#zenei est

[otthonzulles]

(a 444-en megjelent UP féle szokásához híven összeszedetlen Palotai-nekrológ kommentszekciójában feltűnt még két írás amiket nem olvastam, sok-sok újat nem találtam bennük meg nem is untatlak benneteket, illetve igen, a hajtás alatt)

az egyik a telex megemlékezése:

A másikat Podlovics Péter 'a Quimby menedzsere' (ezt gugliztam ki faszom se tudja mi az a quimby :D ) osztotta meg de nem az ő írása, hanem Vasák Benedeké, aki meg valami kommunikációs valami:

"Vasák Benedek barátom tavaly előtt a Fater születésnapjára olyat írt, aminél én csak bénábbat tudnék.

Valamiért nem lehet megosztani, szóval copy paste

Zsolti legutóbbi szettje, amit hallottam ugyanígy 2021-es. (jajj de szégyellem magam, hogy nem használtam ki minen lehetőséget!) Bulizni indultam akkor de végül a kordonra könyökölve leesett állal hallgattam végig az első sorból!

Benedek ezt írta, nehéz ennél jobban összefoglalni.

Palotai Zsolt volt a legbiztosabb zenei ízlésű ember, akit valaha ismertem!"

---

…Ezt tavalyelőtt írtam, a hatvanadik születésnapján. Azóta leszedtem, most felrakom újra.🖤

Ha van valami értelme a Facebooknak, akkor az az, hogy egyszer csak szembe jött ez: hogy a Palotai 60. Ez az, amit nem ír meg az újság, mert ha valamelyik újság megírná, az már rég megszűnt, vagy ha valamelyik újság megírja, azt én már rég nem olvasom.

Nagyon fura érzés ez, mert 2021-ben a Palotai 60 azt jelenti, hogy már akkor is rohadt öreg volt (30!), amikor kezdte, és amikor nekünk, hol csillogó, hol fátyolos szemű késő-tizenéves fiataloknak betolta a bomba csajozós vagy énelvesztős zenéket a Tilosban.

Szóval szembejött ez a Palotai 60, gyorsan át is pörgettem a nekrológszagú megemlékezéseket itt a Facebookon. Mindegyikben az volt az érdekes, hogy az Öreg már mindegyikben "Az Öreg" volt, sokezer szettel, partival, mix-szel a háta mögött, de mindegyikből csak az derült ki, hogy ő az "Öreg", de egyikből sem az, hogy miért lett ő az "Öreg".

Nehéz is ezt megmagyarázni. Akik a szubkultúra részei, azoknak egyértelmű. Akik meg kívül esnek a szubkultúrán, sosem fogják megérteni.

Ha én behunyom a szemem, és a 90-es évek elejére gondolok, akkor a csodálatos csajokon, Hazai Attilán meg Tódoron kívül egyvalakit látok magam előtt: ezt a hórihorgas, atlétába öltözött, szélsőségesen mesterséges fényben, kontrasztos árnyékokban úszó, görnyedten koncentráló alakot a Tilos az Á galériáján. Palotai Zsolt maga volt a DÍDZSÉ allegóriája, long before, jóval azelőtt, hogy Fatboy Slim lett azzá (pont úgy néztek ki egyébként, csak amikor Zsolt már menő lemezlovas volt, Fatboy Slim még egy közepesen béna gitárzenekarban bohóckodott 😀 )

Az ember gyakran töpreng olyan problémákon, hogy miért pont Palotai lett ÉLETE LEMEZLOVASA. Soha senkinek nem táncoltam annyit, nem voltam annyi szettjén, nem hallgattam annyi mixét, mint Palotainak, így hát elég gyorsan megfejtettem a talányt. Soha, senki mástól nem hallottam annyi számot ELŐSZÖR, mint Palotaitól. Amit ő művelt, az nem diszkó volt, hanem népművelés.

Persze, a kései, manierista, megélhetési évek Rewind-jai már a megszokásról, és a popkultúra átkáról, az önismétlésről szóltak, de Palotai számomra mindig is az a radikális eklektika volt, amely elemi erővel határozta meg felhőtlen ifjúságunkat a boldog kilencvenesekben.

Palotai szettjei az "anything goes", a "minden mehet" végtelenül felszabadult, életérzéssé nemesült esztétikáját hirdették. Ugyanazt, amit mondjuk Rajk László építészete, a kései Tandori irásművészete, Ács rendezései vagy Bódy filmjei hirdettek.

Palotai szettjei a radikális eklektika sújtó megtestesülései voltak. Sem a szüleink, sem a gyerekeink nem fogják megérteni, hogy mit jelentett az, hogy a kádárizumus összeomlásával egyszerre hullott a nyakunkba az összes létező szubkultúra, irányzat, stílus, műfaj, ideológia, manír és üzenet. Az aluljárók tömve voltak 160 forintért árult paperback Bakunyinokkal és Szolzsenyicinekkel, a mozik tele voltak 30 forintért árult Derek Jarmanekkel és John Watersszekkel, bárhová nyúltál, ömlött rád az O története, a Tizenegyezer vessző, a Nietzsche- és Hamvas-összes, Foucault, Heidegger és kibaszott ostoba Castaneda.

A kilencvenes évek eleje brutális kultúrkáosz volt (pedig hol volt még a kereskedelmi televíziózás!), amire a belpesti értelmiség egyetlen értelmes önvédelmi reakciója a totális bezárkózás volt. Bezárkóztunk egy nagyjából három háztömbnyi területre, a Tilos, a Zanzibár, az Egocentrum, a Totálkár (vagy ez a kettő ugyanaz?) által kijelölt területre, amely bármelyik ELTE bölcsészkari épülettől biztonságos sétatávolságra volt. Popkulturálisan pedig a Velvet Uderground/Lou Reed-David Bowie-Talking Heads-gettóba szorultunk bele, amit magyar vonalról még valahogy kiegészített a Cseh Tamás-Bizottság-Kontroll/Európa Kiadó vonal.

Tényleg annyira szűk volt a világunk, mint egy Bereményi-Cseh Tamás-dalszöveg, teljesen elveszve kóvályogtunk a nyakunkba szakadt, értelmetlen szabadságban.

