#Gyakorlom

[versinator]

Gyakorlom szomjra

Fejlődni udvarára fulva szájnak Mái nyugatban szemcsés súlyosabbak Elszóródtatok gyürött feledkezés cicázni Kötelességeket kanyargás borújára távolodni Szánkat kupolái elringatna hadjárat Meggyullad rossztól küzde karjaimat

Zökkenünk halle kockásan bővön Levernek csüggni hangzani fürtön Belerág fonják csengeti megrontó Lecsusszan ezerszinü táplálni gyujtó Trilliót irtam monotón galyat Festette csuktad bök szobákat

Bozótnak viszfénye járók kioltanak Bazárral tépünk majma gyulnak Regélve zugolyba tülköm elúszni Ágainál megkapaszkodtam remetelakban tépődni Utcazajban kéjhölgyek felvirul avat Küzdelmükből csorgani tömötten kinyúlhat

Erében elárad lihegtető kitörjön Szaharán lophatsz ágrul szeretetünkön Ünnepelte sunt követői létó Dombhát kétfelül gényebb kapunyitó Cselédei kacskaring partjaira útainkat Beszűrték táncoltam legnagyobbak rekordokat

Danája fölényét szemvizem násznak Menekedni nincsennek csarnokot ujjaidnak Bányászokhoz olyanról torzak hazakisérni Szívódva korlátokat sürüjébe csengetni Zuhogna idillje tetőnk szárnyaikat Euklides bokával vizeid fátylunkat

Meggybor szélcsendes elszégyenülten pöttön Halván tiprott szavammal tükrödön Csárdásné cserei thessaliában járható Üdvösségemnek segíted istensége butító Építni pöttön betellett mozgat Lihegj tejek térd krúgat

[eltiron2]

Szabadnap, de

annyi helyre kéne mennem, annyi mindent intézni és csinálni és faszom...

Tehát kb 2 órája ülök a fotelomban és gyakorlom a procrastination nemes intézményét, valamikor májusban csináltam utoljára ilyet, fél óránként megiszok egy hideg fröccsöt és elszívok egy cigit (pont leszarom, hogy délelőtt van). Azért igenis meg kell engednem magamnak, hogy néha fáradt legyek és pihegjek egy pár órát.

Hogy ne basszam el az egész napot, felhívtam az öcsémet, hogy jöjjön át hozzám, ő aztán a hiperaktív srác, és segít végigrugdosni engem a szükséges szarokon. 

Közben hívott a főnököm, hogy pénteken nem-e vállalnék extra önkéntes munkát a Kertben, egyik régóta zárva tartó állatházat renováljuk önerőből, hogy újra ki tudjuk nyitni, persze, hogy bevállaltam - jövő hónapban tárgyaljuk újra a szerződésemet, muszáj vagyok jópontokat gyűjteni :) 

Ma életemben először veszek fúrógépet a kezembe, vettem egy hatalmas (160x110) whiteboardot, amit felrögzítek a falamra, mert epic tengeri csatákat szeretnék lejátszani a következő mesémben. 

[fintorafelesekben]

Kivancsi vagyok…

….hogy vajon 1 ev mulva ezt a postot egy uj munkahelyrol vagy a mostanirol olvasom vissza. Nyilvan feltetelezve hogy 1 ev mulva meg foglalkozom ezzel. Bar spirit animalem (Benedek Agota) is allitolag blogolassal kezdte a mentalis megujulasat, en nekem se erom, se kreativitasom minden nap irni, dumam se olyan jo es az ironiat is csak gyakorlom meg…meglatjuk.

Amikor azt hallod, hogy korulotted mindenki panaszkodik meg 2023ban, magara 2023 vegere, de te utaztal 5 orszagba, jo koncikon voltal es tulajdonkeppen a melod is egesz ok. NA akkor jon jobbhorog, morcosan, mint McGregor visszaterese. Kiderul, hogy tulajdonkeppen a melleny (nem a NERes, bar abban legalabb spanolhatnek Lorinc unokajaval) megsem akkora mint gondoltad es akkor meg nem toltad ketpofara a bejglit.

Megkapod egy konkret karrier valtas, panikroham es 4 ev izzadas utan, hogy nembaj ha kishangyanak szuletik az ember. Ami tru, valoban nem, de nem rombolunk onbizalmat, manager letunkre. De ha megis megtesszuk, akkor eljunk a kovetkezmennyel, hogy ha volt is bennunk valamennyi munkakedv (ja, eleg hogy nem gyomorgorccsel megyunk be) egy lelketlen daraloban akkor az a keveske is eltunt es atvette az az uresseg …vagy mi.

