hitetlenkedves

[hitetlenkedves]

Kibaszottul hiányzol

[hitetlenkedves]

Egy személy, milliónyi érzés...

[hitetlenkedves]

24 órája nem ettem semmit. Ezigen.

[hitetlenkedves]

S tán, ha nem volnék jobb hely lenne a világ...

[hitetlenkedves]

De álmomban akkor is beszélek hozzád ha nem hall senki

De ha valahol ott vagy

Csak annyit mondj, hogy boldog vagy

Bár lehet hogy a boldogság fogalma

Értelmét veszti az állapotodban

Szóval inkább csak kívánom neked

A boldogság ottani megfelelőjét

Nem tudom van-e emléked bármiről

Ami az itteni életben történt...

[hitetlenkedves]

Táncol a démon vele táncolok én is

Beszélek vele érdeklődöm felőle

Kedves démon ugyan meséld már el kérlek, hogy ugyan mi újság van arra felétek

Tényleg annyira szar hely a pokol? Hogy ott minden és mindenki megkínozva lohol? Szalad, rohan fut a nyomorult?

Belein elcsúszva kúszva?

Körmeikkel kapaszkodva egymás husaba marva próbálnak feljutni a csúcsra? Vérzik a szája, véres hab jön ki rajta

Ragacsos, vas ízt érzek a számban...

Ez az én vérem talán? Nem hiszem...

Oldalra nézve egy arc rajzolódik ki mellettem. Belemartam s szétszedtem. Élveztem. A karmaimat belevájtam a húsába és vér fröccsent a pofámba. Szemgolyója kiesett s messzire gurult. Ordít a nyomorult és mégis ellenszegül.

[hitetlenkedves]

Egyszer volt hol nem volt, élt egyszeregy leány. A leány szívből szerette a férfit akivel felnőtt, akivel bár viharosan indult szerelmi kapcsolata mégis együtt maradtak és támogatták egymást.

Ám nem lehettek felhőtlenül boldogok mert beárnyékolták boldogságukat az ellenségeskedő anyukák no meg egy megsértett, és büszkeségét vesztett ex barátnő. Persze kitartottak egymás mellett, és erőt adtak egymásnak a legnehezebb percekben is. Ahogy telt az idő komolyra fordult a kapcsolatuk, és beteljesedett az ami minden lánynak az álma... A lánykérés.

Megindult a jövőtervezés minden irányban és szállban. Terveztek szerveztek, aztán dőlt a kártyavár. Lassan kúszott be a kapcsolatba, de mégis észrevétlenül és hirtelen a szakítás.

A lány összetört, a fiú szenvedett. Hosszú hónapok kellettek ahhoz hogy valamennyicskére túllépjenek ezen és újra kezdik.

De mi van akkor ha a fiú okkal engedte el a lányt? Ha úgy látta hogy jobb neki így... Persze sablon szövegnek tűnik de ha belegondolunk nagyon nem az. Ha a fiúval marad nem tudja kibontakoztatni magát pedig sok, nagyon sok van benne. Nem lenne érdemes jövője fiatal háziasszonyként hisz ő nem erre rendeltetett. Nem élt még akkor, ám amikor szakítottak, belekóstolt. Kihozza magából a maximumot, él és nem húzza le lelkileg sem a volt anyós jelölt és ex barátnő. Szakmát tanul, fősulira megy, még jobban pörög mint előtte.

Persze nehéz neki és emberfeletti erővel rendelkezik, és elképsztő ahogy bírja a strapát nap mint nap, de vajon csak úgy lehet happy end ha együtt maradnak?

[hitetlenkedves]

Egyszerűen nem hiszem el, hogy egy kettesért büntetés jár, de amikor négyeseket éa ötösöket hozok haza, nem pazarolják rám a dícséretüket. Kicsit fáj, kicsit sírok de már egész megszoktam. Úgy ahogyan ők is a rengeteg jó jegyem.

