#Az öröm városa

[esztersipos]

Szeptember végén kezdődik a második OFF-Biennále Budapest. “Az OFF célja, hogy a képzőművészet eszközeivel részt vegyen a közügyekről való társadalmi párbeszédben és a demokrácia kultúráját erősítse”

“A Biennále egyes projektjei a Gaudiopolis történetére mint keretre és kiindulópontra tekintenek, és annak időszerűségéről tanúskodnak: a változó politikai környezetben ma is újra kell gondolnunk az egyéni kiállás, az oktatás, a közösségépítés és a demokrácia fenntartásának összefüggéseit, és hogy mi lehet a szerepe ebben az örömnek és a művészetnek.” 

Az OFF-Biennále vezetője: Somogyi Hajnalka

Kurátorok: Erőss Nikolett, Kopeczky Róna, Páldi Lívia (2016), Somogyi Hajnalka, Szakács Eszter, Szalai Borbála, Székely Katalin

A résztvevő művészek jelenlegi névsora: Albert Ádám, Can Altay, Altorjay Gábor, Akademia Ruchu, APART, Architecture Uncomfortable Workshop, Art Wall, Bajusz Orsolya, Zbynĕk Baladrán, Anca Benera – Arnold Estefan, Jerzy Bereś, Johanna Billing, Bogyó Virág, Borsos Lőrinc, Eugen Brikcius, Giulia Bruno, Bukta Imre, Marvin Gaye Chetwynd, Cséfalvay András, Anetta Mona Chişa – Lucia Tkáčová, Csoszó Gabriella / Freedoc, Demeter Dávid, El-Hassan Róza, Ember Sári, Erhardt Miklós, Erlich Gábor, Fejes Andrienn, Fekete Valér, Stano Filko & Alex Mlynárcik, Andreas Fogarasi, Fridvalszki Márk, Gosztola Kitti – Pálinkás Bence György –Hegedűs Fanni, Andy Holden, Tomislav Gotovac, Ion Grigorescu, Gróf Ferenc, Gryllus Ábris –Tóth Márton Emil – Vadas Zsófia Tamara, Ane Hjort Guttu,  Hajdú Zsolt, Nicoline van Harskamp, Hódi Csilla, Horváth Csaba Árpád, Danièle Huillet – Jean-Marie Straub, Adelita Husni-Bey, Binelde Hyrcan, Richard Ibghy – Marilou Lemmens, Sanja Iveković, Sven Johne, Karas David, Kaszás Tamás – Loránt Anikó (ex-artists’ collective), Marcio Kerber Canabarro, KissPál Szabolcs, Milan Knížák, Kokesch Ádám, Kolozsvári Csenge, Eva Koťátková, Július Koller, Jiří Kovanda, Kristóf Gábor, Kristóf Krisztián, KwieKulik, Lakner Antal, Lakner László, László Gergely –Katarina Šević, Armin Linke, Kis Varsó / Little Warsaw, Lowas Péter, Dušan Makavejev, Maljusin Mihály, Alexander Manuiloff, Maurer Dóra, Mikulán Dávid, Karel Miler, Monory Ráhel, Nagy Csilla, Nemes Csaba, Nem mi voltunk crew!, Jüri Okas, The Order of Crusaders for Pure Humor Without Banter, Neša Paripović, Ewa Partum, Manuel Pelmuş, Pirrogó Duó, Pneuma Szöv./Mókusok, Molnár Csaba, Joanna Piotrowska, Michael Rakowitz, R.E.P., Rostás Bea Piros, Sarkadi Péter, Schmied Andi, Simon Kati – Vásárhelyi Zsolt, Sipos Eszter, SLAVS AND TATARS, Mladen Stilinović, Sugár János és a Műtárgykészítés kurzus hallgatói, Szász Lilla – Hidas Judit, Szeri Viktor, Szilágyi Kornél – Vándor Csaba, Szolga Hajnal “Szaffi”, Tanközlöny, Tót Endre, Tóth Balázs Máté, Tóth Zsuzsanna, Tulisz Hajnalka, Trapp Dominika, Jerzy Treliński, Piotr Wysocki –Dominik Jałowiński, XRC (Kovács Balázs), Akram Zaatari. 

az Artportal összefoglalója az eseményről:

https://artportal.hu/magazin/off-2017-egy-rakas-program-lesz-koztereken/

az Off-Biennálé Budapest honlapja: 

https://offbiennale.hu/microsite/hu/

[kozossegi-mez]

/click here for English/ MINDIG VIRÁGZIK VALAMI Közösségi Méz kiadványbemutató Beszélgetéssel, performansz-előadással és mézkóstolóval

A finger csoport (Florian Haas, Andreas Wolf), Erdődi Katalin kurátor, Kallós Viola projektmunkatárs, a vegyes méhészcsoport és Christiane Erharter (kurátor, Bécs) közreműködésével

Újra hallat magáról Budapest első városi méhészete! Budapest méhlegelőit jelölő térkép, mézbor-recept, művészeti és méhészeti esszék, versek és interjúk is szerepelnek a Közösségi Méz kiadványában, amely lezárja a négy évvel ezelőtti kísérletet. A városi méztermelést a kortárs művészettel összekapcsoló kezdeményezés október 13-án 19 órától az új Lumenben performansz-előadással, beszélgetéssel és mézkóstolóval ünnepli a kiadvány megjelenését az OFF-Biennále Budapest keretében. Ingyenes program. Angol nyelven, magyar tolmácsolással. Szerzők ERDŐDI Katalin, Bernd GRÜNEWALD, Victor HUGO, KALLÓS Viola, KEMÉNY István, KESZTHELYI Zsuzsanna,  KISSPÁL Szabolcs, KUNT Anna, WESSLING | Fotók SEPRŰS P. Péter, HALASI Dóra | Szerkesztette ERDŐDI Katalin, Florian HAAS, KALLÓS Viola, Andreas WOLF | Fordította_lektorálta LAKI Júlia, BERECZ Zsuzsa, ERDŐDI Katalin, KALLÓS Viola, Emily LEMON In English Bővebben

A frankfurti finger művészcsoport (Florian Haas/Andreas Wolf) és Erdődi Katalin kurátor 2013-ban a Műcsarnok hátsó teraszán nyitották meg Budapest első városi méhészetét, amely a kortárs művészetet ötvözte egy társadalmilag elkötelezett, közösségi kezdeményezéssel. A művészek egy közel negyvenfős „vegyes méhészcsoportot” hoztak létre, amely különböző hátterű és élethelyzetű embereknek adott lehetőséget arra, hogy együtt tanuljanak a városi méhészkedésről, és egy helyi méhész közreműködésével közösen gondozzák a Közösségi Méz méhcsaládjait. Nem kevés sikerrel, hiszen a csoport 2013. júliusa és augusztusa között összesen 65 kiló budapesti mézet pergetett.

