#zsebszerződés

[korkep-blog]

Kalita Gábor: Jól élnek ma a degeszre gazdagodott föld kufárok

Nem a helyi gazdákat juttatta az állam okos, előre látó szervezés által földhöz, családi vállalkozások révén megélhetéshez, hanem nemzetközi bűnöző bandák hálózatát.

Egy olyan öt és fél milliós lélekszámú, 49 ezer négyzetkilométeren elterülő  mini ország honatyáinak, mint Szlovákia, melynek közel háromnegyed részét hegyes-dombos területek képzik, a rendszerváltás után úgy kellett volna vigyázniuk a mindannyiunk kenyerét előteremtő földvagyonra, mint a szemük fényére.

  Hogy az újra pozícióba került, zömükben volt elvtársak milyen szemét módon herdálták el a jó bonitású termőföldek jelentős részét, erre Ján Kuciak tényfeltáró újságíró adta meg az aktuális választ az életével fizetve érte.

  Most érett be igazán kis hazánk földvagyona szétlopásának „gyümölcse”

  Ha Szlovákia polgárai közül valakiket zsigerileg érintett az említett földvagyon szétherdálása, akkor azok közvetve, vagy közvetlenül bizony mi, nemzetiségiek vagyunk. Hiszen több mint egy évezreden keresztül tartotta szülőföldjén, s adott kenyeret a kezébe minden itt élő magyarnak, s nem magyarnak.

  Új szelek jöttek, s felvidéki falvaink, városaink népei – a kegyetlenül „kacskaringós” új törvények, s lehetőségek hiánya révén – egyszer csak azt vették észre, kiüresedett a földvagyon. Saját községük, lakóhelyük körül a fejetlenség következtében hatalmas földterületek olyanok, sok esetben kft-ket alakító, „névtelen” idegenek kezébe kerültek, akiknek semmi közük nem volt az adott lakókörnyezethez, élettérhez.

  Mindannyian tudjuk, mi is történt valójában

  Emlékeztetőül néhány mondat erejével vázolnám azokat a szerencsétlen történéseket, amelyek „kifehérítették” nemzetiségi falvaink körül az ott élők felmenői által évszázadok óta művelt, megélhetést biztosító földterületeket.

  Történt ugyanis annak idején, hogy a rendszerváltás után visszaszolgáltatták a korábban a kommunista rezsim által elkobzott termőterületeket a felmenőik utáni örökösöknek

  S, hogy mennyire nem voltak okosan megteremtve sem a törvényi, sem az anyagi feltételei annak, hogy az emberek hasznosíthassák, vagy közeli gazdáknak, helyi gazdaszövetkezeteknek adják el vagy adják bérbe, mindez ma már sajnos közismert tény.

  Nagy kár, ugyanis a Felvidék valóban kiváló, képzett, tapasztalt mezőgazdasági szakemberekkel rendelkezett, akik idősebb koruk ellenére is számos nagyszerű családi gazdálkodást, helyi gazdaszövetkezeteket tudtak volna beindítani. Megállítva ezzel a falvak elszegényedését, a fiatalok egy részének szülőföldön való maradását.

  A kilencvenes években gazdálkodni kívánó emberek zöme kegyetlenül rossz helyzetbe került, hiszen nem teremtődtek meg a gazdálkodás feltételei, a kölcsönök – ha végképp hozzá jutottak a kérvényezők – hatalmas kamatokkal voltak terhelve, a terményfelvásárlás a spekulánsok kezébe került. Csakis a mezőgazdasági minisztérium, ennek helyi szervei körül sunnyogók kerültek jó pozícióba, kihasználva korábbi, „jó elvtársi” kapcsolataikat.

  Az akkori Devín bank szétlopása is sok kormány, s minisztérium, pártok közeli kiváltságost juttatott olyan hatalmas „kölcsönökhöz,” amelyeket telek, s termőföld vásárlásába fektettek be, majd később ezeket hatalmas összegekért áruba bocsátották – sok esetben – külföldiek számára.

  A gyakorlat azt igazolja, hogy azoknak a polgármester ismerőseimnek a legtalálóbbak a véleményeik, akik bátran kimondják: korábban a padlássöprő komiszárok, a kommunista párt legkegyetlenebb talpnyalói szedték el az emberektől a földeket. A változás után, kapcsolataik révén szintén a korábban a vörös vályú közelében tülekedők  „érdeme” az, hogy ma, a magyarok lakta falvaink környezetében „ki tudja, honnan jött,” ismeretlen „tulajok” a legjobb termők tulajdonosai.

