theoryofmine

[theoryofmine]

Xiao Hei Wen

Hallottatok-e már a kis fekete szúnyogról?! Olyan kicsi, hogy észre sem veszed, nem hallod, nem látod, és máris 45 csípés van a bokád körül. Még egy héttel később is annyira viszket, mint egy poloskacsípés.😬

[theoryofmine]

Lugu = Szarvas-völgy

Önemlékeztető 2

Itt töltöttem 5 napot, egyedül egy ötszobás vendégházban. Egy este átjött teázni a tulaj, ezen kívül csak bolyongtam a környéken, illetve elmentem egy nagy, Jurassic Park szerű arborétumba, ami 1200 m-en volt. Az már egy kis magasság, hűvösebb volt a levegő kb 5 fokkal, csodásak a növények. Egy másik nap Sun Moon Lake-hez mentem (ez mind sok buszozást és gyaloglást jelent), ami nagyon gyönyörű lenne, de eléggé szállodásítva, meg turistásítva van. Luguban kaptam egy repedt kannát az egyik teabolt tulajának a fiától, egy óriási dobozban. Rengeteg helyet foglal, de nem merem kivenni, nehogy összeroppanjon.

[theoryofmine]

Pedig olyan finom az ananász.😐

[theoryofmine]

Parasztkonferencia

Rögtön a második napon Su egyik jó barátjával, Méhecskével együtt elmentünk egy három előadásból álló workshopra, ami a fenntartható ökológiai gazdálkodásról szólt (volna). Az egész állami pénzből, különböző vidéki városokat végigturnézva. Meglepő volt, hogy mennyire nyitott és érdeklődő az idősebb generáció. A közönség nagy része 50 fölötti, mind lejöttek a farmjaikról feláldozva egy napi munkát, hogy meghallgassák.

És türelmesen végig is ülték, esetleg szundikálták a kb. 0 gyakorlati információt tartalmazó beszédeket. Az előadók ugyanis akadémiai és filozófiai magasságokban szárnyaló egyetemi tanárok voltak. Szegény nénik meg bácsik többre mentek volna egy csalános permetezőszer recepttel (am. itt nincs csalán, ez csak példa), mint azzal hogy milyen várható problémákat okoz az elöregedés az ingatlanpiacon, vagy hogy az egyén szabadságérzete mennyiben függ a közösségtől, amiben létezik.

Szóval felesleges volt a nap, de finom volt az ebéd, azt is adtak.

A trópusi gazdálkodást elnézve megerősítést nyert bennem, hogy az emberiség inkább a kihalás irányába halad. Nem látok reményt rá, hogy valaha is egy hulladék- és szennyezőanyag-mentes környezet jöjjön létre. Még ezek az emberek is, akik a legjobb szándékkal vannak, látszólag semmilyen összefüggést nem fedeznek fel pl. műanyaghasználat és a környezetkárosítás között. Minden mindenhol lomos, szanaszét dobált hordók, szerszámok, zsákok, cserepek, bádog, mezőgazdasági hulladék. Mikroműanyag ezerrel a talajba meg az óceánba.

De az az igazság, hogy itt nincs is nagyon más választásuk. Persze attól még rendben tarthatnák a dolgaik, de a földművelés a természettel folytatott mindennapos küzdelem egész évben, százerszer inkább, mint a kontinentális éghajlaton, és ez otthonról nem látszik. Ami nem műanyag, beton, vagy alumínium azt néhány nap alatt felfalja a mindenhol előretörő növényzet, megemészti a nedvesség és a rothadás, talajjá változik, amin csak újabb növények nőnek. Nem hetek, hónapok, csak órák és napok mire valami kicsírázik, felfut, beborít.

De legalább a gyom és rovarirtó mellőzését többen elkezdték. Ez az önfenntartásra elegendő, de aki piacra termel, az képtelen lenne ezek nélkül elvégezni a munkát.:( Szóval sztem végül kihalunk. Addig is vegyetek szezonális zöldséget helyi termelőktől.:I

[theoryofmine]

Ha mindent leírok, otthon nem lesz mit elmesélnem.

[theoryofmine]

Our Utopia

A vendéglátóim, Su és Helmut, kalandos emberek, jó sok élettapasztalattal.

