#Fejetlen

[versinator]

Fejetlen kártyáztak

Értelmem skarlát múlténál füzértánca Összecsuklott beojtottak lépegetnek álarca Szürrealizmus birtoka fonalán párma Sivatagjában szenderegnél lépteitek dallama? Platánlevelek fiaival kibányássza tőrré Dolgozni? tisztviselőkkel elfeledtek munkásportré

Megbocsátunk éle? alumíniumszárnyakkal zöldborsót Palántáknak szőrűt lejtőjén vöröslobogót Üldözöm mormolom bűnkerülésünkben firtasd Olyannyira jegyében faínségben becézgesd Csibék látlake lelőhetnem koré Agyakra elvarázsoltak távlatokról körré

Puhább megfejthetetlen bódéja aranylánca Elnökkel istentelenségek ablakokhoz bronzcica Napsugáron pásztoróra eszelősségüket irgalma Szagolja megbűnhődtünk megnevezni uralma Redőket báránynak fölkergetjük okuláré Csábítottak anyámasszonygondján elrejtem császáré

Nagyisten történjen odapeckeskedett karót Felejthetetlen silbakolnak érthetjük taplót Börtönőreid éjszemű fullasztott tátsd Ordítása játékfoszlány ámulatba szégyenítsd Szempilláid emelne napősét vérré Tegnapok elcsodálkozik beleszivárogtak fegyverré

Átlát zöldüljenek tisztásán bohóca Ringatna tűzd könyörületet pucca Ritmusaid becsapni!! pokollá izgalma Létség éveink zöldcsíkos életforma Gáncsoljuk közelegve lényegéig madáré Gyalázzalak kétséges csülkeid

Visszatarthatatlanul elvetette örömösek toborzót Nyomással szomszédait giliszták acélgolyót Fékeinket ernyő zászlótüskékkel cirógasd Csobogását födelét maradhate merítsd Vicceket cseréltünk alámerít Hátunkon aranyízeit anyó

[eugeniovonsavoy]

Valahol nagyon szórakoztató, hogy a levéltárban a Handelsministerium Schiffahrt aktasorozatában Binnenschiffahrt címszó alatt minden hülyeséget megtalálni a Prut Bizottság statisztikáitól az elbai gőzhajózási társaságok menetrendjén át a svájci közlekedéspolitikai feljegyzésekig. Épp csak a legnagyobb dunai gőzhajózási társaságról nincs semmi. Cserébe kaptok fejetlen sasos logós menetrendi plakátot

meg festői faszkontentet.

[infernal-general]

General Rozalia would receive a strange but elegant piece of mail from one of her soldiers. It didn’t appear to be from Lucifer. No, it's return address clearly stated it was sent by a different ruler. One that reigned over the Gluttony Ring.

Rozalia had been invited to one of Beelzebub's lavish parties.

//It's never too late for you, Jasmine xyidkttidtti

"Lehet hogy nem csak itt volt zűr." (There's a possibility that problems arose somewhere else) Boróka gently placed the envelope onto the ever growing pile, ignoring Rozália's immediate reaction to light a cigarette

“Mindenki rohangál, mint a fejetlen csirke, ha nem vagyok ott, micsoda meglepetés.” (Everyone runs around like headless chickens if I'm not present, what a surprise.) the demon general puffed out a smoke cloud in irritation, she already had way too much work in Pride and now...possibly a bodyguard job in Gluttony.

Ebony claws careful with the envelope, the gold lined invitation gracefully sliding out. A curious head tilt...she found no evidence that she was invited as a bodyguard or head of the security but a guest. A pleasant surprise indeed and Rozália already knew who will she ask to accompany her.

@strikers-saloon

After paperwork, a little bit of damage control Rozália arrived home at last, still sparkling with excitement.

“Desert Rose!” she called with a joyous lilt in her tone

“I received an invitation to Lady Beelzebub's masquerade ball, this time not as a military presence but a guest. And it means I can bring someone with me”

“Would you...like to come?” Rozália asked with shining ruby eyes “If you want...we could make it semi official.” she gently nodded towards the ornate box where her engagement ring rested

[pillanatvarazsa]

Attól a perctől tökéletes napok következtek. Voltak olyanok, amik nehézségekkel teltek meg vagy rosszul alakultak, és akkor csak feküdtünk egymás mellett az ágyban, nem volt erőnk semmihez, de fogtuk egymás kezét. Az a fajta tökély jutott osztályrészünkül, ahol az evilági és fejetlen pillanatokban megtaláltuk azt az elfogadást és boldogságot, amit mindketen kerestünk.

[szasza-chan]

Bioshock vélemény

Sander Cohen

Hát jó, akkor csináljunk egy gamer blogot...

Vagy ne, de az agypukijaimat játékokról kényelmesebb lesz itt kiereszteni a jövőben is.

Elég vegyesek az érzéseim a játékkal kapcsolatban. Vannak nagyon kiábrándító részei, de vannak marha tetszetősek is. Valószínűleg nem tett neki jót, hogy jó magas piedesztálon tartják még most is, holott bizonyos részei lehet, nem öregedtek túl jól, vagy azóta már mások sokkal jobban megcsinálták. Persze, nem akarom az érdemeit sem elvenni, a saját idejében biztos sok újat tett le az asztalra, amivel az akkori játékosok agya jól eldurrant a pozitív értelemben, csak ��gy 16(?) évvel később már nem annyira erős a hatása egy teljesen Bioshock-szűz játékosnak.

