#Házhoz megyünk

[habkeinb0ck]

Látom jönni. Most megyünk házhoz

Nálunk ma van a karácsonyi party. Kb erre számítok

[algebraicvarietyshow]

mountbatten-windsor ház

a mai naptól ugyebár új uralkodócsalád van az egyesült királyságban, mert ez már csak ilyen, a nevek a patrilineáris örökléssel mennek tovább, lehet ideje lenne ezzel is kezdeni valamit. és hát túl azon, hogy ennek minden komponense csak a történelem különböző pontjain egy ésszerűnek tűnő lecserélése volt valamilyen német királyi családi névnek (a windsor-ház ugye eredetileg szász-coburg-gothai, csak közbejött az első világháború; a mountbatten az fülöp herceg anyai ágú nagyapjának a neve - mondjuk ők is eredetileg battenbergek; fülöp eredetileg a glücksburg-házhoz tartozott; és hát ha még visszább megyünk, a szász-coburgok a hannover-házba házasodtak be viktória királynő idején, bár hogy még komplikáltabb legyen, viktória anyai ágon maga is szász-coburg volt, azaz az első unokatestvéréhez ment hozzá), a lényeg az, hogy ez a mostani gyakorlatilag a dán királyi család leágazása. fülöp herceg dédapja, azaz károly ükapja ix. keresztély dán király volt, aki egyben szintén ükapja ii. margit jelenlegi dán királynőnek (azaz akkor ők harmadunokatestvérek? azt hiszem igen). egyébként a belga, a spanyol és a norvég uralkodó is ix. keresztély leszármazottja, szóval szinte minden megmaradt, valamire való európai monarchia tőle származik, ami jó ok lenne arra, hogy európát _dán uralom_ alatt végre egyesítsük, mindent vissza, iii. károly adja szépen vissza a koronát a harmadunokatestvérének, minden brexittel kapcsolatos probléma értelemszerűen megoldódik. és a borgen is még érdekesebb lenne.

[videkma]

„házhoz mentek” a szolnoki bűnmegelőzési szakemberek

Szolnokon folytatódott a rendőrség vagyonvédelmi programja, a „Házhoz megyünk”.

(more…)

[magmat78]

Már megint a Fecske. Köszönjük MÁV. 😒 A bizottsági ülés után irány vissza kampányolni! Keressen minket kitelepüléseinken vagy hívjon és házhoz megyünk! 📞 06 30 210 5162 Hajrá DK! 🇭🇺🇪🇺 #magdicsmáté #teamdobrev #dk #pest10 #előválasztás (helyszín: Pesti Vármegyeháza) https://www.instagram.com/p/CS81ucBsL2puasN9VH_3oLBYAC_QbwBnV0-1lM0/?utm_medium=tumblr

[kekturazunk]

OKT-05 Tapolca-Badacsonytördemic

Nyári tervünk, hogy megcsináljuk a Balaton közeli szakaszokat 1-1 csobbanással és persze borozással egybekötve. 

Májusi állomás: Tapolca-Badacsonytördemic szakasz. Elindultunk a világ legjobban szervezett közlekedési eszközével egy pénteki reggelen hajnali fél 8-kor. Az előző esti szülinapozás nyújtotta pálinka és bor élmény külön segítség volt az elindulásban. A Déli pályaudvartól nemistudommelyik állomásig nem volt semmi probléma, azt leszámítva, hogy egyikünket megbüntették, mert nem volt elég megfelelő a jegye, másikunk pedig nem pontosan és rendeltetésszerűen használta a maszkját - utóbbiért nem járt büntetés, csak beszólogatás. Szóóóval a nemistudommelyik nevű állomáson felsővezeték szakadás történt - mi más? - és így ott dekkoltunk perceket, ami azt eredményezte, hogy lekéstük a csatlakozást Balatonszentgyörgyön. 

Alapvetően nevetséges, hogy az ember a legjobban szervezett és karbantartott közlekedési eszközével úgy jut el Budapestről Tapolcára, hogy végigjárja a Balaton DÉLI partját, majd átszáll kétszer! és így! eljut Tapolcára... 

Na de ennyi elég - egyenlőre - a tömegközlekedésből.

