wemotivationblog - Tumblr blog

[wemotivationblog]

Utóbbi pár hónapom röviden

Annyi minden történik velem az utóbbi időben, hogy csak a fejem kapkodom és igyekszem, hogy le ne maradjak az egyik kanyarban arról a vonatról, amit elvileg én vezetek. Jó és rossz dolgok történtek, és ezért is ültem most le, vettem egy nagy levegőt és átgondolom mik is történtek eddig idén. (a történéseket időrendben, és nem fontossági sorrendben soroltam fel)

1. Beköltöztünk a saját lakásunkba! Felújítunk, szépítkezünk. Egyre több bútorunk van, és egyre kevesebb, ami hiányzik. Tapétát kapartunk, festettünk, csempéztünk. Felújítottunk és berendeztünk egy lakást, ahova mindig mosolyogva térek haza. A legnehezebb falat a hálószobánk volt, mert itt igazán ragaszkodott a tapéta a falhoz, de ez a szoba lett a kedvencem. Igazi nyugalmat áraszt. Kitiltottuk az elektronikát belőle, halvány zöld lett a fal, virág az ablakban (minden ablakunkba vettünk egy láda virágot).

2. Csapatot váltottam a munkahelyemen, ami sajnos nem vált be. Vannak kifejezetten mérgező emberek a csapatban, akikkel hosszú távon nem tudnék együtt dolgozni. A feladatok teljesen újak, és többnyire programozásra épülnek, amik nem annyira a szívem csücske.

3. Két szerettem is örök nyugalomra tért. Sajnos március elején a nagymamám, majd a hónap végén a kutyusunkat is elvesztettük. A család nehezen dolgozza fel, és a még mindig szoktam sírni, ha az utcán egy idős embert, vagy egy kutyust látok.

4. Sikerült az egyik legnehezebb tárgyam az egyetemen, fél éve készülök rá. Külön tanárhoz jártam, de megcsináltam! 

5. Elkészült a diplomamunkám! Még csak múlt hét végén készült el, ma pedig egész délután a védésen dolgoztam, szóval emiatt is alig látok ki a fáradságtól. De kész van! Elkészült! 55 oldal, már megrendeltem a borítót. A héten remélem leadom.

6. Új munka!!! Ennek nagyon örülök, de majd pár hónap múlva írok róla :) 

És akkor a célok még erre az évre: - maradék 3 vizsga az egyetemen - záróvizsga - sport - egészség - megtanulni pihenni

[wemotivationblog]

Kemény lesz ez a vizsgaaidőszak

Tárgy 1.

Az órán megjelenő karakterek titkos jelentéssel bírnak. A tisztelt vizsgázó feladata, kitalálni egy-egy feladat keretein belül, hogy a tanár úr mely karakterekre és milyen sorrendben gondolhat. Szerintem nagyobb az esélye, hogy nyerek a lottón - és az jobban is fizet, mint a matematikus munka.

Tárgy 2.

A vizsgán csak elméleti kérdések lesznek. Végre egy tárgy, amit csak meg kell tanulni, gondoltam én... Közben kiderült, hogy a vizsgán bármilyen jegyzetet lehet használni. Pánik van.

Tárgy 3.

Mumus tanárral szóbeli. Erről beszélni se szeretnék.

[wemotivationblog]

I am an applied mathematican, and I am working as a software tester. In this field, most of the people are men. If I tell somebody what is my job, the answer is "you do not look like that". So people think that if you are a girl and working with science, you should be ugly as well. But it is not true.

The fields of science are dominated by men. But it is necessary for womens to be there as well. It would be useful for the fields as well. Women and men have different perspectives.

I think women and men are not the same, but equal. In my job I have many attrocity because of my gender. I have to work hard and my leaders think of me as a little weak women. I would like to change it. We can change, if girls are leaded by their dreams and they stop saying that "I am a girl, so it is impossible". We should believe it!

I would like to help girls to live as they dreamt it!

[wemotivationblog]

Helyzetjelentés

Nekiálltam edzeni. Nem azért, mert izmos akarok lenni - bár egy kocka has jól jönne... Azért álltam neki, mert nem akarok gyenge lenni. Egyre több fizikai tünetem van. Fájdalom az üléstől, a rossz tartástól. Attól, hogy nincs, ami tartaná a testem. Szóval most elhatároztam, hogy keményen dolgozni fogok azért, hogy ismét ne fújjon el a szél.