Na mindegy, a bajom leginkább a gameplay részével volt. Eleve nem vagyok egy FPS rajongó, nem is szeretem a first-person módot, de szerintem ez a legkisebb baja. Még a célzás meg az irányítás sem akkora probléma, nem érzem annyira idejétmúltnak, mint pár másik kritikusabb ember hangoztatja, bár én ugye a Remastered verziójával játszottam PS4-en. A gondjaim inkább:

Szóval bal kéz a plasmidoknak van, jobb a fegyvereknek. Egyikről a másikra való váltás picit lassú.

Ahogy megyünk bele a játékba, egyre több lesz mindkettőből, amitől a csere marhára idegesítő lesz idővel. Fuck, kifogytam a shotgun lőszerből, gyorsan, váltsunk a kövi fegyverre! Ó, tényleg, most a csavarkulcs jön! Na, a kövi! Hoppá, ez a fényképezőgép, sikerült lekapni az ellent. Á, végre a kövi egy másik fegyver ééééééés meghaltam. Plasmidok ugyanez pepitában. Jó lenne az ellenfelet felgyújtani, ha már ott áll egy olajtócsa közepén, de mire végignyomkodom a plasmidokat, hogy megtaláljam a megfelelőt, az ellenfél már odébbállt vagy megölt.

Töltényekből is általában háromféle van, amik között nem nehéz a váltás, inkább csak a nagy kapkodásban és fejetlenségben gyorsabban nyomok rá a fegyverváltásra, mint a töltényváltásra. Meg aztán, gyakran a tölténycsere kicseszett lassú! Főleg a nagyobb fegyvereknél, úristen, ötven golyót bekapok, mire végre készen áll az a vacak és két pillanat alatt kifogy!

Nos, nyilván a játékos felelőssége figyelni a nyersanyagaira, szal hülyeség amiatt sírnom, hogy milyen könnyen elfogy az EVE és emiatt gyakran nem mertem a plasmid képességeket használni, vagy hogy volt egy rész, mikor fejetlen csirke módjára keresgéltem lőszer masinát, mert nagyon nullát voltam, de ettől még panaszkodom. Igazából csak az EVE-vel van bajom, az kezdetben nagyon gyorsan fogy. Szerencsére vannak módszerek, amivel csökkenteni lehet a használati sebességük, vagy gyógyítás esetén egy kevés EVE is visszatöltődik, de összességében egy keményebb ütközetben akkor is marha gyorsan lenullázódik.

Kezdetben még okék az ellenfelek, de csak nekem tűnik úgy, hogy a végére sokkal strapabíróbban az ellenfelek? Bizonyos képességekre kb. érzéketlenekké váltak (pl. elektromosság) és beléjük lőhettem fél tárat, meg sem kottyant nekik. Ez így nem túl fair...

...főleg úgy, hogy a kipucolt pályákon újra is újra felt��nnek az ellenfelek. Egészen biztos vagyok benne, hogyha nem így lenne, sokan panaszkodnának, mert amint mindenkit kinyírtunk, már nincs kihívás, nincs izgalom. Ez teljesen valid kritika lenne és megértem ezt az álláspontot, de én akkor is utáltam ezt. Végre kinyírtam mindenkit, hadd haladjak már! Nem hiszem el, hogyha keresgélek meg próbálom kitalálni, mi a következő lépés, akkor bizonyos időközönként újabb és újabb ellenfelek tűnnek fel, akik csak feltartanak. Asszem az Apollo Square volt ebből a szempontból a legrosszabb.

Ehhez szorosan kötődnek a Vita-Chamberek. Technikailag nem lehet meghalni a játékban, mert halál esetén a legközelebbi Vita-Chamberben éled újjá az emberünk. Tehát ha a pálya végén van, akkor megint végigbaktathatunk az egészen a célállomásig, és ha közben az elvileg már meglátogatott és kitisztított pályákon újabb és újabb ellenfelek tűnnek fel, az rohadt idegesítő, pláne, ha megint megölnek. Megint: Apollo Square, ahol egyszer sikerült szó szerint méterekre meghalnom a célállomás előtt, és mehettem végig negyedszerre is az egész pályán.

Ha már Vita-Chamberek, legalább annyira tetszett ez a módszer, mint amennyire utáltam. Igazából semmi negatív hatása nincs a sorozatos “halálnak”, max nem töltődik vissza teljesen az életünk, de amúgy annyiszor kezdhetjük elölről, ahányszor nem szégyelljük. Sőt, nem is kell elölről kezdeni, mert technikailag minden marad ugyanúgy. Ha sikerül az ellenfél életét a feléig levinni, akkor az újraéledés után ugyanazon a szinten fog állni, ezért másodszor nekifutásra már biztos sikerül kinyírni. Ez a canonon belül tök logikus, de mint gameplay rész, elég megkérdőjelezhető. Nekem kényelmes volt, utáltam volna mindig elölről kezdeni a harcot, de pont ezért marha könnyű visszaélni ezzel a módszerrel. Kvázi nem is kell annyit gyógyítani magadat, elég lőni párat, meghalni, visszajönni és addig ismételni, míg nem nyersz. Pont ezért a Big Daddy-k (akiket innentől Nagy Apusoknak hívok) elleni harcokat kicsit túllihegettnek érzem. Nem kell azonnal harcolni velük, hanem felkészülhetsz rájuk? Szuper... de minek? XD Simán el lehet csalni az egészet. És valahol ez is a bajom, mert hiába nagyon kényelmes és “jövedelmező” nekem ez a módszer, még nekem is lelkiismeret furdalásom volt egy kicsit, amiért ilyen lustán oldottam meg a harcokat. A legpofátlanabb az volt, mikor a harcok pont a Vita-Chamber előtt zajlottak és tényleg szó szerint csak ki kellett lépnem, lőni párat, meghalni, és ez mehetett a végtelenségig, míg győztesen nem jöttem ki.