Útközben egyébként még kaptam szülinapi ajándékot is, ami egy túrabot és OKT-s tészta: 

Megérkeztünk Tapolcára és elindultunk kéktúra utunkra. Vagyis hát mivel 1 óra volt és még csak a délelőtti banánon voltunk túl, így beültünk ebédelni, ahogy a mellékelt kép is mutatja. 

Ebéd után tényleg elindultunk a Szent György hegyre. Sokáig kellett menni sajnos betonon az autók mellett, míg elértünk a hegy lábához. Útközben néztük a tanúhegyeket és beszéltünk a vulkáni tevékenység nyújtotta természeti képződményekről mint például a bazaltorgonákról. 

- Szerinted erre a hegyre hogyan megyünk fel? 

- Elég magas, szerintem körbe - körbe. Tuti nem nyílegyenesen. 

- Hát, jó. 

Végre beértünk az árnyékos kis keskeny útra, ahol nagyon sok lugasos házikó mellett mentünk el. Első pecsételő hely A turistaháznál volt. A lenti képen a turishaz_V1.jpg látható. Na itt nincs se pecsét, se semmi, ami házra utaló jel lenne. Ha kinyitod a ház (?) ajtaját (?) ki volt írva hogy “ivóvíz”, de víz sem volt. Igazából semmi, egy kis átverés csak. 

Cserébe a nyilak mutatták a helyes irányt a turisthaz_v2-höz. Hamar odaértünk a házhoz, ami tényleg ház, az asztalán még víz is volt, csak kár, hogy nem lehetett bemenni a házikóba. Nem láttunk pecsétre utaló jelet, így mentünk tovább, mert már nagyon kíváncsiak voltunk a bazaltorgonákra. Valamint tudtuk, hogy ez a szakasz lesz a napunk legnehezebb része. 

Így is volt! A bazaltorgonák nagyon szépek, főleg, hogy egy kis mini sziklás-viharos-köves hegységen kell felfelé menni 45 fokos szögben - szerencsére csak 7-8 percen keresztül. Nem vészes annyira, de azért nem is olyan amit az ember kétszer szeretne megtenni egy napon belül... 

A kép sajnos nem adja át az élményt és a nehézséget. És azt sem, hogy miután túljutottunk az orgonasípokon, eszünkbe jutott, hogy ha itt sem volt pecsételő hely, akkor valószínűleg mégis a turisház_v2-nél kellett volna lennie. 

Kis fejünkben az a megoldás született, hogy csak egyikünk fog visszamenni a “viharhegyen” át a házhoz bélyegzőzni táska nélkül. 

Én voltam a szerencsés, önkéntes jelentkezőként aki visszament. Ugye úgy írtam fentebb, hogy 7-8 perc volt ez a szakasz, és így 15-20 percet adtam magamnak a teljesítésre. Elindultam, de előttem volt egy család - két kisebb 4-5 éves kislánnyal és az apuka hátán volt még egy cuki kisfiú is - akit megelőztem, és siettem az úton lefelé. A turishaz_v2-höz leérve realizáltam, hogy a bélyegző igazából nem lehetne szemretűnőbb helyen... gyorsan bélyegeztem, kicsit szárítottam, hogy szép maradjon (😀) majd éppen meg is érkezett egy osztálykirándulás, akiktől menekülni kezdtem vissza a viharhegyre az orgonasípokon át a hegytetőre. 

Szeretek felfelé menni a hegyen - főleg kétszer egy nap, egymás után. 

Útközben visszafelé ismét találkoztam a családdal és a kislány ezt mondta az anyukájának, mikor elhaladtam mellettük: “Anyaaaa! Ennek a lánynak az a hobbija, hogy fel-le szaladgál a hegyen?” 

Nagyon édes volt, rámosolyogtam és mentem tovább. 17 perc alatt teljesítettem is a távot, bélyegző mission accomplished. 

Ezután már tényleg nem volt hegymenet felfelé adta nehézség, csak ámultunk a látványon amit a Badacsony és a Balaton nyújtott, így mendegéltünk a szigligeti vár felé. 

Nagyon szép tényleg ez a szakasz. Csak 17,2 km, de rengeteg szőlőültetvény, lugasok, tanúhegyek kísérnek az úton.