Hiányzik a legjobb barátnőm. Haverjaim vannak a városban, de aki mindent tud rólam az ő. Neki tudok panaszkodik és ő az, aki mindig hisz bennem és erőt önt belém. Az élet fintora, hogy pont ő az, aki külföldön él.

Sajnálom. Sajnálom, hogy a húgommal nem vagyunk jóban. Sajnálom, hogy többször is megpróbáltunk jobba lenni, de mindig csak pár napig tartott. Sajnálom, hogy ennyire különbözőek vagyunk és ennyire másképp látjuk a világot.

Rengeteg dolgom van. Tudom-tudom én szeretem, ha pörgés van körülöttem. De azt nem, ha összecsapnak a hullámok felettem. Most összecsapnak. Közeleg a vizsgaaidőszak, a tárgyaim káoszok, beadandót kell írnom, szakdolgozat, Karácsonyi ajándékot kell vásárolni, Mikulásra ajándékok, tanítások, munkahelyen csoportváltás és közbejött egy külföldi utazás is. Hű ezt vártam, hogy leírjam külföldi utazás. Igen! Megyek Amerikába egy hétre. Munkahelyi út. Izgulok. Sok a teendő: útlevél, vízum, vásárlás stb. Szóval összecsaptak a hullámok, de legalább kénytelen leszek úszni és attól megerősödöm (észrevetted a remek utalásom az első bekezdésre?) Ja és decemberben remélhetőleg költözünk is. Fürdőszoba felújítás, lakás festés, bútor vásárlás. Plusz szervezek egy önkéntes gyermekotthon festést is. Ezek mellett gondolkodom, hogy jelentkezem a stanfordi egyetemre mentornak - támogassuk a nőket!

Meditálni kezdek tanulni, igyekszem megismerni és igazán megtalálni önmagam. Vallások fele kacsingatok. Érdeklődöm.

Ennyit mára.

[wemotivationblog]

Érdekes napom volt

Pár hónapja olyan mintha nem is én lennék, folyton csak szomorkodtam és nem találtam örömömet semmiben sem. Pár napja volt egy érdekes (najó több) beszélgetés a főnökömmel. A beszélgetéssorozat igazából célra nem vezetett, de azóta a hangulatom és a fizikai állapotom is jobb talán.

+ voltam masszőrnél, és azt hiszem meg van a zsibbadás oka: sokat ülök. Írom ezt ülve...

Na felálltam. Lista az új lakásba: állóasztal :)

Most mindent szépnek látok, kialakítottam egy tervet a halál elfogadására is. Hirtelen rend lett a fejembe. 

[wemotivationblog]

Gerinctorna - Izmaim:  1-0

Voltam ma gerinctornán. Régen ezeket nagyi tornának neveztem, mert nagyon könnyű volt. Most a felét se bírtam csinálni és még mindig remeg a lábam tőle.

Nem tudom mi van a testemmel, mintha semmi izmom nem lenne, és ez kb egyik napról a másikra. Tudom, hogy neki kellene állnom újjáépíteni őket, de még csak a sokkfázisban vagyok és azon aggódom, hogy hová tűntek. Mintha nem az én testem lenne. Furán, gyengén és fájdalmasan reagál a dolgokra, mozdulatokra. 

Beparáztam, de valószínűleg ez meg még jobban ront a helyzeten.

[wemotivationblog]

Annyira nagyon boldog vagyok,

hogy azt leírni se lehet <3

[wemotivationblog]

Esküvő

Nagyon durva, hogy már csak 2 hét és feleség leszek. Az utóbbi év másról sem szólt, mint az esküvő szervezésről. Mindent tökéletesnek szerettem volna, a legapróbb részletet is. A hétvégén történtek dolgok, ami miatt kezdem átértékelni az egészet. És ma felkerült az i-re a pont. Nem részletezem, de ma 3 olyan dolog is történt, ami rádöbbentett, hogy az embereket nem fogja annyira érdekelni. Hogy ha így készülök, akkor csalódni fogok. Csalódni fogok, mert nem veszik észre ezt, nem tűnik fel nekik az... Többen lemondták már. Fájt. De legalább most kiderül, hogy ki számít igazán. Az esküvő csak rólunk szól, kettőnkről és ez fogom mondogatni a következő két hétben. Felesleges volt rágörcsölni. Megfelelni úgy se tudsz mindenkinek. Lehet, hogy zagyvára sikerült ez a pár mondat, de egyszerre van bennem : - Csalódottság - Béke - Lemondás - Elfogadás - Elhatározás

