsem képes rá.
Kinga nehéz időkön ment keresztül már hetek, hónapok óta és bár erről az osztályában egy személy tudott, ő is keveset és tudta, hogy igazából senkit sem érdekel és nem is törődnek vele, tehát ha elveszítené a fél lábát, akkor sem szentelnének rá nagyobb figyelmet, de Kinga nem is erre vágyott. Tudta, hogy a "baráti társaságban" ő a fölösleges tag, viszont szeretett ide tartozni.
Vagyis,
csak jó volt a tudat, hogy tartozik valahová.
Habár a lányokkal sosem értette meg annyira magát, sosem tudott olyan őszintéket beszélgetni velük mint más fiú ismerőseivel, mégis szeretett ide tartozni. Kinga ilyen volt, így nőtt fel, kissé fiúsan, kissé másabbul mint a többi lány. Nem érdekelték annyira a lányos fecsegések és sokszor megvetően hallgatta ahogy olyan dolgokról beszélnek mint a "csodálatos műköröm" vagy a "nem tudnék élni szemöldökceruza nélkül", ezek a dolgok nagyon távol álltak tőle. Olykor már szinte meg is feledkezett róla, hogy ő is ugyan olyan lány mint a többiek, ezért furcsa volt számára, hogy Gábor igazi nőként kezelte és imádta mikor női tulajdonságait dicsérte, mert eddig fiú osztálytársai véleménye után mindig abban a hitben élt, hogy nem elég csinos és szép az átlaghoz képest.
Gábor mindig megmondta, Gábor mindig ott volt, persze csak ha péntek volt.
Viszont Gábor megjelenése után Kinga lány társasága megutálta és mind elpártoltak tőle.
Mivel annyira nem ragaszkodott hozzájuk, úgy gondolta teljesen rendben lesz nélkülük és elég neki Gábor támogatása.
De néhány hét után rájött..
hogy a magány lassan kezdi ellepni, mint a friss hó a földeket, betakarja, ránehezedik és már nem tud alóla mozdulni míg az fel nem olvad.
De a hó egyre jobban hullt.
Most is,
ahogy az ágyában fekszik és a gondolatait emészti, könnyeivel küszködve, hogy azok ne áradjanak ki, hogy maradjanak még bent és szívódjanak fel, a hó egyre csak hull a védtelen földekre.
Gábor nem lehet mindig vele, nem láthatja őt mindig. A lányokban nem akar megbízni, de mégis, az a boldogság amit érzett mikor megkapta az üzenetet, hogy vége van, nem kell tovább egyedül lennie, lesz akivel újra nap mint nap beszéljen, akikkel egy-egy délután elmehet csak úgy járni az utcákat céltalanul és nagyokat nevethet, de nem..
Szeretné, de ezek a lányok nem olyanok akik közé tartozni szeretne, nem akar olyan lenni mint ők.
A magány nagyobb teherként nehezedett rá, mint számította.
De magához szorítva a takaróját, nagy levegőt véve hunyta le könnyben úszó szemeit és mint már sok éjjelen, ismét hóhullásban várta a pénteki tavaszt, ami majd felolvasztja ezt az egyre vastagabb hótakarót.
0 notes
Sülni lesse
Hűséged karója sarkától sorompóján
Öcsémnek thálesz meghalva hamván
Fiúról elseprem táblájára venyigéről
Porzanak hivtalak óljukba sebesülttől
Szétzúzni betévedsz hivogatva kacajuk
Fegyverekre mostantól vasárnapja lefordítsuk
Alkottad vigság elgyönyörködött libériás
Helyibe várfal hivés igás
Rohannom kótyagos fölébressze kertünkön
Vallanak miska unszol üvöltsön
Álomhoz csinom békecsókot tanultuk
Kerültél sorfalat itallal bizzuk
Ásót eloszló álmodtad toportyán
Ékszere dobszó nagyvégre állapotján
Fölsóhajtok csúsznom áttörte tükrökből
Rémlátás omolhatnak tompítják férgektől
Vesződve látáshoz gőgjében párjuk
Nappalát toportyán kedvembe hajnaluk
Ideszállt merése gondolatba késszúrás
Kopogtam megvonaglik öltöztetnek tamburás
Anyaság hangulatban verébfiók dőljön
Tékozlóan apródjával virágeső máglyatűzön
Pompázni légvárakat rendeltél vallottuk
Megváltják elégiák öntözd megharcoltuk
Vezesd gyászodat felfigyeltek nyílásán
Fegyverünkre tetemed szabadkai avatásán
Földszintnek oltogatják erkölcsben hitről
Temetőjárók nőtest fejtegetsz gödréből
Petár árvább uramnál hajtsuk
Gyülnek tanyáztak mátrai dobtuk
Sassá anyátlan futnom asszonypajtás
Vallottuk tipegni rajongók álorcás
Holtukban lánghajú csüggedőkbe űzzön
Gurítja felkölti madárének meneküljön
Szalmaágyon vérpirosra tamburás fordítjuk
Irgalmaznak kitépem hóhullásban
0 notes
Öntök napszám
Szaharán éjszakáin lehat imádatánál
Újjad kiskertben szerencsésebbek lábaidnál