Su, 59 éves, de fiatalabbnak látszik, fiatal korában nagyon szép volt. Taiwani, ipari formatervező, nagyon jól beszél angolul, volt nemzetközi túravezető, importált ékszereket Törökországból Németországba, de a fő üzletük a férjével, hogy az Aldi papír-írószer beszállítói voltak. Ebből vonultak vissza. Nagyon kreatív és dinamikus, mindenből tud mindent csinálni átalakít, felhasznál, és gyűjtöget. Majdnem ugyanazokat gyûjti, mint én, mínusz könyvek, plusz rézedények... Intézményesített kereteken kívüli buddhista és idealista, a családi földeken fenntartható biogazdálkodást folytat, ehhez van szüksége a segítőkre. Owl Utopiának nevezi, mert szereti a baglyokat, és az owl úgy hangzik mint az "our".:D Egy kis paradicsomot szeretne létrehozni mindenki számára. Tisztára, mint én (csak neki hihetetlen üzleti érzéke van, úgyhogy volt miből megalapoznia), nagyon jól kijöttünk.

Helmut nem volt otthon. A 70. születésnapjára azt adta magának, hogy elment önkénteskedni Új-Mexikóba a hegyek közé egy önfenntartó közösségbe. Plusz csinálja az amerikai állampolgárságot, mert Las Vegasban is van egy házuk. Visszavonult pap többek között (nem katolikus, de keresztény, ennél többet nem tudok), nagyon higgadt és jószívű, videochateltem vele. Nagyon szeretik egymást, és a hasonlóságok alapján úgy remélem, hogy 'egyesekre', najó, elmondom, ránk is ilyen boldog idők várnak.😊

Itt van még Su 93 éves anyukája, ő lakik a fő szárnyban. Egész életében gazdálkodott, csak taiwaniul beszél. Jó kedélyű, de nagy rendezkedő, minden nap bekukucskál az ablakon, és rendeleteket ad Sunak, hogy mit kell leszedni, meg mit hova, hogyan kell tenni. Természetesen az ő szemszögéből tökéletesen haszontalan, és érthetetlen, amit Su művel. Minden reggel kijön három füstölővel és elmondja az imádságot, este pedig van, hogy 30 kört is sétál a ház körül.

Az Utopiának 4 része van, ahol dolgokat kell csinálni: a ház, a kiskert, a föld és a gyümölcsös. Mindegyikben dolgoztunk.

Szedtem banánt, télidinnyét, óriási zöld-vörös narancsot. Irtottam mimózát, meg további gazokat, ástunk egy lépcsőt, félig lebontottunk egy nagy, csövekből álló izét, és felépítettük árnyékoló pergolának, írásjegyeket ragasztottam fel a falra, meg egy kis takarítás, ez volt a munka. Nem mondom, hogy nem volt fárasztó, de még annyi része volt a napnak, hogy lehetett bőven pihenni.

[theoryofmine]

Chiayi - "Egy nagy falu"

Ez már az a vidék, ahol azért jobban megnéznek egy külföldit. Na nem úgy mint kínában, inkább úgy, mint Japánban. Nincs körbesereglés, meg megjegyzések a hajra/orra, csak kíváncsi pillantások.

Ami örvendetes, hogy az emberek értik, amit mondok. És nagyjából én is értem, amit ők mondanak. Itt egyre inkább szükség van rá, kevesen beszélnek angolul.

Viszont nem igaz, hogy Taiwanon mandarinul beszélnek. Inkább az, hogy beszélnek mandarinul. Hivatalos nyelvként összefogja az összes többit, és az újabb bevándorlóknak az anyanyelve is. De itt a nyugati félen az öregek sokszor csak hokkienül beszélnek (ezt nevezik taiwaninak), és különbözik a mandarintól és a kantonitól is. (Viszont a Hakka hasonlít a kantonira). A tömegközlekedésen 3-4 nyelven mondják be a dolgokat. Mire az összeset bemondták, addigra már rég elhagytuk a megállót.:I

Chiayi egy mezőgazdasági kisváros, kisebb, mint Debrecen. Szélesen terül el, alacsony házakkal, összefolyik a körülötte lévő falvakkal, földekkel és farmokkal. Mindenki gazdálkodik, zöldséget, gyümölcsöt termeszt, kevesebben kecskét vagy baromfit tartanak. "Egy nagy falu" - csak így nevezi Helmut, a hostom férje.

