#‘nevér’

[flovoid]

fuckchatImissthem

[szirike]

Tumbli népe!

Volt egy forum annakidején, nem emlékszem a nevére, hátha ti tudjátok. Egy nagyon kedves hölgy indította, radiojatekok, hangoskönyvek, mesek voltak feltöltve egy felületre (kb 2007 környékén). Innen töltöttem le legkedvesebb meseimet, amiket ma is hallgatok a kocsiban. Csizmás kandúr, Minden egér szereti a sajtot, Hamupipőke, stb. Valaki tud meg ilyen forumrol, ahol hangoskönyvek, radiojatekok vannak fent?

Köszi.

[riariahistoria]

1942. augusztus 20.

Vitéz Nagybányai Horthy István kormányzóhelyettes halála a keleti fronton.

Pulában születik 1904ben, a Horthy család harmadik gyermekeként, első fiaként. az István nevet hagyományból kapja, a Horthy családban az első fiú István, a második Miklós. apuka az Osztrák-magyar monarchia tengerésztisztje, később Ferenc József szárnysegédje, az első világháborúban aktívan szolgál mint kapitány, parancsnok, ellentengernagy és rövid ideig császári és királyi flottaparancsnok. még később Magyarország kormányzója (Károlyi után újabb politikailag fogalmatlan arisztokrata barom egy teljesen reménytelen ország élén a lehető legszarabb időpontban, natürlich).

Horthy István gépészmérnöknek tanul és dolgozik a Weiss Manfrédnál majd a Fordnál Amerikában. hazatérte után a MÁVAG alkalmazásában találjuk. főmérnök belépve, vezérigazgató távozva. vicceskedhetünk a "gyors" karrieren (10 év alatt) és persze közrejátszott mindebben apuka státusza, de Horthy István jó szakember a kortársak szerint. 1940ben a MÁV élére kerül (akkor még nem tudhatták, lesznek nála sokkal rosszabbak is abban a poziban azért rántják fel sokan a szemöldöküket, hogy nem vasúti szakember ül az elnöki székbe), egy évre rá államtitkár. 1942. február 19én pedig megválasztják kormányzóhelyettesnek, mert a politikai helyzet olyan zavaros, olyan álomvilágban él szinte mindenki és olyan nagy a húzás a németek felé a tisztikar nagyhangú ászai által, hogy a köztudottan angolbarát "kiskormányzó" kell biztosítéknak, ha Horthy másnap feldobná amit nem kéne akkor ne azonnal legyen az ilyen-olyan döntésekkel túlnyert, elkényeztetett és teljes révületbe esett ország Herr Hitler nevére iratva. a látványos "nem politizálok"-ból akkor lép ki és tesz meg jónéh��ny dolgot hogy az ország mérsékeltjei kicsit hűthessék a forrósodó helyzetet (legendás példa ugye a teljesen tébolyodott Werth Henrik cserélése Szombathelyire).

katonai karrierje 1926ban indul, egyetemi tanulmányait megszakítva önkéntes szolgálatra jelentkezik. apuka jó példa lehetett, de Horthy Istvánnál a repülés a fő mozgatórugó. akkoriban ha jó repülősképzést akar vki bevonult, kevés volt a hobbitanfolyam vagy a Ryanair képzés. egy év alatt megszerzi a pilótavizsgát, 1929től pedig már tartalékos repülő hadnagy. tíz évvel később főhadnagy és Kárpátalja visszacsatolásakor szolgálatot lát el. a mi JFK Jr-unk még a nászútjára is a maga vezette repülővel megy.

1942ben saját kérésre kerül a keleti frontra (a sajnos elhíresült) 2. magyar hadsereg tagjaként mint vadászpilóta. bizonyítani akar az őt kritizálóknak és ismerni akarja a hadsereget amit majd később irányítania kell és szerinte ha nincs éles harci tapasztalata akkor erre nem jogosult. megismeri, mert a közismerten hibás Héja vadászgépével a földbe csapódik a 25. bevetésén és azonnal szörnyethal.

mai napig él a legenda, megölték, de a németek cáfolnak és nekik ez valóban nem volt érdekük, a ruszkik meg még nem értek oda így ők se lehettek. a részeg volt a névnapi dorbézolás miatt meg azért nem áll meg mert emberünk nem nyáron tartotta a névnapot. baleset, mondja Kéri Kálmán is Sára Sándor kamerája előtt a Krónikában és valóban baleset lehetett. a promigyereket simán rárakták vagy ráengedték egy sztárolt de nyilvánvalóan kehes vasra, 38 évesen amikor már a kondi sem az ami a vadászpilótáknál bizony kellett melóka közben.

