tartalomrouter

[tartalomrouter]

Estoy llorando

[tartalomrouter]

[tartalomrouter]

Nekem komolyabb problémám volt. Gerincsérv nyak alatti részen. A fejednek és a gerincednek egyenes vonalban kell lennie. Nem lóghat és nem alhatsz magasabban mint a gerinc oszlop. Szinte lehetetlen eltalálni párnával, mivel más a matrac keménysége, váll vastagsága stb. A világ pénzét elkoltottem párnákra.

Egyetlen dolog vált be. Torulkozoket pakolsz egymásra és kitapasztalod hogyan tudod egyenes helyzetbe hozni a fejedet a gerinceddel. Nekem ez vált be. Mondjuk hülyén néz ki de legalább hatekony

Rájöttem, hogy szerintem elaludtam a nyakam. Azért nem jöttem eddig rá, mert a nyakam igazából szerintem március óta fáj, csak most az a fura, hogy tényleg szinte semerre se tudom mozdítani.

Egyébként nem értem a dolgot. Tavaly is fájt, úgy kb 2022 vége óta, de csak valamikor 2023 nyarán másztam el masszőrhöz, aki valami csodálatosan megcsinálta, utána hónapokig jó volt. Aztán újra elmentem hozzá, és akkor jött az ominózus nagyon rossz élményű masszázs, aminél gyakorlatilag biztos vagyok abban, hogy kihasználta a helyzetet. Nem, ez nem az volt, akinek a pénisze többször hozzáért a karomhoz, végülis az legalább nem történt meg :PPPP.

Na, azóta én voltam vagy három másik masszőrnél, és egyik sem rakott rendbe. Mondjuk a legutóbbi azt mondta, hogy amíg ennyire szar a helyzet, addig ő kéthetente javasolná, utána háromhetente. Mondta ezt úgy,hogy előtte egy hónappal voltam utoljára, szóval tényleg szar lehet.

Az elmúlt héten annyira rávettem magam, hogy legalább edzések után elvégzek némi nyaktornát, ha már úgyis nyújtok utána, csak hát ez a hét nem az edzésé volt, kb egyszer másztam, meg majd holnap. Ma azért megcsinálom csak úgy magában.

És egyébként kurvára nem értem. Igen, lehetetlen helyzetben dolgozom és gépezek, de előtte ÉVEKIG ez volt. Egy kanapén aludtam éveig, baszki. Igazából apámnál lett igazán rossz a helyzet, és valamiért már a memóriszivacsos párna se volt komfortos, sőt, úgy éreztem,hogy a fejem túlságosan magasan van, úgyhogy igyekeztem a nyakamat is rátenni.

Valószínűleg egy igen jó matrac kéne nekem, de azt meg nem tudom, hova tenném, ha elköltözöm. Csak tényleg nem értem. Öregszem? Akkor a hátam miért van még mindig tökjól? Mondjuk ez nem teljesen igaz, nincs vele bajom, nem fáj soha, nem merev, viszont amikor a msszőr elkezdi masszírozni, akkor rájövök, hogy ja, de, igen :D.

Ha nem innék, akkor az addiktológusnak fizetett pénzt elverhetném masszázsra. Már nagyon gondolkodtam tényleg, hogy abbahagyom, mert mintha csökkent volna az alkoholfogyasztásom, de sajna ma is lecsúszik két sör, ami megint négy lesz így a hétre. Persze, NEM ROSSZ, de azért nem is túl jó.

[tartalomrouter]

For your kids 💙

[tartalomrouter]

Két nyögés között egy nagyon szeretlek.

[tartalomrouter]

+ mégegy

[tartalomrouter]

Kurt Vonnegut - Az ötös számú vágóhíd

[tartalomrouter]

Részvétem.

@ekkerjoz fegyverneki búcsúja.

Tisztelt egybegyűltek! Család, barátok, ismerősök! Cimborák és érdeklődők! Ténfergők és munkakerülők! Tisztelt gyászolók!

Ekker Dávid vagyok. Üdvözlök mindenkit édesapám, Ekker József búcsúztatóján. A család felkérésére enyém a megtisztelő és nehéz feladat, hogy a megemlékezés szövegét felolvashassam.

Azért gyűltünk ma össze a fegyverneki Kálvária dombon, hogy Apum számára kedves helyen, családja, rokonai, barátai és ismerősei körében méltó búcsút vehessünk tőle. Számára fontos szimbólum az anyaföld, és ami belőle terem, történetei magja ez a kunhalom a rajta álló kereszttel. Gyerekkorában Két hugával, és az unokatestvérekkel sűrűn játszottak itt a helyi elvadult kertekben. Engárt mamája háza látható volt a dombról. Dédmamám fehér kendőt lobogtatva hívta őket a határból, ha az éhség, vagy a csősz még nem vitte volna haza. A domb lábánál álló temetőben nyugszanak szülei. A fél településsel rokoni kapcsolatban áll a családunk.

