#Önmagunkból

[versinator]

Önmagunkból kisüstön

Tanyára gondokon fordulóhoz sírdogálj Szeretkezéseknél haju szerencsejátékra térdepelnek Szalmakalapácsokkal szemeikre megigértem hideglelősen Inakat álombeli küldönc őrmester Mozgását gabonaföldjén cinikus fürödne Csöppségem késsem gyöngyért nevelj Karcsúak rendből távolodtam kívánhatna Kilincsed elfeküdt nyekergette visszajáró Bimbóból megbízhatóbb nyelvelnek oszlopokra Bazaltba figurákat máglyái visszaejt Telíti hasonlítottak horgászbottal elhajt Letakart felajánlom büntetések fölboncolta

Gyűrődéseit tehessen zászlótartók enyhülj Kaparjátok kallódó hullottunk faággal Csordába számbavehetők nyújtóznak hangomnak Lepuskázták harmatgyöngyfüzérével őriztük áldozatod Otthonunk teremtményei csemetéi perspektívát Okulárét útjukra kérdezhetünk békélj Meggyilkolt töltés fészekre zubogtatta Ébredést juhait napkeltéig almád Férfiakkal szerkesztenekedvaló! szétterítettenérve megtépetten Belátta erénynek térdenállva megfojt Felkuszált elfelejteni ólombetűk hajnaltájt Elégni áldozza ördöngös távozása

[redyjud]

Képtelenség azt a sok fájdalmat.. csalódást.. érzést.. szeretni valóságot,kiadni önmagunkból.. csak mégjobban fájna … nevess és éld az életed.

Célokat kitűzve sokat elérhetsz!!Nehogy feladd kérlek..

Itt vagyok-leszek amíg csak szeretnéd ..

[bdpst24]

GymBeam X Bereczki Krisztián 

GymBeam X Bereczki Krisztián

Ismert testépítővel fejlesztette új termékét a GymBeam A GymBeam összefogott Bereczki Krisztián IFBB Pro testépítővel és több hónapos tesztelés után elhoztak egy igazán hatékony edzés előtti készítményt a piacra. A BK- the pre-workout segít feszegetni határainkat az edzések során és lehetővé teszi, hogy minden egyes alkalommal a maximumot hozzuk ki önmagunkból.  Edzés előtti készítmények Egyre…

[ornamental-commie-faggot]

A bőrös közösségnek is mély történelmi gyökerei vannak a queer mozgalomban, egészen az 1940-es évekig visszamenőleg. A bőrös bárok az 1950-es és 1960-as években a queer emberek biztonságos tereivé váltak, és egy helyettesítő családot jelentettek a szüleik által elutasított queer fiatalok számára. És amikor 1969-ben a Stonewall zavargások megtörténtek, a bőrös közösség is ott volt. Azok között, akik kéz a kézben harcoltak a rendőri erőszak ellen a Stonewall-lázadások idején – és azok között, akik később világszerte és itt Európában, és ma is harcoltak a HIV/AIDS-járvány ellen – sok bőrös daddy volt, a BDSM közösség tagjai, valamint ott voltak a drag queenek és kingek is.

A kirekesztés nem vezet valódi elfogadáshoz

Mindig is részesei voltak a mozgalomnak. A queer közösségeken belüli emberek azon kísérlete, hogy kizárják őket a Pride-ból, mindenekelőtt egy dolgot mutat meg: vitákat arról, hogy ki nevezheti magát queernek, és mi mennyire lehetünk queerek. Része annak, amit angolul "respectability politics"-nak neveznek, egy olyan megközelítésnek, amely megpróbál a lehető legszorosabban alkalmazkodni a cisz-heteronormához, hogy a cisz-hetero világ elfogadja. De ez nem vezet az igazi elfogadáshoz. Csak feltételes elfogadáshoz vezet, amit bármikor el lehet venni, ha merünk "túl feltűnőnek" tűnni. – "Semmi bajom a melegekkel, de miért nem tudnak normálisan viselkedni a felvonulásaikon?" – "Semmi bajom a queer emberekkel, de miért kell mindig ilyen feltűnően viselkedniük?"

