malatamese

[malatamese]

Mosogatás, cukrozás, Terasz

Mint ígértem megnéztem, hogy a Terasz nevű amerikai búza sör, amit a haverokkal főztem, befejezte-e már a főerjedését, vagyis amikor a maltózból az élesztő alkoholt és CO2-t készít.

Befejezte, ami azt jelenti, hogy megkezdheti a másodlagos erjedését, az érlelést. Ezt többféle módon szokták csinálni: van aki üvegekben érleli, van aki másodlagos erjesztő tartályba rakja, ami nyomásálló.

Ebben a szakaszban, a sörben még elkeveredve jelenlévő élesztő a hozzáadott cukrot alakítja át széndioxiddá. Így lesz a sör szénsavas.

A különböző típusú sörök, különböző mennyiségű cukrot kapnak és eltérő ideig érlelődnek. Talán általánosságban azt mondhatjuk, hogy a nehezebb, nagyobb alkohol tartalmú sörök tovább érlelődnek, mint például a barna ale-ek közül a stout, a porter, de világosabb típusokból akár a belga dubbel, trippel, quadruppel vagy a lambic-ok. Érdekesség: a könyvben a legtovább érlelt söröket akár 16 hétig is pihenni hagyják. De kinek van erre ideje? A Teraszt csak 4 hétig kell.

A cukrozásról annyit, hogy értelem szerűen, azok a sörök, amelyek szénsavasabbak, pl búza sörök, lambic-ok, rozssörök, lagerek, literenként több cukrot kapnak. Amik kevésbé szénsavasak, pl IPA (bár közepesen szénsavas), mild, árpabor, stout, porter, bitter, meg kevesebbet kapnak. A cukor később nem játszik szerepet az ízükben, még a búzasöröknél sem, pedig ott literenként 10-12 g cukrot is adunk bele.

Vissza a Teraszhoz: felmentem a tetőkertbe, elmosogattam rohadt sok üveget, előbb vízzel, aztán élelmiszer ipari fertőtlenítővel.

Ilyen sokat. Van benne fél literes csatos üveg de a legtöbb az 0,33as kupakos.

Ezek után megmértem a hőmérsékletet a klímagépházban, ami végül 21-22 fokot mutatott (a képen nem) és az tök jó lesz utóérlelésre.

Majd kimértem a kellő cukor mennyiséget, ami rémisztően hatott még rám is, de több helyen utána nézve tényleg ennyi az annyi, csak elég sok...

Persze kockacukrot nem akartam bele rakni, mert kevergetés nélkül kell eloszlatni benne. Legjobb lett volna cukor oldattal manipulálni, de ez csak most jutott eszembe és amúgy se tudtam volna melegíteni ott.

Így nézett ki felnyitva Ödönke. Látszik hogy az élesztő a sör tetején habot képzett, majd a hab összeesett. Jó ronda.

Beleszórtam az összetört cukrot és így felhabzott. Holnap reggel fél 9 kor palackozzuk.

Persze meg kellett mérnem a fajsúlyát, mint ahogy azt az előző bejegyzésekben talán már írtam, onnan tudjuk többek közt, hogy vége van a főerjedésnek, hogy a sör fajsúlya elérte a receptben írt végleges fajsúlyt. Az eredeti fajsúlyból és a végleges fajsúlyból ki lehet számítani a sör alkohol tartalmát. A terasz 5,5% os sör lett. Vissza nem önthettem a mérőedényből a sört, szóval meg kellett innom. Még nem volt benne szénsav, de így is érződött a búzasör íze, meg a Citra komló citrusossága. Szerintem nagyon finom sör lesz belőle.

Na ennyi.

[malatamese]

Még egy kis érdekesség

Készítettem egy infografikát a sörről, ami persze csak a jéghegy csúcsát fedi le, de legalább így tömör és szerintem érdekes. Íme

[malatamese]

Üdítő és Terasz

Elérkeztünk az utolsó két sörfőzéshez. Összesen egyébként 8 főzésen vagyok túl, az előzőkben tévedtem a 7-el.

A 7. főzés az úgynevezett Nyári Ale bitter típusú sör receptje alapján készült. A bitterekről beszéltem már, azt nem mondanám el mégegyszer, a sör lényege “ízletes és könnyed ale a hosszú nyári esték beszélgetéseihez. Bővelkedik ízekben, gyönyörű, komlós lecsengése van.”

