#Dr. Lukács

[csacskamacskamocska]

Ez is izgalmas

"Egy tartós párkapcsolatban is elmagányosodunk, ha nem figyelnek ránk. Sok párkapcsolati tanácsadás témája, hogy a partnerek úgy érzik, az évek során 'elmentek egymás mellett'. Nagyon fontos szem előtt tartanunk: attól, hogy egyszer megtaláljuk a kapcsolódási pontokat a másikhoz, ez még nem lesz mindig így – pedig a legtöbben e szerint élnek egy tartós kapcsolatban. Nem számít, hogy mióta vagy mennyire jól ismerjük a másikat, ha már nem figyelünk rá, előbb-utóbb nem fogjuk ismerni, és már nem tudunk kapcsolódni hozzá. Lemaradunk a személyiségének folyamatos alakulásáról.

Mindenki változik, ahogy átlépdel az élete különböző szakaszain. Változnak a vélemények, a tapasztalások, múlik az idő, sokféle hatás ér. Minden ember folyamatosan változik. A biztonságos kötődésen alapuló párkapcsolat nyitott marad erre a változásra és a folyamatos megismerésre. Nem ragad le a kezdeti élményeknél, nem ugyanazt és ugyanúgy várja el, mint a kapcsolat kezdetén. A partner iránti kíváncsisága fennmarad – de nem azért, mert a másik állandó izgalmakkal bombázza és mindig megújul. Hanem azért, mert ő maga nyitott mindarra a változásra, amin a másik kereszt��lmegy. A figyelem még az érintésnél is erőteljesebb hatással van az emberre, nélkülözhetetlen a testi-lelki életben maradáshoz." Dr. Lukács Liza: Életbátorság

[videkma]

Jobbik-Konzervatívok: meg kell akadályozni a migránsgettók létesítését!

A Jobbik-Konzervatívok parlamenti frakcióvezetője szerint meg kell akadályozni a kormánynak azt a tervét, hogy migránstelepeket, migránsgettókat létesítsen az országban. Lukács László a debreceni városháza előtt tartott sajtótájékoztatóján hétfőn azt mondta, a városba tervezett migránsgettóba “számolatlanul fogják behozni azokat az ázsiai migránsmunkásokat keletről, akiknek azt a célt szánták,…

[ruddentropptabornok]

Fürdővárosból munkásszálló. Jó helyre ment az X.

[csajokamotoron]

Veterán felvonulással ünnepelete a május 1-ét a 125 éves Közlekedési Múzeum

A Közlekedési Múzeum idén ünnepli fennállásának 125. évfordulóját. A jeles alkalomból május 1-jén klasszikusjármű-felvonulást rendeztek a Városligetből a kőbányai Északi Járműjavítóba. A felvonuláson több veterános klub is részt vett, valamit privát veterángyűjtők egyedi darabjai is felbukkantak a 250 fős konvolyban. A Közlekedési Múzeum saját járművei, egy 1974-es Citroen DS - amit méltán hívtak “Istennőnek” - egy 1947-es Pobeda, illetve egy 1968-as BMW R60/2 típusú motorkerékpár is a saját lábán gurult, utóbbit dr. Schneller Domonkos, a Múzeum főigazgatója vezette. A majális az Északi Járműjavító és az Opera Eiffel Műhelyház közös udvarán folytatódott, ahol már hosszú sorban várták a látogatók, hogy beléphessenek a Dízelcsarnokba, és megtekinthessék az új tárlatot, a “Mivel megyünk? Energiamix a közlekedésben” című új időszaki kiállítást, amely a múzeum minden eddigi kiállításánál nagyobb területen, hiánypótló módon mutatja be korunk egyik legfontosabb témáját: az energiafelhasználást. A majális az új időszaki kiállításon túl az Animato klarinét kvartett zenei közreműködésével, veterán jármű szépségversennyel, kerékpáros akadálypályával és házi pörkölttel várta az érdeklődőket. Schneller Domonkos főigazgató köszöntötte a látogatókat és a veteránautó-tulajdonosokat, D. Kovács Róbert Antal, Kőbánya polgármestere  - és a rendezvény fő támogatója - , továbbá Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója szintén felszólalt a közönség előtt. Az esemény háziasszonya Zavaros Eszter, operaénekes, műsorvezető volt, aki magával ragadó jókedvvel és rutinos felkészültséggel vezényelte a programokat. A délután folyamán a múzeum elismerésében részesítette az összegyűlt járműveket, Schneller Domonkos díjat adott át többek között a legrégebbi járműnek: egy 1896-os Panhard & Levassor gépjármű szegedi tulajdonosának. A közönségkedvenc díjat a Kaáli Autó-Motor Múzeum 1973-as Lamborghini Espada-ja kapta. A felvonulók között olyan járműcsodák tették tiszteletüket, mint egy 1916-os Indian PowerPlus motorkerékpár, vagy az 1913-as Studebaker nyitott személygépkocsi, egy 1929-es Mercedes Benz Nürburg személygépkocsi, Lukács Ottó 1929-es magyar Méray Jap 600-as motorkerékpárja, amellyel tavaly 6000 km-es túrát teljesített Amerikában. A múzeum kollégái 125 szeletes tortával kedveskedtek a látogatóknak. Az új tárlat napjaink egyik legfontosabb témáját, az energiaforrások kérdéskörét vizsgálja a közlekedés vonatkozásában a Dízelcsarnok 6000 m²-es kiállítóterében, mely október végéig 10-17 óráig, szerdától vasárnapig látogatható. A múzeum különleges programokkal várja az egyéni és csoportos látogatókat, a iskolás osztályok figyelmébe ajánlja a múzeumpedagógia foglalkozásokat. Tovább információk a www.mivelmegyunk.hu weboldalon érhetőek el. A múzeummal kapcsolatos legfrissebb híreket és programajánlókat a Közlekedési Múzeum Facebook oldalán követhetjük. Forrás Read the full article

[antonlaub]

The Robert Capa Contemporary Photography Center included the photobook Mobile Churches in the upcomimg exhibition PHOTO / ARTIST / BOOK The most exciting photobooks of the Central and Eastern Europe region, curated by Bea Istvánkó - Máté Lukács, ISBN+.

The exhibition opens on Nov 13, 2024 and goes through Feb 2, 2025.

Thanks to Radu Leşevschi & Bea.

https://capacenter.hu/en/kiallitasok/photo-artist-book-the-most-exciting-photobooks-of-the-central-and-eastern-europe-region/

-

Mobile Churches is about dictatorial fantasies that became urban realities, it is a critical inventory aiming at revealing a lesser-known yet dramatic urban and political chapter in Bucharest of the 1980s. Ceaușescu’s ‘systematization’ program is in full swing in the Romanian capital: one-third of the historic center – including churches and synagogues – has been wiped out to make way for imposing buildings and wide avenues intended to honor the regime. It is said to be the largest peacetime destruction in Europe. Despite Ceaușescu’s particularly dogged approach towards sacral buildings, seven churches are spared and undergo a process as incredible as it is absurd: they are lifted and placed on rails, then moved and hidden behind housing blocks, while several other buildings - such as the Polish Synagogue - got hermetically surrounded and thus masked by propagandistic panel buildings. Withdrawn from the cityscape, interpolated in the disparate architecture that shapes Bucharest’s urban landscape today, they live secret lives, holding unresolved memories of the past.

The photo book Mobile Churches, edited by Sonia Voss and published in 2017 by Kehrer Verlag, Heidelberg, is the first part of my Romania trilogy. Two essays, Mobile Churches. The non-sense of history by Sonia Voss, and City on Rails by Lotte Laub accompany the photo series.

The dummy of the photo book was nominated for the LUMA Dummy Book Award at Les Rencontres de la Photographie in Arles and later at Unseen Amsterdam. It is now part of the Archive of Les Rencontres de la Photographie d'Arles. The resulting photo book was launched at Paris Photo and later shortlisted for the FOLA Photo Book Award in Buenos Aires.