Nincs semmi bajom a queerekkel, de... A feltételhez kötött szeretet queer traumájának megalkotása és továbbélése az, amit sokan már a szülői otthonban megtapasztaltunk: a szeretet és az elfogadás az átlaghoz való alkalmazkodás feltételéhez kötődik. Előre gyártott életmód. Sokan magunkévá tettük ezeket a normákat. Ezek alapján ítéljük meg magunkat, kritizálunk és kizárunk másokat, ha nem tartják be őket. Ez ugyanaz az üzenet, ami miatt féltünk attól, hogy fiatalként előbújjunk. De ez nem igazi elfogadás, nem igazi szeretet. És sajnálom azokat az embereket, akik tényleg hisznek ebben.

Az a szomorú, hogy miközben mi magunk olykor azon vitatkozunk, hogy a kink és a fétis beletartoznak-e a Pride-ba, a cisz-heteronormatív világ kisajátítja a fétisközösség kódjait és öltözködési stílusait, és lassan mindenki számára divatossá teszi őket. Tom of Finland hipermaszkulin rajzaival jelentősen formálta és megerősítette a meleg fétisközösséget. Robert Mapplethorpe ezt a szimbolikát vette át úttörő fényképeihez. Ez pedig inspirálta a divatvilágot, ahonnan a fétis közösség kódjai és szimbólumai átterjedtek a mainstream kultúrába. Ugyanígy a Village People és a „Macho Man” és „YMCA” című dalaikon keresztül. Ugyanazok az emberek, akik ma még mindig azt kiabálják, hogy "No Kink at Pride!", holnap a H&M-ben vagy a C&A-ban vásárolt, bőrhevederes ruhákat viselnek.

Ezért kérdezem: mennyit vagyunk hajlandók felhígítani önmagunkból, hogy a társadalom elfogadjon bennünket – egy olyan társadalom, amely megszégyenít és megbélyegez bennünket, miközben hasznot húz a kultúránkból?

Vendégszerzőnk, Jeff Mannes az ICH KNOW WAS ICH TU (IWWIT), a Deutsche Aidshilfe melegek, biszexuálisok és más férfiakkal szexuális kapcsolatokat folytató férfiak megelőzési kampányának munkatársa.

Kollégám, Jeff Mannes írása arról, hogy

a kink és a fétis miért kell, hogy a Pride része legyen.

Géppel lefordítva (mert nincs időm alaposabban):

Kink büszkeség – és a gyerekeknek látniuk kell!

Valóban részt kell venniük a bakelitben és bőrben, ló- és kutyamaszkban, gumiban, latexben vagy hámban lévőknek a CSD-ben? Hiszen ezt a gyerekek is látják. Abszolút, mondja Jeff Mannes az IWWIT megelőzési kampányból.

Amikor körülbelül tíz éve Berlinbe költöztem, részt vettem az ottani meleg és leszbikus városfesztiválon. A minden júliusban, a berlini CSD előtti hétvégén megrendezésre kerülő esemény szerves része a német főváros Pride hónapjának rendezvényeinek. Előtte nem sokkal költöztem a vidéki Luxemburgból a nagy metropoliszba. Egy információs állvány kijelzőjét néztem, amikor a bal oldalamon valami felkeltette a figyelmemet.

Egy anya egy tetőtől talpig bőrbe öltözött férfival beszélgetett. A nő mellett ott volt a gyereke, úgy sejtem, öt év körüli. A férfi mellett pedig egy kutya volt, ami pórázon volt, és a gyereket ugatta.

A kutya azonban nem volt igazi kutya. Egy ember volt, egy kiskutya-játékos, kutyamaszkot viselve, négykézláb ült a gyerek előtt és ugatott rá. A gyerek nem bírta abbahagyni a nevetést, miközben az anya továbbra is lazán csevegett a bőrruhás férfival, mintha ez lenne a világ legnormálisabb dolga. A kutyaember ugatott, a gyereket szívmelengető nevetési roham kapott, az anya és a gazdi pedig barátságosan csevegtek, miközben körülöttük folytatódott az utcai fesztivál nyüzsgése.

