vivienvago

[vivienvago]

Messze túl a

Rossztettek s jótettek fogalmán

Van egy mező

Ott találkozunk.

[vivienvago]

Csak táncoltunk. Lábaink szelték a levegőt, kezeink kettévágták az atmoszférát. Suhantunk a miliőben. Nem tettem fel kérdéseket a gondolataimban csak mentem utánad. Ha éppen a tánc balra tartotta tested, léptem utánad. Követtelek. Rád simultam, szinte rád tapadtam, mint valami rágógumi a régi busz ülésére.

Valóban megállt az idő. Olyan könnyű és kellemes volt minden lépés és mozdulat.

Ahogy mondják, a lélek táncolt és a testet üdítette a szétáramló boldogsághormon.

Ahogy kezed a tarkómra tapadt s testemet másik kezeddel magad elé fogtad már csak a gravitáció gyors surranását éreztem végig úszni a testemen. Alulról néztelek, a padlótól pár centire, ahogy lehajtottál szépen kecsesen magad elé.

Egy virággal táncoltál. Te készítetted őt. Csak neked nyílik.

[vivienvago]

A gyermek nem tudja, örüljön,

vagy sírjon véghetetlenül;

haragja rázza. A tej följön

kis gyomrából s ajkára ül.

Akárha most született volna,

oly vörös; fején az erek,

mint pondrók, másznak vonagolva;

lába nagyujja megmered.

Üvölt és hápog; szopna s retteg.

Inyével a homályba kap.

Csak mikor istenek születtek,

szülőkben kélt ily iszonyat.

A gyermek irtózattól nyirkos, -

ha adja, miért veszi el?

A leány hideg, mint a gyilkos.

Az udvaron vak énekel.

[vivienvago]

[vivienvago]

[vivienvago]

[vivienvago]

Never thought we'd make it this far

Now they're tryina break us apart

Never let it change who we are

Cause baby we are like it in our hearts

Never thought we'd make it this far

Now they're tryina break us apart

We don't have to change who we are

Cause baby we are like it in our hearts

Love, I ain't strong enough

Come on, shake it up

Show em what you're made of

It don't matter where you're from

You were one of us,

Baby we're the same blood.

Forever in a world that's torn apart

Only when it keeps me hanging on

Heaven is a place where we belong

Colors that we make will carry on

Feeling just like strangers in the dark

Together we are brighter than the stars

Chemical attraction from the start

Baby we are like it in our hearts.

Love, I ain't strong enough

Come on, shake it up

Show em what you're made of

It don't matter where you're from

You were one of us,

Baby we're the same blood.

Love, I ain't strong enough

Come on, shake it up

Show em what you're made of

It don't matter where you're from

You were one of us,

Baby we're the same blood.

[vivienvago]

Ha a suttogásodra nem figyelnek oda, akkor kiabálni sem érdemes.

[vivienvago]

Ülj ide mellém s nézzük együtt

az utat, mely hozzád vezetett.

Ne törődj most a kitérőkkel,

én is úgy jöttem, ahogy lehetett.

Hol van már, aki kérdezett és

hol van már az a felelet –

leolvasztotta a nap

a hátamra fagyott teleket.

Zötyögtette a szívem, de most szeretem

az utat, mely hozzád vezetett.

[vivienvago]

Indulj dalom,

bátor dalom,

sápadva nézze röptöd,

aki nyomodba köpköd:

a fájdalom.

Az életen, a szinten,

a fénybe kell kerengni,

légy mint a minden,

te semmi.

Ne mondd te ezt se, azt se,

hamist se és igazt se,

ne mondd, mi fáj tenéked,

ne kérj vigaszt se.

Légy mint a fű-fa, élő,

csoda és megcsodáló,

titkát ki-nem-beszélő,

röpülő, meg-nem-álló.

Légy az, ami a bölcs kéj

fölhámja, a gyümölcshéj

remek ruhája, zöld szín

fán, tengeren a fölszín:

mélységek látszata.

No fuss a kerge széllel,

cikázva, szerteszéjjel,

ki és be, nappal-éjjel

s mindent, mi villan és van,

érj el.

Tárgyalj bolond szeszéllyel,

komázz halál-veszéllyel

s kacagd ki azt a buzgót,

kinek a mély kell.

Mit hoz neked a búvár,

ha fölbukik a habból?

Kezébe szomorú sár,

ezt hozza néked abból.