  Sáskák módjára lepték el tájainkat a mobiltelefonos strómanok

  A fentiekben jellemzett kedvezőtlen helyzetet használták ki azok a kufár gondolkodású, kapzsi „életművészek,” akik életfilozófiájukat keményen arra építették: a szegénységen lehet a legtöbbet keresni.

  A földkupecek, akiknek többsége – amint már ezt taglaltam, a kommunizmus feketegazdaságában meggazdagodott rendszerszolgák voltak, akik amolyan marionett bábuk – mozgatásával gyűjtöttek be hatalmas területű, első osztályú szántókat, ezeket fillérekért felvásárolva.

  Korábban számos cikkben figyelmeztettem az illetékes képviselőinket, politikusainkat a földvesztés tragikus következményeire, s csupán egy ilyen értekezést kiragadva – „Strómanok lepték el a Kárpát-medencét” című írásomban is részletesen taglaltam az említett téma körüli, fekete színű történéseket.

  Jól emlékszem azokra az időkre, amikor Mečiar megtagadta a kétnyelvű helységtáblák alkalmazását a magyarok lakta vidékeinken, s  kvázi jó néhány kört futtatott az ezt követelő politikusainkkal, amíg engedett az alkotmányba foglaltatott törvényhatározatnak.

  A dörzsöltségéről elhíresült mufti figyelemelterelő stratégiája tökéletesen „bejött,” mármint neki és többnyire régi, vörös káderekből összetákolt csapatának, hiszen ez idő tájt került sor Felvidék déli részein is azokra a földlopásokra, amikor egyben lévő, vagy a volt állami gazdaságok hatalmas földterületeit osztott szét – ide számítva a nevesítetlen földterületeket is.

  Hogy kiknek is?  Többnyire pártjutalomként azon ügybuzgó párttársai számára, akik a kávét főzték neki, s – képletesen szólva – tartották a hátát, no meg az esernyőt a feje fölött – „monszun” idején.

  Számos nemzetiségi „közszereplő” is segítette a földtolvajlásokat

  Sajnos, nemzetiségi politikusaink, az önkormányzatok helyi képviselői sem mérték fel jól – már a kormánypárti jelenlétük idején sem –  a később komoly problémákat okozó tékozlást, s nem léptek fel keményen a sorozatos igazságtalanságok ellen. A kataszteri hivatalokba bejáratos magyarjaink – egy-egy odavetett konc, földterület fejében – olyan falurészek melletti termőföldeket juttattak – helyi információik révén – idegen strómanok kezére, aki aztán politikai, banki befolyásaik révén már háztelkekként adták el – milliókat keresve ezen – főleg a nagyvárosok közeli, korábbi szántóföldeket.

  Riportútjaim során korábban számos olyan korábbi gazdával beszélgettem, akik képzett mérnök emberek révén kénytelenek voltak felszámolni családi gazdaságaikat a mindannyiunk által jól ismert fejetlenségek, s hiányosságok, az elburjánzott klientelizmus, protekcionizmus miatt.

  Ennek következményei ma már igencsak „látványosak.” Falvaink közösségei – főleg a keleti országrészeken – képtelenek voltak otthon tartani fiataljaik zömét, akik közül sokan külföldön jutottak munkához, s tartósan külhonban élnek.

  A helyi munkalehetőségek hiánya, az üresen maradt házak, csődbe ment családi gazdaságok égbekiáltó mementói azoknak a bűnöknek, melyek a földcsalások következtében álltak elő.

  Ma már nem egy, korábban magyarjaink lakta falu polgármesterének, polgárainak vannak álmatlan éjszakái amiatt, hogy folyamatosan, s  drasztikusan változik a nemzetiségi arány községükben. Vagyis, lehet a jövőben már csak a polgármesteri hivatal, vagy a hagyományőrzők házának emléktárgyai között szerepel majd a magyar szövegű helységtábla – a korábban szabadon rabló földkufárok, s ezek strómanjainak jóvoltából is.

  Nagymihály, Eperjes, Tőketerebes vidékén megjelent a  N´drangheta

  Ján Kuciak, tényfeltáró újságíró legutolsó, befejezetlen írásában – foglalkozott Olaszország egyik legbefolyásosabb maffia hálózatának, a N´drangheta szlovákiai jelenlétével, melynek tagjai a mezőgazdaság területén „vállalkoztak,” s „csápjaik” egészen a kormányhivatalig értek el.