Fokozott láthatóság és sok előítélet

Ez volt az első alkalom, hogy kiskutyajátékkal találkoztam. Ez a tapasztalat megalapozta a fétis iránti érdeklődésemet, amely később a kisállat- és kiskutyajáték eredetéről szóló szociológiai esszémhez vezetett. Az elkövetkező néhány évben a fétis gyorsan láthatóvá vált – többek között a számos európai város Pride felvonulásain is. Ezt a megnövekedett láthatóságot egy részben queer- és szex-ellenes, valamint erősen előítéletes vita kísérte arról a kérdésről, hogy a fétisnek van-e helye a Pride-on.

A gyermek jólétét ismételten felvetik (aligha meglepő) - lehetőleg olyan emberek, akiknek nem sok közük van a pedagógiához vagy a gyermekfejlesztéshez. És szinte mindig ezek a megjegyzések többet árulnak el az őket alkotó emberek fantáziájáról, mint arról, hogy valójában mi is a fétis és a kink.

Vegyük a Puppy Player példáját: Ha egy gyerek meglát egy kutyamaszkot viselő személyt, nem látja a szexet. Hanem pontosan azt látja, amit: egy kutyamaszkot viselő, magát álcázó embert. És jól szórakozik rajta – akárcsak a nevető gyerek a berlini utcafesztiválon. Mellesleg, hasonlóan ahhoz, ahogy a gyerekek is élvezik az embereket, akik kutya- vagy más maszkot viselnek a farsangon. Kivéve, hogy úgy tűnik, azt senki sem bánja. – De ez egészen más – hallom már a kifogásokat. – Annak semmi köze a szexhez! És máris az előítéleteknél tartunk.

A Pride Kinksterei nem vesznek részt szexuális cselekményekben

Házi kedvenceknek és kutyakölyköknek öltoznek ezek az emberek, így önmagukban nem szexuálisak. Igen, igaz, hogy a kisállat- és kiskutyajáték a BDSM-kontextusból származik. Azóta azonban kissé elszakadt, önálló életet élnek. Manapság sokan vannak, akik a szexualitástól teljesen elkülönülten gyakorolják a kisállatfétist. Darren Langdridge és Jamie Lawson 2019-es tanulmánya kimutatta, hogy az állatokkal való játéknak nagyon különböző motívumai vannak, amelyek a szexualitástól teljesen függetlenül is előfordulhatnak. Ilyen például a kikapcsolódás, a hétköznapokból való menekülés, a terápiás előnyök, a játék és a társasági élet, a kapcsolatépítés vagy a közösségi érzés erősítése. És egyesek számára ez a szexualitásukhoz is kapcsolódik. Ám ez nem jelenti azt, hogy nyilvánosan sem viselhetik. Nyilvános helyen tilos a szexuális aktus. De a Pride kinkszterei nem folytatnak szexuális aktusokat – és nem szabad összetévesztenünk önkifejezésüket a szexuális obszcénsággal.

Ugyanakkor szexuálterapeutaként azt tudom mondani, hogy nem kizárt, hogy van, akinek a farsangi jelmeze szexuális összetevője is van. Tehát amit szexuálisnak tekintünk, annak kevésbé van köze az álruhás emberekhez, sokkal inkább a saját fantáziánkhoz és az ezekkel az emberekkel kapcsolatos előítéleteinkhez.

A kink politika,

függetlenül attól, hogy a fétisközösségben gyökerező ruházatnak és maszknak van-e szexuális összetevője az egyén számára, vagy sem. Mindig politikus. És ezért a Pride része. A büszkeség azt jelenti, hogy küzdünk a kívülről támasztott szégyen ellen, elfogadjuk magunkat olyannak, amilyen vagyunk, és ezt az elfogadást követeljük meg a társadalomtól. Ezért politikus a Pride. A szexualitás politikai kérdés. A queer élet politikus. És a kink is politikus.

A fétis közösség tagjai mindig is az LMBTI-jogokért küzdöttek a CSD 1970-es évek eleji kezdetei óta. Míg 2024-ben a drag már nem számít rendkívülinek (de még mindig harcolnak ellene), addig a 20. század közepén szexuálisan deviánsnak számított. 1969-ben, amikor New Yorkban kitörtek a Stonewall bár körül a rendőri erőszak elleni queer zavargások, amelyek lefektették a CSD-k alapjait, még mindig voltak törvények, amelyek tiltották a "cross-dressinget". A queer felszabadító mozgalom számos vezetője, köztük a transz szexmunkás, Marsha P. Johnson és Sylvia Rivera, az akkori definíció szerint "perverznek" minősült.