Tegnap volt az elso office day. Bementem, tudvan hogy boven tulvagyok a melyponton es lesz ami lesz, belenevetunk az arcokba. Restructuring, plusz melo, visszalepes analystnak (hat ha mar elore nem mehetunk, right?) es ezen felul savanyu es szomoru arcok, szemek. Ertem en hogy azt kivantam hogy egjen a szabadsag hid is el vegul, de a melo miatt legyen ma’ a feszko, ne azert mert mindenki egy erzelmi roncs lett 23 miatt. Mert az nem fain.

Encsakakutyaakartamlenniegyszer

[jovagyokmagamhoz]

Miért lett Jó vagyok magamhoz az oldal neve?

,,Akkor vagyok boldog, ha boldognak látlak", szoktuk ezt mondani a szeretteinknek...

Társas lényként sokkal többet törődünk mások jólétével, boldogságával, egészségével, örömével mint a sajátunkkal. A másokról való gondoskodás az élet fontos része, de sokan elfelejtetik, csak akkor tudnak maximális lendülettel a szeretteikkel foglalkozni, ha ők maguk kiegyensúlyozottak, energikusak.

Létszükségletünk a kapcsolattartás, de jó lenne, ha ezt a kapcsolatot nemcsak a körülöttünk lévő emberekkel, hanem önmagunkkal is ápolnánk. Azért jött létre ez az oldal, hogy emlékeztessen egy-egy bejegyzés, poszt, módszer mindenkit, köztük saját magamat is, milyen csodákra képes az, ha ápolom a lelkemet, ha felfedezem, mik andnak erőt, ha gyakorlom az önsimeretet, ha törekszem az egyensúlyra, ha jó vagyok magamhoz.

Az oldal által pedig bízom benne, hogy kialakul egy barátságos, egyre nagyobb létszámú Jó vagyok magamhoz közösség, és idővel majd élőben is találkozhatunk olyan programokon, ahol az öngondoskodásé lehet a főszerep.

Te, ki elolvastad ezt rövid bejegyzést, köszönöm, hogy itt vagy, hiszen ez a jele annak, számodra is fontos az önismeret, és minél többen foglalkozunk a lelkünkkel, a bennünk kavargó érzések feldolgozásával, annál inkább válik a világ egy szebb, békésebb hellyé.

Te hogyan vagy jó magadhoz? Írd meg kommentben, inspirálj másokat!

Légy jó magadhoz,

Albi

[holnapleszokok]

ma újabb depizódom van úgyhogy tessék.

hétvégi biciklis kirándulóparti kezdetén jött a hír hogy Jánosnak infarktusa volt és kórházban van altatásban. ez amúgy is kurva szarul érint mert János egy stabil állandó a káoszban és nemár. a másik hogy Charlienak is ugyanígy kezdődött vagy két éve és ő belehalt, hát kurvára nem kéne Jánosnak is arra menni. a harmadik meg az hogy hónapok óta szorongok azon hogy vajon meddig bírja még a szervezetem azt a mérsékelt de állandó önrombolást amit az alkohollal és cigarettával mérek rá minden héten és minden bebaszás után (ami nyilván a problémák és frusztrációk oldószere) napokig szorongok meg pánikolok de aztán újrakezdem mindig mert peer pressure meg amúgy is alig várom hogy ne legyenek gondolatok a fejemben. és János esete rádöbbentett hogy hát kb eddig, kb hatvanas évek közepéig lehet ezt így tolni nagyobb visszapofon nélkül. én nem tudom meddig akarok amúgy élni vagy hogy akarok-e vagy ilyenek, én csak annyit tudok, hogy minden nap szorongok és ha nem alkoholt iszok rá, ami utána másnap megduplázza azt, akkor frontint kell rá dobnom hogy ne érezzem úgy mintha fel akarna robbanni a szívem a mellkasomban és nekem ebből elegem van. alapvetően is köröz a fejemben a gondolat hogy le kéne állni az önpusztítással de János infarktusáról hallva végleg megerősödött bennem a döntés. ja meg amikor futnom kellett a vonathoz azt hittem, elhányom magam pedig nem is olyan régen még simán mentek az 5 km-ek esőben szélben hóban. most péntek reggel óta nem gyújtottam rá és meggebedek amúgy egy cigarettáért és a szokásosnál is ingerültebb vagyok és sírva utálok mindent és mindenkit de csinálom. azt hiszem a legnehezebb számomra a negatív cselekvés, a valamit nemcsinálás. úgy jót tenni mással meg főleg magammal hogy nem csinálok valamit, hogy nem szívom el, hogy nem iszom meg, hogy nem veszem be, hogy nem eszem meg, hogy nem megyek utána, hogy nem próbálok hatni rá. szóval most ezt gyakorlom és bevallom, geci szar

[eniko4613]

De te gyakoroltad a mélytorkot hogy ilyen lazán simán megy nagyobb mérettel vagy hogy? ez nem könnyű dolog... ritka akinek megy

Persze , gyakoroltam/gyakorlom.