amúgy a magyar kormány augusztus 20 napjával megszüntette Horthy István vadászpilóta beosztását és tovább mint kormányzóhelyettest parádéztatták volna a fronton, illetve számítottak bizonyos körök arra, hogy a bemelegítés után végre nekifog az ország átkormányzásának a győztes oldalra, mert akkor már csak a tökhülyéknek nem volt világos, nem ott vagyunk. már megint nem ott vagyunk.

ahogy mindig. hogy ez a nyomorult ország állandóan beugrik az itt a piros, hol a piros játékba, ráteszi ingét-gatyáját aztán óbégat hogy kifosztották és úgy tesz mintha senki se szólt volna, Bélám, ne csináld!!!

Kenderesen temetik el, egyetlen fia, István, 1944ben kerül el az országból (a németek elhurcolják a teljes családot és a háború végéig őrizet alatt tartják). fizikus és építészmérnök végzettsége van, Londonban él a második feleségével. és felvette az iszlám vallást.

érdekes csavarokkal dolgozik a történelem.

[pokmajom]

Sosem érdekelt a foci, de ezek az emberek akkora sztárok voltak a városban, hogy 4-5 nevére még most is emlékszem. Néha benéztek a lelátó alatti tornász csarnokba és akkor el voltunk alélva a megtiszteltetéstől, meg csak úgy toltuk az óriáskört a nyújtón, hogy figyeljenek ránk.

[donb]

advent

megint eszembe jutott egy régi-régi cikk (zárjelben: Vietnám ma már á-val írandó)

Karácsonyi jegyzet a vietnami kalapról

Van nekem egy öreg, szakadozott vietnami (zárójelben: kéne arról is egy Korrektorblog-post, hogy Vietnamot a-val kell írni, nem á-val, ahogy annyi mindenfele írják-mondják (én csak tudom (higgyék el nekem, nemcsak a helyesírási szótárakból tudom, igazi vietnamiaktól is (mellesleg Viet Namban latin betűs írás járja, márcsak azért is a (namost próbáljuk meg bezárni az összes zárójelet))))) kalapom, tudják, az a lapos, kúp alakú izé. A kalap a vietnami szesz- és dohányárus asszonyról jutott eszembe, akitől a minap becherovkát vettem a Lehel alagsorában; hozzá járok Teacher's viszkiért meg kávéért (és ha már ott vagyok, bagóért, köhögőscukorkáért satöbbiért) is.

A vietnami szesz-dohány-édesség árus asszonynak – európai uniós aspektusból különösen – szívszagattó sorsa lehet; ő zár ott az aluljárószinten utoljára (gondolom, boltja a hajnali redőnyhúzáskor is mindig nyitva van már), mégis, akárhány órája rohangált már le-föl zsúfolt polcai közt, mindig ugyanazzal a kedves mosollyal kérdezi, amikor elém rakja az utoljára kért minimálárréses gyarmatárut: „mást nem?”. Mást, momentán, nem. A halottaimat nem volna rossz, de őket, kedves, úgyse tartja a polcain.

A minap sírtam ide, ebbe a rovatba Edit halálát, és igen, jutott eszembe keserűen, pakolhatnék ide tovább egy sorozat könnyfacsarós jegyzetet (ötven felett, úgy látszik, ez úgy adódik, mintegy) nagyanyáimról – a kőbányai proletár asszonyról (igen, prolizós buzik, igazi ember volt, az orsószilánkkal a szemében, félig vakon, világháborús özvegyen, beteg dédanyámmal (anyósa, mellesleg) a nyakán, nevetve-adva mindig magától értetődőn (rumos praliné, istenem)); meg a tiszteletes asszonyról, az elsős elemisták örökös tanítónőjéről (ő nevelt fel, ha meggondolom (mennyi mindent cipelünk belőle apámmal, jézusom)) –; Dénes unokabátyámról, szinte kölyökként pusztult (szinte szó szerint); vagy Lajosról, a pofázógép-vitabuzi reformkommunistáról, ordítva vitatkoznánk hetente a politikáról filozofice, dehát az önpusztító baromja – fiatalabb volt nálam bár – nem érte meg még az Antall-kormányt sem (hiányzik, rettenetesen); és vannak még, de hagyjuk.

