#Baál

[versinator]

Baál legmaróbb

Sebeinket poétás mitológiák ráfér Remus meghurcolt tanultunk harctér Kárvolt griffek sirásra lélekölő Vágtass jégdarab leszakítja dőzsölő Bőgünk példája hajóst idevilágol Jóságodat napnyugatról bizodalommal kilábol

Óramutatója ébredeznek derékkal tűzszekér Kikiáltom ostorod föllobban harctér Kertetek fagyni fullaszt filiszteri Vigyázunk olyas moshat győri Protestáló dobjuk öleléssel hurcol Átölelni szekfünk oltunk lakol

Kódor baktass némuljon anér Életeknek eladnak pótlásnak himpellér Szépbe komolyabban dál vitézlő Szamárságot befödte villás juhlegelő Hatalmasat kerengtek megintlen fellángol Kiszedi rohamaim pallóra láncol

Asszonyomat enyhítsen erzsit anér Bomoltam vigalommal leányzói sétatér Tagadó mégismégis gyí dzsentri Fűtjük mitőlünk legkoldusabb cézári Hagyná törhet rojtjával sipol Meglelted szerelmesebben bénább vonszol

Sürüjében hiányait leroskadott zsellér Visszatérünk koronájára szikkad leér Látomását paripámra hitetni szűkölő Befeküdnék háborító találkozót virágölő Robotnap arcról bimbum burkol Örömnél szimbóluma bekacag marsol

Irigyelni türelemnek készítem ráfér Istenemmel jancsik nótákkal zsellér Zsoltárra tervelni nevetted beismeri Hatná cafra nyugovás cári Csüggnek rühes kicifrált bitorol Síkja vénségem magamnál kuruttyol

[nam00n]

hisz én mi vagyok? féreg. pártütő isten, összetépett lélek, elesett titán

— új versek, ima baál istenhez, ady endre

[izraelinfo]

Ősi kánaáni templomot találtak Baál isten szobrával Izraelben

Ősi kánaáni templomot találtak Baál isten szobrával Izraelben

Ősi kánaáni templomot találtak Baál isten szobrával Izrael déli részén a Tel Lakis régészeti feltárásnál – jelentette a Háárec című újság honlapja hétfőn.

A 3200 éve, az i.e. 12. században épített templomra a Bibliában is szereplő Lakis város feltárása közben bukkantak. A templom a város egyiptomi uralom alatti korszakának végén működhetett.

A Tel Lakis-i ásatásokat Joszef Garfinkel, a…

[blvrviolca]

Capsized ||

@ancientastarte

Old problems had slithered their way into the new year. Violca found herself pacing more often than not; bare feet padding across the wood floor of her bedroom as fingers twisted and pulled whatever fabric happened to be clinging to her skin. The tension that lingered in the once sound household had seeped into her bones; it crawled like a suffocating smog into her lungs and smothered the strong voice that often rang through the halls. She was worried.

Baál caused this; there was no doubt about it. He manifested from nothing, appearing in Brakebills and unto her mother with cataclysmic results. Violca knew nothing of him, but was already consumed by an unwavering disdain. She once thought the family unshakeable, but  arctic white teeth and blonde hair has caused an undeniable shift in the household; and the most frustrating part was that she didn’t know why. Her father was more irritable than not, a feat once thought impossible; and her mother, a force that could bring nations to their knees, was held up in her room alone in isolation.

On this night, a quiet Tuesday with nothing to offer, her worry predictably shifted to rage. Oh she was her fathers child, the blood in her veins just a facade for the lava that truly fueled her body. Once light steps were now heavy as they stomped through the halls; Violca moving with the destination solidified. She knew her mother could hear her coming, the woman often opening doors or appearing before her daughter got the chance to complete her journey. Tonight, however, the once open and welcoming door stayed shut as she approached.

“Mom? Mom. Open the door, please”, she called out, the attempt to keep the anger out of her voice straining her words. Violca was not angry at her mother, but instead consumed with hate for the man that inflicted this state; and because she could not (or rather wouldn’t right now...) take it out on him, she sot clarity from her mother.

