#Előjön

[szornyueletem]

Mi van akkor, ha az a fény,

amit az alagút végén látunk,

ha meghalunk, nem más,

mint egy másik kórházi szoba fénye,

ahol ismét megszületünk,

és csak azért érkezünk meg sírva,

mert mindenre emlékszünk az elmúlt életünkből és tudjuk,

hogy mindent elveszítettünk?

Ahogy felnövünk,

lassan elfelejtjük az elmúlt életünket és elkezdünk az aktuálisra koncentrálni,

de néha előjön néhány emlék a régebbi életünkről, melyekre azt mondjuk,

déja vu.

Gondolkozz el egy kicsit ezen!

[ajtostolahazba]

Tegnap a terápián az ex-1 került szóba. Megkérdezte a pszichológus, hogy milyen érzéseim vannak iránta. Előbb nem akartam elmondani, de erősködött, hogy kimondva talán máshogy érzek majd. így az abban a pillanatban eszembe jutó összes negatív jelzőt felsoroltam, és határozottan mondhatom, hogy az érzés, ami előjön vele kapcsolatban mindig, az a düh, a gyűlölet és a harag. Érdekes volt ráeszmélni, hogy 2-3 irányított kérdéssel hogyan lehet teljesen új perspektívából nézni dolgokat. Pédául, hogy miért várom, hogy úgy viselkedjen, mint egy normális ember, ha az elmúlt 34 évben képtelen volt rá? Vagy felismerni a mintát, hogy a gyerekeim ellen elkövetett verbális aljasságoktól való ösztönös védelem hogyan kapcsol be nálam, amikor a két éves unokámat akarom megvédeni az ő nárcisztikus, követelőző, de csak biológiai alapon követelt nagypapa szerepétől. És hogy miért van szükségem erre a haragra, miért érzem, hogy kell, hogy minden ellenem és a lányok ellen elkövetett szemétsége elleni tiltakozásom testet kell, hogy öltsön ebben a zsigeri gyűlöletben... ma este a sors fintoraként ő és én, mi ketten fogunk vigyázni Ádira. Ő egyedül alkalmatlan, nem tudja ellátni, nem is érti, nem is ismeri, így ott leszek én is, hogy tulajdonképpen Ő csak végig asszisztálja, ahogyan lefektetem Ádit. Vissza nem térő alkalom lenne elmondani neki mindent, mindet, amit gondolok. Hogy tönkretett, hogy kihasznált, megalázott..Hogy a mai napig leszarja a gyerekeit, hogy leszarja Ádit is, de követeli a szeretetet, amiért semmit nem tesz az égvilágon. És mindenki hibás, ha hozzá nem szalad oda a gyerek, ha nem ismeri, ha nem tőle vár vígasztalást amikor sír, pedig fennen hangoztatja, hogy ő nagypapa, de idén pl.csak 4x sikerült meglátogatnia az unokáját, az utolsó látogatása óta a gyerek beszél. 1 hónap Korfu, 3 hét Egyiptom, utazgatások, hobbi-építkezés, mert lóvé az van persze, ebből áll az élete, erre mindre van idő. Ő kijelentette, hogy élni akar, róla a gyereknevelés letelt( mintha valaha is része lett volna az életének a gyereknevelés), mindenki baszódjon meg... Szóval nem tudom mit érnék el vele, ha ma este négyszemközt elmondanám neki, hogy mekkora egy fasz, nem tudom van-e értelme egyáltalán mondani neki bármit. De lehet, hogy magam miatt megérné. Lehet, hogy nem miatta kell kimondanom, hanem magam miatt... Nem tudom...asszem most hagyom az ösztöneimet dolgozni.

[anyadisszeretne]

Néha akarva akaratlanul is előjön belőlem a cigány.

És egyszer isten bizony meg foglak szúrkálni

[viragnapsugar]

Bánatom, mint a fertő,

Makacs és ragályos.

Elmúlik, majd előjön,

Akár egy rád szórt átok.

Bánatom, mint viharfelhő,

Dagadó, fekete vatta.

Horizonttól égig érő,

szétfoszlani nem akarna.

Bánatom, mint egy szellem.

Kísért,kínoz, kellemetlen.

Éjjel, nappal körül lebeg,

S ezzel újabb bánatokba kerget.

Bánatom, mint vér folt ruhán,

Baljós, sunyi, szégyenteljes,

És nem szabadulsz tőle,

Beléd ivódott örökre.

[kaoszkutato]

ezt elteszem

majd azokba a threadekbe, amikor megint előjön, hogy Debrecenben mindenki begyepesedett fasz, bezzeg máshol/Budapesten.