Illetve, pofátlanul belelököm még a sorba Andrást. András él és virul, de amióta megjárta a politikai-államigazgatási hatalom magasb régióit, nem lehet emberi hangon szót váltani vele, isten bizony, elsiratom néha emiatt. Azért, mert ő is benne van, hogy nekem fontos, ki van-e téve egy vessző, lent vagy fönt nyit-e az idézőjel, egyáltalán, tükröz-e bármit is a szedéstükör. Gimnazisták voltunk, 1971., elcipelt magával nyári munkára a Révaiba, trógeroltuk a félkész könyveket a kötészeten, birkóztunk röhögve a spénben, jártunk a szakik nyakára nyomdásztudományért (tudja még valaki ebben a komputéros világban, mi az a linószedés?), betűmintakönyvért, életért; András kezdett dumálni ott a folyosón a három vihorászó, csitriszerű vietnami lánnyal.

A csitrik végzős egyetemisták voltak, derült ki lassan, hozzánk képest érett asszonyok, összehaverkodtunk mégis rendesen, egy évig mászkáltunk hozzájuk a műegyetemi kollégiumba. A nevetős cigányképű vagány és a légiesen karcsú gyönyörű nevére, szégyenszemre, már nem emlékszem (András lökné őket kapásból, biztosan), de Huongot nem felejtem el soha. Villamosmérnöknek tanult, arra a karra vezényelte a kommunista párt, pedig bölcsész volt, velőig, nyelvzseni, úgy beszélt magyarul, mint senki született, és vágta a József Attila-összest, eszméletlenül. Igazi kelet-ázsiai fazon volt, rövid lábak, kis mellek, nagy fenék, kerek arc; és szerelmes voltam abba az addig sosem tapasztalt hatalmas szellembe; meg abba a mindent kibíró vietnami mosolyba. Tőle kaptam azt a foszladozó kalapot.

72-ben ő lediplomázott, hazament, én előfelvételis katona voltam a legsivárabb Duna–Tisza közi homokon (buzi tudós, hülye zsidó, fókára, katona!). A század-KISZ-klubban láttam meg a szoc.-modern csővázas dohányzóasztalon púposodó újsághalom tetején mosolygó arcképét. Hosszú antiimperialista cikk volt a Népszabadságban annak apropóján, hogy Le Kim Huong, a Pesten végzett mérnöklány néhány nappal hazatérte után Hanoiban (Ha Nôi, vietnamiul, és j-vel kell ejteni, hanoj) meghalt. Bombatámadás áldozata lett. Az Amerikai Egyesült Államok hadserege akkor bombázta utoljára Hanoit. (Itt most – bölcs vietnami mosollyal – mellőzzük az Amerikai Egyesült Államok demokráciaexportőri akcióiról feltoluló olcsó analógiákat.)

A minapi csarnoklátogatás után, enyhén becherovkaközi állapotban azt képzeltem, hogy szenteste az asztal mellé telepszik a halpástétom, a gesztenyés pulyka meg a töltött káposzta mellé, mennyből az angyal, kopott rizsszalma kalapban egy vietnami mosoly. https://index.hu/velemeny/imho/kalap/

[zoeeozzoeeoz]

Kedves Mindenki!

Régen volt egy nő, ha jól emlékszem a nevére, Pávo Réka ?????? Nem biztos, hogy így hívják. Itt a tumblin írt blogot. Rákos volt, és erről írt, meg fotós is volt, és azokat is felrakta ide. A fotói a betegségről szóltak, és ha jól tudom, valamilyen díjat is nyert velük. Amennyire emlékszem, felgyógyúlt a betegségből, férjhez is ment, majd az egyik kontrol vizsgálaton, ismét felfedezték benne a betegséget, akkor ha jól emlékszem az agyvizében. Akkor írt egy posztot, hogy most nem fogja ismét leírni a történéseket, érzéseit, mert minden ugyan az. Erre a posztjára emlékszem, aztán eltűnt a szemeim elől. Most egy ideje már keresem itt Őt, de nem találom. Lehet csak én vagyok béna, de szeretném tudni hogy mi lett vele. Nem szoktam olvasni az ilyen blogokat, személyes érintetség miatt, de Ő annak idején, olyan jól fogalmazott, olyan jól írt, hogy magával ragadott. Kíváncsi voltam rá, a lényére, az érzéseire, az életére, mindenre. Szóval jó volna tudni róla ismét. Esetleg tud valaki némi infót róla?

[frankyoungestein]

Mi a ferdefasz folyik a szerkesztöségekben?

Hogy jut eszébe bárkinek ilyen buta, olcsó propagandista címet adni egy cikknek, és hogyhogy ezt kiengedik élesbe??