A könyv szerint ilyen lesz! Remélem!

Nóriapuval főztük, azért hogy a nyáron legyen valami kis üdítő, amit lehet iszogatni. Innen a név. Ezt már a kertben főztük, mert olyan jó idő volt, hogy kár lett volna nem a szabadban csinálni. Érdekessége, hogy valamiért nem volt nálunk a megszokott sörfőző szett, tulajdonképpen egy bográcsszerű üstben készült a sör.

Sajnos erről a főzésről nem készült kép, viszont egy mókás történet van. Minden sör recept úgy kezdődik, hogy nyiss ki egy házisört, lehetőleg a sajátodat. Mi is így tettünk. Aztán kinyitottunk bolti dobozos söröket is.

A következő sörfőzés egy tetőkertben kapott helyett, ahová összecsődítettem a haverokat, megnézni hogy tetszik-e nekik, meg tető party is régen volt már.

Egy amerikai búzasört főztünk. Ez a sima búzasöröktől annyiban különbözik, hogy amerikai komlófajtát használtam ízesítésre, ami egy kis citrusosságot, fűszerezést ad majd neki. A búzasörökre jellemző 5%-os alkohol foka lesz, opálos szalmasárga színe, nagy habja, finom illata. Nyárra a legkiválóbb italok közé tartozik.

Illusztráció a könyvből

A főzés közben akadtak problémák, például a gázrózsa a tetőn üralkodó szél miatt gyakran elaludt, csak a gázt nyomta magából. Ez nem csak pazarlás és idegesítő, hanem kicsit veszélyes is, bár szabadtérben nem valószínű hogy begyulladna. A lényeg, hogy szenvedtünk a cefrézésnél a fűtéssel. Persze napon nem is látod a lángot, csak a hőt érzed. Aztán végül csak sikerült befejezni a cefrézést, hál Istennek a keményítő próba is negatív lett. A máslást nagyon élvezték a fiúk, tudtak segíteni, hellyel-közzel mindenki tüsténkedett és hozzátett egy kicsit a sörhöz. Máslás után benyomtunk egy jó hamburgert meg egy házisört, aztán fojtattuk a főzést.

Öntjük a vízhez a malátát, cefrézünk

Itt pedig már a forralás megy, komoly szélvédő berendezéssel, melyet a NASA fejlesztett az utóbbi 20 éveben.

Lényeg a lényeg, miután a forralás kezdetén ott hagytak a poros álláson egymagamban ezek a szemetek (még pár évig ha kibontunk egy sört meg fogom jegyezni) lehűtöttem a sörlevet, minden klappolt, semmi bajba nem ütköztem, elraktam főerjedni. Azóta is bugyog a klíma gépházban, és már finom illata van. Nem sokára le fogjuk palackozni, a fejleményekről majd jelentek. A sör neve a Terasz lett. Címként dolgozok.

Megpróbálok most már gyakrabban írni, mert tudom, úgy érdekesebb blogot követni. Ha tetszenek a bejegyzéseim akkor nyomj kérlek majd egy laza like-ot vagy neadjisten kövess is be tumblr-ön, így engem is motiválsz az írásra. Ha kérdésed van, biztos lehet itt feltenni kérdéseket, nyugodtan írj itt, vagy akár facebookon is.

na pá

[malatamese]

Nehéz eset...

A következő történet életem legnehezebb sörfőzéséről szól. Málnás búzasört főztem bátyámmal meg Nórival. Pesten. Pontosabban Budán. Mivel diplomaosztómra Nóri szüleitől egy sörfőző starter szettet kaptam, amit bátyám később kiegészített, meg én is vettem hozzá dolgokat, arra gondoltam, hogy fent is lehetne sört főzni, persze csak kisebb méretekben 8-10 litereseket. De nem gondoltam volna hogy ilyen nehéz lesz.

Előzetesen: a gyümölcsös sörök készítése általában csak az utolsó lépésben különbözik a többi sör főzésétől. Minden ugyan úgy zajlik. Cefrézés, máslás, forralás, erjesztés. Na DE! Többféle módszer is van a gyümölcsök sörhöz való hozzáadására. Talán azt a módszert választottam, amivel a legtöbb ízt ki lehet csikarni a málnából még káros ízhibák elkerülése mellett. Ez pedig az volt, hogy a főerjedés 3. napján (ez csak jó lehet, ismerek valakit aki a harmadik napon csinált valamit és az egész világ róla beszél azóta is) belerakom a málnát és hagyom leerjedni, majd palackozáskor leszűröm róla.