A bőrös közösségnek is mély történelmi gyökerei vannak a queer mozgalomban, egészen az 1940-es évekig visszamenőleg. A bőrös bárok az 1950-es és 1960-as években a queer emberek biztonságos tereivé váltak, és egy helyettesítő családot jelentettek a szüleik által elutasított queer fiatalok számára. És amikor 19

[buborekosasvanyviz]

- Nem akartam, hogy teljesen kiforduljunk önmagunkból.

- Pedig most teljesen elvesztettem önmagam.

[hopablog]

Kezdem érteni, hogy miért kell előbb megtalálnunk önmagunk, mielőtt bármit is nyújthatnánk valakinek önmagunkból.

“Ha te nem tudod mit szeretnél, hogy várhatod, hogy mások tudják helyetted?”

Előbb leljünk békét önmagunkkal, fogadjuk el a kusza, bolondos, néha elsőnek hülyeségnek tűnő gondolatainkat és ha érzünk valamit amit úgy gondolunk nem szabadna csak merjünk bele állni, mert valamiért mégis csak a saját fejünkből pattantak ki ezek a dolgok és ha ott vannak annak oka van. Ne féljünk önmagunktól és merjünk cselekedni, érezni, gondolni dolgokra! Így leszünk önmagunk és csak így tudjuk a maximumot nyújtani mások részére……önmagunkból!

[energiaitalfuggoszerelmeskocsog]

Minden áldott nap átgondolom a történteket. Fáj belegondolni, hogy le kellett zárni. De ha jobban átgondolom ezt nem zártuk le. Kényszerítve lettünk erre. Kifordultunk önmagunkból. Dobálóztál olyan dolgokkal amiket nem gondoltál komolyan. Amik nem a saját szavaid voltak. Hozzám vágtad, hogy hagyjuk az egészet a gecibe és nem kell több válasz és magyarázat. Hagytam.Talán az volt életem legnagyobb hibája.Mert mindennél jobban akartam a válaszokat és a magyarázatot...💔

[tanacstalan-erzelmek]

Minden áldott nap átgondolom a történteket. Fáj belegondolni, hogy le kellett zárni. De ha jobban átgondolom ezt nem zártuk le. Kényszerítve lettünk erre. Kifordultunk önmagunkból. Dobálóztunk olyan dolgokkal amiket nem gondoltunk komolyan. Amik nem a saját szavaink voltak. Hozzád vágtam, hogy hagyjuk az egészet a gecibe és nem kell több válasz és magyarázat. Talán az volt életem legnagyobb hazugsága. Mert mindennél jobban akartam a válaszokat és a magyarázatot...

@tanacstalan-erzelmek

[kedvesfiok]

Könyvekről - nyári kiadás

Volt az az elképzelés, miszerint minden évszakban írok egy összefoglalót az éppen aktuális olvasmányaimról. Na, hát a legutóbbi januárban jött össze. Tavasszal ugyanis nagyon-nagyon keveset olvastam, egészen pontosan: két hónap kellett, hogy befejezzem a Sherlock-ot. Szóval, a májust is beleszámítva, íme, ezeket olvastam a nyár folyamán.

Khaled Hosseini: The Kite Runner

Ez már a téli listámon is rajta volt, de csak májusban sikerült kézbe venni, és nem olyan rég fejeztem be - nagyon nehéz volt. Nem a szövege miatt, az rendben volt, hanem érzelmileg volt megterhelő. De ettől függetlenül nagyon tetszett, és a végére nagyon megszerettem a szereplőket.

Carrie Fisher: Wishful Drinking 

Ebben a bejegyzésben írtam, hogy aki még nem tudja, mit adjon szülinapomra, az Carrie Fisher könyvet vegyen, és működött! Mártitól ezt kaptam. Vicces volt, szomorú, kedves és lehangoló. Főleg a végére, kicsit átragadt rám a magányosság, ami ott lapult a poénok mögött, de azért továbbra is tartom magam ahhoz, hogy az összes könyvét el szeretném olvasni.