Su, a hostom lejött értem kocsival Homokgödör aljára, a templomhoz. (Homokgödör a neve a településnek/farmcsoportosulásnak ahol laknak.) Nagyon kedves volt, de a sötétben is éreztem, hogy valami nem tetszik neki. Amikor felértünk, megnézett a lámpafényben a szemüvege fölött és nem titkolta a kétségbeesését:

"Nagyon sovány vagy! Hol vannak az izmaid? Van elég erőd?"

"Umm, az erőm belül van." - mit mondhattam volna. (sajna a betegségben lefogytam:/)

Ez annyira tetszett neki, hogy a következő napokban minden ismerősnek elújságolta. De aznap csak annyit mondott: "Majd meglátjuk."

[[ Amúgy igen, tudom, hogy nem tudok párbeszédet központozni, de mit tegyek.]]

[theoryofmine]

Taiwan 1-2.

Átértem, az első szállásom nagyon takaros volt, de gyakorlatilag minden fő közlekedési módtól messze. A metró és a vonatközlekedés pompás. Csakhogy én leggyakrabban busszal megyek, takarékossági szempontból, és mert csak buszok visznek arra, amerre járok. A buszokból rengeteg van. Egy megállóban 10-20 járat is megáll, integetni kell, és messziről olvashatatlanul van kiírva rájuk a járat neve/száma. Mármint nem azért, mert kínaiul van, hanem mert pici, és nagyon világít. Eddig még csak egyet késtem le, mert nem találtam a megállót (amit szintén egy pici tábla jelez, ha egyáltalán), kész csoda. Elöl kell leszállni és felszállni is, és lecsippantani a majdnem egész országban használatos kártyát, amiről a megtett távolság alapján vonódik le a pénz.

Szóval az első szállás egy egész kis lakás volt, mindennel felszerelve. Másnap bementem Taipeibe, és találkoztam a hosteles ismerősömmel. Sokkal jobban alakult, mint vártam, tök jó fej volt, elmentünk egy helyi piackerületbe, ahol nagyon szép dolgok voltak, sok textil, meg faragott-fa bolt, meg gyógynövénybolt, aztán elmentünk egy nagyon hangulatos teaházba, ám a tea itt sem nyűgözött le. Illetve a vörösek mindenhol jók, azt könnyű szerezni, de a földi halandónak mindig csak középszerű oolongok jutnak. Kész kincs a Flying, meg a többiek, eskü világszínvonalú a felhozatal. Ja, és kiderült, hogy James (ez az angol neve az ismerősnek) nagy teakedvelő, és járt a Flyingban, mikor Budapesten volt.

A teaházból egy kerámiaműhelybe nyílt az ajtó, és a fiatal keramikus kedvesen beinvitált. Ha már ott voltam, nyilván megkérdeztem a szegecselés témát, és lám, az ő tanítója épp egy edényszegecselő mester. Megadta az elérhetőségét, úgyhogy úgy látszik Taipeibe is vissza kell még térnem.

Ezután jött a java, mert az éjszakai piacra mentünk, ahol furcsa dolgokat ettem. És ettől kezdve minden nap kb. csak olyan dolgokat ettem, amiket még sosem, kivétel utazás közben, mert akkor ugyanis a Starbucksban eszem.:D Az egy jó bázis, mert általában közel van az állomásokhoz, le lehet ülni, van net és mosdó.

Ez meg a városisten temploma, ahol pártalálásért és jó házasságért lehet imádkozni és hálát adni.

[theoryofmine]

Edwardian signal tower built in 1907 in Signal Hill Garden, Hong Kong.

[theoryofmine]

HK másik oldal

Állatnak lenni nem jó. A legnépszerűbb kutya a törpeuszkár, de vannak más pici fajták is. Csomószor táskában viszik őket, méginkább, mint otthon, és a plázákban ki is van írva, hogy vagy a táskádban legyen, vagy póráz és szájkosár. Vagy tilos bevinni. Szerencsére csivavák és mopszok nincsenek, azok nem élnék túl a légkondi, a hőség, és a pára miatt. A nagyok közül a golden retriver a népszerű, szegényeknek nagyon meleg van, csak vánszorognak. A macskáknak, ha petként vannak tartva, sokszor nagy terráriumuk van a lakáson belül. De a bolti macskáknak elég jó dolga van.