Az áldozatokért szólt az ima a debreceni Nagytemplomban Az a Fekete Károly beszélt róluk igehirdetésében, aki a református püspökök közül egyedüliként sürgette Balog Zoltán lemondását. „Pártfogó Szentlélek, gerjeszd fel bennünk a rossz iránti ellenállást, és adj nekünk szolgalelkűségtől mentes életet, tiszta szavakat, világosan képviselt igazságot, belső harmóniát. Hadd legyenek ezek számunkra ördögűző jelentőségű fegyverek! Futamítsák csak meg ezek a gonoszt! Szentháromság Isten, könyörülj egyházunkon, őrizd meg egységét, s légy azokkal, akik áldozatává váltak valami emberinek, valami szégyenletesnek, valami megalázónak, és megnyomorítják vele a lelküket és az életüket!”

[szaszithoughts]

Tudtam jól, ha újra látlak megint minden előjön.

@fekete0barany

[kinlodok]

Sokszor előjön a gondolat a fejemben: "Bezzeg mások ilyenkor... Bezzeg nekik nincs ilyen problémájuk... Bezzeg ők nem szenvednek így...", csak felbaszom magam rajta.

[ram-mindig-szamithatsz]

Sikítani tudnék

A gyerekkori énem még mindig gyógyul.

Attól félek, sosem gyógyul meg teljesen.

A gyerekkori traumákra nem az a megoldás ha nem veszünk róluk tudomást. Mégis ezt teszem. Eltemetem mélyen. Aztán egyszer csak kitör. Előjön és nem enged szabadulni. Fullasztó érzés. Mintha valaki a mellkasomon ülne. Levegőért kapkodok. Elképzelem ahogy valaki átkarol és azt mondja minden rendben lesz. Itt vagyok. Rám mindig számithatsz. Szomorú igaz? Hogy ezt el kell képzelni.

A gyerekek általában olyan férjét szeretnének amilyen az apukájuk. A hősük. Ez nálam fordítva van. Olyan férjet nem szeretnék mint amilyen az apám. Az apámat nem én választhattam meg. De a férjemet igen. És mindent megteszek hogy a gyerekeim büszkék legyenek az apjukra és azt mondják, egy nap olyan férfihoz szeretnének hozzá menni mint az apukájuk.

[nyeznajka]

Hypochonder híradó!

Megint előjött az a nagyon furcsa álmosság/fáradtság/bágyadtság érzés, ami az utóbbi pár hétben/hónapban időnként előjön.

Kicsit olyan is, mintha víz alatt lennék, kicsit mintha szédülnék, de igazából nem, nem pont olyan, mint egy kialvatlanság utáni fáradtság, nem tudom rendesen megfogalmazni sem.

De általában már késő délelőtt, déltájban kezdem érezni, aztán hazajövök és itt kezd kicsit erősebb lenni. De például ma is elmentem gyúrni, volt már ilyen máskor is, erő az van bennem, ugyanúgy emelgetem a súlyokat, csak közben ez a kicsit bágyadt, álmos, fáradt, majdnem szédülős érzés.

Most gyorsan hazaérve edzés előtt még bekaptam egy vastablettát meg egy magnézium pezsgőtablettás italt, hátha vashiány, vagy magnéziumhiány áll a hátterében, mert néha enyhébb vagy kicsit már inkább kellemetlen izomfájdalmak is kísérik ezt, többnyire a lábban, de most nem fajult addig.

Aztán gyúrás közben még bevettem egy szőlőcukort is, bár ez a furcsa érzés nem pont olyan, mint amikor leesik a vércukrom, mert olyan is volt már párszor régebben, ez valami más.

Most hazaértem, szinte teljesen elmúlt a furcsa érzés, holnapra nyoma sem lesz. Mi a jókurvaannya lehet ez?

[pipipike]

Ezt az érvelést régen egy kdnps püspök-politikus már bedobta ellenem és most, hogy az Orbán interjúban is előjön eltorzítva, azt mondom ez az egyik legaljasabban kiragadható mondat a bibliából.

A mi és ők, a jó és a rossz harcában, ha a rosszat választod, akkor nyilván véged, de itt a magát jónak beállító oldal fenyegeti a semlegest, hogy nagyon rácseszel ha nem találod meg gyorsan a helyed a jó oldalon.

[eltiron2]

Döntöttem

(bár @oberkata azt mondta, ne írjam ki a tumblira, mert az jinx), 30+ év után elhagyom a magánszférát és a vendéglátóipart. 

Legrégebbi és legjobb barátom (na itt most megint előjön az, hogy ne írjak olyasmit, ami adatközlési/privát szférába gázol) egy fővárosi költségvetési intézmény egyik vezetője (ez elég shady?). Munkát ajánlott nekem, ami nagyon szarul fizet, de a magánszférával szemben komoly benefiteket nyújt (bocs a hunglishért).

Szóval “értékesítési munkatárs” leszek egy közintézménynél. 

Tök vicces lenne leírni, miről van szó, de nem fogom :) 

Kevésbé vicces, hogy miért döntöttem így: 50 éves vagyok és nincs egészségbiztosításom. A vendéglátóiparban még mindig az az elképzelés, hogy “adunk neked viszonylag sok pénzt zsebbe, de nem fizetünk semmi járulékot”, és ha megbetegszel, akkor dögölj meg. 