Az első budapesti városi mézet a Közösségi Méz részeként megnyílt rendhagyó művészeti intézmény, az „Új múzeum méheknek” keretében a látogatók is megkóstolhatták. A méhkaptárak tetején kialakított múzeumban, a méhek és emberek számára egyaránt nyitott kiállítások korántsem egyszerű kérdéseket feszegettek: jobban értenek a méhek a demokráciához, mint mi? Hajlandóak vagyunk a globális élelmezési válság kapcsán átgondolni az étrendünket és a szalámi helyett a rovarhúst választani? Effajta, aktualitásukból azóta sem veszítő kérdésekre keresték a művészek a választ - a látogatókkal közösen, hiszen a rovarevésről nyílt szavazást is indítottak.

Kinek milyen múzeumra van szüksége? A méh- és emberi társadalmak összefüggéseit vizsgáló Közösségi Méz az „Új múzeum méheknek” megalapításával az autonómiáját akkoriban elveszítő Műcsarnok helyzetére és a Városliget mai napig heves tiltakozásokat kiváltó átalakítására, a múzeumi negyeddel kapcsolatos tervekre is érzékenyen reagált. A múzeumban zajló méztermelés és az örömteli közösségi munka pedig azzal a függetlenségre és önfenntartásra irányuló törekvéssel is összecseng, amit az OFF-Biennále és idei kiadása, a „Gaudiopolis - Az öröm városa” is képvisel.

A Közösségi Méz frissen elkészült kiadványa ezekbe a művészeti és méhészeti folyamatokba ad betekintést. A bemutató a finger csoport,  Erdődi Katalin és Kallós Viola szerkesztők, a vegyes méhészcsoport és Christiane Erharter bécsi kurátor közreműködésével valósul meg, aki „Méhek a művészetben” előadásával egy tágabb művészeti kontextusban helyezi el a Közösségi Mézet. A program kötetlen beszélgetéssel, valamint mézkóstolóval és mézbor-fröccsel zárul.  

Ingyenes program. Angol nyelven, magyar tolmácsolással. Az esemény az OFF-Biennále Budapest programjának része és az Erste Alapítvány támogatásával valósul meg.

A Közösségi Méz támogatói: MitOst e.V., Schering Alapítvány, Erste Alapítvány, ifa - Institut für Auslandsbeziehungen. A kezdeményezés a Schering Alapítvány és MitOst Egyesület közös szervezésében megvalósuló 2013. évi kultur-im-dialog.moe verseny nyertes projektje volt.

[offbiennale]

GAUDIOPOLIS, Az Öröm Városa / The City of Joy, 1945-50, Budapest Gaudiopolis, az „öröm városa” egy gyermekköztársaság volt, melyet Sztehlo Gábor evangélikus lelkész alapított a második világháborút követően Budapesten. Árvaháza vallásra, társadalmi hovatartozásra és nemzetiségre való tekintet nélkül több száz gyereknek adott otthont, akik a háborúban elvesztették szüleiket, otthonukat. Az „öröm városának” gyermek lakói saját kormányzatot hoztak létre, képviselőket választottak maguk közül, és mindenkire (a tanárokra is) vonatkozó törvényeket hoztak. Ez a közösség azt tűzte ki célul, hogy újratanulja a demokráciát, és hogy „Krisztus evangéliumának szellemében, társadalmi korlátokat megszüntetve, önálló, öntudatos, önismeretre és önbírálatra törekvő, gyakorlatilag ügyes, elméletileg képzett magyar embereket” neveljen. A gyermekotthon fenntarthatóságát nem kis mértékben az ott folyó munka biztosította. Noha kis mértékű állami segítséget is igénybe vettek, Gaudiopolis független intézményként működött 1950-ben bekövetkezett államosításáig. 

***

Gaudiopolis, or “The City of Joy” was the name of a Children’s Republic founded in the aftermath of World War II in Budapest by Lutheran pastor Gábor Sztehlo. His orphanage provided shelter and home for hundreds of children regardless of their religion, social background, or nationality, who lost their parents to the war. Children dwellers of the “City of Joy” formed their own government, elected their representatives, and adopted laws that applied to everybody (including teachers). This community set out to learn democracy anew and, eliminating all social barriers in the spirit of Christ’s gospel, to educate children to become “independent, self-conscious, practically trained, and theoretically qualified citizens striving for better self-understanding and self-criticism.” Gaudiopolis achieved a certain level of self-sustainability through the residents’ common work. Although it did receive some funds from the state, it functioned independently until its 1950 nationalization.

REISMANN Marian: Sztehlo-gyermekotthon / Children’s home, led by Sztehlo, 1946 Evangélikus Országos Múzeum / Lutheran Museum, Budapest

[lillaszasz]

Az OFF-Biennálé Budapest bemutatja: GAUDIOPOLIS 2017

2017. szeptember 29. – november 5. Budapest, Dunaújváros, Eger, Nagyatád, Nagykanizsa és Pécs

2017 őszén nyílik meg, immáron második alkalommal, az OFF-Biennále Budapest, Magyarország legnagyobb civil, független művészeti kezdeményezése. Az idei kiadás címe Gaudiopolis 2017.

Az OFF-Biennále, a kortárs művészeti biennálék közül egyedülálló módon alulról szerveződve, hálózatosan működik, művészek, alkotócsoportok, kurátorok, galériások és műgyűjtők együttműködésében valósul meg. Az OFF célja, hogy a képzőművészet eszközeivel részt vegyen a közügyekről való társadalmi párbeszédben és a demokrácia kultúráját erősítse. A magyar független képzőművészeti színtér alapjainak újraépítését szorgalmazza, melynek pénzügyi és infrastrukturális hátterét évtizedek óta szinte kizárólag állami források jelentették. Ez a függőség nagyban meghatározta a kortárs színtér működését. Az állami források elosztása nem átlátható módon, számos esetben a szakmai szempontok figyelmen kívül hagyásával zajlik, és gyakran a politikai akarat leképezésére szolgál. Ezért az OFF-Biennále nem pályázik magyar állami forrásokra és kívül marad az állam művészeti intézményein.

2017-ben az OFF-Biennále több mint negyven projektet mutat majd be Budapesten és több más magyar városban. Nem csak művészeti galériákban, hanem műtermekben, használaton kívüli ingatlanokban, magánlakásokban, alternatív színházakban és a köztéren is találkozni lehet majd az OFF programjaival.

Gaudiopolis 2017 – Az öröm városa

Az OFF-Biennále 2017 megrendezéséhez olyan kerettémát választottunk, amely lehetővé teszi, hogy a jelent és a jövőt egyaránt meghatározó, húsba vágó és izgalmas kérdésekkel foglalkozzunk, és hogy a várost többféle módon birtokba véve felfedezzük a művészet felszabadító és változást hozó erejét.

Gaudiopolis, az „öröm városa” egy gyermekköztársaság volt, melyet Sztehlo Gábor evangélikus lelkész alapított a második világháborút követően Budapesten. Árvaháza vallásra, társadalmi hovatartozásra és nemzetiségre való tekintet nélkül több száz gyereknek adott otthont, akik a háborúban elvesztették szüleiket, otthonukat. Az „öröm városának” gyermek lakói saját kormányzatot hoztak létre, képviselőket választottak maguk közül, és mindenkire (a tanárokra is) vonatkozó törvényeket hoztak. Noha kis mértékű állami segítséget is igénybe vettek, Gaudiopolis független intézményként működött 1950-ben bekövetkezett államosításáig.