  Ma már köztudott, hogy az Antonio Vadala, s Diego Roda családjai köré csoportosult vállalkozások 2004 óta összesen 68 millió euró /!/ EU-s támogatásban részesültek. Diego Rodát például negyvennél több esetben idézte be a szlovákiai bíróság – adócsalás gyanúja miatt, s más számos – bűnügy miatt.

  Nemcsak a becsületes szlovák, de a magyar ajkú gazdálkodóink álla is leeshetett a számok olvastán, hiszen semmi újat nem írok le az által, ha azt állítom: mennyire körülményes  ma is a megvesztegetést, klientelizmust elutasító mezőgazdászainknak jelentősebb összegű támogatásokhoz jutniuk.

  De. Miért kerülhetett sor arra, hogy a pénzmosással, drogkereskedéssel, s más bűntényekkel is megvádolt olasz maffiózók letelepedhettek, s hatalmas földterületekhez juthattak kis hazánk olyan területein, ahol a megélhetésükkel, a mindennapi betevő előteremtésével küszködnek elkeseredett emberek tízezrei?

  A válasz egyszerű:  a korábban többnyire vörös zászlót lengető, a változás után ismét a vályú mellett tipegő, pofátlan föld kufárék – strómanjaik által fillérekért begyűjtött – termőföldjeiket később jó pénzért – külföldieknek adták el, sok esetben az álcát szolgáló zsebszerződések révén.

  Tehát nem a helyi gazdákat juttatta az állam okos, előre látó szervezés által földhöz, családi vállalkozások révén megélhetéshez, hanem – a fentiekben tárgyalt esetben – nemzetközi bűnöző bandák hálózatát.

  Persze hasonló esetek egész sorát idézhetném. Léva környékbeli polgármester barátaim például nem egyszer emlegetik keserű mosolyok közepette azt az – ez esetben – igaz viccet, miszerint járásukban már lassan meg lehetne alakítani a dán királyság gyarmatát, hiszen – sok esetben zsebszerződések révén – hatalmas szántók vannak már dán tulajdonban.

  De főleg Pozsony közelében történt, spekulánsok révén háztelkekké „varázsolt” mezőgazdasági területek körüli, kínos botrányok mellett keserűen „vigadhatott” a becsületes adófizető polgár azon, miként is jutottak politikusok, pártokhoz közeli táskahordozók „véletlenül” azokhoz a földterületekhez, amelyek a fővárosból kivezető bekötőutak alatt helyezkednek el. A fillérekért megvásárolt szántókért „véletlenül” hatalmas pénzeket kaszáltak, mert ugye a karakter – mindenek felett!

  Zárszó helyett, hadd idézzem írásom címét: – Jól élnek ma a degeszre gazdagodott föld kufárok. Ján Kuciak, s menyasszonya – már nem él. Megölték őket.

  Mindannyian őrizzük örök emléküket!

  Kalita Gábor 

Nyitókép: agrarszektor.hu

[nemzetinet]

A Monsanto áll nyerésre a földügyben

Közvetítők révén jutott állami területhez a bővítésre vágyó óriáscég, a Monsanto magyarországi leányvállalata. Az ügylet kapcsán erősödik a földmutyi gyanúja. Helyi gazdák hoppon maradtak.

A világ egyik legnagyobb cégének, az amerikai Monsantónak a magyarországi leányvállalata – Monsanto Hungária Kft. – került széljegyre tulajdonosként azon a bábolnai földterületen, amelyről egy hónapja megírtuk, korábbi adásvétele kapcsán felvetődik a földmutyi gyanúja. A Monsantónak a széljegyen való megjelenésével ez a gyanú kezd megalapozottá válni.

Előzmény: a Monsanto Hungária bővíteni szerette volna Komárom-Esztergom megyei, nagyigmándi vetőmagüzemét, amelyet az IKR Kft.-től vásárolt meg és újított fel teljeskörűen 2013-ban. A bővítés érdekében engedélyt kért (és kapott is) az Észak-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőségtől raktárak építésére egy bábolnai, illetve egy nagyigmándi földterületen. A bábolnai oldalon, az üzemtől csak egy úttal elválasztva egy 86,76 hektáros állami föld terült el. Ebből szeretett volna magának egy darabot a társaság, de erre nem kapott lehetőséget a Nemzeti Földalapkezelő Szervezettől. Utóbbi azonban nem sokkal később megosztotta a területet: három darab háromhektáros részt kihasított belőle, és értékesítette őket három különböző magánszemélynek.