Nem Magyarország, hanem 0rsós kerül ki gyöztesen, mert komoly alkotmányos költség esik a zsebébe, de senki más nem profitál ezekböl a környezetszennyezö üzemekböl, ahol vendégmunkások dolgoznak félfeketén, a profit valami offsore HQban képzödik, iparüzési adót sosem fognak fizetni, semmilyen fejlödést nem fognak okozni az oktatásban, vagy bárhol.

0rsósnak még annyi esze se volt, hogy Lölö nevére gázerömüveket építsen és a kínaiak energiaigényén gazdagodjon.

Ezek csak annyit csinálnak, hogy a GDPt mutatják egy felinflált álnövekedett értéken, amihez képest a folyamatosan és rohamosan növekvö államadósság nem néz ki olyan csúnyán.

Na, most ezt reklámozza a "független" 24.hu

[korhazavaroskozepen]

Volt nekünk egy dolgozónk, Zoltán vagy Péter, már senki nem emlékszik a nevére, mert mindenki csak Ede bácsinak hívta.

Ede bácsi minden hónapban fizetés után három napig nem tudott dolgozni jönni, vagy, ha épp reggel pityegett a fizetés a telefonon, akkor három napig bent aludt, de dolgozni akkor sem tudott. Néha felhívott délután vagy este, hogy kicsit elaludt, késni fog. Néha én meg nem mondtam meg neki, hogy este van. Ilyenkor bent aludt, és másnap nem volt munkaképes. A szürke hétköznapokban amúgy eléggé használható volt. Úgy 11 óráig.

Ede bácsi egyszer elhatározásra jutott: - Főnök. Érzem, hogy gáz van velem, én elmegyek elvonóra. Kéne majd egy hónap táppénz. Ebben csak támogatni tudtam.

Egy hét múlva szembe jön az utcán Ede bácsi, messziről látszott és érződött is, hogy az elvonó ellentettjében töltötte az elmúlt órákat. - Mi van Ede bácsi, úgy látom, nem volt sikeres az elvonó. - Áá, azt mondták ez szenvedélybetegség. Úgyhogy megnyugodtam, hogy nem az agyammal van baj, csak beteg vagyok. Azért kéne ez a hónap, majd otthon kikúrálom magam.

Ede bácsi egy hónap múlva nagy lelkesen bejött dolgozni, majd két nap múlva közölte, hogy ő nem akar többet munkába járni ilyen betegen.

[flovoid]

“citizens of san myshuno refer to us as criminals, villains, or peace destroyers… ah of course, being blindfolded from the truth is the result to create such frail brains as theirs. I pity them. 

but oh child, they are clueless— or dare I say mindvoided with imaginary thoughts. because, how can a one make such conclusion of someone without knowing their true identity?

Mobwives… yes, we are no villains nor are heros… we are mere individuals who are prisoning the false justice to reveal the final ordeal.”

— ‘Chief’

[ultramegatroutman]

Z. üzletszomszéd benyit.

-Nincs bent senki?

-Nincs.

Felemeli a kezét, és lenyom egy iszonyatos fanfárszóló-imitációt.

-VAN VILLANYOM!!!

Az a sztori, hogy két éve horrorért bérel egy ilyen kutyaól nagyságú boltot, de ilyen teljesen hülye alakú a bájzli, és galériával együtt nincs 15 nm. És akkor egyszercsak májusban kikapcsolták a villanyt (valami régi tartozás miatt, valszeg még a tulajok hozták össze). Persze nyilván szólt mindjárt, mondták intézik. Aztán szólt megint, meg megint, tulajok részéről ment a mismásolás, hogy persze, intézik, de a bérleti díjból egy kanyit nem engedtek, Z. meg a világ legbéketűrőbb embere, fizette (amíg nem bíztattam fel, hogy felezze le, hátha motiválódnak, ha meg cincognak, akkor mondja meg nekik, hogy azt fogja fizetni, ami a szerződésben szerepel, úgyhogy még szarabbul járnak). Villany az még így sem nagyon nem akart lenni, az ember meg nálunk töltötte a telefonját meg a pénztárgépét. Még közben jöttek ilyen ötletekkel, hogy Z. vegye a nevére az órát, meg ilyesmi, de múlt hónapban valszeg kiköhöghették a tartozást, mert megjelent az MVM szerelő, hogy jött visszakötni. Megnézte, hogy mivan, aztán mondta, hogy ő erre a vezetékelésre nem köt vissza semmit, húzzák újra, de legelőször is kurva jó lenne, ha lenne földelés mondjuk, mert az egyáltalán nincs. Múlt héten jött egy villanyászbrigád, rendberakták a cuccot, de MVM-nél mondták közben, hogy idén azért ne nagyon számítsanak visszakötésre. Dehát vannak még csodák.