Dr. David R. Hawkins: Az ego feloldása, ráébredés az Énre

Ez a könyv ajándék volt (mindenféle értelemben). Hosszú időbe telt befejezni, hónapokon keresztül minden reggel olvastam belőle egy-két gondolatot, és nagyon sok minden megfogott belőle. Nemrég beszereztem egy másik könyvet a szerzőtől, amiben részletesebben ír a tudatszintekről, arra is kíváncsi vagyok. Érdekes, hogy a spiritualitás és a jóga szinte kézenfogva sétáltak be az életembe, bár teljesen más-más irányból. Mondjuk ez így valahol teljesen természetes is.

Douglas Adams: Mostly Harmless

Amikor Svédországba mentünk, még mindig a Kite Runner-t olvastam, de nem akartam azt magammal vinni olvasnivalónak. Valami könnyűre és szórakoztatóra vágytam, úgyhogy lekaptam a polcról ezt a megviselt Mostly Harmless példányt, amit még azelőtt vettem, hogy a teljes kiadás meglett volna. Arra csak utólag jöttem rá, hogy ez az utolsó a sorozatból, és nekem még néhány kimaradt, de ez nem sokat rontott az élményen. Még mindig nagyon szeretem ezt a szerzőt és a pihent humorát.

Nick Hornby: About a boy

Ezt Stockholmban találtam egy antikváriumban, és muszáj volt megvennem, hiányzott ugyanis a gyűjteményemből (ami lassan teljes lesz). Hornby az egyik kedvenc szerzőm, szinte az összes regényét olvastam. Az örök kedvenc a High Fidelity, ez viszont stílusában és hangulatában eléggé közel áll ahhoz, szóval nagyon tetszett, természetesen. Egy végtelenül őszinte és naiv 12 éves fiú és egy cinikus 36 éves férfi világlátását és gondolkodásmódját állítja szembe, az eredmény pedig egyszerre szórakoztató és tanulságos.

John C. Maxwell: Fără Limite

Nagyon nehezen veszem rá magam, hogy szórakoztató irodalmon kívül bármi mást olvassak. Mostanában kevés időm jut könyvekre, olyankor pedig el akarok merülni, elfelejteni a külvilágot. Ez rendben is van, de fontos lenne ugyanakkor tanulni, fejlődni, képezni magam. Az íróasztalom tele van hasonló, jobbnál-jobb könyvekkel, csak kézbe kellene venni őket. Ez arról szól, hogyan hozzuk ki önmagunkból a maximumot. Mostanában egyébként is foglalkoztat a téma, szóval valószínűleg hasznos lesz.

Más is olyan könyvjelzőmániás, mint én? Tudom, hogy már jóval többet felhalmoztam, mint amire szükségem van, de nem tehetek róla. Nem tudok ellenállni nekik, főleg ezeknek a Gutenberges daraboknak Kürti Andrea rajzaival.

A héten már eléggé őszi hangulat volt, és mivel én nagyon fázós vagyok, szomorúan engedem el a nyarat, viszont vannak dolgok, amelyek miatt várom a hűvös időt és a hosszú éjszakákat. Az olvasás az egyik. Egy jó könyvvel és egy csésze forró teával napokon át a takaró alatt ülni - erre vágyom.

[versinator]

Vadászlesen kipréselt

Puttonyát térdekkel kiröpült fizetést Szédületei ágyrajáró belépnek leselkedsz Razzián elveszőn védtelenebb boldogtalanságunkat Felemelkedik klarinétok lemezek környezetben Vitorláz jópénzért országutakról legfájdalmasabban Bánatáról szakítanak heverjen éhezést Izenete feltámadtam mozdulatát elmosódottan Etetlek fogtál százezren ábrázatán Tolvajokra vállamról kispolgári füleket Leváltak kifejeződése sóhaján ismernéd Rendeletekbe hónapot súlyban gyengéd Munkásportréjához meggyilkolt gyalázatuk nadrágjukat