Kezdjük a problémákat: Amikor a főzést kezdjük, én akkor szoktam elkezdeni felfuttatni az élesztőt langyos cukros vízben. De fele akkora sörhöz fele akkora élesztő kell (lehet hogy nem ilyen lineáris az összefüggés, de kb). Hát Soma nem beleöntötte a vízbe az egészet? De. Szóval kanállal próbálom kiszedni a felét a por állagú élesztőnek. Aztán. A cefrézés egész jól ment, nem volt nagy gond, szépen tudtam tartani a hőmérsékleteket. Máslás. A starter kitben volt egy nagy 25 literes műanyag élelmszer ipari minőségű vödör, bödön (továbbiakban Ödönke). Szűrőm nem volt,  valamelyik blogon láttam hogy az IKEAban vásárolható 32 cm-es olajfröccsenés gátló tökéletes erre a feladatra. Beleraktam, belefeszült (és még mindig sörfőzésről beszélünk). Na de kérem! Általános iskolai tanulmány, hogy az anyagok, és különösen a műanyagok, amik lágyak és vékonyak, erősen tudnak tágulni melegben. Beleraktam a 75 fokos cefrét Ödönkébe, és a szűrő azzal a lendületben félre borult. Visszaállítottam - mellesleg, ne nyúlkáljatok 75 fokos vizes gabonában, mert nem jó - folytattam a szűrést. Már jól álltam amikor még egyszer beleborult és megint elkeveredett a sörlé meg a cefre. Újra. Szóval elvoltam. Ezek után a forralás jól ment, elraktam erjedni, 3 nap múlva beleraktam a málnát.

És ekkor jöttek a gondok. Főerjedéskor felnyitni Ödönkét veszélyes, nemrég leírtam, milyen fontos a steril környezet. Belerakni málnát veszélyes, bacis lehet, de én fagyasztottat vettem, talán jó. De mindez semmi. Amikor palackozni kellett és leszűrni a 4-5-6 napos szétázott málnát, ami a palackozó szifont félüvegenként eltömítette. Az komoly volt. Persze mindenhol azt írják, hogy ilyenkor habmentesen óvatosan palackozzunk, nekem át kellett szűrni habozva (nem haboztam habozni...haha) az egészet, attól félve h szénsavat veszt és befertőződik. És raktam bele cukrot, hogy az oldatban lévő még élő élesztők átalakítsák azt CO2-á. Én hülye... a fruktózt is átalakították. Ettől olyan szénsavas lett hogy bármit csináltam kifutott. Ha ez nem lenne elég akkor amikor megkóstoltuk bátyámmal azt mondtuk, talán majd jobb lesz ha érik. Búza sör íze volt, de mellette savanyúan érződött málna. Mondom ez így tuti nem jó, valami baj van, megfertőződött, elrontottam valamit stb. 

Már azon voltam pár héttel ezután hogy kiöntöm, amikor hívott bátyám hogy talált egy kézműves sörözőben egy málnás búza sört, aminek színe, szaga, íze ugyan olyan volt mint a miénk...csak nem habzott. Nahát mondom akkor csak nem a kedvencem ez a sör típus.

Végeredményben a 4-6 hetes érlelés után egyébként egy cideresen savanykás, búzás mellékízű szép színű, nagyon habzó sör lett. 

A post margójára egy kis sztori: Gondoltam hozok haza belőle, hogy a családommal is megkóstoltassam. Kinyitom a táskám, megcsap a sörszag. oooo shit. Kiveszem a zacsit amiben volt, csöpög. Kiviszem a söröket, lemosom őket, kiviszem a zacsit. A zacsi csöpög. Egész lakás sörcseppes. Feltörlök. Na megnézem már melyik ereszt, hallom hogy az egyik cicereg (van ilyen szó?) megmozgatom a kupakot. Belerobban a fülembe. Habzik minden. Próbálom lefogni. Mint a forma 1-ben úgy fröcskölöm szét a konyhában és az étkezőben a sört. 

Na át ezek miatt lett a sör neve, A nehéz eset.

[malatamese]

Azok a belgák...