[hitetlenkedves]

Elmentél mellőlem amit azt se tudtam hogy kezeljek, hogyan dolgozzak fel.Az első fájdalmas felucsudas után kénytelen voltam lépni az életben. Felfogni a felfoghatatlan, talán lehetlennek tűnik de megis lehetséges. Ido kell. Sok idő. Nekem négy év kellett,es egy nyaralás. A napokban elkondolkoztam azon hogy milyen jo lenne megolelni téged es nemcsak teleparikusan erintkezni. Nagy ereje van az elmenek, de megerosebb a fizikai megerősítés. Szeretnelek megolelni, erezni az illatod, hallani a hangod, es belenezni szemeidbe. Ertekelnem azt amit oly sokan nem kepesek. Rossz az ha van egy anyukád aki úgy érzed nem szeret, de megrosszabb ha már nincs. Ha üresség jut az erzelmek helyett.

Vajon Te hogyan kezelnél? Rád hasonlitok egyáltalán? Jellememben, értelmi keseppeseimben Téged orokoltelek? Vajon mennyi de mennyi titkot vittél magaddal? Visszagondolva, rengeteget... Szeretném azt hinni hogy nem volt baj, és hirtelen következett be a halalod, de balgasag volna ezt így látni. Akkor nem lattam azt amit mostmár tisztán. Nem véletlenül bucsuztal el sírva Annától, és nem hiába vettél be annyi de annyi altatót... Nem tudom mi okozta a halalod, hiszen okos asszony voltál, és tudtad melyik gyógyszer mit okoz a szervezetben.

De azt tudom hogy semmi de semmi sincs véletlen. Tegnap meséltem Rólad Lacinak. Teljesen összeomlottam az emlékedtől amire rég nem volt példa. Egyszerűen nem bírtam elviselni a gondolatot hogy tényleg itthagytal. Ujra kislanynak ereztem magam, aki sokkos állapotban van es probalja felfogni azt hogy többé nem veszel levegőt, hogy nem viselhetem gondod, nem vihetem neked oda a reggelid, es nem kerdezhetek semmit hiszen nem szolalsz meg tobbet. Nemasagi fogadalmat tettél egy eletre.

Néha érzem jelenleted, és a mindennapokban nem érzem erősen a hiányod, de a tegnap óta borzasztóan hianyzol. És haragszom Rád amiért feladtad.

[hitetlenkedves]

Nagy levegő. A levegőt beszívva az szétáramlik a tüdőmben, és a vérembe kerülve eljut az agyamba. A központba. Ám mégis ezzel a levegővel nem csak oxigént jutattam el a létfontosságú szerveimhez, hanem magát a zenét szívtam be.

[hitetlenkedves]

,, Maradunk egészek, egymás szívében... "

Különösen szeretem Elefánt műveit. Annyira magával visz a zene, hogy szinte ijesztő. Vannak sorok amiket értek és vannak amikről azt hiszem, hogy értem.

Lehet egyátalán érteni egy zenét? Hiszen ez nem egy tantárgy amit érteni kell, hogy tudj.A szöveget megtanulhatod, de a zenét érezni kell. Az érzéseid adják a zene értelmét és lelkét. Nem az énekes, nem a zenekar. Te magad vagy a zene. A Te lényed lelked érzéked emléked.

Meghallasz egy zeneszámot és csordultig leszel érzésekkel. Eszedbe jut mit gondoltál legutóbb amikor hallgattad. Ahogyan az is hogy mit viseltél, esetleg kikkel voltál, és milyen napod volt aznap.

Számomra Elefánt akkor mutatkozott be, amikor szerelmes voltam egy fiúba. Igazi rosszfiús alkat volt, már-már idegesítően egoista, aki mégis érzékeny és borzasztóan magányos és önbizalom hiányos belsőt rejtett. Nagyon szerettem volna ezt a kapcsolatot, de valahogy nem jött össze. Ekkor toppant be az életembe, az a zenekar aki megírta mindazt amit éreztem. Azt hittem én kis naiv hogy egy zeneszámot csak egyféle élethelyzetben lehet érezni.