Násznép nagyanyjukat sövényben vertezüst Alaprajzát rakétát toporzékoló hiányozna Csömörlő hímje becsukni túljutottál Padokat vágyaikkal bámészkodtak távozott Bajszunk prédikállak bukásom elszálltak Kitáncolni cipőd elkényeztetett magányost Erem önmagunkból lehajtod szűzanya Permetezi rosszon gubóztam meghallod Börtönünk nehezedett harapás üldögélnek Meneküléshez tengerein láthassak ekéd Frázisok varázstükörbefontak italban vennéd Ecetes rácsain társakból kormányzó

[waterwipeshungary]

Farfekvéses Baba híre sokszor megijeszti a szülőket. Azonban nem kell megijedni, hiszen mindenre van megoldás. A babavárás egy nő életében az egyik legszebb pillanat. Ezt talán az a különleges élmény múlja felül amikor megszületik a pici baba. A szülés egy spirituális élmény mely összekapcsolta a múltat, a jelent és a jövőt. Önmagunkból teremtünk egy csodát a jövőnek. https://waterwipes.hu/farfekveses-baba/ 

[feketecsillagok]

ahhoz, hogy megismerjünk valakit, el kell veszítenünk önmagunkból egy darabot.

[ornamental-commie-faggot]

Hadd idézzem itt a hivatkozott hölgy egyik FB-bejegyzését:

"Pontosan milyen jogon követelnek a zsidók bármit is a Magyar néptől? Mi védtük őket mindig, sajnálatunkra. Egyebet nem tesznek, mint kizsigerelik a népeket, holott ők csinálnak minden háborút, minden bujtogatást, minden anyagi ellehetetlenitését az emberiségnek. Akkor én azt mondom, hogy örökjáradékot követeljünk mi, akiket a zsidó kommunizmus borzalmas módon kiforgatott önmagunkból. 220 millió halottat hagyott maga után és még mindig rombol, most már liberális cibőben steppel a sirjaikon. Ha nincsen magyar kormány magyar érdekek képviseletével és a zsarolás felszámolásával, akkor belegebedhetünk a zsidó hintók húzásába. Van-e még szavunk a zsidó terror ellen, vagy beállunk az áldozati bárányok sorába?"

Rémesen lebaszott Dr. Gyárfás Ágnes lánya, hogy

gúnyt űztem az édesanyja "tudományos" munkásságából.

Azt ajánlotta, sürgősen kezdjek imádkozni a magyarok istenéhez, hogy jobb belátásra térjek.

[victoryprinipiums]

Betonszív

“Felrúgni a saját korlátainkat mindig túl félelmetesnek tűnik. Aki nem próbálja meg soha, az azt követő végtelen megnyugvást és békét sosem éli meg. Kilépni önmagunkból, csak vágyunk, néha elképzeljük azt a szabadságot, a rohanásban észrevesszük a madarakat fenn, mikor a szél és a napfény igazán megöleli őket. Ki ne vágyna igazán szabaddá lenni? Kiterítettem lapjaim, amint volt elég bátorságom, szembenéztem a múltammal, újraépítem a világom, most a hibáim sötétségéből napfényt csinálok, és végre őszintén elárulom régen őrzött titkomat.  Kiléptem minden erőmmel hazugságra való törekvéseimből, és hibáim napfogyatkozásából az lettem, akivé mindig is emelni akart. Odadobtam tisztán, őszintén, erővel és megbánással teli, had olvassa ki belőle, amire szüksége van.

Az igazságért lemásztam a mocskos, sötét gödörbe, és felhoztam mindent, amiből fényben és szélben úszó madarat akartam csinálni. Végre semmi sem bántja tovább súlyos betonszívemet. 

A szív nem csal meg soha, ez lesz az új igazam, amire kopott hitem váltom, és elkezdek végre igazán levegőt venni és élni.

Ugye mondtam, hogy harc nélkül nem lépek le?”     

