#árpád dinasztia

[dreamconsumer]

St. Stephen, King of Hungary.

[roehenstart]

Ladislaus III the Child (1194-1205), King of Hungary. Lithograph by Josef Kriehuber.

Ladislaus  was King of Hungary and Croatia between 1204 and 1205. He was the only child of King Emeric. Ladislaus was crowned king upon the orders of his ill father, who wanted to secure his infant son's succession. The dying king made his brother, Andrew, regent for the period of Ladislaus's minority. However, Duke Andrew ignored the child's interests. As a result, Ladislaus's mother, Constance of Aragon, fled to Austria, taking Ladislaus with her. Ladislaus died unexpectedly in Vienna.

[munchausenparokaja]

"Az Árpád-házi dinasztia 4500 éve, a mai Afganisztán északi részén alakult ki.”

Kásler Miklós, 2020. július 10-e, MTI

[nyuszimotor]

Na és mi lesz a kipcsak tradíciókkal?!

[tehetetlensegem-csapdajaban]

Egy kis történelmi kitekintés ünnepünkön - a hírek és tények

Azt mondják, hogy ma van az államalapítás ünnepe. Hogy az Árpád-korban az uralkodó dinasztia legitimációját szolgálta az István-kultusz, melyet a később hozzákapcsolódó Szűz Mária-tisztelet egyházi jellegűvé változtatott. Hogy Szent István tűzzel-vassal a keresztény hitre térítette a bunkó pogány magyarokat, mert félt. Kitől? Hát mindenkitől! Fel kellett zárkóztatni a keresztény Európához ezt a törzsi bunkó népet.

Ótvar pofátlan hazugság!!!!!! Egyáltalán hogy érezheti bárki jól magát úgy, hogy hazugságokat ünnepel?

1. Ilyen, hogy Árpád ház meg Árpád dinasztia nincs. Árpádnak is volt egy apja, aki szintén fejedelem volt, neki is volt apja, aki szintén és így tovább eg��szen Atila királyunkig. IGEN Ő A MI KIRÁLYUNK VOLT!

2. Állam már Szent István előtt is létezett. Ha nem létezett volna, nem vertük volna szarrá egész Európát, nem tőlünk kért volna segítséget minden kisebb királyság, hercegség, akiket éppen el akartak tiporni..... Ezt nevezik ma kalandozásnak.... Szóval államalapítás az nem volt. Természetesen nem irtott ki semmit, viszont megerősítette azt a típusú kereszténységet, ami már Árpádék idején is jelen volt a magyaroknák (ereklye tartó mellkeresztek a legjellemzőbb sírleletei az Árpád kori magyarságnak). Erre írta Gellért püspök a Deliberatio című művében, hogy “olyan mint a manicheizmus de nem az”. Nem terjesztett tűzzel-vassal semmit, mivel nem kellett és mivel magyar volt és nem valami degenerált nyugati.

3. Mi volt akkor Szent István erénye? Miért olyan fontos a magyar történelemben? Apostol királyként, valóban az első volt. Már Gellért is megírta, hogy még István koronázása előtt, a magyarok már királynőjüknek nevezték Szent Szűz Máriát. Ez a tisztelet pedig, az ősmagyar vallás keresztény továbbélése volt. Erről tanulmány is született, érdemes elolvasni. Természetesen nem zárkóztatott fel sohová senkit se. Főleg nem ahhoz a “keresztény Európához”, amelyiknek akkoriban jó ha a fele volt csak keresztény. A litvánokat, a lengyeleket is a magyar királyok térítették meg csak mondom.

A poroszokat meg 13. században, miután agyonvertek jó pár térítőt..... De egyébként félnivalója nem volt Magyarországnak. Szent István ideje alatt is próbálkoztak a Német-Római császárság és Bizánc részéről is hódítással, de olyan veréseket kaptak, hogy attól koldultak, Még együtt se volt semmi esélyük, hiába kötöttek szövetséget.Ennyit a felzárkóztatásról.

Visszatérve Szent Istvánra, a Koppány és a Gyula elleni harcai végül az ország egyben maradását jelentették. Koppány ugyanis a nyugati kereszténységhez húzott (Erdélyi Balázs művét tessék elolvasni), Gyula meg a bizáncihoz. A bizánci kereszténység feje a bizánci császár volt, vagyis, Gyula azzal, hogy felvette a bizánci kereszténységet és Erdélyben a hozzá tartozó területen hivatalossá nyilvánította, egyben a bizánci császár fennhatósága alá utalta. Nyilván nem ez volt szándéka, de ezt tette.

