#érdekelsz

[az-elso-tanc]

Azt hiszem ismerni akarlak

Minden gyengepontodat..

Azt is persze miben nagyon jó vagy

Barátaid, terveid, álmaid

Legféltettebben őrzött vágyaid

-vers részlet

[tumblikutya]

"nem érdekelsz, várok az IGAZI gazdimra"

[csacskamacskamocska]

„Minden azon múlik, hogy tudunk-e beszélgetni azokról a dolgokról, amikben nem értünk egyet.”

A "minden" kifejezés egy picit túlzó, de nagyon hatásos. Van benne igazság. Mert aházni meg bólogani, összemosolyogni és egyetérteni nagyon egyszerű és boldogító. Beszélni arról, amiben nem egyezünk, az ijesztő és nagyon nehéz. Az örök félelem, hogy az ember elveszti a másikat. Vagy ha nem egészében őt, de elveszti a másik megbecsülését, a kivételezettséget, a tökéletes összhang illúzióját. Uh, mennyire fontos, az érzés, hogy mi összeillünk, ugyanúgy gondolkodunk, ugyanolyan az értékrendünk, ugyanazon nevetünk és sírunk, ugyanazok a terveink. És meglepetten nézed azokat, akik kb semmiben sem hasonlítanak és mégis eléldegélenk már 30 éve együtt. A titok amúgy annyi, hogy nagyra értékelik a másik különbözőségét. Szeretem, hogy ilyen vagy, hogy tudod azokat amik nekem nehézségek, hogy folyamatosan kalapálod a bemerevedéseimet, hogy nem hagysz békén beposhadni, besavanyodni. Nem ellentétesek, csak nem egyformák. Képzeld el, hogy picsa szerelmes vagy valakibe, de érzed meg tudod is, hogy rohadtul nem hasonlítotok egymásra. Nem biztos, hogy belé vagy szerelmes és nem a lehetőségbe, hogy végre van valakid, nem vagy egyedül és van egy jövőképed (család, gyerek, évente görög nyaralás, kitaposott kényelmes élet). vagy végre valaki, látszólag éppen olyan bolond, mint te és egy másik bolondnak csak nem lehet kifogása az ellen, hogy nem vagy normális. (De. Lehet :( ) Szóval az ember picsa szerelmes, de szűk a cipő. Beszélgetni azokról amiben nem értünk egyet, nem azonos azzal, hogy veszekszünk. Van egy formája az ellentétekről beszélgetésnek, amikor elmondom, hogy mit gondolok, de magasról teszek rá, hogy te mit gondolsz rólam vagy a gondolataimról. TE nem érdekelsz, a veszteségtől nem félek, megérteni nem akarlak, csak felhasznállak arra, hogy kiterjesszem magam, dominanciát éljek meg vagy provokáljak másokat. pl a tumbli erre jó példa. Azt hiszed, hogy veled beszélgetnek, mert neked válaszolnak? (tudom, ez gonosz) Van, amikor szeretném, ha megértenél és igyekszem megérteni téged. Nem foglak kevésbé kedvelni vagy szeretni, ha egy rakás apróságban nem értünk egyet. Valami megfoghatatlan dolog hozzád ragaszt, azért vagyunk barátok. És megijedek, ha úgy érzem, hogy elveszíthetlek, de nincs kényszerem rá, hogy feladjam magam e miatt. (ez az egészséges kapcsolat) Szerelemben viszont a hasonlóságokra koncentrálunk, aztán ahogy múlik a szenvedély, megijedünk a különbözőségektől. és itt jön a kulcspont, hogy tudunk-e beszélgetni arról, amiben mások vagyunk, és a kezdeti szerelem tud-e valami tartós szerelemmé válni, amiben az ember némi csodálattal nézi a másikat. Hogy pont te és pont én? Azért ez különös, érdekes, izgalmas, hihetetlen! Ez az optimista forgatókönyv, mert a pesszimista szerint másfél év után egy nap ránézel a másikra és valahogy minden mindegy már.

ja igen. Nem a gyűlölet a szeretet ellentéte, hanem a közöny. Ezért is sokkal ijesztőbb a közöny, mint a harag és ezért mondják, hogy amíg düh van, addig a kapcsolat menthető. Az más kérdés, hogy van-e jövője is.

[xmrsstilinskix]

Nem állsz mellettem a nehéz pillanataimban, szóval nem érdekelsz már úgy mint eddig.

