#Árpád-kor

[sztivan]

most akkor mondjam megint azt, hogy ha nem tudnak viselkedni, akkor tanítsuk meg őket drasztikusabb eszközökkel és tényleg fekvőrendőr kell az Árpád-hídra?

a válasz erre a kérdésre egyébként valószínűleg nem, de aki okos ebben, annak valamit tényleg ki kellene találnia, hogy a Kádár-kor elbaszott autóbűvöletében megépítenek egy autópályát Észak-Budapest lakott területébe, amiből háromszor akkora forgalom mellett időről időre halálcsapda lesz, amikor valaki épp képtelen a szabályokat minimálisan is követni

[homregeszet]

Nemzetközi vámnap

A vám a középkorban az utazókra és a kereskedőkre kivetett illeték volt. Minden jelentősebb és forgalmasabb átkelőhelyen a középkorban vámot szedtek. A szó maga jelentette a természetben vagy pénzben szedett díjat, amit az átkelésért fizettek meg az arra járók, valamint jelentette a vámszedőhely nevét is.

Az Árpád-kor elején a vámszedés joga kizárólag a királyé volt, a kereskedők és utazók, valamint a vásározók a vám megfizetése fejében az ő védelme alá kerültek. Nemcsak a kereskedők fizettek, hanem az áru nélkül szekerezők, lovasok vagy éppen költözködők is.  A vásárvám megfizetése garancia volt arra, hogy legális árut vesznek a kereskedőktől a vásárlók. Miután már nem csak a király vámoltatott (II.András kezdte el ezen jogok nagyobb arányú eladományozását), a vámjoggal rendelkezők annak ellenértékeként kötelesek voltak biztosítani az átkeléshez szükséges eszközöket, hidakat, valamint megfelelően karbantartani azokat.

A vámoknak két csoportját különböztetjük meg: a bel- és a külkereskedelmi vámokat. A külkereskedelmi vámok közé a nyolcvanadot, a határkapukban szedett vámot, és a harmincadot soroljuk. A belső vám alatt a közlekedési- és vásárvámokat értjük. Az első csoportot tovább bonthatjuk szárazföldi és vízi vámokra. Szárazföldi vám alatt az útvámokat, vízi vám alatt a híd- és révvámokat tarthatjuk számon. A fizetendő vámot az egyes vámhelyek vámszabásai alapján határozták meg. A vámszedés alapja kezdetben a szállítóeszköz (akár egy lovas is), vagy szállítási egység (kéve, vég, zsák) de később megjelentek az áru értéke után fizetendő differenciált összegek is. Ezeket vélhetően kifüggesztették, hogy bárki tudomást szerezhessen róluk.

A 15. században az volt a szabály, hogy ha valaki egy mérföldre megközelített egy királyi, vagy fél mérföldre egy nemesi vagy egyházi tulajdonban lévő vámszedőhelyet, oda mindenképpen be kellett térnie, és a vámot meg kellett fizetnie- még akkor is, ha ez a kitérő megnövelte az útja hosszát. A 14. században a vámszedőhelyeket kereszttel jelölték, a 15. században pedig kerékkel. Az illeték kifizetését itt kellett megejteni. A vám behajtását a vámszedők hajtották végre. Az eladományozott vámhelyeken a birtokos maga alkalmazta ezeket a személyeket. Már az Árpád-korban olyan mennyiségű és mértékű vám adási kötelezettség volt, hogy minél több mindenki igyekezett vámmentességet elérni. Erre jó példa a só. A sóbányászat kezdetben királyi monopólium volt majd részben az egyház is kapott jogokat rá. Ugyan így a szállítása is vámmentes volt a sóbánya és/vagy lerakat, valamint azon szerencsés kolostorok között, akik részesültek ebből a kiváltságból. A sónak így meghatározott útja volt az országon belül. Akik nem élveztek mentességet, azoknak természetben, tehát sóban kellett megfizetniük a vámot.

Az összeszedett jövedelmet, annak elszállításáig a vámszedőhelyen tárolták. Ezért általában ez egy erődített, jól védhető helyen lévő épület kellett, hogy legyen, közvetlenül a vámszedésre jogosító híd, határ stb. mellett.

A települések neveiben is megjelenhetett a település ezen funkciója. Megyénkben így Sajóvámos esetében. A Miskolcról Szikszóra átvezető híd itt volt elég nagy és kiépített ahhoz, hogy a folyó nyugati partjáról a keletire szekerekkel is átkelhessenek az utazók. Így regionálisan jelentős útról van szó, melyen már szedhettek vámot a birtokosok. A település mai határában a Kis-Sajó folyik a régi Sajó helyén, mederváltás miatt. Ennek partján, ma Várdombként szereplő területen állhatott a vár és egyben vámszedőhely is, mely a Bebekek uralma alatt kialakuló vámosi uradalom központi eleme volt.

Egy fuvaros megfizeti a vámot a vámszedőnek, 1426. Illusztráció a nürnbergi Zwölfbruderstiftungen egyik kötetéből (Stadtbibliothek Nuernberg)

Felhasznált irodalom Bodnár Tamás-Kis József- Kiss Lajos: A múlt útjai Sajóvámoson

Kovács Viktória: PhD értekezés. Vámok és vámszedés a középkori Magyar Királyságban Nagy Lajos korában.  (1342–1382).

Weisz Boglárka: PhD értekezés. Vámok és vámszedés az Árpád-kori Magyarországon (Történeti áttekintés, adattár).