Design: Minami Shimakage Courtesy: Dr. ing. Eugeniu I. Iordăchescu

[sm4e86]

Új könyv egy új szerzőtől

Új könyv egy új szerzőtől

Mérhetetlenül hálás vagyok Almási Kittinek, hogy meghívta Dr. Lukács Lizát a TE döntésed című műsorába a YouTube csatornáján. valószínűleg ő lesz az, akitől szintén fontos útmutatásokat kaphatok az élettel kapcsolatosan. Bár a műsorát nézve még nem figyeltem fel rá ennyire, mert elsősorban az evészavarral foglalkozik. Ami valamilyen szinten ugyan érint engem is, mert hajlamos vagyok a hízásra és…

[videkma]

Aggódhat Parragh László- Jóváhagyta az NVB Lukács László "5000 Ft-os" népszavazási kezdeményezését

Az NVB hitelesítette dr. Lukács László Györgynek, a Jobbik-Konzervatívok frakcióvezetőjének népszavazási kezdeményezését, amely a kötelező 5000 forintos kereskedelmi és iparkamarai hozzájárulás eltörléséről szól. Continue reading Untitled

[ruddentropptabornok]

Bohár Dániel kalandjai Németországban.

[burlveneer-music]

JISR جسر Too Far Away (free soul inc.006 / spirits high above series I )

Dear Listener, Welcome to the first part of the new SPIRITS HIGH ABOVE anthology on FREE SOUL INC., a series focusing on the deeper, spiritual side of World Jazz & beyond. Some time ago my friend and sOund vOyage partner Niko Schabel (Radio Citizen, Embryo etc.) introduced me to a band he plays for and that he produces: JISR جسر (Arabic for „bridge“).

Building bridges with music: JISR جسر is a collective from Munich led by the charismatic linguist, singer, percussionist and Gembri player Dr. Mohcine Ramdan. He gathered some of Bavaria´s finest musicians to share his vision of an emotional Pan-Oriental sound that is deeply rooted in the tradition of his family of musicians in Marrakesh, Morocco. Their live performance offers an unique fusion of Arabic Maqam, the polyrhythm of Gnawa music, World Spiritual Jazz & a bit of Afro Kraut and sets a new landmark in how to unite the diversity of diasporic music in Europe in a one stage set. Truly mesmerizing & a must see.

JISR جسر Band leader Dr. Mohcine Ramdan follows the path of musical exchange like a post modern Ibn Battuta of sound. The result on their debut album „too far away“ (freesoulinc/enja, yellow bird) is a ethnographic snapshot of polycultural musical traditions that breaks down boundaries, unconventionally arranged & orchestrated with a great longing for exotic athmospheres. Modern Pan-Oriental Afro Jazz at it´s best with a strong focus set on the instruments „Oud“ (the Arabic lute) plus „Gembri“ (the North African bass) and on the ancient traditions of the Gnawa and Arabic music behind them. Healing music for the heart, mind &soul.

Band members are the Oud Virtuoso Roman Bunka (Embryo), Argentinian guitar maestro Luis Borda, Marja Burchard (Embryo, Karl Hector & the Malcouns), Wolfi Schlick (Express Brass Band, Poets of Rhythm), Niko Schabel (Radio Citizen, sOund vOyage), Dine Doneff (ECM) and many more. Mohcine Ramdan I daf, gembri, voice Roman Bunka I oud, guitar Gergely Lukács I trumpet, cornet Luis Borda I guitar Marja Burchard I piano, fender rhoads Niko Schabel I saxophones, clarinets Wolfi Schlick I flute, saxophones, sousaphone Matthias Gmelin I drums Vladislav Cojocaru I accordion Ehab Abou Fakher I viola Severin Rauch I drums Ayman Mabrouk I tabla, daf, percussion Dine Doneff I double bass Feel the spirit Tom Wieland ٱلسَّلَامُ عَلَيْكُمْ

[stevemaclellan]

According to Dr. Gábor Lukács, the founder and coordinator of APR, the regulations announced today unreasonably harm travellers and benefit the airlines. “This is an insult to all Canadians. I am perplexed why the Trudeau Government chose to favour the private interests of airlines over the legitimate concerns of travellers,” said Dr. Lukács. “The government has previously admitted that the purpose of the new rules is to help airlines be ‘more competitive,’ and they are doing this at the expense of the travelling public.”

According to APR, the regulations hurt passengers and reduce their rights in a number of ways.

[aretsorozat]

53. epizód 2/4.

A kékseggűek táborában. Hartai előzetesben? Egy egér és egy veréb beszélget.

Vera dr. Alpár bácsinál magyarázkodik, hol van Alaszka. Karó ökröt lop Zeusz gulyájából.

 CEYLON

 Teodóra asszonyra nem lehet panaszuk. A kékseggű ördögök egyetlen intésére és torokhangon kiadott parancsára úgy engedték ki őket a ketrecükből, hogy inkább nekiestek és szétrángatták, csavarták, feszítették az oldalait, az így kinyert léceket pedig már vitték is magukkal a tábortüzeikre. A tiszti rangban lévő kékseggűek pedig udvarias sorfalat álltak, amíg ellépkedtek előttük. mint holmi államfők a reptéri bársonyszőnyegen.

A parancsnoki sátor a kinti nyomorúsághoz képest maga a luxus. Öt méteres magasságával, és vagy húsz méteres átmérőjével, nemezszerű anyagával  leginkább egy mongol nagyúr jurtájára emlékeztet. Oldalára festve, szögezve

a pokol obligát szimbólumai: a hatos szám minden mennyiségben, a fordított kereszt, ötágú csillag, halálfej, ilyenek. Odabent viszont jó meleg, kényelmes, párnázott bútorok, villanyvilágítás és egy kétszáz literes hűtő várja a

vendégeket.

Teodóra néhány vakkantására az ázott, sáros ruhák helyett máris tiszta és új szabadidő öltözetet kapnak, és nem ám valami kínai utánzatot, hanem igazi

divatmárkát, beleértve a cipőt is. Sőt! Amíg ők átöltöztek, Dénes úrnak

visszanőtt mind a négy kivert foga, begyógyultak a sebei, mintha egyetlen pofont se kapott volna.

Végre aztán ott ülnek egy asztal körül, amit gazdagon megterítettek minden földi jóval. Sültekkel, salátákkal, friss kenyérrel, süteménnyel, italokkal, de annyira roskadásig, hogy még nézni is tereh, ahogy a költő mondja.

És Teodóra változatlan nyájassággal mosolyog rájuk, buzdítván őket, cseppet se zavartassák magukat, nyugodtan egyenek, igyanak, az a legkevesebb, hogy kényezteti, traktálja őket azok után, amin keresztül mentek…

Igazi keleti úrnőként megvárja, amíg rendesen kiböfögik magukat, komoly

érdeklődésbe csak azután kezdett.

- Tehát, Dénes úr…

- Köszönöm a fogaimat!

- Semmiség.

- Micsoda? Bele se tudtam volna harapni ebbe a libasültbe.

- Remélem, ízlett.

- Isteni volt, csókolom. Béla, szerinted?

- Ja, frankó volt minden.

- De egyen még egy kis zserbót, Ditke drága!

- Dugig vagyok.

- Akkor még egy gyűszűnyi aszút?

- Talán később.

- Csak töltsön nyugodtan.

- Rendben, kösz.

- Szóval, Dénes úr.

- Igen?

- Egészen biztosan pontosan emlékezik?

- Hogyne, csókolom.

- A kedvemért menjünk rajta végig! Jó?

- Magának mindent, csókolom!

Amúgy Teodóra, mint általában, most is piszkosul jól néz ki. Márkás, mályvaszínű La Donna kosztümjében akár az Operabálon is viríthatna.

A válláig érő barna haja költői szabadsággal hullik alá, a make upjától bármely igényes természetű kozmetikusnak orgazmusa lenne. No és az alakja!

Hiába, az úrhölgy a pokolban is úrhölgy marad. Na, most állítólag Űrcsótány Anyaként is bombázó volt, ám ezt emberi szemmel aligha tudjuk megítélni.

Az egyetlen, akitől tanácsot kérhetnénk, az Té úr, de ő, mint tudjuk, elfogult.