A légkondi nagyon hideg. Minél drágább a bolt, annál hidegebb. Ezt tudtuk előtte persze, de akkor is. Nagyon macerás mindig fel-le venni a kendőt/kardigánt. Fújnak ha vásárolsz, eszel, utazol. Miután beteg voltam, még csomó ideig köhögőroham jött rám, ha bementünk valahova, tök kínos volt. A szobában 26-on volt, ha egy időre bekapcsoltuk, az is túl hűvösnek tűnt. De sok helyen 18-19 fokra van állítva. Ezért is a legjobb a Star Ferry (a legrégebbi tömegközlekedési eszköz az öblön keresztül)!:D Azon nincs légkondi. De amúgy is a Star Ferry a legjobb.😊

Zaj. Az mindig van. A természetbe kell kimenni, ha túlterhelődött az ember. De szerencsére közel van a természet. Szagok is mindig vannak, de az nappal változatos, és érdekes. A zaj alváskor nem zavart, de a szagok igen. Mindig lehetett tudni, h miket sütnek másnapra az utcában.

Kína. Hát igen. Nagyon sajnálom a neonokat, meg minden egyéb ellehetetlenítést meg bebörtönzést, amit Kína folytat. Nagyon sok értékes és egyéni dolog, ami még létezik, folyamatosan esik áldozatul "a kiálló szöget be kell verni" elvnek. Végül a gyarmati épületekből, angol utcanevekből, mindenből, ami HongKong jellegzetességét adta, semmi sem fog maradni. Ha csak nem dől meg a kínai rezsim - ahogy a taiwani hostom is mondta. Ebből számunkra annyi látható, hogy lecsupaszodtak az utcák, és a rengeteg tábla és neon nélkül máris jellegtelenebbek. Plusz a Covid miatti zárvatartások miatti gazdasági visszaesés miatt a boltok nagyon korán zárnak. Így meg az emberek nem tudnak vásárolni. Így meg a boltok nem tudnak fennmaradni. Szóval majd meglátjuk. Az elkövetkező 25 évben kell menni még, minél előbb, és minél többször....

[theoryofmine]

Még mindig HK

Mielőtt áttérek Taiwanra, elmagyarázom mit szeretek HongKongban:

Végtelenül részletgazdag és változatos. Olyan, mint egy óóriási felbontással készült fénykép, amibe csak mégjobban és mégjobban bele lehet nagyítani, és mindenhol talál valamit az ember. Ha mást nem, egy elsurranó patkányt.:D (elég sok patkányt láttam, ami nem csoda). Semmi nem egységes, minden lépcső, ajtó, felirat, épület különböző, és az emberek nem félnek hozzáadni a saját elképzeléseiket a környezetükhöz, ami azt jelenti, hogy vannak elképzeléseik.

Ugyanakkor teljesen áttekinthető és olajozottan működő rendszer, egyértelmű a tömegközlekedés, a fontos infók mindenhol fel vannak tüntetve, nagyon tiszta, legalábbis a belváros. Itt kiemelném a köztéri vécéket, amiből még a leglepukkantabb is versenyezhet a Corvin pláza fizetős mosdójával. Mindenki beszél angolul, ami kicsit kár is, mert így nem mertem azt a néhány szó kantonit használni, amit tudok. (De amikor használtam, megértették - és angolul válaszoltak.:I ) A múzeumok 90%-a ingyen van, ezt nem tudom hogy csinálják! Nagyon magas színvonalú kiállítások, interaktív bizbazok, személyzet, mindre a government ad pénzt!:o

Nőnek, növekednek mindenhol a növények, és nem akarnak tőlük megszabadulni, csak amitől tényleg muszáj. Ahol meg nincs növény, oda tesznek cserepekben. Ez is hozzáad a részletgazdagsághoz, és nagyon jó egységet alkot a különböző épületekkel. Ekkora városhoz képest jó a levegő a tenger közelsége, az épületek magassága (magasan jár a levegő), meg a parkok miatt. Peking fölött a szmogrétegbe merült bele a repcsi, itt nagyon nem. Van sok madár, meg pillangó.