Koppánynál a kereszténység már régóta megvolt, csak éppen az ő elődeit még Salzburgból térítették, ugyanis avar származású volt. Természetese Koppány sem volt rosszakaratú, sőt, nagyon is jót akart a magyarságnak, csak éppen rövidlátó volt. Mivel 1054-ben a bizánci és a Római egyáz szétszakadt, ha István nem számol le mindkettejükkel a saját idejében, 1054-ben Magyarország 3 részre szakadt volna, külföldi fennhatóságokkal. Szent Istvánnak éppen ez volt az érdeme, hogy mint Apostol király, az egyház feje is ő volt, méghozzá a pápáénál is magasabb rangban! A pápának itt szinte semmiféle jogosultsága nem volt, csak egyetértési joga.

Na ez volt Szent István hatalmas érdeme, emiatt olyan fontos nekünk, azon kívül, hogy hivatalosan is egy Szent. Ő volt az apostol királyság megteremtője, aki biztosította a az ország függetlenségét több száz évre az apostol királysággal.

[szantograf]

Ma is élő Árpád-házi leszármazottat találtak a Vajdaságban - bőven válogathatunk a királyi utódok között - hunok vagyunk vagy avarok

Ma is élő Árpád-házi leszármazottat találtak a Vajdaságban – bőven válogathatunk a királyi utódok között – hunok vagyunk vagy avarok

KOLOZSI ÁDÁMKÖVETÉS 2020.07.11. 08:58 Szenzációsnak ható bejelentést tett pénteki sajtótájékoztatóján Kásler Miklós emberminiszter: friss kutatási eredmények szerint az Árpád-házi dinasztia a mai Afganisztán területén alakult ki, valamikor 4500 évvel ezelőtt. Az ősi közép-ázsiai leszármazás izgalmas érdekesség, de ennél jóval biztosabb genetikai eredmény, hogy az „Árpád-házi gén”…

[nemzetinet]

Bizánctól Aragóniáig – Árpád-házi királylányok messzi földön

Egy királyi dinasztia történelmi beágyazottságát nemcsak az határozza meg, hogy hány évszázadig uralkodott az általa birtokolt területeken, hanem az is, hogy mai szóval élve, milyen nemzetközi kapcsolatokat épített ki. Az Árpád-ház e tekintetben nem panaszkodhat, hiszen a dinasztiából származó királyi lányok Európa csaknem minden szegletébe eljutottak. De vajon hogy boldogultak az új környezetükben? Milyen szerepet játszottak új otthonuk politikájában?

A középkori Európa két legrangosabb titulusa kétségtelenül a német-római és a bizánci császári cím volt, mindkettő az ókori Róma uralkodóinak eszmei örököseként tartotta magát számon. Éppen ezért a középkorban rendkívül jelentős presztízzsel bírt, ha egy dinasztia házasság révén szövetségese tudott lenni a két birodalom valamelyikének, azaz császárnét adhatott Bizáncnak vagy a Német-római Birodalomnak. Az Árpád-házból utóbbi nem került ugyan ki, de a konstantinápolyi birodalomba három magyar császárné is jutott.

Az első bizánci császárné Szent László lánya, Piroska (1088 k.–1134) volt, aki a birodalmat újra megerősítő Komnénosz-dinasztia császárához, II. Ióannészhez (1118–1143), vagy magyaros elnevezéssel, Jánoshoz ment feleségül. Bizáncban az Eiréné nevet vette fel. Ezt a frigyet – külpolitikai helyzetét megerősítendő – Könyves Kálmán hozta tető alá 1104-ben. A férje mellett Piroska elsősorban vallásos cselekedeteivel tűnt ki, a kormányzásba nem szólt bele. Éppen ezért láthatjuk őt például a Hagia Sophia vagy a Pantokrátor-kolostor mozaikjain, utóbbit maga a császárné alapította. Nyolc gyermeke született, többek között a trónt később megöröklő Mánuel bizánci császár is.

Margit (1175–1223) legidősebb lánya volt III. Bélának és Antiochiai Annának, s ő lett második felesége II. Iszaakiosz, vagy magyarosan II. Izsák bizánci császárnak, aki kétszer is trónra került (1185–1195, 1203–1204). Az 1185-ös házassága idején mindössze tízéves lány a Mária nevet kapta az ortodox hitre térése után. Neki és a férjének jóval kalandosabb élet jutott, miután 1195-ben II. Iszaakioszt a testvére nem csak letette a trónról, de bebörtönöztette és megvakíttatta. Hogy az egykori császár börtönéveit Margit hol töltötte, nem tudjuk, őt vélhetően kolostorba küldték.

Margit mostohafiának azonban sikerült elmenekülnie, és megállapodott a velenceiekkel és a negyedik keresztes hadjárat vezetőjével, Montferrati Bonifáccal. A keresztesek 1203-ban elfoglalták Konstantinápolyt, és Iszaakiosz visszatérhetett a császári trónra a fia társcsászáraként. A népszerűtlen és a kereszteseket mindenben kiszolgáló uralkodó ellen a bizánciak fellázadtak, mire a keresztesek 1204-ben ismét megostromolták és elfoglalták a várost, megszüntetve egyúttal a császárságot, és létrehozva a Latin Császárságot a helyén.