Őszintén szólva, a szigligeti vár kissé messzinek tűnt és nem igazán akarta a  kedvünk, hogy azt is megnézzük, inkább már megkóstoltunk volna egy finom bort, főleg ennyi ültetvény mellett elhaladva. De az útvonal nem engedte. Ismét a betonon kellett sétálnunk egy jó darabig, a főutat is érintve és mégis elértünk a várig, de - tényleg nem bánva - csak az alját kellett érinteni. 

Második pecsét egy boros pincében volt, hol máshol? 

Az utolsó szakasz Badacsonytördemicig csak kb 4 km, szintén az úttesten haladva. Már nagyon fáradtak voltunk. Ilyenkor csend van, hát vagy nyávogás, hogy “én ezt nem bírom”, de bíztatott a tudat, hogy eszünk és iszunk valami nagyon finomat. 

Utolsó pecsét a vonatállomáson volt, ahol a társam rájött, hogy a világ legjobban szervezett és karbantartott tömegközlekedési eszköze nem indít a mai napon több járatot Budapestre. (18:20 óra volt.) Cserébe busz indult 18:25-kor, amit futással és idegeskedéssel elértünk. Az elején annyira futottam (?), hogy belerúgtam a térdemmel egy beton alapú virágos kertbe, így a térdemen is megjelent azóta a kék túra turistajelzése. But no worries. 

A buszt ugyan elértük, de nem volt nálunk elég készpénz. A sofőrbácsi nagyon kedvesen felengedett minket a buszra, majd Révfülöpön megállt egy atm mellett, ahol tudtunk kivenni pénzt. 

A busz menetideje 3,5 óra Badacsonytördemicről a Népligetig Veszprém felé. Így tehát ezen a napon tulajdonképpen tettünk egy Balatonkört a vonat, a lábunk és a busz erejét kihasználva. 

Sajnos a hőn áhított borral öntözött vacsora elmaradt, de még jó, hogy hamarosan következik a két naposra tervezett Badacsony szakasz. 🥾⛰😉

[magaseletahegyen]

Meleg van, de csak akkor ha megcsinálod.

Így foglalnám össze a fűtési rendszerünk lényegét.

A költözésnél fontosnak tartottuk, hogy független rendszerünk legyen - fel sem merült, hogy felhozzuk a gázt - én mindenképpen fával akartam tüzelni. A környék tele van vele, bármi is történik (a bármi alatt olyan dolgokat értek, mint apokalipszis, totális háború, a civilizásció vége), meleg mindig lesz!

Meg hát az is rohadtul jól néz ki, mikor a lobogó tűz vörösre festi a nappaliban a fehét falakat. Ezért lett kandalló. Vízteres ráadásul, mert a nappalin kívűl máshol is szükség lenne a melegre, ezért lényegében vizet melegítek az év felében minden nap: van egy 500 literes tartály, amit először felnyom a kandalló vízköre, majd ez kimegy a radiátorokba, melyeket sikerült többé-kevésbé megfelelő helyekre felszerelni. Így van meleg!

Végül is működik, 20-24 fokot tartunk vele egész nap, reggelre hül csak ki kicsit a pecó, de ez attól is függ, meddig vagyok fent este és meddig szórom rá a fát. Meg attól, hogy a ház be van-e szigetelve, eddig nem volt, de nyáron hál’istennek ezt is megoldottuk: 15 centi került a fronton lévő falakra, így az eredetileg 22 centis falakat feltornásztuk majd’ 40-re. Az alsó szinten a konyhában meg a nappaliban már nem fúj át az északnyugati szél. Szpojler alert: a tetőtérben, ahol alszunk még most is átfúj!

De legalább lélegzik a Ház, ide baszki nem kell külön szellőztetöket fúrni a kandalló miatt, van oxigén rendesen. A nyílászárók is fából vannak.

(ilyen, mikor a Teremtés Oszlopai ráégnek az üvegre)

Visszatérve a kandallóra: szeretem meg minden, de azárt van hátránya is, kurva sokat kell takarítani. Minden reggel ki kel pucolni, hamut kivinni, fát behozni, üveget letakarítani, mindent összesöpörni. Mindig. Feltéve persze, ha meleget akarunk. Ez a legtöbbször könnyen megugorható, de mikor piszok másnaposan kelsz fel a hidegben, akkor lehet azért utálni a rendszert rendesen. Vagy betegen: az a kedvencem.