Kedden az LMP közölte, hogy megtette a büntetőjogi feljelentést a Monsanto zsebszerződése ügyében. Azt írták, a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet vélhetően strómanokon keresztül adott el termőföldet a Monsanto multinacionális óriásvállalat hazai cégének. „A hivatalosan GMO- és zsebszerződés ellenes magyar kormány a jelek szerint maga asszisztált ahhoz, hogy a Monsanto tovább terjeszkedhessen Magyarországon, ráadásul állami földön. Az ügy ismét rámutat a Fidesz-KDNP totális hiteltelenségére: maga vesz részt zsebszerződésekben és a GMO terjedésében, miközben ellenkezőjét prédikálja” – fűzték hozzá.

Hamarosan már egy tulajdonosa volt a három parcellának: a háromhektáros ingatlanokat a tulajdoni lapok szerint a bábolnai bejelentett lakcímmel bíró Bernáth István földműves vette meg, már 2014-ben. Bernáth István a parcellákat 2015 elején összevonta a már meglévő 1,9 hektárjával, így összesen 10,98 hektár földje lett. A földműves 2016 elején ugyanakkor már szántó és géptároló művelési ágra kért engedélyt az adott területre, idén január 17-én pedig épület létesítésének feljegyzése iránti kérelemmel élt. Ennek nyomán a korábbi szántóföld ma már „kivett telephely, udvar, géptároló és parkoló” minősítésű, és a Monsanto Hungária Zrt. tulajdona a tulajdoni lapra feljegyzett széljegy szerint. A földműves ugyanis eladta a területet a multinak, amely korábban hiába próbálta megszerezni.

Az világos, hogy miután az állam megvált tőle, a szóban forgó terület egyre értékesebb lett, ugyanakkor a mai napig nem tudni, mennyiért jutott hozzá az egészhez a földműves, illetve a Monsanto Hungária Kft. Az ügyben Magyar Zoltán, a Jobbik országgyűlési képviselője írásbeli kérdést tett fel az agrárminiszternek, azt tudakolva: mi indokolta az ilyen módon történő telekmegosztást, és miért nem tudtak a helyi gazdák a megosztásról és értékesítésről? Továbbá volt-e értékbecslés az érintett bábolnai földterületekre vonatkozóan, illetve ha volt, ahhoz képest ezek mennyiért keltek el? A minisztérium továbbra sem talált jogsértést az ügyben, ahogy már a képviselő egy korábbi kérdésével kapcsolatban is jelezte.

Lapunk már egy hónapja feltette ugyanezeket a kérdéseket a Földművelésügyi Minisztériumnak, de mivel választ nem kaptunk, újra elküldtük a kérdéseket, kiegészítve a következőkkel. Eladhatta-e a földműves a nevezett területet? Miért nem közvetlenül a földalapkezelő adta el a területeket a Monsantónak? Mennyiért vette meg a Monsanto Hungária Kft. az összevont területet? Az ügyletekkel összefüggésben a magyar állam károsodhatott – a volt állami vagyon ilyen átjátszása miatt indít-e a szaktárca vizsgálatot? Ha igen, mikor, ha nem, miért nem? Kérdéseinket elküldtük a Monsanto Hungária Kft.-nek is, kérve, hogy a rájuk vonatkozó, illetve a céget is érintő kérdésekre válaszoljanak. Bernáth Istvánt nem sikerült elérnünk, s tegnap lapzártánkig nem kaptunk választ egyik megkeresésünkre sem.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017. 03. 21.

A Monsanto áll nyerésre a földügyben a Nemzeti.net-en jelent meg,

[havastanya-blog]

Új földtörvény - a moratórium vége

New Post has been published on http://havastanya.hu/uj-foldtorveny-moratorium-vege/

