#Fodor Dóri | Explore Tumblr posts and blogs

korkep-blog · 6 years ago

Text

„Mikor éneklek, sosem torokból teszem...azt szívből és szeretetből kell” – Interjú a csallóközi Fodor Dórival

Vidámság, kedvesség és szeretet árad abból a Dunaszerdahelyi járás legfiatalabb városában élő előadóművésznőől. Hangjával lelkeket gyógyít, identitástudatot erősít, növeli a lelkesedést. A bősi származású, rendezvények fellépőjeként ismert Fodor Dórit faggattuk zenei pályájáról, magyarságtudatáról és terveiről.

Honnan ered a zeneszereteted?

A zene végigkísérte egész életemet. Bátran merem mondani, hogy a legjobb barátom, igazi társam. És ugyebár a barátokat szeretni szokás.

Dóri mindig mosolyt csal az emberek szájára (Fotó: Fodor Dóri FB-oldala)

Ha jól tudom, a családban édesanyukádnak is csodaszép hangja van. Édesapád pedig kántorként is tevékenykedik. Mit gondolsz, tőlük örökölted a gyönyörű hangod és páratlan zenei érzéked?

Anyu és apu igazi zenekedvelők, nem is tudnék elképzelni egy napot sem, hogy ne hallanám őket énekelni. Igen, ez egyértelmű. Ugyebár az alma nem esik messze fájától (büszkén mosolyra görbíti száját.)

Van a családodban más is, aki zenével foglalkozik, énekel?

Húgom, Domcsi is meseszépen énekel. Néha kicsit haragszom is rá, hogy Nélküle állunk színpadra, bár volt már rá példa, hogy hármasban énekeltünk. De úgy istenigazából a nővérem, Bius az, aki szintén a zene rabjává vált (szeme is csillogott a örömtől.) Együtt járunk fellépni, együtt énekelünk az autóban, a konyhában és bármikor, amikor alkalmunk van egy kis ,,dalolászásra”. Nélküle talán nem is lenne a zene mese habbal. Nekem ő a cseresznye a tetején, és az, ha vele énekelhetek.

Duett Fodor Biankával – Biussal (Fotó: Fenes Iván FB-oldala)

Számtalan rendezvény vendég-előadóművésze vagy. Legyen szó karácsonyi ünnepségről, nyugdíjasokat köszöntő eseményről, falusi-városi rendezvényről, születésnapokról. Szívesen vállalsz műsorvezetést is. Imádnak a gyermekek, ezért is vagy a gyermeknapok közkedvelt fellépője. Hol énekelsz legszívesebben?

Hogy hol éneklem legszívesebben? Ahol szórakoztatni és szeretni vágyó emberek vannak. Egy biztosan van mindenütt. Az pedig szerény személyem. Ebből kifolyólag mindenütt.

Hogy csinálod, hogy ilyen sokrétű és mégis mondhatni precíz és hibátlan „munkát” végzel?

A munkámat sosem mondanám precíznek, tudniillik elég szétszórt személyiség vagyok. Azonban ha szívből dolgozunk és cselekszünk, esélyünk sincs a dolgok elrontására. Ennek eredménye a mosoly, öröm és egy halom nagybetűs Szeretet.

Az éneklés mellett a futócipők felhúzása után is sikeres. (Fotó: Fodor Dóri FB-oldala)

Úgy tudom, nagyon kreatív egyéniség vagy. Bizonyítottad ezt a családi- és gyermeknapon is Dunaszerdahelyen. Nagyon megkedveltek a gyermekek, hiszen határtalan türelemmel olyan örömmel rajzoltad arcukra a kiválasztott mintát, vagy épp csillámtetkóval lepted meg őket. Ez az oldalad hol fejlődött ki ennyire?

Édesanyám óvó néni, nagyon kreatív, tehetséges, csupaszív ember. Ezt az oldalamat és annak kifejlődését neki köszönhetem. Imádja a gyermekeket, akárcsak én. A gyerkőcök azok, akik előtt nem kell magunkat szégyelleni, nem törődnek azzal, hogy éppen milyen ruhát viselsz, vagy hogy áll a hajad. A lényeg, hogy mosolyogj, és egyből belopod magad a szívükbe. A legfőbb a kedvesség. Néha bizony tanulhatnánk tőlük.