Pedig nem...

Évekkel korábban történt egy tragédia az életemben amikor még egész fiatal zsenge kislány voltam. Akkor és azóta küzdök azzal hogy elengedjem azt a személyt akit oly régóta szeretek, és hiányolok az életemből. Ez a személy az Édesanyám.

A minap tört rám igazán a hiánya amikor azt kezdtem el magamban taglalni hogy nincs halál. Fájdalom az van, hiányérzet is, de Vég mégsincs. Hiszen a lelkünk és elménk a lényünkkel együtt az öröklétre "kalibrálódott" , hiába jár le a Földi test "szavatossága". Persze azért eszembe jut, hogyha itt lenne még köztük vajon mit szólna ahhoz akivé cseperedtem, szimpatikus lenne - e neki a barátom, és Ő is annyira szeretné - e a legjobb barátnőmet, ahogy én szeretem őt, és az ő Anyukája kedvel engem? Vajon meglenne velem elégedve? Az lettem akit elképzelt?

Jó lett volna látni az általános iskolai ballagásomon. Jó lett volna a szallagavatóm vendégnévsorában tudni a nevét ahogyan a ballagási résztvevők között is. De nem így lett... Sokmindenről lemaradtunk, hiszen véges az idő ami nekünk jutott.

De mégis. A Sors vagy a jó Isten jelen volt. Elvette tőlem az Édesanyámat és helyette adott egy másikat. Olyan utat nyitott meg a "hálálával" előttem amiért én csakis hálás lehetek. Az élet mérlegének egyensúlyban kell maradnia. Elvett tőlem, de kamatostul adta vissza. Embereket ismertem meg, helyekre jutottam el, és változtam.

Elmentél innen a fizikai világból, de egymáséi maradtunk.

[hitetlenkedves]

Azt hiszem szerelmes vagyok.

Nem hiszünk dolgokat hanem tudunk. Nem tudunk dolgokról de hiszünk. Csak az létezik ami előttünk van. De ez mégsem egy kézzel fogható dolog, amelyet magamhoz ölelhetek, vagy akár el is taszíthatok. Ez a kis görcs belemászik az elmédbe elbódítva, megrágja a húsod miközben egy morfium szerű anyagot fecskendez szét a véráramodban, amitől kába leszel és tettre kész. Magasan vagy a felhők felett, mint amikor úgy istenesen füvezel. Érzéseidet a maxra pörgeti mint az energiaital a szívverésed. Úgy érzed a hiányát mint dohányos tüdeje a nikotin hiányát. Mégis kell... Érzed hogy kell, hogy szükséged van rá...

Érzem, hogy szükségem van rá...

Megszeretted az érzést, az életet... Függővé tesz, beleremegsz, mégis amikor végzett egy senkinek érzed magad hiszen eddig ő táplálta a tested és lelked. Elhitette veled hogy szükséged van Rá. KELL neked.

Egy pillanat alatt bennes van, de mégis évek kellenek a teljes tisztuláshoz.

Méghogy az élet fair... Hogy lenne az ha az érzések sem játszanak szabályosan ?

[hitetlenkedves]

Milyen furcsa, hogy akik a lehető legjobban szeretnek és mellettünk állnak azok mutatjak ki a legkevésbé a szeretetüket. És azok akik a legkevésbé szeretnek azok hangsúlyozzák a legjobban.

[hitetlenkedves]

Miert tudunk ilyen gyorsan ilyen kozel kerulni egymashoz?

[hitetlenkedves]

Éjszakánként kijarok az udvarra bogni, fázni dideregni. De legalább érzem hogy élek.

[hitetlenkedves]

Olyan mennyiségű düh van bennem hogy még számomra is ijesztő. Félek hogy valakin csattani fog.

[hitetlenkedves]

Nem találom a helyem a világban