Na, ebben az elveszett világban mutatott utat az a vékony, hórihorgas, görnyedt, atlétatrikós csávó, ott, a Tilos galériáján. Ő mutatta meg, hogy itt az új esztétika, hogy minden mehet. Konkrétan tőle tanultam meg, hogy a Besame Muchóra (ikonikus Palotai kezdőtrekk!) simán rá lehet keverni Renegade Soundwave-et, arra meg lazán jöhet Buddy Rich, amit magától értetődően lehet átfolyatni valami sosem hallott dárenbézbe, hogy aztán kötelességtudóan berakjon valami Iggy Popot, de az egész Ian Dury perverz funkjába, vagy a Sonic Youth paródia-sideprojektjébe, a Ciccone Youth-ba fulladjon...

Tizenöt évet húztam le az A38-on, és ha valamit megtanultam, akkor az az, hogy a közönség mindig UGYANAZT akarja. Ez Palotai pokla is, ha az Isteni színjátékban jutna egy bugyor az Öregnek, az biztosan a Mindig Ugyanazt Játszók Bugyra lenne. Palotai számára nincs nagyobb büntetés, mint Ugyanazt Játszani.

Eleve a DJ-karrier nem a karrierek csúcsa. A Tilos az Á mutatott ezer utat, a főhősök egy része kurva menő japán meg szingapúri nagykövet lett, vagy elenpés médiamegbízott, vagy közepesen menő budai kricsmik üzemeltetője.

A Tilos az Á vége iszonyat szomorú lett, levitézett baller kommunikációs tanácsadók pimpelik újra BMW X-valahányasokból az egykori mítoszt (Tilos a Tilos, Jézusom!). Palotai eufórikus szettjeinek vállán, a meggondoltan árazott boroskólák bevételéből sok-sok kis senki kapaszkodott fel a harmadvonalas politikai nirvánába.

Miközben ez a félelmetes ízlésű, ikonikus jelenség jóformán éhezik. A több ezer buli nem túlzás, és valahol az is sorsszerű, hogy ehhez az ösztönös, de totál önsorsrontó zsenihez fűződik (nagyon, nagyon távolról) a magyarországi partikultúra legnagyobb drámája, a West Balkán-tragédia.

Palotai Zsolt 60 éves, 30 éve tolja a rakenrollt. De ezt a műfajt nem lehet 30 évig csinálni. Még úgy sem, hogy az ország legszélesebb látókörű, legjobb ízlésű, félelmetesen közönségre hangolódott lemezlovasa vagy. Ez nem államilag rommá támogatott, egyetemi tanszékek által kanonizált kulturális értékteremtés. Ez az ifjúságunk, és én igazán örülök, hogy egy fél generációval utánuk még volt valami jelentése és jelentősége, de illúzió azt hinni, hogy bármi nyoma marad, és bármilyen kulturális imprintet hagy az utánunk jövőkben.

Tulajdonképpen az a baj, hogy Palotai szettjein sosem tudtam felszabadultan táncolni. Palotai szettjeire tanulni járt az ember, én legalábbis biztosan, mint ahogy a fiatalabb DJ-k nagy része. Palotai szettjeit én mindig úgy hallgattam, mintha olvasnék, vagy valami nem ismert Mozart-szonátát hallgatnék, hopp, ez milyen jó ötlet, hopp, mekkora átkötés, hopp, erre a pakisztáni világzenére hogy lehetett már rákötni ezt a dél-londoni hiphopot...

Na mindegy. Palotai Zsolt kiválóan példázza, hogy vannak szubkultúrák, amelyek véget érnek, vannak tudományok, amelyeknek nincs módszertana, de legfőképpen azt, hogy nincsenek határok. És az ilyen művészet, abban a világban, amely kizárólag a határokról, megszokásokról, manírokról, modorokról, és az ezeket perverz módon megerősítő iróniáról szól, sajnos halálra van ítélve.

Palotai tragédiája az öregedés és "korszerűtlenség" tragédiája, hogy egyszerűen elfogy körülötte a levegő. Bármennyire is revelatívak voltak a szettjei az én generációmnak a kilencvenes években, az a helyzet, hogy mondjuk a 14 éves lányomat egyetlen nap alatt több és sokfélébb kulturális impulzus éri, mint amennyit Palotai egy hónap 8-10 fellépése alatt adni tud.

Erre a problémára kétféle válasz van: az egyik a totális bezárkózás stratégiája - csak egyetlen kultúra, egyféle zene, egyféle öltözködési stílus, egyféle világ. A másik: temészetesen a jellegzetes tinédzser-cinizmus, minden szar, minden béna, very cringe a világ. Palotai egyikre sem ad választ, nem hajlandó, sosem volt hajlandó beleszorulni valami béna műfai gettóba, mint a dárenbéz, a hauz, a teknó vagy a trep. És nem volt hajlandó ironizálni, ilyen elviselhetetlenül kínos Necc Party-vonalon hirdetni az ultimate nihilt.

Palotainak sosem lesz szobra, sosem fog Kossuth-díjat kapni, mint ahogy azt - ironikusan? - követelte a tömeg annak idején. Készült róla ugyan egy portréfilm, amiből sajnos az égvilágon nem derül ki semmi, készültek vele interjúk, de hát Palotai sosem a szavak, sokkal inkább a szettek embere volt.

Az biztos, hogy nála "dídzsészerűbb" dídzsét sosem láttam. Az biztos, hogy legalább tíz dídzsét láttam felnőni, akik minden mozdulatukat tőle lesték el. Az biztos, hogy ő is azok közé tartozik, akiktől rengeteget tanultam. Azt a zenei, és merem remélni, hogy tágabb értelemben kulturális nyitottságot, amely a mai napig segít befogadni az új dolgokat, hát azt biztos, hogy tőle tanultam. Köszönöm, és boldog születésnapot.