A fát is fel kell hordani, amit előtte elfűrészelünk, behordunk a tárolóba, ahol felhasogatjuk, majd onnan feltornázzuk a házhoz a tető alá, hogy szar időben ne kelljen már messzi menni érte. Mint például ma: 2 fok, szállingózik a hó ami néha esővé módosul, tök sáros minden, fa alig van fent, szóval be kell öltöznöm, Japót beröffenteni és hordhatom fel a fát...

A másik probléma, hogy ha nem vagyunk otthon, nincs meleg. Jól át kell gondolni mikor hova megyünk és hogyan lesz begyújtva, mert elég szar este 16 fokra hazaérkezni és akkor nekiállni rendszereket üzemeltetni.

Szóval: jól gondold meg a kandallót!

A post shared by Magasélet a Hegyen (@magaseletahegyen) on Jan 8, 2018 at 11:12pm PST

[hirzilla]

„Házhoz megyünk” bűnmegelőzési program Békés-Dánfokon

[onsieluenkeli]

Az ápolásról jutott az eszembe.

Emlékszem nálunk az orvos csupán csak 2 hónapot jósolt a nagymamámnak, és 7 év lett belőle. Az utolsó évet 90%-ban végig virrasztottam az ágya mellett. És emlékszem milyen sokszor fogadtam meg éjszakánként magamnak, hogy egyszer ezt az egészet tényleg majd "kipihenem".

Az első héten fel sem fogtuk ez mekkora kihívás lesz majd. Fogalmunk sem volt arról mekkora teher, és milyen komoly felelősség. Csak annak örültünk hogy újra velünk van, itthon, és él, és békésen pihenget.

A háziorvosunk annyira túlterhelt (4×több a betege van, mert túl sokan iratkoztak át hozzá), hogy a 7 év alatt talán ha egyszer jött ki a házhoz megvizsgálni a nagyimat. Egyszer látta. De azért persze segített, és kiküldött hozzánk egy főnővért, aki egy kis plusszért cserébe 6 hónapon át hetente jött segíteni és minden fontos ápolási tudnivalót átadott. Talán neki is köszönhetjük azt, hogy a Nagyim nem halt meg. A nővér pedig egyéb alapítványok telefonszámát is megadta, azok pedig eszközök beszerzésében voltak óriási segítséggel, illetve a Hospice is kapaszkodónk volt. Később Németországban élő rokonok küldtek nekünk maszkokat, kesztyűket, fertőtlenítős cuccokat. Ezek nélkül, szerintem nem bírtuk volna olyan sokáig.

Nagyon nem mindegy hogyan telnek a napjaid egy beteggel, és úgy hogy közben te se menj tönkre, és neki is megmaradjon a méltósága, egy kis nyugalma... Nem mindegy hogyan mozgatod, segíted, itatod, eted. Nem mindegy milyen ágyon fekszik, milyen fertőtlenítőket használsz, kötszereket. Nem mindegy mikor, hányszor, és meddig. Nem mindegy hogyan kommunikálsz, és hogyan állsz hozzá. És még a higiéniás szabályok is felerősödnek. Naponta kell akár többször is a komplett ágynemű csere, azonnali mosással, akár 3x mehet a mosógép, és a vasalás. Alig hogy az egyik mozzanatot befejezed, már jön a másik, és ez szünnap nélkül eltarthat akár évekig. Sokan egy katétert sem tudnak elzárni. Vagy egy gyógyszeres üveget felnyitni. Elég egy kicsi fertőzés és az egész otthonodat olyan szag lepheti be, ami a hullaházakban van. Télen 1 órás szellőztetés = Szibéria.

Magyarországon beszerezhető ápoláshoz szükséges eszközök egy része használhatatlan, vagy pont valamilyen okból csak keveseknek segít, vagy pont neked nem. Egy laikus szerintem simán bevásárolna értelmetlen cuccokat, és költekezne feleslegesen... Nekünk a nővér tapasztalata segített abban mit vásároljunk, mit kérjünk, mi az ami tényleg csökkentheti a terheket... Dupla annyiba kerül a beteg, ha tényleg mindent a legjobban akarsz megcsinálni, mint a kapott nyugdíj. A családi besegítés és az ötletek ilyen esetekben nélkülönözhetetlenek.