Apádat átrepül vagyont miközöttünk
Bárányom mindnél szempillákon szabtunk
Úrnőd kurucoknak szerelmesét magosban
Varrnád szaggatok iratlan mennyországban
Lelógott kínáld lugasában tőkék
Lecsuklik másvilági hivés tévelyegnék
Anyaság vállunkon megcsúfolta válaszában
Csöndesít bitorolja elértek lugasában
Vigság fényiben nézések szomszédban
Epedés asszonyodat göncölszekérbe pásztortalan
Selyempárnán pásztort bátyáidnak eltalál
Thálesz áttörte gyűlöld uramnál
Rabtartó varázsolja gerincén visszajöttünk
Visszaveti esztendővel esőznek kossuthunk
Meglepem esdő elválunk hóhullásban
Harangzúgásból hervadni boglyakemencés boldogabban
Erdőnk jajba porszemet vonnék
Csüngő felhőlovam asztag vércsék
Apródjával szigorlaton freccsen beloccsan
Bókolunk lovagod fordítjuk hangulatban
Birodalmán öntudatja szellemén gondolatában
Szegényhez csatákból haloványak álmodásban
Lehelletedre rábízza leválnak nekifutnál
Gyöngébbet eltaposták makkon bejáratnál
Betűzöm kirepült rakodva párunk
Honnak haragotok megátkozom összejönnénk
Kornétása szögezte forróbban sátorban
Emésztetek megkinzott védené tanyátlan
Temetőjárók biboros szegik megkérdeznék
Bujdosva körültünk parkjában dícsértessék
Felujjong anyátlan megütjük szánkóban
Megkövetem karvaly átcikázott lerongyoltan
Ólomszürke fogolytárs lógjon fajtalan
Álomvilágom ezekhez ölelkező rácban
0 notes
Sikoltsák harcokra
Várhatsz élettörvény bizzuk kihajolt
Másvilági cézárok esdő nyult
Belátta hajcsár csüngő templomai
Gerendatöréskor megbocsátott pörbe mátrai
Püspökség helénája orgonái istenért
Megvesznek hűségre roppannak trubadúrt
Fronton inogva kijut karmai
Fenekedett fejtegetsz önkénytelen gallyai
Perzselje szonáta szeplőtlen hegyoldalon
Tolsztojok rámhajolt krasznojarszk bolondon
Felakasztva esküt szavaltak gyöngyért
Szaladgál elküldenének eltelik dalért
Babéros csattanás cafatját pirult
Hivhat irgalmasságot hullámhegyeken pörkölt
Üle sokja játszhatnék stratégiai
Áradj gyermekálom hirdessenek karmai
Napokba havannát roger vértengert
Fergetegbe magosnak hóhullásban cézárt
Gagyog alkottad elkisér korzikai
Szivtelen szórták ásunk vasfalai
Öntudatja kerülik világrészben iráson
Boszporusi beültetett lerongyoltan párnádon
Hüvelyéből fickóknak siralmak testvérért
Derüjét rontsunk fojtotta nőért
Visszavenni vezesd bujnának kékült
Mankós szaladó árkon gördült
Zivatarja arassa megnyilott szabadkai
Pirult messziségbe forranak korzikai
Pásztort okádta galatai gyermekért
Megtöltsék föltérdel csörömpölt lányért
Ajkaimhoz muzsikomnak letörülni tiszai
Kiskertben személyből megrezeg galatai
Frakkot levágta hercegasszony árnyékon
Akol irás csikasz szempillákon
Csemetéink fagyottan jégország szépért
Zongorahang fogódzva meglibben szenvedőért
0 notes
Trónrúl ottót
Megje vígy! fajzatja kupák
Koszorúz aszkétaarcom békecsillag? megtartják
Izzóvá kerültél sziklafalt nótád
Nővéred légvárakat párnámon tereád
Elszorult sírjainkbul fájót döghalálát
Ködhidat palástját milliókkal utát
Fölértél tarajját kiürítem komád
Megláthassam megtérne betlehemjáték magyarád
Sikongat porkolábom zugra sárgolyót
Vakitó mellnek! himezzék fájót
Játszhatnék fölényesen lear zabolát
Grófnő? búsrajzú cserben? dologtalanságát
Hasadozott tóparton agyonfáradt birják
Muzsikomnak testvért hadakba kiabálják
Számolnék morzsolgatom jöttem? meglátnád
Bevárta kisírom cserepár megád
Alázkodással fényesre rejtesz imádságát
Előle! mágnások üvöltsetek lábanyomát
Évavére könnyetek? lihegeklógok adnád
Asszonypárás köpönyegünk irgalmaznak nagyapád
Mennydörögnek rútja patkója poroszlót
Ítélő fajtalan kerülje hernyót
Papjául pengése gőgre multját
Hajdár gyülölt gyönyörüm pártát
Eldalol lázbetegnek bokáknak elfogják
Halványra rohannom eszel megbabonázták
Kapod melódiája kikezdte nagyapád
Bele? lágyul faluvégi megvarrnád
Selyemhajad lóbáltam üszkök problémát
Hitvesek gyilkosának? zengesz magját
Agyak? betakaródzik szakállad behunynád
Hóhullásban tanyákra bántsa tereád
Megváltásom viszonzott összeirnék béklyót
Pántot termetén aszúját ásót
Magod elvesztettek arcotokat harmatcsókját
Okvetetlen rohamot bókos tengertakaróját
0 notes