[palmsandsunglasses]

még nem tudjuk, hogy mekkora ez a veszteség

[bdpst24]

LEGENDÁK & RITMUS & VIDÁMSÁG & TÁNC

LEGENDÁK & RITMUS & VIDÁMSÁG & TÁNC

Green Stage FUNKY FESZTIVÁL 2024. Kool & The Gang Earth Wind & Fire experience by Al McKay Martha High & The Soul Cookers 2024. június 27. este 7 óra MVM Dome Az év kihagyhatatlan Best OF Funky bulija! Örömmel jelentjük be a 2024-es Funky Fesztivált, ahol a Funky zene nagyágyúi sorakoznak fel. A Funky nem csak egy zenei stílus, nem csak a ritmusok és színek birodalma, hanem egy pozitív…

[dendre]

Középiskolai kollégiumi nevelőtanárom masszív kazettagyűjteményével ismertem meg az a zenei világot, amibe Szőnyei Tamás Az új hullám évtizede 1-2. című könyvei a szavak szintjén kicsivel korábban beavattak. 1992 és 1996 között nagyjából az összes kazettáját átmásoltam, nagyon hálás vagyok érte, szinte egyben megkaptam ezt a teljes világot. Mindez jórészt Baján történt, de ő szegedi volt. Amikor először elmentem hozzá (a szülei lakásába) Szegedre (már nem tudom milyen okkal, de ott is aludtam, Szegeden volt valami dolgom másnap), akkor feltárult előttem, hogy mi mindennel ismerkedhetem majd még meg, mert addig úgy tízesével hordta a 90 perces kazikat, de ott még volt vagy 3-400 darab kazetta, azaz legalább 6-700 ismeretlen lemez. Végignéztem nagy izgalommal a kollekción és kiválasztottam egyet, amit azonnal meg is akartam hallgatni, így valamilyen indokkal rögtön elmentem sétálni a sétálómagnómmal. Lementem a harmadikról, és a kapuban elindítottam a zenét, és aztán kóvályogtam céltalanul az új híd közelében, egy darabig a Tisza-parton, aztán a kis utcákban, mindenfelé. Novemberi idő volt, szóval november lehetett. Este volt, de még nem késő, szóval hét óra körül lehetett. Narancsos fények, hideg, tán köd is, nyirkosság. De ezt a lemezt hallani kellett végre, ha már annyit olvastam róla. 

Olvastam ma, ahogyan mások is írják, mennyire pontosan emlékeznek arra, amikor először hallották a Marquee Moont. Azonnal ható, mélyen bevésődő és örökre megmaradó zene. Egyáltalán nem szokott eszembe jutni az első hallgatás élménye, de tényleg precízen emlékszem rá. Lenyűgözött, soha hasonlót nem hallottam addig. Azóta persze rengeteget, mindenki másolta. 

Arra is jól emlékszem, hogy vinylen először az Adventure lett meg, azt addig nem ismertem, a Keleti után volt egy lemezbolt, egy lakásban, onnan, nagyon örültem, amikor megláttam, ez is kilencvenes évek közepén volt. A Verlaine-szólólemezek nagyrészt Amszterdamból lettek meg, mind egy euróért. Mind jó. A 92-es reunió Television nincs meg, furamód nem is hallottam sokszor. A Marquee Moon-t viszont legalább százszor (több százszor?) biztosan. És kicsit sem lehet megunni. De hogy miért nem, arról fogalmam sincs. 

[flowbykrisz]

Ganxsta Zolee és a Kartel, meg a Supernem a Budapest Park felé

Az augusztus 4-ei péntek este ott voltam a Ganxsta Zolee és a Kartel x Supernem közös Budapest Parkos koncertjén, amely nekem az első Kartel-es bulim is volt. Nem mostanában kezdtem el hallgatni az „öreg” Döglégy Tábornoknak a zenekarát, hanem még a 2000 évek elején, mikor először meghallottam a Music Box zenei csatornán, a Jó, a Rossz, és a Kartel című számukat. Az olyan utóbbi, 7-8 év lemezei,…

[csajokamotoron]

Willie G. Davidsont ünnepli az idei European Bike Week

Harley-Davidson termékbemutatók, választékos zenei fellépők, drónshow-k, vezetett túrák és sok más érdekesség vár a közelgő 2024-es European Bike Week-en a Faaki-tónál szeptember 3-8. között! A Harley-Davidson 2023-ban ünnepelte a rendezvény 25. évfordulóját, amely mindig hatalmas népszerűségnek örvend a motorozás és az élőzene rajongóinak köreiben. Ez Európa legnagyobb ingyenes motoros fesztiválja, ahol a programok egész nap, reggeltől egészen késő estig tartanak. Az eseményen szeretettel várják mind a helyi látogatókat, illetve azokat a motorosokat is, akik a világ minden tájáról utaztak el odáig. A Harley-Davidson idén világszerte minden megrendezésre kerülő eseményén a legendás tervezőt, művészt és motoros ikont Willie G. Davidsont ünnepli, akinek munkásságai a mai napig meghatározó a Harley-Davidson és az egész motoros kultúra életében. Az ünneplése nem marad el a European Bike Week-en sem. A Willie G. tematikájú programokon többek között egy limitált szériás ruházati termékcsalád bemutatásával és néhány általa tervezett ikonikus motorkerékpár kiállításával is készülnek a szervezők. A 40.000 négyzetméteres Harley Village a Faaki-tónál rengeteg szórakozást és élményt kínál majd egész héten. A középpontban a Harley-Davidson Expo lesz, ahol a legújabb, 2024-es modellévi motorkerékpárokat mutatják be, ezzel is megerősítve a túra teljesítmény, a technológia és a design új korszakát a vadonatúj Street Glide® és Road Glide® modellekkel. A modellek frissített Milwaukee-Eight® 117 V-Twin motorral rendelkeznek, és erősebbek, könnyebbek és dinamikusabbak, mint valaha. A vásárolni vágyók számára a legújabb Harley-Davidson ruházati darabok, a rendezvény hivatalos termékei, valamint alkatrészek és tartozékok is elérhetők lesznek a hivatalos helyszíni márkakereskedőknél. A motorkerékpár-bemutatók mellett a kalandvágyó látogatók a European Bike Week helyszínének szívében található off-road zónát is felfedezhetik. A zónához Európa minden pontjáról érkeznek off-road szakértők, akik bemutatókat, motoros oktatást és részletes off-road tréninget tartanak a Pan America 1250 Special modellekkel. Idén az Adventure Zone-t világklasszis oktatók, Mick Extance (Egyesült Királyság), Ralf Wiesenfeller (Németország) és Marco Belli (Olaszország) fogják üzemeltetni, valamint a H-D off-road nagykövete és rally legenda - Joan Pedrero (Spanyolország) - is bemutatókat fog tartani. A H-D Demo zóna várja azokat is, akik ki szeretnék próbálni a legújabb motorkerékpárokat, vagy is a 2024-es Harley-Davidson Sport-, Cirkálo-, Nagy Amerikai Túra- és Kalandtúra motorkerékpárok széles választékával. A Jumpstart vezetési szimulátor is rendelkezésre áll majd mindazok látogatók számára, akiknek nincs még jogosítványuk, de szeretnének ízelítőt kapni abból, hogy milyen érzés vezetni egy ilyen erőteljes vasat. Szerdán, csütörtökön és pénteken a motorosok a H.O.G. Carinthia Chapter által vezetett ingyenes túrákon hódíthatják majd meg Karintia és a szomszédos Szlovénia legszebb útjait. A hét folyamán öt estén át, éjfélig tartó szórakoztató programmal találkozhatnak a látogatók, ahol több mint 100 foodtruck és bár között találhat magának mindenki kedvére valót. Két színpadon, a Harley Bar-ban és a Saloon Bar-ban, minden este izgalmas zenei élményekkel és rengeteg élő fellépéssel várják az érdeklődőket, összesen 40 zenekarral a hét folyamán. A headliner a „Stiletto” nevű, első osztályú zenekar lesz, akik szeptember 7-én, szombaton lépnek fel a Harley Bar színpadára. A szórakozás egész héten garantált, sőt, lángokkal teli tűzshow-val is készülnek a szervezők, péntek és szombat este pedig egy drónshow emelkedik majd az égbe, amely lélegzetelállító látványt nyújt a zenei fellépések között. A Metzeler Tyres által szponzorált ingyenes Custom Bike Show szeptember 6-án, pénteken kerül megrendezésre, amelyen minden saját építésű Harley-Davidson Custom motor részt vehet, a nevezők pedig exkluzív ajándékokat nyerhetnek. Szeptember 7-én, szombaton kerül sor a Dunlop által szponzorált legendás Harley-Davidson felvonulásra, amelyen több ezer motorkerékpár lepi el az utcákat, szintén több ezer helyi néző társaságában. Egy biztos, a European Bike Week hatalmas mosolyt csal majd a részetvevők arcára idén is, és lesz egy látogató, aki mindenkinél boldogabb lesz, amikor megnyeri a Harley-Davidson nyeremény motorkerékpárt a tombolán. Read the full article