(Mondjuk halkan megjegyzem, szerintem a játék nincs is éppen a Nagy Apusok elleni harcra optimalizálva. Ügyesebbek és/vagy kitartóbban nyilván egy menet alatt, halál nélkül is megoldják, de Jack túl lassan mozog, a töltény csere is lassú, és sok lőszer alkalmatlan az Apusok ellen.)

Ha már Nagy Apusok, meg Kishúgok, a Rescue/Harvest rendszerrel nem volt bajom. Bár nagyon nem is olvastam utána, min problémáztak rajta anno az emberek. Hogy a végén nincs nagy különbség az ADAMek számában? Vagy hiába ad választási lehetőséget, a végén elég egyértelmű, a játék melyik döntést szánja a jónak? Nem tudom. Én mindegyik kislányt megmentettem, bár az internet segítségét azért igénybe vettem, hogy melyik a jobb. Abból azt vettem ki, hogy hosszú távon a megmentésük a jobb, szal azért lett az, de így belegondolva is... ki akarna kislányokat bántani és feláldozni?

Hogy akkor áttérjek a pozitívumokra. Egyrészt Rapture gyönyörűen néz ki. Vagyis nem, egy pöcegödör az egész, de pont azért. Egy egész vízalatti város önmagában egészen egyedi. Ha néha eszembe jutott, kinézegettem az ablakon és megbámultam a város tengeri látképét, mert hát... wáó! Maguk a helyszínek is nagyon egyediek és szépek. Sajnálom, hogy gyakran inkább rohantam, mert haladni akartam vagy féltem, hogy újabb ellenfelek szakadnak a nyakamba, mert amúgy a tárgyak, a plakátok, minden nagyon beszédes, sokat hozzátesznek, hogy megértsük, milyen hely is Rapture. Az összeszedhető hanganyagokat is nagyon szerettem. Már ez sem új keletű, számos másik játék is alkalmazza ezt a módszert, és lehet, nem is a Bioshock volt az, amelyik kitalálta, de eddig ebben sikerült úgy megoldani, hogy érdekeljen is a tartalmuk. Tetszettek a régies rádióhangok, a régimódi szépia fényképek a beszélőkről és a szinkronszínészeket is külön meg kell dicsérnem. Főleg nyilván Adrew Ryant megszólaltató Armin Shimermant. Ennek a pasasnak olyan erő és határozottság van a hangjában, hogy bármiről képes lenne elbizonytalanítani. Bár ez amúgy sem nehéz mutatvány, csak na... (És közben Wiki szerint Ishizuka Unshou a japán hangja, ami érdekes mert, 1) wáó, ennek a játéknak van japán szinkronja? 2) igazából tökre passzol is hozzá, remek választás!) De a többi szinkron is remek, bár nem tudom, mennyire “PC” vagy úgy egyáltalán vállalhatók-e angol anyanyelvűeknek az erős akcentusok, főleg az orosz és német próbálkozások. Tudom, belőlük morálisan oké viccet csinálni (főleg jelen állás szerint az előbbiekből), csak akkor is erős sztereotipizálásnak érzem, mikor direkt jó ízes, erős akcentust adnak egy nem angol karakternek. Bár erre gondolva jobb emlékeztetni magamat az én angol kiejtésemre, és úgy máris nem tűnik sztereotipizálásnak a dolog XD

Visszatérve megint a negatívumokra, a legtöbb pályán igazából nem nagyon értettem, mi dolgom van. Talán az első kettő még oké, követjük Atlas irányítását, adja alánk a lovat, hogy segít nekünk, ha mi is segítünk a családjának stb. (Amúgy mikor kétszer is elodázódott vele a találkozó, már biztos voltam benne, hogy a játék végéig nem fogom látni XD) De utána? Biztos értelmesen el van benne magyarázva, miért kell ekkora kerülőutakat tennünk, de akkor is sokszor a küldetéseket csak üresjáratnak éreztem. Találd meg Dr. J.S. Steinmant, mert találd meg és kész! És fotózz le neki specifikus splicereket, mert légyszi.  Öld meg Sander Cohen régi tanítványait, mert ő úgy akarja. Olyan fölösleges kitérők! Még akkor is, ha a végén ezek is reflektálni akarnak a játék végi nagy leleplezésre.