[kgyst]

Hát nem sokat lehet tudni, de az alapján nem sok jóra lehet számítani, nagy öröm, hogy már nem gyakorlom ezt a szakmát.

[vanista]

Odafigyelek Demkó Attilára

A világnézeti elfogultságain túl mond fontos dolgokat. De ezt nem tudom fapofával végigolvasni, hiába gyakorlom negyedórája.

(Putyinról) Hogy lemondatnák, kevéssé valószínű: „nem hiszem, hogy Magyarországon megértjük, hiszen nálunk nincs ilyen, a cárnak megfelelő hatalom, aki egyben szakrális vezető is”– mutat rá a szakértő.

[versinator]

Mexico palotátok

Csigaképe csöpögni leggyengébb javadalma Ülhetsz szennyével távolodni csilláma Álarcosan falunak harsona homlokot Milliméterek carpaccio bámulá síkot Parkett szíva pénzgondra győznöm Epednek szükebbre nyuszttal gyüjtöm

Gyémántját lelkekből bivalyokat hágni Égnénk sínylődtem nyughassatok megbúni Propagandát bajadér hordozod megkapaszkodtam Kiderülni özvegységben ziláltan enmagam Kínállak versfonalat ilion lököm Tejek utasoknak ürben őszöm

Készítsd mesterséggel kedvében malma Járók kortyokban újracsinálja majma Bajszú olvaszt kapubálvány dokumentumot Gyönyörködjön hajthat mérgeit szurkot Ágyás mezője ormótlan gyülölöm Röpülhet völgyeké elborit hősöm

Szereté behunyja irógéppel elbocsájtani Kopognának dróttalan könyörültél gazdagítani Másika ixion gázt alkottam Combjain köddé útvesztő jutalmam Borújára zárnám áhítatom leütöm Gyermekágy kertjeink beesve legyőzöm

Deszkán dobá fantáziának szélmalma Fölvillanó talizmán imádsz vérizgalma Angolhon tünte imádnia csikot Vigasztalása époly hörgését cafrangot Isteneknél méregnek bányászokhoz gyöngyöm Botlom ventilátor ostya leöntöm

Nagybátyja pasziánszot nőjét ideszállni Azonképpen fizessen fénykép keni Tapadva gombolyul gyakorlom tanúltam Tarkasága büvös sujtását óvjam Faluig horgonyzó fonni tülköm Élőnél hirünket tetejében megőrzöm

[aranysziv]

szeretek vitázni. borzasztó vagyok benne, az agyára megyek mindenkinek, de szeretek vitázni. kell a hülye dráma, kell a hülye szenvedés, kell, hogy jól megmondjam a magamét, mikor már elegem van. de legfőképpen: kell a szenvedély. amikor mindkettőtök szeme lángokat szór, és amikor egy kanál vízben meg tudnátok egymást fojtani, na akkor élek én igazán. mikor már alkalmazhatom azt, amit egy barátom csak úgy nevez: mercinizmus, és jaj annak, jaj annak, akin gyakorlom... mert ott a baj már igazán hatalmas! kell, hogy túlfeszítsem a húrt, kell hogy kizökkentsem a velem szemben állót és lássam az igazi énjét. szükségem van rá, hogy érezzem, mikor a pulzusom az egekben van, és a dühtől, a méregtől már talán meg se tudjak szólalni. hogy egy kis pukkancs legyek, egy igazi, belevaló pukkancs. egyszer még az első szerelmem, sok-sok évvel a szakításunk után azt mondta: még az is hiányzik, hogy veszekedj velem. persze, ezt a mondatot nem is bírtam mosolygás nélkül. nem is bírom azóta sem. bármilyen furcsa, egyik kedvencem, ami hiányozhat valakinek belőlem.

pedig tényleg kiállhatatlan vagyok olyankor. én is tudom ezt, de hányszor mondták is már. úgy kell elképzelni, aki még esetleg nem tapasztalta, hogy belém költözik az ördög, és egyenesen megyek le a lejtőn, mintha hívnának. mindig érzem, hogy mit nem kéne olyankor már, de van bennem egy érzés: csak azért is. és olyankor borul minden. mit nekem dominó, hogy minden sorjában, nem, az egészet felégetem az utolsó darabjáig. ha én égek, égjen minden, lángoljon, de úgy igazán. ha nekem fáj, fájjon mindenkinek, nincs kegyelem, nincsenek szabályok, vagy csak talán egy: ne nézz hátra. lehet megbánom aztán, sőt, szinte biztos is. de hagyni kell olyankor. hagyni, hogy kihulljon a méregfogam, és utána megint szelíd legyen a szívem. talán épp ez a baj: hogy mindig szelíd, és mindig tűrök, és van az a pont, mindig van egy pont, amikor... amikor már nincs tovább. csak gyűlik, gyűlik, és nekem egyszer muszáj úgy igazán, csak egyszer, de akkor nagyon. és utána békülni is kell. legalább ennyire intenzíven. ez rám a recept. mert akkor az a valaki megkap igazán.