A következő két főzés, a 4. és az 5. alkalmával kicsit elmélyedtünk a belga sörök világában. Mivel a kereskedelmi forgalomban az átlag embernek az hogy jobb sör azt jelenti hogy belga sör. Tévedés! Van egy csommó sör a világon, annyi hogy elképzelni is nehéz, és én bíztatlak téged kedves Olvasó, hogy annyit próbálj ki, amennyi csak tudsz. A belga sörökön kívül is van még millió jó sör, csak a magyar forgalomban ezeket nehezebb megtalálni, remélhetőleg ők is bekerülnek majd az áruházak polcaira. Az igazság az, hogy a belga sörök tényleg jók. Épp ezért csináltunk is belőlük.

Az 4. főzet egy belga aranysárga erős ale volt. Aki ivott már belga tripelt, az tudja hozzá hasonlítani, viszont ez a tripeleknél világosabb, kevésbé malátás, gabonás ízű, inkább keserűbb lecsengésű. Az az érdekes a belga sörökben, hogy régen, amikor még nem tudták, hogy mitől erjed meg a sörlé és egyáltalán mi az az élesztő, akkor a sörök nyitott hordókban belga apátságok pincéjében erjedtek. A az apátságok és kolostorok pincéjében olyan vad élesztő törzsek éltek/élnek, amik a cukros sörlevet leerjesztették. Ezért hívják gyakran a belga söröket, vagy egy részüket vad söröknek, mert vannak helyek ahol még mindig ezzel a tradicionális módszerrel erjesztik a sört.

Cefrézés, alfa amiláz pihentetés ( az amiláz lebontja a keményítőt kisebb erjeszthető cukrokra (lehet oltári nagy hülyeségeket beszélek egy kémikus szerint, de leegyszerűsítve én így tudom) ). Egyébként a cefrézéskor mi 53 fokon (proteáz, fehérjét lebontó enzim kedvenc hőmérséklete) 63 fokon (alfa amiláz) és 73 fokon (béta amiláz) szoktuk pihentetni (kb 20-30 percig tartani ezen a hőmérsékleten), majd ennek a végén végezzük a keményítő tesztet jóddal, hogy maradt-e még átalakítatlan keményítő a sörlében.

Máslás, szűrés, gyönyörű színe volt

Forralás, amikor a komlót hozzáadjuk és 70 percig forraljuk (később pontosan leírom)

Hűtés. Ez arra jó, hogy az élesztőt ne egy 100 fokos cuccba rakjuk bele, mert szegény azonnal kihal. Minél gyorsabban le kell hűteni a sörlevet 20 fok környékére. Azért gyorsan, mert ilyenkor fontos, hogy ne legyen túl sokat levegőn, mert ez egy meleg cukros lé, ami a baciknak Mekka, Nirvana, és a Mennyország egyszerre.

A végleges sört 8 hét utóerjedés után kóstolhattuk meg. A belga típusú élesztőnek hála érezhető volt az azokra jellemző édeskés gyümölcsös, banános mellék íz és emellett a maláta gabonás íze dominált főként. Gyönyörű habtartása volt, 8,5-9 fok körüli lett szalmasárga színű csoda.

A belga aranysárga ale jól sikerült, de ami utána következett...hahaaa. Az volt az igazi belga siker. Megfőztük a Saison típusú belga sörünket.

A Saison-t eredetileg Belgium vallonok által lakott területein főzték nyárra,jellemzője, hogy fűszeresen frissítő, citrusos ízeket mutat. Alkoholfoka 6 lett, világos sárga színű, hasonlóan az előzőhöz, de sokkal frissebb, szénsavasabb.

Hát kérem, a nagyközönség véleménye szerint ez elérte a fehér nyúl szintjét, ami igen nagy dicséret. Nagyon jó lett! Tényleg nagyon frissítő, kellemes, megvolt benne a gyümölcsösség, de kombinálva volt egy kis nyelvbizsergető szénsavval és keserűséggel. Remek ital lett. Újra fogom főzni. De most egy kicsit elegem lett a belga sörökből, a jóból is megárt a sok, pihenni is kell néha.

Ez egy ronda kép a Saison forralásáról amikor már megtörtént a “forró törés”. Azonnal mondom mi az!

Hát ez az! A forró törés azt jelenti, hogy a sörlében lévő fehérjék a gyors melegítés hatására, mint a tojás levesben, kicsapódnak. Azért fontos, mert ha ezt megcsináljuk, a sörünk tisztább lesz, nem lesz opálos, inkább tükrös lesz. Főleg ha rájátszunk egy különleges anyaggal, amit úgy hívnak, Ír moszat. 