A 2018. június 30-i Családi- és gyermeknapon Dunaszerdahelyen. (Fodor Dóri FB-oldala)

Foglalkozol kézműves tevékenységgel is?

Mint minden ember, nagyon irigylem a művészeket. Sajnos a festés, rajz és egyéb kézműves foglalatosságok bármennyire is igyekeztem barátkozni, nem fogadtak kegyeik köze. Nekem inkább az irodalom, ami megmaradt. Hobbim az olvasás és néha egy-egy előttem heverő papírlap megtöltése versekkel, gondolatokkal. Legyen szó egy vonatos utazásról, tanulás utáni feszültség levezetéséről, vagy csak egy boldog pillanatról. Az ihlet bármikor jöhet. Csak készen kell rá állni.

Milyen műfajokat énekelsz legszívesebben?

Igyekszünk egy-egy fellépést úgy összeállítani, hogy mindenki jól érezze magát. Régi és új slágerek egyaránt. A színpadon nincs kifejezetten kedvenc műfajom. Talán mindig az, amit éneklünk.

Dóri édesanyukájával (Fotó: Fodor Dóri)

Varázslatosan énekled a Magyarország c. dalt… Nem beszélve a Szabadság, szerelem magyar filmdráma főcímdaláról, amelynek hallatán minden szív beleremeg. Ha elénekled A költő, ha visszatért, számtalanszor könnyeket csaltál az arcokra, s az ember azt érezte, igenis, jó magyarnak lenni! Sajnos, egyre ritkább a felvidéki magyarság körében, hogy valaki ilyen fiatalon ilyen erős nemzeti identitással rendelkezzem és lokálpatriótasággal legyen megáldva, mint Te. Példaértékű a magyarságra való büszkeséged. Mit gondolsz, hogy szilárdult ez meg benned ennyire, miben vagy más, mint a többiek?

Nem vagyok más… csak szeretem kifejezni az érzéseimet. Ezek közül a legszebb és legtisztább a szeretet. Mindnyájan megérdemeljük, hogy szeretve legyünk. Hazánk és annak magyarjai ugyanígy. A zene márpedig a legjobb módja a kifejezésnek. Mikor éneklek, sosem torokból teszem…azt szívből és szeretetből kell. Ez az egyetlen módja a szeretet megosztásának.

Véleményed szerint, a felvidéki fiatalok jelentős része miért veszíti ezt el?

Szerintem ez nem olyan ,,dolog”, amit el tudunk veszíteni. Inkább elmegyünk mellette, készpénznek tekintjük. Ebben a felgyorsult világban az embereknek egymásra sincs idejük. Ezért kellünk mi, hogy felnyissuk társaink szemét és megtanítsuk egymást néha egy kicsit megállni. Nem kell a mellünket verni a magyarságunkkal. Bőven elég egymást szeretni. A többi meg majd jön magától.

Duett Kovács Koppánnyal (Fotó. Fodor Dóri FB-oldala)

Mi volt az eddigi legnagyobb álmod, amely az éneklés terén megvalósult?

Az éneklésnek köszönhetően számtalan embert ismerhettem meg, akiknek temérdek fantasztikus pillanatot köszönhetek. Nagyon fontos számomra a barátság. Hogy gyakran vesznek körül jobbnál jobb emberek. Ezt köszönöm a zenének.

S mi a legjelentősebb célkitűzésed az előadóművészetben?

Az élet tartogat meglepetéseket. Egyelőre küzdök azért, hogy hasznos ember váljék belőlem. A zene, tudom, mindig mellettem marad. A többit ezzel kapcsolatban a sorsra bízom.

https://www.youtube.com/watch?v=ckh2G-mqYUQ

Milyen tervekkel vágtál neki 2019-nek?

Minden új esztendő tartogat valami újat. Hogy kihívásnak tekintjük, vagy egy új lehetőségnek, rajtunk áll. Az én tervem 2019-re: Szeretni, szeretni, szeretni.