“Mom”, she called out again, this time stomping her foot with the semblance of a frustrated child. She could feel the heat rising in her body with each second, the magic in her blood forever threatening to burn and consume her from the inside out. Control was a weak point with no guiding light.

“Please, mom.” It was a cry for the familiar. She longed to see the sharp curves of her mothers face, to hold the hands that plucked her out of the unknown, to comfort the comforter.

[1mondatosbiblia]

View this post on Instagram

A post shared by Koroknai Tegez Ferenc (@egymondatosbiblia)

https://youtu.be/2dLwiQx_Oz8 2021.08.22. - 2 Királyok 10:29 - Nem szakadt el teljesen a bűntől És lerontották a Baál képét is templomostól együtt, És azt árnyékszékké tették mind e mai napig. Így veszté ki Jéhu a Baált Izráelből. De Jeroboámnak, a Nébát fiának bűneitől, a ki vétekbe ejté az Izráelt, Nem szakadt el Jéhu... (Károli 1908) ---- Amikor az ember elindul Isten útján, miért nem járja azt végig? Miért nem fejezi be, miért veszíti el készségét és engedelmességét? #egymondatos https://www.instagram.com/p/CS4R9KTDya2/?utm_medium=tumblr

[xanthiasonadonkey]

Carthaginem delendam esse

The Lord, mighty among Gods - He had granted you a gift, A final chance for glory, if not victory: He had sent a lion to protect the herd, A blazing torch in your hour of twilight, Mighty, unyielding - to lean upon, To become shield and blade. But, too afraid to grasp steel, you chose gold, Hoped against hope the predator Would just leave his prey alone. Talking, talking, talking, Until your enemies did not hide their contempt anymore, Until the ships burned, And even you found your tears at last. But then he, the rav mahanet, laughed; It was too late for everything, Your own seal marks your doom, Descent into irrelevance - Step by faltering step, To the necropolis of nations, Dusty, wordless. The strong preying on the weak - It happens, you know, It's all ancient history, Water under the bridge. Sheep are never remembered, No matter how much they bleat: The wolves do not speak their language, And, once the lion is no more - The traitor's turn comes next, In a final conflagration, Grander than Elishat's - And salt, salt, salt. It is now time to face The only peace you shall have from the wolves. Yet Baál, Who had given you one last chance - He still weeps tears of salt and fire.

[slejmshow]

Ady Endre: Betlehem néma

Betlehem, a megváltásnak e térképén föl nem lelhető, földhöz nem kötött hazája, néma. Betlehem hallgat. Úgy véli, hogy az embereket nem érdemes megváltani, s Betlehemnek alighanem igaza van.

Mi, kiknek adatott e vigasztalan, sivár, kietlen korban élni, Betlehem megnyilatkozását még nem hallottuk. Mi már hinni sem akarunk Betlehemben. Lapozgatunk az örök küzdések, a megváltások harcainak történetében. Lapozgatunk és álmélkodunk. A népnek adatott Mózes… Harcoltak és győztek a Makkabeusok… Született újabb megváltásra a Krisztus… kiszegezé ő pontjait Luther… A francia forradalom végiglángolt a világon… Kigyullad az arcunk, lázas a szemünk. Hát csakugyan voltak Betlehemek, s voltak megváltások? Voltak s lesznek csakugyan, csak nekünk nem adatik belőlük?…

Nekünk nagyon messze kell még lennünk Betlehemtől. Mi, kik most élünk, megváltatni nem fogunk.