Gaudiopolis története ma is aktuális: az egymás iránti bizalom, a nagylelkűség, a felelősségvállalás és a törődés mini-köztársasága inspirálta az OFF-Biennále projektjeit, és azt a saját működésmódunk szempontjából is példaadónak érezzük. Bár Európába a háborús tragédiák ma elsősorban a menekültek beszámolói és a médiatudósítások által jutnak el, szűkebb és tágabb környezetünket ismét politikai és társadalmi krízisek jellemzik. Újra kell tehát gondolnunk az egyéni kiállás, az oktatás, a közösségépítés és a demokrácia fenntartásának összefüggéseit, és hogy mi lehet a szerepük ebben a gyerekeknek, a játéknak, az örömnek – és a művészetnek.

Reismann Mariann: Sztehlo-gyermekotthon, 1946. Evangélikus Országos Múzeum, Budapest

Résztvevők Az OFF-Biennálén részt vevő projektek részben a kurátori csapat meghívására születtek, részben az OFF által 2016 tavaszán kiírt nyilvános pályázat keretén belül lettek kiválasztva.

A résztvevő művészek között van többek között: Albert Ádám, Can Altay, Altorjay Gábor, Akademia Ruchu, APART, Architecture Uncomfortable Workshop, Art Wall, Bajusz Orsolya, Zbynĕk Baladrán, Anca Benera – Arnold Estefan, Jerzy Bereś, Johanna Billing, Bogyó Virág, Borsos Lőrinc, Eugen Brikcius, Giulia Bruno, Bukta Imre, Marvin Gaye Chetwynd, Cséfalvay András, Anetta Mona Chişa – Lucia Tkáčová, Csoszó Gabriella / Freedoc, Demeter Dávid, El-Hassan Róza, Ember Sári, Erhardt Miklós, Erlich Gábor, Fejes Andrienn, Fekete Valér, Stano Filko & Alex Mlynárcik, Andreas Fogarasi, Fridvalszki Márk, Gosztola Kitti – Pálinkás Bence György –Hegedűs Fanni, Andy Holden, Tomislav Gotovac, Ion Grigorescu, Gróf Ferenc, Gryllus Ábris –Tóth Márton Emil – Vadas Zsófia Tamara, Ane Hjort Guttu,  Hajdú Zsolt, Nicoline van Harskamp, Hódi Csilla, Horváth Csaba Árpád, Danièle Huillet – Jean-Marie Straub, Adelita Husni-Bey, Binelde Hyrcan, Richard Ibghy – Marilou Lemmens, Sanja Iveković, Sven Johne, Karas David, Kaszás Tamás – Loránt Anikó (ex-artists’ collective), Marcio Kerber Canabarro, KissPál Szabolcs, Milan Knížák, Kokesch Ádám, Kolozsvári Csenge, Eva Koťátková, Július Koller, Jiří Kovanda, Kristóf Gábor, Kristóf Krisztián, KwieKulik, Lakner Antal, Lakner László, László Gergely –Katarina Šević, Armin Linke, Kis Varsó / Little Warsaw, Lowas Péter, Dušan Makavejev, Maljusin Mihály, Alexander Manuiloff, Maurer Dóra, Mikulán Dávid, Karel Miler, Monory Ráhel, Nagy Csilla, Nemes Csaba, Nem mi voltunk crew!, Jüri Okas, The Order of Crusaders for Pure Humor Without Banter, Neša Paripović, Ewa Partum, Manuel Pelmuş, Pirrogó Duó, Pneuma Szöv./Mókusok, Molnár Csaba, Joanna Piotrowska, Michael Rakowitz, R.E.P., Rostás Bea Piros, Sarkadi Péter, Schmied Andi, Simon Kati – Vásárhelyi Zsolt, Sipos Eszter, SLAVS AND TATARS, Mladen Stilinović, Sugár János és a Műtárgykészítés kurzus hallgatói, Szász Lilla – Hidas Judit, Szeri Viktor, Szilágyi Kornél – Vándor Csaba, Szolga Hajnal “Szaffi”, Tanközlöny, Tót Endre, Tóth Balázs Máté, Tóth Zsuzsanna, Tulisz Hajnalka, Trapp Dominika, Jerzy Treliński, Piotr Wysocki –Dominik Jałowiński, XRC (Kovács Balázs), Akram Zaatari

A résztvevők teljes listája hamarosan elérhető lesz az OFF-Biennále honlapján.

Csapat Az OFF-Biennále vezetője: Somogyi Hajnalka Kurátorok: Erőss Nikolett, Kopeczky Róna, Páldi Lívia (2016), Somogyi Hajnalka, Szakács Eszter, Szalai Borbála, Székely Katalin Edukáció: Böhler Nóra PR és kommunikáció: Rothman Gabriella Kommunikációs tartalomszerkesztés: Nagy Gergely Archiválás: Dragon Zoltán Pénzügy és adminisztráció: Bognár András

Fő támogatók ERSTE Alapítvány Goethe Intézet, Budapest Horváth Művészeti Alapítvány, Budapest Adam Mickiewicz Intézet, Varsó Francia Intézet, Budapest

Az OFF-Biennále 2017-es kiadásának fő együttműködő partnere a lipcsei GfZK – Galerie für Zeitgenössische Kunst. Az együttműködés támogatója a Német Szövetségi Kulturális Alap.

[autoaddiktt-blog]

New Post has been published on AutóAddikt

New Post has been published on https://www.autoaddikt.hu/dupla-dobogot-unnepelt-alex-zanardi-a-uci-parakerekparos-palya-vilagkupa-idei-felvonasan/

Dupla dobogót ünnepelt Alex Zanardi a UCI Parakerékpáros Pálya Világkupa idei felvonásán

A BMW márkanagykövete, Alex Zanardi egy bronz- és egy ezüstéremmel gyarapította fényes medálgyűjteményét az olaszországi Maniago városában megrendezett versenyen.

A kézihajtású kerékpárosok legfontosabb szezonnyitó eseményeként számontartott UCI Parakerékpáros Pálya Világkupa idei felvonását Alex Zanardi otthonában, Olaszországban rendezték meg augusztus első hétvégéjén. A BMW márkanagykövete – akit a kézihajtású kerékpárosok között jelenleg tízszeres világbajnokként tartanak számon – három versenyszámban mérette meg magát: a pénteken megrendezett egyéni időfutamon, a szombati pályaversenyen és a vasárnapi csapatváltóban. Az olasz sportfenomén a hétvégén egy bronz- és egy ezüstéremmel gyarapította medálgyűjteményét.