Ami elvileg az lenne, hogy Atlas, aki eddig irányított bennünket valójában Adrew Ryan halottnak hitt nagy ellensége, Frank Fontaine. Hát oké. Mármint az égvilágon semmi bajom sincs ezzel a fordulattal, inkább megint csak 16 év elteltével ez nem annyira áll-leejtős dolog már, és a maga idejében újszerűen hathatott, mára már nem annyira. Sőt, igazából évekkel korábban a Metal Gear Solid 1-2 nem sütötte már el ezt a poént? Mind1, szerintem úgysem a Fontaine fordulat az érdekes az emberek szerint hanem Adrew Ryan “Az ember választ, a szolga teljesít” mantrája a játékosra utalva. Magamtól valószínűleg nem gondoltam volna erre a kapcsolatra, de olvastam már, hogy a Bioshock valahol játékok mechanikáját is kritizálni próbálja, így pedig nem volt nehéz összekötni a pontokat, hogy ebben az olvasatban a szolga maga a játékos, mert csak agyatlanul teljesítettük Atlas parancsait. Még nem vetettem bele magamat a nagy játékkritikusok elemzéseibe, de gondolom sokan felhozták a Bioshock ellen, hogy igazából elég felszínes dolog a játékosra mutogatni, hogy szolgák vagyunk, mikor nincs választási lehetőségünk. Szó szerint lehetetlen nem azt csinálni, ami meg van szabva nekünk, annyira lineáris a játék. Ezzel valamennyire egyetértek, de közben annyira mégsem. Nem tudom elmagyarázni, de valóban miért vagyunk megkritizálva, hogy azt csináljuk a játékban, ami a feladatunk benne, tehát az előre megrendezett forgatókönyv szerint haladni előre? Viszont nehéz úgy átadni az üzenetet, ha hagyjuk a játékost úgy kószafaszálni, ahogy neki tetszik. Meg a Bioshock szerintem az az eset is, mikor canonon belül tök logikus, hogy nincs választási lehetőségünk. Az egész “Would you kindly...?” kérés hipnózis-szerű használata arra fut ki, hogy Jack nem tud ennek a parancsnak ellenállni, szóval nagy ellentmondás lenne a játékban, ha az agymosás ellenére mégis tudna önálló döntéseket hozni. Ugyanígy pont emiatt nem hiszem, hogy lenne értelme Andrew Ryan megölésénél mondjuk választási lehetőséget adni a játékos kezébe, mert az már döntés lenne. Az a lényeg, hogy Jack nem dönt, hanem teljesít, mert csak szolga. A játékos tudna dönteni, de akkor az ellentmondana Jack állapotának. Szintén, ha lenne lehetőség nem megölni Ryant, de a játékos mégis megöli, az megint csak döntés. Tehát akkor az “ember dönt, szolga teljesít” mottó megint nem érvényesül, mert a játékos lényegében döntött, még akkor is, ha azt, hogy megöli Ryant. Ha fel van ajánlva, hogy nem öli meg, de mégis megöli, az döntés, tehát a játékos nem lesz szolga. Ebből csak azt akarom kihozni, hogy igazából nem baj, hogy nincs beleszólásunk Ryan sorsába, mert a döntés lehetőségével semlegesítenénk, amit mond. Max úgy lenne a legjobb, ha tényleg addig nem tudnánk továbbhaladni, míg mi magunk meg nem öljük Ryant. Kb. úgy, mint majd az Infinite-ben a végén, hogy nekünk kell átadni Elizabeth-et, nincs cutscene és nincs más választás.

De ahogy tovább feszegetem magamban az egész döntés dolgot, nekem nagyon ütközik Jack és a játékos helyzete. Jack nyilván szolga a játékon belül, nincs saját döntése Andrew Ryan haláláig. A játékos viszont nem Jack, ránk teljesen más szabályok érvényesülnek, szal a szolgaságot ránk is érvényesíteni, akiknek máshogy van megkötve a kezük... hát nem tudom. Minden esetre érdekes elképzelés, de lehet, jobban tetszene az egész fordulat, ha lenne ez a meta-olvasata Ryan szavainak. Mert “Az ember választ, a szolga teljesít” igaz Jackre, de a játékosra csak olyan is-is. Nyilván követjük Atlas utasításait, mert arra vagyunk kondicionálva, hogy egy játékban kövessük őket, enélkül nem jutunk előrébb, de közben meg ha lennének lehetőségeink, egy csomó játékos egész biztos már az első végigjátszás közben mindennek az ellenkezőjét csinálná, mint Atlas mond. Szóval ez szimplán csak lehetőséghiány, nem? A Stanley Parable ezt jobban megoldotta, de ugye az egy teljesen más játék.

Most már leállok, mert elfáradtam, meg igazából ezután a szint után már nem sok mondanivalóm van. Az escort mission nagyon szar volt, viszont beöltözni Nagy Apusnak jó volt. Tetszett, hogy nem támadt rám minden azonnal. A végső boss meg ja, nagyon béna, de örülök, hogy elsőre simán meg lehet csinálni. Mondjuk így is kétszer kellett, mert a játéknak sikerült pont a “legyőzted a főbosst” trófea megszerzése után lefagynia és az autómentéstől kezdhettem újra. Az egész végigjátszás után kétszer omlott össze a rendszer, ami asszem hatalmas mázli, mert sokan panaszkodtak a Remastered verzió gyakori leállására, szal 10-15 óra játékból két alkalom egész jó. Az már nem annyira, hogy az egyik tényleg két perccel az egész vége előtt történt XD

[telaviv-delhi]

Eljött az este, mindenki fejetlen csirke módon posztol és lájkol... mert ha nem lájkolsz, téged sem fognak lájkolni... oszt hol a sikerélmény, hol a figyelmes pszeudo baráti kör... elmegyek inni.... :)))

Újra a lehetséges világok legjobbikában, Orbánisztánban, jaj. Ezek a lepukkant, sunyi és ellenséges tekintetű, depi bennszülöttek...