Új földtörvény - a moratórium vége

Ma jár le a földmoratórium, holnaptól új földtörvényünk van, amely a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról rendelkezik. A törvény célkitűzése, hogy a magyar termőföld ne lehessen spekuláció tárgya, és alapvető módon magyar tulajdonban maradjon. Mindemellett a külföldiek földvásárlási moratóriumának megszűnése azt is jelenti, hogy az uniós polgárok – amennyiben megfelelnek a törvényi előírásoknak – ugyanolyan elbírálás alá esnek, mintha belföldiek lennének. Ezért ír elő az életbe lépő új földtörvény a magyar termőföld megszerzésére olyan szabályokat, amelyek szavatolják a törvényalkotó alapvető célkitűzését, a magyar termőföld magyar tulajdonban maradását.A kormány ezért is kezelte kiemelten, a parlamenti képviselők többségével együtt a törvényalkotási folyamatban a magyar termőföld védelmét. Így a földforgalom alapelveit rögzítő új földtörvény egyértelműsíti, hogy a magyar termőföld a helyben lakó gazdáké, és ezzel egy 1100 éves vita végére került pont. Ennek érdekében a kormány megalkotta a földműves jogi fogalmát – ez lényegében agrárvégzettséggel vagy hároméves gyakorlattal rendelkező gazdát jelenti – és “bebetonozta” azokat a védelmi rendszereket is, amelyek garantálják, hogy a belföldi és külföldi spekulánsok ne juthassanak magyar termőföldhöz. A fontosabb garanciák között szerepel egyebek mellett: az elővásárlási és előhaszonbérleti sorrend, a helyi földbizottságok működése, valamint az, hogy csak földműves szerezhet földet, továbbá az is, hogy a zsebszerződéssel jogellenesen való termőföldhöz jutást, és annak kísérletét is szankcionálja az új Büntető törvénykönyv. Ezek mind olyan elemei az új földtörvénynek, amelyek korábban nem szerepeltek a vonatkozó jogszabályokban. A kormány célja az is, hogy a magyar termőföld 80 százaléka ne a nagyüzemek használatában, hanem a családi gazdaságok művelésében legyen. Ezért a családi gazdaságok megerősítése fontos szempont volt az új földtörvény megalkotásakor. A zsebszerződések elleni küzdelem szintén fontos része a magyar termőföld védelmének. Ezért vált büntető jogi fogalommá a zsebszerződés. A földspekuláció elleni harc eredményességét szavatolja a földforgalmi törvény is, amely előírja, hogy a termőföld adásvételeket a jövőben csak az állam által előállított biztonsági jellel rendelkező okmányon lehet megkötni. További garancia az állami elővásárlási jog rögzítése, valamint – a természetvédelmi területek esetében – a kisajátítás lehetőségének biztosítása. A május elsején életbe lépő, de már elfogadott mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló törvényen a kormány némileg változtatna. A VM szerint a földforgalmi jogszabály minimális módosításáról van szó, amelyet az tesz szükségessé, hogy a vidékfejlesztési tárca tudomására jutott: Brüsszelben felmerült, hogy a helyi földbizottságok megválasztása legitimációs gondokat okozhat, ha azokat a helyi földművesek – a helyben földhasználati joggal rendelkező gazdák – képviselői saját maguk közül választják. Ezért volna szükség a jogszabály módosításra. Ennek egyik lehetséges módja lenne, hogy a helyi földbizottságokat a helyi képviselő testület választaná meg a helyi gazdák közül. Így a legitimáció egyértelműen biztosított lenne, de a törvényt az Országgyűlésnek kell módosítania. A szakértők azonban hangsúlyozzák: a helyi földbizottságok megalakítása és működése csak az egyik garanciális elem, amely biztosítja, hogy ne kerülhessen magyar termőföld külföldiek kezébe május elseje után se. Termőföldet Magyarországon – a moratórium lejártát követően is – csak magánszemély szerezhet, de csak olyan magánszemély, aki megfelel a földműves fogalomnak; nem tulajdonolhat senki 300 hektárnál nagyobb földterületet; továbbá a földszerzéshez hatósági jóváhagyás szükséges; továbbá a helyi földbizottságok minden tulajdonjog szerzés esetében vétójoggal rendelkeznek.

Forrás: MTI

[atlatszo]

A földtulajdonosok 3 százaléka birtokolja az európai földek felét

Afrikával, Ázsiával és Latin-Amerikával hasonló tempóban rabolják az európai földeket – írja egy most megjelent nemzetközi tanulmány. A földterületek fölötti tulajdonkoncentráció nem csak Magyarországon jelent problémát, hanem az egész kontinensen. A European Coordination Via Campesina és a Hands off the Land hálózat 11 országból származó 25 szerzője az Európai Unió költségvetésének mintegy 44%-át, évi 42,5 milliárd eurót kitevő támogatási rendszert, a Közös Agrárpolitikát teszik a folyamat egyik felelősévé. A tanulmány megemlíti Csányi Sándor OTP-vezért, mint az egyik legnagyobb magyar földesurat. A Csányihoz tartozó Bonafarm pár éve Zambiában próbált résztvenni egy beruházásban, mely 9000 helyi lakos kitelepítésével járt volna egy 18000 hektáros területről. Az üzlet végül nem jött össze, mert a 2011-es zambiai választások nyertese nem kért a külföldi befektetőkből. A Bonafarm jelenleg Romániában tárgyal nagyméretű földüzletekről.