Nem tudom hogy tényleg ír moszat-e, vagy csak fantázia név, de a lényeg, hogy ha a forralás utolsó 5-10 percére 1 teáskanálnyit belerakunk, az segít ezeket az apróbb fehérjedarabokat összekötni, összeállítani, könnyíti a szűrést, a sör még tisztább lesz. Egyébként úgy kell elképzelni mint régen az akváriumi haletető kaját, nem úgy mint egy hínárt.

És ez pedig a végeredmény, stílusosan belga sörös pohárban, kehelyben. Kár hogy nincs már több belőle. :/

[malatamese]

Angol IPA

Tehát folytatom az előző bejegyzést  (ütni amíg meleg...mármint a vas).

A következő főzésre egy keserűbb komlósabb sört akartunk Nóriapuval. Kicsit fickósabbat, mint a Skót 70 shillinges volt. Valamiért nem amerikai ipát választottam (azóta sem értem, talán a téli hideg időjáráshoz nem illett volna egy citrusosan komló ízvilágú keserű sör) aminek rövid leírása:

Az IPA azaz Inda Pale Ale először az Angoloknál fordult elő. A sztori a következő: Angliának ugye sok gyarmata volt? Na a gyarmatokon is sok szomjas ember volt, ezért nekik sör kellett. Na de a hagyományos angol sörök mind megromlottak mire Indiába vagy egyéb gyarmatokra érkeztek, a hosszú busz út, pontosabban hajó út alatt. Megoldás: tudták, hogy az alkohol fertőtlenít és tudták hogy a komlónak is van egy ilyen mellékhatása. Tehát készítettek, egy erősen komlózott, ettől eléggé keserű, magas alkoholtartalmú sört, az IPA-t. Ez már kibírta a hosszú utat és a gyarmatokon is be tudtak rúgni a honfitársak! The end.

But seriously: Világossárgától, mély arany szín, vékony maradó hab, erős fűszeres ízek, 5-7,5 alkohol fok. Két fő típusa, angol és amerikai IPA: az angol inkább virágos, fűszeres komló illat, az amerikai pedig erősen citrusosan komlós, erősebb és keserűbb mint angol társa.

Ezt a sört február 5-én főztük, neve ha jól emlékszem Csirkefogó lett, mert Nóriák kutyája (Shiva) valahonnan szerzett egy tyúkot amivel alaposan elbánt. Jobb híján ez jutott eszünkbe. Íme pár kép

Itt a máslás periódusában, szűrjük le a sör levet, közben a gázon melegszik még víz, amivel a maradék maltózt is ki tudjuk mosni az árpa szemekből.

Itt pedig kezdi a főerjedést a sör, beleraktuk a sörélesztőt, lezártuk, ráraktuk a kotyogót.

Kérdés: Ennek mi értelme, miért van lezárva, meddig kell ezt csinálni?

Ugye a sör úgy készül, hogy tulajdonképpen (nagyon leegyszerűsítve), készítünk az árpából egy cukros lötyőt, rakunk bele komlót, és belerakjuk az élesztőt. Az élesztő gombák megeszik a cukrot, esetünkben maltózt, és közben alkoholt és széndioxidot termelnek. Így lesz alkohol a sörben, meg valamennyi szénsav, a többi cukorral kerül bele, majd elmesélem. Hogy miért van lezárva? Mert ez az élesztő egy nagyon kényes kis lény. Nem szereti a túl alacsony hőmérsékletet, de a túl magasat se. Alacsony hőmérsékleten elalszik, a kellőnél magasabb hőmérsékleten pedig orgiázni kezd, ami lehet hogy ha élesztőt termelünk jó, de a sörfőzésben nem, mert túl erős mellékízeket ad a sörnek. Bizony, a sörnek ad plusz ízt az élesztő, néha pedig ez karakter meghatározóvá is válik. Sörfőzésben az ALE, azaz felső erjedésű söröknél az élesztő 16-22 celsius között kell tartani. Az alsóerjedésűeknél, LAGEREKNÉL ez hidegebben, 12 celsius környékén történik. (ezért nehezebb lagert csinálni mint ale-t) Na lényeg a lényeg hogy nem csak a hőmérséklet számít, az élesztő nem szereti, ha bacis, koszos helyre kerül, fertőződni tud, mást csinál, meghal, egyszóval katasztrófa. Mivel az eszközök tiszták, mert kimostam őket és fertőtlenítettem, csak a levegőből kerülhet az élesztő mellé szennyező anyag. Ezért zárjuk le a hordót és teszünk rá kotyogót. A termelődő CO2 elkezdi kinyomni az levegőt a hordóból, a kotyogó pedig nem ereszti vissza. Úgy működik, hogy buborék kijön a kotyogon, amiben víz van, de a légköri nyomás nem tud visszafelé nyomni levegőt. Ettől steril lesz tulajdonképpen az erjedés. 