Arcod, mikor a LAX reptéri ellenőrei kiugratnak a papucsodból, majd ugyanazon lendülettel az összes accessoriestől is megszabadítanak. Szabálykövető állampolgárként kiürítem a zsebeimet, karóra, öv, telefon, aksi, kábelek, adapterek, kulcsok, útlevél, sapi, de még a két eJegyünket meg a creditcardot is bepakolom a tálcába. 20 perccel később a duty freeben erősen ráncos homlokkal keresem a kártyám, úrjézúúús, a security checking trayben felejtettem. Ügyvédem beveti a lemondó nézést, ohjaj, ezt a félkegyelmű orkot dobta nekem a kozmikus casino rulettje, ez van, ezt kell szeretni. Majd fizet.

Én visszarohanok a szekusokhoz, láttak már ilyent és bevetik a lerázós szöveget: melyik csekkpojton jött át?... Ár jú kidding mi?!!! Mindegyik csekkpojnt kurvára ugyaúgy néz ki!!! Jó, körbekérdezzük, körbekérdeztük, nincs meg, emilben érdeklődhet, tiltsale, letiltom.

Sikeresen beszállunk a repülőbe két hátizsákkal, két gurulós börönddel meg két dagadozó "útipárnával", amikben az Ügyvédem mesterterve szerint tollak helyett rucikat szállítunk. És igen, a mesterterv működik, a sokat látott sztyúvik arcrándulás nélkül begyömöszölik az "útipárnáinkat" valahova... Az Ügyvédem 12 melltartója természetesen már csak az én böröndömbe fért be, a bécsi reptéren néhány hete drogra is átvizsgáltak, mikor megtalálták az Ügyvédem virágos hajpántgyűjteményét... Nos, végre a gépen, Ügyvédem kikapcsolja a pánik-üzemmódot, mert már reményekedik, hogy talán mégsem késsük le a járatunkat és sóhajtva előveszi a Redondo Beach egyik étterméből tegnap megmentett rágcsát. Én is ellazítom a gyűrűsizmom, sőt leveszem a sapim, mire kihullik belőle két ejegy meg a creditcard. Ügyvédem hosszas, hihetetlenkedő nézése... hagyjuk.

Wien, ez már majdnem édesotthon, hazámhazám, plspls, késsük le a hazafelé vivő vonatunk, örökre.

[graveltrip]

not some of you saying that alonso is the most innocent party in all of this, when he was the one who set the house on fire in the first place. 💀💀💀

[versinator]

Tisztítunk emlékeztünk

Érdeklődött hadait tanulván lebke Rákiáltok üdvözölte hangsúlyozva szelídke Tükrösen tam gyűlve fekvésük Meggyógyít szisszenve habzott bőrük Aklot huszadszor szélfútta kerekedve Hunyorognak elkezdtem lázítva megülve

Csigaház dugdos lappangott borzol Oldalamhoz karmol láthatárnak horgol Észrevettük habakuk feszesen fagyöngy Hunyorít bombázórajok kértelek nyugágy Kisfiút békítő sikollyal terjedve Szerződést látomásaim hüppögve tépdesve

Merészelte tüdejével eléálltam üstöke Csapó ritkul torkotokból legényke Emelődik lélekként kerités érettük Jelzők náhum halakból könyökük Nyalánk használtak ládára kerítve Tükrösre meghatva füstön hederítve

Csemeteszellők lógatva bokrainkon hangzol Lager temetkező nefas belecsókol Támlájára permetezni aprócska odamegy Vonulj araszolgatván babrálom ismeretvágy Szenderg amerikából menvén szökkenve Perzselődnek kibontod lágyítva love

Felkapja felveri couleur kutyakölyke Térdeden szoritását kihunynak levélke Proletárjainak éjszaki szitált körülöttük Szekerünk beleharapok konyhából észrevettük Vékonyszárú nyelvtan fejetlen nyerítve Szemes hallhatod kúriát pörögve

Melegéből ecloga szerbiából lehangol Csöppen külvárost megdicsérte fölszagol Nyájat kondérok megvillant higgy Legényke vésztjósló feszeget anyajegy Elnyugvó tépdesve megállapítom eldőlve Újhold elűl összemarkolta csöngve

[heypssstwannabuysumsteel]

Old west 5. resz

9. nap

ereztuk mar, hogy kozel a veg, de meg mindig volt mit megnezni, ugyhogy az ut legjobb szallodas reggelije utan, meg kimentunk page hataraba megnezni a patko kanyont amit elozo este mar elnapoltunk.

nehez volt am ratenni egy kepre a szakadek szelerol, de talan igy is latszik, hogy ha lett volna idonk, lehetett volna lent burzsujkodni, evezni, motorcsonakozni vagy csak chillezni a parton. amugy ez is a colorado folyo.

arizona is eleg fotogen, azert nem is bantuk sokszor hogy nincs ido megallni dolgokhoz, mert nekunk a taj maga is annyira uj volt, hogy azzal sem tudtunk betelni, ahogy Marci mondta meg a semmi is erdekes volt. itt is voltak ujra buttek, meg rengeteg ko es sivatag.

egy kicsit ezen a napon is elszamitottuk magunkat, ami vegul is nem jott ki rosszul, csak igy nem fert bele mar annyi mindent mint amit szerettunk volna. eloszor is mindannyian abban a hitben voltunk, hogy lefoglaltuk a szallasunkat moab-ban ami az arches es a canyonlands parkhoz is kozel van, azt tervezve, hogy ugyan sokat kell vezetni odaig de utana akar keso estig bameszkodhatunk mert kozel leszunk a szallashoz. nem igy lett, mert mire rajottunk, hogy megsem foglaltuk le csak akartuk, mar csak dragan voltak vagy olyanok amikben nem szivesen aludtunk. igy csak messzeb talaltunk szallast (tenyleg vicces, hogy ket oranyi uton nem volt semmi) es ebbol kovetkezett, hogy ismet kimaradtak dolgok.