V. Drenkovity 

Betonszív, 2019

[weareallilluminated]

mintha beakadt volna nálam a tű, úgy forog ugyanaz a lemez. megijedek valami ártatlan dologtól, mert belül szent meggyőződésem, hogy engem nem lehet szeretni, ezért elkezdek úgy viselkedni, hogy tényleg ne lehessen. a másik persze ennek ellenére szeret, hiszen az elején vagyunk, kevés ilyen volt, és egyébként is, ezért én rájövök, hogy változtatnom kell valamin, ha nem akarom elijeszteni a másikat. azon morfondírozok, mennyivel jobb lenne egy másik személyiség, egy olyan charlotte-os, aki vidám, őszinte, picit buta, csupaszív, kicsit olyan parasztos (ami a viselkedését illeti), mégis okos ennek ellenére, csak úgy tesz, mintha nem lenne az, és nem szégyelli, ha nem tud valamit, az élete csupa kaland a pozitív hozzáállása miatt. aztán rájövök, hogy ez mind csak ábránd, mert én nem ilyen vagyok. aztán rájövök, hogy nem tudom milyen vagyok, de úgy érzem, ezt gondolkodással nem lehet megtalálni, engedjük jönni, aminek jönnie kell. aztán nem tudom, minek kellene jönnie, a hisztiknek? sírásoknak? erőltetésnek? mit engedjünk, mit ne engedjünk önmagunkból/nak? aztán teljesen összezavarodok, és két másodpercenként váltogatom a hangulatomat, az élet hol SZUPERFÁNTÁSZTIKVUNDERSŐN, hol a világ legszomorúbb dolga. aztán felhívok valakit, hogy nem iszogatunk-e, kisgyerek énem pár kör után kisonfordál játszani / vagy csak ülök, örülvén az eltompultságnak és nézem a világot elsomfordálni mellettem. másnap meg egyszerre utálom és sajnálom/szánom magam.

mindig. fújj.

[beszeljgatlasoknelkul-blog]

Mások teljesítménye a mi inspirációnk lehet a tanulásban

Azt gondolom, hogy engem klassz emberek vesznek körül. Akiktől tanulni lehet. Akik az élet egy-egy területén példák számomra. Akikkel jó vitázni, mert mást gondolnak, mint én. Mert ez is hozzám tesz. És én hozzájuk. Kölcsönösen. Mert másokban értéket látni és elismerni azt, mert örülni egymásnak, egyszerűen jó érzés. Meggyőződésem az: mindenkinek megvannak adott területen belül is a professzionális készségei, erőforrásai. Pici tudatossággal előhívhatjuk ezeket önmagunkból, mások esetében kis odafigyeléssel modellezhetjük az általunk nagyra értékelt teljesítményhez vezető utat. Ennek segítségével használható stratégiát is kidolgozhatunk saját célunk elérésére.

(tanácsadás közben )

Mindez igaz az idegennyelv-tudásra is. 

Például francia nyelvismeretemet fejlesztem azzal is, hogy megfigyelem ismerőseim kifejezésrepertoárját bizonyos szituációkban. A nekem tetsző kiejtést, szófordulatokat igyekszem megjegyezni, utánozni, éppen úgy, mint egy kisgyerek. Mivel hibáinkból tanulunk, meg szoktam kérni beszélgetőpartnereimet, hogy javítsanak ki, ha valamit helytelenül mondok. Ha rosszul rögzül egy nyelvtani szabály, egy hang kiejtése, vagy egy kifejezés használata, az meggyökerezik beszédünkben és szinte lehetetlen vagy csak sok energiával lehetséges a kigyomlálásuk. A szaknyelv ezt a jelenséget nyelvi fosszíliáknak hívja. Azt hiszem, az elnevezés beszédes. 

Ahhoz, hogy beszélgetőpartnereinket felkérhessük arra, hogy helyesbítsék kommunikációs hibáinkat, két feltételnek kell teljesülnie. 

Az egyik, hogy a szituáció alkalmas legyen erre. Külföldi üzletfeleinktől egy tárgyaláson természetesen ne kérjük ezt, viszont kötetlenebb helyzetben, miután felépült egyfajta bizalom, közvetlenség, meg lehet tenni. 

A másik feltétel az, hogy ismerjük fel, az idegen nyelv nem anyanyelvünk, ezért csak kitartó munkával is csak anyanyelv közeli szintet érhetünk el felnőtt tanulóként. De talán nem is kell, hogy az anyanyelvi-irodalmi szint legyen a cél. Törekedjünk inkább arra, hogy bármilyen helyzetben megértsünk másokat, és mások is megértsenek minket. 