legalábbis régen így volt. most jött egy vita, szellő hozta, de valahogy nem volt az igazi. bántott a dolog, belül marcangolt, úgy nagyon, igazán, amire máskor már biztosan megszólalnék, de most valahogy nem akartam. nem értettünk egyet, nagyon nem, és mégsem jött a mindent felégető tűz. vagyis jött az, csak... azt éreztem, hogy nem akarok vitázni. vele nem. hogy amit máskor megkönnyebbülésnek érzek, az itt most nem lenne. túl érett, nyílt, nyitott volt a kommunikációja, én pedig azt hiszem, túl büszke, és hirtelen nem lehettem az a kis fehértigris, aki ugrik és harap egyből. mármint ha ő így áll hozzám, nem mehetek az ő szintje alá, ez volt bennem, hogy nem tehetem, hogy nem akarom, nem engedhetem ki úgy a karmaimat. olyat is mondott, hogy jogosan érzek így és hogy megérti. senki. nem ért. meg. mit jelent az, hogy ő megért? mégsem szórhatok lángokat, ha ő ilyen kedves velem. hogy merészeli kihozni belőlem a legjobbat? hogy? azt is kérte, hogy mondjam el, hogy mit érzek, mármint teljesen, hogy ne maradjon bennem a tüske. a tüske! igen, bizony ám, pontosan ezekkel a szavakkal. a tüske! mondja ezt nekem, a rózsának... a bolondját járatja vajon velem? nem is értem, azóta sem. annyira másképp reagált, hogy hirtelen ez önmagában is megdöbbentett. nem voltak lángok, amik mindent felemésztettek, nem voltak tüskék, akkor nem, mintha visszahúzódtak volna, egy pillanat alatt, és olyan nehéz volt elhinni, hogy akkor őt most ez tényleg érdekli, tényleg reagálni akar rá, nem a falnak beszélek. nem is mertem mondani semmit, elfogytak a szavaim egy pillanat alatt. és hát, ezt azért nálam nehéz elérni.

aztán jött egy kis csend. valahogy gondolkoznom kellett, hogy mi történt. hogy vajon valami bennem romlott-e el, ez is felmerült. azóta sem tudom. tényleg nem. viszont furcsa, mert a reakciójától függetlenül, valahogy én tényleg nem akartam vitát. mondjuk ez nem volt rég, lehet beteg leszek... de valahogy nem akartam, őszintén. amikor ott volt az a pont, és éreztem, hogy régen most kezdenék bele a mondókámba, egyszerűen nem akartam, el sem kezdtem írni. én már nem akarok több monológot. nem akarok többet könyörögni. nem akarom megmondani senkinek, hogy hogy bánjon velem. és abban a pillanatban, hogy bennem volt egy ilyen átfordulás, hirtelen megértő fülekre is leltem. de annyira új ez, ez az egész, hogy szinte sokkolt. megint szükségem volt arra, hogy kívülről lássam magam. jött az éjszaka, és nem tudtam elaludni. jobbra fordultam, balra fordultam, de nem jött az álom a szememre. az egész éjszakát átforgolódtam, még az ágyon is megfordultam teljesen, hogy hátha majd úgy menni fog. aztán jött a hajnal, és elkezdtem készülődni. persze, tök fáradtan, de hát ennyi belefér. vettem magamnak egy túlárazott kávét, mostanában zöldet, mert már semmi sem ugyanaz, tényleg, és akkor jött az üzenet, melyben azt kérdezte, hogy átjöjjön-e este, hogy megbeszéljük. majdnem elejtettem a kávét, és a kedvenc lila kabátomnak nem állt volna túl jól azért. írtam neki fél kézzel, hogy az jó lenne, igen, mert ez az egy gyötrelmes éjszaka pont elég volt ahhoz, hogy tudjam, hogy ezt nem szabad folytatni. úgy tűnik kinőttem a durcáskodást, és a balhés csaj-kórt, ha normálisan kommunikálnak velem. végül is, megérte a kávén túl a rengeteg pénzt a pszichológus is.

amúgy ha a szívemre teszem a kezem, és ugye mondtam neki, hogy jöjjön át este, és megbeszéltük, hogy hánykor meg hogy...stb., még akkor nem hittem el, hogy jönni fog. néha ilyen balga vagyok, vagy óvatos, attól függ, mert soha nem adott rá okot, hogy kételkedjek a szavában, de mégis, fel akartam készülni a legrosszabbra. hogy én most itt elhiszek neki mindent, hogy furcsának találom az egész "vitát", és hogy személyesen jönne megbeszélni... na most erre mégis mennyi az esély? de mindegy, mert eljött az időpont, én éppen mosogattam, ő meg jött. mármint tényleg. és leültünk és megbeszéltük. mindent. és nem volt csetepaté, vagy asztalborogatás, de még pohártörés sem. minimum egy baszki vállalható lett volna, de még csak az sem. amikor a szó komolyabbra fordult, annyit mondott, hogy nagyon csillog a szemem. sírni akartam, attól csillogott, ő is tudta ezt, úgyhogy abban a pillanatban lenéztem, ő meg megölelt. ennél lejjebb az életben nem adok többé.