[wemotivationblog]

Hiányzik

Sztochasztikus folyamatokat tanulok. 8 óra munka, egy analízis korrepetálás után itthon ülök és tanulok. Ahogy azt az elmúlt 2 hétben tettem. 

Munka. Tanítás. Suli. Tanulás. Beadandók.

“Ha ezen a féléven túl leszek, minden könnyebb lesz” - mondogatom magamnak napi 624-szer. 

Dolgozni szeretek, tanítani szeretek, suli + tanulás kell (és ha most nem a sztochasztikus jegyzet mosolyognak gonoszan rám, akkor lehet ide is szeretek került volna)

De mást is szeretek csinálni! Szeretnék táncolni - ismét heti 3 balett órára járni, légtornázni, jógázni, önkénteskedni, nem csinálni semmit. 

Igazából, amiért nekiálltam írni ezt a posztot, az az önkénteskedés hiánya volt. Szeretnék segíteni másokon, bemenni egy kórházba és mosolygó, vidám gyerekeket otthagyni pár órával később. Bemenni a csecsemőotthonba, és látni ahogy szaladnak elém az ismerős arcok. Szükségem van rá! Nagyon-nagyon-nagyon. Amint nyár lesz, jaj ez nem jó: esküvő... amint ősz lesz, jaj akkor megint suli... amint jövő nyár lesz, hmmm akkor meg lehet munkahelyi utazás....Amint lesz egy kis időm, visszatérek! Emberekkel, gyerekekkel fogok foglalkozni, segíteni őket! Már csak meg kell találni, hogy hova fér be, de hát ugye “arra nincs időd, amire nem szakítasz” 

[wemotivationblog]

“Ha gyerekem lesz, ÉN majd másképp csinálom”

- fogadom meg mindennap vagy 100-szor. Amikor utazok a villamoson, sétálok az utcán, beülök egy étterembe stb. De most amiről írni szeretnék az nem ez, hanem a tanítványaim. Meg merem kockáztatni, a matek tanítványaim, több mint felének nagyobb szüksége lenne egy pszichológusra, mint egy matek tanárra. Szigorú apukák, bizonytalan gyerekek topognak be az első órára. A kisgyerek rögtön védekezéssel kezd: “olyan béna vagyok”, “nem megy a matek”. Ez oké (lenne), de megy nekik. 357 osztva 17 az ... én számolok, ő rávágja hogy 21. Kapásból rávágta, az, aki állítja “nem tud fejben számolni”. Egy óra nagyja nem azzal megy el, hogy magyarázok, hanem hogy bíztatok. “Ügyes vagy, meg tudod csinálni.” “Én meg se szólalok, hiszen tudom, hogy megy neked egyedül is”. És ami meglepő, hogy megcsinálják, minden szakmai segítség nélkül. Majd másnap az iskolában megint nem megy nekik - holott előtte való nap minden segítség nélkül ment. Volt egy tanítványom, akinek úgy sikerült csak a dolgozata, ha az előtte lévő szünetben küldtem egy SMS-t, hogy “Meg tudod csinálni!”. Nem hiszik el, hogy képesek rá és ez nagy gond. Nem tudom, hogy a szülők vagy a pedagógusok vagy a rendszer hibája, de ez hiba. Vannak az okosak, akik nem hiszik el magukról, hogy azok. Mit akarunk ezzel a hozzáállással elérni? Mit gondol az apuka, amikor matek korrepetálásra hozza a kitűnő gyerekét? Miért nem adunk nekik teret, lehetőséget, és önbizalmat?

[wemotivationblog]

Belezsúfolok mindent egy posztba

Szeretem, ha a dolgok a helyükön vannak. Ha minden kész van és ki van pipálva a to do listámon. De most a lista már olyan hosszú, hogy felé se merek nézni és ott vigyorog rám a “Felírni a fontos dolgokat a listára” pont. Tehát a to do listám megírása is felkerült a to do listámra. Jó mi? 