Az esti hőségben versenyző sportolók biztatására és ünneplésére hatalmas tömeg gyűlt össze augusztus első hétvégéjén az olaszországi Maniago városában. A pénteken megrendezett egyéni időfutamon Alex Zanardi a harmadik helyen végzett az egyesült államokbeli Oscar Sanchez és a holland Tim De Vries mögött, majd a szombati pályaversenyen a BMW márkanagykövete ismét bebizonyította, hogy soha nem adja fel: az olasz sportfenomén végig versenyben volt a dobogós helyezések egyikéért, a megmérettetés utolsó körében azonban néhány versenytársával egy ütközésbe keveredett. A pálya egyik technikás visszafordítójában Zanardi egyik ellenfele korlátnak ütközött, amely megdobta őt és egy másik sportolónak csapódott. A BMW márkanagykövete nem tudta elkerülni az ütközést, így hátulról nekimentek, a kézihajtású kerékpár pedig számos helyen megsérült. Alex Zanardi szervizautójában volt egy első pótkerék, az olasz sportoló így megállt és kicserélte az első kereket, a sérült hátsó helyett azonban nem talált tartalékot. A BMW márkanagykövete ezért sérült hátsó kerékkel gurult vissza a pályára, ahol végül a nyolcadik helyen intették le.

Az idei világkupa programsorozata a vasárnap este megrendezett csapatváltóval zárult, amelyben Alex Zanardi két honfitársa, Paolo Cecchetto és Luca Mazzone oldalán szállt versenybe. A trió a rajttól kezdve izgalmas versenyben volt az Egyesült Államok csapatával, a célban pedig csupán néhány centiméterrel csúsztak le a dobogó legfelső fokáról.

„Fantasztikus hétvége volt. Az éljenző tömeg szeretetével a szívemben térek haza, hatalmas öröm ez nekem” – nyilatkozta a világkupa végén a BMW márkanagykövete. „Egész életemben más-más versenyosztályokban mérettem meg magam, de a mostanihoz foghatót még soha nem éreztem: a közönség minden sportolót tapssal biztatott, de engem minden alkalommal kitörő éljenzés fogadott, amely még tovább hajtott a cél felé. Ezúttal egy ezüsttel és egy bronzzal térek haza. Bizonyos mértékig balszerencsésnek mondhatom magam, főleg a szombati pályaverseny tekintetében, de be kell vallanom, hogy rendkívül erős, kiválóan felkészült ellenfelekkel néztem szembe” – tette hozzá Zanardi.

A sportfenomén most az olaszországi Vallelunga versenypályájára utazik, ahol megkezdi kétnapos felkészülését a Német Túraautó Bajnokság (DTM) augusztus 24-26. között megrendezendő versenyhétvégéjére. A szezon hetedik felvonásának az olaszországi Misano városa ad majd otthont, ahol Alex Zanardi is rajthoz áll egy speciálisan átalakított BMW M4 DTM versenyautóval.

[korkep-blog]

Évértékelés a Csemadok Füleki Alapszervezetében

Gazdag tevékenységről adott számot be a Csemadok Füleki Alapszervezete az idei évzáró közgyűlésén.  Az elnöki beszámolót Szvorák Zsuzsanna, az alapszervezet elnöke tartotta meg.

Gazdag tevékenységről adott számot a Csemadok Füleki Alapszervezete az idei évzáró közgyűlésén. A hangulatos, kulturális programmal színesített programot Eibner Róbert, a szervezet alelnöke vezette, az elnöki beszámolót Szvorák Zsuzsanna, az alapszervezet elnöke tartotta meg.

  „Büszkék lehetünk arra, hogy ilyen gazdag programmal kedveskedtünk  a füleki és környékbeli lakosoknak.”

  – mondotta többek között.

  Hagyománnyá vált, hogy az év a Magyar Kultúra Napja megemlékezésről szólt, melyet a füleki Városi Kulturális Központtal együtt rendeztek meg. Vendége az Ifjú Szívek Táncegyüttes volt, s ezen adták át a Nógrád Közművelődéséért Díjakat is. Akkor sajnálatosan kevesen jelentek meg a rendezvényen, az idén már sokkal többen.

  Szvorák Zsuzsanna. Forrás: Csemadok Füleki Alapszervezete.

  Az ünnepi műsorok  sorát, ugyancsak hagyományosan a március Idusa alkalmából tartott megemlékezés nyitotta meg. Telt ház előtt, a Pásztóról érkezett vendégek jelenlétében. A Magyar Költészet Napját a tereken versmondásokkal valamint Bandor Éva és Olasz István Szerelem+ez c. színházi előadásával ünnepelték. A sort október 6-án az Aradi vértanúk megemlékezés zárta, melyet a szervezet évek óta a Koháry klubbal együtt szervez meg.

  Kiemelt sikereket  értek el a Csemadok alapszervezet által is támogatott csoportok (Apropó Kisszínpad, Zsibongó Kisszínpad). Ebben az évben minden lehető díjat megnyertek Szlovákiában.

  A Zsibongó Dunaszerdahelyen a Gyémánt-díjat érdemelte ki. Hozzátéve, s nem is kis büszkeséggel, hogy a másik Gyémánt-díjat (amit még soha nem adtak ki) a füleki származású, Komáromban élő Laboda Róbert csoportja kapta meg.  A fülekpüspökiek pedig aranysávot kaptak. Az Apropó színpad a Jókai Napokon kapott nívódíjat.

  Szvorák Zsuzsanna

  A Palóc Napok alatt megtartott ünnepségen a polgármester díját a – a Csemadok Alapszervezet mellett tevékenykedő Zsibongó Kisszínpad kapta meg. S hogy teljes legyen a sor, novemberben, a Szepsi Színházi fesztiválon a fődíjat az Apropó Kisszínpad érdemelte ki. Részt vett  rajta a füleki Zsákszínház is.

  Az Apropó  Kisszínpad júliusban  meghívást kapott és fellépett a Gombaszögi táborban, ahová mellettük  egy busznyi fiatal is elutazott. A Zsibongó a Zselízi Népművészeti Fesztiválon mutathatta meg a tudását. A két csoport fellépett az Őszi színházi napok kéthónapos rendezvény-sorozatában is.

„Nagy boldogság … a város és a környéke is büszke lehet arra, hogy ilyen tehetséges csoportjai vannak ” – mondta ezzel kapcsolatban Szvorák Zsuzsanna.

  Eibner Róbert

  Emlékezetes maradt az augusztusi VárLak Fesztivál, melyen a füleki Ifjúsági Csoport előadása mellett két helyszínen gyermekprogramok, íjásztatás, játékok várták az érdeklődőket. Mint az elhangzott, nagyon sok család érkezett a rendezvényre, ami egyértelműen azt jelzi, hogy nagy szükség van olyan rendezvényekre, ahol a generációk együtt vesznek részt.  A fülekiek aktívan részt vettek a fülekpüspöki Szt. István szobor (Katona István alkotása) felavatásán is.

  Forrás: Csemadok Füleki Alapszervezete.

  Az egyéb programok mellett a szervezet legjelentősebb eseménye a Magyar Ház felújítása volt. A ház 2011-ben nyitotta meg kapuit, az akkori polgármester megjegyezte, hogy „helynek kicsi, de fenntartásnak nagy”. Tényleg kicsi és tényleg drága – hangzott el.