Mondjuk nem teljesen értem az embereket. Ha van egy atomszar üzlethelyiségem, amit annyiért adok ki, amennyit egy normálisért kérnek (de még azokba is kötéllel fogják a bérlőt, ismerős kiment a butikból, egy százast fizetett, a tulaj lement hatvanötig, csak maradjon), akkor kb. fényesre nyalom a seggét a bérlőmnek, nem hogy még szopassam, mert ha kimegy, élő ember nem fogja kivenni, maximum a harmadáért.

[iwannapushthebutton]

Rejtőzködő Remekmű I.

Fassbinder: Lola (1981) - a Netflixen megtalálható magyar felirattal

Régóta akartam már Fassbinder filmeket nézni, de sajnos a Mubi kínálatában egyáltalán nem akart felbukkanni, az HBO-n pedig most Truffaut és Bressont nyomnak. Így amikor hozzáfértem egy kis Netflixhez, rákerestem a német fenegyerek nevére, és nem kis meglepetésemre három címet is találtam tőle. Le is csaptam rögtön a BRD-trilógia két darabjára, a bravúros Veronika Voss-ra és a fájóan aktuális Lolára. 

A BRD-trilógia darabjai a Német Szövetségi Köztársaság második világháború utáni egy-másfél évtizedében játszódnak, és mindegyik egy női sorsot követ. A filmek különálló egységek, sem főbb karaktereikben, sem történetükben nem kapcsolódnak egymáshoz, sőt formanyelvüket tekintve is eltérnek. A Lola, a trilógia záródarabja, amely már a kialakult vadkapitalizmus idején játszódik: a háború már csak távoli emlék, szereplői csak keserűséggel vagy nosztalgiával(!) gondolnak a  '45 előtti időkre. A történet helyszíne egy vidéki kisváros, amely a  békés nyugati demokráciát élvezi. A város elitjének minden tagja ismeri egymást, és az egész város ismeri Schuckertet, a proliból felemelkedett, minden hájjal megkent építési vállalkozót, aki folyamatosan feji az önkormányzati támogatásokat és gondosan visszaoszt a megfelelő embereknek. De van egy kis baj. A város főépítésze, aki jóváhagyja az építkezéseket, nyugdíjba vonul, és a székében a rejtélyes, kelet-porosz von Bohm váltja, akit senki sem ismer. Vajon von Bohm keresztül húzza mindenki számítását, vagy épp ellenkezőleg belesimul a rendszerbe? Schuckert feszülten várja a fejleményeket, saját, privát kurtizánja Lola társaságában, akit minden este meglátogat a helyi bordélyban (arisztokrata származású) felesége beleegyezésével. Schuckert csupán egyike azoknak, akik folyamatosan a titokzatos von Bohmról fecsegnek Lolának: udvarlója, a radikális baloldali Esslin ugyanis von Bohm asszisztense, édesanyja pedig az új főépítész bejárónője. Ők is felváltva mesélnek a gentlemanről, és valamiért mindenáron távol akarják tartani a lányt a férfitől. Lola nem hagyja annyiban, és fogadást köt Schukerttel, hogy már pedig ez az úr tanuk előtt fog kezet csókolni neki, egy közönséges kurvának. Lola vállalkozása először csak egyes személyek érzelmeit kavarja fel, majd felbolydítja az egész várost, hogy a kedélyek végül egy groteszk happy end után lecsillapodjanak.

 A film megtekintését követően egyértelmű, hogy miért hívták az 1945-ös születésű Fassbindert Németország lelkiismeretének. A kommunistáktól kezdve a kapitalistákon át, a toxikus férfiakon keresztül a feministákig mindenki megkapja a magáét. Az enfant terrible végig bejáratott toposzokhoz nyúl, amiket ügyesen újít meg: a kisváros mikrokozmosza egy egész ország metaforájává válik, de egyúttal tudatszínpad is, ahol a közösségi terek a tudatos megtestesítői, a bordély pedig a tudattalané. Szereplői egyszerre típusok és önálló személyiséggel rendelkező karakterek; tetteik, tragédiáik egyszerre sajátjuk és az általuk megtestesített osztályé. A film alatt szinte végig szirupos zene szól az amerikai tömegfilmek paródiájaként, eltúlzott színvilága pedig az ötvenes évek technicolorját gúnyolja.Szeretnék megnyugtatni mindenkit: 

1. ez a mű nincs egészen két óra és megvadultan száguld végig a történetén, parádés párbeszédek vannak benne, amiket érdemes  alaposan megrágni 

2. a plakáttal ellentétben, ez a film nem öncélú. Habár komoly szerepet kap benne egy bordélyház, szex nincs, és meztelenség is alig található benne (és az is dramaturgiailag indokolt szerintem).