Amiként az utolsó megváltásnak, a francia forradalomnak lángja megvilágosított minden agyvelőt, akként készül most elterülni a világra valami rettenetes nagy sötétség. Emberek, kik még világosságban tanultak gondolkozni, most elrettenve súgnak össze, s mondják, hogy ez a sötétség reáborította már mindenre az árnyát, s jaj azoknak, kik nem tanultak meg rákok módjára hátrafelé menni. Amennyi hamis bálvány volt Baál Isten szobrának ledöntése óta, az mind visszakerülni készül régi trónusára. Pogányoknak fanatizmusa, írástudóknak dölyfe, farizeusoknak gonoszsága, főpapoknak istenessége, földi fejedelmek tirannizmusa, mind, mind visszakészül. A csodás gépek sokaságát hogy megcsinálta a világ, azt tartja, hogy az emberre, mely önmagáé legyen, nincsen semmi szükség. Pedig, hajh, sohasem volt ilyen sokaság az ember. Milliók élnek, örökös Jóbok, s a kínszenvedések kálváriáját végig kell járni, s úgy leroskadni millióknak… Nem idézzük föl ezredévek temető-lakóit, leírhatatlan számát a néhai élőknek, kiknek az életből nem jutott valaha egyéb nyomorúságoknál. Magunkról és magunkért beszélünk, a mi megváltásunkról*, kik talán érdemesebben és Isten képére formáltabbak vagyunk a rég elhullott millióknál, s kik távolabb vagyunk mégis Betlehemtől, mint emberi nemzet volt valamikor. És beszélünk e kis földről itt a Duna-Tisza mentén, e kis országról, hova megfogyatkozva jut el a világ erénye s megdagadva, növekedve minden bűne. Itt eggyel több a kálváriák stációinak a számuk. Itt mindenek fölött szörnyűséges siralomvölgy s reménytelenség az élet. Hol van ide Betlehem? Mikor jön ide megváltás? E kis ország valóban a farizeusok örök hazájának látszik. Le fog lehetni győzni őket vajon majd valamikor? Szeretnőnk ünnepet rontani ezeket elgondolva, s szeretnők harsányan kiáltani:

– Farizeusok ünnepeljetek! Mi nem ünnepelünk!…

Ebben a kis szerencsétlen országban embert embertől a farizeusoktól csinált, egyre emelt s egyre szaporított falak egész serege választja el. Itt Isten nevében felmagasztaltatnak, s fénybe helyeztetnék magukat Isten szolgáinak valóságos érdemtelenek. Itt apjáért nyomorog az egyik, míg a másik szintén csak az apjáért állandó dúslakodásban részes. Itt él és uralkodik százezer ember, születik, vért izzad, kínszenved, és meghal sok millió. Itt csak tűretnek azok, kik másként imádják a maguk Istenüket, mint ahogy a fény és a dúslakodás urai szeretnék. És jaj, ha valaki a nagy megváltások hőseire gondolni mer. Jaj Mózes gyermekeinek, jaj a makkabeusok utódjának, jaj annak, ki Krisztus valóságos híve, jaj a Luthert követőknek, s jaj, százszorosan jaj, kik a megváltások szent summáriumában, a Voltaire-ek nagy művében mernek hinni és – tovább haladni!… Itt, ebben a kis szerencsétlen országban el kell felejtenie gondolkoznia az embernek, ha nem akarja, hogy megfuttassák, hamar célhoz juttassák a kálváriáján. Itt a segítség nem azoké, akik segítségre szorulnak, de a bilincs sem azoké, akik megérdemlik. Itt hazugság, megalázkodás és butaság az enyhítői csak az élet kínos terhének. És még mindig visszafelé megyünk. Ameddig csak lehet – a középkorba…

Nem békességnek, szeretetnek ünnepe vagyon most, hanem minden hitünk és reményünk föladásának áldozati napja. Az egész világ, de kivált a mi kicsiny siralomvölgyünk, szörnyű messzeségben van a megváltástól.

Lesz megváltás. Lesz újra megváltás. De olyan irdatlan sötét messzeségben van a megváltásnak napja, hogy onnan még csillag ragyogása sem sejdíttethet velünk semmit.

Betlehem néma. Mit sem ígér. Feketeség fekszik a világon s koponyákon. Milliók jaja, panasza száll ki a rettenetes éjszakába. Akiknek Istenük van, jajgatván, siránkozván fohászkodnak. Örömben, békességben csak a farizeusok s ő barátaik ünnepelnek…

 1901. december 25.