Kanyó Ferenc teljes cikkét keresse a Múlt-kor őszi számában

Bizánctól Aragóniáig – Árpád-házi királylányok messzi földön a Nemzeti.net-en jelent meg,

[dreamconsumer]

St. Elisabeth of Hungary.

[dreamconsumer]

St. Stephen King of Hungary.

[dreamconsumer]

St. Elisabeth of Hungary.

[roehenstart]

Ladislaus IV. (1262-1290), King of Hungary; lithograph by Josef Kriehuber.

Also known as Ladislas the Cuman, he was king of Hungary and Croatia from 1272 to 1290.

[roehenstart]

Andrew III. (1265-1301), King of Hungary; lithograph by Josef Kriehuber.

Andrew III the Venetian was King of Hungary and Croatia between 1290 and 1301. His father, Stephen the Posthumous, was the posthumous son of Andrew II of Hungary although Stephen's brothers considered him a bastard...

[roehenstart]

Stephen V (1239-1272), King of Hungary; lithograph by Josef Kriehuber.

He was King of Hungary and Croatia between 1270 and 1272, and Duke of Styria from 1258 to 1260. He was the oldest son of King Béla IV and Maria Laskarina. King Béla had his son crowned king at the age of six and appointed him Duke of Slavonia. Still a child, Stephen married Elizabeth, a daughter of a chieftain of the Cumans whom his father settled in the Great Hungarian Plain.

[roehenstart]

Béla IV. (1206-1270), King of Hungary; lithograph by Josef Kriehuber.

He was King of Hungary and Croatia between 1235 and 1270, and Duke of Styria from 1254 to 1258. As the oldest son of King Andrew II, he was crowned upon the initiative of a group of influential noblemen in his father's lifetime in 1214.

Bryan Cartledge writes that Béla "reorganised the structure of government, re-established the rule of law, repopulated a devastated countryside, encouraged the growth of towns, created the new royal town of Buda and revived the commercial life of the country" during his over three-decade-long reign. Béla's posthumous epithet—the "second founder of the state" (második honalapító)—shows that posterity attributed to him Hungary's survival of the Mongol invasion.

[roehenstart]

Andreas II (1177-1235), King of Hungary. Lithograph by Josef Kriehuber.

Also known as Andrew of Jerusalem, was King of Hungary and Croatia between 1205 and 1235.

Andrew's "crusade had achieved nothing and brought him no honor", according to historian Thomas Van Cleve. Oliver of Paderborn, James of Vitry and other 13th-century authors blamed Andrew for the failure of the crusade. Stephen Donnachie says that "...from examining Honorius’s registers and the diplomatic communications between Andrew and the papal curia, Andrew’s genuine commitment to the crusade should not be doubted nor his extensive preparations for the campaign dismissed, even if he did ultimately bungle his opportunity.”

[nemzetinet]

Mit tett Szent István, és mit nem?

Érdektelen és sokszor légből kapott érvekkel operáló viták zajlanak ma is a magyarság eredetéről és a Magyar Királyság születéséről. A rendelkezésre álló források töredékesek, bizonyos szerzők megállapításainak értelmezése ma már inkább fantáziát igényel, semmint tudást. Maradjunk inkább a tényeknél.

A honfoglaló magyarok a becslések szerint félmillióan érkeztek a IX. század végén a Kárpát-medencébe, ahol nem találtak számottevő ellenállásra, egyszerűen azért, mert a helybeli lakosság lélekszáma sem volt több, és kényelmesen elfértek egymás mellett. Valószínűleg nyelvi nehézségeik sem voltak, az őslakosok nagy hányada tudott magyarul. A Kárpát-medence területén körülbelül egy évszázad alatt vitathatatlan hatalomra tett szert Árpád vezér törzse, amelynek fiatal feje, legyőzve a törzsi ellenállást, az új évezred első napján (tehát a Kr. u. 1001. év első napján) keresztény módra királlyá koronáztatott.