jók a lángok. tényleg jók, szeretem őket, most is éltetnek. de valahogy jó ez is. ami féken tartja. nem oltja el, hanem táplálja, de valahogy mégsem tud olyan ádázul elszabadulni tőle, amit a pillanatban talán úgy élvezek, de aztán mindig bánkódom miatta. felold, és olyan természetesen jön neki, mintha csak erre született volna. nem értem. de jó rácsodálkozni újra és újra. nem akarom, hogy ennek vége legyen.

[jovagyokmagamhoz]

Végtelen tanítás

Peller Mariann munkásságát már az első tévés műsorai óta követem. Számomra mindig is egy ragyogó szemlyiség volt, a többi műsorvezetőhöz képest valamiért kiemelkedően különleges. Majd a Léleközösség Peller Mariannal megszületése után, ahogy megtudtam, Mariann mennyire spirituálisan éli a hétköznapi életét, ezáltal milyen sokat foglalkozik önismerettel, lelki fejlődéssel, azonnal megértettem, hogy - bár fanatikusan hangozhat - az a sok tanítás az írásain, a beszélgetésein keresztül nekem is szólnak. Épp emiatt túlzás nélkül korunk Szepes Máriájának is tartom. Számomra az egyik legmeghatározóbb gondolat tőle, ami sok nehézségen átsegített, így szól:  ,,minden rossz a jót szolgálja”. Én is hiszem, hogy minden tapasztalás, legyen jó vagy rossz, minket, a fejlődésünket szolgálja.

Hatalmas öröm volt számomra, amikor 2020-ban megtudtam, Mariann-nak könyve jelenik meg, ráadásul Szabados Ági Libertine Könyvkiadójának első kiadásáról volt szó, ami számomra csak még inkább emelte a kötet fényét, így az elsők között voltam, akik leadták a rendelést. A Végtelen kísértés című könyv pedig pont egy olyan napon érkezett meg, amikor kissé csalódtam egy számomra spirituálisan nagyra értékelt személyben.  Gondoltam, nem véletlen az időzítés, bíztam benne, majd ez az olvasásélmény visszaadja a hitem, és átsegít ezen az érzelmi válságon. Így is lett, sőt...

Számomra a könyv egy örök útmutató lett. Olvasás közben egymás után húztam alá a lelkemig hatoló tanításokat, nagy igazságokat, amik a hitemben megerősítettek, a lelkemet pedig tisztították sorról sorra. Ennek a műnek köszönhetem a kora reggeli rendszeres olvasást mint beépült szokást. Annyira vitt magával a történet, annyira izgultam Kékkúti Annabelláért, a főszereplőért, hogy reggel a munkába indulás előtt plusz egy órával felkeltem 05:00-kor, így volt időm olvasni, el is készülni az indulásra, és ahogy írtam, ez mára szokásommá, énidőmmé vált, amiért nagyon hálás vagyok. 

Annabella története egy igazi spirituális utazás, tele magasságokkal és mélységekkel, az árnyék és a fény harcával. Mindenkinek szívből ajánlom. Ha nem szemléled spirituálisan az életet, ez egy remek betekintő lehet ebbe a világba, méghozzá mindezt Mariann nagyon befogadható módon tálalja egy nagyon izgalmas szerelmi szállal együtt. Ha már kicsit jártas vagy a témában, akkor pedig a már említett tisztító gondolatok miatt is érdemes olvasni a könyvet. Garantáltan hosszú ideig veled marad egy-egy erős mondat, amely nem véletlenül talál majd be nálad, hanem azért, mert dolgod van vele.

A Végtelen kísértés könyvbemutatója 2021 júliusára tolódott a covid miatt, nekem pedig így volt szerencsém ott lenni. Személyesen találkozhattam Mariann-nal, kaphattam tőle a dedikálás mellé egy Égi üzenetet. Abban a pár percben, míg beszéltünk, azt meséltem neki, milyen rengeteget adnak az általa közölt Égi üzenetek, tanítások, és úgy érzem, hogy ezeket tudom én is továbbítani a környezetemnek, tehát az általa kapott jót adom tovább. Erre azt válaszolta, hogy nézzem majd meg az üzenetet, mert pont erről írt... Megköszöntem a lehetőséget, majd félrevonultam, és kinyitottam a könyvet az aláírásnál:

,,Albinak végtelen szeretettel!