ami nem maradt ki az a utahban vasarolt szaritott aligator volt, ami jo szolgalatot tett a hosszu uton, nekem mindenkeppen, mert senki masnak nem izlett.

amit mindenkeppen meg szerettunk volna nezni aznap az az arches nemzeti park ami a ko-iveirol hires. kicsit meg voltunk zavarodva, mert elozo nam mikor atertunk arizonaba atallt az orank. az arches-ba idopntot kellett foglalni hogy bemehess es meg szerencse hogy Zsuzso es en is foglaltunk, mert mint kiderult a navajo terulet hasznalja az oraallitast, de korulotte senki, szoval mire kitalaltuk, hogy most mennyi is lesz az ido mire odaerunk, addigra odaertunk :)

jo nagy sor volt ide is, tartott vagy 40 percig mire bejutottunk, de megerte, ilyet se nagyon lat az ember mashol. ezek a ko ivek a szel es az erozionak koszonhetoek es elobb utobb teljesen elvalnak majd. mi csak egy parat lattunk de amugy a parkban tobb mint ketezer fellelheto.

mivel itt mar eleg keson vegeztunk, sajnos mar nem maradt idonk a canyonlands parkra, pedig arrol is szepeket lattunk, sebaj meg egy ok, hogy visszaterjunk kesobb. nem maradt mas hatra mint celbavenni a sziklas hegyseget es irany colorado. a szallas elott meg megalltunk lefotozni mike a fejetlen csirkenek emelt szobrot fruita-ban. mike szomoru tortenete szerint, meg 18 honapot elt miutan levagtak a fejet :(

10. nap

ezt a napot jo elore felretettuk, tudtuk hogy tul leszunk mar a nagyjan, de elottunk lesz meg ket nap csak vezetessel hazaig, igy mikor meg az elejen nezelodtunk, hogy a kimaradt dolgokkal nyert idot mivel toltsuk ki, Zsuzso megtalalta a Glenwood caverns kalandparkot Glenwood springsben.

eredetileg ezen a napon messzebbrol jottunk volna, de igy hogy nem kaptunk jo szallast moab-ban csak masfel oranyira voltunk a kovetkezo celponttol es az esti szallastol, ketsegbe is voltam esve, hogy nem ulunk az autoban 8 orat. persze kivetelesen pont azon a napon mikor lett volna idonk, a hanging garden nem messze gelnwood springstol pont le volt zarva, ugyhogy vegul az egesz nap a pihenese volt.

rajtam kivul mindenki izgatottan varta a napot, en ballabbal keltem, es eltartott egy darabig, mig visszazokkentem es az sem segitett, hogy arizona es utah sivatagai utan 2000 meteren a coloradoi hegyekben kaptam egy enyhe napszurast. ez persze nem akadalyozott minket semmiben, a tobbiek szerintem az osszes adrenalinjukat elhasznaltak aznap.

de mielott belevethettuk volna magunkat az izgalmakba, Dodi talalt egy alpaka farmot utkozben aminek nem tudtak ellenallni, ugyhogy muszaj volt megallni es megetetni meg megsimogatni az alpakakat, akik amugy tenyleg cukik voltak.

innen meg mar tenyleg csak egy kopesre voltunk az adventure parktol, ami azert kulonleges, mert az iron hegy tetejen van es egyreszt a latogatok csak lanovkaval kozelithetik meg, masreszt a legtobb latnivaloba “beepitettek” a tajat. a klasszikus vidamparki elemek mellett van meg ket barlang is, az egyik bejaros a masik csuszos-maszos. amennyire eszrevettuk, regen egy vadnyugat temaju park lehettet, mert sok helyen felre voltak dobalva szeker maradvanyok, meg parat dolgot at is emeltek belole. emelett amugy volt meg elo zene is, egy egesz jo bufe, ettunk is egy proper burgert, meg meg 4d mozi is, ami kesobb nagy oromunkre szolgalt.

egyebkent a kilatas se volt utolso

igazabol nem volt tul sok mutatvany de ez sem akadalyozta meg Dodit es Marcit, hogy mindenre feluljenek legalabb negyszer, az biztos hogy ok kimulattak a jegy arat. volt itt is nyari bob (ez amugy mennyire hulye nev mar magyarul), ami sokkal jobb volt a wyoming-i cowboy coasternel, hoszabb is volt, nem is fekezett be ha tul gyorsan mentel, a latvany mondjuk ugyan ugy szep volt. volt meg paros zipline, ami fehuzott jo magasra es onnan engedett vissza, teny hogy nagyon szep volt a kilatas a tetejerol.

volt korhinta, ami mikor a leggyorsabban ment kiporgetett a kanyon fole

volt egy hullamvasut ami oke volt, sajnos nem neztuk meg alaposan, epp eptenek egy ujat, ami tobbszor is atfordul majd a kanyon felett, azt hittuk ez is lesz, de meg epp kalapaltak mikor mentunk.

mivel a hullam vasut meg nem volt kesz a fo adrenalin loket a canyon swing volt. sajnos nem sikerult pont elkapnom a pillanatot, de termeszetesen ez is a kanyon szelere volt felallitva, ketten-ketten ultek rajta hattal egymasnak, igy az egyik par mikor a legmagassabb pontra ert klassz melysegbe bamulhatott bele. en pont egy sor utan voltam es ugyan klassz volt fent, de egyszer epp eleg volt, meghagytam a fiataloknak a szorakozast.

estere mindenki jol elfaradt, inkabb rendeltunk kajat, mi pizzat ettunk Marci meg ezt a remseget, mac&cheese pulled porkkal, sonkaval, ementalival, sajtos csilivel es rantott savanyu uborkaval. en mar csak attol kajakomaban estem, hogy raneztem, de egyebkent teljesen rendben volt.

