nemhiszekmarsemmiben

[nemhiszekmarsemmiben]

...és élek...

Annyira furcsa ide feljönni ennyi idő után, ennyi minden után. A legmélyebb korszakomat "dokumentáltam" itt, és most, hogy jól, jobban vagyok, kicsit ráz a hideg a 2-3 évvel ezelőtti énemtől. Annyi mindenen mentem keresztül... De végül nem adtam fel. Itt vagyok. És remélem (tudom, tudom, nincs sok követőm), hogy mindazok, akik osztották a depis posztjaim is hozzám hasonlóan, vagy még jobban érzik magukat most. Remélem, hogy senki nem adta fel, mert túl sok minden tartogat az élet ahhoz, hogy az elején feladjuk. Mindig lesznek nehézségek és gyötrelmes időszakok, de túl kell élni, erősödni általuk, mégha ezek nyomát örökké magunkon is hordozzuk majd

[nemhiszekmarsemmiben]

[nemhiszekmarsemmiben]

[nemhiszekmarsemmiben]

[nemhiszekmarsemmiben]

Veled együtt egy részem ment el...

[nemhiszekmarsemmiben]

"És amikor egyszer vége lesz a viharnak, nem fogsz emlékezni, hogy csináltad végig, hogy élted túl. Még abban sem lehetsz egészen biztos, hogy véget ért. De egy dolog biztos. Amikor kijössz a viharból, nem az az ember leszel, aki besétált oda..."

-Haruki Murakami

[nemhiszekmarsemmiben]

181. Nem azért kezdtem el tumblrizni mert annyira jól fogalmazok hogy ezt mindenkinek latnia kelljen vagy hasonló hanem mert nem volt kinek kiontenem a lelkem.

[nemhiszekmarsemmiben]

Még mindig/már megint...

Sokszor ordítani tudnék a fájdalomtól ami bennem van

[nemhiszekmarsemmiben]

Why are you hurt me?

[nemhiszekmarsemmiben]

Miért van ilyen rohadt rossz előérzetem?

[nemhiszekmarsemmiben]

Between your arms I feel myself in the best place in the whole world

[nemhiszekmarsemmiben]

“That’s all I want. Just you and me. Always.”

— Lauren Oliver, Delirium

[nemhiszekmarsemmiben]

2020.11.17.

Tegnap végre éreztem, hogy büszkék rám a szeretteim. Olyan jólesett minden szavuk. Jó kedvű voltam, hisz sikerült az elméleti KRESZ vizsgám, és majdnem maximálisan teljesítettem. Bár kíváncsi lennék milyen megvető szavakat hallottam volna a családtól meg mindenki mástól, hogy még annyira se voltam képes, hogy ezt megtanuljam, ha nem sikerült volna. De végülis büszkék rám. Ez a lényeg, hogy nem okoztam csalódást senkinek és, hogy nem hoztam szégyent a család fejére

[nemhiszekmarsemmiben]

Most először úgy igazán..

Most először érzem azt, hogy szeretném feladni. Csak szeretnék meghalni.

[nemhiszekmarsemmiben]

Vissza akarom kapni, önmagam.

@wandering-thoughts-blog

[nemhiszekmarsemmiben]

2020.11.07.

Nem tudom néha miért írok naplóbejegyzésszerűen. Talán csak jó lesz visszaolvasni, vagy esetleg más visszaolvashatja ha már nem leszek. Azért elég kemény lenne ha ezt így valaki látná a szeretteim közül miket osztok itt meg. Vajon mérges lenne rám? Vagy csak egyszerűen megölelne és azt mondaná "én mindig itt leszek melletted, túl fogod ezt élni mert erős vagy" és én szanaszét zokognám magam a vállain a megkönnyebbüléstől, hogy végre valaki megpróbál megérteni. Mert hát ma volt egy olyan beszélgetésünk a barátommal, amiből látom, hogy nem érti mi van velem csak várja, hogy változtassak. Ó, ha az olyan könnyű lenne, Életem... Eskü próbálkozok én, de könnyen ki tudok borulni, és olyankor megjelenik a halálvágy, amivel nem tudok mit kezdeni. Azért valahol a lelkem mélyén remélem még időben segítségemre siet valaki

[nemhiszekmarsemmiben]

Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz egy év múlva. Vajon élni fogok még egyáltalán? :))