Te igazi Mágus vagy, nagy erővel tudsz másoknak is segíteni! De előbb ismerd meg teljesen önmagad!

Peller Mariann”

Én tényleg igyekszem nem fanatikusnak tűnni, de ez a pár sor a mai napig hihetetlen módon erőt ad, inspirál, és a legcsodásabb benne az, hogy maximálisan a magaménak érzem. 

Kép forrása: https://szabadosagnes.hu/termek/peller-mariann-vegtelen-kisertes/ 

Talán még nem is volt olyan regény, amit önként, saját érdekből újraolvastam volna, de a Végtelen kísértést örömmel vettem újra a kezembe. Az első olvasás óta sokkal tudatosabban gyakorlom az önismeretet, az énidőt, a test, lélek, elme egyensúlyát, mindez idő alatt sokkal önazonosabbá váltam. 2022 októberében ismét mélyponton voltam, tudatosan meg akartam élni az érzéseket, majd szép lassan újra megteremteni a belső békét. Amikor újra kezdtem olvasni a könyvet, azt éreztem, ismét át kell élnem a történetet, újra át kell tisztítania, hogy könnyebben visszataláljak majd önmagamhoz. (Ezúttal is sikerült. :) )

Nem véletlen az sem, hogy csak most írok a könyvről a blogomra. A fejlődés, amin az első olvasás óta keresztül mentem, hozzájárult ahhoz, hogy a történetet, az igaz, mély sorokat még jobban értsem, érezzem, ráadásul rengeteg olyan tanítást is aláhúztam ez alkalommal, melyek első olvasásra elkerülték a figyelmem. Abszolút idevág  Sara Nisha Adams, A könyvlista írójának egyik gondolata:

,,…néha újra kell olvasni egy könyvet, ha nagyon tetszett! Hogy újra átéld, amit szerettél benne, és új részleteket fedezz fel. A könyvek úgy változnak, ahogy az őket olvasó ember is.” Sara Nisha Adams: A könyvlista

Szerencsére a tanítások sora és Annabella története nem ér véget, hiszen november 19-én jön a folytatás, Peller Mariann - Szerelemszövetség című második regénye. Ha elolvastad eme sorokat, szerintem szükségtelen leírnom, milyen nagyon várom!!!

Mariann a mai napig elképesztő módon hozzájárul a spirituális fejlődésemhez, igazi példaképként tekintek rá, és a végtelen tanításért végtelen hálával tartozom!

Végezetül kiválasztottam három nagyon mély, erős mondanivalójú idézetet a Végtelen kísértésből, hogy érzékeltessem, tényleg milyen sokat tud adni ez a könyv:

,,Az empátia fejlettsége mutatja a legpontosabban, hogy mennyire képes beleélni magát a másik ember élethelyzetébe. Át tudja-e igazán mélyen élni azt a nehéz helyzetet, amellyel épp küzd a másik? Beleélni. Mennyire pontos kifejezés! Hiszen valójában megéltem én magam is ezt a helyzetet. Ezért tudom beleélni magam, mert a lelkem elraktározta azt az élményt egy másik életem során."

,,Amikor hajlandók vagyunk elkezdeni az önmagunkon való munkálkodást, az először mindig bátorságot igényel. Bátorság kell ahhoz, hogy az ember szembesüljön lelke árnyékos oldalával."

"Minél több a szívünkben, a lelkünkben a fény, annál erősebben él az Égiekkel, Krisztussal és a Mindenhatóval, a Teremtővel a kapcsolatunk. Ez a földi élet célja. Minél magasabb a tudatossági szintünk, annál komolyabb feladatokkal kell szembenéznünk földi életünk során."

Neked van olyan könyv, ami úgy érzed, mindenen átsegít? Írd meg kommentben vagy üzenetben a címét!

Légy jó magadhoz, Albi

[mehetnenktovabb]

Gyakorlom, hogy halljam a halk hangot, a bennem lévő rejtett kamrákból áradó szavakat.

Gyakorlom, hogy ne hasonlítsam össze a valódi életem, valaki más életével.

Gyakorlom, hogy legyen elég szeretetem szembenézni a világ nyomorúságaival.

[tomanovicsgergely]

TL;DR: Kéne valami projekt... Vagy munka, vagy valami.

Úgy néz ki, hogy ez az elképzelés az autodidakta programozástanulás utáni bécsi munkakeresésről egy kicsit hosszabb és göröngyösebb lesz, mint amire eredetileg számítottam, és megint eltelt egy hónap úgy, hogy nem jutottam ehhez közelebb (naponta nézem a Linkedint), közben a tartalékaim vészesen fogynak, és ami ennél is fontosabb (még a háttérben @a-meghuzodo-gyurcsany-szal -nál is) hogy mentálisan is egyre jobban megvisel a fölöslegesség érzése, úgyhogy itt az óvatos újratervezés ideje.

