#Újítanak

[versinator]

Újítanak gazdagítni

Feleségén jajgatja lyuka rózsabimbók Ifjainknak brekeke vizsgálni mogyorók Létedre találék szeretnem édességet Tönkreteszem mosogatja csergedez bölcsőket Zálogosdi excellentiájának pónált példabeszéd Ódákat nyerjél odajárnak szamojéd

Gyantaláng cserélhetné telke akiknél Lest visszajő félelméről kedveltél Erőtelennek izennek aegis törököt Főld gyöngyével örömöket örököt Ékesek combjait taréjt illetéd Borostyánja ruh szorítlak préd

Vigyem hányják hajlékában csomók Megnyúgtató pántlikákkal házával látogatók Lantok bércéről symphoniája környéket Vállának bakát diki pintet Süthette csepegtetsz kipihenni vinnéd Kisétálunk denevéri kérésére vélnéd

Lőjje ölének állotok illettél Eloltotta hadnagyok féljünk élnél Gondviselésed zendítsd csökliek csütörtököt Számbavenni tehetné leginkább leköt Mondjanak vesztőhelyen magdaléna megérdemlenéd Nemzé szándékra seregenként csemetéd

Splényi velle jövendőket hallgatók Avatják miss barátihoz kopók Kedveskedhetünk énáltalam hazádban tisztséget Gyönyörködése elevenebb búslakodva szívességet Zörgettek kastélyába buzdítson elnyerhetnéd Elkezdeném vacatio fogván előbeszéd

Tisztaszívűség megőlt durvaság menjél Palotádat vigyelek keressék lél Gyalázatunk gereblyéjét danolnak görögöt Készűlnek dicsőségbe alkotmányú ürmöt Munkálkodást rendében megmeg féd Nagyságot díszek ns

[angelofghetto]

Vannak ezek az amcsi sorozatok, mikor totál lepukkant otthonokat újítanak fel, vagy akár földig rombolnak, és a helyén építenek egy újat. Persze értem, hogy ezek műsorok, és a koncepció mögött némi hatásvadászat és reklám erő is van, de mégis szívmelengető, hogy van ilyen. Általában olyan családokról van szó, akik valami áldozatot hoztak a közösségért, vagy valami különleges teljesítmény, élethelyzet áll a háttérben. Elnézem ezeket az embereket. A segítőket, akiket boldoggá tesz, hogy sorsokat változtatnak meg az adományaikkal, az önkéntes munkájukkal. És a családokat, akik nem hisznek a szemüknek, és csak levegő után kapkodnak. Szem nem marad szárazon. Pontosan értem, érzem, hogy mit élnek át.

Volt idő, mikor a külön élő apjuk családja gyakorlatilag elrabolta a gyerekeimet, vagyis a szokásos nagyis két hét után három hónapig nem kaptam vissza őket. Letagadták a telefonban, nem beszélhettem velük, pontosan tudták, hogy nincs annyi pénzem, hogy elutazzak hozzájuk, és mit is tehettem volna egyedül a rokonsággal szemben. Utólag a srácaim elmesélték, hogy ott tejben-vajban fürösztötték őket, hogy majd ne akarjanak visszajönni a büdös nagy csóróságba, hogy egyfolytában ellenem próbálták hangolni őket. Jöttek éjjel kettőkor suttogó hangú telefonok: "akarod még látni a gyerekeidet?" Csak ennyi, és utána a kattanás, és a vonalhang, hogy még csak válaszolni se tudjak rá, viszont már ne tudjak visszaaludni az aggodalomtól. Aki szülő, az ismeri azt a zsigeri félelmet, amit éreztem.

Munkaterápia gyanánt, hogy ne őrüljek meg, kimeszeltem a gyerekszobát egymagam, egy régi korongecsettel, az ebédlőasztalra rakott dohányzóasztalon álló székről. Égszínkékre színeztem a festéket kék temperájával, és mikor megszáradt, egy csombékra kötött ronggyal fehér bárányfelhőket csapkodtam rá. Mintha csak a tágas ég borulna fölénk.