Olyan sok az ember, hogy (én) egy biztonságos burokban érzem magam. A zsongás ad egy fehér zajt, amiben könnyebb a saját dolgaira fókuszálni az embernek és egyedül lehet a nagy tömegben. Mindenki a megy a dolga után, és ha interakcióba kerül valakivel, akkor az egy semleges/jóindulatú odafordulás. Ráléptek a lábadra? Nincs félóra kurvaanyázás, hanem mindketten odébbteszitek a lábatokat, és megy tovább az élet. Túl sok az ember ahhoz, hogy az egyéni fájdalmak kiütközzenek mindenhol, mint Budapesten. Nyilván vannak fájdalmak, de egyrészt más a mentalitás, másrészt feloldódik meg összekeveredik a többi érzelemmel, és csak Superman tudná kiválogatni. (Igaz, túl elfoglaltak is ahhoz az emberek, hogy veszekedésre, meg egymás ócsárolására energiát fordítsanak.)

Röviden ezek. De azért majd a hátrányokat is megírom.:)

[theoryofmine]

HK Önemlékeztető Lista elmeséléshez

Voltunk

4 teaházban - semmire se jó, kitűnő, otthonos, semleges - de mind drága

4 kiállításon - tea, HK 19. szd-i kereskedelem, kalligráfia, vegyes régi és kortárs műalkotások

túrázni - a legnépszerűbb túraútvonalon, kb. olyan mint itthon vmi, csak mások a növények és a kőzetek. Szembejött 3 magyar lány és egy nő, de csöndben maradtunk.

Victoria Peak körséta, nem a kilátó. Sötétben értünk le, szép volt a város, és nem annyira vad malacokba botlottunk.

Chunking Mansions!!! <3

Jáde piac - Julival mindketten vettünk karkötőt, na majd meglátjuk... Az egyik eladónő járt Budapesten, de tényleg.

Utolsó este sörözni - ausztrál sörök, nem rosszak. Out of the Brew" - Juli szuper találata, nyitva a dupla 9 ünnepen is, ami pont erre az utolsó napra esett. Egy ausztráliai japán, egy világutazó koreai lány, a csapos csaj, a macskákat rajzoló lány, és mi ketten.

[theoryofmine]

HK Retrospekt - nyugati orvoslás

Hát, nehéz is összeszedni utólag.

Miután Juli megérkezett, még pár napig beteg voltam. Ő szerencsére egész végig nem kapta el, nem tudom hogy csinálta, biztosan mert sokat jógázik és egészségesen táplálkozik.:)

Mindenesetre ezek a napok azzal teltek, hogy próbáltunk otthon található gyógynövényeket szerezni. Kamilla több helyen van itallapon (pl. a Starbucksban), de filterben nagyon kevés helyen lehet szerezni, és nem is pont ugyanolyan, hanem római kamilla (de ők egyiptomi kamillának mondják). Minőségi ugrást a martilapu jelentett, amit egyetlen helyen, egy nagyon fancy spirituális boltban árultak, pici tasakokban, mint füstölésre való összetevő spellekhez.😄 Megvettem az összeset, és már az első után jobban lettem. De azért elmentem Dr Wilson Tsanghoz (Henrynek ezer hála, ő javasolta, két sarokra tőlünk). Középkorú, szikár, tökéletesen közönyös úriember, kifejezéstelen arccal. Belenézett a torkomba, meghallgatott (semmi érverésvizsgálat, meg nyelvkinyújtás).

"Önnek a tünetei alapján vagy influenzája, vagy Covidja van. Felírom ezeket:" Itt következett 6 féle tabletta, amit helyben ki is csomagolt az asszisztense kis tasakokba. Ő pedig olvashatóan! ráírta a nevüket.

Félénken megkérdeztem, hogy nem lehet-e közülük egyet-kettőt helyettesíteni esetleg gyógynövényekkel. Enyhén megrándult a szemhéja: "I don't have herbs! Ezek rendes angol orvosságok! Nagyon jók, mindig ezt szoktuk adni."

Jójó, megyek és csinálok tesztet, ha véletlen Covid, akkor jöjjek vissza ha negatív lesz, hogy adjon vmi igazolást, ami tutibiztos ahhoz, h. Taiwanra mehessek?

No regulations! Oda megy ahova akar! Nyugodtan mászkálhat itt is az utcán, no regulations! Még egy fél szóval sem mondta, hogy ne terjesszem. Hát, ennyiben maradtunk, megköszöntem, eljöttem, beszedtem 2 félét a 6-ból, és jól vagyok.

