#érted élek

[haw-duck]

Egy nem örökre szóló búcsú (részlet)

24.10.16.

Érted élek minden percben semmi másért, de mit ér ez egy szellemtől?

Nem lát senki, és te sem veszed észre ahogy fejem elhúzom a fegyvertől.

Na meg itt van ez a kurva pillanat... mit felgyújtanék hadd égjen!

Mert olyan nehéz, hogy veled szemben kell álljak a harctérben...

[anyadisszeretne]

Október 29. Örökké hálás leszek anyádnak amiért megszült téged. S amíg élek, gyűlölni fogom a nyarat amiért elvett.

Mikor viszel magaddal? Minek hagytál itt?

Hát nem érted... Hát nem érted, hogy ez a pokol?

[egy-lany-blogja]

Én Téged szeretlek úgy, ahogy vagy. Nem képzelek beléd senki mást, nem az ideálomnak élek, hanem neked. Érted. Mert szeretem a hibáidat, a butaságaidat, minden szép és rossz gondolatod, de a mosolyodat is, és a csókjaidat, na meg azt, ahogyan átöletsz, fülembe súgod mennyire szeretsz, és azt is, ahogyan ezt teszed. Igazából mindent szeretek benned, szerelemmel szeretem, teljes szívemből szeretem, pedig távolról sem vagy tökéletes, és én sem tudok az lenni, bármennyire is szeretném, bármennyire is szeretnék neked megfelelni. És ez az élet misztériuma. Szeretni úgy, hogy magad sem tudod megmondani miért.”❤️🤍❤️

(Szenvedély )

[tartsdmegazaprot]

Szabó Lőrinc - Testem

Ki vagyok én? 

Ami vagyok, alaktalan 

folyna szét valami halálban, 

de véletlen formát találtam

s most élek külön és magam. 

Testem, szegény, 

te vagy a teremtő edény, 

aki egykor kimeritettél, 

a semmiből és segitettél, 

hogy legyek a sok én közt én is Én. 

Ami vagyok, 

te vagyok, lábam és kezem, 

te vagy a munkás és a hordár, 

szegény testem, mindig te voltál 

egyetlen szövetségesem,  

és ha a sok

nyomorban lelkem megfutott 

s nem voltam már csak akarat-roncs, 

szétvert gyötrődés, - drága abroncs, 

te megtartottál s ma is egy vagyok. 

Testem, hazám,

te vagy egyetlen birtokom, 

te vagy a földem és az ország,

értem verejtékezik orcád, 

sebeid sírva csókolom, 

mert igazán 

eggyebb vagy velem, mint anyám, 

otthon, gép, erő, munka, gyár vagy, - 

testem, nyomorult proletár vagy 

s ha van, te vagy, csak te vagy a hazám.

Testem, szegény,

a lélek érted mit tehet?  

Nagyon önző és gőgös úr 

a lélek, de úgy rádszorúl, 

hogy fájni sem tud nélküled. 

Testem, szelíd

kihasznált állatom, szegény,

akit még én is üldözök, 

a sok-sok idegen között 

ki sajnáljon meg néha, ha nem én? 

Megköszönöm,

hogy tüzes és jeges nagy útban 

szolgáltál és adtál ruhát 

és annyi ezer éjen át

vigyáztál rám, amig aludtam;

megköszönöm jóságodat,

hogy a robotok s hadak élén

jártál, míg pára lelkem élt, 

és siratlak, hogy mindezért 

oly rútúl fogsz bünhődni a végén.

[nobody-is-only-an-alien]

Csak kiírom🩶

Fázok és félek nem érted...a hiányod megöl ez kétségtelen

Hideg téli este van és reszketek egyedül; magányosan

Nem keresel! Tán az se érdekel "Vajon élek-e vagy holtan fekszek"

A hiányod megöl..és az utolsó mondatodat hallom újra meg újra

"FOGAD EL KÖZTÜNK NEM LESZ SEMMI!" visszhangzik az üres szobában

Egy múltbeli hibám miatt dobsz el újra és újra

Pedig már régóta megjavultam, igyekszek jó lenni hozzád Drága

S ilyenkor mikor egyedül fekszem a hideg szobában

Felidézem Te hányszor is szúrtál hátba,

Reménytelenül mennyi könnyem hullt utánad

Aztán újra elkap a sírás...

