meselazalvilag - Tumblr blog

[meselazalvilag]

1.

Hogy honnan érkezett az Abbé? Azt bizony senki sem tudja, és amikor azt mondom: senki, azt egészen nyugodtan vehetitek szó szerint. Az Abbé múltjáról ugyanis nemcsak a kerület híres mindentudói, például az öreg Peppino suszter, vagy a bibircsókos orrát mindenhova beleütő Carneigh-né nem tud semmit – ami már önmagában ijesztő, hiszen amiről ez a két minden lében kanál ember nem tud, az jószerivel meg sem történt –, hanem akárkit próbáltam volna faggatni a dologról, mindenki csak a vállát vonogatta tanácstalanul. És mivel az egész kerületben, sőt, még a szomszéd városban is a buldogszerű kitartásomról vagyok hírhedt, valamint arról, hogy egy apácából is képes vagyok körmönfont kérdésekkel előcsalni a zárda sikamlós titkait, ezért ha én azt állítom, hogy az Abbé múltjáról a kerületben az égvilágon senki nem tud semmit, akkor az bizony úgy is van, barátaim.

Az Abbé egyszerűen csak ott volt.

Ami a legfurcsább az egészben, hogy jómagam sem emlékszem, mikor láttam először feltűnni az Abbé szikár alakját, ahogy a kerület utcáit rója. Sőt, rá kellett döbbennem, hogy mindenki más időpontra emlékszik. Az öreg Peppino például esküszik arra, hogy az Abbé nem sokkal azután érkezett, hogy az első sangháji frájer odatelepedett volna a 23. utca sarkára, hogy itt a piros-hol a pirossal csalja ki a megfáradt melósok pénzét, akik voltak olyan balgák, és elhitték, hogy egy ferdeszemű sárga őket bizony nem vezeti meg. Carneigh-né szerint nem sokkal az 59-es, kettős rendőrgyilkosság után találkozott először az Abbéval: ekkor az egykori itt-a-piros mester már évek óta a halálsoron várta, hogy megsüssék végre a tökeit, miután a puszta életét féltve meglékelte az egyik vehemensebb melóst. Flaherty felügyelő, a kerület iszapszemű őrmestere pedig váltig állítja, hogy az Abbé már a rövid, de annál véresebb olasz belháború idején is régi bútordarabnak számított, és mindenki, aki nem tegnap érkezett a környékre, pontosan tudja, hogy amikor a most már Don Zampella néven ismert Giorgio Zampella egy merész huszárcsínnyel bebiztosította pozícióját a kicsiny, de annál ütőképesebb Zampella-család élén, miután puszta kézzel törte ki a túlságosan hataloméhes nagybátyja nyakát az egyik trattoriában, a ferdeszeműek még régesrég az őket megillető helyen, a 89. utcától délre tanyáztak, és amikor valamelyiküknek a mi környékünkön volt dolga, lehajtott fejjel, gyors léptekkel igyekezett maga mögött tudni a vesszőfutásnak is beillő kerületet, és még a hangos köszönés sem volt megengedve egyiküknek sem.

Egyébként, ha engem kérdeztek, az egész ott lett elbaszva, amikor valamelyik rátarti Salvatore-fivér parancsba adta ezeknek, hogy ha már itt rontják a levegőt, akkor lesznek szívesek hangosan üdvözölni őt. Onnantól fogva aztán minden ferdeszemű azt hitte, hogy övé a világ.

Honnan érkezett az Abbé, és mikor? Ez az a kérdés, amire senki sem tud válaszolni, de ami még különösebb, barátaim, hogy arra sem emlékszik senki, hogy ki volt az Abbé első áldozata. Azóta persze széltében-hosszában beszéli mindenki az Abbé impozáns lajstromát, kezdve Hájas Reggie-től, a Cociarelli-család pedofil behajtójától egészen Tuskerig, az oroszok kutyájává lett sofőrig, de hogy ki volt az első? Ez a harmadik számú Abbé-rejtély, barátaim.

Ezektől eltekintve aztán az Abbé élete világos, mint a nap. A kerületben még a karonülő gyermekek is pontosan tudják, hogy az Abbé valóban kiugrott pap, egyben a környék legveszedelmesebb bérgyilkosa, aki azonban csak akkor vállal el egy megbízást, ha ő is úgy érzi, hogy leendő áldozatának bűnhődnie kell. Olyankor aztán kíméletlenül és gyorsan végez az illetővel, jellemzően nem ragadtatja magát felesleges kegyetlenségre, a munka végeztével pedig betér a 17. utca sarkán található kopottas kis episzkopális templomba, és imádkozik áldozata lelki üdvéért. Állítólag magának nem kér bűnbocsánatot sohasem.

Szóval senki se tudja honnan és mikor érkezett, és azt sem, hogy mikor érkezett el az életében az a pillanat, amikor először segített át egy bűnös lelket a túlvilágra: Abbé McIntyre egyszer csak ott termett a kerületben, felhajtott gallérú malaclopójában rótta a macskaköves utcákat, és amikor pedig energikus léptekkel besietett a templomba, mindenkinek magától értetődő volt, hogy egy újabb vétkes tért meg a teremtőjéhez.

Az Abbé egyszer csak megjelent, és olyan volt, mintha a kezdet kezdetétől fogva a kerület része lett volna.

Még az is lehet, hogy maga Isten küldte őket közénk.