Horváth Antónia

[nemzetikonyvtar]

Tóth Árpád: INVOKÁCIÓ CSOKONAI VITÉZ MIHÁLYHOZ

A kétség és a bizakodás alkotta pólusok között, épp mert mindkét lehetőséget teljesen átérzi a költő, megnő a feszültség. Ebből adódik, hogy e korszak érzelmi élete jóval dinamikusabb az előzőnél. A feszültséget és a mozgalmasságot csak fokozza, hogy a reménykedés egyre konkrétabb tartalmat kap, a vágyak egyre céltudatosabbak. Így jut el a nyíltan színt valló nagy költeményekhez, melyekben hitet tesz a haladás, a béke és a forradalmak mellett. A debreceni hagyomány értékes elemei is ekkor válnak költészetében ható tényezőkké.

E nagy versek között az Invokáció Csokonai Vitéz Mihályhoz az első, melyben az egyre terhesebbnek érzett "ócska bú"-val, egyéni bajainak untalan panaszolásával szemben rátalál a kor nagy közösségi mondanivalójára. Rátalál, tehát nem csupán megismétli, amit Ady és mások már korábban felismertek. Az ő számára a nemzet remélt újjászületése az egyetlen és utolsó alkalom, hogy saját veszendő élete is értelmet kapjon, hogy kisszerű nyűgeiből kiszabadulhasson. Ady harcainak java már lezajlott ekkor, Tóth Árpád most ébred rá e küzdelem személyes és közösségi lehetőségeire. Innen a Kőmíves Kelemenné-misszió vállalásának ráeszmélésszer��, egyéni pátosza:

Oh, mester! ím a késő famulus Megért: ha minden más kötés laza, Mi még a léthez fűzi ferde, bús Mikrokozmoszunk: ő, a szent haza! Túl csókon, könnyön, lázon és önzésen, Túl önmagunkon, tisztult órák hozzák Képét, magány s csönd, – s megindultan, szépen Utolsó álmunk: boldog Magyarország! ... Vemhes az Idő új honfoglalással ... A MAGYAR IRODALOM TÖRTÉNETE 1905-TŐL 1919-IG

Szép este volt. Éreztem: az utolsó Ragyogó est! Egy csendes kerti lak Sötéten állt már: nagy, komor koporsó A bánatos és tiszta ég alatt: Igen, az volt, a holt Nyár koporsója, Vak, barna tömb; s a szőke hársak oldalt, Melyek lombját az alkony meggyújtotta, Mint sárga füstü fáklyák fellobogtak.  S ím, ezüst vígság csattant át a csenden: Gyerekcsapat hancúzott, körbeálltak; Néztem, s lassan szivemre tódult minden, Minden, ami egy csüggedt órán fájhat: Ó, rendes élet! gyerek! feleség! - Szivem! mi kincsed van e dús világon? Vergődő kis szerelmek, szerteszét Gurult tervek, ó, tépett ifjuságom!  Huszonhét esztendőm viszem batyumban, Elfáradt vándor, céltalan uton, Batyumban csupa lim-lom, ócska búm van, Miért is hurcolom még, nem tudom, S miért a versek, ez a fájó, éber Ösztön: árulni halk bánatomat, Mint cukros, fanyar fügét a kucséber? - Így sírtam ott a hűvös fák alatt.  S költőm! akkor Te jutottál eszembe, Te is nézted Debrecen fasor-rácsát, Mint tömlöc-rácsot bús rab néz merengve, S már nem is várja víg szabadulását. Itt rejtegetted kínját életednek, S itt éhezett szelíd lelked halálra, Mert már nem izlett, rossz ínyű betegnek, A remény hamujában sült pogácsa...  S mégis, magányod csendes, hűs ölén, - Mert a magány ád végső menhelyet: Ez a preri, hol mint sötét bölény, Nagyhomlokú tünődés lépeget, Mély dzsungel, hol a vén boa constrictor, A jóllakott bú, szívünkről lebágyad, - Magányodban, betegen, árván, titkon, Mégis maradt egy felpihegő vágyad:  Csokonaim! halál pálmái árnyán, Debrecen magány-prerijén bús farmer, Mint ácsolgattad vágyad! mit se várván, Bús kedvtöltésül, lassan, türelemmel; Épül-e össze valami belőle: Nagy és egész mű? - rezignáltan lested: Fő, hogy idejét az ember elölje, S ki tudja? tán boldog csoda is eshet!  Egy éneket kezdtél tervelni itt, Hogy fájó életed beléfelejtsed, A haza honfoglaló hőseit Álmodtad vissza, Árpád fejedelmet; Ki elveszítéd sorsod tartományát, Szerelmet, hitet, egészséget, mindent, Feléd az unt lét tikkadt nyomorán át A megnyert haza drága képe intett!  Ó, mester! ím a késő famulus Megért: ha minden más kötés laza, Mi még a léthez fűzi ferde, bús Mikrokozmoszunk: ő, a szent haza! Túl csókon, könnyön, lázon és önzésen, Túl önmagunkon, tisztult órák hozzák Képét, magány s csönd, - s megindultan, szépen Utolsó álmunk: boldog Magyarország!  A magyar remény-korszak kezdetén Így kezdtél új dalt, reménytelen költőm, Mert ez a végső, szent virtus: szegény Magyar költő, bár félholtan is, költsön: Hátha a magyar Jövő szebben épül, Ha szívünk vérét vakolatul venné: Elénk bús szimbólummá ekként szépül A balladás Kőmíves Kelemenné!  Ezen merengtem én el akkor este, S felszegte fejét szívemben a bánat, S látott új eget s új földet, a messze Jövőben látta dús, boldog hazámat! És szóltam: Néki zengem énekem! Néki áldozom koldus kincsem, híven, E gyűszű könnyet: ifjú életem, És e marék vért: eldobogó szívem!  Vemhes az Idő új honfoglalással, Költőm! én is honszerzést dalolok, Tán bús dal lesz, kevés fénnyel, sok árnnyal, S hősöm tán gyönge lesz, mint én vagyok; Tehozzád méltó hősül illett Árpád, Enyém bukik, s tán én is féluton Kidőlök, ám nincs vágyam, élőbb, drágább, Mint dalba sírni, ahogy épp tudom.