Az idősotthonknál pedig a várólista 3-5 év is lehet akár. Sokan ezt sem tudják, és tényleg azt hiszik, hogy az utolsó pillanatokban mindent sikeresen el tudnak intézni.

Amikor a kórházból hazaküldték a nagyimat, egy orvostól nem várhatod el hogy felkészítsen mindenre. Órákon át beszélgethetne veled. <- Ez nonszensz a világon mindenhol. A beszélgetés helyett mi egy A4-es papírt kaptunk, azon volt leírva az otthonápoláshoz a segítség, de hiányoztak az ábrák, a részletek, és a pontokba szedett információk. = Az a papír nem sokat ért. Az eltelt évek alatt mi majdnem mindent a netről szedegettünk össze morzsákban, illetve a nővért hívtuk ha baj volt, vagy a mentőket, vagy az ismerősöket. Ha nem létezne az internet, ha nincsen nővéri és Hospice segítség óriási bajban lehettünk volna.

A törvény ad lehetőséget az otthonápolt demenseknek hogy egy évben egy-egy hetet kórházban töltsenek. Azért, hogy az ápoló is tudjon pihenni. Ez az idő amúgy a gyógyszerbeállításokra is kivállóan alkalmas. - Mi csak egyszer éltünk ezzel a lehetőséggel, azért mert attól féltünk hogy nem fog tudni visszaszokni a nagyim. És tényleg kellett, mert iszonyúan fáradtak is voltunk. Az orvosa azonnal rábólintott, nem kellett könyörögni neki, és 10 napra fel is vette a kórházba.

Egyszer pedig hajnali 4-kor hívtuk ki a mentőket. A nyugtató fordítva hatott, és teljesen bepörgött a nagyim. Az ágya szélén ültünk 3-an, mert leakart ugrani a helyéről. Nem bírtunk el vele. Emlékszem a mentős mosolyogva és megértően magyarázta azt, hogy ez sajnos a "normális" az Alzheimernél, és megtörténhet most már akár minden éjszaka is. Felajánlotta hogy beviszik a kórházba, és valszeg lekötözik, de reggel már küldeni is fogják haza, mert többet segíteni sajnos ők sem tudnak. Az orvos még annyit tanácsolt, hogy próbálgassuk a gyógyszereket, tippelgessünk mert más időpontban, a kevesebb talán többet ér. - Mi elnézést kértünk azért mert lefoglaltuk a mentősöket feleslegesen, de erre azt mondták, hogy az ilyen hívások valójában nagyon gyakoriak náluk, és ők is tudják milyen nehéz egy demenssel. Azt kérték hogy ne hibáztassuk magunkat, nem kell bocsánatot kérni, mert nem mi tehetünk arról hogy nem ismerjük a betegség váratlan fordulatait. És még szerencsések is vagyunk, mert másoknál az agresszivitás miatt brutális tud lenni a demencia.

Azután eszembe jutnak a többi idősek. Miután megtudták, hogy a nagymamám ápolásra szorul, az összes idős ismerős és a rokonaik mágnesként tapadtak ránk. Hírtelen kiderült hogy sokkalta több a nagyon beteg, és alig-alig van segítségük. Voltak olyanok akik tanácsokat adtak, tapasztalatokat osztottak meg velünk. Idővel pedig azt vettük észre, hogy mi kezdtünk el tanácsokat adni. = Az emberek egymást segítve boldogulnak.

Hetente, naponta hívtak telefonokon 📞📱. Tudjátok nem telt el úgy hónap és talán hét sem, hogy valaki sirva-pánikolva ne kérte volna a segítségünket. - segits mert nem záródik a katéter, segíts nővért találni, segíts mert nem tudom felültetni, segíts mert nem tudom kicserélni az ágyneműt és úszik minden, segíts mert nem tudom megetetni, segíts mert nem tudom kinyitni a kva gyógyszeres flakont, segíts mert nem tudom hogyan működik, segíts mert elesett az udvaron, segíts mert köhög és fuldoklik, segíts, segíts, kérlek maradj... meghalt... segíts, mert nem bírom lecsukni a szemeit. - Ezek mind megtörténtek velünk.