Zárókérdéskent, van valamilyen kívánságod, üzeneted 2019-re?

Üzenetként csak annyi, ne feledkezzünk meg önmagunkról. Sokat beszéltünk a szeretetről. Ezt nem csak mások, de mi magunk is megérdemeljük! Éljünk a lehetőségekkel, ne féljünk az élettől és az érzésektől! Mindnyájunknak kívánok Szeretetben gazdag esztendőt!

Köszönöm a beszélgetést, minden jót, sikereket úgy a zenei pályádon, mind a tanulmányaid és a magánéleted illetően kívánunk Neked.

Laky Erzsébet

Nyitókép: MKP Dunaszerdahelyi Járás FB-oldala (Fotó: Laky Erzsébet)

#Bős #családi napok #előadóművész #Fodor Dóri #kézművesség #kiemelt #Laky Erzsébet #rendezvények

0 notes

pulzusspiritus-blog · 7 years ago

Text

Interjú a Magashegyi Underground zenekarral (2016)

Munkatársaink egy fergeteges JATE klubos koncert után a Magashegyi Underground énekesnőjével és basszusgitárosával beszélgettek. Azóta felléptek a Szegedi Egyetemi Napokon és közeleg az új lemez kiadása is.

Pulzus-Siritus: Először is szeretnénk megköszönni ezt a hatalmas bulit amit itt adtatok. Hadd kezdjek egy standard kérdéssel: hogy indult az együttes és hogy alakult át olyan formába, amiben most van?

Bocskor Bíborka: Hosszú az út a két dolog között, 2007-ben kezdődött. Gábor, nem akarsz mesélni erről kicsit?

Fűrész Gábor: Fodor Máriusz találta ki a Magashegyit és aztán megkereste Bíborkát. Mi akkor a Kaukázus nevű zenekart csináltuk, Máriusz szintén benne volt, így értek össze a szálak. Tulajdonképpen így kezdünk el mi is szerepelni a Magashegyivel.

B.B.: Nekem nagyon izgalmas volt ez a fajta alkotói közösség, én éppen akkor voltam túl egy TV-s tehetségkutatón és mivel megismertem azt a fajta világot, úgy gondoltam, hogy nem kérek belőle. Szerettem volna egy sokkal szabadabb, sokkal lázadóbb, saját magam számára sokkal vagányabb dolgot csinálni. A műsor után sok megkeresés ért engem is, mint minden más ilyen műsorban részt vevő embert és úgy gondoltam, hogy én velük dolgoznék együtt. És milyen igazam volt! :)

P-S.: Azóta is töretlen a lelkesedés. Kanyarodjunk a dalokhoz, amik különleges atmoszférát teremtenek a koncerteknek. Hogyan alkottok meg egy dalt? Kinek mennyi beleszólása van?

B.B.: Ami a végső lepárlása egy dalnak, az mind az öt ember közös döntése. Mindig szokott hozni valaki egy ötletet, egy fő vonulatot, amit többnyire együtt bontunk ki. De van, amikor az alkotó annyira ragaszkodik a saját gondolataihoz, elképzeléseihez, hogy hagyjuk. Viszont ez tényleg a mi közös többszörösünk, ami létrejön: a legvégső forma.

P-S.: Te például mennyit adsz a szöveghez?

B.B.: Az elején nagyon sokat foglalkoztam ezzel, erőlködtem, hogy írjak szövegeket, viszont úgy éreztem, hogy ebbe a pop-szférába annyira nem fér bele az, amit én szavakba öntök. Úgyhogy utána letettem erről. A dalszövegeket zömében Tariska Szabolcs írja, de írt Beck Zoli is, Závada Péterrel is dolgoztunk együtt, Parti-Nagy Lajos versét is feldolgoztuk és Szabó T. Annának is kísérleteztünk egy vicces versével.

P-S.: Említetted Beck Zolit. Már több együttessel is dolgoztatok együtt, akár úgy, hogy egy embert átvettetek, akár úgy, hogy egy dalt feldolgoztatok. Vannak még ilyen jellegű terveitek, esetleg egy albumot vagy valamilyen koprodukciót szeretnétek összehozni?