  A szervezet 2001-ben és 2003-ban kapott nagyobb pénzcsomagot a szervezet munkájára, valamint 2017-ben. A budapesti  Emberi Erőforrások  Minisztériuma 9 millió Ft-tal támogatta a Felvidék legaktívabb házának, a Füleki Magyar Háznak a felújítását. Ehhez Fülek városa 1000 EUR-val járult hozzá. A ház új külsőt kapott, beleértve a hőszigetelést. Le lett cserélve az összes fűtőtest,  a szobákat is rendbe tették. Két szobát berendeztek, ennek eredményeként ki tudják elégíteni az ideérkezők igényeit.

  Az évet az adventi és karácsonyi műsorsorozat zárta. A Füleki Gimnázium előtti téren kapott helyet az óriási városi ádventi koszorú és betlehem. A karácsonyig terjedő időszakban minden vasárnap egy-egy gyertya gyulladt fel, melyet helyi csoportok (Broslevél együttes, Melódia Női kar, Pro Kultúra Férfikar, Matica slovenská helyi szervezete) műsora tett emlékezetessé.

  Az ünnepi műsorokból nem maradt el az Örvendezzünk Ünnepváró Fesztivál, mely új helyen, új köntösben Szvorák Zsuzsanna rendezésében a Füleki Gimnáziumban valósult meg. Ezen bemutatkozott a  MESEFIGURÁK bábcsoport is, amelyet a Csemadok támogatásával indított útjára Gyetvai Viktória és Bódi Andrea.

  Galcsík Károly, a Csemadok losonci Területi Választmányának titkára hozzászólásában azt fejezte ki, hogy a Felvidéki magyarság büszke azokra a szervezetekre, beleértve a fülekit is, akik tényleg, szó szerint áldozatos munkával tevékenységet folytatnak a felvidéki magyarság kultúráját, közéletét, azonosságtudatát erősítve.

  Galcsik Károly. Forrás: Csemadok füleki Alapszervezete.

  Ez a tevékenység mesze felülmúlja azokat az igényeket, melyeket 70 évvel ezelőtt az előző generáció elindított. Merőben más körülmények között kell dolgozni, megnőttek az igények. Csak az tudja ezt, aki naponta csinálja, hogy micsoda feladatokkal kell megküzdenie a vezetőknek, az irányító embereknek.

  „Meg kockáztatni, hogy a Csemadok egyfajta önkormányzati, autonóm rendszerben működik, hiszen az 50 ezres taglétszámmal a hátunk mögött Szlovákiában az egyik legnagyobb olyan szervezet, amelyik rendszeres munkát folytat … azt is meg merem kockáztatni, hogy eddig sajnálatos módon Szlovákiában nem akadt olyan kormányzati tényező, akik felfigyeltek volna azokra a civil szerveződésekre, akik akár már intézményesített formában is végzik azt a feladatot, amit egy társadalomban egy civil szerveződés végez és jelen pillanatban még mindig méltatlan helyet kap a Csemadok ebben a rendszerben.”

  Elmondta azt is, hogy jelenleg 13 olyan szervezet van a losonci járásban, amely értékel, tervez, beszámol, programokat, ötleteket valósít meg és vannak olyan községek is, ahol megújul a szervezet.

  Azért is jó folyamat ez, mert látják, hogy erősítjük egymást. Tehát ha látják, hogy Füleken eredményes munka van, akkor próbálkoznak, és egy közös családi program jön ki belőle.

  Agócs Attila. Forrás: Csemadok Füleki Alapszervezete.

  Agócs Attila, Fülek város polgármestere kifejezte azon örömét, hogy depolitizálódott a kisebbségi kultúra, s van remény arra, hogy az újfajta önkormányzati alapon felálló kuratóriumi rendszer nagyobb teret ad majd mindenkinek. Ezt jelzi, hogy a kuratóriumokban helyet kapott Hornyák István, a Csemadok részéről illetve a közép-keleti régiónak is van képviselője Zsélyi Katalin személyében.

  Megvolt a veszélye annak, hogy a nyugat-szlovákiai tömbmagyarság nem juttat be oda palócföldieket, ungvidékieket, bodrogközieket.

  Egy tervezett előadás kapcsán szó esett a Barantásokról is. Ezzel kapcsolatban jegyezte meg, hogy a szevezet(ek) azokra a hagyományokra próbáljanak összpontosítani, amelyek reálisak.

  „Nem vagyunk rászorulva olyan kitalált, illuzorikus, hipotetikus hagyományokra, mint a Baranta. Amíg a gyerekeink az iskoláinkban nem ismerik Bacskai Béla művészetét, Mocsáry hagyatékát, az áttört palóc faragást, a  környékbeli palóc falvak bezes főkötőit, addig nem vagyok biztos abban, hogy ilyen ősi illúziókba kell belemennünk (…). Amikor lehet, a reális hagyományokra fókuszáljunk, van érték, fel van tárva, azt kell megmutatni.”

  Polgármesterként nagyon örült annak, hogy a szervezet ilyen gazdag tevékenységet folytat, és

  „tényleg megdöbbentő, hogy ilyen kevés pénzből ilyen sokat tud csinálni. Nagyon fontosnak látom azt az integráló szerepet, amit a teljes magyar kulturális térfélen betölt Füleken is a Csemadok és külön öröm, hogy a Városi Művelődési Központtal is megtaláljuk a közös rendezvényeket, amik a teljes városi kulturális teret gazdagítják. Legyen az a közösen megszervezett Magyar Kultúra Napja, a közös ádventi koszorú. Azt is nagyon fontos gesztusnak látom, hogy a szlovákság felé is van egy nyitás, hiszen a két ház a Csemadok és Matica párhuzamosan működik… ezt próbáljuk a javakkal valamilyen szinten honorálni, elismerni. Legyen az a szimbolikus javak terén a Zsibongó díjazása, vagy az az anyagi támogatás, amit minden évben oda tudunk adni. (…) Tudom, hogy ezek nem hatalmas összegek, de azért úgy gondolom, hogy 1-3 ezer euró is segít, ezt garantálni tudjuk a jövőben is.” – mondta

  Nôta Gabriella. Forrás: Csemadok füleki Alapszervezete.

  Az alapszervezet egyik legismertebb rendezvénye a Ringató és Cseperedő, melyekről annak vezetője, Nôta Gabriella számolt be.

  A Ringató foglalkozás  Magyarországról indult, alapítója  Dr. Gállné Gróh Ilona a Kodály elvek és Kodály Zoltán  tanítványa Forrai Katalin működése nyomán alakult ki. Sok-sok évvel ezelőtt a Csemadok füleki Alapszervezete hozta el a városba.

  „A Cseperedő program Berki Angelika vezetésével 2014-ben a jött létre, aki a Felvidéken működő Ringató foglalkozásokat felölelte és azokat kicsit kiszélesítette”. A Ringató a 0-3 éves korosztály programja. Emellett az idei évtől működik az óvodák zenei programja is, melynek célja, hogy az óvoda előtt álló gyerekek bejöjjenek az óvodába és ott együtt játszanak, énekeljenek, kicsit megkönnyítve a beilleszkedésüket az óvodába.