Csokonaim! ne szálljon ez az ének, Míg meg nem áldod. Eltűnődni jó, Hogy, valahonnan, munkám áldva nézed: Tiéd e csendes invokáció ! S most, ének, röppenj, úszó, halk monoplán! Ívelj, ha tudsz, magasztos távolokba, Bár szárnyaid közt búsan meghúzódván Egy vérző szív a kormányzó pilóta...

1913

[fovarosiblog]

Megjelent a híres székesfehérvári Árpád-kor kiállítás kötete.

[1mondatban]

https://hvg.hu/itthon/20181108_Bunuldozes_hianyaban

[tobbpenztazembereknek]

Augusztus 20 - a magyar-germán ÁLLAMALAPÍTÁSI ünnep :*

István atyja életében a Nyitrai Hercegség ura volt, majd 997-ben, Géza fejedelem halála után követte őt a fejedelmi székben.[40][41] Gyűlést hívott össze Esztergomban, ahol híveivel fejedelemmé választatta magát.[42] Az ország többi területét a többi törzsfőnök birtokolta.[43] Igényét a primogenitúrára alapozta. Azonban mikor Géza meghalt, Koppány bejelentette igényét a fejedelmi trónra. Koppány az apja, Tar Szerénd és Géza által kötött szerződés értelmében a Balatontól délre eső területek ura volt.[36][41][44] Igényét a trónra a szeniorátus és a levirátus – István megözvegyült édesanyját, Saroltot feleségül kívánta venni.[39][45][megj 1] – jogára való hivatkozással indokolta.

Habár Koppány 972-ben felvette a kereszténységet Bizáncban, legtöbb támogatója pogány volt, mellé sorakoztak fel a régi rend és a törzsi szabadság hívei, akikben az ellenállást az is fokozhatta, hogy István körül nagy számban csoportosultak idegen nemzetiségűek, főleg németek.[46] A Pannonhalmi főapátság egy 1002-es iratában azt írja, hogy a németek és a magyarok harcoltak egymással.[46][47] Ezzel szemben Györffy rámutat a Koppány területével határos különböző helynevekre, mint Oszlar (alán), Besenyő, Kér, amelyek a magyarsághoz csatlakozott népek és magyar törzsek nevét viselik, ami azt jelenti, hogy Gézát és Istvánt nemcsak a németek támogatták, hanem magyarok is.[48]

István serege magyar fegyveresekből és a feleségével, Gizellával az országba érkező német lovagokból és azok kíséretéből felállított, a korban modernnek számító nehézlovas elithaderőből állt.[49] A döntő ütközet helyére nincs mindent kizáró bizonyíték, de feltételezések szerint valahol Veszprém közelében, a Séd völgyében, Sóly és Királyszentistván között[50][48] került rá sor, ahol István megverte Koppány elavultnak számított könnyűlovas seregét,[51] a csatában Koppány is életét vesztette, Vencellin ölte meg.[megj 2] István Koppány testét felnégyeltette, és testrészeit hónapokig kifüggesztve tartották az ország négy várának kapuja felett – Győr, Esztergom, Veszprém és Gyulafehérvár[51][52][53][54] – jelezve, hogy mi vár a királlyal ellenszegülőkre, utóbbi városban kifejezetten az erdélyi gyula figyelmeztetésére. Ezzel István ősi emberi és magyar törvényt szegett meg, amely szerint a halottakat el kell temetni. Ez a tette elrettentésre szolgált, kegyetlen bánásmóddal fenyegetve azokat, akik nem engedelmeskednek a királyi hatalomnak.

Kristó szerint a konfliktus csak Árpád nemzetségének birtokaira korlátozódott, más területek érintetlenek maradtak, és a többi törzsfőnök is kimaradt.[43] Koppány betört csapataival Észak-Dunántúlra, fosztogatta és pusztította István birtokait.[46] István, aki a Képes Krónika szerint először szállt harcba,[55] Hontot és Pázmányt nevezte ki testőrségének vezéreivé, akik testvérek voltak, a sereg vezérévé pedig Vecelint.[46][56][57] Az utóbbi származásáról mindenki egyetért, német volt.[58] Kézai Simon és a Képes Krónika szerint Hont és Pázmány sváb származásúak voltak,[59] a család Géza idején vagy István uralkodása elején telepedett Magyarországra.[43] Lukačka és más szlovák történészek szerint szlovák nemesek voltak, akik Istvánhoz csatlakoztak.[60]

István elfoglalta Koppány birtokait, és adományokat osztott katonáinak.[61][62] Továbbá elrendelte, hogy Koppány egykori alárendeltjei tizedet fizessenek a Pannonhalmi főapátságnak.[46][63] Ez a főapátság egyik dokumentumában olvasható. Ugyanez a dokumentum azt is állítja, hogy akkoriban nem volt más püspökség vagy apátság Magyarországon.[64] Másrészt a majdnem kortárs Merseburgi Thietmar püspök szerint István még koronázása előtt több püspökséget is alapított.[65][64] Ha ez igaz, akkor Veszprém és Győr a legvalószínűbb Thoroczkay Gábor szerint.[66]

István és Koppány harcában nemcsak az forgott kockán, hogy ki lesz a magyar nép tényleges hatalommal felruházott vezetője, hanem a keleti és nyugati orientáció kérdése is eldöntésre várt. Koppánnyal – aki bizánci rítus szerint megkeresztelkedett – valószínűleg a bizánci politikai érdekek erősödtek volna, míg István győzelmével a német befolyás nyerhetett nagyobb teret. A Kárpát-medence geopolitikai helyzete folytán a kor két nagyhatalma közé ékelődve irányt kellett ugyanis választani, hiszen az állam, vagy a magyarság léte is múlhatott ezen. Koppány esetleges győzelmének hatásait nehéz lenne megítélni. A Koppány által vezetett magyar fejedelemség éppúgy az ő további személyes bel- és külpolitikájának sikerétől függött volna, ahogyan az az István vezette állam esetében is kialakult, csak nála az erős német befolyás miatt a nyugati mintára jobban hasonlító keresztény állammá alakult Magyarország.[43]

