piciminyon

[piciminyon]

Múlt, jelen, jövő.

Tartozom neked ezzel a vallomással, mielőtt véget vetek mindennek. Volt egy srác, egy srác kit nem neveznék nevén, de pontosan tudni, fogja, hogy róla van szó. Igaz kicsi, te már most tudod. Ez a srác az életet jelentette nekem, és én elcsesztem mindent, minden ígéretem azzal, hogy megbíztam egy olyan személyben, akiben nem kellett volna. Nem voltam jól, ezt mindig is tudtam, tudta mindenki. A lelki összeroppanás szélén képesek vagyunk bármire, meggondolatlanul is. Sosem arról szólt, hogy nem szeretlek. Mert de igen. És most vállalva a következményeket elmondom neked mi történt. Megismerkedtem egy sráccal, nevezzük H-nak. Tehát H, nem volt az a tipikus jófiú, sőt igazán a rossz fiúk közé volt sorolható. Mikor megismertem ugyan ezt nem tudtam. Egy ártatlan alkoholizálós estével kezdődött akkor, amikor először veszekedtünk. Nincs szó, se kerítés, nem megcsalás volt az esténk tárgya, és sosem történt köztünk soha semmi lelki, illetve testi kapcsolat sem. Megbíztam benne, és elárult. Bandáztunk többször, ittunk párszor többen együtt, megbeszéltük a gondokat, szerelmet, iskolát, mindent. Jó betekintés volt a nyárba mit ne mondjak, de ami utána történt, elképzelhetetlen volt odáig. Megfigyelve lettem, ki fontos és ki nem, ki és mit és hogy és merre. Tudhatni rólam egész nagy tud lenni a szám, ha valami nem igazán tetszik. Nem tetszett a helyzet, így alkalom adtán vettem a bátorságot és felszólaltam. Hiba volt. Kényszerítettek dolgokra, meg kellett tennem olyanokat, amiket soha életemben nem szándékoztam volna. Ettől lettem rosszabbul, és ettől váltam függővé, de hogy mit és miért, nem emlegetném. Ki akartam lépni. Fegyvert szegeztek a fejemhez, hogy ha lelépek csak úgy, megölik őt, őt aki életem értelme volt. Lefagytam. Aznap este ezzel a tudattal maradtam a banda tagja, és mentem haza. Távollétemért  itthon igen kaptam, majd leültem egy tőlem távol álló levelet írni neki. Életem legnagyobb hibáját követtem el ott és olyan dolgokat mondtam, amiket soha életemben nem gondoltam. Helyzet volt. Igen megtettem, megszakítottam a kapcsolatunkat azzal a tudattal, hogy így utálva leszek életem végéig, de legalább biztonságban tudhatom. Az utána lévő pár napban három helyen kellett bizonyítanom. Itthon a saját dolgomat. Neki próbáltam utalni arra, hogy szeretem mindennél jobban, de muszáj volt ezt tennem, de sosem értette meg szándékaim. A harmadik hely volt a banda, és tennem kellett dolgokat, hogy bizonyítsam vagyok valaki és talpra állni és tenni azért, hogy visszakapjam az életem, a szabadságom és őt. Nagy nehezen, hatalmas akadályok árán megszabadultam tőlük, megígértetve, hogy neki soha ne essen bántódása. Ekkor kerestelek fel bújtatottan, amire viszonylag hamar válaszoltál. Aznap csalódtam, én látni akartalak, de te nem és minden okod megvan rá. Mert el kellett viselned a sok fájdalmat miattam. Ahogy mondtad, megástam a sírom. És ez a hibám pedig követ addig, még bele nem esek abba a gödörbe, de tudod eléggé a szélén állok egy jó ideje, és a mostani is egy kilengés volt számomra. Kedves olvasóinkkal is tudatnám, hogy egy hibát mennyiszer próbálnak visszaadni és hogy a karma valóban megtalál. Rám írtál, többször is, és nem zárkóztam el tőled, hisz kettőnk közül én tudtam, mi történt. Átbeszéltünk éjszakákat, nappalokat szerelmesen, és éreztem, hogy visszakaphatlak, majd jött a bukkanó, hogy mással vagy. Mással vagy, és nekem írogatsz, ami még számomra nem jelent problémát, de ígérsz, hogy velem leszel, hogy ő nem jelent semmit, de mindketten tudjuk, hogy de igenis jelent, csak sosem merted mondani. Nincs baj bae, nekem te vagy, mondtam, mert nem zártam le, de meg kell lásd az igazat, hogy nem tehettem mást. Inkább haragudj rám egész életemben, mint sem hogy ne élj. Vigyázz magadra, vigyázzon rád az a lány, ha már én nem tudok. Ígérem nem ártok, nem mondok el neki semmit, de ne vádolj, mert az igazamat bizonyítani be merem. Légy jó mindhalálig kicsi, élj minél tovább, bajod nem eshet. Szia.