  A harmadik program a Szülők Iskolája, ahová szakembereket hívnak előadásokat tartani a szülőknek, ahol azok  meg tudják mondani, osztani a problémáikat, kérdéseiket. A Ringató minden szerdán, az óvodai programok csütörtökön délután a füleki Štúr utcai óvodában, a Szülők Iskoláját a Magyar Házban rendezik meg havi rendszerességgel.

  Puntigán József

[vilaglato]

Le kellett mondani Mülheimben a mai hanuka ünneplést

BILD „Az öröm ünnepének kellett volna lennie, de nem lesz! Biztonsági okokból a zsidó közösség és Mülheim városa a mára tervezett rendezvényt a jelképes Zsinagóga-téren lemondta”. A hatvan éves Ulrich Scholten szocialista polgármester azt mondta, nem akarja elhinni, hogy egy szabadtéri zsidó ünn...

A teljes cikket itt találod ... Egyéb #Egyéb

[nemzetinet]

Mindenki jiddisül beszél, és sokan magyarnak vallják magukat

A többségében szatmári haszidok által lakott, New Yorktól nem mesze lévő Kiryas Joel most nyeri el önállóságát. A zsidó közösség odakerülése az elmúlt magyar évszázadok gyakran sikeres, gyakran fájdalmas történetének egyenes következménye.

Nem rengette meg a magyar sajtót és közéletet a hír: különválik Monroe városától Kiryas Joel, amely eddig a település részét képezte, mint ahogy feltehetően az sem bolygatta fel az amerikaiak életét, amikor régebben Tokodaltáró kivált Tokodból. Miért lehet mégis érdekes, mi történik a New Yorktól nyolcvan kilométerre fekvő, negyvenezres amerikai kisvárosban?

Nekünk, magyaroknak azért, mert a hetvenes években alapított városrészt főként a Szatmárból elszármazott haszid zsidók leszármazottai, illetve az egykori szatmárnémeti rabbi, Joel Teitelbaum későbbi brooklyni követői népesítik be, és a lakosság arányához mérve ebben a városban tartják a legtöbben magyarnak magukat.

Szatmári aranykor

Szatmár megyében a tragikus XX. század borzalmakkal teletűzdelt közepéig jelentős számú zsidóság élt. Betelepülésük első hulláma a XVIII. század második felére tehető. A feljegyzések szerint ugyanis míg 1747-ben 346 izraelita vallású élt a megyében, 1787-re számuk 2227-re nőtt. Az első betelepülők Cseh- és Morvaország irányából érkeztek. A második szakaszban, 1785 és 1840 között főként Galíciából jöttek sokan. Mátészalkán külön városrésze lett a „lengyel zsidóknak”, a kiegyezés után virágzásnak induló Nyíregyházán lélekszámuk meghaladta a kétezret, és jelentős számú közösségek jöttek létre Kisvárdán, Nagykállón, Nyírbátorban, Bűdszentmihályon, Mándokon, Tiszalökön, Csengeren, Nyírmadán, Demecserben, Ófehértón, Újfehértón, Tiszabercelen, Baktalórántházán, Nyírmeggyesen, Nagyecseden, Nyírbogáton és Szatmárnémetiben. 1920-ig folyamatosan nőtt a számuk, majd 1944-ig már csökkent, de még így is a lakosság tíz százalékát tették ki az izraelita vallásúak.

A szatmári rebbe megnevezés a szatmári haszidizmus mindenkori legfőbb rabbijának kijáró titulus. A tisztséget elsőként Joel Teitelbaum töltötte be, jóllehet Szatmárnémetiben már korábban is jelen voltak a haszid irányzatok, több haszid rabbinak is volt imaháza. Ennek ellenére nem sikerült haszidizálniuk a keményvonalas, ortodox szatmárnémeti közösséget. Hogy mindezt pontosan értsük, jó tudnunk, hogy 1868-ban a magyarországi zsidóság három részre szakadt hitfelekezeti kongresszusán: neológokra, ortodoxokra és a status quo ante irányzat követőire. Szatmárnémeti zsidósága elutasította a reformmozgalmat, és az ortodoxiát választotta.

Rebbe születik

Joel Teitelbaum kívülállóként érkezett a városba, talán ezért is tudta összefogni az ottani különböző irányzatokat, és válhatott az első ortodox haszid rebbévé. Amikor bátyja, a máramarosszigeti rebbe meghalt, a szokások szerint tizenkét éves fia következett volna a rebbék sorában. Ám Joel – és az elhunyt rebbe – édesanyja kérte a hitközséget, hogy ne unokájáé legyen a tisztség, hanem – Jákob fia, Benjamin ószövetségi történetére utalva – (igaz, „csak” öt közül) a legkisebb, kedvenc fiáé. Amikor ezt elutasították, annyira megsértődött, hogy Joel fiával örökre elhagyta Máramarosszigetet. A fiú végül a Kassára távozó korábbi nagykárolyi rabbi székébe ülhetett be. Innen került 1934-ben Szatmárnémetibe, és lett az ottani zsidóság első ortodox haszid rebbéje. A haszid szó pontos fordítását illetően létezik némi vita a téma valódi szakértői között is. Előszeretettel fordítják úgy, hogy „jámbor”, de vannak, akik szerint pontosabb a hű vagy a lelkes kifejezés. Haszidnak azt tekintjük, aki teljes odaadással vállalja a meggyőződése által előírt életformát. Segítő szeretettel fordul nemcsak ismerősei, hanem minden ember felé. A haszidizmus jellegzetesen kelet- és közép-európai terméke a zsidó vallásnak, a Kárpátokon túl született meg, követői ragaszkodnak a zsidó népi élethez, de lelkivilágukat a közép-európai mindennapok hatják át. Felfogásuk szerint az istenszeretet nem a formaságokban és rituálékban nyilvánul meg, hanem az emberszeretetben, és ennek lényegét nem elsősorban az önsanyargatás fejezi ki, hanem az öröm.

http://mno.hu/

http://mno.hu/

Teitelbaum Joel a tizenkétezres szatmárnémeti izraelita közösség vezetője lett, emellett irányítása alá került a nyolcszáz férőhelyes nagytemplom, a háromszáz ember befogadására alkalmas Talmud Tora imaház, továbbá nőegylet és iskola is. Rebbesége a szatmárnémeti zsidó hitközség virágzó időszaka. Összefogta a meglévő irányzatokat, és az alapvetően ortodox közeget átitatta a haszidizmus szellemiségével. Megerősítette a közösséget, sokat tett az ifjúsági életért, az iskoláért, és az intézményrendszer alapvető megerősítésébe kezdett. Hanuka alkalmával olyan sokan voltak kíváncsiak a szertartásra, hogy le kellett zárni a nagytemplom utcáját. Népszerűségével még arra is rá tudta venni a hitközséget, hogy tervei fedezésére ötven százalékkal növelhesse a beszedett adót.

      Álmában szólítá

Így érkeztünk el a második világháború sötét időszakához és a vészterhes 1944-es esztendőhöz. 1944 májusában és júniusában összesen több mint 18 ezer zsidót deportáltak Szatmár megyéből, köztük lényegében a teljes szatmárnémeti izraelita lakosságot. Teitelbaum viszont az úgynevezett Kasztner-vonaton távozott.