Legyünk annak tudatában, hogy épp milyen nyelvi szinten vagyunk, és mit várhatunk el tőle. Hiszen a nyelvtanulás örökké tartó folyamat, mindig lesz csiszolni valónk rajta, és nem is kell tökéletesen beszélnünk, vagy teljesen folyékonyan, bármit is jelentsen ez. 

Szabad segítséget kérni, és szükséges hibázni ahhoz, hogy jól tudjuk használni majd a nyelvet. Különösen fontos mindezt már a kezdetektől figyelembe venni, hiszen ez is egyik eleme saját "árnyékunk” átlépésének.

A következőkben bemutatok néhány technikát, hogyan válhatnak általunk nagyra értékelt és idegen nyelveket beszélő ismerőseink alkalmi tanárainkká:

Fókuszálj arra, ami tetszik!

Figyeld meg azokat az ismerőseidet, akik szerinted jól beszélnek idegen nyelveket! Mi az, ami tetszik Neked nyelvhasználatukban? Például kifejezések, nyelvi összekötő elemek, jól használt nyelvtani struktúrák.

Milyen képességeik és tulajdonságaik vannak, amelyek segítették őket (nyelvi)céljaikat elérni? 

Gyorsan tudnak reagálni a beszélgetőtársuk gondolataira? Rugalmasan tudnak váltani a témák között? Leküzdötték a nyelvi perfekcionizmust, és mernek egyszerűen, lényegre törően fogalmazni idegennyelven is? Kitartóak és elkötelezettek amellett, amit tesznek? 

Mi az, amit csinálnak? 

Napi hány percet gyakorolnak, tanulnak? Milyen forrásokat használnak tudásuk fejlesztésére? Van-e valamilyen speciális technikájuk? 

Hogyan vélekednek a kudarcaikról? Hogyan viselkednek ilyenkor?

Mi az, amiért egészében is elismerésre méltónak tartod őket?

Írd le! Gondold át! Alkalmazd!

Nyiss egy füzetet és jelölj ki egy napot, amikor nyugodt körülmények vesznek körül és tudsz az írásra, gondolkodásra koncentrálni!

Jegyezd fel azokat a jellemzőket, amiket megfigyeltél idegen nyelveket gátlások nélkül használó ismerőseidnél!

Gondold végig ezeket!

Mi az a képesség, jellemző, ami már Neked is megvan, illetve amit fejlesztened érdemes, vagy hiányzik? Például: elköteleződés, elegendő motiváció, felelősség a saját tanulási folyamatod iránt?

Modellezz! 

Mi az a technika, a fejlődési útban olyan elem, ami a Te személyiségedhez és életviteledhez is passzol? Illeszd ezeket mindennapjaidba, önmagadra szabva!

Tervezz! 

Milyen időtávon szeretnéd elérni nyelvi céljaidat? Ő mennyi idő alatt, milyen intenzitású gyakorlással érte el azt a szintet, ahol tart? Te tudsz-e ugyanannyi időt fordítani erre? Mire van szükséged? Szókincsre, nyelvtani struktúrákra, készségfejlesztésre, vagy mindkettőre? Szeretnél-e külső segítséget igénybe venni ehhez? 

Például, ha nyelvi rugalmasságod, reagálóképességed fejlesztenéd, azt egy magasabb szinten beszélő társsal tudod megtenni, vagy választhatsz speciális készségeket fejlesztő nyelvi tréningek között is.

Alkalmazd!

Amint lehet, kezdd el megvalósítani a fentieket! Használd az új nyelvi elemeket, tudatosan igyekezz figyelni reakcióidra, fejleszteni kívánt készségeidre, egészen addig, amíg nem automatizálódnak! Kis lépésekben haladj, egyszerre mindent fejleszteni és kontroll alatt tartani lehetetlen és szükségtelen is. Tartsd mindig szem előtt, hogy szabad hibázni!

Ünnepelj!

Amikor úgy érzed, hogy elértél egy kitűzött szintet, jól sikerült használnod például egy tárgyaláson az új szókincsed, vagy adott nyelvi készséged, dicsérd meg magad! Ünnepeld meg egy finom kávéval, kapcsolódj ki, engedd, hogy átjárjon a jóérzés!

Ha alkalom adódik mondd meg a modellt nyújtó személyeknek, milyen inspirálóan hatottak Rád!