F.G.: Általában a feldolgozások jól szoktak sikerülni. Ezeket jól vették eddig az emberek. Nagyon jó lenne csinálni egyszer egy ilyen lemezt. Még nem jutottunk el oda, de majd egyszer.

B.B.: Ez is egy organikus út kell, hogy legyen.

P-S.: Ha már más együtteseknél tartunk, akkor említetted, hogy a Kaukázussal gyakorlatilag össze vagytok fonódva. Ezen kívül Szepesi Matyi csinálja a Konyhát nagy erővel. A Magashegyi Underground melletti projekteket hogy tudjátok összeegyeztetni koncert szempontjából?

F.G.: Jó kérdés. A naptárazás unalmas dolog. Fontos, hogy ne ütközzenek az időpontok, de meg lehet oldani.

P-S.: Ezek szerint ez még problémamentes?

F.G.: Igen, igazából azért problémamentes, mert nincs annyi klub Magyarországon, hogy teljesen káosz alakuljon ki. El lehet osztani a fellépéseket a fesztiválokon is. Mondjuk, van egy hónap a magyar fesztiválszezonban - júliustól augusztus elejéig - amikor nagyon besűrűsödik. Ilyenkor az szokott történni, hogy egy napra szervezzük magunkat. Tehát kvázi mint ahogy a Volt fesztiválon csináltuk, Szepesi az egyik koncertjéről átmegy a másik koncertjére, vagy a Kaukázusból átmegyünk a Magashegyire. Eddig nem volt belőle semmi probléma.

P-S.: Szóba jött az, hogy milyen CD-t adhatnátok ki. Most milyen CD-vel készültök? Folyamatosan szivárognak ki a dalok, de még nem tudjuk, mikor jön.

F.G.: Szerintem jövő év elején. Ez a dolog ilyen, mindig úgy van vele az ember, hogy addig nem ad ki lemezt, amíg nem tetszik neki minden dal. Megígérni időpontokat azért nagyon nehéz, mert közben zajlik a dalok írása és akkor sokszor van úgy, hogy dalokat az ember elölről kezd. Tehát valahogy felépíted egyfajta módon és nem tetszik, kidobod az egészet és kezded előröl. Ezért mindig nehéz megjósolni, mikor készül el. Mondjuk a Magashegyi nem arról híres, hogy évente dobálja a lemezeket, mert nagyon szigorúak vagyunk saját magunkkal szemben.

P-S.: Milyen stílusban, milyen irányba tartotok? Valami újat próbáltok felfedezni vagy a régit tökéletesítitek tovább?

B.B.: Mindig próbálja a zenekar saját magát inspirálni, egyikőnk sem olyan, hogy meg tudjon maradni egyfajta formában, az ízlésünk is folyamatosan formálódik, megújul. Ehhez próbáljuk kötni és formálni az új lemezt is.

F.G.: Mindig popzene lesz a Magashegyi, nem lesz soha alter vagy más. De azért próbálunk a kísérletező oldalán maradni a popzenének és nem a mainstreamen. Ez valamilyen szinten limitálja is a Magashegyi közönségét, mert popzene, de nem kommersz popzene. Viszont azért popzene, mert az a mostani kifejezési formája a világnak, az emberek erre táncolnak, jól érzik magukat. A nagyon elvont, absztrakt zenék nagyon jók, de csak egy nagyon szűk hallgatói kör tudja befogadni. Lehet nagyon izgalmas otthon, CD-n, de koncerteken, valljuk be őszintén, az emberek jól akarják érezni magukat, táncolni akarnak. Ami szerintem egy teljesen normális dolog, csak meg kell próbálni olyan popzenét csinálni, ami egyszerre olyan is, hogy jól érzik magukat rajta az emberek a koncerten, ugyanakkor mélysége és magassága is van.

P-S.: Ez tökéletesen sikerült ma este is. A koncertélmény teljesen más volt, mint otthon a CD-t hallgatni.

B.B.: Nagyon sokan mondják ezt.