Azáltal, hogy az ifjabb Gyula székhelyére is elküldte Koppány holttestének egy részét, jelezte, hogy az egész ország fölött hatalmat igényel.[67]

Ma sem lennénk a tumbler Gavrilo Princip Partizánosztagának és a Szamuely Tibor Élcsapatának helyében. SEM! :/

De tényleg, a partizánok és a népbiztosok mit is ünnepelnek ma? :/*

[kgyst]

Szombaton három Gripen Budapest felett

Különleges kötelékkel, díszelgő áthúzással búcsúzunk a 97 esztendős korában, 2020. december 30-án elhunyt Frankó Endre nyugállományú főhadnagytól, aki a legendás 101. Puma Légvédelmi Vadászrepülő Osztály utolsó, harcban is bevetett pilótája volt. A tervezetten háromgépes Gripen kötelék, január 23-án szombaton  - temetésének napján - helyi idő szerint 11:30-kor száll fel a kecskeméti repülőbázisról.A Gripenek a Csepel-sziget északi csücskénél várakoznak a légtérben 12:10-12:19 között, majd a Duna fölött, mintegy 1000 láb - kb 300 méter magasan haladnak kötelékben egészen az Árpád-híd budai hídfőig (12:20), ahonnan északi irányba elhagyják a város légterét. Ezúton kérjük a lakosság szíves megértését!

via MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis

[videkma]

Szenzációs leletek kerültek elő egy Árpád-kori templom alól

Szenzációs leletek kerültek elő egy Árpád-kori templom alól

Régészeti leletek kerültek elő a Zala megyei Türjén, az Árpád-kori templom felújítását megelőző régészeti ásatások során, többek között egy középkori sírkamra, amelyben nők, papok és egy gyerek földi maradványai feküdtek.

(more…)

[ibikebp]

🚲 Most vasárnap bringás várossá, egy nagyon jó várossá alakítjuk Budapest kerékpáros fejlesztésekre váró részeit és a város legszebb pontjait. De merre? Lerajzoltuk.

Először megyünk Óbudára, ráadásul az átépítések miatt jövőre már nem vonulhatunk a Lánchídon és emelhetünk bringát a Városligetben, szóval egy darabig ez lesz erre az utolsó alkalom. Meglepetés helyszíneken zenészek várnak.

12+1 pontunk van a város bringázhatóbbá tételére, ezekért tekerünk.

Gyere, hívj barátokat, legyünk sokan!

ℹ️ START: Margitsziget Nagyréten piknik és zene 13:00-tól, indulás 15:00-kor a holland nagykövet megnyitójával. Közös tekerések is indulnak a starthoz több helyszínről, időpontok az eseményben.

4 híd, az Alagút és 2 rakpart után az Oktogonnál az Andrássy elzárt szervizútján csatlakoznak a legkisebbek az I bike Mini 2019 - Családi bringás felvonulás keretében.

ÚTVONAL: Margitsziget Nagyrét – Árpád híd északi oldal – Árpád fejedelem útja – Margit híd északi oldal – Pesti alsó rakpart – Közraktár utca – Petőfi-híd – Műegyetem rakpart – Budai alsó rakpart – Attila út – Alagút – Lánchíd – Andrássy út – Városliget Térkép: https://bit.ly/2Hg2pnx

BRINGAEMELÉS: kb. 18:00 Városliget - Napozórét, a menet végének érkezésével.

Videón az útvonal: https://www.facebook.com/ibikebudapest/videos/2676937659001957/

További részletek az eseményben: https://www.facebook.com/events/2840415026184577

Még több tudnivaló: http://kerekparosklub.hu/ibikebudapest

🙏 Támogasd a Magyar Kerékpárosklub munkáját: - Adó 1%-kal: http://kerekparosklub.hu/1 - Tagsági akciónkban nyerhetsz is: http://kerekparosklub.hu/tagsagiakcio2019tavasz

BRINGÁS BUDAPESTET MOST!

❗ *Köszönjük, ha megosztod, hogy azok is értesülhessenek róla, akik elkerülnék. Nekik a tömegközlekedést ajánljuk, a gyalogos forgalomhoz hasonlóan rendezőink a BKK-val és Rendőrséggel együttműködve szinte mindenhol átengedik a járatokat, de pár vonalon terelések lesznek és késések várhatók. Az autóforgalmat csak nagyobb csomópontokban tudjuk átengedni, aki teheti, ne üljön aznap kocsiba! Köszönjük a türelmet.*

[homregeszet]

Kedves Ásatási Naplóm: Cigándi ásatási történetek

Vajon mit ástak a Herman Ottó Múzeum kollégái egy tó partján Cigándon? Talán vicces, de éppen itt lesz Cigánd város tanuszodája.

Ma már ez a tó nem létezik, de fontos gazdaságtörténeti szerepet töltött be annak lecsapolásáig, a cigándiak számára. 1850-ig, a Tisza bodrogközi szabályozásáig élővízként csillogott a Kistónak nevezett tavacska Kiscigánd házai között. Most a tanuszoda építése előtt a vízpart múltját vizsgáljuk - nagyon érdekes ipartörténeti eredményekkel. Ahol a cigándi múzeumporta (http://www.muzeumporta.hu/soregi-haz) textilfeldolgozást bemutató néprajzi tárlata kezdődik, ott ér véget a mi régészeti feltárásunk.

Milyen vékony mezsgye választja csupán el a néprajzot és a régészetet? Cigándon például csak egy keskeny tó. Az egyik parton a múzeumporta mutatja be, hogyan is készült kenderkócból fonal, a tó túlpartján több tucat gödör árulkodik a nyersanyag előkészítéséről.