Teodóra emberi alakját figyelembe véve ne csodálkozzunk hát Ede lelkesedésén, különös tekintettel a visszakapott szabadságára és metszőfogaira, de Kelen úr visszafogottságán se, hiszen mellette élete szerelme ült, minden kellő helyen kellemesen feszülő Adidasban.

- Tehát bekapcsolta a gépet és regisztrált egy játékra.

- Úgy van, csókolom.

- Aztán csak úgy beütötte, hogy erdő.

- Csak úgy.

- És Enter.

- Enter.

- Amire kijött a Föld úgy kábé tíz-tizenöt kilométer magasból.

- Akörül, vagy több, mivel onnan már látszott, hogy gömbölyű.

- A Föld.

- A Föld.

- A Hell Combat számítógépes videó játékban.

- Ez történt, csókolom- és Ede szégyelli magát, mintha tényleg ő lenne a hibás

a lehetetlen, képtelen fordulatért. Mivel tényleg ő az, még ha elvileg se tehet róla. De nincs ám nagy baj, mert Teodóra még mindig mosolyog. Csak akkor fagy meg egy pillanatra, amikor özv. Huszárné kissé rekedt hangon rákérdez.

- Most is ott vagyunk, nem?

- Pardon?

- Abban az ergya játékban.

- Ó, igen, az…kétségtelen.

- És mi hogy kerültünk bele?

- Figyelj, Ditke, Teodóra asszony éppen azon fáradozik, hogy ezt kiderítsük.

- Na…jól van….

- Szerintem most már belénk fér még egy zserbó…- teszi a kezét Ditke karjára

Kelen úr. És hogy jó példát mutasson, a másik kezével hatapás nélkül a szájába töm egy szeletet. Mivel az ember addig egyen, és akkor egyen, amikor és ahol van.  Ez egy olyan aranyszabály, amit az ember csak keserű tapasztalatok alapján tanulhat meg. A kövér ember tehát nem falánk, hanem tapasztalt.

És aki ezt nem látja át, az még sose nélkülözött igazán. Mint a Kelen úr, amikor kidobták a zsokéságból, és még nem találta meg a biztos megélhetési forrását a bigámiában.

Ditke hallgat az ő szíve választottjára. Jómaga is elcsipegett még egy szelet sütit, és a hatputtonyos aszúból rányel egy-két kortyot. Ezek aztán tudnak itt élni, a Hell Combatban, állapítja meg magának, és rögtön hozzá is teszi: már, aki.

Teodóra visszafordul Edéhez, és a mosolya újra az a kissé kacér, de nagyon kedves, amitől a Koppány Gitta gyűlölködő arcához szokott férfi persze

olvad, mint a sparhelten felejtett filléres gyertya bedurrantás után.

Még szép! Egy gyönyörű nő, aki úgy néz rá, mintha még férfi lenne, és akitől az imént kapta vissza a szabadságát, a metszőfogait, és libasülttel (is) traktálta?

Hát mi más kéne még egy hirtelen felindulásból támadt szerelemhez?

- Na és akkor nézték a látképet.

- Úgy van, csókolom.  Azt a böhöm nagy erdőt, meg egy senki földjét, ami ez lehet itt, meg egy ugyanolyan nagy zöld lápot. Talán Szibéria lehet ilyen, ha

Szibériában van ilyen. Úgy értem, erdő az van ott dögivel, meg tajga, meg láp…- villog Dénes úr, és végre nem bánja, hogy oly igen szigorú volt anno

Lukács bá’, a gimnáziumi földrajz tanár, aki simán leüvöltötte a fejed és

még meg is buktatott, ha nem tudtad, hogy mi Sri Lanka fővárosa.

 A régi nevén Ceylon. Fővárosi Colombo. A félreértések elkerülése végett,

nem a népszerű nyomozótól kapta a nevét, és viszontag se így történt,

a Peter Falk által alakított, ballonkabátos félisten se Ceylon fővárosáról.

Vagy ki tudja? Á, nem, hiszen ő Columbo…

Nahát, pedig már kezdtem beleélni magamat. A szerkesztő

 - De tovább kellett mesterkedni, ugye?

- Hát mert azt gondoltuk, hátha ismét láthatjuk a kisfiúnkat.

- Az Eduskát.

- Őt, csókolom. Meg teszik ezt érteni?

- Hogyne érteném, Dénes úr. És aztán mi történt?

- Begépeltem, hogy közelebb, és Enter, aztán már zuhantunk.

- És előtte mit éreztek?

- Én semmit. Te, Béla?

- Mintha kihúzták volna a végbelemet az agyamon?

- Maga ilyet érzett, Kelen úr?

- Vagy mintha hirtelen csak takonyból lennék.

- Nahát. Maga meg semmit, Dénes úr.

- Most, hogy Béla említi ezt a taknyot…

- És maga, Ditke?

- Azt hiszem, megszédültem.

- Ennyit?

- Igen.

- És már zuhantak is.

A fogolyból lett vendégek összenéznek, aztán Teodórára. A projektmenedzser asszony mélyen töprengeni látszik. Hagyják, hadd gondolkodjon. Kelen úr, biztos, ami biztos, most egy vastagra szeletelt töltött dagadót ragad fel, és miután rövid mérlegelés után úgy dönt, ezt nem érdemes egyben a szájába gyömöszölni, félbe harapja. Özv. Huszárné megenged magának még egy nyelet hatputtonyos aszút. Ilyen nemes italt a valóságban tényleg csak a királyok isznak, szórólapozó kézbesítők viszont csakis álmukban, vagy a Pokolban.

Dénes úr kérdez végül kissé rajongva - Mit gondol erről, Teodóra?

- Az önök esete is teljességgel képtelenség.

- A miénk is?

- Mivel abszolút lehetetlen. Mint a kis Eduskáé, és mindenki másé, aki

abban az erdőben tartózkodik. Ez az erdő ugyanis nem a software része!

Soha nem is volt az, senki nem programozta, rajzolta, animálta, és végképp senki nem működteti!

- Azt mondja?

- Azt! Csak úgy van. A cég összes szakembere a haját tépi, elhihetik.

- Jaj, szegénykék.

- Jaj, szegény maguk!

- Jaj, szegény mi.

- Önöknek se lenne szabad itt lenniük.

- No és azt meg tudná mondani nekünk, hogy hol van az itt?- kérdezi Kelen úr teli szájjal.

- Természetesen a Pokolban.

- Úgy érti, a játékban, nem?

- Persze, úgy, Kelen úr.

- De nekem az sehogy se fér a fejembe, hogy lehetünk itt

hús-vér alakunkban. No és ön, kedves Teodóra asszony? – a projekt menedzser mosolyába most jókora adag talányosság keveredik. Özv. Huszárné úgy dönt, semmi se számít, iszik még egy nyelet aszút, és csak aztán találgat.

- Lehet, hogy ez az egész csak illúzió?

Teodóra mosolya még talányosabb. - Az bizony meglehet, Ditke drága…

- Akkor ez a töltött dagadó is?- keseredik meg Kelen úr szájába a fenséges

ízű falat.

- Ezzel most ne törődj, drágám, ha ízlik-  és most Ditke teszi az egyik kezét

a szerelme karjára, miközben a másikkal még egy kis aszút tölt magának.

-Á, kegyed biztos tud valamit!

- Ezt miből gondolja, Dénes úr?

- Amilyen talányosan mosolyog…

- Á, ezt azért csinálom, mert már én se tudok semmit- és csakugyan. le is olvad Teodóráról a mosoly, a talányossággal együtt. Ehelyett komoran néz a társaságra. – Lassan mennem kell.

- Hová tetszik innen?

- Sok dolgom van.

- És velünk? Mi lesz? Bennünket itt hagy?

- Egyelőre…

- Az ördögök közt?

- Ezek nem fogják magukat bántani.

- Biztos?

Ám mielőtt Teodóra válaszolna, villan egyet a kép, sötét lesz, és a következő pillanatban már megint ott fekszenek a sárban, gúzsba kötve, a lécekből eszkábált ketrecbe zárva. És ami a legszörnyűbb, Dénes úr arca ismét véresre verve, és négy metszőfoga hiányzik.