Sok olyan tárgy van most az egyetemen, ami otthonról végezhető. Tehát odaadnak pár 300 oldalas könyvet és dolgozd fel. Elsőre vonzónak tűnt, de még nem volt időm nekiülni, és kezd megijeszteni a dolog. Az egyiket ma estére szántam, erre inkább csak helyzetjelentést írok.

Munkahelyen is úgy érzem rakodnak rám a dolgok, azaz folyamatosan rántom magamra őket. Napi minimum 9 órát bent töltök, és így sem végzek annyi dologgal, amivel szeretnék. Munkahelyi to do listám sem merem már le se írni.

Az evés utáni rosszullétek nem szűntek meg, pedig már nem eszek tejet, glutént, krumplit, rizst, hüvelyeseket. Picit többet eszek a szükségesnél, máris rosszul vagyok. Hányingerem lesz. Holnap megyek dokihoz, remélem estére már okosabbak leszünk.

Derekam bár krepált, megint. Igen győszösnek érzem magam. De ezt teszi vele, ha kimarad 2 hét sport és napi 9+ órát ülsz.  És most nekiállok a to do listámat frissíteni és megpróbálok egy hétig nem panaszkodni ja és ami a legfontosabb: LASSÍTANI - tehát sorry ha lemondok programokat stb, vissza kell kapnom a nagy pörgésből az életem. :)

[wemotivationblog]

Az a nehéz

az anyósokban, hogy számodra egy idegen ember, bele akar szólni az életedbe. Jó szándék vezérli, de mindenről megvan a határozott véleménye - amit nem rejt véka alá. Ezt még lehet fokozni egy sógorral/sógornővel, aki mindig tökéletes egyetért az anyóssal - és ő sem rejti véka alá...

[wemotivationblog]

Régen én voltam

- aki 10 perccel korábban megérkezik egy találkozóhoz - aki megbízhatóan megcsinálta, amit magára vállalt - aki minden üzenetére válaszolt, amint elolvasta - aki rendet hagyott otthon, mielőtt kilépett a lakásból - aki folyton pörgött megállás nélkül

Most? Én vagyok 

- aki késik egy-egy találkozóról - aki bejelentkezik jóga órára, de nem megy el - aki csak elolvassa az üzeneteit, de válaszolni jóval később válaszol (vagy elfelejt) - aki ott hagyja a mosatlan akár egész hétvégére - akinek legfőbb vágya egy óriásit aludni

[wemotivationblog]

2017 - Újévi fogadalmak

1. Izmok Ez az egy, ami úgy öröklődik a tavalyi listámról. Azt hiszem nem lesz elég a sport, kajálásra is figyelni kell majd. 2. 5-1 arány Ez nehéz lesz, de eléggé szükséges lenne. 5 dicséret után jöhet 1 negatívum. Szóval ha pár percen belül megdicsérem a hajad, ruhád, táskád... 3. Kevesebb Facebook Lehet már függő szinten nyomatom napi többször. De hát mi van, ha PONT MOST maradtam le valamiről? 4. Minden reggel... akarom mondani heti többször napüdvözlet. Ehhez még szereznem kell vmi otthoni oktatást. És ami még tutira lesz 2017ben: - Esküvő - Nászút - Meló - Suli - Balett - Jóga

[wemotivationblog]

Szomorú Facebook

Minden nap legalább egyszer: felmegyek Facebookra és utána sírok pár órát. Szomorú hírek, szívfacsaró kommentek. Ezért megpróbálok pár nap facebook mentességet.

[wemotivationblog]

Volt egy időszak,

amikor úgy éreztem ki van írva a homlokomra: "Nincs saját bajom. Oszd meg velem a tiéd". Tegnap este a tükör előtt állva ismét a feliratot kerestem. Régen megterhelőnek éreztem a lelki szemetesláda funkciót, de most rádöbbentett, hogy tényleg nincs bajom. Kip-kop lekopogom. Sőt kifejezetten szerencsés vagyok. Egy-két ember tegnapi mondadóját nem tudom kiverni a fejemből, de tudom nem segíthetek :(