Több mint kétszáz régészeti objektum található mindössze 2000 négyzetméternyi felületen. Ezek között kiemelkedő számban találtunk sírokhoz hasonlatos, lekerekített sarkú téglalap alakú, vagy ovális gödröket. Ám temetkezések helyett ezek a lépcsőzetes padkákkal összeszűkülő mélyedések egykori kenderáztató gödrökként szolgáltak. Nem véletlenül a tó partjára ásták őket, oda, ahol a magas talajvízszint okán szinte mindig vizenyős, nedves környezetbe lehetett puhítani a kenderkévéket. 

Leleteik alapján az Árpád-kortól egészen az újkorig – minden bizonnyal az 1850-es vízrendezésig és a tó lecsapolásáig – ástak ide ilyen kenderáztatókat. (Persze sokan a Tiszára hordták áztatni a kévéket, és ez a szokás a 19-20. századtól egyeduralkodóvá is vált. Ekkortól már nem is említettek gödrös áztatási módot Cigándon.)

Baksálás, kenderáztatás után - Szent István Király Múzeum, CC BY-NC-ND (Forrás: http://forumhungaricum.hu/kiallitas/hogyan-keszult-az-egykor-hires-magyar-kender/)

A nedvességtől megpuhított kévéket ezután összetörték és a rostokból szöszt készítettek, a fonal alapját. A hosszú száraz napoknak egy záporeső vetett véget az ásatáson, mely rövid idő alatt feltöltötte a kiásott objektumainkat esővízzel. Így (sajnos) láthattuk eredeti funkciójuknak megfelelően, vizesen is a kenderáztatóinkat.

Addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik… vagy éppen úgy jár a korsó, hogy eltörik, mire egy kutat ásnak oda. 

A cigándi Kistó partján pontosan egy tucat kutat (kis nyelvtörő:) tártunk fel. Az egyszerű földbe mélyített aknakutatól, a kivájt fatörzsből készített bodonkutakon át, a deszkából ácsolt fabélésű kutakig előfordultak víznyerőhelyek a feltáráson.

Az újkori eredetű kutak közül kiemelkedő objektumnak bizonyult egy fabéléses kútakna. A kiásott munkagödörében tölgyfadeszkákból ácsoltak számára négyszögletű béletet, majd a gödröt visszatömedékelték földdel. A tömedék megszűrte a vizet, a fabélés kidúcolta az omlékony homokos altalajt.

Egy méterre a kúttól egy szinte ép, 18. századi korsó hevert. Vajon ebből a kútból hordták vele a vizet? … Nem. 

A választ a rétegtani (stratigráfiai) helyzete adta meg. A környéken ugyanis több egymásra ráásott (szuperpozícióban lévő) kenderáztató gödör volt, melyeket még később megbolygatott a jelen kút készítője, amikor kiásta a víznyerőhely számára a munkagödröt. Itt egy többszörös ráásás történt, melyek közül a legkorábbi gödörben hevert a korsó és csak a legkésőbbi objektumként született meg a kút. 

 „Hej halászok, halászok, mit fogott a hálótok…”A Tisza partján, a Bodrogközben valóban szinte minden a vízzel kapcsolatos.

Kép forrása: Herman Ottó, A magyar halászat könyve

Mint fentebb már említettük, létezett egy belső tó, melynek partján kenderáztató gödrökről és víznyerő kutak tucatjai sorakoztak.

Ahogy távolodunk a lecsapolt Kistó peremétől egyre több „szárazföldi” tárolóvermet találunk. Ám ezekben is vannak „vizes” leletek. A napokban több hálónehezékre bukkantunk. Herman Ottó, A magyar halászat könyvében részletesen beszámolt a különböző hálótípusok súlyairól és lejegyezte, hogy az egyes nehezékeken azok jellegzetes egyoldalú kopásnyomai tanúskodnak halászati használatukról. Kőből és égetett agyagból készült, gyöngyszerűen átlyukasztott hálónehezékeket találtunk egy 16. századi és egy újkori gödörben. Ezek a kissé megkopott, hengeres súlyok is mesélnek az egykori cigándi halászokról. 

  Az ásatási menü végére, „desszertnek” hagytuk egy Árpád-kori kemence kibontását. A fénykép középpontjától jobbra látható vöröses kerekded folt az egykori szabadtéri kenyérsütő búboskemence sütőfelülete és oldalfalai, belsejében a boltozatának beomlott maradványaival. Délkeletre nyíló szája előtt (az uralkodó széljárással ellentétben) munkagödör volt, ahonnan táplálták a tűzteret.

Első írásos említésében Zygand névalakban írták le a települést, 1289-ben. Körülbelül ugyanebben az időben készült ez a zygandi kemence is.

Történetünk végére érve búcsúzik a csapat: dr. Szörényi Gábor András, Nagy S. József, Nagy Zoltán és a szatmári munkások.

dr. Szörényi Gábor András

[budapestbug]