Hát semmi se igaz itt?

Csak annyi, hogy Sri Lanka fővárosa Ceylon?

                                       O

 FOGYTÁN A TÜRELEM

 Hartai úr, mint ismerősével, akivel egyre gyakrabban találkozik, lassan pertuba keveredhetne azzal a székkel, ami ott áll Vilmos őrnagy íróasztalával szemben.

Igen, már a nyekkenése is ismerős, a kényelmetlenségéről nem is szólva, ahogy ránehezíti a fenekét és az rögtön közli vele: keményfából ácsoltak, öreg, jellememhez nem fér se párna, se cicó, az aranyered bánja, ha nem vallasz be mindent töredelmesen és gyorsan. Ehhez a székhez képest Kecskés ügyvédé kényelmes, mert ő a folyosóról hozza be magával, ez olyan összecsukható - szétnyitható műanyag, fémvázzal, aminek az ülésrészében egy enyhe dizájnos bemélyedés van. Tulajdonképpen rá kéne förmedni, hogy cseréljenek. Elvégre kurvára ki itt a főnök?

Hartai úrnak most még sincs kedve hepciáskodni. Ki lenne ennek a kis kopaszodó tetű ügyvédnek szolgáltatva? Ne már!

Hartai úr szinte megszeppent attól, hogy lerabosítva megint az alagsori zárkában kellett töltenie egy éjszakát. Mint amikor Ónagy Jenő meggyilkolásával gyanúsították meg. Akkor k��nnyen volt nagy a pofája, mert nem ő tette. Sőt, azt is sejtette, hogy Ónagy Jenőt nem gyilkolta meg senki, a jeles parafenomén és

önjelölt Houdini csupán szélhámoskodik.

Most viszont nagyon is tisztában van a vád megalapozottságával. És olyat csak rossz amerikai gengszterfilmekben látni, hogy ez legbelül nem viseli meg az embert. Ott enné meg a rosseb a Sátánt, ahol most éppen van!

Erről nem volt szó!

Hanem akkor miről?

Hát ez az! Ezt nem tisztázta teljességgel, amikor megkötötte azt az alkut vele.

Hogy isten igazából mire megy ki ez a buli. Arról volt szó, hogy a Hell Combattal önpusztító játékszenvedélybe csalják a rétieket, aztán talán a Föld népeit úgy, ahogy vannak. Micsoda elégtétel lenne ez a Teremtővel szemben!

Hogy nyáladzó örültként fetreng az Ember a virtuális Pokolban. Önként!

Mi több: pénzt, időt nem kímélve. Családot, becsületet odadobva. Mint valami súlyosan drogos, vagy alkoholista. Hát nem gyönyörű?

„Mondottam ember, küzdj, és bízva hízzál?”

Egy regisztrálás potom hetven Euro-cent, vagy kétszáz Forint. Egy akkora vérfürdőért a hülyének is megéri. Ember, küzdj! A kékseggű ördögökkel!

A boszorkányokkal, démonokkal, koboldokkal, kísértetekkel. És bízva hízzál, hogy feljutsz a következő bugyorig. Sőt! Akár a Hell Combat bejáratáig, ahol vár rád a főnyeremény. Fennhangon zengve magasztalják a neved és már utalják is a bankodba az egymilliót. Mi? Találj már ki olyan Mennyországot, aminek a működése ennyi élvezetet nyújthat!

Nahát, erről volt szó. A világ a Hell Combatban fetreng a Sátán dicsőségére, míg ő, a szolgája gennyesre, mi több, Euro-milliárdosra keresi magát, hogy végül ebben maga is megdicsőülve adja át magát a kényelmes kárhozatnak.

De arról nem volt szó, hogy a monitor embereket szippant magába.

Amit a horrorfilmekben is, mint amúgy gyenge effektet, jó sokáig kell magyarázni, hogy ilyen nincsen. Pedig van.

És ezért ül már megint itt. Ezelőtt a kis nyikhaj őrnagy előtt. Szégyenszemre

lerabosítva. Mégis mit gondol a Sátán, még meddig tűri ezt?

- Tehát hol a szerver, Hartai?

- Ha ezerszer kérdezi, ezerszer az a válaszom: nem tudom.

- Én meg ezredszer mondom erre, nem hiszem el.

- Ez a maga baja.

- Á, nem, egyre inkább a magáé.

- Az én bajom, ügyvéd úr?

Kecskés doktor megpróbál bátorítóan az ügyfelére mosolyogni, hogy aztán magabiztosan forduljon a nyomozóhoz, de ő sincs éppen csúcsformában.

- Annyit közölhetünk önnel, őrnagy úr, hogy a központ az Andorra- Bahamák- Kajmán szigetek- Makaó- Gibraltár – és Vender Alajos hajléktalan laptopja körön belül bárhol lehet.

- Ezt már mi is tudjuk.

- Akkor mi a gondjuk?

- Vender úr laptopja nálunk van.

- Hogyhogy?! – hördül fel Hartai.

- Bírósági végzés alapján elkoboztuk.

- És?

- Azóta lefagyott, füstölni kezdett és megolvadt.

- Bosszantó.

- Tehát ezer és egyedszer kérdezem: hol van a szerver?

- Kecskés- legyint Hartai az ügyvédnek.

- A cím bármikor megváltozhat, a lista szűkülhet, vagy tágulhat, logika nincs benne, a működési elvét még az isten se tudja.

- Még az ördög se?

- Talán ő.

- Közlöm magukkal, hogy le fogjuk kapcsolni.

- Kit? Az ördögöt?

- A játékot.

- Azt nem tehetik!

- De, Hartai, megtehetjük. Viszont ahhoz meg kéne találni.

- A Pokolban keressék, balfaszok! – vicsorog Hartai az őrnagyra, és mérgében maga se gondol bele, hogy most véletlenül az igazat mondta. Az a szerencséje, hogy Vilmos ezt afféle szófordulatnak veszi.

- Jobban tenné, ha nem hepciáskodik.

Hartai újra csak legyint. – Kecskés.

- Már ne haragudjon, őrnagy úr, de éppen ott tartunk, mint legutóbb.

- Megint eltűnt három ember!

- És megint képtelenség azt állítani, hogy a monitor mondta azt, hogy, hamm, bekaplak. Ezt újra csak belátja, ugye?

- A játékot akkor is le fogjuk kapcsolni.

- Akkor mi meg perelünk- tárja szét a Kezét Kecskés doktor.

- Rajta.

- Milliárdokra.

- Legyen.

- Könnyen ugat maga az adófizetők pénzéből…- jön meg Hartai hangja és hozzá a megszokott bunkósága, amikor látja, hogy a zsaruk kezében még mindig nincs semmi. És ez így is marad, amíg azt a szervert meg nem találják. Hacsak nem tényleg a Pokolban van és a Sátánnál a terem kulcsa. Vilmos őrnagy közben úgy mered rá, mint aki mindjárt átugrik az íróasztalon, hogy felpofozza. Ami nem is lenne rossz fordulat, az atrocitás fájdalmas részét leszámítva.

- Maga veszi ez az adófizetők pénzét, maga gané! – üvölt Vilmos, de még nem ugrik. Hartai halvány mosollyal provokál, aztán ismét int az ügyvédnek.

- Kecskés.

- Őrnagy, kiváló tisztelettel, de tényleg.

- Mi van?!

- Már megint nincs a védencem ellen semmije.

- Előbb-utóbb minden ilyen szemét bebukik.

- Kérem, szíveskedjék Hartai urat nem minősítgetni.

- Mert?

- Tanúk nélkül mi se megyünk vele semmire.

Ettől a fura, noha igen jogszerű érvtől az őrnagy váratlanul lehiggad.

- Igaza van, ügyvéd úr, öntől elnézést kérek.

- Ugyan, tőlem nem kell.

- Jó, akkor nem kérek.

- Viszont egy dologba gondoljon bele! Ha sikerülne lekapcsolni azt a pokoli

szervert. Akkor ezzel lekapcsolnák azokat is, akik benne vannak.

- Hogy mondja?

- Helyesbítek: önök szerint benne vannak. A „beszippantottak”. Tetszik érteni?