Édesapám -akit sosem szólítottam így- akaratán, tudtán kívül is többet kovácsolt a személyiségemen. Édesanyámmal közös hatása, hogy a legtöbb dolgot élesen, egyben a humor által homályosan látom. Az első írásom amire emlékszem a nyolcadikos önéletrajzom volt. Jelentősen áthatta Apum humora és amit vele magamba szívtam: a Rádiókabaré, Heti Hetes és a Hócipő szatírája, mivel a tanárnőm röviden így értékelte: a feladatnak nem tett eleget, de legalább eredeti és szellemes. Azóta nem kellett külső nyomásra életrajzot írnom.

Nehéz feladat elmondanom ki is volt ő, ezer arca volt, de mindegyik vidám, tréfálkozó. Mindannyiónkban más kép él róla, amire talán törekedett is.

Egy dologban viszont szerintem mindannyian ugyanúgy látjuk:

Egyszerűen nagyszerű ezermester. Alleskönner volt.

Valakit foglalkoztat az, mi marad utána. Apumat jobban érdekelte az ötletelés, alkotás folyamata. Katalizátora volt az ötleteknek, lendületet adott bárminek amiben értelmet, értéket látott. Minden alapanyaghoz a tőle telhető legjobb érzékkel és értelemmel nyúlt. Rengeteg mindenhez értett és Bárki számíthatott rá. Segített ahol csak tudott. Nemigen volt olyan tudás, titkos fogás, kézi szerszám, kis és nagygép, vagy ezek alkatrésze, amit ne tudott volna bármikor odaadni ha kérik, vagy ne tudta volna a sváb nevét ha épp káromkodott.

Közös mottónk: "A gépész embert nem a kutya szarja.”

Gyerekként jó tanuló volt, tanárai szerették. Először Fegyverneken, majd az ötödik osztálytól Törökszentmiklóson járt iskolába. Ezután túrkevén gépésznek tanult ahol már korán megmutatkozott vállalkozói tehettsége is: a műszaki rajzokat pénzért csinálta osztálytársainak, így hugait kozmetikai csomaggal és mikroszkóppal lephette meg karácsonyra.

Talpraesettségét és tudását vállalkozásaiban kamatoztatta. Számos munkahelyén, cégében a tervezői, kivitelező munkái során, az építőipar minden ágában dolgozott ahol még centiben, és folyóméterben számolnak.

Autószerelőként végzett, innen a remek műszaki és anyagismerete, az autók és motorok iránti szeretete. A Magyar Honvédség katonájaként Pécsett szolgált. Leszerelése után Törökszentmiklós városi tanácsának műszaki előadója lett, majd a helyi ÁFÉSZ ipari osztályvezetője. Egy ideig a KISZ politikai munkatársaként a miklósi rendezvényeket, bulikat szervezte. Imádta a műszaki dolgokat. Programozott C64-en, csinált diszkót szalagos magnóról, mozigépészként is tevékenykedett. (A Mezőgéoen keresztül videokamerát vettek, amivel ő felvehette a barátai esküvőit.) Ezalatt ismerkedett meg édesanyámmal, aki akkor a törökszentmiklósi városvezetés részéről volt rendezvényszervező.

Hugai tudták, hogy komoly dolog van kialakulóban, mert hetekig nyoma sem volt, még a gitárját is magával vitte.

Ha tehette munkahelyén keresztül barátait lakáshoz segítette, nem volt rest a felújításban, festésben segédkezni.

Nekünk, saját családjának viszont csakis saját erőből teremtett jobb és jobb körülményeket. Sokszor költöztünk. Két gyermek születése, és növekedése eléggé motiválta, hogy nagyobb lakásban, majd társasázházban, végül saját kertesházban lakhassunk.

Saját házadban nem lehetsz próféta. Hangozzék bármilyen furcsán, kevéssé ismertem ki Apámat. Nem voltunk közeli barátok, és nem is törekedtünk erre. Olvasottságával sosem kérkedett, de lépten- nyomon kibukott, hogy mennyire tájékozott, milyen tudása van. A hobbijaiban szívesen vettünk részt. Sűrűn bográcsoltunk valahol. Jártunk vele horgászni a Peresre, a Körösre. A horgász találkozókra is vitt minket, de elment mellettem az, hogy ő ír, blogol, és ezzel milyen barátokat, rajongókat szerez magának. Az interneten sokakkal tartotta a kapcsolatot, a Pecalista tagjaival, különösen Hintával rendkívül jó barátok lettek. Barátja elvesztésével komorabb lett. Helyzeti előnyét mindig jóra, és nem mások kárára fordította, ez kevés vállalkozót tesz sikeressé. Egy ponton besokallt a magyar vállalkozásdiból. Cégét a munkatársának adta el és Németországba költözött.