[piciminyon]

Viszlát.

Sajnálom, hogy bántottalak, pedig nem is volt okom. Bae, nekem ez a nap tette fel a pontot az i-re. Egy hete ez a nap tartotta bennem a lelket. Hogy láthatlak. Az, hogy ellöktél, ha most érzéketlennek akarnék tűnni, azt mondanám, hogy oh dehogy fáj. De az igazság az, hogy de igen, nagyon is. Mivel nem tudtam a szemedbe nézve bocsánatot kérni és elmondani, hogy mindennél fontosabb vagy, itt teszem, most és utoljára. Nem azért utoljára, mert fogom magam és lelépek, vagyis attól függ ezt melyik szempontból nézzük. Szóval igen, fogom magam és elmegyek, nem tőled, a világtól. Próbáltam segítséget kérni, de be kell lássam, nem megy. undorodok magamtól. Ha ki kell lépnem az utcára, a gyomrom görcsöl, szorongok, és olykor rám jön a  roham. Kerestem megoldást, de nem találtam, magamban nem találtam, és másban sem. Szememben egyetlen megoldás az, hogy most véget vetek mindenek. Magamnak. Egy hét. Ennyi idő volt még mindent félretettem magamban. Egyetlen reményem is elveszett. Vége van, ezúttal tényleg. Gondolj a szép emlékekre és legyél boldog, úgy, ahogy én nem tudtam. Emlékezz, hogy szerettelek teljes szívemből. Viszlát kicsi. 

[piciminyon]

Levegőt sincs már erőm venni.

[piciminyon]

“Néha az adja a legnagyobb pofont, akitől nem is vártad volna”

—

[piciminyon]

Kettőnk közül te vagy az, aki nem akar engem.

[piciminyon]

Az igéretek mindig hazugságok lesznek…

[piciminyon]

Te hazudtál.

Én csalódtam.

[piciminyon]

🙄🔫

Reggel fáradtan keltem fel, hisz napok vagy hetek óta nem tudok aludni normálisan. Mégis boldog voltam a tudattól, hogy ma végre újra látlak. Felkaptam a biciklimet és 10 km-t tekertem arra a helyre. Rosszulléteimnek hála, út közben háromszor elestem, bevertem a lábam, a kezem és a fejem. Végigtekertem a tömegen, éreztem a sok tekintetet magamon, ahogy a vénámba hatol. De nem érdekelt semmi, csak te. Leszálltam a bicikliről és összeestem. Leültem a földre és remegett mindenem. Kezembe vettem a telefonom és írtam neked. Nem találtalak. Felhívtalak és könnyes szemmel indultam haza, miután rámtetted a telefont. Én hittem benne, de te nem akartad. Hazafele többször rosszul lettem, ideges voltam, defektet kaptam és 3 km-t gyalogoltam haza a biciklivel a szakadó esőben. Érted tettem, és nem az út érdekelt, hanem, hogy lássalak. De te nem akartál. Nem akartál sosem, és nem is fogsz, ezt el kell fogadnom. Most itt fekszek az ágyamban, a párnát átölelve, a második pánikrohamomon túl. Ömlenek a könnyeim. Megtörtént az, amitől legjobban féltem. Elfelejtettél. Bár nekem is ilyen könnyen menne. De én inkább feladom.

[piciminyon]

Tudom, hogy látod, amiket írok. Csak egy kibaszott várni fogok rád, vagy kell az ölelésed vagy egy baszódj meg is megtenné, csak tudjam mit érzel. Mert én csak miattad megyek majd oda. Hogy lássalak. Még ha te nem is akarsz látni. Vagy rám se fogsz nézni.

[piciminyon]

Szombati program ✔

[piciminyon]

Néha csak azért tettetjük, hogy jól vagyunk, hogy másoknak könnyebb legyen

[piciminyon]

“Nektek is szokott olyan erzesetek lenni hogy annyira kurvara elegetek van mindenbol? zavarnak a barataid, zavar a csaladod, zavar a csend, a zaj. minden. amikor mar a faszotok kivan az egesz gecis elettel mert el van baszva jelenleg minden.”

— (via insignificantsecond)

[piciminyon]

[piciminyon]

Látni akarlak.

[piciminyon]

Próbálom elfojtani a könnyeimet,azt mutatni,hogy minden rendben,miközben legbelül szétesek

“mindegy”

[piciminyon]

190. Veled képzeltem el a nyaram.

-justagirlwithbigheart