Eszembe jut minden csodás mesebeli együtt töltött időnk

Oly tökéletes; sármos arcod..s rajövök...

Akárhányszor megbánthatnál csak hadd legyek melletted pár órát

Hisz hogy is haragudhatnék ha ilyen boldoggá teszel

Ohh te mesebeli hercegem

Aztán újra felkeresel, törött szívem újra gyorsabban dobog

A forró vérem gyorsan meggyógyítja a törött; ócska darabot

Elmondod szeretsz és hiányoztam, újra csak mosolygok

De ohh te mesebeli herceg féltem a szívem tőled

Mi lesz a elhagysz újra...újra magányos leszek

Félek kérdezni! Miért jöttél vissza és miért szúrtál hátba?

Ohh herceg miért bántottál engem

Ki teljes szívéből szeret, és akár életét adná érted!

Csak egy kaland vagyok igaz?

Nem is érted én mit érzek, és min megyek keresztül nélküled!

Minden percben íram neked: " Úgy szeretlek❤️"

Még ezzel se tudnám elmondani hogy valójában mennyire

Kérdeznék...de félek válaszod csak hazugság lenne!

Hisz hogy bizhatnék benned, azután hogy elhagytál nem egyszer

Lelkem mélyén csak egy kislány vagyok kinek szüksége lenne Rád

Rajongók érted, hisz minden hibád imádom; ismerem

És nem haragszok miattuk rád cseppet sem

Vajon mit érzel ha két szemembe nézel?

Érzed amit én..vagy csak azt hazudod..hogy boldog lehessek?!

Szívemet neked adtam, de Te összetörted

De én újra és újra odaadnám Neked

Ölelni, szeretni akarlak

Az emberek had higgyenek dilinyosnak

Ohh hercegem én teljesen beléd szerettem

Amíg tart addig élvezem..

Mert tudom utána semmit sem élvezhettek!

~csakegyidegen~

👽👽👽

[dreaminggirl95]

Álmaim voltak, miket Te adtál nekem.

Álmaim, miket Te ébresztettél, s Te tápláltál!

Álmaim miket sárba tiportál,

Álmok miket könnyedén eldobtál!

Egyszerű lány voltam, mielőtt megismertelek. Nehéz gyermekkorral. Sokszor úgy éreztem gyerekkorom nem is volt! Neked elmeséltem mindent. Tudtál olyanról, amiről más nem.

Szenvedtem gyerekként annyit, mit a legtöbb ember el sem tud képzelni. Egyszerű életet éltem, nem volt semmi. Soha semmim! Csak a lelkem, mit meggyötörtek oly sokan!

Aztán megismertelek. Megváltozott minden. Megmutattad, hogy lehet életem. Élhetek mint mások. Élhetek és élvezhetem az életem. Olyan dolgokat kaptam, amikről nem is álmodtam előtte! Boldog voltam hogy élhetek. Mégsem ez érdekelt. Szinte mindent amit tőled kaptam, másnak adtam. Amit lehetett azt másra fordítottam. Rengeteget segítettél, de szinte soha egy fillért sem magamra szántam. Segítettem én is másokon. Segítettem a családomon, a barátaimon, de még idegen rászorulókon is. Nekem ott volt a tisztelet, amivel felnéztem rád. És a bizalom, amit hosszú évek után valaki iránt újra éreztem. Na meg az álmok.

Nem tudom mit gondolsz most rólam, de hidd el sohasem a pénzedért voltam Veled. Soha nem érdekből. Ha így lett volna, akkor magamra gondolok és nem lennék most újra ugyanolyan szegény egyszerű lány, mint előtted. Ha a pénzedért lettem volna veled, akkor most meglenne mindenem és nem élnék ugyanolyan nincstelenül. Élet és álmok nélkül!

Ismered a történetem. Tudod, hogy megvan az oka hogy nem bízok az emberekben. Mégis egy falat romboltam le érted. Bízni kezdtem, hinni és tisztelni Téged! Te pedig mellettem álltál és azt mondat, amíg élsz számíthatok rád!