A long journey – The Holy Crown returned to Hungary 40 years ago The Holy Crown returned to Hungary 40 years ago on 6 January 1978 after a long journey. The crown and the coronation jewels were delivered in front of the Parliament in a ceremony. After both the Hungarian and the American national anthem were played, USA minister of international affairs Cyrus Vance gave a speech, to which the Hungarian minister of the national assembly, Antal Apró replied. The national relics were taken to Austria at the end of World War II to save them from the approaching Soviet forces. If it is indeed the crown that was used throughout the entire Hungarian history, then it was worn by 55 different monarchs. There were three kings (Wladyslaw III, John Sigismund and Joseph II) who were not crowned. According to Szent Korona Társaság, it was first taken away from Hungary after the last ruler of House Árpád died in 1301 and Wenceslaus II brought it to Prague. It was seised by Otto of Bavaria in 1305 — it is said that he accidentally dropped it and it was lost for a day. Charles Robert, who was the king after eight years of interregnum, was crowned with a spare crown. The real one was in possession of the Voivode of Transylvania at that time. t was claimed by Holy Roman Emperor Frederick III, from whom King Matthias purchased it in 1463. After the tragic defeat in Mohács in 1526, the crown was seised again by the Habsburgs. It was brought back to Hungary in 1608, where it was guarded in the tower of Pozsony (Bratislava). It was moved again to Buda in 1790, but it stayed there for only a short period: the Holy Crown was saved by Kossuth and his men at the end of the War of Independence in 1849, who buried it in Orsova in a wooden chest. The Austrian authorities found it in 1853. After the Austro-Hungarian Compromise in 1867, Emperor Franz Joseph I was crowned with it. After the defeat in World War I, the Hungarian Soviet Republic decided to destroy or sell the Holy Crown, but luckily none of these happened. Then the members of the Hungarian Arrowcross Party moved it to Austria and buried it in Mattsee in March 1945. The commander of the crown guard was taken captive by the Americans in Frankfurt, who transported the Holy Crown to Ausburg for a couple of years. It was taken to the USA in 1951. It was guarded by an armoured battalion in Fort Knox military base in Kentucky, along with the main gold reserve of the American ministry of finance. It is said that the chest containing the crown was labelled as “radioactive flying object”. The communist tyranny and the cruel oppression of the Revolution of 1956 and the Prague Spring resulted in a hostile USA-Hungary relationship. President Jimmy Carter made it possible to return the crown to Hungary in 1978. The Americans gave several conditions on giving the crown back, including the public presentation of the relic and the absence of communist chief secretary János Kádár at the ceremony, according to Múlt-kor. The American airplane with the Holy Crown arrived on 5 January 1978. The relic was returned to Antal Apró by diplomat Cyrus Vance. After preserving it in the Hungarian National Museum for decades, it was taken to the Parliament on 1 January 2000, which has been its final destination yet.

[eletstatisztika]

Tegnap 2022. október 11. Napján (2) 5:10–kor keltem (8 óra), otthon, fekete.

22 kilométert vezettem. 

A Dunán kétszer keltem át, mindkét alkalommal az Árpád-hídon.

Reggelire sajtot, ebédre rántott húsos szendvicset, vacsira tortát ettem (otthon, Tortavár). kajára 3099 foritot költöttem, 2004-et hentesnél, 1095 forintot boltban 

Az irodámba 9 óra 10 perckor értem be és 15 óra 16 perckor mentem el - 6 óra 6 perc.

Egy sört ittam, otthon 16 gramm alkohol. Alkoholra 838 forintot költöttem

Lakásra költöttem 19399 forinot.

Ingress 8402, összes kiadás 23336.

[kazamata]

Ma meg volt ez a sor egy másik cikkből, vmi magyarnemzetes csávó darabjának a színpadraállítása kapcsán:

“A mű ugyanakkor messze nem éri be annyival, hogy ezt a történetet csupán mesébe illőnek tekintse: a színpadi történések ennek a darabnak a felfogása szerint már-már mitikus értelmet nyernek: egyrészt a nagy, ősi kultúrák az aranykorok emlékét őrző érckori példázatai felé, másrészt a magyar Árpád-kor metatörténelmi olvasatai felé is utat nyitnak” – fogalmazott a szerző.

Metafizika, metatörténelmi olvasat: kattognak azok a kerekek a valóság feldolgozása közben

[bonvoyage-sziasztok-blog]

Bonne année!