A budapesti cionista mentőbizottság részéről Kasztner Rezső és Brandt Jenő kezdett tárgyalásokba a németekkel, hogy menteni próbálják a menthető életeket. Heinrich Himmler Brandttal üzente meg a zsidóság vezetőinek, hogy megkegyelmez egymillió zsidónak, ha hadseregük tízezer teherautót és nagy mennyiségű teát, kávét, szappant kap cserébe. A „vért áruért” akció azonban meghiúsult. Kasztner közben Adolf Eichmann-nal tárgyalt arról, hogy fejenként ezer dollár befizetésével elindulhat egy vonat Svájcba, rajta 1700 emberrel. Hogy kik kerülhetnek fel, azt a mentőbizottság határozta meg, és 150 olyan vagyonos ember is helyet kapott rajta, akik cserébe a szegény utastársak „jegyét” is fizették. Megosztotta a szatmári zsidóságot, hogy végül Teitelbaum és néhány szatmári haszid is felszállt a vonatra, voltak, akik ezt egyenesen árulásnak tartották, míg mások úgy értékelték később, hogy nem maradt volna fenn a szatmári haszid irányzat, ha Teitelbaum nem kap álmában figyelmeztetést, és nem menekül el még időben.

Megismerteted velem az élet útját

A deportálásból alig néhány ezer zsidó tért vissza a megyébe, ők hamar újraszerveződtek, de ezzel párhuzamosan a megmaradók elvándorlása is megkezdődött. Teitelbaum útja Svájcon át Jeruzsálembe vezetett, ahol már elkezdte egybeszervezni a szatmári zsidóságot, majd az Egyesült Államokba, Brooklynba költözött, ahol szintén nagy számban éltek egykori hívei. A közösség átfogó újjászervezésébe kezdett, sokan csatlakoztak hozzájuk nem szatmári származású haszid zsidók is. Az 1970-es években vette a fejébe, hogy közösségét a nem túl távoli Monroe városkába telepíti, ezzel is védve a nagyváros káros hatásaitól és erkölcstelenségétől. Itt alapították meg 1977-ben Kiryas Joel városrészt, amelynek jelentése: Joel városa. José Arcadio Buendia úgy érvel a Száz év magányban a Macondóból elköltözés mellett, hogy nem tartoznak addig sehová, amíg nincs halottjuk az adott helyen. Kiryas Joel első halottja maga Teitelbaum Joel lett, aki 92 évesen hunyt el 1979-ben. Temetésén százezren vettek részt.

Hirdetik majd, hogy igaz, amit ő tesz

Ez év november 7-én Kiryas Joel lakói az önállósodás mellett szavaztak, és végül a Monroe városával húzódó hosszas vitát is kulturáltan tudták lezárni. A haszid irányzatnak ma már csak két ága létezik, a lubavicsi a tudásra, a szatmáriak a törvény önmegtartó szigorára alapoznak, és ezzel jórészt visszatértek az ortodox alapelvekhez. Ugyanakkor nem mondható el, hogy a most születő Town of Palm Treet nem jellemzi a haszidi hitelvek követése, különösen ami az életörömre és az egymás iránti szeretetre vonatkozik. Amikor a városrész egyik rangidős polgára, Yitta Schwartz 93 évesen meghalt, mintegy kétezer élő leszármazott maradt utána. Kiryas Joel Monroe területének csak tíz százaléka ugyan, de 22 ezren lakják, ez nagyobb, mint az egyéb részek lélekszáma összesen. A település átlagéletkora tizenkét év, mivel a nagy családokban számos újszülött vagy egészen kicsi gyerek él. A lányokat hamar férjhez adják, és nem támogatják tanulásukat, inkább a háztartást vezetik. Egy felmérés szerint az Egyesült Államok tízezer főnél népesebb városainak sorában Kiryas Joel a legszegényebb, ugyanakkor például a rendkívül jól felszerelt, barátságos szülészeten a kismamák két hétig tartózkodhatnak újszülöttjükkel, és nem sok jel utal arra, hogy bárki boldogtalan lenne, vagy a tehetősebb vidékek civilizációs problémáival küzdene. A településen nem jelent gondot a kábítószer, lényegében nincsenek bűnügyek, ismeretlen az AIDS és az erőszak. Folyamatos viszont az építkezés.

A városban gyengén beszélik az angolt, otthon jellemzően a jiddist használják, és a lakosság húsz százaléka vallja magát magyar származásúnak. Ez a legnagyobb arány az Egyesült Államok bármely városát tekintve. Teitelbaum Joel szervezőmunkájával, tettrekészségével, harciasságával nem bírt el a XX. század semmilyen borzalma. Amit elindított, az él és virul, feltehetően új és virágzó időszak elé néz.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.12.02.

Mindenki jiddisül beszél, és sokan magyarnak vallják magukat a Nemzeti.net-en jelent meg,

[bdpst24]

Öt héten át az öröm városa volt Budapest –  Lezárult az idei OFF-Biennále

 November 5-én véget ért az OFF-Biennále Budapest második kiadása, a Gaudiopolis 2017, amely a kortárs képzőművészet segítségével öt hétre az „öröm városává” változtatta Budapestet. Az OFF keretében 50 budapesti és 4 vidéki helyszínen több, mint 60 program valósult meg, amelyek során közel 160 hazai és külföldi művész munkáit láthatták az érdeklődők. Az OFF megvalósításában idén 25 kurátor és 70…

[napimagazinn-blog]

http://www.napimagazin.hu/ujra-hallat-magarol-budapest-elso-varosi-meheszete/

New Post has been published on http://www.napimagazin.hu/ujra-hallat-magarol-budapest-elso-varosi-meheszete/

Újra hallat magáról Budapest első városi méhészete

Budapest méhlegelőit jelölő térkép, mézbor-recept, esszék és interjúk is szerepelnek az első hazai városi méhészeti projekt kiadványában, amely lezárja a négy évvel ezelőtti kísérletet. A városi méztermelést a kortárs művészettel összekapcsoló Közösségi Méz október 13-án este az új Lumenben performansz-előadással, beszélgetéssel és mézkóstolóval ünnepli a kiadvány megjelenését az OFF-Biennále Budapest keretében. A program ingyenes.

Budapest – és Magyarország – első városi méhészetét a frankfurti finger művészcsoport (Florian Haas, Andreas Wolf) és Erdődi Katalin kurátor 2013-ban a Műcsarnok hátsó teraszán nyitotta meg. A projekt a kortárs művészetet ötvözte egy társadalmilag elkötelezett, közösségi kezdeményezéssel: a művészek egy közel negyvenfős „vegyes méhészcsoportot” hoztak létre, amely különböző hátterű és élethelyzetű embereknek adott lehetőséget arra, hogy együtt tanulja-nak a városi méhészkedésről, és egy helyi méhész közreműködésével közösen gondozzák a Közösségi Méz méhcsaládjait. A kísérlet nagyon sikeres volt, hiszen 2013 júliusa és augusztusa között összesen 65 kiló budapesti mézet pergettek a Műcsarnok teraszán.

