zimmererm

[zimmererm]

mert álmaiban megjelent

emberi formában a csend

s szivében néha elidőz

a tigris meg a szelid őz.

[zimmererm]

A nehéz idők erős embereket formálnak. Az erős emberek jó időket hoznak el. A jó idők gyenge embereket formálnak. A gyenge emberek nehéz időket hoznak el

[zimmererm]

André régóta úgy gondolta már, hogy a világot a kapzsi vágy és a félelem irányítja. Ez a kettő. Minden embert valamelyik a kettő közül. A félelem, a kapzsiság és az ebből táplálkozó hatalomvágy szinte mindenki elméjében ott rejlik. Legfeljebb nem tör felszínre. Félünk a jövőtől, a haláltól, a szegénységtől, millió és millió dologtól. Vagy vágyunk pénzre, hatalomra, befolyásra, szerelemre, örök boldogságra és még sok minden másra. Vagy a félelem vezérel minket, és ez alapján cselekszünk, vagy a mértéket sokszor egyáltalán nem ismerő vágy. Vagy az egyik, vagy a másik. Az emberi cselekedeteknek csak ez a két mozgatórugója van. Valójában csak ez a kettő!

[zimmererm]

az ajtóban állsz na mi van kitalálod

az élet mélyvíz de te evezel

nem úszol mert túl nagy a sodra

elfogadod de nem veszed el

[zimmererm]

Aki bizonygat, az nem bizonyít, aki győzködik, az nem meggyőző.

[zimmererm]

Sajnálom, hogy nem találtál bennem semmit, amit érdemes lett volna megtartanod.

[zimmererm]

Most egy sarokban állok és nem szólok senkihez

Zavarban vagyok, fogalmam sincs, mi lesz

Nem szoktam hozzá, hogy második legyek

Nem szoktam hozzá, hogy megsemmisítsenek

[zimmererm]

A műveltségemet úgy tudjam becsomagolni, hogy az esetleg még annál is fényesebb és tükrözőbb legyen - különösen olyanok számára, akik kevésbé műveltek - az megteremti azt a milliőt hogy engem imádhatnak..

[zimmererm]

Homokot vinni a sivatagba olyan, mint vizet önteni az óceánba: értelmetlen.

[zimmererm]

Ez még él, ez még mozog.

De istenuccse halad

[zimmererm]

Még egyszer harcba szállok, 

Megvívom az utolsó nagy csatát, 

Ma élek, és meghalok.

[zimmererm]

- Tudod miért a remény hal meg utoljára?

Mert ő a gyilkos.

[zimmererm]

a csalás sosem csak annyi, hogy felénk lejt a pálya. Abban a pillanatban, hogy visszaélünk az erőfölényünkkel, mi is csúszni kezdünk. Relativizálunk, méricskélünk: ennyit előttünk is trükköztek, ekkorát hazudni még belefér. Aztán az ember még több, még nagyobb (ön)hazugságokkal békül meg, ahogy száguld lefelé.

[zimmererm]

ÍTÉLET sohasem fogod megbocsátani nekem, hogy nem szerettél 

 EVOLÚCIÓ

ugyanazt írom: mindig más mindig másért olvassa másnak

METAGNOSZEOLÓGIA én soha másban nem csalódom, csak saját ítéletemben

AXIÓMA

szabadság az, ha megválaszthatom: kitől és mitől függjek

PONT

nem út és nem cél: érthetelen, gyönyörű helybenröpülés

AXIÓMA ki nem vigasztal meg, mikor megbántottad az nem is szeret

AXIÓMA mire megtanulsz énekelni, dalod már rég nem arról szól

[zimmererm]

Rosszul vagyok, hogy majd jobban legyek és életveszélyesen elégedett.

A fal felé fordulva alszom el nem beszélgetek már senkivel. Pontosan tudom, hogy távolodom, hogy elzárom magam a valóságtót bocsánatot kérek, gyerekkorom, hogy viccet csináltam az álmaidból.

Annyira utálom, amikor felteszem valamire az életem, aztán jön valaki és megcsinálja sokkal jobban, csak úgy mellékesen. 

Nem múlik el hajnalban egy régi számot hívunk fel az utcán állunk, iszonyú készen a homlokunkon friss sebhely és csak annyit kérünk, hogy “hallgass meg” de ő nem hallgat meg 

És én nem tudom, hogy hogy vagy képes ennyit elviselni, mikor általában én sem élvezek magammal élni. 