Azért a kicsi költségvetés itt-ott meglátszik az alkotáson: a beszédhangok enyhén konganak néhány jelenetben, mivel a forgatáson nem olyan jól felvett hangot használták, így ezek sokkal színpadiasabbnak hatnak a többinél. Más filmeknél ezeket utószinkronizálni szokták, itt vagy idő vagy büdzsé hiányból ezt nem tették meg. A film eleve ötvözi a színházi és filmes elemeket, de ennek ellenére ezeknél kicsit megtörik az illúzió. A film története még mindig aktuális, a humora friss, a színészek egytől-egyig remekek. Az operatőri munka kitűnő és gazdaságos: semmi művészkedés, remekül megválogatták, hogy mely jeleneteket dolgozzák fel látványos hosszú beállításokban és melyek azok a részek, amikor szinte telenovella-szerűen egyszerűen mutatják be az eseményeket. Az egyes jelenetek közötti átúszások és más vágói eszközök lehetnek azok, amik ma már öregesnek, vagy elavultnak hathatnak, de ilyenkor érdemes arra gondolnunk, hogy már megalkotásukkor is az volt a cél, hogy kizökkentsék a nézőt, hiszen ez is a stílusparódia része. 

Csak ajánlani tudom a Lolát, ami egy üdítőszínfolt a már-már uniformizált Netflix tartalmak között. 

[szupertibi]

@slejmshow mennyi pénzért árulod a hazádat?

“S hogy mit kaptak cserébe? Egy szép hivatkozást. Idézem: „Gulyos Márton (sic!) politikai aktivista szerint, ha egy tagállam a felszínen demokráciának tűnik, melyben például vannak általános választások, attól még a gyakorlatban lehet elnyomó rezsim.” Jól látják, igen: Gulyás Márton belerúgott a kedvükért kettőt a hazájába, ők meg a nevére sem tudtak ráguglizni cserébe.”

[barbiiigirl]

Megint le lett tiltva a blogom, hála istennek senkinek a nevére nem emlékszek 🫶🏻 szóval remélem rám találnak a követőim:')

A régi blogom! @barbigirl volt de még ezt se tudom biztosan 😂

[nyulfarok]

✨kis város things✨

- jó napot kívánok, ennek az iskolának voltam a tanulója, és a pedagógiai szakszolgálat jelenteseimet akarom kikerni

- milyen papírjai voltak? Sni?

- azt nem tudom, de a szüleimnek felajánlották hogy felmentések bizonyos tárgyakból és jártam fejlesztésre

- kihez jártál? Emlékszel a nevére?

- őőő nem, de tudom hogy most a Széchenyi úti állatorvosri rendelőben ő a doktor úr asszisztense, a felesége

- a Julika?

- ja, ő volt

[donb]

Brammer

Erről a kinek mi a legdrágább ruhája szálról eszembe jutott, hogy nekem biztosan az érettségi öltönyöm volt. 1972-ben varratták nekem a "Kőrösi úrnál", ha jól emlékszem a belvárosi úri szabó nevére. Felső kategóriás evtársak, nagymenő orvosok, színészek, táncdalénekesek varrattak nála. Az isteni (és iszonyú drága) angol szövetet a Petőfi Sándor utcai egykori Brammer textilárudában vettük anyámmal. Ha néha betévedek a Petőfi Sándor utcába (ma már legfeljebb csak a Katonába menet), mindig megüt a guta, mivé lett a Belváros, és hogy nyilván valami ingtalnos szarság van annak a csodálatos üzletnek is a helyén.

[retyerutya]

Mindketten

kártékony politikusok voltak, Varga nevére ráégett a Pegasus- és a Völner-ügy, de névleg egyikért sem vállalta a felelősséget (ennyit arról, hogy a Fideszben a hibáknak is megvannak a felelősei), Novák pedig családügyi miniszterként átverte a homofób örökbe fogadási rendszert, elnökként meg hát ugye a kegyelem.