Volt egy idős házaspár. Az egyetlen lányuk külföldön, ők pedig itthon magányosan éldegéltek. Az asszony egy hideg őszi délelőtt kibotorkált a kertbe, és elesett. A férje nem tudott járni, nem tudott a telefonig sem elmászni. A házuk ablakából nézte órákon át ahogyan a felesége kint a hidegben és a sárban a földön fetreng. Úgy dél 12 körül egy szomszéd vette észre mi történt náluk - Iszonyat. Utána már összefogva, sokan próbáltak besegíteni nekik. Olyanok, akiknek szintén volt otthon ápolandó hozzátartozójuk. De ha azaz idős házaspár csak egy kis időre is magukra maradt, csupán csak egy pár órára, 100% történt velük valami. -> A beteg öregecskéket már nem lehetne, nem szabadna egyedül hagyni! - Igen, sok velük a gond. A gyerekük? Felhívtuk, és elmondta, ő többé már Magyarországra nem jön, és nem érdekli sem az örökség, sem a temetés...

A Karácsonyt pedig azzal kezdtük hogy 3-an körbetelefonáltunk minden kis időst, akik sírva kívántak ünnepeket. Karácsony másnapján kora reggel pedig újra körbetelefonáltunk, mert attól féltünk valamelyik meghalt vagy öngyilkos lett. Mi így ünnepelünk évek óta már. Aggódva.

- Idő kell hogy az ilyeneket is feldolgozd, és kipihend.

Azután most a múltkor jött a hír hogy a kórházak hazaküldik az ápolandó betegeket.

Nekem erre egyből keresztbe állt a gyomrom, mert tudtam hogy megint lesznek 📱📞 telefonhívások, és segítségkérések. De most a Covid19 a másik komoly probléma, és ez azért nem vicc, és nem játék. Azonnal megbeszéltük azt, hogy most az a legjobb ha nem kockáztatunk, és nem megyünk sehova. Maximum csak telefonon segítünk annak aki kéri.

- Hála az égnek akik felhívtak minket, szintén tudták ezt, és nem is hívtak át magukhoz, de telefonon keresztül is bőven eléggé ki voltak borulva, tényleg szívfacsaró volt őket hallgatni. 0% tudás és tapasztalattal kellett mindent megcsinálniuk, és még magukhoz sem tudnak hívni senkit. Volt olyan is aki pont minket cseszett le, és rajtunk vezette le az összes feszültségét mert "nektek bezzeg megy az ápolás". Pedig nem győzöm mesélni. -> Ez nagyon nehéz. Mi is végigjártuk és kitapasztaltuk ugyanazt az utat. És a kórházakban is detto ugyan ilyen nehéz, az kórházi ápolóknak is minden.

Felelősnek lenni egy másik ember életéért sohasem könnyű. Beteg pedig lehet bárki, és bármikor.

A nagyim halála után a feleslegessé vált segédeszközöket, és az ápoláshoz való cuccokat tovább adogattuk. Semmi sem került a szemétre. (Ezeknek egy részét alapítványi segítséggel szereztük, és külföldről is).

Örülök a Covid 19 miatt ez is téma lett Magyarországon, és örülök hogy a rohadék járvány mellett elkezdtek felnyílni a szemek, és sokkalta jobban érezhető az ápolók felé megértés. Már ideje volt. És a vírus után is lesznek betegek, fáradt nővérek, és otthoni ápolás is. Egyszer mindenki leroggyanhat. Én is. Te is. Ők is. És amaz is.

Nehéz elszakadni az idősek világától.

Mi még mindig hetente többször készítünk házi süteményeket, és kalácsokat. És ezeket szétosztogatjuk olyan idős ismerőseink között akiknek már nem igazán vannak hozzátartozóik, vagy nem úgy tartják a kapcsolatot a családjaikkal. Nekik még ez csöpp gesztus is óriási örömöt okoz. És persze folyamatosan abban reménykedünk, hogy nem esnek le a lábukról.

Hatott ránk az a 7 év, formált, és változtatott minket.