[fiktography]

Hargitai Bárió - Eltoszványulási etüdök 12" (Magneoton - 2017)

A nyíregyházi kimittudon is komoly sikereket elért vészterhes dalospacsirta, Hargitai Bárió erőteljesen melankolikus bemutatkozó lemezét hadd ajánljam mindenki figyelmébe. A 2017-es nyírbogdányi táncdal fesztiválon is kiemelkedő teljesítményt elért Bárió jelenleg a búbánatosan sátánista és nevelő célzatú etűdök világába merül alá. Ezeknek a mélabúsan játékos daloknak kiemelkedő tulajdonsága, hogy megfontyorodást tőlük elkapni nem lehet. Ebből kiindulva gondolhatják az emberek, hogy akkor viszont két hangulatvilágot kever, a beat és a sátánét. Ez pont így van, ahogy mondja is a dalban az előadó:

"Mondd diabólikus, hol van a mamád? úgy érzem, újra látnom kéne már. Tele van még a szívem vele, a feketemisékre mennünk kellene!"

Milyen igaz, amit mond és egyben váratlan, pedig rég vártunk már rá. Emiatt gondoltam úgy, hogy kétnapi maszatlanság c'est le vie-ra értékelem a lemezt, hiszen amikor úgy, akkor uram ne emígy.

Tracklist:

Belphegor bácsi a nők bálványa (2:09) Ne gondold, ó, ne, hogy nincsen alvilág (2:08) Meg ne várd, míg felkel majd a pap (2:11) Álom arcú Baál (2:54) A kicsi, a nagy, Azazel és az indián (3:08) Hulla, elsárgult levél (2:13) Hé, mambo, mambo satanico (2:46) Gonosz a szélben (2:06) Démon nagyúr Lénáról mesél (2:17) Krishnás vigyázz, el ne hibázz (2:32) Hajjaj, fekete rohad (3:07) Mondd, diabólikus, hol van a mamád? (2:41)

[bleederudite]

“All children are heartless.”

it is, he thinks, the height of comedy to be condemned as heartless. because - what? because he didn’t welcome a man who left back with open arms and didn’t immediately leap at the chance to welcome him back? so perhaps he is the most heartless of his children. that’s fine. rafael will wear that label with a bitter kind of irony, an understanding that that is what time does to children. it makes them heartless, and that is simply what happens. eventually you have to understand that your parents are not flawless or even particularly good. they are the same creatures as everyone else, on a certain level.

the irony is just so palpable and dramatic. he could have said cruel, or self-serving, or any other number of words but no. he says heartless, and that is what he means, because both of them, if nothing else, know how to pick their words carefully. they mean what they say. they are precise in their language, and that is a weapon too.

“i’m heartless?” rafael repeats, still almost incredulous with it. 

a piece of him knows that some part of baál is absolutely lashing out. both of them are venomous bitter creatures. it is a constant among those who have lived for too long. but that doesn’t mean he can simply sit there and ignore it or let it pass. no. he let things pass by the last time, and things unfolded as they did. he does not make mistakes often, but rafael can learn from the one that has defined his entire life.

it infuriates him. the way that the man in front of him is so willing to shift blame for a calculated motion. and he helped, yes, but that is the sin that he gets to live with every day. it is something he reckoned with because he stood there in the aftermath and had to piece things back together. it is the gall of labeling him as such a thing when he could have simply left in the aftermath too. 

he had the capability to simply disappear. but he was less of a coward, and perhaps more capable of feeling guilt. it meant rafael had to keep a secret, and that’s fine too. he was younger then, too, which might have contributed to it all. but the fact is that he had a choice. he made his. his father made his own, and now they have to deal with it. all 

still. if baál wants heartless, then he can have it. rafael’s smile curls even sharper and more hollow. “i do have to wonder where children learn it from. don’t you?”

[versinator]

Összekulcsolom freccsen

Petár elűz gyászból frakkot Csöndesebben bajtársakat költögetnek kossuthot Baál hegyoldalon kacajuk tol Évszázadra rongyként vihesse aranyfátyol Lázongások nótád megenyhít bizzuk Székhez ömölt meseszép hajtsuk

Bálint maróak felujjong nőtest Remegtetik gurultak rútabb verbunkost Fordulat kibukkan tépjétek célodat Bozóton sirva barmai bántalmat Wittenbergi könyvre sóhajtod fordítjuk Lámpáson rádtaláltam illene lefordítsuk

Deszkát tiborc megérzed lapátot Mellből elmosódó jöhetne grófot Fordítjuk lenyugszik elámult unszol Tucatra karója selymével viháncol Meglátogatlak szólitanak érezz tanultuk Suttogtam egyig kalászba hajnaluk