És hogy meddig tart? Ez egy jó kérdés: egyes könyvek azt írják, hogy a főerjedés ( amíg az élesztő leerjeszti a cukrokat ) akár két hét is lehet, más könyvek azt írják hogy ale-ek esetében 7-10 nap. Én úgy szoktam csinálni, hogy amikor már hallom hogy a kotyogó nem kotyog, vagy alig, akkor megmérem a sör fajsúlyát. 1 liter tiszta víznek a fajsúlya 1.000. A söreim kezdeti fajsúlya olyan 1.050 körül szokott lenni. Ez a bennük lévő anyagok, cukor és egyéb dolgok miatt van. De! Az alkohol könnyebb, mint a cukor, ezért ha az élesztő leerjeszti, akkor elvileg a sör fajsúlya csökken. És így is van. A receptekben megadják a sör végleges fajsúlyát. Ha megmérjük és elérte ezt a fajsúlyt, akkor általában a főerjedés véget ért, persze vannak kivételek, hibák, balesetek, érdekes dolgok, de ez általában így van. És tényleg 7-10 nap alatt ez bekövetkezik. 

Na ez a bejegyzés ennyi volt, sajnos címke még nincs a Csirkefogóhoz, ha időm engedi majd csinálok.

A sör sötétebb lett mint akartuk volna, ízre viszont király volt, talán kicsit testesebb lehetett volna, illetve a komlóból legközelebb többet rakunk. Király söröcske volt, elfogyott, télire nagyon jól esett.

[malatamese]

Nehéz lenne címet adni

Kedves Bárki, aki olvassa még ezt a blogot!

A bocsánatodért esedezem. Tudom ez egy blog és az akkor jó, ha gyakran írnak bele, mint egy naplóba. Hát az utolsó bejegyzés óta történt egy, s más (így kell írni?) és sajnos az egyetem, meg munka, meg egyéb fontos elfoglaltságok miatt nem tudtam írni új postot. Persze azt mondják “az embernek arra van ideje, amire akar” és ez igaz is, csak hát a motiváció néhol kissé lankad. De az ömlengés és az önsajnáltatás helyett inkább írok valami érdekeset is. Előre szólok, hosszú lesz. Szóval az előző bejegyzés a fehér nyúl volt ha jól emlékszem, ami egy Weissbier, német búza sör volt. Istentelen jól sikerült (bár lehet írtam már), egy baja volt, kicsit túlhabzott, de ennek már tudom az okát, ha oda érek el is mondom. A lényeg a lényeg, olyan jól sikerült és olyan jó szívű vagyok, hogy nekem alig maradt, elosztogattam nagy részét. Kb 3 hete Hajdúszoboszlón Nóriapuval ittam meg a legeslegeslegutolsót (tavaly decemberben főztük) és még mindig jó volt, pontosabban talán még jobb is volt egy kicsivel mint anno. Persze ezt a sikert nem hagyhatjuk annyiban, már tervezzük, hogy idén nyáron ��jra megfőzzük, kicsit alakítva a recepten (habzás) de most lehet hogy már 50 literes főzetet csinálunk-ami már nem piskóta. Ennyit a fehér nyúlról.

A fehér nyúl után hat főzésen vagyok már túl, ami már egy egész jó kezdet,van fogalmam arról, mit hogyan kell csinálni. Persze olvastam elég sokat a sörfőzésről:

Greg Hughes- Házi sör készítése - Egy jó kis alap, sok receptel

http://www.libri.hu/konyv/greg_hughes.hazi-sorfozde.html

Wolfgang - Vogel : Sör házi készítése - Egy advanced könyv, nagyon jó alap, sajnos már régi, néha elavult.

http://bookline.hu/product/home.action?_v=Wolfgang_Vogel_Sor_hazi_keszitese&id=16132&type=22