És szerintem a Covid19 után empatikusabb lesz a világ, nem biztos hogy az idősek felé a segítségnyújtások teljesen megszűnnek. Simán el tudom képzelni azt, hogy akiknél most meg volt a szolidaritás, a bevásárlások, és a hasonló dolgok... majd megmaradnak, és tovább is adják egy/két generációnak. Ez az egész csak igazi empátiávial, egymás segítésével, és a szolidaritással megy.

.

[szantograf]

HÁZHOZ MENTÜNK MISKOLCON, A SZÁMOZOTT UTCÁKBAN

HÁZHOZ MENTÜNK MISKOLCON, A SZÁMOZOTT UTCÁKBAN

A lakosság vagyonbiztonsága érdekében a rendőrség az elmúlt évhez hasonlóan idén is folytatja országos kampánysorozatát, legutóbb Miskolcon, az úgynevezett számozott utcákban jártak kollégáink.

Az állampolgárok vagyonvédelmét elősegítő bűnmegelőzési célokat szolgáló “Házhoz megyünk” program részeként ezúttal 2020. július 23-án Miskolcon, az úgynevezett számozott utca lakói kaphattak hasznos…

[cegajanlatok]

Költöztetés országosan

A Tutiteher csapata megoldja költöztetés, bútorszállítás problémáját országosan is. Hívhat lakáshoz, családi házhoz, irodához, telephelyre ? bennünk nem csalódik. Megbízható költöztető cég vagyunk! Több ezer költöztetés és fuvarozás van már a hátunk mögött, így tapasztalt, profi költöztető csapattal megyünk. Költöztetés áraink versenyképesek! Az ország bármelyik pontjáról, bármelyik pontjára, bármit el tudunk költöztetni! source

[addwert]

A Tutiteher csapata megoldja költöztetés, bútorszállítás problémáját országosan is. Hívhat lakáshoz, családi házhoz, irodához, telephelyre ? bennünk nem csalódik. Megbízható költöztető cég vagyunk! Több ezer költöztetés és fuvarozás van már a hátunk mögött, így tapasztalt, profi költöztető csapattal megyünk. Költöztetés áraink versenyképesek! Az ország bármelyik pontjáról, bármelyik pontjára, bármit el tudunk költöztetni! Egy jó oldal: a Költöztetés országosan témában.

[megalinkek]

A Tutiteher csapata megoldja költöztetés, bútorszállítás problémáját országosan is. Hívhat lakáshoz, családi házhoz, irodához, telephelyre ? bennünk nem csalódik. Megbízható költöztető cég vagyunk! Több ezer költöztetés és fuvarozás van már a hátunk mögött, így tapasztalt, profi költöztető csapattal megyünk. Költöztetés áraink versenyképesek! Az ország bármelyik pontjáról, bármelyik pontjára, bármit el tudunk költöztetni!

[etrendestaplalekkiegeszitok]

Szőnyegtisztítás házhozszállítással. JELENLEGI AKCIÓ: 1499.-Ft/nm MINDENFAJTA SZŐNYEGRE!!! Rendelésre házhoz megyünk és szőnyegeit elszállítjuk műhelyünkbe, ahol szakembereink a megfelelő módon megtisztítják azokat.

[videkma]

Police Coffee Szolnokon és Újszászon

Police Coffee Szolnokon és Újszászon

A bűnmegelőzési munkatársak most Szolnokon és Újszászon jártak, hogy egy jó kávé mellett beszélgessenek a lakosokkal, elmondják ajánlásaikat és felhívják a figyelmet a veszélyekre.

(more…)

[rugcleaninglondon]

Szőnyegtisztítás házhozszállítással. JELENLEGI AKCIÓ: 1499.-Ft/nm MINDENFAJTA SZŐNYEGRE!!! Rendelésre házhoz megyünk és szőnyegeit elszállítjuk műhelyünkbe, ahol szakembereink a megfelelő módon megtisztítják azokat.

[plasztikaisebeszet]

Szőnyegtisztítás házhozszállítással. JELENLEGI AKCIÓ: 1499.-Ft/nm MINDENFAJTA SZŐNYEGRE!!! Rendelésre házhoz megyünk és szőnyegeit elszállítjuk műhelyünkbe, ahol szakembereink a megfelelő módon megtisztítják azokat.