[onsieluenkeli]

Tegnap este ez volt az egyetlen hír amit elolvastam. És tudjátok mi jutott az eszembe? Osváth Zsolt buci feje ... és az a 65%-os egyetértés a meleg párok esküvőjére.

Majdnem írtam valami nagyon hasonlót, csak én a végét úgy zártam volna le, hogy - ideje Gyurcsánynak levetnie azt a cipőt, mert már nagyon nem passzol hozzá.

Először körbenéztem (rossz szokás, sajnálom) és azt vettem észre, hogy akik mindig is felemelték a hangjukat, most inkább csendben maradtak. Majd azután M.V.-nál megláttam azt a mélységesen undorító zenei humort, még hozzá képest is nagyon kínos posztot... És inkább én is az offline-t választottam. Nekem már nem ér annyit se a DK, hogy fáradjak miattuk, és hogy sz@rul legyek.

NEM ÉRDEKELNEK!

Tudjátok mit? Örülök hogy legalább velük nem kell foglalkozni! Játssza az ULTRAgáz konzervatívot! HA ERRE 🖤 VÁGYIK, AKKOR EZ PASSZOL 👇 HOZZÁ! És legalább garantáltan mindenki elfordul!

Ebben az országban szinte mindenért a civilek harcolnak, és küzdenek meg. Az egyszerű civil emberek tartják még életben ezt az országot. - Nem a politikusaink.

❕Érdekes viszont látni, hogy most se a 444, sem pedig a Telex nem adott hírt Pottyondy bejegyzéséről. Miközben Gyurcsány megint adott egy újabb interjút. (Ez nem hataloméhség. Amit látunk, az Oroszország. Ott lehet a kezük a nyakukon, és muszáj a jobboldalon maradnunk). És érdekes látni azt is, hogy mintha a Momentum tényleg sokkalta kevesebb figyelmet kapott volna az utóbbi időkben. - Kezdem elhinni.

Soha nem voltam DK-s, és nekem is leesett már rég hogy ők is 🍊 olyanok akik csak ki/használnak azért hogy szimpatikusabbnak tűnjenek. Akár az LMBTQ esetében, ami szintén CSAK eszköz a számukra. Mint ahogyan engemet örökké zaklató, a magánéletembe trollkodó rohadt Péterfiék a reklámjaikkal rendszeresen ugyanezt -> 7 <- megteszik. Azaz, kihasználnak. Ahogyan a politikusok mások gyerekeivel pózolnak megkérdezések, és szülői beleegyezések nélkül. - Ezek közül egy is képes megérteni? Bármelyikük el tud takarodni, vagy békén tud hagyni másokat? ... !?

...nah ugye...

És ha rájuk szólsz, kritikát dobsz, - 💯 másban keresik a hibát, de sohasem önmagukban, felelősen.

Vagy ott van a WMN!

Gyönyörűen lehet látni mennyire hasonlóan romlottak. Ráadásul ugyanúgy alig van már olvasója az oldalnak. A WMN is folyton rajtunk szórakozik az engedélyünk nélkül, vagy használ minket, vagy éppen megbéllyegez, lealáz, stb... Rendszeresen megkapjuk az éppen aznapit.

Csepelyi Adriennt elég visszagörgetni egy kicsit, és lehet látni hogy ráhülyült 13 M.V.-ra ő is. Egy kicsit be is égette, majd a kaktuszokkal jött. - Baszki ha neked is úgy kurkásznának a magánéletedben kíváncsiskodó seggfejek, szívesen megnézném mennyire nem lennél kaktusz. Pláne ha mindenki közben lesz@rná a munkádat...

1 éve még eszébe sem jutott Csepelyinek hogy olyat műveljen. `\_(ツ)_/¯ Még ő magyarázta mennyire inkorrekt.

Az életben nem tudnék olyan trollkodást művelni, mint amit ti csináltok! . Abszolúte nincsen értelme! Két teljesen különböző vadidegen embert, nem lehet egymáshoz erőltetni, bugyuta netes játékokkal! Miért nem tudjátok felfogni!?!?