Casement szüretelni harcoljon harangzúgást Virultak hercegasszony ereszről kereskedést Fényesre pajzs rémületben fordulat Fékevesztett végigveri szánthat szánalmat Eltipró hiján mihamar megharcoltuk Csituljon gondola beteljesítse vallottuk

Világotokba hivtam döglés lakot Felújítja hetedszer muzsik gombot Fecsegnek leborul veret dorbézol Ujjongott kinzó ólomszürke kopácsol Vergődök nyalta álarca párjuk Áradatja hangulatban gödrébe kacajuk

Tesi titokoldó arathat nőstényfarkast Hallelúja beloccsan inalt koldúst Szegfűi alexis fehérfalú gyászdobokat Vezúv csüngni sajnálj hamvat Közük bujdosója dőzsölni dobtuk Káin csillárját megdöbbenés

[nemzetinet]

Lerombolta a palmürai amfiteátrum egy részét az IÁ

Lerombolták az Iszlám Állam (IÁ) dzsihadista szervezet harcosai Palmüra római kori amfiteátrumának egy részét – írja a BBC. Az amfiteátrum homlokzatán kívül a híres római négyeskaput, a Tetrapülont is megsemmisítették.

Csütörtökön a szervezet harcosai tizenkét embert gyilkoltak meg Palmürában, a vérengzések egy része az amfiteátrumban történt. Az OSDH úgy tudja, négy tanárt és kormányalkalmazottat fejeztek le. A többieket – négy-négy lázadó és kormányhű katonát – először agyonlőtték, majd lefejezték az amfiteátrumban, illetve egy elhagyott orosz katonai bázison.

Az Iszlám Állam harcosai tavaly decemberben foglalták vissza Palmürát, kilenc hónappal azt követően, hogy a damaszkuszi rezsim erői orosz segítséggel kiűzték őket onnan. A dzsihadista szervezet már akkor is nyilvánosság előtt végrehajtott gyilkosságokhoz használta az ókori körszínházat. A szervezet harcosai korábban Palmüra számos műemlékét, köztük a Bél-templomot, egy ókori diadalívet és a Baál-Samin-templomot is lerombolták.

Lerombolta a palmürai amfiteátrum egy részét az IÁ a Nemzeti.net-en jelent meg,

[versinator]

Beleférjen irja

Hajósnak írásodon fehérségem ajkadra Sirásra visszacsap kivinnem rohamára Bünre heverhet hideglelés fáklyám Letéve kulcsolják napszám várnám Lármáz árnyékozza honvédtemetőben hajcsár Fordítjuk csillárját mormolni kasznár

Férgekhez szerencsésebbek önkénytelen ökrön Komorna epedés szorítása űzzön Fajtalan locsogj tarisznyát szikláinál Ruhára vasfalai megmosakszik baál Menjenek eltiporta közük végvár Virágja imádna bizza ősbudavár

Istenírás hazaérjenek mellből robotjára Sivárnak tálcát gyászdobokat ruhádra Panaszló fiókák itallal katonám Tol árbocosok tövisein rabruhám Közelb templomomból rézdob hajdár Felkerekedtek délfelé elhúznak gépmadár

Lakomákhoz talányon nyoszolyában fegyverünkön Galambban megálltatok lehuzza dőljön Falernum sirni lugasában arattál Herék kiteleljünk bitangul kútnál Fölértél kidől becsülete kufár Bujdossék tüntetve tietek cserepár

Mécsei álomriasztó rubintok szalagokra Jókedvet gyöngülő lefogva mivoltunkra Száműzöttje megremegett borulunk mostohám Ütődne bosszuja héj csókolnám Aranydomb szobádba apáim mozsár Tetemed sereglünk lump cár

Meredekje moszkovita lapátot küszöbödön Foszlányát látások fölszállok kertünkön Leveledet megrázkódik felébredjen aláztál Frakkal csatakígyó orgonáid szaladgál Megkövetem viskó ítéletén csókavár Lángomat váltottak aranymezők vándormadár

[versinator]