Új dolog tanulásába belekezdeni (amire úgy látom, szükség lenne, mert amit eddig tudok, az nem annyira mainstream piac) a jelenlegi felállásban már necces, az eddigiekkel kell kezdenem valamit, miközben gyakorlom az újat, és közben éhen se halok, különben lehúzhatom a WC-n az elmúlt évek erőfeszítéseit és magamat is, ami senkinek nem lenne jó, szóval kéne úgy maximum egy évre valami, amiben hasznosíthatom az eddig megtanultakat.

Az elsődleges keresési terület továbbra is Bécs. Ha ott van bármi, holnap kezdek (és Bécsre nem vonatkozik az egy év, ott hosszútávon tervezek) de az elején jó lenne fele-fele arányban helyszíni és home office, mert van még Pesten pár elintéznivaló, illetve képeznék némi pénzügyi tartalékot, mielőtt családostul kiköltözünk, de ez mindenképp továbbra is komoly terv. Alternatív opcióként számításba jöhet Budapest, de nem akarok geci lenni, hogy eltitkolom azt a tényt, hogy mehetnékem van (nem pénzügyi, hanem politikai okokból) ezért keresek inkább projektmunkát, ami akármeddig tartson, becsülettel végigcsinálom, továbbá nyitott vagyok teljes remote lehetőségekre bárhol a világon, ez szintén lehet akár hosszútávú is, sőt, talán ez lenne a legideálisabb.

Amiben már viszonylag jó vagyok: Python, ezen belül Flask back-end, PostgreSQL adatbázis, web scraping és automatizáció (a linkedinre és a portfólióoldalra a NERbotot nyilván nem teszem ki, de az is egy jó példa, hogy a monoton és unalmas dolgokat automatizáló, ezáltal az életet kényelmesebbé tevő dolgok kifejezetten közel állnak hozzám), Pandas, NumPy, stb, érdekel a big data, computer vision és a machine learning világa.

Úgy-ahogy megy: alap HTML, CSS, JS - nem annyira szeretem a front-endet, talán csak mert nem vagyok benne igazán pro, de Bootstrap segítségével bármikor összelegózok egy alap reszponzív felületet, ha kell, és 3rd party JS-ek integrálása meglévő projektbe is megy némi guglizással. Nemrég Reactet kezdtem el komolyabban tanulni, ezt szeretném is folytatni, hogy aztán React Native-vel az okostelefonos alkalmazásfejlesztés felé is orientálódjak.

Nem ijedek meg a Linux parancssortól, a fent linkelt saját demóprojektek hosztolása is saját sufnituning “szerverparkon” történik. Amiben még egyértelműen fejlődnöm kell (és szeretnék) a React mellett az a git/verziókezelés (nagyon alapszinten használtam már githubot, de nem mélyültem még el benne), Docker, AWS és egyéb divatos megoldások, szóval bónuszpont, ha ezeket gyakorolhatom valahol.

Korábbi skillek, amik szintén számításba jöhetnek: 2D és 3D grafika, motion design, Adobe Photoshop, Premiere Pro, After Effects, Cinema 4D, ez utóbbi az újabban megszerzett Python tudással vegyítve elég régi szerelemprojekt, ilyesmit baromi szívesen csinálnék. Csináltam már és elboldogulok social media platformok ingyenes és fizetős részeinek üzleti célú használatával (Google Adsense, Facebook hirdetéskezelő, YouTube hirdetések, stb), vettem már részt print reklámanyag tervezésében, szerveztem külföldi gyártást és termékimportot Alibabán, vírus- és gerillamarketing-projektekben is otthonosan érzem magam, tudok blogot írni (Wordpress, blog.hu, akármi, előbbi vonatkozásában akár saját szerveren történő menedzselés is megy) és nagyjából bármit megtanulok viszonylag rövid idő alatt, amihez logikus gondolkodás és jó problémamegoldási képesség kell - a monotóniatűrésem viszont nem túl magas, pont emiatt is kezdtem ezt az egész programozósdit. Dolgoztam építőiparban és 14 órában, nem ijedek meg a több műszakos fizikai munkától se, de ez tényleg csak nagyon végső esetben, mert az nem visz előre, csak átmeneti túlélést biztosít.

Egyebek: angol nyelv szakmai-társalgási szinten megy, németül még szeretnék egyszer megtanulni, B kategóriás jogsi van, de városban autót vezetni ne nagyon kelljen, egyedül és csapatban is tudok dolgozni, bírom az éjszakázást főleg határidőpara idején (sokkal inkább, mint a hajnalban kelést) és van egy rendkívül barátságos öreg labradorom, akit nem szívesen hagynék otthon egyedül munkaidőben. Politikai pártok, egyházak, homeopátiás cégek és egyéb zűrös munkáltatók nem, ott még azért nem tartok :) Ellenben ha valami társadalmi célú, világjobbító dologról van szó, az kifejezetten hatalmas plusz pont lenne. 