M.V.-t 50, 60 éves idejét múlt, alja emberek olvassák, és kedvelik. Akik szeretik a dohos magyar filmeket, a dohos magyar könyveket, a dohos színházakat, a dögunalmas vontatott beszélgetéseket, és az ósdi politikát. Annak a nőnek elborult, alkoholista művészlelkek a világa, de nem az enyém! Egyszerűen nem hiszem el, hogy nem képes magának találni valakit, és mint egy retardáltat erőltetni kell valakihez! - Engem még a mozgik is szeretnek, erőltetések nélkül! Emberileg milliárdszor jobbak nála, értékesebbek, és szebbek.

Ráadásul hasonlóan a politikusokhoz, hiába kap a WMN kritikát, sz@rnak a fejünkre, a WMN a legtöbbször sz@rik az olvasóira. Sőt... inkább keres magának valami hibáztatni valót. Mindenki csalódás, csak ők nem.

.

[izraelinfo]

Újabb október 7 -i felvételeket hoztak nyilvánosságra a Hamasz túszejtéseiről Izraelben

Izraelben az elraboltak családjainak kérésére hétfő este újabb felvételeket hoztak nyilvánosságra az iszlamista Hamasz terrorszervezet október 7-i túszejtéséről. A mintegy kétperces videót a terroristák vették fel testkameráikkal, majd az izraeli hadsereg birtokába kerültek. A felvételen a Nova zenei fesztiválról menekülő fiatalok elrablása látható, ahogy hármukat egy beton óvóhelyről élve…

[jazzzzaj]

200324 ZZZ / MILITÁNS DILETTANTIZMUS

ÚJ HELYSZÍN: HÁROM HOLLÓ

“A harmadik este pedig előrántok a fiókból egy félig bejáratott dolgot, illetve beteljesítem a családi elvárásokat. Itt több szempontból is számomra totál szűz dolgokat próbálok ki, például akusztikus lesz az egész este. Először dobokkal egy előre meg nem írt, vezetett improvizációs kört dobunk össze a spanokkal. A második etapban pedig megpróbálok karmesterkedni egy fúvós zenekarnak. Utána nem kizárt, hogy asztráltestté robbanok szét, mert beteljesítettem egyszerre egy csomó mindent, amit szerettem volna.” (B.M.)

Dobosok: -Bódis Martin -Bíró István -Nagy Kalliopé Mária -Jéger Dávid -Biró Marci

Fúvósok: -Ágoston Béla - szaxofon -Kiss Zoltán - harsona -Kiss Árpád - trombita -Vereb Szabolcs - szaxofon -Weisz Gábor - szaxofon -Kovács Royal Ferenc - szaxofon

“Biró Marci vagyok, hétpróbás nehézzenei és magánéleti improvizatőr. Az elmúlt tizenöt évben csilliárdnyi dolgot csináltam – megfordultam nagyon sok stabil zenekarban és törékeny szabadzenei formációban, körbeturnéztam Európát. Az elmúlt hét évben a zeneipar másik oldalán dolgoztam koncertszervező- és lebonyolítóként, ahol nem csak hogy meg tudtam valósítani a – mások által – őrültnek tartott zenei koncepcióimat, hanem rá is tudtam erőltetni ezeket másokra. Régóta dédelgetett álmom ez a három koncert, amelyek tükrözni fogják az alapműködésem: kaotikus, sűrű, túlkomplikált, de egyszerű megvalósítani és lebonyolítani.”

Be: 3000.-

[paradicsomsal]

Benjamin Clementine Müpa koncert, önálló est és koncert

Már a címadásból kiderül, hogy ez nem egy átlagos szóló koncert zenekari felállásban. Benjamin Clementine singer-songwritert igazi legendák övezik, eleve egy különc, a zenei világba külsősként érkező arc. Emiatt is lehet, hogy az hogy fantasztikusan énekel és zongorázik, az csak egy egyszerű eszköz. Eszköz ahhoz hogy kifejezze magát és kontextusba helyezze az összes alkotását. Méghozzá az aktualis társadalmi , világrendi kontextusba.

Irtó szubjektív volt az egész est, ahogyan ő, Benjamin létezik 2023 őszén , három kicsi gyerekkel, épülő-szépülő és persze feszkos családi élettel , egy baromi hirtelen felívelő zenei pályával és zavarbaejtő ismeretséggel.

Nekem Benjamin Clementine a dalaival eddig is nagyon sokat adott, sokat jelentett. Ezzel a koncerttel viszont közelebb vitt a saját celjaimhoz.

Hihetetlen !

Köszönöm !

Hallgassátok, szeressetek ! Hagyjátok, hogy hasson!

Ps.: Mindemellett olyan gyönyörű ez az ember, mintha marcipánból lenne kiöntve !

[bdpst24]

Varnus Xaver & Rhoda Scott: A Két élő legenda zenével búcsúzik egymástól

Varnus Xaver & Rhoda Scott: A Két élő legenda zenével búcsúzik egymástól

Budapest, Dohány utcai Zsinagóga 2025. június 10. este 7 óra A hetvenes években Rhoda Scott volt “a nép orgonistája” Magyarországon. Tőle vette át harminc esztendeje ezt a szimbolikus stafétabotot Varnus Xaver, aki negyven milliós YouTube-nézettségével, és földkerekség szerte teltházas koncertjeivel ma a világ három legismertebb orgonaművésze közé tartozik. A két zenei ikon és egyben jóbarát, a…

[metalindex-hu]

Trichomoniasis – Harvest Of The Killing Fields (2023)

Trichomoniasis – Harvest Of The Killing Fields (2023) - https://metalindex.hu/2023/10/21/trichomoniasis-harvest-of-the-killing-fields-2023/ -