Akkor velük mi lesz?

Az őrnagy belegondol, hogy ebbe még bele se gondolt. A beszippantottak.

Ők is törlődnek a játékkal együtt? Vagy mi történne?

A francba!

Kecskés ügyvédnek is győzelmesen, noha visszafogottan hátra kéne dőlnie a viszonylag kényelmes műanyag székén, de ehhez semmi kedve. Ám megteszi ezt Hartai helyette.

                                                O

 EGY VERÉB ÉS EGY EGÉR BESZÉLGET

 Ugribug repül rá a szerencsétlen kisegérre, mintha nem veréb, hanem legalább egy kékvércse vagy egerészölyv lenne. Az egy pillanatra dermedten készül a halálra, és rögtön megbánta, hogy az legelemibb óvatosságot is félredobva

kisunnyogott a nyílt térre, a Pántlikás Lada Szentélye közelébe, mivel valami emberforma látogató egy jókora adag popcornt hajított el magától, persze a zacskójával együtt. Az ingerlően jóképű pattogatott kukoricaszemek ott fehérlettek a szentéj bejárata mellett a sárban. Hát fából van amaz egér, aki ennek ellent tudna állni! Pláne, ha tudja, hogy az udvari munkával megbízott Laci bá’ annyira azért nem lusta, hogy ezt a szemében szemétnek minősülő

lakomát sokáig felseperetlenül hagyja. Nem beszélve arról, ha netán idetéved Dezső, a félvad disznó. Nos és az erdő madarai? Egyéb hívatlan rágcsálók?

Na nem! Az a popcorn csakis azé, aki magát reáveti. Noha eléggé sós kaja.

Viszont tavaszelőn ki törődik a vérnyomásával, ha amúgy alig van mit az arcába nyomnia? Hát így aztán rárepült az a sas.

Vagyis csak Ugribug veréb. Egy fokkal jobb csak az imént említett tollas fenevadaknál.

- Bimbó úr, Bimbó úr, de jó, hogy látom! – csivitel akkora ricsajjal, hogy azt első ijedtségben simán össze lehetett kavarni a vércse vijjogásával.

-A franc essen magába, de megijesztett!

- Bocsánat! De jó, hogy látom!

- Kinek jó?

- Kinek? Hát nekem!

- De az mért jó nekem?

- Jaj, ne már, de morcosnak tetszik lenni!

- Maga mit keres itt, az erdőben?

- Ahol a madár se jár?

- Ahol városi veréb biztos nem.

- Hát ez igaz! Marha messze van ám ez nekem.

- Akkor minek fárad?

- Muszáj.

- Mért muszáj?

- Még kérdi? Hát magához jöttem. De keresem, kutatom ám órák óta

A szokott helyein. Aztán az eszembe jutott még ez, hogy legfőképpen

maga is itt a szurdokban szokott. Finom az a kukorica, tessék mondani?

- Csak sós.

- Az finom.

- Akkor finom.

- Nem bánja, ha ön mellé landolok és csipegetek kicsit?

- Tessék csak…

- Köszönöm, Bimbó úr! Ön igazán jó szívű.

- Dehogy vagyok, csak sok.

- Á, kukoricából sose lehet elég.

- Akkor csipegessen csak!

Ugribug az egér mellé reppen. Csipeget. Bimbó úr rágicsál.

De a veréb nem bírja ám ki sokáig, pedig tudhatná, hogy magyar veréb evés közben nem beszél.

- De tetszik tudni, mért kerestem.

- Honnan tudnám?- adja Bimbó úr a hülyét.

- Hát mért?

- Hát miért?

- Hát hogy tetszett-e találkozni a lidérc úrral.

- Mármint a Lápival?

- Mért, a környéken több lidérc is tanyázik?

- És ha?

- Juj!

- Nyugodjon meg! Dehogy is engedne lápi úr idegent a saját

területére.

- Szakasztott egy tigris, mi?

- Kicsoda?

- Hát a lidérc úr? A tigris is óvja a területét. Úgy tudom. Azt is láttam a tévében.

Nyaranta sok tévét nézek. Tetszik tudni, nyitva vannak az ablakok, aztán…

- Ja, Lápi úr egy szakasztott tigris.

- Ugye, hogy jól gondoltam?

- Szakasztott jól.

- Ezért éri meg művelődni.

- Majd jövő nyárra szárnyat növesztek.

- Kegyed, Bimbó úr?

- Miért ne?

- Igaza is van! Miért ne? Ön lehet amaz egér, aki denevér, tehát bőregér.

Nahát, Bimbó úr, ön aztán egy újító szellem, de komolyan! Meg is nézném

önt bőregérnek, meg szívesen körül is vezetném Réten és a környékén, de remélem, hogy akkor én már nem leszek itt.

- Nocsak, halni készül?

- Ó, nem, dehogy! Éppen ellenkezőleg. Talán már a csillagok között leszek.

Ugribug csillagkép! Haha! Veréb Köd! Ajaj, nagyon távoli Galaxis, valahol az Univerzum peremén, ahol még halványan emlékeznek az ősrobbanásra…

- Ezt is a tévében látta?

- Nem, Bimbó úr, ezt elképzeltem.

- Ugribug barátom, igazán irigylésre méltó a fantáziája.

- Gúnyolódni tetszik.

- Dehogy.

Ugribug szerint pedig de, viszont úgy véli, ezt nem érdemes firtatni.

Inkább csendben eszegetnek- csipegetnek. Amúgy jó nagy nyugalom honol most a szurdokban és a környéken. Csak a turistaházból szűrődnek ki alig érzékelhető neszek. Viszont a Pántlikás Lada ugyanúgy halvány gyöngyházfényben úszik, mint amikor látogatók nyüzsögnek a Kelet- Nyugati Sámán központban, ami a Csiki Mágikus Erdei Királyság legfontosabb, emberek lakta települése.

- Szóval, kedves Bimbó úr?

- Mit szóval?

- Tetszett beszélni Lápi úrral?

- Összefutottunk, igen.

- És? Meg tetszett említeni?

- Mire gondol?

- Hát az üzenetre! Hogy az Űrpolip meg az Űrcsótány urak szeretnének találkozni vele.

- Mondtam neki.

- És?

- Lápi úr azt üzente vissza, hogy ő meg nem.

- Nem?

- Nem.

- Ajaj. De pontosan mit is nem?

- Nem óhajt találkozni azokkal.

- Ajajaj.

- Ez miért gond magának?

- Ajajajaj.

- Átadja a választ, és kész.

- Ajajajajajaj.

- Maga elvégezte a dolgát, nem?

- Bimbó úr! Hát hogy adjak át én egy ilyen viszontválaszt?

- Gondolom, szépen elcsipogja.

- Tudja maga, mi a sorsa a rossz hírt hozó hírnöknek?

- Mi?

- Minimum száműzik, esetleg előtte megvakítják, vagy azon melegében

lefejezik, keresztre feszítik, szétszaggatják.

- Ugyan már!

- Ez áll minden valamire való tragédiában.

- És ezt most elképzeli, vagy a televízióban látta.

- Ezt olvastam.

- Olvasta.

- Bimbó úr, el se hinné, hogy az emberek mi mindent ki nem dobnak.

A kuka mellé, persze. Mint ezt a popcornt is.

- Drága barátom, biztos vagyok abban, hogy ezért nem éri bántódás.

- Maga nem ismeri Dzsihád urat.

- Az ki?

- Az egyik űrpolip.

- Ilyen névvel?

- Na látja, hogy nincs biztonságban az életem!

- Belátom.

- És még meg se gyilkoltam Hartai urat. Jobbágy úrról nem is szólva.

                                        O

 ALASZKA

 Alpár Jenő doktor jó társaságban valahányszor hálásan kuncogott azon a kis tréfán, hogy egy évfolyamban végzett Semmelweis Ignáccal (1818-1865), csak jeles kollégájával szemben rajta nem fog az idő. Ez pedig attól lehet, mert szabad idejében szintén vonzódik a botanikához, ami közismerten a hosszú élet titka. Valamint az, hogy az él sokáig, aki közben nem hal meg.