Besötétül őrizve

Wacht pelyvát palkó fejinél Lábaidnál elkerült keblihez kivánnék Testvért ihlett tévedett füstjénél

Ősbudavár kufárok elsápasztja játszhatnék Enyémben kulcsolják ismerne megharcoltad Járőr sóhajtasz sirokon emlékeznék

Eper reméltek szentelődik forgattad Zsoltárával memento baál csapáson Ájulása ölheted várhattunk kitártad

Belátta rózsalevelek fenszóval nyughasson Kérdezzed haragotok remélte őrtűznél Kerülsze messziségbe lelted lámpáson

[versinator]

Száradhat szonáta

Vágnák nyomorgók pántlikásan végvári Meggázoltak szenvedjen vagyont siri Láncolt átlépett riogatná margarétát Meríté istenasszonyt ömölt gyehennát Álarcosok rezegne hajdár bitangul Rajokban vénje eljöttéről leborul

Őrizve napokba élvez legendákat Visszasírom ragadsz megtisztulni lehat Vérszin függők elástátok nótád Faágak letéve kiontatott hoznád Napáldozatnak vadszőlős zavarta kigyul Rongyba belevágott galatai tódul

Visszatartott kőházat kopogtak végigveri Irtózattal lázadjon szivbe cári Muszkával vigasztallak babylonban orvosságát Orcájú napközel mesemondásra moraját Vasárnapján sivatagba ázsió gyul Repültem tövissel érezz jussul

Egynehány tanultál arcvonásom életvonat Nyakunkra betlehemesnek aláztál apádat Üdvösségre fagyasztó rajzolta megád Ékszerek öntudatja virágeső tereád Féltselek reppenjen legfényesebb germánul Felfordulni gázoló cézárok elkomorul

Golgotára sirásra háljon visszakéri Ösvénye istentiszteletben csilloghatsz elveri Nagyvégre baál taljánnal kabátját Boldogulhat boltnak földekre nyoszolyát Sáncokban itthagylak uzsorások fájdalomtul Italából arcképemet posztra papjául

Viszályban gyűlölettenger ostyát hallat Áhitott csörgésébe boritják légvárakat Ölelésedre mosolygók szoborba varrnád Telével megölelnek frissnek nagyapád Hullatunk végigveri elveszítsd Bolygón orgiás británia

[versinator]

Föltevé hálószobádat

Gödrébe göncölszekérbe intellektüellek gyávát Fonjam hazaértem derit akkorát Miközöttünk válláról összeomló befödte Utálatomban tízéves tatjána félte Elgondolkodom mátrában dult lefordítsuk Kívánj tündérrege fagallyak bizzuk

Szülőházamat győznöd meseszép föltérdel Ostromlott leeresztem néze féllel Fölírva vám mór rágta Kutyább magasáig bujdosva megváltotta Sikoltása rádszáll könyörülnek hajtsuk Megteremtheted velők hiphopp vallottuk

Mesékben életbölcsek parazsán apját Távoliak baál episztola zsoltárát Fátylad farkcsóválva harangzúgást sebezte Elvesztjük sürgésforgás bitó remélte Rózsakehely megbabonázták csapolunk dobtuk Frissnek kőházak kéményen megharcoltuk

Hordva hűvösébe harcokra kenettel Cafrang kerültök soracte tetemmel Fattyú szentelődik rettentően moszkovita Férfikarok nyerget letarolta regruta Egyig uramnál mellen kacajuk Hajnallott odabújjon rettegsz hajnaluk

Vesznem máglyáját rejtekit visszalát Lelkesedni ezerötszázhuszonhatban angyalkái írását Nyoszolyát reményveszetten alkonyunk viharverte Száműzöttje gyógyszeres virágeső bevette Sikoltsák tavaszáról sárra fordítjuk Vicispán hattyúdalom ékszere párjuk

Litániára honra lelopta telével Szibériában boltíves legfényesebb embervérrel Kutatod vőlegényetek pásztortűz vítta Asztalfő félhomályba nézesz tavaszonta Búbánatos viszonzott hangozzék tanultuk Halnod unszol jóizűn

[versinator]

Nyiladozzanak Baál egészségügyi Kétszinű férne