11-12. nap

innen mar nem volt mas mint hazafele venni az utat.vart meg rank majdnem 1000 merfold autopalya, de eddigre mar annyira hozzaszoktunk, hogy fel se tunt.

denverig klassz volt a taj, jo magas hegyeken keresztul vitt, itt voltunk legmagasabban az egesz ut alatt par meter hijan 3400 meter magasan.  amugy colorado nagyon hip mostansag, rengeteg embertol hallottam hogy denverbe vagy akore akar koltozni, amit meg is ertek mert nagyon szep, legalabb is denvertol nyugatra, ha magyarorszagon lenne, mar biztos beepitette volna a ner.

aztan onnan kb hazaig lassu leejton jottunk, mindenki mondta mielott elindultunk, hogy u nebraska ott milyen unalmas vezetni, de amugy semmi gond nem volt vele, nem volt rosszabb mint egy budapest-mezotur ut.

utolso ejszaka kearney-ben alltunk meg nebraskaban, amit  ugy talatuk, hogy megneztem mi van feluton glenwood springs meg iowa city kozott es mondtam Zsuzsonak hogy ott nezzen szallast meg vacsorat es nem is bantuk meg, mindketto teljesen rendben volt, habar a motel reggelikbol eddigre lett elegunk, mindeki csak kavezott meg joghurtot evett. 

a vegefele mar mindenki annyira szomoru volt, hogy haza kell menni, nem is csinaltunk kepeket, csak bamultuk az utat es meg is beszeltuk, hogy inkabb megyunk tovabb egybol a keleti partnak, van 24 orank mielott az autokolcsonzo jelentene a kocsit a rendoroknek. az alatt ha mexikoba nem is de kanadaba at ertunk volna.

[felvidek]

Országos tesztelés Szlovákiában. Megaposzt. Kicsit rendszertelenül írom, ami az eszembe jut. Megtörtént, a hétvégén szépen  elvégezték mindenkin az antigén-teszteket, aki azt akarta, az eredmény meg... felemás.

- A hivatalos számok ma jönnek, 5,4 millió lakosból olyan 3,5 milliót teszteltek le (tízéves kor alatt és 65 év felett nem ajánlották a részvételt), ami bizonyos értelmezésben jó arány, más szempontból meg csak akkor lenne értelme egy ilyen iszonyatos feladatnak, ha karcolja az ország a száz százalékot. Sokáig úgy tűnt, hogy becsődöl a koncepció, a kialakított állomások hatvan-hetven százalékos feltöltöttségéről szóltak a hírek és szakmai szervezetek, de még az egyébként politikai hibákat ritkán vétő államfő is próbálta kisebbíteni a tesztelés jelentőségét. De az önkormányzatok és a logisztikai háttért biztosító hadsereg emberfelettit mentek, sokkal inkább köszönhető nekik a fenti szám, mint a következményekről és a feltételekről is össze-vissza beszélő kormánynak (meg vagyok győződve arról is, hogy két hete, mikor előhúzták a koncepciót, semmilyen előkészítés nem létezett, Matovic bekamuzta, hogy szakmai háttérmunka eredménye az országs teszt). A magyar és az osztrák egészségügyisekre is nagy szükség volt, nélkülük sokkal kevesebb állomás működhetett volna. A kollektív sikerélmény érzete alól viszont kihúzza a szőnyeget, hogy most elvben ugyanezt egy hét múlva meg kéne ismételni. Nagyobb rutinnal működne az előkészítés, azt biztos, de konkrétan az egészségügyi személyzet már így is a teljesítőképessége határán van.

- Az antigén-tesztek nem is megbízhatóak annyira, mint a PCR-tesztek (az aktív fertőzési időszakot mérik), több tízezren átcsúszhattak rajtuk, miközben a lakosság jelentős részét nem tesztelték le. Még így is sikerült karanténba rakni 25 ezer (vélt) aktív fertőzőt, ami huszonötezerrel több, mintha nem lett volna tesztelés. Valamint -mellékhatásként- a fertőzőket és egészségeseket besorakoztatni az esős időbe egy tömött sorba. Valamit valamiért.

- Szerintem a teszt összességében kicsit ahhoz hasonlít, mint amikor egy száguldó kocsin valaki meghúzza a kéziféket. Lelassul az autó, persze, de attól még beborulhat az árokba.

- Nem nagyon követem az európai járványhelyzetet, de a régiót (Csehország, Szlovákia, Magyarország) igen és megvan a véleményem arról, hogy mennyire és hogyan érdemes szigorítani. Szerintem Szlovákia az indokoltnál keményebben lép fel, ami zavart okoz a fejekben és tovább fokozza a társadalmi-közéleti pánikot (erről mindjárt bővebben). A hivatalos számok nem magyarázzák, miért kell ennyire következetesen szigorúan szabályozni a kijárást és gyakorlatilag lefejezni másodszor is a gazdaságot. Két dolog viszont igen, mindkettő elképzelhető: 1., ha a kormány tudatosan szépíti az adatokat és a módszertani különbségeknek köszönhetően sikerül elfedni a járvány valódi mértékét. 2., ha a kormány nem ért hozzá és egyik végletből a másikba csapong az ellenintézkedések meghozatalánál. A Matovic-rezsim népszerűsége, ami viszonylag sértetlenül túlélte az első hullámot és a nyári koalíciós torzsalkodást is, teljesen beszakadt.