De hiába vártuk, hogy történjen valami mindegy, hogy mi, csak legyen már valami.

[zimmererm]

498 Ha rosszul érted félre, az egész nem jelent semmit. 

403 Őszinte ne legyél, olyat bárki tud. 

399 Csak ilyen távolról mutatom, hogy ne lássam egészen én sem.

181 Ami 2 mondatnál hosszabb, az hazugság. 

146 Semmi olyat nem keresek, ami létezik.

078 Nem viccelek. Nincs mivel.

469 Azt várják, hogy beszéljek róla; elkezdem a bőrt tépdesni a számról, de nem értik, hogy ez már az.

090 Csak nyugodtan, úgyis rosszul fogsz dönteni.

071 És akkor a szobamérlegre leülve zokogni kezdett. Megnézhettem volna a sírás súlyát, mielőtt eljöttem.

349 Milyen jó, hogy nem látni a korláttól a szakadékot.

446 Interjú. Csend. - Mit mentene ki egy égő házból? - A lángokat.

202 A szeretleken nagyjából azt értem, hogy hiányzol akkor is, ha itt vagy.

253 Nekem nem muszáj hazudnod.

254 De a többieknek igen.

172 Látod, ez lett belőled is, szavak, pedig tényleg hiányzol.

260 Most pedig megtanítalak szeretni, ezek voltak az utolsó szavai.

155 Elméletileg jók vagyunk.

362 Nem bocsátom meg, hogy lecseréltél valami öregre és unalmasra.

312 Egy szerelem hány mondat?

311 Elmesélhetném, csak idézetekkel. Megúszhatnám, hogy beszélni kelljen róla.

486 Ne tanulj belőlem, kérlek.

376 Egy életre szól, de tekintve az életet, ez nem valami nagy dolog.

282 Nem ír.

233 Nem írok.

407 Akkor is színészkedtem, amikor tényleg fájt.

524 Hazudjunk valamit. Ennél bármi jobb.

117 Ezt a képedet már vagy négyszer kidobtam.

432 Azt mondta, de hát maradok, és pakolt tovább.

448 Ha már úgyse lehet több két ember között, mint időről időre egy soha, különböző hangsúlyokkal.

Már nem derül ki. Mint hogy mit álmodik az egyetlen alvó egy zuhanó gépen.

Ha már nem kellett, legalább mondd meg, mi volt ez. Tudjam, miért fizettem.

Dobj ki mindent. Csak azt a képet ne, amin tudom, hogy alig látszom, de mikor csináltuk, voltunk utoljára boldogok.

Nem is a fiún lepődtem meg, illetve nem tudom, csak fura volt, nem is lepődtem meg, az ember hozzászokik, hogy szerelmeit előbb-utóbb megbasszák bizonyos igazán gyönyörű estéken. Szóval csak azon lepődtem meg, hogy pont ilyen. Hogy pont olyan volt. Nagyjából tökéletes, sármos, mélyhangú, kiegyensúlyozott, hogy pont egy ilyen, akit én óra- és teniszcipő-reklámokba képzelnék, akiből majd egyszer XY kolléga és jó apa lesz, szóval amilyen én nem vagyok: ő mindenestül olyan. Hát ezen meglepődtem.

Mint egy varázsszót, időről időre megírtam valakinek, aki számított, így, üzenetben, hogy merrejársz? Mintha, igen, az jönne utána, hogy máris mindent hagyva indul. Persze nem, de nem baj.

Rosszul állt neked, ahogy szeretni próbáltál,

Te közben illedelmesen érdeklődni próbáltál a mivanvelemről, vagy valami más, közepesen érdektelen dologról. Ha jól emlékszem, nem válaszoltam, de aztán hazafelé annyi eszembe jutott, hogy semmi. Mit mondhattam volna? Hogy egy szentimentális közhely szeretnék lenni a szádban?

Én csak meztelen voltam, ő gyönyörű. (....) De ragaszkodni kéne a tévedésekhez is.

Egyenlők vagyunk. Látod. Ha kivonlak magamból, a semmi marad.

De most tavasz van. Ilyenkor, jó esetben, mindig egy kicsit hosszabbak lesznek az éjszakák, mint a félelem.

[zimmererm]

- You’re not worried? - Would it help?