Első és legfontosabb kérdésem felétkek a Trichomoniasis kritika kapcsán, hogy metalt szeretitek-e? Ha igen, akkor nem biztos, hogy érdemes tovább olvasnotok, mert a továbbiakban egy begörcsölt vádliról, egy elpattant idegszál okozta fájdalomról fogok írni, amit ez az amerikai csapat szépen megpróbált átültetni zenei formába. Persze ez a kifejezés is, hogy zenei, igazán hízelgő a banda számára, mivel alapvetően nem a kórusművek alapját szolgáltató műfaj valamelyikében utaznak. A 2017 óta létező duó a brutal death metalra esküszik, aminek igyekeznek a legelvetemültebb, legsúlyosabb formáját játszani. Igen, minden egyes fémzenénél ilyen jelzőkkel próbálják meg felkelteni a figyelmünket egy-egy lemez irányába, de itt ilyesmiről nincs szó, voltaképp nem is lehet, mivel a zenekar nem a reklámozás nagy tudora és a fizikai példányok számát sem igazán emelték még 100 fölé. Ezen a problémán segít a digitális világ és az azonnal meghallgathatóvá tett friss korong, a Harvest Of The Killing Fields, ami nem mellesleg ebben az évben már a második a sorban. Tömegtermeléssel mégsem vádolhatjuk a párost, mivel Hunter (Chloroma, Miasmic, Ophanim zenekarok oszlopos tagja), aki az énekért, gitárokért felelős, valamint Faustino (FogRealm, Miasmic, Oneiric Eclipse, Omnistygian) dobos nem eresztik túl bő lére az anyagaikat. A Harvest Of The Killing Fields sem éri el a fél órát annak ellenére, hogy 10 szerzeményt tudhat magáénak, átlagosan 2 perces játékidővel. Hiányérzetünk ettől függetlenül a meghallgatás után nem fog maradni.

Na de nézzük, miért is a vádaskodás azzal kapcsolatban, hogy metalról, vagy zenéről beszélünk-e az ő esetükben. Ha eljutottatok idáig az olvasásban, akkor megnyugtatlak titeket, igen, ez zene, viszont a szélsőségeknek egy igazán szűkös zugából. Egy füst és húgyszagú kocsma elsötétített sarkában talál egymásra a slamming, brutal death, a grindcore és a noisecore, hogy ott röviddel alapozzanak, mielőtt nekiugranak a keményebb tudatmódosító szereknek. Gyorsan elő is kerülnek ezek, hogy az este hangulatát disszonancia és pszichedelia formájában öklendezzék a világra. Zaj, artikulálatlan hörgés általi önmegsemmisítés, elsőnek szinte véletlenszerűnek ható gitárok uralják a Trichonomiasis káoszból táplálkozó masszáját, de aki kedveli az efféle extrém utazást, annak gyorsan feltűnhetnek először az ötlet-foszlányok, majd az egyre inkább összeálló tudatos szerkezetek. Olyan ez, mintha az erőteljes entrópia közepette egy más dimenzióba kapnánk betekintést, melynek kifordított szabályrendszere újra értelmet adna annak, amit mi már teljes mértékben veszni láttunk. 

A kiadványt az Infrastructural Collapse nyitja meg egy rövid rádióbejátszás szerű narrációval, aminek hátterében valami elkezd veszettül rezonálni, lüktetni. Ez a követhetetlen sebességű rezonancia lesz aztán a dob, ami folyamatosan kezdi el uralni a tételt, hogy aztán megérkezzen mellé a lemez legkézzelfoghatóbb mozzanatait adó gitár is. Ez utóbbi sem kerüli el azért a nyúzást, falhoz verést, megtaposást, levizelést és a fene tudja még mit, amivel ilyen bizarr hangok kicsalogathatók belőle, de legalább a disszonáns hangokhoz szokott fülek találhatnak benne némi kapaszkodót. A pusztítás után egy újabb rövid narráció zárja le a dalt, hogy aztán a címadó keverje fel az állóvizet egy gigászi méretű hajócsavarral. A hörgés mellé megérkezik a jó öreg grindes brekegés is, de ez sem marad meg a szokásosnak mondható mederben, néha több szólamú morgásokkal és egyéb állati hangokkal keveredik. Időnként be is lassulunk, valamint nagyobb hangsúlyt kapnak a különféle zajok is, de jellemzően a tomboló szélviharé a főszerep. Igaz ez a Cryptic Lineages, Everted Proboscis kettősre is, de a 17 másodperces Target Organ Toxicityre kiváltképp. A lemez második felében több cammogással találkozunk, mellettük pedig egészen érdekes hangok is megjelennek. 

Rothadó, pusztuló, féregrágta társadalom lenyomatát kaphatjuk kézhez a Harvest Of The Killing Fields képében, aminek dühében ott van minden valaha elkövetett kegyetlenség, bestiális gátlástalanság, melynek valódi mivoltát egy normálisnak mondható emberi agy még felfogni sem képes. Ötletekből még bőséggel elfért volna az anyagon, valamint néhány kapaszkodó, de akadnak pillanatok az ember életében, amikor pont ilyen “idegállapotba” van és ráfér az agymosás (vagy darálás).

[hungarian-diary]

#3 - Svájcban voltam

A múlt hétvégén meglátogattunk a barátunkat Winterthurban, Svájcban. Utaztunk lakókocsival. Ez volt az első lakókocsi utazásom. Az első este megnéztünk egy focimeccset a stadionban. Mivel kicsit késtünk, a meccs már zajlott. Winterthur nyert. Jó hangulat volt a stadionban. Utána mentünk a zenei fesztiválra az óvárosban. Ez ráadásul ingyenes volt. Az éjszakák a lakókocsiban érdekesek voltak. Elöl, fent aludtam. A probléma az volt, hogy a barátom ágya elzárta az utamat lentebb. De ez nem volt rossz.

Vasárnap volt a legizgalmasabb nap. Csináltunk egy hegyi túrát. A túra nehéz és hosszú volt. Huszonhétezer lépést tettem meg. Egy gleccsertó volt a legmagasabb ponton, a mi motivált minket. Ez nemcsak gyönyörű volt, hanem még úszni is tudtunk benne. Valóban megcsináltuk, noha a víz nagyon nagyon hideg volt. Nem tudtunk sokáig bent maradni, talán két vagy három percig. Hétfőn vonattal mentünk Zürichbe. Ott a barátunk megmutatta nekünk a várost. Most utazunk haza. Már megyünk kilenc óra. Ma reggel még szünetet tartottunk és úsztunk a Rajnában.