[kinlodok]

Örülök, hogy jobban vagy. Tudom, hogy nem akarsz velem beszélni, megértem. Nem mintha okod lenne rá, hogy haragudj, de ezt engedjük is el. Már nem jutsz amúgy annyiszor eszembe, mint pár hónapja. De megesik, hogy rád keresek, és megnézem a posztjaid. Hogy miért? Még érdekelsz, de már nem úgy. A fejemben vagy. Nem minden nap, de eszembe szoktál jutni. Pár nap, és "ünnepeljük" az ötödik havi no contact-ot. Elbasztam, mert csak én "ünneplem", te nem. De tudod, egyet remélek. Remélem, hogy minden rendben van veled, és jól vagy. Nem kívánok semmi rosszat neked, csak jót. Már nem hiányzol, már nem szakad meg a szívem érted, már nem rettegek a gondolattól, hogy "mi van, ha...". Kezdek meggyógyulni belőled. Szerettem volna mesélni neked valamit múlt héten, de eszembe jutott, hogy hányadán állunk a dolgoknak, így nem írtam. Nem írtam egy szót se neked. Lassan 5 hónapja nem írtam egy szót se. De ez így rendben van. A legjobbakat kívánom. 💙

[azsofiaa]

Miért nem lehet csak egyszerűen annyit írni hogy “bocs bazd+ de nem érdekelsz?” Tudod milyen szarul esik valakinek, ha érdeklődést mutatsz felé majd ignorálod, rá 3 napra pedig újra érdekesnek találod? Minek nézel te engem egy kínais cipőnek amit azért veszel fel mert nem sajnálod ha majd ki kell dobni?

[imafraidmyself]

Tudod eléggé elcseszted a dolgokat, ha már nem érdekelsz, mivel ragaszkodó típus vagyok

[takemetochurch13]

Mit vársz? Mit mondjak? Mit szeretnél hallani?

Felejts el! Ne hívjál! Ne írjál! A karmaid húzd vissza, engedj! Ne rángass! Nem érdekelsz, ne fojtogass tovább

Csak egyszer légy ebben az életben jó gyerek! Ne használd ki azt, hogy én tényleg szerettelek

[ujrakezdesnelkuled]

Fáj azt látnom, hogy téged nem érdekellek fele annyira sem, mint amennyire te engem érdekelsz..

[szerethetoangyal]

Elefánf Sokáig vártalak:

Mit vársz? Mit mondjak? Mit szeretnél hallani?

Felejts el! Ne hívjál! Ne írjál! A karmaid

Húzd vissza, engedj! Ne rángass!

Nem érdekelsz,

Ne fojtogass tovább

Csak egyszer légy ebben az életben jó gyerek!

Ne használd ki azt, hogy én tényleg szerettelek!

Úgy tűntél el, mint akit elnyelt az óceán,

És el sem búcsúztál.

[whocarespysh]

A legmagányosabb érzés az az amikor hirtelen rájösz hogy kurvára senkit nem érdekelsz.

[annafenesi]

Mindenki úgy tudja, hogy már nem érdekelsz...

De mai napig nem felejtettem egy percet se és minden nap gondolok rád...

Tudom, hogy boldog vagy vele és ennek borzasztóan örülök de senki nem tudja betölteni azt a hatalmas tátongó űrt bennem amit magad mögött hagytál...

[csacskamacskamocska]

Közös nyelv

Volt egyszer egy ismerősöm, (eh, a szerelmem volt valójában és rohadt sokat szopódtam a vele való kapcsolatban), szóval ő például nem ismerte a különbséget a megbántódás és a megsértődés között. Nekem volt különbség. Neki nem. Leginkább talán azzal tudom ábrázolni a különbséget, hogy a megbántódásból szeretéssel, megértéssel, gyengéd bocsánatkérdéssel ki lehet hozni a másikat. A sértődés csak akkor "gyógyul", ha a másik ember megalázkodik, elismeri a sértett fél nagyszerűségét, kiválóságát, feljebbvalóságát. A sértettség egoból megy, a megbántódás... hát szóval a megbántódás meg valami érzelmi káosz, valami fájdalom, ami mögött persze feltételezések, traumák, zavaros énkép, etc, egy csomó szar lehet. A megbántódott ember (én legalábbis így vagyok vele), nem arra vágyik, hogy a másik lábtörlőként elé feküdjön, hanem arra, hogy mellé üljön és átölelje. Ne légy szomorú. Ebből következik, hogy hajtogattam, hogy nem vagyok megsértődve vagyis nem kell lemenni kutyába, ő meg hajtogatta, hogy márpedig ő nem fog lemenni kutyába. Rengetegszer, de tényleg rengetegszer lement ez a meccs, amit aztán mindenki a maga módján értékelt. Én: micsoda egy érzéketlen fasz. Ő: egoista picsa. Azt gondoljuk, hogy ugyanazt értjük szavak alatt. Pedig nem. De nem csak szavakról kéne közös szótár. A cselekvések közös szótára a közös élet következetes ismétlődéseiből alakul ki. Szeretlek: fontos vagy nekem, törődöm veled, nem akarlak elveszíteni, lázba hozol, érdekelsz, vágyom rád, fontos nekem a fizikai és mentális egészséged, a biztonságod, a boldogulásod. És akkor még a meg is basználakot ide se írom, mert így univerzálisan használható. Ez pl egy elég rövid szócikk. De képzeljük el, hogy mi van akkor, ha egy cselekvés következetlen vagy a hozzá csatlakozó információ folyton változik és a szócikk kilométer hosszú mert figyelembe kell venni minden kivételt, módosítót, tájnyelvi, szakmai, társasági változót vagy alkalmi megfeleltetést. „– Ott volt valahol a szósalátában, hogy kedvel meg hazakísért meg mellém ült és sokszor segített, és... és... miért kell ilyet kérdezni? – Mi volt az, amiről maga, a maga fogalmai szerint úgy gondolta, hogy szereti magát? Barátilag, emberileg. – jaj. :( Nem tudtam azt gondolni.”