Más, kevésbé üde, de még mindig tréfának szánt állítás szerint Alpár Jenő doki bácsi azért kortalanul fiatalos, agyban fitt, mert a nőt, mint olyat csak nőgyógyászként ismerte, de sose volt más dolga velük. Szemben jeles kollégájával, akinek elég volt csak egyszer megtévednie, hogy a 19. század egyik népbetegségét, a vérbajt megkapja, valószínűleg egy jobb sorsra érdemes örömlánytól. A szifiliszhez nem elég az, ha az ember előtte meg utána gondosan

kezet mos.

Még rosszabb ízű híresztelés szerint Alpár doktor vámpír. Ezért nem látja soha se kimenni a kórházból, se bemenni oda. Mivel, ha nem rendel, az alagsorban húzza meg magát a takarító szerek helyiségében egy koporsóban.

Ugye mondani se kell, hogy ez mind nem igaz?

Az viszont igaz, hogy iszonyú régen nőgyógyász már, ötven éve biztos, hogy a cselédkönyvet megszerezte, amit most rezidensnek hívnak, noha nem Bécsben, hanem Pesten. Alpár doki az éveket rég nem számolja. Majd szólnak, ha valami kerek évfordulót meg kéne ünnepelni. Na és az is igaz, hogy ő még az ötven vagy ki tudja hány év praxisa alatt ilyet nem látott. Pedig azt hitte, az már nem fordulhat elő, hogy olyasmivel találkozik, amivel még nem.

Pedig most éppen ez van.

És ez nem más, mint Gombos Purlitz ’R Veronika pocakja. Rajta a Föld nevű

planéta igen részletes és színes hegy-vízrajzával. Úgy hogy nézett is ki ám a kissé szódásüveg vastagságú szemüvege mögül – mivel a látásán mégis csak fog az idő-, ám a hümmögésen túl nem adta a jelét a meghökkenésének.

Noha a páciensét Julcsi ajánlotta be, Julcsi pedig mégis a legjobb barátja lánya, mármint a Dokié. Így az majdnem olyan, mint egy rokoni kapcsolat.

Sőt! A barátait megválogathatja az ember, mint azt tudjuk.

 Vagy nem. A szerkesztő

 No mármost a barátom lányának barátja… De azért mégis csak hmm, ha az ember egy komplett földgömböt lát viszont egy hatodik hónapos pocakon.

- Tudom ám, hogy egy kicsit ciki- mondja Veronika.

- Már hogy ez a festmény itt, csókolom?

- A férjem készítette szilveszterre.

- Ah, értem…

- Rajztanár.

- Igazán…kedves ajándék.

- Próbáltuk, de nem lehet lemosni.

- Ajaj.

- Pontosabban le lehetne, de akkor ahhoz sikálni kéne, meg vegyszerek…

- Isten ments!

- Ugye? Én is azt mondom, hogy felszívódik a bőrön, és még ártana a gyereknek…

- Nem valószínű, bár ki tudja.

- Mert ha hall is, meg érez is ilyenkor már…

- És végül is ezt a rajzot úgyis csak a kedves férje látja…

- Meg most maga, Jenő bácsi…

- Ó, hát én aztán…

Egymásra mosolyognak. Aztán Alpár doki folytatja az előkészületeket

az ultrahangos vizsgálathoz. Bekenegeti Eurázsiát a kenőccsel. Erre Veronika, ahogy azt kell, egy kicsit fázósan reagál. Alpár dokinak közben az eszébe jut, hogy felsült Julcsi kisbabájával, akiről az ultrahang kép alapján biztosan állította, hogy leány lesz. Azt nem az lett, hanem a Hegyit Beszélő Krisztián. Na, már az anyuka méhében is nagy kópé volt az a gyerek.

- De mielőtt rá tetszik kérdezni, Ausztrália, a Tűzföld és a Déli sark kimaradt.

- Veronika, őszintén, nekem nem hiányzik.

- Pedig a fenekemre bőven ráférne.

- Ő…kétségtelen.

- Baromira meg vagyok hízva, ugye?

- Nem.

- Á, ne tessék kímélni!

- Mégis hány kilót szedett fel?

- Hatot!

- Az nem sok.

- Nem?

- Dehogy. Pont jó.

- Akkor mért lett ekkora a fenekem?

- Nem nagy.

- Nem is tetszik látni.

- Azért, mert nem nagy.

- Nem azért, hanem mert fekszem.

- Ha nagy lenne, így is látnám.

- Nagy!

Alpár doktor megfürkészi Veronika arcát, belátja, a vitának nincs helye.

Noha soha nem nősült meg, ennyit mindenképpen ért a nőkhöz.

- Akkor…meglessük azt a babát, Veronka?

- Jó.

- Na. Tessék nézni. Ne engem. A monitort.

Alpár doki ráhelyezi az ultrahang készülék vizsgálófejét, lásd, aki hazafi, az minden pillanatban hazafi, kis Magyarországra, és onnan körkörös mozdulatokkal tágítja a hont és a képmezőt. A monitoron megjelenik a kisbaba.

Veronika bámulja, aztán az érzelmeit titkolni akarván tárgyilagos témát választ.

- Néztem ám a neten, hogy vannak már három, meg négy dé- s kütyük is.

- Bizony vannak.

- Tök színes, meg egyidejű, meg térhatású, meg minden.

- De nem az állami egészségügyben.

- Nekünk jó ez is. Nem?

- Jó hát.

- Nem ezen múlik.

- Ezen semmi.

- Látjuk, hogy mozog a baba.

- Mozog bizony.

- És mije van? Most már kilessük?

- Ha Veronika óhajtja…

Csak nehogy ő is olyan kópé legyen, mint a Hegyit Beszélő… Még egy olyan melléfogás, és elbujdosik… Antarktiszra . Oda nem. Ott nincs más, csak Veronika feneke.

                                                o

   LOPNI A TOLVAJ SZOKOTT, SZADÓ!

 Szadó Nagyúr kora délutáni sziesztájából arra ébred, mintha egy ökör bőgne.

Ez először is azért volt furcsa a számára, mert még soha a büdös életében nem látott ökröt. Másodszor, ha látott is volna, az egész biztos, hogy a szigeten

eddig még nem találkozott eggyel se. Márpedig Karószemű szigete, azaz Szadó Nagyúr szigete, a Karóland, nem annyira nagy kiterjedésű, hogy ne tűnt volna fel neki.

Szadó Nagyúr az ismeretlen bőgést hallva úgy vélekedett, ez biztos ama bonyolult és csaknem minden alkalommal visszatérő, és viszonylag cizellált rémálma része, ahol még mindig az Űrbékában tartózkodik és ázik a nyakig érő sós, büdös, poshadt vízben, és vakaródzik, és sebei gennyednek, és üvölt

a viszketéstől, és vinnyog a megaláztatástól, és bőg…de nem,  nem ő

ad ki ilyen bánatos hangot, ez túl szelíd és beletörődő ahhoz, hogy egy csíz hím

a szájszervén át ilyet kiadjon… Akkor meg ki?

Csak nem az a gusztustalanul nagytestű tengeri barom, az a cettaúr, aki a

magán kínzóterme kétharmadát kitölti?

Szadó Nagyúr szeme előtt megképzik a cettaúr alsó része, a cet, aztán a felső,

a humanoid, és ettől a gyűlölet olyan hulláma lepi el, ami végképp felébreszti.

Olyannyira, hogy rájön, már percek óta félálomban hevert, mondhatni, csak szendergett, tehát a bőgés valódi.

No der akkor mi bőg.

Hát ami úgy bőg, mint egy ökör, és úgy is néz ki, mint egy ökör, az ökör.

Erről a cáfolhatatlan azonosságról maga a Nagyúr is megbizonyosodik,

amidőn feltápászkodik, és kibotorkál a barlangból a délutáni napsütésbe,

és a barlang előtti téren meglátja. Négy lába van, nagy, busa feje, méretes szarvai, rémült két gülü szeme, a négy lába felett meg egy nagyhasú test,

ami lényegében a kilencven százalék ökör.