Talán egyszer eljutnak hozzád a szavaim. Nem tudom én hol leszek akkor. Nem tudom élek-e még. Ha ezt olvasod, talán megérted majd mit érzek, mivé lettem azután, hogy az egyetlen ember akinek a szavában hittem, bíztam... eldobott!

Remélem boldog leszel és boldoggá teszel mást is! Remélem megtalálod a boldogságodat.

Egyvalamire figyelj kérlek! Ne adj álmokat senkinek, ha nem váltod valóra. Mert ha mégis adsz, majd elveszed azokat, az sokkal roszabb, mintha nem is adtál volna semmit. Az tör igazán össze egy embert! Semmivé válik az ellopott álmok miatt!

Szerettelek, tiszteltelek és felnéztem rád!

Most lassan megsemmisülök.

Semmi leszek újra!

Semmibb mint előtted!

[szentimentaliskozhely]

Nem gondolom hogy nekem valaha is szerencsém lesz a szerelemben. Mindig rossz emberbe szeretek bele. Én eddig hittem a szerelemben, hogy az felülír mindent, es azt szeretjük, akit szeretnünk kell. Ez miért nem ilyen egyszerű? Miért nem működik ez úgy hogy abba szeretünk bele, aki a tökéletes társunk, aki ugyanazzal az értékrenddel rendelkezik, mint mi, aki ugyanúgy szeret, akinek ugyanazok a céljai, vágyai álmai, aki ismeri mindegyes rezdülésünket, mert maga is úgy rezdül, aki mindig érti az érzéseinket mert ő is úgy érez. Miért lehet olyat szeretni akit csak szeretsz, de többet várnál, mást várnál, egyszerűen olyanná akarod formálni akire szükséged lenne. De nem lehet, mert ő úgy maga ahogy van, és ő dönt saját maga változásáról, vagy stagnálásáról. Szóval tehetetlen vagy, egy olyan embert szeretsz, akit nem is érted miért szeretsz. Viszont szereted, mert ha belegondolsz hogy elveszítheted, megszakadsz belülről, és képtelen vagy elengedni. De ha meg vele vagy megszakadsz attól a kíntól hogy nem ugyanazok vagytok, és nem tud megérteni, és te sem tudod őt megérteni. És létezel a nagy meg nem értésben. A nagy szorongásban. A nagy fájdalomban.

Ami nem létezne, ha nem éreznél.

Már 17 évesen is én voltam a szerelem vádlója egy iskolai bíróságon, kemény büntetés kértem, életfogytiglanit, kivégzést, pusztulást rá. Hogy lehet ennyire gyűlölni és szeretni ennyire a szerelmet egyszerre? Azt érzem hogy annyira kevés időre és annyira sok jót adott, és annyira sok időn keresztül nagyon sok rosszat okozott, hogy nem tudom ezt a kettősséget úgy istenigazából feloldani magamban.

Az is lehet hogy én magam vagyok pusztulásra ítélve és a szerelem meg amúgy jó dolog, csak isten az asztalánál azt mondta hogy tessék neked csak ennyi jár, erősnek tűnsz cipeld el a hátadon mások életének fájdalmát.

És élek így aztán, mert mást nem tehetek, arányosan sajnos sokkal többen szeretnek mint utálnak, így sajnos nincs lehetőségem feladni, na de hát az majdnem egyenesen következik ebből, hogyha nem adom fel akkor már meg is akarja az ember nyerni nem?

Vagyis lehet nem az ember, hanem én.

Nem tudom mi az élet értelme, nem tudom bennem van e értelem. Nem tudom mit akarok az élettől, meg közben azt sem hogy az élet mit akar tőlem.

Boldog lennék ha önmagában csak boldogan szerelmes lehetnék? Vagy boldog lennék ha önmagam lennék a szerelem nélkül? Vagy ennél többre vágyok? Mindkettőre egyszerre talán.