Hogy szeretett-e, ez már nem fog kiderülni. A lényeg, hogy az én fogalmaim szerint a rengeteg ellentmondás közepette ez nem lett megerősítve. Olyan egyszerű leírni egy ilyen szót és több évnyi történés, érzés van benne. Szereti és megölte. Szereti és elhagyta. Szereti és nem írt vissza. Szereti és megtette érte. Szereti és megharcolja. Szereti és másnak mondja. Szereti és feladta magát. Szereti és nem érti meg. Szereti és fel se fogja. Szereti és mellette állt. Szereti és mást is szeret. Szereti és nem szeret mást. Szereti és meghallgatja. Szereti és megfőzi neki. Szereti és nem itatja. Szereti és hazacipeli. Szereti és róla álmodik. Szereti és nem akarja szeretni.

[orokiro]

Ma melózott hétig

Kiment cigizni a járdára és a másik oldalon egy kora huszonos, késő tizenes fiatal férfi állt és beszélt telefonon. Fia lehetett volna korú. Feltűnt neki a srác, mert üres az utca, kevesen járnak. Meg észrevette, hogy a nagyvárosi szokottnál hosszabb ideig mutat érdeklődést egy korosodó pasi iránt az utca túloldalán mobilozó ipse. Nem vitzslatta, nem is hesszelte, nem kapták el egymás tekintetét, max pár pillanatig  szemeztek, “Mit állsz ott?”, “Nem érdekelsz.” fejjel bámulták egymást. Semmi extra. Normal urban üzemmód. De amikor már nem foglalkozott vele, a szeme sarkából érzékelte, hogy többször még felénéz a fiatal faszi. Tudta, hogy nem lóg  a taknya, és biztonságos távolságra van egy esetleges attack esetén, ezért nem tulajdonított neki nagy jelentőséget. Elrántotta cigit és ment vissza dolgozni.

Otthon a tükör előtt villant be neki, hogy a srácon kapucnis felső, fehér sikermellény, világosszürke macinaci, sportlépő volt. Rajta kék pufimellény, sötétszürke hoodie, fekete melegítőalsó, NB 754.

Most meg annyira korszerűtlennek érzi magát, mint Helmut a taxijában a Jim Jarmusch filmben. Aki ugyan divatos és praktikus, de mégsem menő ruhadarabot viselt a fején. Helmut usankája viseltes volt az utasáé pedig cool. Vagy csak annyi történt, hogy nem csak a vadházasság, hanem unisex mintára uniage öltözködés is létezik már? Nem tudni. 

[kinlodok]

Minél kevesebbet osztasz meg magadról, minél távolságtartóbb vagy velem, annál jobban érdekelsz engem. A köztünk lévő kimondatlan feszültség érződik minden egyes nap, részemről sokkal fájdalmasabb a dolog, mint részedről. Feszélyez a jelenléted minden egyes alkalommal.

[azsofiaa]

Azok az üzenetek, amiket nem merünk elküldeni, gyűjtőhely:

Szia! Túlságosan is érdekelsz, ezért jobb lesz ha nem beszélünk, mert nem akarok mégegyszer sérülni, mégha tudom hogy ez igazából csak egy kalandnak is indult, nekem nem megy…

Megszerettelek, de elfogom nyomni magamban ezt az érzést