Lassan közeledett a szeptember, a suli. Bekeményítettem, és közöltem a családdal, ha legkésőbb az augusztus huszadikai tűzijáték után nem kapom vissza őket, rendőrrel megyek. Ezt már nem merték meglépni. Mikor a kölkeim beléptek az ajtón, egyből észrevették az "új" gyerekszobát, és roppant boldogok voltak. De nem is ez volt a lényeg. Összeborultunk egy hatalmas csoportos ölelésre, és olyan erővel tört fel bennünk a szeretet és a viszontlátás öröme, hogy percekig csak zokogni tudtunk. Úgy, ölelkezve.

Szerencsére a gyerekeknek egészségesebb az értékrendje, és a belső igazságérzete annál, hogy tortákkal, Vidámparkkal, vagy Mekis ebédekkel meg lehessen vásárolni őket, és éles különbséget tudnak tenni az érdekmanipuláció és az őszinte szeretet között.

[onsieluenkeli]

Nem MP-ről írok továbbra sem, inkább arról amit cselekszik.

Mind tudjuk jól hogy ez csak egy apró, egy átmeneti tüneti 🩹kezelés, egy nüansznyi, de még így is nagyon fontos cselekedet...

Adta magát, hogy így fog történni. Szuper.

Viszont

🤔 Azon töprengtem el, hogy egy hasonló hírrel mikor találkoztam!? Mármint értitek... politikusokkal (akiknek ez is a feladatuk).

A Covid idején cselekedtek, de én szinte csak ellenzékiekre emlékszem. És a Covid hónapjain kívül nem igazán ugrik be semmi. (Elnézést ha tévedek)

Szóval, mikor volt hasonló hír?

Hogy VÉGRE valakik nem csak a sz@rt, a pusztulatot, a rosszat realizáltatták FacebookDepisNagyikként, lökve az embereket a reménytelenségbe, az évek óta tartó egyre nyomasztóbb depresszióba... Hanem, voltak-e olyanok, akik tettek is valamit a probléma megoldásokért?! Mikor volt utoljára olyan, hogy valakik bebizonyították a szemünkben, hogy lehetséges valamit MEGOLDANI is!? Összefogva, egyedül, párban, bárhogy, akárhogy...

Figyelitek?

// Ahogy az iskolákban vagy az óvodákban a szülők, akik órákat helyettesítenek, termeket, folyosókat és mosdókat újítanak fel, festenek, vakolnak, ablakot szerelnek, ásnak, ültetnek, burkolatot cserélnek, mentőt, műt��teket, szülést vezetnek le... A saját két kezükkel! És amikor rá kérdezel, hogy miért teszitek meg?! Azt a választ kaphatod jó nagy eséllyel hogy így legalább látják a gyerekek az összefogást, a tanárok vagy az óvónők pedig inkább hálásak és inkább barátságosakká válnak, mint beképzelt szadista zsarnokokokká.

Szóval ilyen hírrel mint ami az árvaházban történt, hogy még fel is fogják újítani azt a mosdót, mikor találkoztunk utoljára?

// Egyszer valaki azt magyarázta (egy másik hozzánk hasonló országból kiindulva), hogy amíg csak a problémát adagolják egymás szemébe az emberek, és amíg nem állnak be élő személyek cselekvő tevékenységekkel a problémák mögé, addig minden változatlan marad. -> Pszichológia. <- De ha megjelennek a civilek, vagy civil szervezetek amelyek képesek segíteni, és meg tudnak oldani egy-egy borzalmas problémát, akkor már értő kritikusai is lesznek az adott hatalomnak.

Szóval addig jó a politikának, amíg csak a sz@rt realizáltatod... és nem cselekszel, és nem mutatsz megoldásokat. - És ez tényleg így van. Bárki aki pedig a depresszióhoz asszisztál, valahol ugyanolyan pusztító mint a nem törődöm hatalom.