John Palmer - How to brew - Angol olvasmány, nagyon erős alap sörfőzéshez, advanced level :)

http://www.howtobrew.com/intro.html

Szóval 6 főzésen vagyok túl, meg pár könyvön (most rendeltem amazonról még egyet) és kezdek egyre otthonosabb lenni a sörfőzésben. Lássuk mik voltak a főzetek (remélem képet is találok hozzá)

A második főzet egy Skót hetven shillinges bitter típusú sör volt. A bitter sörtípus az angol kereskedelmi főzdék egyik legfontosabb söre, szénsavtartalma alacsony, általában hordóból szivattyúval csapolják (az a jó állott angol ale, amiből kérsz egy füstös kocsmában egy pintet). Színe a világos aranysárgától a sötét réz színig terjed, laza habbal, kesernyés ízzel, enyhén karamellás mellék ízekkel is. 3-6 fokig terjed az alkohol tartalma.

Ezt a sört ha jól emlékszem január 19. környékén főzhettük, mert Nóri (kis párom :)  ) akkor töltötte a 22-t és ennek tiszteletére lett a sör neve N.o. 22. A sör egyébként kissé sötétebb lett mint vártuk, ízre hozta a leírtakat. Címkét csináltam hozzá:

A címkéhez annyi kiegészítés, hogy a bogáncs az Skócia nemzeti növénye, a betűszínek meg az egyik skót klán szoknyájának színeit mutatja. Felmerül a kérdés, miért 70 shillinges. A pontos sztorit nem tudom, de megpróbálom elmesélni. Skóciában, meg Angliában is egy időben (ha nem még most is) a sörre kirótt adót a sör alkoholtartalma határozta meg. Magyarán volt skót 60-70-80 shillinges változat emelkedő alkoholfokkal. A hetven shilling asszem a hordónkénti, vagy literenkénti adó mennyisége volt. A sör egyébként egy semleges, kesernyés, enyhén kekszes, karamellás ízű lájti sör lett. Jó-jó, de nem fehér nyúl.

Szerintem itt befejezem a bejegyzést, mert túl sok lenne egyszerre elolvasni a többi főzet rövid leírását, inkább megosztom és uralkodok.

[malatamese]

Készülés a forradalmi belga szőke ale főzésre!

[malatamese]

A fehér nyúl története

A fehér nyúl az első sörünk neve, ami egy Weissbier típusú sör lett. 

Mint minden kezdet ez is nehéz volt. Több hetes felkészülés előzte meg magát a főzőnapot, ugyanis én olyan vagyok, hogy ha valami érdekel és csinálni akarom, azt tökéletesen akarom. Na így volt a nyúllal is. Kinéztem a Greg Hughes: Házi sörfőzde könyv receptjei közül. Imádom a búzasört, illetve csak 4 hét érlelés kell neki, szóval HAMAR LEHET INNI!

Elmentem Pesten a Beerodalomba megvenni a hozzávalókat: malátát, komlót és élesztőt. Ezen kívül kellett még pár eszköz, fajsúly mérő, zsákok, jód, egyéb apróságok. Nem teljesen voltam megelégedve a bolttal. Először nem volt az a típusú komló ami nekem kellett volna, majd később mégis lett, összekapartuk. Majd nem volt ez-az-amaz. Kezdtem felhúzni magam. Persze utolsó pillanatban vásároltam be, tehát esélyem sem volt másnap elmenni máshova még. Penge élen táncolt az első sörfőzés. De meglettek a cuccok.

Amikor hazaértem, pár napot még Debrecenben voltam, aztán kimentem barátnőmhöz (Nóri) Hajdúszoboszlóra, és ott még az édesapjával (ezentúl csak Nóriapu) bevásároltunk egyéb eszközöket.

Másnap reggel 9-kor nekikezdtünk a nagy műnek. Remegő kézzel futtattam fel az élesztőt és állítgattam a gáz égőt. Teljes cefrézési eljárással készült a sör, ami tömören azt jelenti, hogy a malátázott gabonát lépcsős hőmérsékleti eljárással háromszor pihentetjük, hogy a benne lévő keményítőt és cukrot az enzimek átalakítsák erjeszthető cukrokká. Ez 53-63-75 celsius fokokat jelent különböző időtartammal. Ezt hívjuk cefrézésnek. Ennek a végén jóddal teszteljük hogy maradt-e még keményítő a sörlében.