De úgy a helyes emberbe. Vagy jelenleg a helyes emberbe vagyok szerelmes csak nem jókor és csak ki kell várnom? De mi van ha addig a sok fájdalom felemészt belülről? Nem mondhatom azt a szerelemnek hogy baszódj meg jobb nekem egyedül? Miért nem tudom irányítani? Felőröl, hogy csak ki bejár az életemben és felkavar mindent mint egy hurrikán, én meg szedhetem össze a romokat.

Gyűlölöm az életem. Nem látok el holnapig. Fogalmam sincs mi a következő csapás. Igen arra már csak nem is gondolok hogy jó is jöhetne, mert esélytelen. Ha jön is már meg se élem mert készítem magam a következő rosszra.

[vanessb]

Ha újra kezdhetném az életem

Hamarabb meg keresnélek

Hogy tovább szerethesselek téged

Hogy tovább csókolhasam az ajkad hogy tovább foghasam kètkezed. Ès nem engedlek ènn már el sosem

Mióta megismertelek téged

az életembe egy új szakasz lépett

Mert te megváltoztattad az egész életem kedvesem jó értelemben ezért szeretlek téged

Mert te vagy az én maci szemű hercegem èrted hogy érted élek mert nèlküled már nem èlek te letel a vègeztem ès a jövőm is egyben èletem a boldogság csak úgy ránka talált a sok rossz után már ki is járt hogy vèggre boldogan èlhesünk ès èlvezük ezt a bolond fiatal romantikát 2ten hercegem

(saját szerzemény)

[self-careforloneliness]

Szimplán bazdmeg

Meghalnék érted, de nem élek-halok, Olyan vagyok mint egy élőhalott Csak élni nem élek és még halott se vagyok. Talán ennyit még soha nem is kapott Egy ártatlan szív a legcsendesebb napon. Körülötted minden ragyog, De én még így is csak hervadok. Az az ártatlan mosoly, Megölsz vele, de mégis megvagyok.

[the-death-is-my-desire]

Örülök, hogy újra itt vagy, már szabályosan aggódtam érted 😅

Üdvözletem kedves Anonymous! Aggódni azért nem kell, élek rendesen. :D

[narkoss420]

Az élet olyan mint egy játék?

Úgy fogom fel az életet mint egy játékot.

Minden egyes szinten bírsz egy újabb dolgot megtanulni,de ahhoz az előzőt is meg kell tanulni.

Vannak olyan dolgok,amiket csak hosszú figyelés és tanulás eredményével érted meg.

Elég kesze kusza.. hehe xd

Nemrég jöttem rá,hogy úgy rontottam el az életem,hogy itthon maradtam.

Kényelmes volt,tetszettek dolgok,voltak bulik,nők,drogok,nagyon kevés gépezés,de mindvégig szenvedtem,az ember mindent megtud szokni főleg a rosszat..

Semmi szabad terem nincs,nem vagyok felnőve..

26 leszek nemsokára és a szüleimmel élek,nem az hogy gáznak érezném,mert élhet a gyermek a szüleivel,de ha nem teszi nem tud szintet lépni és leragad egyetlen kibaszott szinten és nem tud semmiféleképp feljebb lépni,tanul továbbra is de egyáltalán nem fogja fel a dolgokat.

Igen faszfej kiki rólad beszélek,40 éves "szűz" tanulok a látottakból,hallottakból. Én nem leszek olyan besült mint te,hiába vagy kedves ha egy kiskutya vagy.

Többi embert is ugyanígy megfigyelem és tanulok "róluk","tőlük". Az a baj hogy leginkább azt tanulom,hogyan ne viselkedjek másokkal,de minden tudást amit szerzek bárhonnan,mindig pozitívra állítom.

Látom a negatív dolgokat,nem arról van szó hogy nem,csak egyszerűen nem törődök olyan dolgokkal mikhez nincs közöm,vagy nem lehet közöm.

Kíváncsi leszek mit gondolok majd a jövőben.. De kurvára... Az internetről nem tudsz letörölni semmit,ha egyszer feltöltötted,fenn marad örökre.

Ezért ide írom.

[kissvivieen]

Zelk Zoltán: Csak téged

Úgy mondom néked, mint egy leckét,

mert szeretném, hogy megtanuljad,

ha felelnem kell egyszer érted,

akkor te is, már vélem tudjad,

hogy én csak tégedet szeretlek:

meglestem a szomorúságot,

nem magamért, de temiattad

szövi-fonja körém e hálót.