Gyakori vitatéma a magyarság antropológiája és nyelve. Magyar nyelvünknek kétségkívül vannak finnugor jellemzői, amint vannak török jellemzői is, sőt olyanok is, amelyek nem sorolhatók be a két nyelvcsalád egyikébe sem. Ez akadémiai kérdés, gyakorlati jelentősége nincsen. Hasonlóan akadémiai jelentőségű a honfoglalók antropológiája, ugyanis a mai magyaroknak csupán elenyésző töredéke származik a honfoglalóktól. Embertanilag Magyarország mai lakossága sokkal inkább europoid. Mi, mai magyarok genetikailag sokkal közelebb állunk például a mai román néphez, mint a honfoglalókhoz, ezért is értelmetlen például, ha Kazaksztánban (ez a szabatos névalak) érzi magát otthon egy vezetőnk, ráadásul oroszosan, Kazahsztánnak hívja…

http://mno.hu/

A honfoglalás ténylegesen nem volt sem véres, sem különösebben harcias eseménysor, és a keresztény magyar állam megalapítása sem volt horrorisztikus. A mai tévhitek közül az a legfelháborítóbb, amelyet az 1948 után berendezkedett bolsevik diktatúra terjesztett, tulajdonképpen önmaga igazolására: I. István király fölismerte a kor parancsát, és tűzzel-vassal megteremtette a magyar államot – hirdették a kommunisták. Egy füst alatt megalapozták az agresszív magyar egyház képét, azt állítva, hogy István parancsára erőszakkal keresztelték meg a magyar népet.

http://mno.hu/

A konszolidált Kádár-korban ezt az egész hamis történelemszemléletet még egyszer bevésték a mai nemzedékek agyába – az élmény neve: István, a király. A rockopera második rétege Kádár János és Nagy Imre 1956-os küzdelmét érzékeltette, azt is hamisan, mivel az olvasat szerint Kádár a körülmények fogságában vergődő, jó szándékú, haladó reformer lett volna, aki rákényszerül az öldöklésre. Azért gonoszul hamis az István–Kádár-párhuzam, mert utóbbiban semmi sem volt meg az előbbi erényeiből. Ráadásul István oldalán állt annak idején a haladás, a jobbítás, a függetlenség eszménye, egyszóval a távlatosság, míg 1956-ban Kádár ezek közül egyikkel sem dicsekedhetett. Azt, hogy valójában milyen volt, és mit tett István, a forrásokból nem lehet minden részletében tisztázni, de azt igen, hogy mit nem tett. Az egykorú források szerint István király a kortársai között a legjámborabb, a legbékeszeretőbb és a legbölcsebb uralkodók egyike volt. Sosem kezdeményezett háborút. Minden szomszédos uralkodóval szívélyes viszonyra törekedett. Országában évtizedes aprómunkával korszerű közigazgatást igyekezett kiépíteni (1038. augusztusi haláláig nem ért a végére). Írásba foglalta a fontos törvényeket, királytükröt (azaz bölcs uralkodási útmutatót) hagyott utódainak, személyesen bíráskodott, és nemritkán adakozott is. Lefektette a magyar iskolaügy és szociális rendszer alapjait. Személyiségének legerősebb vonása a mély istenhit volt. Példamutató életének hatását leginkább a dinasztia történetén mérhetjük le. Az Árpád-ház szerte a keresztény világban nagy megbecsültségnek örvendett, ami azt is jelentette, hogy a Magyar Királyság Európa egyik tekintélyes állama volt.

Mit nem tett Szent István? Nem terjesztette tűzzel-vassal a kereszténységet. Ilyesmiről egyetlen kortárs sem tud, ráadásul ha (pláne tömegesen) irtotta volna alattvalóit, azzal saját országát rombolta volna le, aminek a tények ellentmondanak. István egyházszervező munkája nem rombolás volt, hanem építkezés, amivel valós társadalmi igényt elégített ki. Mire István trónra lépett, a lakosságnak bizonnyal a jelentős, valószínűleg a nagyobbik hányada keresztény volt.

A magyar kereszténységről az az igazság, hogy egyrészt a honfoglaló magyarokról hitelt érdemlően tudjuk, hogy ismerték a kereszténységet, sőt Mózes és Mohamed tanítását is. A kereszténység nem volt sem ismeretlen, sem gyűlöletes a honfoglalók körében. Pannóniában a honfoglalás idején vitális volt a kereszténység, az őslakosságot sem kellett különösebben téríteni, mivel nagy hányaduk keresztény volt. A rendszeres térítőmunka pedig Géza fejedelem quedlinburgi követjárása, azaz egy emberöltő óta folyt már.

Amit pogánylázadásként ismerünk, az nem más, mint a törzsi elit harca az új rend ellen, azaz István hatalmának nyugatias gyakorlata ellen, de ezeknek a lázadásoknak nem volt teológiai tartalmuk, és a legkevésbé sem voltak afféle népfelkelések. Jellemző, hogy például maga Koppány vagy Ajtony is bizonnyal meg volt keresztelve. A krónikás irodalom azért nevezte a lázadókat pogányoknak, hogy istentelen bűnösségüket röviden jelezze.

Végeredményben István király arra tanít, hogy az ország vezetésének fundamentuma a vezető személyes erkölcse és helyes világnézete. Fel kell ismerni a nemzet valódi problémáit, és azokon erkölcsösen kell úrrá lenni.

A szerző esszéista

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.08.19.

Mit tett Szent István, és mit nem? a Nemzeti.net-en jelent meg,