Ha Hétfőtől Péntekig csak sz@r filmekről magyarázol, kinek lesz kedve Szombaton moziba menni!? Ki fog hinni a moziban? A jó filmekben?

Elsunnyogni,p... elhallgattatni a problémát -> nagy hiba. Mindig is az volt, és mindig is az lesz. Popper Péter is olyasmit mondott hogy fals dumák helyett az ember a legjobban a másik cselekedetei alapján tudja eldönteni mennyire van szeretve. Hiszen az ember képes látni azt, hogy elnyomó, nehéz, bántalmazó, esetleg tönkrement és boldogtalan kapcsolatban él... A másik cselekedetei elárulják, hogy mennyire képes szeretni, vagy sem. Sunnyogás ide vagy oda, attól még tudják és érzik az emberek milyen a kapcsolatuk a szerelmükkel, a szeretőjükkel, a szomszédokkal, a barátokkal, a gyerekkel, a főnökkel, a vezető politikusokkal...

A szülők akik iskolákat/ovodákat újítanak fel, és most akik az árvaházi mosdót javítják meg, stb... mind-mind jó kapcsolatra törekszenek, felelősen, szeretetben 👏🏻 Ők...

Én is pesszimistább vagyok, akár csak Boróka. Nekem is nehéz elhinni hogy sikerülhet a következő választás, vagy jobb lesz... Sok buktató lehet még. De azért ezeknek a cselekedeteknek örülök, legalább ennyi🤏🏻 jó dolog történik. És hátha 🌊 hullámokat ver...

.

[villanypeter]

SZÁRÍTÓGÉP - ÉRDEMES VENNI?

Az elmúlt időszakban (de előtte is jellemző volt) kettő kérdés mindig felmerül azokban a párokban és családokban, akik panellakást vesznek vagy újítanak fel. Az egyik a konyha elrendezésének kérdése. Kevés olyan panellakás van, ahol a konyha tágasnak mondható, és akár még ebédelni is lehetne benne.

Bár egy modern konyha kialakításakor nagyon sok jó egyedi ötlet is megvalósítható, ezeknek csak a pénztárca szab határt. Például egy szobából is csinálhatunk konyhát, vagy asztalossal “gyártathatunk” konyhabútort kimaxolva a legkisebb 10 centit is.

A másik felmerülő probléma a mosás kérdésköre. Nem feltétlen a mosógép elhelyezése a kérdés. Erre a lakás elrendezésének függvényében léteznek különböző megoldások, amiket viszonylag könnyen megkérdezhetünk, megtalálhatunk.

A kérdés felém egyre gyakrabban inkább a szárítógép vásárlása: legyen vagy ne legyen. Ez a helytakarékosság miatt merül fel elsősorban. Bár a gépnek meg kell találni a helyét, viszont kiváltjuk vele a teregetéshez szükséges helyet. Előny lehet, hogy némi időt is spórol azért nekünk (bár hajtogatni és pakolni itt is muszáj), és a ruhák is puhábbak lesznek tőle. Ezek a kényelmi funkciók a pozitívumok.

Mi szól ellene? Tulajdonképpen 2 oka van, amiért én sokáig nem erőltettem: az egyik az kimondottan panel specifikus: a kimondottan száraz levegőnek még jót is tesz a szobában száradó ruha. Dohosodástól vagy attól, hogy nem szárad meg a ruha, biztosan nem kell tartanunk.

A másik a fogyasztása. A szárítási ciklus alatt folyamatában a gép maga sok áramot nem vesz fel (tehát csak bizonyos esetekben lehet szükség teljesítmény bővítésre, ezáltal plusz költségre és beruházásra), viszont, használattól függően a havi áramszámlán látszani fog. Ez a mi példánkkal élve, a mi gépünk esetében évi 200 szárítással számolva kb. 30.000,- Forint.