Az első budapesti városi mézet a Közösségi Méz részeként megnyílt rendhagyó művészeti in-tézmény, az „Új múzeum méheknek” keretében a látogatók is megkóstolhatták. A méhkaptárak tetején kialakított kiállítótermekben, a méhek és emberek számára egyaránt nyitott tárlatok ko-rántsem egyszerű kérdéseket feszegettek: jobban értenek a méhek a demokráciához, mint mi? Hajlandóak vagyunk a globális élelmezési válság kapcsán átgondolni az étrendünket és a szalámi helyett a rovarhúst választani? Effajta, aktualitásukból azóta sem veszítő kérdésekre keresték a művészek a választ a látogatókkal közösen, hiszen a rovarevésről nyílt szavazást is indítottak.

Kinek milyen múzeumra van szüksége? A méh- és emberi társadalmak összefüggéseit vizsgáló Közösségi Méz az „Új múzeum méheknek” megalapításával az autonómiáját akkoriban elvesztő Műcsarnok helyzetére és a Városliget mai napig heves tiltakozásokat kiváltó átalakítására, a múzeumi negyeddel kapcsolatos tervekre is érzékenyen reagált. A múzeumban zajló méztermelés és az örömteli közösségi munka pedig azzal a függetlenségre és önfenntartásra irányuló törekvés-sel is összecseng, amit az OFF-Biennále és idei kiadása, a Gaudiopolis – Az öröm városa is képvisel.

A Közösségi Méz frissen elkészült kiadványa október 13-án, pénteken 19 órától a Horánszky utcai új Lumenben esszékkel, interjúkkal, versekkel, mézbor-recepttel és Budapest méhlegelőit jelölő térképpel ad betekintést ezekbe a művészeti és méhészeti folyamatokba. A bemutató a fin-ger csoport, Erdődi Katalin és Kallós Viola szerkesztők, a vegyes méhészcsoport és Christiane Erharter bécsi kurátor közreműködésével valósul meg, aki „Méhek a művészetben” előadásával egy tágabb művészeti kontextusban helyezi el a Közösségi Mézet. Az ingyenes program kötetlen beszélgetéssel, valamint mézkóstolóval és mézbor-fröccsel zárul.

„Mindig virágzik valami” — Közösségi Méz kiadványbemutató Időpont: 2017. október 13. péntek, 19.00 Helyszín: Lumen (1080 Budapest, Horánszky utca 5.) Angol nyelven, magyar tolmácsolással. A program ingyenes. Az esemény az OFF-Biennále Budapest programjának része és az Erste Alapítvány támogatásával valósul meg. https://www.facebook.com/events/1825141244180651/

Fotók: Seprűs P. Péter, Halasi Dóra

[nemzetinet]

Surján László Aradon: a román centenáriumon el kell viselni a másik örömét és el kell viselni a másik bánatát

Surján László szerint Erdély és Románia egyesülése centenáriumán magyaroknak és románoknak el kell viselniük a másik örömét és el kell viselniük a másik bánatát.

Az Európai Parlament volt alelnöke az aradi városházán beszélt erről szombaton az általa alapított Charta XXI megbékélési mozgalom szombati konferenciájának megnyitása előtti sajtótájékoztatón.

Surján László úgy vélte: lehetetlen küldetésként lehetne címkézni a román és magyar értelmiségiek megbékélési kezdeményezését, de a történelem megtanította a két népet a lehetetlen helyzetek megoldására. Úgy vélte: azt kell megértetni, hogy ami az egyik nemzetnek öröm, az a másiknak bánat.

“Innen most az az üzenet megy Bukarestbe és Budapestre egyaránt, hogy van lehetőség arra, hogy egymást kölcsönösen tiszteljük” – fogalmazott a mozgalom elindítója. Megjegyezte: az Európai Unió nem arról szól, hogy románok és magyarok egymást marcangolják. Olyan idők járnak, amikor a két nép egymásra szorul.

“Szeretnénk megmutatni, hogy románok és magyarok akár a legkényesebb témákról is tudnak egymással úgy beszélni, hogy abból nem harag, hanem legalábbis megértés, ha nem is egyetértés jön ki” – fogalmazott Surján László.

A sajtótájékoztatón a házigazda szerepet betöltő Gheorghe Falca, Arad nemzeti liberális polgármestere kijelentette: városa garanciát vállal az üzenet képviseletére.

Hozzátette: ha az aradi megbékélés parkjából – ahol egymással szemben helyezkedik el az aradi vértanúkra emlékeztető Szabadság szoborcsoport és az 1848-as román forradalom diadalíve – megmutatják azokat az értékeket,  amelyekben hisznek, 2018 szép év lesz mind a románok, mind a magyarok számára, és arról gondolkodhatnak, hogy milyen közös tennivalóik vannak a következő száz évben mind Romániában, mind pedig az EU-ban.

A sajtótájékoztatón Gabriel Andreescu bukaresti emberi jogi aktivista fogalmazta meg, hogy nemcsak a román-magyar, hanem a román-román megbékélésre is szükség van. Amint elmagyarázta: a román társadalom is megosztott Erdély és Románia egyesülése 1918-as kinyilvánításának a centenáriuma előtt, mert vannak, akik magyarellenes kampány gerjesztésére használnák ki a centenáriumot.

Andreescu úgy vélte: a Román Akadémia tagjainak a februári magyarellenes, xenofób felhívása “kipukkant” ugyan, ennek ellenére 2018 veszélyekkel teli év lesz, mert a román ünneplés a beteljesedés érzése helyett magyarokkal szembeni ellenséges hangulatot alakíthat ki Romániában.

A Közös múlt, európai jövő című konferencia programjában román és magyar értelmiségiek előadásai szerepelnek a román-magyar viszonyról.

Gazda Árpád / MTI

Surján László Aradon: a román centenáriumon el kell viselni a másik örömét és el kell viselni a másik bánatát a Nemzeti.net-en jelent meg,

[bdpst24]

Péntektől Budapest az Öröm városa

Szeptember 29-én veszi kezdetét a közel 150 hazai és külföldi kortárs művészt felvonultató, független kortárs művészeti eseménysorozat, az OFF-Biennále Budapest. Az öt hét alatt több mint ötven program valósul meg rengeteg közreműködőt megmozgatva, a főváros félszáz helyszínén. Láthatunk majd programokat a svábhegyi csillagvizsgálóban, a köztéren vagy régi gyárépületekben is, sőt, az OFF-Biennále…

[bdpst24]

Az OFF-BIENNÁLE BUDAPEST bemutatja: GAUDIOPOLIS 2017 – AZ ÖRÖM VÁROSA

2017. szeptember 29. – november 5. Szeptember végén ismét jelentkezik Magyarország legnagyobb független, hálózatosan szerveződő művészeti kezdeményezése. Új műveket, kiállításokat, kiadványokat, eseményeket és oktatási programokat hoz létre, támogatja a magyar művészek munkáját és közelebb hozza a nemzetközi művészeti életet. Magánlakásokban, üres üzlethelyiségekben, ipari épületekben, alternatív…