Ma reggel kurvára szarul ébredtem: hasmenés, láz, stb. Betelefonáltam a műszakvezetőnek, hogy nem tudok bemenni, rámbaszta a telefont. Tudom, hogy geci feszült munkája van, és nagyon sajnálom a munkatársakat, akikkel kibasztam, és dupla melót kell végezniük. De a helyzet az, hogy nekem ez bevételkiesés, mert egy forint betegállományt nem kapok (still feketemunka) és ráadásul én vagyok a rosszfiú, mert betegen nem megyek be. 

Én ezt többé nem akarom. Legyek alulfizetett, de megbecsült és legyen minimális jövőképem. 

Tudom, menjek külföldre - de nem fogok. Itt vagyok itthon, itt vannak a barátaim, a családom. 

Szomorú sztori? Nem az, így élünk itt Magyarországon. 

[egyszermimdennekvege]

Egy olyan oldalamat mutattad meg, amiről nem is tudtam, hogy létezik. De melletted állandóan előjön. Te viszont ki is használtad ezt.

[borderline-story]

Megnyitom. Bezárom. Megnyitom, elkezdek pötyögni, törlöm. Bezárom. És újra. És újra.

Tele vagyok fájdalommal, kétellyel, szomorúsággal, és dühvel. Mérhetetlen dühvel.

Annyira jönne belőlem, csak feszít, de nem törik át. Itt van belül és felőröl.

Csendben tűröm. Némán. Hagyom, másra figyelek. Újra előjön. Itt van. És marad.

Marad és felőröl. Fájdalom, kétely, szomorúság, düh, magány. Felfoghatatlan magány.

Fekszem. Csak fekszem és reménykedem. Reménykedem, hogy vége lesz. Talán kifáradok és leáll.

Megáll a sok gondolat és elalszom. Reménykedem. Fájdalom. Fizikai fájdalom. Halál. Halálvágy. Elkeseredettség. Nincs düh. Lemondás és elfogadás. Halál. Halálvágy.

Nem! Reménykedem. Talán leáll. Mint tegnap. Kifáradok. Talán. Fekszem. Egyedül. Teljesen egyedül. Lemondás. Fájdalom. Halál.

Üres. Néma. Sötét. Hideg. Jéghideg. Magány. Lassú. Örök. Halál. Vágy. Kiút. Nem kiút…

Örök. Akár csak tegnap, úgy ma is.

[cinegoremagazin]

[:hu]2024 Top 10 horror – Szerkesztőségi toplista[:]

[:hu]Évekre visszamenően végignézve szerkesztőségi toplistáinkat látható, hogy újra és újra előjön az a megszokottá vált panasz, hogy egyre inkább gyengélkedik a horroripar, kevés igazán jó film készül. Egyre inkább az európai, nem mainstream műveket kellett keresnünk, illetve a thrillerbe hajló művek felé kellett fordulnunk ahhoz, hogy minőségi szórakozást biztosító darabokat szerepeltethessünk…

[versinator]

Színjátékában nosztalgiája

Portám leselkedsz szégyellik beletörődött Ágyneműnél irodákat köpni hasalja Hullájával laboratóriumok szobáról romain Szellemre cserepek háttér tűzmagja Gyengéd prófétákhoz prüszkölik kamrái Fiúkkal fésülte pirkadását telitett Jövendöléssel zászlóinkat űztek felibe Forróságától elmerengek henyélünk elkomorodtak Károlynak börziánerek zörgetnek kihajol Viselkedésre közelembe jöveteled elpihent Szétporlad fűzfasípot hetvenkedem fejbekólint Előjön vállaljuk erényeid egymásbafonódva

Gyönyörűséget oszlopon angyallal fejeződött Őrjítőn képzelete gödörből zokogását Percükben keblükben tehetnénk repülne Határosak szültek kitárulkozom jöttöd Késével létezőt gépekből madárrajok Mókuska üvöltöztek ismertelek fölzaklatott Pétervári cérnaszálat megállapítanak szentjánosszanatórium Háromnegyedüllét markolta szerencsével kampóin Vándorolni vonyítunk essek krétakör Rejtegették fölöttetek arattam életunt Fájdalmaidat híme pucca felröppent Érzékenység meszeltetik csobogását fölvérzett

[givesynonyms]

Barátságtalan

Olyan furcsa most minden.

Nem vagyok már diák.

Az érettségivel mintha

Megállt volna a világ.

Itt a nyár, a nagy meleg.

Éljen, végre szabadság!

Mint a madár, repülnék,

De nem nyitom ki a kalitkát.

A kertünk illata csalogat,

Emberek száza is elfér itt.

Kivel tölthetném be ezt az

Űrt, mely vár engem odakint?

Kikiáltom a nevét az

Összes barátomnak;

Hűlt helyük a táplálék

A hatalmas bánatomnak.

Esténként az emlékük

Cseppfolyósként előjön.

Hiányuk, mint éles kés

Készen áll, hogy megöljön.

A szívem kissé megrepedt,

De miattuk el nem tört.

A nap nélkülük épp úgy

Lement, ahogy reggel feljött.

2024.06.29.