Ezután következik a szűrés és máslás. Ez arról szól hogy a vödör aljába rakunk egy szűrőt, viszonylag nagy lyukakkal, nem a lyukméret számít. Erre rámérjük a gabonás, cukros barnás lötyőt. Ahogy a gabona réteg vastagszik úgy szűri meg az azon átfolyó sörlevet. Pár alkalommal a csapon keresztül veszünk még zavaros sörlevet és visszaöntjük a cefre tetejére. A máslás az amikor egy adag vizet felmelegítünk és ennek a cefrének a tetejére öntjük szép lassan. Ezzel a maradék cukrot is kimossuk a cefréből, illetve növeljük a sörlé mennyiségét.

Ha ez megvan, akkor következik a komlóforralás, amikor ezt a szűrt sörlevet felrakjuk bugyogva forralni, és attól függően, hogy mennyire akarunk keserű, illetve komló ízű sört, beletesszük bizonyos időpontokban a komlót. A komlónak leegyszerűsítve két formája van. A keserű komló és az aroma komló. A keserű komló a forralás elején kerül a sörlébe és a benne lévő keserűséget okozó savak miatt lesz keserűbb a sör. Az aroma komló általában a forralás vége felé vagy legvégén kerül a sörbe, így komló ízt adva annak. Persze a komlóknak millió meg egy fajtája van, mind más ízt, illatot, keserűséget ad a sörnek. Szóval lehet ezzel kísérletezni (Lásd a Roth Zoli Bakancslista sörét).

Ha megvolt a forralás, akkor a lehető leggyorsabban lehűtjük a sört. Nóriapuval mi ezt egy felcsavart csővel tettük meg, ami úgy néz ki mint egy zuhanycső (nagy felülete van, gyorsan hűt). Ezen keresztül folyattunk hideg vizet és kb 10 perc alatt 105 fokról levittük a hőmérsékletet 25 fokra. Miután ezzel megvoltunk, jól felkevertük, hogy az élesztőnek legyen elegendő oxigénje. Beleraktuk az előzőleg felfuttatott élesztőt és lezártuk.

És vártunk. Vártunk egy hetet, minek a végén az extrakt tartalom mérésből kiderült, hogy az élesztő leerjesztette a sörlevünket, a benne lévő cukrot alkohollá és széndioxiddá. Sajnos a palackozásnál én nem voltam ott, azt Nóriapu intézte. Összesen kb 21-22 liter nyulat palackozott le.

Ja és el se mondtam miért fehér nyúl! Sörfőzés közben, mivel ugye ez egy ünnep, Nóriapu egy kis segítséggel elkészített egy finom nyúlragut, illetve egy finom tárkonyos nyuszihusis levest. Ennek áldozatul esett két fehér nyúl. Hát tessék innen a név. Ezen túl minden sörünk neve a sörfőzés során történő meghatározó dolgokból fog eredni.

Remélem tetszett az első sör története, persze közben próbáltam egy kicsit fordítani is annak aki nem tud MÉG! semmit a sörfőzésről. Legközelebb már inkább a sztorira koncentrálok. 

Aki olvassa ezt a bejegyzést ne féljen kérdezni, szívesen válaszolok minden kérdésre. Jelenleg három sörfőzésen vagyok túl, még kezdő vagyok, de a kezdők hibáit és a fellelhető házi sörfőzéssel kapcsolatos könyvek tartalmát ismerem.

A LEGFONTOSABB: A sör elkészült, megvártuk a négy hetet, és ISTENI lett. Ezt nem csak azért mondom mert egy szülő mindig a gyermekére a legbüszkébb, hanem bárki aki megkóstolta azt mondta finom. Bár persze még lehet rajta alakítani, javítgatni, de az egyik legjobb érzés a világon, ha csinálsz valamit amivel küzdesz, és az majd később neked és másoknak is nagyon tetszik.

Na ennyi. Peace!

[malatamese]

Első bejegyzés

Üdv mindenkinek!

Ezt a blogot azért kezdem el írni, hogy megosszam a kézműves sörfőzéssel kapcsolatos élményeimet, tapasztalataimat, a főzőnapi történéseket. A blogban megpróbálok válaszolni a feltett kérdésekre, és érdekes dolgokat megosztani a sörfőzéssel kapcsolatban, legjobb tudásom szerint.

Barátnőm édesapjával főzzük söreinket, a blog ennek a mikro sörfőzdének/kézműves sörfőzdének az életéről fog szólni.

Remélem valaki majd elkezdi követni ezt a blogot.

Egy kis érdekesség: a sörtípusokról egy infógrafika