- Ez a pánik az egyetlen racionális ok, amivel magyarázni tudom, miért nem zár drákói szigorral  Magyarország. Igen, valahol elképzelhető az is, hogy a kormány előtt egy nagy makroökonómiai táblázat van és tízezer halottat váltanak be egy százaléknyi GDP-re, de szerintem sokkal fontosabb ennél, hogy Csehország és Szlovákia példáján látni, mennyire megsemmisítő tud lenni a a politikai elit szempontjából a  járvány tematizálása. Nincsenek tele a hírek bajba jutott kórházakkal és fejetlen intézkedésekkel, amiből kitűnne, hogy a kormánynak gőze nincs arról, mit kéne tenni, de teljesen partner a félretematizálásban az ellenzék is (mi volt a három legfontosabb téma manapság? szinte biztos, hogy a jelentéktelen könyvdarálás és a lokális szfe-ügy több reakciót váltott ki, mint az egészségügy állapota). Lehet, sőt, én kimondottan valószínűnek tartom, hogy egy ponton eljön az armageddon, de egyelőre tökéletesen sikerült szőnyeg alá söpörni minden egészségügyi problémát. Szlovákia, Csehország és Magyarország példája azt mutatja, hogy az emberek simán képesek elnézni az egészségügy működésképtelenségét, amíg nem látják premier plánban, sajtótájékoztatókon a kormány határozatképtelenségét és bénázását. Az előbbi kettő ország ezt bemutatta, Magyarország (még) nem.

[allamilogisztikus]

Lehet, hogy tök mellékesnek tűnik, mindenestre ha én lennék a miniszterelnök, megkérném a Nemzet Cilikéjét, hogy közszereplései alkalmával legyen kedves levenni a keresztet a nyakából. Szekularizáció mint olyan

Ezután ne mondja nekem senki, hogy egy járvány közepén, fejetlen franciák kontinensén, nincsenek olyan higgadt baloldaliak, akik nem látják meg az igazi problémát!!

Köszönjük Szegő Péter! 

[honey-and-clover]

F

Félek, felemészt ez a féktelen fejetlenség.

Hogy, fekszem és te fekszel mellettem,

s közben te folyton csak feltörekszel ellenem.

Épp felengednék, de te feljogosítod felséged, hogy feldöntöd minden felépített fedelünket,

és neked áll még feljebb; hisz én vagyok az, akit magával ragad a fekete félelem.

Te fegyelmetlen, te féktelen, te fejetlen.

Így fellélegezni én mikor tudok?

Folyton fenyegetsz a felesleges fellángolásaiddal.

Te felbomlott, utat engedsz félszeg férfivágyaidnak.

Felszabadítom magam: fellázadok, s felróvom neked

FEJEZD BE

[szamasza]

2020. március 12, csütörtök

- Tényleg fent maradsz Pesten? - kérdeztem Barátomat, miközben a vonatra vártunk - Nem lenne jobb, ha te is hazamennél vidékre?

- Jövőhéten lehet hogy hazamegyek, de még maradok. Amúgy is a négy fal között leszek... ma kisétáltam magam veled, úgyhogy ez elég egy darabig - mosolygott, és ránézett egy köhögő nénire. A vonatom már lassan közeledett a síneken, ki lehetett venni az egyre nagyobb sziluettjét.

- Jól van, te tudod. De vigyázz magadra, mert hosszútávú terveim vannak veled! - kötöttem a lelkére, és szorosan átöleltem. A frissen kialakult fejetlen helyzetek miatt azt sem tudjuk, hány hét múlva találkozunk újra... felborult most minden.

- Ez tetszik! Észben tartom - viszonozta az ölelést még szorosabban.

Szóval este hazavonatoztam. Most annyi biztos, hogy két hétig itthon leszek. Aztán hogy utána...? Szerintem még senki se tudja. De azt mindenki sejti, hogy a távoktatás egy káosz lesz.

[itskirke]

Az arcod fakó. Könnytől ázott, nedves.

A sarokban egy váz ott, mik lehettünk volna te és én, Kedves. 

Nem helyes. Helytelen. Esztelen, kegyetlen, Szenvtelen, fejetlen

Szituáció, helyzet.

Sírás a kenyerem, dalom a bánat, sós emlékezettel ízlelem a szádat. 

Vádat emelnék, és te lennél a tanúm, hogy az ősz már csak emlék.

Elmúlt.

Pont, mint te és én. 

[matekonkol]

gyerekkoromban klasszikus volt a Targoncás Klaus c. oktató/horror rövidfilm (felirat is van, de nem kell)

hadd idézzek a film magyar nyelven is létező wikipédiájáról: "egy levágott kézből elszabadult láncfűrész függőlegesen is kettévág egy embert, akit korábban már Klausnak sikerült véletlenül vízszintesen kettévágnia és a vészjelző csengő is a fejére esett; eközben a targonca, amit már nem irányít az ekkor már fejetlen Klaus, két sikoltozó, felnyársalt emberrel elgurul a naplemente felé."

[ipleasedonthateme]

Fejetlen rózsa vagyok. Csak tövis. Eldobható maradék.