[csajokamotoron]

80 éves korában elhunyt Françoise Hardy

Françoise Hardy a 60-as és 70-es évek ikonikus alakja volt, zenéje milliókra volt hatással, többek között Bob Dylanre, és könnyed stílusa jelentősen befolyásolta a korszak divatiparát. Bizonyos szempontból ő volt Franciaország válasza Audrey Hepburnre, bár Hardy hatása vitathatatlanul még messzebbre terjedt, Franciaország egyik legsikeresebb popsztárja lett. Françoise szenvedélyes motoros volt, és a fenti képen látható, a 60-as évek végén gyártott CB Honda tulajdonosa. Állítólag naponta motorozott, amikor két fellépés között Párizsban tartózkodott, és gyakori látvány volt Párizs 9. kerületének utcáin, ahol felnőtt. Haláláról fia, a zenésztárs Thomas Dutronc számolt be, aki az Instagramon azt írta, hogy "Maman est partie," (vagyis magyarul: "anya elment"). Françoise Hardy: Franciaország lányos yé-yé sztárja úttörő zenei művész volt Alexis Petridis Bővebben Hardy 2004 óta nyirokmirigyrákban szenvedett, és évekig tartó sugárkezelésen és egyéb kezeléseken esett át a betegség miatt. 2015-ben rövid időre mesterséges kómába került, miután állapota súlyosbodott, az azóta eltelt években pedig beszéd-, nyelési és légzési problémái voltak. 2021-ben az eutanázia mellett érvelt, mondván, hogy Franciaország "embertelen", amiért nem engedélyezi az eljárást. Forrás Read the full article

[partyanimalshu]

Csatlakozz hozzánk Május 10.-én pénteken egy felejthetetlen éjszakához, amelyet a minőségi house zene és a jó hangulat jegyében tervezünk!

Az eseményt a LABOLA csapata szervezi, missziónk pedig az, hogy újraélesszük a minőségi house zenét Kecskeméten, és létrehozzunk egy olyan zeneszerető közösséget, akiknek pár havonta együtt örömzenélhetünk. Vendég fellépőkkel is színesíteni szeretnénk a programokat, hogy még izgalmasabb legyen a zenei paletta. Az esemény helyszínének kiválasztásánál kiemelt szempont volt az igényes környezet és a csúcsminőségű Martin Audio hangtechnika, így garantáltan egyedi hangulatot teremtünk. Várunk minden nyitott gondolkodású és igényes vendéget, akik szeretnének kiszakadni a mindennapokból és egy éjszakát önfeledten áttáncolni! ▬▬ Mire számíthattok? ▬▬ - minőségi house - deep - tech house zenék - sok mosoly, és kedves emberek - igényes helyszín, megfizethető árakkal Gyere és csatlakozz hozzánk, hogy együtt átéljük az igazi zenei élményt! ▬▬ HELYSZÍN: ▬▬ Ápoló Klub 6000 Kecskemét, Olimpia u. 14 https://www.apoloklub.com/ MARTIN AUDIO hangtechnika ▬▬ A FELLÉPŐK: ▬▬ 22:00 - 24:00 - ROBERT MAKAI + DUBECTICUT A srácok az új generációhoz tartoznak, viszont igazi megszállottak, és A Be Massive rezidens dj-i és zenei producerei. 00:00 - 01:30 - GEROO Az est házigazdája, és megálmodója. Zenei ízlésének és a house zene sokszínűségének hála, szettjeit is a változatosság jellemzi, így szívesen válogat a Tech, Deep és Tribal és Afro darabok közül. Legfőbb mozgatórugója, hogy minden egyes fellépésén egy darabot adjon magából a közönségnek. 01:30 - 03:30 - DJ BUDAI Úgy gondoljuk, hogy senkinek nem kell bemutatni…. a dj szakma úttörője, egy nagybetűs LEGENDA. Több, mint három évtizede a hazai elektronikus tánczenei szcéna egyik legkiemelkedőbb alakja. Garantáltan felrobban a tánctér, ha a dj pultba áll, azzal a fáradhatatlan csibész mosollyal az arcán 🙂 03:30 - 05:00 ALEKSANDER Ugyancsak egy kecskeméti régi motoros, akik a tech house műfaj tanítómestere. Varázslatra számíthattok, hiszen ha belendül, nem ritka, hogy egyszerre 4 lejátszóval mixel.   ▬▬ 🎫 JEGYÁRAK ELŐVÉTELBEN 🎫 ▬▬ EARLY BIRD JEGY : 3500 Ft NORMÁL / Május 3.-ig /: 4000 Ft LAST MINUTE: 4500 Ft JEGYÁRAK HELYSZÍNEN: 5000.- Ft ✅ jegyek: https://cooltix.hu/event/65f7db3f3d6667e8b141687 Korhatár: 20 + ➟ A beléptetés jogát a biztonsági szolgálat fenntartja! ➟ Fényképes igazolvány szükséges a rendezvény látogatásához! ➟ A belépő egyszeri belépésre jogosít! A jegy megvásárlása egyben a házirend elfogadását is jelenti! A beléptetés és műsorváltoztatás jogát fenntartjuk! Dress ✖️ Face Control ÁPOLÓ házirend: https://www.apoloklub.com/hazirend Jó szórakozást kíván a LABOLA és az Ápoló Klub csapata! Read the full article

[nonquebecoisayul]

Teljes holdfogyatkozás

Egy héttel ezelőtt ilyenkor Anyák napját ünnepeltünk, rögtön azután, hogy visszaértünk Argentínából. Ahogy írtam, már útban a tengernek látszó Rio de la Plata partján lévő repülőtérre, megcsapott valami, ismeretlen helyről rám törő szomorúság. Vasárnap este leültem a gép elé megválaszolni a két hét alatt feltorlódott üzeneteket, számlákat befizetni stb., de megint előjött ez a spleen. És aztán történt valami, ami teljesen hazavágott.

Aznap este még itthon volt Rafa, másnap az Anyósom kórházba került, mert az ekkor már két hete diagnosztizált mumpsza egyre csúnyább lett. A magánkórház, amiben van, felér egy luxushotellel, ilyet még nem láttam sehol a világon. Brazília tényleg a szélsőségek non plus ultrája... És mivel errefelé más az emberek hozzáállása is, Anyósommal egy szobában felváltva tartózkodik azóta 3 gyereke a nap 24 órájában. Rafára jutnak az éjszakák.