Havi szinten tehát a kényelmünk kb. plusz. 2.500,- Forintba kerül (nem számolva bele ebbe a szárítógép árát!). Hogy ez sok vagy kevés, azt mindenki döntse el maga. Én ezzel egy nézőpontot szerettem volna adni, hogy könnyebben eldönthető legyen: kell-e szárítógép, vagy sem.

[pipipike]

ezt az egész vonat olcsósítást a németek találták ki, főleg azért, hogy az akkor épp vágtató inflációjukat ezzel is csökkentsék pár tizeddel, ott is meg lett a böjtje, de amit nálunk csinálnak az kritikán aluli (miközben a Swietelsky magyar csapata, gépei svédekn��l újítanak fel vasúti pályát: https://magyarepitok.hu/kotott-palya/2024/08/a-sarkkoron-tul-vegzett-vasutfelujitast-a-swietelsky-vasuttechnika itthon nem kell nyilván)

mondjuk legalabb van orszagberlet ra (a terkep szerint a vonat most hagyta el rakost)

[fovarosiblog]

Ők felújítják.

Én selejtezném.

[prokee]

Ehhez annyit had tegyen hozzá, hogy egy akku várható élettartamát egészen kevéssé befolyásolja a gyártója.

Elsősorban a használat módjától függ, hogy meddig bírja majd. Olyan váratlan tényezők is játszanak, hogy melyik oldalon van beépítve. Az autó jobb oldalán lévő akkuk többnyire kevesebbet bírnak, mint a bal oldalon lévőek - egyszerűen azért, mert ott az út széle, ami sokszor szarabb, jobban rázkódik.*

Ugyanabban az autóban használt két akku élettartama között is lehet nagy különbség csak az eltérő használat miatt. Ha az egyikkel néhányszor megjársz egy igazán szar útszakaszt, csak emiatt rengeteget csökkenhet az élettartama a másikhoz képest. Ugyanígy egy zenés porszívózás akkumerülésig, dízelnél egy halogatott izzótógyertya-csere és hasonlók is gyorsan gyilkolják a drága, márkás akkukat is.

*: Egyszer beszélgettem egy neves európai alkatrészgyártó kereskedelmi vezetőjével, aki elmesélte, évekig értetle ül álltak az előtt, hogy Magyarországon jóval (de JÓVAL) több jobbos futóműalkatrész fogy, mint bal. Ez persze máshol is megvan, de néhány százékos arányban, míg nálunk nagyjából a duplája kőrül mozog a szám.

Aztán alaposabban felmérték a piacot, és rájöttek, hogy mi az oka. A nyugati országokban jellemzően teljes szakaszonat újítanak fel, így ritka az a jelenség, hogy az út széle (=az autó jobb oldala) repedezett. A volt szoci országok egy része, ahol szarak voltak az utak, ugyanezt a mintát követi, ott sincs szignifikáns különbség. Egy másik részükben nincs pénz/akarat az útfelújításokra, ott egyben rohadnak az utak, középen is pont olyan szar, mint a szélén, ezért ott is kb. egyszerre fogynak az alkatrészek.

Magyarországon azonban a kilencvenes évek óta megy a választási útfelújítás, aminek keretében jellemzően látszatfelújítások mennek, komolyabb előkészületek nélkül lefektetett, vékony aszfaltréteggel. Na, ezek kezdenek úgy elfogyni, hogy az út széle repedezik fel először, nagyon hamar. Ezért az ilyen utakon közlekedő autók jobb futóműve szinte folyamatosan kátyúról kátyúra jár, míg a balos kerék még sztrádán gurul, ez magyarázza a fent említett aránytalanságot.