Semmit se lát, ha táncol

fényes vizek varázsa,

lenn nyög, botol a lánctól,

kesztyűje, mint a mázsa,

fontoskodó-komoly fagy

dagadt üvegszemébe.

Minden búvárnak oly nagy

a képe.

Jaj, mily sekély a mélység

és mily mély a sekélység

és mily tömör a hígság

és mily komor a vígság.

Tudjuk mi rég, mily könnyű

mit mondanak nehéznek

és mily nehéz a könnyű,

mit a medvék lenéznek.

Ó, szent bohóc-üresség,

sziven a hetyke festék,

hogy a sebet nevessék,

mikor vérző-heges még,

ó, hős, kit a halál-arc

rémétől elföd egy víg

álarc,

ó, jó zene a hörgő

kínokra egy kalandor

csörgő,

mely zsongít, úgy csitít el,

tréfázva mímel

s a jajra csap a legszebb

rímmel.

A céda életet fesd,

azt, ami vagy te, tettesd,

királyi ösztönöddel

ismersz-e még felettest?

Az únt anyag meredt-rest

súlyát nevetve lökd el

s a béna, megvetett test

bukásait a szellem

tornáival feledtesd.

Hát légy üres te s könnyű,

könnyű, örökre-játszó,

látó, de messze-látszó,

tarkán lobogva száz szó

selymével, mint a zászló,

vagy szappanbuborék fenn,

szelek között, az égben

s élj addig, míg a lélek,

szépség, vagy a szeszélyek,

mert - isten engem - én is,

én is csak addig élek.

Menj mély fölé derengni,

burkolva, játszi szinben,

légy mint a semmi,

te minden.

[vivienvago]

NOCTURNUM

Végtelenűl únom szünetlen

zártságomat egy férfi-testben,

percre sem múlik jelenléte,

közös ágyban kell hálnom véle,

érzem melegét, nyirkát, végig

lábujjától hajgyökeréig,

beleinek kacskaringóit,

hím-rönkjét, meddő mellbimbóit,

tüdő-tömlője tátogását,

változékony szívdobogását,

zsibbadt s hegyes fájásait,

gyönyöre villanásait,

szomjazását és éhezését,

zsákként telését-ürülését,

s benn ahány érzés, eszme kel,

tudnom kell, bár nem érdekel.

Állati mézes testmelegben

mint döngő piszkos ólban fekszem.

Únom ha ébersége harsog

vagy öntudata híján hortyog,

érzékei szűk ablakát,

értelme apró színpadát

hol emlékek s tanult jelek

összefogódzva lejtenek.

Únom dajkálni, dédelgetni,

szurkos hátulját törölgetni,

gondjainak időt áldozni,

s az ő fejével imádkozni;

szolgálom türelmesen, ingyen,

bár hozzá semmi közöm sincsen.

Nem hóhéra, de gyámola,

megölni nem fogom soha:

maholnap úgyis vége van,

vagy békésen, vagy kínosan.

Minden ízinkje, porcikája

örökre bakzana-zabálna

s a mohón izzó pöttöm elme

új tudnivalót mindig lelne:

de én a hús-kapcsokba róttan

szorongok mint egy koporsóban.

Míg él s lót-fut, halott vagyok,

s ha ő nincs, megszabadulok,

vissza, az Isten szerelmébe,

nem vagyok semminek se része,

önmagammal nem osztozom

testi vagy lelki koncokon,

vagyok a gát-nélkűli bőség,

az észrevétlen lehetőség

aki mindent magába-fogva

teljes kincsét szünetlen ontja.

[vivienvago]

[vivienvago]

[vivienvago]

[vivienvago]

Álom

Álmomban csónakon futottam

És kihajoltam

Tizenhat éves voltam

És csónakom fehér vízen szaladt

láttam egy várost a víz alatt.

És láttam erdőt a levegőben

És láttam kísértetet lepedőben.

S távol a kék és tiszta eget

És csillagokat és fellegeket.

És kinyujtottam a körmöm

Ezer méter hosszúra

És karmoltam a felhőt, úgy-e fura?

De én látni akartam

És egy csillagot lekapartam.

De mögötte az ég kiszakadt és szétfolyt

S belőle genny és aludt vér folyt.

S acsarkodva téptem az eget

És éreztem folyni vért, ragadót és meleget.

Ordítva felébredtem

Hát a mellemet martam,

Kiszakítottam, felkapartam

És folyt a vér -

Több, mint amennyit álom,

Több, mint amennyit élet,

Több, mint amennyit egy kis dal megér.

[vivienvago]

[vivienvago]