P-S.: Ehhez nagyban hozzájárul a mozgásod illetve a ruhaköltemények is amik rajtad vannak. Mondanál ezekről valamit, honnan szerzed be ezeket?

B.B.: Én nagyon modorosan azt gondoltam hosszú ideig, hogy ezek a fajta külsőségek nem kellenek és nem fontos egy ruha. Viszont belepuhultam ebbe a dologba, mert rájöttem, hogy mennyire inspirál. Teljesen újrafogalmazhatom saját magamat: olyan, mint egy kirándulás. Picit olyan, mintha egy műalkotást csinálnál, mert eltervezed, megszerkeszted, átérzed, és végül koncertről koncertre alakítod valamilyen szinten. Az elmúlt év témája a szent lázadó nő volt, amit próbáltam a színpadon megcsinálni, teljes mértékben magamból inspirálódva. Ehhez nagyon jó segítségeim voltak és nagyon boldog vagyok, mert a divat világában is hatalmas jelentősége van, hogy egy koncerten megjelenhet egy ruha, nekem pedig sokat jelent, hogy nem egy butik-ruhát veszek fel. Nagyon tehetséges designerekkel dolgozom együtt, feltörekvőkkel és nagyobb nevekkel is, mint Tomcsányi Dórival, Szegedi Katával, Kerényi Virággal, Boomsdesignal. A fémes ruha Kerényi Virágé volt, a mai Tomcsányi Dóri kreációja. Mint minden évben - most már hagyománya van - idén is két stylist tanuló megkeresett és elmentem velük, hogy lefotózzanak, hogy ez legyen a vizsgaanyaguk. Nekem egyik fontos célom, hogy azok, akik feltörekednek, törekszenek valami felé, azokat segítsem valamilyen szinten. Jó és hasznos találkozások születhetnek így mindkét fél számára. Én tapasztalom a frisset, ők pedig rajtam keresztül több emberhez juttathatják el a gondolataikat - ez a kezdeti fázisban fontos dolog lehet. Ilyen szempontból kicsit összefonódtam a divattal, de egyébként sem áll tőlem távol, végül is picit képzőművész aggyal is gondolkozom. Azok az emberek, akik valamiből képeznek valami mást, nagyon közel állnak hozzám.

P-S.: Ha már így szóba jött az egyetem, van valami jó felsőoktatási sztoritok, amit meg is osztanátok az olvasókkal?

B.B.: Gábornak sok van.

F.G.: Persze, de ez nem olyan izgalmas, mert tanítottam 7 évig felsőoktatásban. Olyan szempontból érdekes talán csak, hogy Tatabányán volt egy főiskola, a Modern Üzleti Tudományok Főiskolája (ez már megszűnt és más név alatt újraalakították) és ott ismertem meg Kardost, a Kaukázus énekesét. Én nem tanítottam őt, csak oda járt. Voltak a főiskolán kulturális napok, ahol megjelent egy srác egy szál gitárral és olyan szöveggel énekelt, hogy szétröhögtük magunkat rajta. Úgy keveredünk össze, hogy valamelyik diák kitalálta, hogy legyen egy olyan zenekar, amiben tanárok is vannak meg diákok is. Abban megjelent Kardos, teljesen véletlenül. Akkor találtuk ki, hogy mi lenne, ha csinálnánk egy zenekart, és ebből lett a Kaukázus. Fodor Máriusz, aki a Magashegyit alapította, oda járt levelező tagozatra, ott találta ki a Magashegyit ugyanazon a főiskolán. A két zenekar egymástól függetlenül, de ugyanazon a főiskolán született meg, ami nagyon vicces. Máriuszt megkerestük először a Kaukázussal, mert tudtuk, hogy egy nagy „megfejtő”, aki elektronikai dolgokkal foglalkozik, számítógépen írja a dalokat. (Ez mind a mai napig igaz, mert ő reklámzenéket is ír.) És megmutattuk neki először a Kaukázust, de kiröhögte. Nagyon béna meg kifejletlen volt az egész és kiröhögte. Aztán eltelt valamennyi idő és rábeszéltük valahogy, hogy csináljon meg egy számot csak nekünk. Végül megcsinálta, aztán valahogy elindult az egész és belépett a Kaukázusba, mikor már látta, hogy a dologból lesz valami. De először röhejesnek tartotta, az is volt, röhejes. Amíg az ember megtanul rendesen zenélni az egy idő: nyilván ez az elején ügyetlenkedés meg bénázás volt az egész, de utána jó lett.