Szóval hibakód alapján csak akksi baja van a Chryslernek. Miután sikerült beindítani és másfél percig 2000-es fordulaton járattam, pöccre indult. Ráadásul a két és fél éve világító check engine is kialudt. Az mondjuk eddigi is csak azért égett, mert a Mopar lambdaszonda sem volt elég jó neki. Egyébként a legolcsóbb fos akksit fogom megvenni, mert a legutóbbi JP-s 5 évet bírt, az autósboltban agyonhájpolt, meg bő egy év alatt kifingott. Mindenesetre ha tényleg csak ennyi a baja, az nagy segítség a magyar családoknak...

[zeroz2ro]

“Gazdaságvédelmi Alap: 25 milliárd forintból templomokat újítanak fel”

[csorbade]

Amikor nők újítanak furgonokat - Vanlifehungary

[sztupy]

A helyszín állapota meg inkább az Edinburgh council sara, bár ugye pont most újítanak fel szóval részben érthető.

Ez a magyar mikulás idén nagyon hangulatos slhelyszínt választott magának!

[visszakaptuk-kozjavak-formajaban]

Ilyenkor nehéz eldönteni, hogy ez is egy április elsejei hír-e, vagy nem...

[extraordinarymreast]

EZ MEGINT MI?

[kepeslajoska]

A Nagykörút és az M0 között egyetlen kerülő a Rákóczi, híd, Hungária körút. Ezrét ott óriási a torlódás reggeltől-estig. Na, mit újítanak fel június 29-től?

Hát persze, hogy Hungária körút villamost (hányadszor is?)

[plilla001]

Másfél hete horrorcirkuszban jártam, ha már így hozta az ég, hogy a társulat pont akkor járt Pécsen, amikor jómagam is. A biztonság kedvéért aztán csütörtökön még egyszer elmentem.

Az élmény leírhatatlan. Ez egy sokszor béna, obszcén műsor, ami a maga trágárságával, meg hamar unalmassá váló jump scare-jeivel mégis egyszerűen zseniális. Mert akármennyire sem akarod elhinni, ez tényleg megtörténik: igen, elkezd fojtogatni az apáca, a nyakadra dobnak egy kötelet, mindegyik artistalány elég alulöltözötten, de nagyon ügyesen táncol a levegőben, sz��tszívatják a közönséget, akik "önként" jelentkezve segítenek a műsorszámokban, bőrpofa meg a láncfűrészelés után késdobálónak is áll.

És mindezt egy végtelenül pofátlan porondmester köti össze, aki megnyugtatóan fogja a közönség kezét ebben a káoszban, miközben azért a vérüket szívja. Mellette nehéz másra figyelni, húzódjon bármennyire is a háttérbe egy-egy fellépő között.

Showmannek születni kell, na.

A horrorcirkusz sem a megfelelő név erre az egészre - mondjuk mást nem tudnék mondani. Mert ugye például a porondon meztelenül átrohanó fickó se nem cirkusz, se nem horror. Szólhat a Halloween témája, lehet spórolni a világításon, növelhetik a feszültséget, de elég hamar elütik valami olcsó poénnal, hogy az ember újra és újra összezavarodjon: ez most mi volt?

Az adrenalin, a meghökkenés, a kínomban nevetés meghozta azt a koktélt, ami csak ritkán adatik meg: teljesen elfeledteti a külvilágot. Ebben a két órában csak arra tudtam figyelni, hogy mi történik körülöttem, az élmény annyira erős volt, hogy napokkal később is elfog a teljesen megmagyarázhatatlan lelkesedés, ha eszembe jut bármelyik eleme.

És ez minden pénzt megér.

Persze mivel az egyik legjobb benne a kiszámíthatatlanság, másodjára nem ütött akkorát, de sebaj, majd a következő szezonban remélhetőleg újítanak. Szóval mondanám, hogy ajánlom, de nem tudom nyugodt szívvel azt mondani, hogy mindenkinek jót tesz a borzongatónak és az alpárinak ezen keveréke, sőt. A maga kretén módján abszolút szórakoztató, de hát ahhoz kell egy megfelelően elborult személyiség, aki ezt értékelni tudja.

Én felvállalom!