És a lény mögött ott ül a Karószemű, de még ültében is fölé magasodik,

és úgy vakargatja a füle tövét, mintha nem egy három mázsás jószág lenne,

hanem egy öleb. Szinte barátságosan köszön Szadónak.

- Na, mi van, Pudva? Felébredtél?

- Micsoda?

- Pudva.

- Ugye nem akarsz így hívni?

- Mért ne?

- Mert lenyomom a karódat a végbeledig.

- No hiszen.

És ezzel általában meg is lenne a csevegésük vacsoráig, ám most ott

állt kissé remegve Karószemű fülvakargatásától a lény.

- És ez meg mi?

- Szerinted?

- Ha tudnám, nem kérdezném.

- Éti csiga.

- Ni szívass! Az nem ilyen.

- A mi világunkon ilyen.

- És mit akarsz vele?

- Szerinted?

- Ja, Karókám, ha csak nyegléskedni tudsz, mint egy rossz kölyök…

- Ha megmondom, hogy mi ez és mit akarok vele, lemondasz a szigetemről?

- A szigetemről?

- Az én szigetemről!

- Mondom, mint egy hülyegyerek…- és ezzel Szadó Nagyúr unottan elfordul

Karószeműtől és a lénytől, aki egyre jobban reszket, hogy mi lesz itt vele.

- Ez ökör, te ökör!- szól utána a küklopsz.

- Micsoda?

- Kiherélt szarvasmarha.

- És az micsoda?

- Már nem tinó, de még zsenge lesz a húsa.

- Ja, hogy ezt esszük?- Szadó érdeklődése máris felélénkül. Most ilyen szemmel

méri végig a jószágot. Nohát, van benne anyag rendesen. – Akkor mért nem ezt mondod?

- Mert nem ezt kérdezted.

Szegény ökör mintha értené, miről van szó, panaszosan felbőg, és kísérletet

tesz arra, hogy a karószemű vakargatása alól kiszabadulva megiramodjon.

A küklopsz pont úgy állítja meg, mint egy rakoncátlan pincsit.

- No,no, no. De kis élénk vagy- gügyögi neki.

- És ez finom sütve?

- Ez? Nyárson? Az istenek eledele. Viszont öregen, göbölynek, avagy sőrének

már csak pörköltnek lenne jó. Ahhoz viszont kondér kéne. De az nincs. Volt, de már nincs. A te haverjaidé volt, akiket először kerestél rajtam.

- Azé a három átkozott haleké a fémistenükkel?

- Azoké.

Na most, hogy a karószemű Szadó eszébe jutatta Ónagyot és tárait, azt a cseppnyi jó hangulatát ismét elveszítette, ami az iménti böszmélkedésből még összegyűlt neki. Karószemű ezzel mit se törődik, tovább magyaráz.

- De különben az öreg ökör is jó ökör. Mert szelídek és igen munkabíróak.

Szántani, meg négyökrös szekérnek. Meg aztán abban a gulyában, ahonnan ezt itt hoztam, nem is igen van ám bika. És mielőtt rákérdeznél, a bika meg az, aki nincs kiherélve. Ámde ennek a gulyának a gulyása igen féltékeny ám a tehenekre, az üszőkre pláne. Mivel szereti ő meghágni a teheneit.

- A gulyás a gulyát.

- Azt, azt. Gyorsan tanulsz, jól mondod.

- Ki ott a gazda?

- Hát a főistenünk, Zeusz, ki.

- És tőle loptad ezt a dögöt?

- Dehogy loptam! Oroztam!

- Az nem ugyanaz?

- Már hogy lenne? Lopni a tolvaj szokott, Szadó!

- No de orozni?

- Orozni a legendás hősök.

- És te az vagy.

- Most az.

Szadó most meg a karószeműt bámulja meg, mint legendák hősét. Hát mondjuk

a termetével, és azzal az ijesztő karóval, ami kiáll az egyszem szemgödréből, akár össze is lehetne valami mitológiába illő alakkal téveszteni. Ha nem ismerné őt amúgy az ember…

- Na és nem fog a te istenednek hiányozni ez az ökör?

- Á, nem mindig veszi észre.

- Mert annyi van neki?

- Marha nagy gulya.

- És ha mégis észreveszi?

- Akkor … mit aggódsz annyit? Ha nem lódítottál ebben is, te egy vérszomjas

rabszolga vadász vagy.

- Én az is vagyok!

- Na, én meg orozó.

- És ha rájön, hogy te voltál?

- Nem jön.

- De ha rájön?

- Miből jönne?

- Például abból, eljön érte.

- De miért itt keresné?

- Mért, nem látott téged a többi ökör, amikor ezt loptad?

- Oroztam.

- Oroztad.

- Hát…akkor együk meg nagyon gyorsan!

[hulyenev]

dr. Lukács László György

jobbikos képviselő, aki nevében egyszerre utal három nagy magyarra is, Lukács László rockénekesre, Lukács György marxista filozófusra, és György László NER-közgazdászra. 

[cafepr]

Újragondolta a Liszt Ferenc Kamarazenekar márkáját és teljes körűen megújította stratégiáját a FleishmanHillard Café és a Stratlog csapata

Az új arculat létrehozásával egy alternatív zenei nyelv jött létre

Nem elég kiválónak lenni, de az is kell, hogy egy márka észrevehető, vonzó és értelmezhető legyen a közönsége számára. Több mint 6000 előadást, 200-nál is több zeneszerző művét és közel 100 fesztivált vizsgáló nemzetközi piacelemzés, valamint egy átfogó reprezentatív fogyasztói kutatás alalpozta meg azt a több mint egyéves munkát, aminek eredményeként a FleishmanHillard Café ügynökség és a Stratlog tanácsadó cég újrapozícionálta a Liszt Ferenc Kamarazenekart, integrált kommunikációs és marketing stratégia mentén megújította a teljes arculati keretrendszert, valamint újragondolta a website-ot. A Brand Bar készítette zenevezérelt dinamikus logórendszer egyedi módon képes vizualizálni a zenét, a maga nemében egyedülálló a világon.

 Új zenekari stratégiát és egy megújult márkát mutatott be februári sajtótájékoztatóján a Liszt Ferenc Kamarazenekar: az átfogó, több éven átívelő megújulás megalapozásában a FleishmanHillard Café és a Stratlog segítette a zenekart.

“Nagyon örülünk, hogy az elmúlt egy év elhivatott és professzionális munkájának eredményeként létrejött az a kotta, amelyből a következő években játszhatunk, és amely az alapja annak, hogy a Liszt Ferenc Kamarazenekar hazánk egyik legértékésebb kulturális termékévé, a nemzetközi klasszikus zenei szcéna trendalkotójává váljon. Konzorciumi partnereink segítsége ebben kifejezetten értékes volt” – mondta el Dr. Körmendy-Ékes Judit a Liszt Ferenc Kamarazenekar Alapítványának kuratóriumi elnöke.

A projekt kezdetén a célcsoportok azonosítása és minél mélyebb megértése érdekében készült egy fogyasztói kutatás az IPSOS bevonásával, amivel párhuzamosan a Stratlog munkatársai egy a teljes nemzetközi komolyzenei piacot átfogó elemzést végeztek, hogy a zenekari működés minden elemére vonatkozóan rendelkezésre álljanak a hazai és külföldi adatok, gyakorlatok.

“Meghatározó, szakmai és módszertani szempontból is különleges kihívás, egyben minden kollégám számára inspiráló élmény volt a nemzetközi komolyzenei élet és kamarazenekari piac átfogó átvilágítása, a kulcs trendek és jellemzők feltérképezése. Széles körű kvantitatív és kvalitatív adatgyűjtést is végeztünk, amivel rendkívül hasznos információkat tudtunk kinyerni ennek a nagyon specifikus piacnak a működéséről és szereplőiről; ez alapozta meg a stratégialkotási munkát” – mondta el Marx Balázs, a Stratlog vezetője. “Személy szerint különleges pillanat volt az eredményeket a zenekar vezetésének és művészeinek bemutatni és az egymástól alapvetően különböző, művészeti-kereskedelmi-marketing-pénzügyi megvilágításból megvitatni és egy közösen elfogadott, jövőbemutató stratégiává formálni” – tette hozzá a vezető. Kiderült, hogy magyar felnőtt lakosság mindössze 17%-a hallgat legalább 2-3 havonta komolyzenét, 21%- a ennél ritkábban, ezért stratégiai cél lett az új célcsoportok megnyerése, a fiatalok megszólítása.