Közszolg jellegű reblogokért és beszólós trollkodásokért (amik szintén segítenek több emberhez eljutni) örök hála, örök élet, ingyen sör.

[ornamental-commie-faggot]

Elmondom, milyen radikálisan gyakorlom amúgy a demokráciát.

Képzeljétek, egyszerűen megkerestem a Kétfarkú Kutyapártot és megkérdeztem, hogy mik a szándékaik, mire lehet számítani.

Ugyanis az elterjedt tévhittel ellentétben soha nem mondtam, hogy rájuk fogok szavazni, de már annyian lebasztak, hogy rájuk fogok szavazni és ezzel - közismert unikornis-varázserőmet bevetve - egyszemélyben fogom hatalomba segíteni Orbán Viktort és gyűlöletes sleppjét, hogy elgondolkodtam: mi lenne, ha rájuk szavaznék?

De nem csak úgy, hogy simán, hanem hogy akkor megkérdezem, hogy mit gondolnak a világról, programról, választásokról.

Kaptam is választ, megnyugtatót.

De nem mondom meg, hogy mit! Mindenki szépen kérdezze meg magának.

[versinator]

Legbiztosabb köveiből

Csőrös biztatója malomkerék idillje Rokonabb kisebzett erdeivel kereplője Sikoltana fuj ajkunkat ünnepség Szolgáid feketének oldj nehézség Ta magyarrá átvezetett pompád Kotort vígasztalt kigyul paripád

Zajból öljem bugyrát tőrök Domo gatyás elszunnyad ellökök Elnyúlnak zsibog rebbenni avat Viadalban figyelget izzadni útainkat Talaját elfeledkezve próbánk csizmád Koszoruit kiránduló erőket innád

Víni fakadás köszörű szigetje Némaságát szövetet nemessé üzenje Tályogos fölszedi múljon különség Óhajtanék danája tartsam rétség Minarét kára hordozod munkáscsalád Lepelt remegj cintányér cellád

Családban sötétét fonják tűntök Anonim falainkra átható ébredniök Templomokba ítéletnapján fürtből óráimat Dalomból csipkedte begyét gombokat Gyakorlom törzsek erika bokád Tisztásra gyürött villanj összeád

Perelnek hízelegni vertarany gömbje Jere lefejtve visszalopni főztje Lehült szimat meztelenre frisseség Könyvoldal nyifog jőne erősség Partjaira fájlalják istennőt gyertyád Apokaliptikus hangolnak forgása hullád

Foltmadár csőrük cellád királynőtök Tegyék királynődnek korlátokból kelniök Bosszus altatók tülköm megállhat Hálóiba álszent megcsinálnod zászlókat Szegné öklöd végiglengene kutyád Gretna nyalták sápadnak házigazdád

[meliigraphys-life]

𝔼𝕘𝕪𝕖𝕥𝕝𝕖𝕟 𝕕𝕠𝕝𝕘𝕠𝕞 𝕧𝕠𝕝𝕥…

••

.. Jól érezni magam.

A 𝑚𝑜𝑠𝑡ban. A jelenben.

De 𝑎𝑘𝑎𝑑𝑎́𝑙𝑦𝑜𝑘ba ütköztem 😮‍💨

•

Az 𝑢𝑛𝑖𝑣𝑒𝑟𝑧𝑢𝑚 új utat akart mutatni számomra, ahelyett én akadályként éltem meg azt. A gondolataim egyre inkább mentek abba az irányba, hogy semmi sem lesz jó, és ezáltal belekerültem egy negatív spirálba. Egyre negatívabb gondolataim támadtak.. és ilyenkor már a legrosszabb opció is felmerült. Közben próbáltam visszarántani magam pozitív gondolatokkal is, hogy “𝑎ℎ, 𝑢́𝑔𝑦 𝑠𝑒 𝑓𝑜𝑔 𝑚𝑒𝑔𝑡𝑜̈𝑟𝑡𝑒́𝑛𝑛𝑖“. És igazából így kergettem saját magam az őrületbe 😵‍💫

•

𝑬𝒍𝒇𝒆𝒍𝒆𝒋𝒕𝒆𝒕𝒕𝒆𝒎 𝒋𝒐́𝒍 𝒆́𝒓𝒆𝒛𝒏𝒊 𝒎𝒂𝒈𝒂𝒎.

𝑴𝒐𝒔𝒕.

•

Ezt gyakorlom mostanában leginkább. A jelenben maradni. A jelen pillanatot kiélvezni. Hiszen az idő ugyanúgy telik, csak nem mindegy, hogy a jelen pillanatot hogyan és mivel töltjük 🥰

••

•

😶‍🌫️

•

••

Instagram; meliigraphy ✨