B.B.: Nekem is van ám! Én színművészeti egyetemre jártam Marosvásárhelyre, de nem érdekelt semmi, ami az egyetemen tanítási formában történt. Például megtörtént az, hogy abbahagytam harmadéven, amire nem vagyok büszke, mert nagy érték a kitartás. Viszont előtte mindenféle őrültséget kitaláltam magamnak, jártam temetőbe, jártam kórházba random módon találkozni emberekkel. Egyszer elmentem az egyetemről, színészmesterség óráról a kórházba és vissza kellett siessek a következő balett órára. És én kék színű zacskós cipőben érkeztem az egyetemre. Nem vettem észre, mert végig csak fölfelé néztem: balett órán derült ki, hogy végigjártam Marosvásárhelyet kék zacskós cipőben.

P-S.: Hogyha már megtárgyaltuk az egyetem részt, most jön a dolog másik fele. Szegedről milyen élményeitek vannak?

F.G.: Vannak élmények. Ott van a Szegedi Ifjúsági Napok, van egy nagyon jó kis hamburgeres, ahogy mész kifelé a városból. Ott a Tejivó, meg a halászlé.

BB: A leégett halászkocsma. Igen, elmentünk halászlét enni, meg haltepertőt, mert Máriusz egy héten keresztül áradozott egy helyről. Valahogy oda is érkeztünk és füstölt. És azt mondták, hogy leégett. Most ott, helyben az egész. Tényleg nagyon sajnáljuk és reméljük, hogy újra épült.

F.G.: Ez például velem is megtörtént, csak Tatán. Tatán is volt egy nádtetős halászcsárda és ott is ugyanez történt. „Menjünk el a halászcsárdába!” És elmentünk és egy rom volt az egész.

B.B.: Itt is akkor aludtak ki a parazsak.

F.G.: De Szeged egy nagyon kellemes város. Békés, nyugodt, hely. Messze van kicsit Budapesttől, de nagyon jó. Kicsit közelebb lehetne hozni, és akkor mindenki jobban járna, többet jönne.

B.B.: Igen, volt egy rádióinterjúnk két nappal ezelőtt és éppen azt kérdezték, hogy mit szeretek Szegedben. Azt mondtam, hogy a diákokat. Nekem mindig annyira jól esik újraélni a diákéveimet más arcokkal szemben, más tükrökkel szemben. Abszolút szeretem, úgyhogy ez jutott eszembe.

P-S.: Bíborka, emlegetted, hogy egy színházi érában kezdtél el tevékenykedni egyetemistaként. Esetleg vannak-e olyan törekvéseitek, hogy ezt a zenét bevigyétek a színházba? Akár úgy, ahogy a Quimby csinálta a Vízkereszttel, a saját számokat beleágyazzátok egy színdarabba?

F.G.: Volt egy műsorunk, de az még nem volt színház. A szimfonikus műsorunk mondjuk kicsit hasonló ehhez, mert az is más környezetbe ülteti át ezeket a dalokat. Jó kérdés, nem tudom...

B.B.: Nekem nagyon sok színész barátom van és folyamatosan ezt sulykolják, hogy ezzel lehetne abszolút játszani meg dobbanatni is. Talán illik a Magashegyi misztikus világához az, hogy kibontsunk egy olyan világot, ami kicsit absztrakt, kicsit szürreális, de ugyanakkor abszolút szívhez-testhez szóló. Mi általában nem erőltetjük a dolgokat, ami jön és ami organikusan kialakul, azt tárt karokkal fogadja a zenekar, de még nem jött el ennek az ideje.

P-S.: Gyakorlatilag ti bizonyos mértékig egy modern népzenét csináltok. Akár a népies feldolgozásokat nézve, akár a szimbólumvilágotokat. Ez mennyire volt tudatos, amikor az egészet elkezdtétek, vagy mennyire jött mindenkinek belülről, természetesen?