A versenytárselemzés során kirajzolódott, hogy igazi kihívás megkülönböztető márkát építeni a klasszikus zenei piacon: viszonylag szűk célközönségeknek nagyon hasonló terméket kínál a többség. A szakmailag kiváló és igényes zenekarnál az innováció és az élmény kapcsán azonosítottuk a lehetőségeket.

“A FleishmanHillard Café ismert a stratégiai gondolkodásáról; nekünk testhez álló és inspiráló lehetőség volt egy ilyen integrált projekten dolgozni, ahol ténylegesen az alapozástól az eszközök fejlesztéséig mi tudtuk kialakítani az új márkát és a kapcsolódó kommunikációs és marketingstratégiát, illetve tudtuk támogatni egy ezzel koherens művészeti koncepció kapcsol��sát a kommunikációs megfontolásokhoz. Kiváló szakemberekkel összefogva sikerült” – mesélte Balaton Anita, a FleishmanHillard Café ügyvezető igazgatója. “ Szeretnénk, hogy egy egyre bővülő közönség számára a márkánk azt jelentse majd, amit megálmodtunk: hogy Liszt Ferenc örökségét a zenekar virtuozitása, innovatív megoldásai, újító hozzáállása jelképezze a modern korra adaptálva, mindig egy kis meglepetéssel fűszerezve”- tette hozzá a kommunikációs tanácsadó.

A márka újraalkotásának megkerülhetetlen része volt az új arculat megalkotása is, amelyért a Brand Bar felelt, és amivel a nemzetközi és a hazai szakmai közönség figyelmét egyaránt szeretnék felkelteni az alkotók.

“Olyan arculat kialakítására volt szükség, ami kifejezi a márka személyiségét, letisztult, újító, különleges és van benne valami meglepő, ami képes támogatni a zenekar külföldi és belföldi ismertségének és elismertségének jelentős növelését, emellett reflektál a mai kor kihívásaira és tudja segíteni a fiatalabb közönség felé való nyitást” – mondta Simon Attila, a Brand Bar kreatív igazgatója. “Olyan megközelítésben gondolkodtunk, ahol a zene főszerepet játszik, és ahol lehet tere az interakciónak. Így született meg ez a zenevezérelt dinamikus arculati koncepció; egy egyedi fejlesztésú új notációs rendszert hoztunk létre, amire nem láttunk példát eddig. A zenekar logójához egy emblematikus magyar zeneművet, Bartók Divertimentóját választottuk. E logika mentén, választott zenedarabok alapján számos jel generálható, mégis egységes vizuális keretet tudunk tartani. Minden zenésznek generáltunk így egy saját emblémát, de tulajdonképpen végtelen számú jel hozható létre” – tette hozzá a szakember. Ezek az egyedi “jelek” a zenekar tagjai által választott, a művészi hitvallásukat kifejező zeneművek felhasználásával készültek. A zenekari tagok a megújult weboldalon elérhető videóikban mesélik el, miért esett választásuk az adott darabra.

A FleishmanHillard Café irányította projekt a stratégiaalkotáson túl összefogta és irányította azt a munkát is, ami során számos kommunikációs eszköz megújult. A zenekari logó létrehozásának történetéről rövidfilm is készült, amelyet a Café Communications ügynökség készített el, ahogy a zenekar imázsfilmje, és összes új mozgóképes anyaga is az ő munkájukat dicséri. Az imázsfilmet Freund Ádám rendezte, az operatőr Gyuricza Mátyás volt, a drónfelvételeket pedig Hévizi Tamás készítette, aki már számos hazai és külföldi szuperprodukcióban vett részt. Létrejött egy teljes fotótár az új arculati előírásoknak megfelelő stílusban, és a csapat nagy erőkkel dolgozik a hangzóanyagtár szoftvertámogatással egyszerűsített archiválásán is.

Minden film elérhető a megújult honlapon (www.lfkz.hu), amely szintén a Café Communications munkájának eredménye. A honlapon keresztül többek között meghallgathatók a zenekar új podcast csatornájának adásai, LISZTORY néven, amely a Kolibri Pictures és Péteri Lóránt zenetörténész közreműködésével jött létre.

 A FleishmanHillard Café és Stratlog konzorciumának csapata:

Liszt Ferenc Kamarazenekar

Kuratóriumi elnök: Dr. Körmendy-Ékes Judit

Művészeti igazgató: Várdai István

Művészeti menedzser: Hornyák Balázs

Koncertmester: Tfirst Péter

Kommunikációs vezető: Monostori Diána

Stratlog

Projektvezető: Marx Balázs

Vezető tanácsadó: Galgóczy Gáspár

FleishmanHillard Café

Vezető tanácsadó, a konzorcium vezetője: Balaton Anita

Projektvezetők: Péter Georgina, Farkas-Cseke János

Tanácsadók: Janky Gyöngyi, Török András

Csapattagok: Berkes Boglárka, Fehér Emma, Horváth-Bors Bettina, Rakk Laura, Stickl Kata, Szigeti Mária

IPSOS

Marketing Account Director: Kunos Péter

Qualitative BU Director: Balogh Sára

Marketing BU Director: Szerencsés Tibor

Account Manager: Horváth Andrea

Senior Research Executive: Ember Kata

Brand Bar

Kreatív igazgatók: Simon Attila - Halász Gyula

Vezető tervező: Herbszt László

Grafikus: Földi Bianka

Projektvezetés: Izsáki Boglárka - Fodor Kata

Zenei tanácsadó: Zelenák Dániel

Csapattagok: Füvessy Gábor, György Attila, Illés Orsolya, Molnár Vanda, Tóth Csenge

Café Communications

Honlap:

Vezető tanácsadó: Viniczai András

Projektvezető: Soós Levente

Csapattagok: Bátyi Orsolya, Gyüre Orsolya

Filmek:

producer: Hutlassa Tamás

line producer: May Gábor

Image film rendező: Freund Ádám

Image film operatőr: Gyuricza Mátyás

Image film gyártásvezető: Lukács Gergő

Image film látványtervező: Tasnádi Zsófia, Jóvári Csenge

Image film drone: Hévizi Tamás

Image film vágó: Szabó Tamás

Image film hangutómunka: Érsek Lajos / Saint Studio

*

logo bemutatófilm rendező: Wrochna Marcell

logo bemutatófilm operatőr: Dévényi Zoltán

logo bemutatófilm vágó: Sum-Vészi Kriszta

Fotók:

Máté Balázs

Podcast:

Kolibri Pictures

Producer: Hegyi Nóra

Szerkesztő: Magyar Márton

Gyártásvezető: Komáromy Kata

Vágó: Bodogán Anna

[jehova]

Hölderlin ist ihnen unbekannt?

Ezt mindenki vágja, benne volt az olvasókönyvben, egy szép, megrázó és eléggé szájbarágós, ám mélyen emberi történet a Fasizmussal összecsapó Európai Szellemről, viszont én kurvára nem értettem soha, hogy a német őr miért nem ismeri a német romantika jeleseit (meg Rilkét), mert hát mittudomén, úgy képzelem, hogy a Harmadik Birodalomban Schillert meg Hölderlint azért a Brünhilda pajzsára emelték a romantikus lázban égő lelkes tömegek (a zsidó Heinét mondjuk talán nem), szóval ez nekem tök fura, valahol félremehetett ez a beszélgetés szerintem, mert hát a Hölderlin az nem egészen olyan, mintha a Lukács Györgyről vagy nemtom, kicsodáról akarna diskurálni szegény dr. KHG, VAGY egyszerűen tényleg  az volt, hogy egy ennyire ideológiailag képzetlen őrrel hozta össze balszerencse, esetleg egy olyannal, aki egy erdőmélyi barlangban nőtt fel, na mindegy.