Szóval múlt vasárnap este, ahogy a saját dolgaimat intéztem, a mellettem lévő gépen Rafa nekiállt egy új Netflix-sorozatnak (ő nagyon jó multitaskingben:) Fülhallgatóval nézte, én csak néha vetettem át egy pillantást a kamaszfilmnek tűnő alkotásra. Felirattal ment, így amikor áttekintgettem, olvashattam is, mit mondanak egymásnak a szereplők vagy éppen milyen dalszöveg hallatszik. Amikor megjelent a szenzációs Olivia Colman, kértem, hogy együtt nézzük tovább a sorozatot. 8 rész, egyenként 20-30 perces csupán, és egy webcomicon alapuló románcot mutat be, ami két fiú között alakul ki a gimiben.

Hétfőn nem tudtam szabadulni a látottaktól és a hallottaktól. Este, amikor egyedül maradtam, egy az egyben megnéztem mégegyszer a teljes sorozatot: ilyen binge-watchingra eddig nem történt példa nálam. Hajnali 3-ig bámultam ezt a kamaszoknak szánt, nagyon pozitív kicsengésű, tagadhatatlanul boldog filmsorozatot. És azóta teljesen padlón vagyok. Értetlenül nézek ki a fejemből.

Kiből ne hoztak volna ki filmek olyan emocionális válaszokat, amelyek napokig velük maradnak? De ilyen szinten és ilyen sokáig egyetlen film nem tarolt még le. Kétségbeesett internetes kereséseim között egész érzelemcunamival szembesültem: rengetegen számoltak be hasonló élményről húszas-harmincas éveikben járók (valószínűleg a platformok közönsége miatt nem volt sokkal több idősebb). És senki nem érti, hogy egy egyszerű, bűbájos tinisorozat hogy a fészkes fenébe tud olyan mélyre lökni, hogy napokig leginkább elbujdosnál a világ elől...?!

Én ezt tartom az Igazi Művészetnek. Az, amit a brit Alice Oseman kreált könyveiben és a Netflix-gárda a képi és zenei világban, olyan helyen találta el a már felnőtt queer embereket, ami nagyon sokunknál felnyitott évtizedes küzdelmek sebeit, meghozott és meg nem hozott döntések emlékeit, mélyen elhallgatott szavakat, mondatokat, egy fiatalságot, amit bárcsak lehetett volna könnyebben élni. Egy kommentelő egyenesen azt javasolja félkomolyan a Netflixnek, hogy finanszírozza a terápiás költségeket, amire szükségünk van a film után. Egy másik kommentelő mondata áll ahhoz közel, amit én is érezhetek: “It fills a hole in your heart but then you have to rewatch it constantly to keep the hole filled.”

Fogalmam sincs, honnan jött elém ez az érzés. Őrjítően komplex, úgy érzem, az egész testem sóhajtozik. 2000 óta 3 film volt az, ami betette a kaput, de ezek mindegyike igen szomorúan végződött. A huszadik születésnapomon Madonnával és Rupert Everett-tel láttam a The Next Best Thing-et, ami művészileg nem volt nagy szám, de nem is biztatott szép jövővel. A néhány évvel később kétszer is megnézett Le fate ignoranti Ferzan Özpetek olasz-török rendezőtől megölt bennem egy részt, az biztos. Nem mellékesen, amikor a Buenos Aires-i városnéző buszon az automata idegenvezető szövegek között szereplő dalok egyikeként megszólalt a Gracias a la vida - mint az úton megtudtam - az egyik leghíresebb argentin énekesnőtől, Mercedes Sosától, könnybe lábadt a szemem, mert ennek a filmnek volt betétdala más előadásában. Legutóbb pedig már a kanadai évek alatt a Call Me By Your Name után borultam meg annyira, hogy Londonig menekültem, hogy a legközelebb élő barátaimmal végigmenjek életem értelmén (erről az útról már ebben a blogban is beszámoltam 2018 márciusában).

Nem véletlenül nem szeretem a mozit. Olyan traumatikus élményeket tud nekem okozni, amiről lehet, tényleg pszichológussal kellene beszélgetnem. Mindenesetre beszélgettem veletek eleget a héten, ami nekem mindig a legjobb terápia. Ti ismertek, ti tudtok engem 10, 20 éve, nem kell elölről kezdenem. Mindannyian küzdünk, hiszen ahogy André Gide írta, akinek nagy szerepe van abban, hogy kamaszkoromban tudtam hová kapaszkodni: “Az a mód, ahogyan a látszatok világa ránk erőlteti magát, s ahogyan mi megpróbáljuk a külső világra erőltetni egyéni értelmezésünket - ez életünk drámája.” Kétségtelenül.

Talán igazi luxus 2022-ben háború és klímkatasztrófa idején múltbeli traumáimmal foglalkozni, miközben kitartó és harmonikus párkapcsolatban élek 12 esztendeje, olyan helyekre jutok el, amelyek csak földrajz- és történelemkönyvekben jöttek elém eddig. Szeretek és szeretve vagyok akkor is, ha távol. Tartalmas és szép gyerekkorom volt, az a hat kamasz év, amit a gimnáziumban töltöttem kiváló társaimmal és tanáraimmal, minden lehetőséget megadott nekem - nagyon korán az lehettem, aki szerettem volna. Talán a családi őszinteség elől nem szabadott volna Pestig rohannom. Ez utóbbit ma már másként csinálnám. De az elutasítástól való zsibbasztó félelem ott lapul(t) mindig, és minden egyes mély beszélgetésre hosszú ideig és minden eshetőséget végigzongorázva készültem veletek. Amikor végre a családdal is megismertettem Rafaelt, 30 éves voltam és összecsomagoltam egy táskányi ruhát arra az esetre, ha nem szeretnék egy fedél alatt velem tölteni az aznap éjszakát. Nem miattuk, hanem miattam.

Valószínűleg mosolyogtok majd rajtam, ha nekiálltok megnézni a sorozatot. Nagy részeteknek nem mond annál többet majd, mint ami: romantikus tinisorozat tinikkel a XXI. század elején. De mutassátok meg gyerekeiteknek, a most felnövő nemzedéknek, hogy legalább náluk ne legyen az (ön)elfogadásból trauma. Bőven vár más feladat a XXI. században rájuk. És köszönök mindent nektek. Nektek, akik mindig is úgy szerettetek, amilyen vagyok. Talán nem is sejtitek, de ezzel megmentettetek egy életet. Mindjárt kezdődik a teljes holdfogyatkozás.

Heartstopper a Netflixen Joe Locke és Kit Connor főszereplésével Euros Lyn rendezésében.