Visszajöttem pénteken, az időről alkotott fogalmam megváltozni látszik. Két hétig voltam otthon, de körülbelül 5 percnek tűnt, pont úgy, ahogy az elmúlt 4 hónap is, pedig 4 nap múlva 4 hónapja lesz, hogy belevágtam életem legnagyobb kalandjába. Nem hiszem, hogy vissza tudom adni ezzel a bejegyzéssel, hogy mennyit jelentett nekem a kis karácsonyi vakációm. Ezúttal nagyon köszönök mindenkinek mindent, megint. Bár körülbelül ötpercenként mondtam otthon, mennyire boldoggá tesz/tett. Kezdjük ott, hogy egy éjszakát Párizsban kellett töltenem, mert nem volt jó vonat a repülőmhöz, ezért couchsurfingen kerestem helyet. Mit ad az ég, találtam egy magyar lányt, és végül meg is beszéltük, hogy nála alszom. Kriszti, ezúttal is nagyon köszi a kedvességedet! Sok hónapos terhesen, a szar időben átcaplatott értem a városon, főzött nekem vacsit, együtt hárman a párjával ettünk, megvetette az ágyamat, majd másnap reggel is kijött velem az állomásra, miközben szuper dolgokról beszéltünk. Higgyetek az emberi kedvességben, létezik! Ennél jobb első couchsurfing tapasztalatom szerintem nem is lehetett volna. Az utolsó pár hónapban nem tudtam sírni idekint, gondolom, a lelkem meg akart védeni. Aztán ahogy leszálltam Ferihegyen, megláttam anyukámat, és elkezdtem tömni a kolbászos-zöldpaprikás kiflit, úgy bőgtem, mint egy újszülött. Nem azért mert nem szeretek itt lenni, csak hiányzott a hazai, minden. Nem csak a kaja, meg az irsai, hanem olyan embereket megölelni, akiket több ideje ismerek, mint 4 hónap. Nem akarok ilyen Oravecz-Coelhóba átmenni, de annyi szeretetet kaptam, esténként csak bámultam a plafont a szobámban (már ha este jutottam ágyba, és nem hajnalban, meg ha már otthon aludtam, és nem Áginál), és azon gondolkoztam, hogy vajon ez mindig is így volt-e, csak nem éreztem át, mert a hétköznapi életemben annyira megszoktam az embereket. Gondolom igen, a távolság meg egy kicsit mindig mindent megszépít. Azért elég sokszor elképedtem, mondjuk amikor először vártam a debreceni buszvégen a buszt, és egyből le akartak tarhálni a szokásos, kétes arcok, gondoltam is magamban, na de jó, hogy itt az ember nem érzi egyedül magát az utcán. Jókat röhögtem magamban a magyar valóságon, főleg, hogy még például a vonatom is késett vagy fél órát, amikor jöttünk haza anyával Pestről, de nem akarok ország összehasonlító elemzést írni, legyen mindenkinek az a véleménye, ami. Remélem, azok az emberek, akik ennyi idő távollét után is óriási örömmel fogadtak, és őszintén elmesélték, mi van velük, és ugyanilyen őszinteséggel örültek annak, ha én meséltem, meg fognak maradni mellettem a jövőben is. Amire viszont egyáltalán nem számítottam, hogy körülbelül ugyanekkora örömmel szálltam le Quimperben, délután 3-kor a vasútállomáson, 15fokban, napsütésben. A világ legkirályabb főnöke jött is értem a kis puttonyos citroenjével. Kilógó cigivel a szájában mesélte, hogy mentek el random a feleségével és a két és fél éves kisfiával Portugáliába, plusz kaptam a szülinapomra tőlük egy gyógyfürdő belépőt, és a fiától egy látszólag kriksz-kraksz rajzot (ami valójában egy bőrönd!! szimbolizálva, hogy hát utazok sokat, vagy mi). Végtelen cuki, nagyon örültem mind a kettőnek. Szombaton elmentünk Emmivel geocatchingelni a közeli erdőbe. Basszus, esküszöm nem tudtam, hogy itt van egy erdő!!! De nagyon szép, többet fogunk menni majd. De egyébként a hétvége többi része nagyjából pihenéssel, pakolással ment el. Egy hajnal kettes kelést, és egy 14órás utat azért nem egyszerű kiheverni, főleg, ha az ember előtte is két hétig piált, zabált, vagy hajnalig nem jutott ágyba, és amúgy is egész nap úton volt. Ja de ittam egy sört egy ismerősömmel még szombaton, és meglepő módon kicsit beszéltem franciául is, nem is értettük, mi van velem. Hétfőn átmehettem a nyelviskolában a középhaladó csoportba, ami még mindig elég dedó, de már végre volt sok olyan dolog, amiről éreztem, hogy elősegíti a fejlődésemet. De a meglepetés csak ezután jött, a mai munkanappal. Mikor valaki megkérdezte, hogy haladok a nyelvvel, általában azt válaszoltam, hogy sehogy, de gondolom, majd egy nap felkelek, és beszélek, hahahaha, milyen vicces, nem vagyok már 3 éves, hogy úgy tanuljak nyelvet, mint anno a németet a kis Jürgenekkel az udvaron. Hát basszus, de. Mától, ha kérdezik, nem az lesz a válaszom, nem beszélek, hanem azt, hogy ha lassan beszélnek hozzám, akkor képes vagyok kommunikálni. Beszélek franciául. Igen!!!! Nem tökéletesen, biztos vagyok benne, hogy a nyelvtanom borzalom, de ma, azokkal a kollégáimmal, akikkel soha nem tudtam beszélni, mert egy büdös szót nem értenek angolul, egész délelőtt dumáltunk. Azt gondolom, hogy az a két hét, amég otthon voltam, és nem kaptam új infót, a korábbi tudás káoszom leülepedett, és most lettem képes használni. Rohadt nagy sikerélmény ez számomra. Soha nem gondoltam, hogy el fogok jutni arra a szintre, amikor a saját sikereimet reális szemmel tudom értékelni, és nem legyintek, hogy áh, semmiség, bárkinek sikerülne. Nem, én ezért megdolgoztam, éjszakákat átaggódtam, hogy az istennek se megy, meghülyültem, francnak jöttem ide, mentem volna inkább német nyelvterületre, és ott lehetnék én a menő, itt meg én vagyok a teher, akinek fordítani kell, elment az eszem. Nem azt mondom, még mindig szükségem lesz fordításra, de nem fogok bárgyún vigyorogni meg bólogatni, ha valamit nem értek. Szeretnek a munkatársaim, a többi önkéntes csajszi visítva borult tegnap a nyakamba, hogy újra látnak. Jónak lenni, és keményen dolgozni mindig kifizetődik, csak persze idővel. Annyira bízom már magamban, mint még ezelőtt soha, pedig honnan indultam. Belegondolni is nehéz, hogy 5-6 évvel ezelőtt, a Tóth Árpád alagsorában bőgtem a mentálhigiénés szakembernek. De megcsináltam, köszi család, köszi barátok, köszi egyetem, köszi BZS, köszi Hang-Kép,DBM, köszi mindenki, aki mindig hitt bennem, és annak is, aki nem!

Menjetek önkéntesnek!