És szívemet is rajtakaptam,

engem elárult, a te lépted

után fülel a jövendőben,

miattad virraszt. Mondd, megérted?

Figyelj ide hát, példát mondok:

ha fekszem álmatlan s képzelgek,

félek valami szörnyű kórtól,

nem magamat, téged képzellek . . .

A te tested retteg testemben,

a te jövőd az én jövőmben,

így élek én magam veszítve

s téged kettőzve az időben.

Az időben, az elfogyóban,

mely nem örök, csak az istennek –

tanuld meg hát, hogy tudjad vélem:

én már csak tégedet szeretlek.

[soulborder]

Éjjel

Éjszakákon át csak forgolódok

Nézem az eget, közben rád gondolok.

Elmélázok azon, vajon ez a valóság-e

Vagy csak az én elmém szüleménye.

De hiába is titkolnám, belédszerettem

A tekinteted rabul ejt, ezt hamar észrevettem.

A néma világban a te hangod a dallam

Bármit elkövetnék, csak hogy még egyszer halljam.

Csak érted dobban szívem

Csak miattad szárnyal lelkem

Ha itt vagy, érzem élek

Ne hagyj itt már többé kérlek.

Ha elmész, összetörsz

Teljesen

Életjel nélkül

Szétesem.

[tboyda]

hogy hagysz majd el engem?

kétségek társaságában?

esetleg olyan kíméletlenül, hogy jobban fájjon a csókod, mint hiányod?

Máshova máshoz epekedve ?

Múltban ragadsz esetleg?

talán új tapintásba roskadsz?

hogy definiálja a mi generációnk azt, hogy örökké?

az is elillan, mint az emberi szeszélyből tornyosuló előreláthatóság?

csókkal távoznál-e utadon máshoz?

hány éjszakán kívánkoznál az én őszinte szorításomba?

lennék-e én is gondolatban megmásíthatatlanul mérföldköve életednek?

Vajon támadna valaki szerelmünkre?

Nézel-e rám tagadhatatlan csodádként?

Minden szerelmes vallomásod valódi volt, akadt-e lázból erőszakolt?

Mindenkit ugyan úgy szólítasz?

Annyi reménnyel, olyan részegségbe

Roskadó nyugalommal?

Akarsz úgy, mint mást soha?

Dédelgetsz-e klisés ábrándokat rólam?

Jegesre hűlt tekintetem bánt-e

Valóban?

Elhiszed, hogy így még nem szerettem

Lányt?

Elhiszed?

Miért nem?

leszek-e majd fekélyes seb valaha hozzád ragaszkodó elmúlásban?

talán már rég jövőmbe plántáltad magad.

és elhiszed-e ennyi kérdés után, hogy mélyen kortyolom az összes szavad?

Imádj a szeretlek minden őszinteségével!

Gondold el, vajon ki szeretett jobban.

Akrosztichon légy, ne pont a sorok végén,

Millió gondolattal nyugtázd öregségünk,

Majd én is így teszek, újrakezdett szerelmekkel imádlak,

Mert úgy kívánom nevem tied mellé.

Nem halok meg, majd inkább élek érted.

Élek, és magamból mindent oda adok.

Kezdetek meséljenek rólunk

Révbe ért az elmúlás.

[az-igenytelenseg-igenyessege]

Te az elejétől fogva különleges voltál.

Nem a tucat, nem a képmutatás, nem az elvárt.

Így ahogy pörgetem az embereket, egyik sem hasonlít hozzád.

Hozzád egyszerűen nincs fogható.

Te egy valóságos csoda vagy. Az élet.

Érted küzdeni fogok amíg élek.

[pstpst7]

Égen járó véres folt, a nap újra láva hold. Rám szórja édes fényét, szememnek drága lényét. Téged látlak varázs égben, a szád íze bennem ébred. Két karodban láva testem. Holnap, ha jössz minden rendben. Érted élek szép szerelmem, ha nem jössz többet ölj meg engem.