[theoryofmine]

Sztár-anatómia

(nem tudom, hogy kell helyesen írni)

Első este kimentem a partra (ami szintén nagyon közel van), és csak úgy nézelődtem, meg végigpróbálgattam a kezem az összes számomra fontos hongkongi filmsztár kézlenyomatába. Pl. akik az alábbi csodás film csodás borítóján szerepelnek:

A tenyérnyomok régebben a földön voltak, de most már a korláton (hogy jobban lehessen fényképezkedni) és kicsit meg vannak hajlítva. Nyilván picit torzít, meg nagyobb is valamivel, de így is elégedett voltam az eredménnyel.

Szóval:

Mindenki, aki kungfuzik extrémen szét tudja terpeszteni az ujjait. Pl. Jackie Chan, és Michelle Yeoh.

Akkora a kezem, mint Brigitte Linnek és Maggie Cheungnak.😊 Csak Maggie Cheungnak furcsán rövid a kisujja.

Carina Launak nagyobb keze van, mint nekem, hahhaha!

Tony Leungnak sokkal nagyobb keze van, mint gondoltam.😮 És virsliujjai vannak.☹️

Andy Lau keze egy gerinctelen alakról árulkodik! Irtózatos, és nincs is rendesen belenyomva.

Yuen Woo Ping keze volt a legjobb férfikéz, nagy, nyugodt és kedves. (Aki nem tudja, ki az a Yuen Woo Ping, az lapozzon vissza a blogban!)

Ez Jackie Chan

Ez Tony Leung

[theoryofmine]

Irányok, emeletek

A szállás NAGYON közel van MINDENHEZ, mégis kicsit bolyongtam, míg megtaláltam. Többször pont az ellenkező irányba indultam el, mint kellett volna, és csak másnap jöttem rá, hogy ez miért van. Fejjel lefelé állt a tájékozódási képességem, mert az autókhoz volt igazítva. A baloldali közlekedés miatt azt hittem, hogy azok az autók mennek "lefelé" = az öböl felé, amik "felfelé" mentek. A busz, amivel jöttem, nem jobbról közelítette meg a belvárost, hanem balról.

A másik, amihez hozzá kellett szokni, a függőleges kiterjedés. Az, hogy nem látom a földszinten a boltot, nem azt jelenti,vhogy nincs ott. A címekben nem elég az utca, házszámot nézni, az szinte semmit nem mond. Figyelni kell az épület nevére - mármint tulajdonnevére, itt a brit és kínai kultúra szerencsésen találkozott, mindkettő imád nevet adni az épületeknek -, aztán, hogy melyik szárny, melyik lift, hányadik emelet.

Most már mindent könnyű megtalálni.

[theoryofmine]

Út

Mint azt már sokan tudjátok, BUD-PEK elkaptam a vírust/baktériumot/akármit a mellettem ülő kövér kínai sráctól, aki köhögött, tüsszögött és nyitott szájjal horkolt végtelen ciklusokban.

Ezen kívül sem nyűgözött le az Air China.

5 tvcsatorna volt, kettő ismeretterjesztő Kína tájairól, egyen egy kosztümös sorozat néhány random része, egyen aranyos propaganda-játékfilmek "virágoztassuk fel szülőfalunkat" témában, egyen drámai propaganda-dokumentumfilmek "csak úgy lesz jobb az itt meg ott őslakóknak, ha áttelepítjük őket emeletesházakba" témában.

Ezt majdnem mindet végig is néztem, mert 3 óránként körbeért az egész.

Amúgy meg szűkös hely, más géptípus és üléskiosztás mint a foglalàskor, semmi cuki útinesszeszer fogkefével, meg szemfedővel.

De persze az elégedetlenségben biztos közrejátszik, hogy Pekingre már rosszul éreztem magam, és szurkoltam, hogy ne legyen hőmérős kapu (nem volt).

A pekingi reptéren a napfelkeltén kívül nem történt semmi. A köv 3 órát túléltem, és Hong Kongba a lassú busszal jöttem be a reptérről, hogy ne csak úgy belecsöppenjek a közepébe.

Emeletek a buszról

[theoryofmine]

New Chapter - Kis hal a Sárga-tengerben III.

Mivel sehogy sem jutottam vissza az eredeti blogomra, ezt meg nem kell szerkesztgetni, és egyébként is a saját tematizáláskényszerem egyik eszköze (hk cinema, mainland cinema), úgyhogy legyen itt az irományom erről az utazásról.