[vhrai-blog]

A kép címe lehetne Hajnali lopott olvasás, mert a héten nem igazán volt időm könyvet kézbe venni. (Tanultam a szombati Magyar őstörténet és Árpád-kor vizsgára, ami jelentem, jól sikerült. 😁). Magára a könyvre áttérve, soha nem voltam oda a klasszikus krimiért. Sőt, az igazat megvallva, azt se tudtam, hogy megvan ez az Agatha Christie könyv, valószínűleg még egy könyvmentésből kifolyólag. Úgy került a látókörömbe, hogy ez @lanyakonyvvel könyvklubbjának egyik közös olvasmánya. Nagyon az elején tartok, viszont azt kell mondjam, talán nem voltam elég érett ezekhez a regényekhez. (Mindig mindennel késésben vagyok, na...). Nem tudtam értékelni a nyomozási taktikát és egyéb finomságokat. Már most elbűvöl a szerző, vagyis hát Poirot gondolatvezetése. Kifejezetten kíváncsi vagyok, ki lesz a gyilkos. Ráadásul nem hétköznapi helyszínen játszódik a történet, hanem a keletet és nyugatot összekötő Orient expressen. Ugyanitt várom a további Agatha Christie ajánlásokat! Mit érdemes még tőle olvasni? #book #bookblogger #reading #buch #lesen #buchbloggerin #könyv #olvasás #könyvesblogger #európakiadó #agathachristie #gyilkosságazorientexpressen #krimi #lányakönyvvelkönyvklub #libellum #vhrai #könyvrefel #csakolvass #kapcsoldkiatvt https://www.instagram.com/p/Ces9oaxIrOL/?igshid=NGJjMDIxMWI=

[restinpeacemyangel]

Angyal  szárnyak nélkül

Egy újabb reggel. Egy újabb nap arra hogy hősök legyünk. Vagy csak hogy túléljük és  had jöjjön a következő.  Hatalmas elmélkedésbe kezdek habár érzem, hogy a szemeim lassan kezdik feladni a szolgálatot. Fáradt vagyok és a kezeim között szorongatott  automatás kávém is kihűlni készül.  

Ha egy külső szemlélő vesz rám egy pillantás csak egy srác vagyok, aki a kórházi folyosó padlójára szegezi a tekintetét. Néha- néha előkotorássza  táskájából a telefonját és ránéz az órára. Csak az órára. Most nem kíváncsi arra ki kereste vagy, hogy ki nem. De valójában ki vagyok?  Beteg vagy csak  valakire várok? Esküszöm, hamarosan kiderül!

A váróban nem sokan vagyunk. A túlsó végen ül még egy fiatal nő, aki látszólag nem  boldog. Legalábbis a könnyek a szemében másról árulkodnak. Egy helyben türelmetlenül toporzékol. Vétve veszek rá egy-egy pillantást. Éppen van elég baja. Nincs szükség   idegen bámulóra.

„Az élet  olykor igazságtalan. Elvesz tőlünk dolgokat és ezzel együtt kell élnünk.”- mondják ezt a bölcsek.  Vagy az egyszerű kisember, akinek jobb híján vigasztalásul csak ez jut. Nincs hatalmas vagyon, boldogság, egészség. Csak pár mondat. Ennyi. Egy kis kapaszkodó. De vajon ez meddig elég?

Az előbb említett hölgynek is csak ez jutott vajon?  Vagy ezt is elveszíteni készül épp?

Vegyük tudomásul az időt, ami nekünk kínálkozik, hogy nem is annyira végtelen, mint az hisszük legtöbbször. Telik múlik és  szinte már egy szempillantás alatt kifolyik a kezeink közül. A mellettem helyet foglaló idős nénike mosolyogva néz maga elé. Talán a fejében felvillanó emléktöredékek között kutakodik.

- Fiatal ember! Éppen kiönteni készül a kávéját! Ébredjen Kedves!- szól hozzám.- Régóta itt ül már?

- Magam sem tudom.- dörzsöltem a szemeim felelet közben.

Minden  egyes szemhunyásnál, mintha órák telnének el. A hátam közepére se kívánom ezt a várakozást. Tehetetlennek érzem magam. Nem mintha nagyon tehetnék ennél is többet, mint amit eddig.- sóhajtottam fel és az agyam az ébredés után újra zakatolni kezdett. Igyekezett megfejteni azt, ami történt. Keresni a miértjét.

A néni eközben  vetett rám egy  hosszabb pillantást. Majd megjegyezte, hogy hasonlítok a fiára, aki ám bár már 43 éves. Talán a kiállásom miatt. Vagy a kedvességem, esetleg a zene iránti szeretetem lehet a ludas. Ugyan is említettem, hogy zeneművészeti egyetemre járok. Akár hogy is legyen. Akár miért is  „ hasonlítok rá” nem fejtette ki. Nem tudta. Nem volt rá idő hiszen szólították a rendelőben. Megfáradt  kezeivel a sétabotjára támaszkodva tipegett  a hivó hang irányába. Érdekes mód a fájdalmáról nem beszélt magától. Arról mit is keres itt a kórházban. Nekem kellett rákérdeznem kétszer is mire rávette magát, hogy meséljen róla.

Vajon tényleg a kor tesz minket bölcsebbé? Le kell élnünk  még 40 évet ahhoz, hogy kijelentsünk bátran „ Igen tudom mi az az élet és a vele járó fájdalom.” ? Időskori bölcsességem vajon megakadályozza majd nálam is a beszédet? Vajon a tudásom vagy a fájdalmam lesz akkora? Vagy ez az egész csak szimplán embertől függő jelenség? Hiszen nem vagyunk egyformák. Édesapám elvesztése évtizedekkel később is ugyan olyan tátongó űrt fog képezni szívemben, mint amilyet jelenleg.  Minden egyes zongora játékom Ő érte szól.  Akkor is mikor majd az unokáimnak játszok. Volt az a mondása miszerint „ Fiam ha az esőcseppek között mész sohasem ázol meg.” De ez épp oly lehetetlen akár csak a kíntól való szabadulás. Nem lehet mindig csak a jóra koncentrálni és előtérbe hozni mivel a gyötrelem otthont épített bennünk és elég csak egyetlen egy perc  és máris romokba dőlhet minden.

A várakozók száma szép lassan kezdett növekedni és nem sokkal később 2 rendőr termett előttem.

-Tiszteletem!- szólított meg az egyik.- Ön az a fiatal ember , aki a kora reggeli órákban megmentett az Árpád hídról való ugrástól egy fiatal hölgyet név szerint Széles Hajnalkát?

-Igen.

- Kérem, jöjjön velünk!