Itt újabb hobbiknak és még több írásnak szentelte a szabadidejét. Rengeteget utazott a Szovjetúnióban is, bejárta a Balkánt, Jugoszláviát. Szüleim Nyugaton újabb lendülettel, motorral, autóval, repülővel bejárták az Adriát, Madeirát, Dominikát. Apumnak Mexikó tetszett a legjobban. Azt kérte hamvait Isla Mujeresen szórjuk szét, ahol igazán boldognak érezte magát.

A legelső emlékem apámhoz kapcsolódik. Kint már sötét volt, de a nappalinkban mindent betöltő neonrózsaszín fény árad szét, középpontjában a szekrénysoron álló tévénkkel. Apám elöttem ül, árnyéka rám vetül. Félhosszú, kócos hajából glóriát alkot a képernyő. Bősz joystick kattogással játszik a számítógépen. Ahogy közelebb tipegek hozzá, válla fölött egy addig ismeretlen világot látok, ahol ő a hős. Míg letaglózva kapaszkodom belé, kivirult arcán ragyog a játék fénye, boldogan mutatja a képességeit, hogyan munkálkodik hangyaként, hogy mozgat meg nála nagyobb sziklákat, hogy válik a rafkó értékes ponttá, ha túljár mások eszén.

Számomra így marad meg. Nagynak és erősnek. Mindig boldognak.

Megadatott nekem hogy ott lehessek élete utolsó útján. Négyünk által közrefogva távozott, és egy szivárvánnyal adta a tudtunkra, hogy most már minden rendben.

Márta, amint meghallotta, hogy Jézus jön, elébe ment, Mária azonban otthon maradt.

Márta így szólt Jézushoz: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.

De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja neked az Isten.

Jézus ezt mondta neki: Feltámad a testvéred!

Márta így válaszolt: Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon.

Jézus ekkor ezt mondta neki: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él;

és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?

Márta így felelt: Igen, Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, akinek el kell jönnie a világba.

Még az utolsó hetekben is sokat írt. Nyomát azonban nem találom. Nem sok jegyzetet hagyott maga után, de egy héttel a halála előtt bemásolt egy verset a telefonja jegyzetei közé.

Nagy László: Ki viszi át a szerelmet.

Létem ha végleg lemerűlt

ki imád tücsök-hegedűt?

Lángot ki lehel deres ágra?

Ki feszül föl a szivárványra?

Lágy hantu mezővé a szikla-

csípőket ki öleli sírva?

Ki becéz falban megeredt

hajakat, verőereket?

S dúlt hiteknek kicsoda állít

káromkodásból katedrálist?

Létem ha végleg lemerűlt,

ki rettenti a keselyűt!

S ki viszi át fogában tartva

a Szerelmet a túlsó partra!

Bár szavajárása volt a letészem a lantot kifejezés, számunkra sosem szavalt. Énekelni is csak marhaságokat, amihez egy négyéves tehetségével és ritmusérzékével térdből táncolt. Amikor már oka volt rá sem mutatta, hogy vége a dalnak. Nem véletlen, hogy ezt a verset viszont feljegyezte magának.

Én Kányádi Sándor versével búcsúzom tőle.

Kányádi Sándor – Apáczai

háttal áll arcát nem láthatjuk

nem volt ideje megfordulni

hogy szoborba, képbe örökíthessük

villanófény s fotósok ha lettek volna

akik magyarázás közben

vagy amint olykor bátorítóan visszapillant az utána menőkre

de hiába, mosolya amúgyis nyugalomra

intette volna a buzgólkodókat

megyünk hát mögötte

amerre elöljárói tekintetének

fénykévéi mutatják az irányt

s az ösvényt lábunk előtt követjük

mint diákjai annakidején gyulafehérvárról

kolozsvárra jövet

egyetlen batyunk botunk

fegyverünk az anyanyelv

Api! Nyugodj békében. Ez egy ilyen búcsúztató lett. Ezt dobta a gép. Így jött ki a lépés.

2024.08.09 Fegyvernek

[tartalomrouter]

Hisz a jobb oldali egy f@sz

Lehet ez lesz az ev kek-arany ruha dilemmaja

[tartalomrouter]

volt egy régi mém sehol nem lelem, vállról indítható baszomaszád és társai voltak rajta, de a többire pont nem emlékszem. nincs meg valakinek zsebből?

[tartalomrouter]

[tartalomrouter]

petőfi sándor - füstbement terv (1844) // beton.hofi - hard reset (2021)

[tartalomrouter]

nagyon rossz légkör volt a csavarboltban. rendszeres volt az anyázás.

[tartalomrouter]

Ch☠️

[tartalomrouter]

Azonnal fordított képernyonezet

egyik kollégám

egyedül maradt az irodában

ártalmatlan prankötleteken nevetgélünk, nekem a kedvencem a hasselhoffing: ha bárki úgy hagyta a számítógépét lezáratlanul, gyors beállítani egy David Hasselhoffos hátteret, majd lezárni a gépet

ha van valakinek benti cipője az asztal alatt (nálunk pl a gyártás miatt bizticipő mindenkinek), felcserélni a jobbat a ballal