F.G.: Szerintem nem volt tudatos. Most már több féle folkzene van átvezetve a dalokon, a korábbi számaink hangzásvilága sokkal inkább magyar népzenei jellegű volt. Volt az Ónos ablak című dal meg a Zölderdő, mi ezeket nagyon szerettük, de aztán megjelent a Balkan Fanatik nevű zenekar, akik tényleg rongyosra tolták a magyar népzenék elektronikus feldolgozását. Akkor úgy éreztük, hogy ez inkább rombolja a magyar népzene használhatóságát, minthogy építené. Ezért kicsit visszavettünk a népzenei tartalomból, inkább az angolszász folkzenét hoztuk be. Tehát a mostani dalokban, az Árnyékokban, a Darazsakban épp ilyen hatás figyelhető meg.

P-S.: A legnagyobb kérdés, amit már az internet segítségével is megpróbáltunk megfejteni, de nem ment: Mi az a macírfüzet a Rongyolódó című számban?

(„Számolgattam kedden a körtéket a fákon,/A macír füzetben nem volt semmi kész.”)

F.G.: Az nagyon egyszerű...

B.B.: Tariska Szabolcs mesélte el nekem is, tényleg nagyon egyszerű. Volt egy olyan füzet, amin a maci ír és maci olvas.

FG: Ez a szocialista időszakban volt. Az a lényeg, hogy a dal szereplője különböző stációkon megy át az időben és a „maci ír füzetbe” a gyerekkor. Egyébként tényleg vannak ilyen tipikus félreértések a szövegekkel kapcsolatban, a Szívtakarításban a „bódéligetest” valaki budiligetesnek értette és kérdezték, hogy miért kell ilyenekről énekelni, mit keres a dalban az, hogy budiliget, miért kell elrontani ilyen hülyeségekkel.

B.B.: De volt már olyan kislány, aki a Fűtengert úgy értelmezte, hogy „meleg szél, Barbiház”.

(Eredeti: „Meleg szél, parti ház”)

F.G.: Igen, ez az én lányom volt. Meg volt még egy a Metróhuzattal kapcsolatban is. Valaki azt kérdezte, hogy hogy van a refrén?

B.B.: „Fekete lyukban húz a vonat. A föld alatt metróhuzat van. Végigmérnek szemsugár-fények.”

FG: Végigmérnek, ez az! „De hát a metróban nem mérnek, ott nincs traffipax, mi az, hogy végig mérnek?” ☺ Tehát a szövegek értelmezése nehéz dolog. De mindennek van valami értelme. Talán ilyen szempontból a Szeplős váll a legnehezebben érhető szöveg. Egy olyan lányról szól, akibe az egyik zenekari tag volt szerelmes és akinek tele volt a válla szeplőkkel. Erről szól a dal, elképzeli, hogy ezek a szeplők életre kelnek rajta.

P-S.: Zárásképpen mi az a legnagyobb dolog, amit eddig elértetek és mi az, amit még most szeretnétek, mint cél lebeg előttetek?

B.B.: Jaj, hát ez a legnehezebb kérdés.

F.G.: Hát, eddig a legnagyobb, amit elértünk - bár ez szubjektív -, az szerintem a MÜPA nagyteremben a kétszeres koncert. Művészi szempontból ez a legnagyobb. Most az, hogy fesztiválokon melyik volt a legnagyobb közönség, azt el is felejti az ember...

B.B.: Az is egy nagyon nagy dolog számomra, hogy 2007 óta olyan is volt, hogy lejöttünk a JATE-ba és huszonöten voltak. Az emberek velünk együtt növekedtek. Nem akarok pátoszos lenni, de úgy gondolom a JATE-ban eddig soha nem voltak a koncertünkön ennyien, mint ma. Úgy érzem, hogy ez így jó.

P-S.: Ehhez szívből gratulálok. És reméljük, mire legközelebb jöttök, már annyi ember lesz, hogy alig férnek be. Nagyon köszönöm az interjút.

2016

0 notes