#zárt udvar | Explore Tumblr posts and blogs

offmanni · 5 years ago

Text

Edgar Allen Poe

A "vörös halál" soká pusztította az országot. Soha pestis nem volt oly végzetes, olyan iszonyatos. Vér volt inkarnációja és pecsétje - a vér pírja és rettenete. Éles fájdalom és hirtelen szédület, s aztán erős vérzés a pórusokon át, és végső föloszlás. Skarlátfoltok az áldozat testén és kivált az arcon: ez volt a pestisbélyeg, mely kizárta a szerencsétlent embertársainak rokonszenvéből és irgalmából. S a kór egész rohama, kifejlődése és katasztrófája: egy rövid félóra epizódja.

De Prospero herceg szerencsés volt és bölcs, és nem ismerte a félelmet. Mikor birodalmának fele lakossága elpusztult, összehívott udvara lovagjaiból és hölgyeiből ezer egészséges és könnyűvérű mulatótársat, s visszavonult velük hajdani apátságokból átalakított kastélyai egyikének mélységes magányába. Az épület nagy volt és nagyszerű, a herceg különc és mégis fenséges ízlésének szüleménye. Erős és magas fal övezte. A falban érckapuk. Amint begyűlt az udvar népe, kohókat állítottak, és súlyos pörölyökkel kovácsolták össze a keresztvasakat. Határozatba ment, hogy ne legyen se ki-, se bejárása a kétségbeesés és őrület kiszámíthatatlan rohamainak. Az apátság dúsan el volt látva minden szükségessel. Ily óvintézkedések után az udvar fittyet hányhatott a ragálynak. A külső világ viseljen gondot magára, ahogy tud. Közben bolondság búsulni vagy töprengeni. A herceg gondoskodott a szórakozás minden lehetőségéről. Voltak ott bohócok, rögtönzők és balett-táncosok, voltak muzsikusok, volt szépség és volt bor. Ez volt a falakon belül: ez és a biztonság. Kívül - a vörös halál.

Visszavonulásának ötödik vagy hatodik havában, mialatt a pestis a legdühösebben tombolt odakünn, Prospero herceg szokatlan fényű álarcosbált adott ezer barátjának mulattatására.

Csodás pompa volt, kéjes jelenet, ez a masquerade[1]. De először hadd írjam le a termeket, ahol lejátszódott. Hét terem volt - királyi szobasor. Ám legtöbb palotában az ily egymásba nyíló csarnokok hosszú és egyenes allée-t[2] formálnak, míg a szárnyas ajtók jobbra-balra majdnem a falig kicsapódva alig gátolják az összes helyiségek áttekintését. Itt más volt az eset, mint azt a hercegnek a bizarr iránti előszeretetétől várni is lehetett. A termek oly szabálytalanul sorakoztak, hogy a látás egynél többet alig ölelt föl egyszerre. Éles forduló várt minden húsz-harminc lépésre, s minden fordulónál új hatás. S minden fal közepén, jobbról és balról, magas és keskeny gótikus ablak nézett ki egy zárt folyosóra, mely a csarnoksor kanyargását követte. Üvegfestésű ablakok voltak, és színezésük változatosan illeszkedett az egyes csarnokok ornamentikájának uralkodó színeihez, ahova épp nyíltak. A keleti szélen fekvő terem falait például kék szín borította - és élénkkékek voltak az ablakai. A második szoba bíbor volt díszítéseiben és kárpitjaiban, s ott az ablaktábla is bíborszínű. A harmadik mindenestül zöld volt, s így zöldek ablakszárnyai is. A negyediknek bútorzata s világítása is narancsszín - az ötödiké fehér - a hatodiké lila. A hetedik termet fekete bársonykárpitok sűrűje takarta, végig csüggtek a mennyezetről, le a falakra, súlyos redőkben hullva a hasonló anyagú és színű szőnyegre. De ebben az egyetlen szobában az ablakok színe nem harmonizált a dekorációval. Az üvegtáblákat itt skarlát festette - mély tónusú vérszín. Mármost a hét terem egyikében sem volt lámpa avagy kandeláber, noha aranydíszek és dísztárgyak pazar tömege hevert mindenfelé, s függött a falakról. Se lámpa, se gyertya nem árasztott fényt a szobasor területén belül. Hanem a folyosókon, melyek e szobasor mellett húzódtak, minden ablakkal szemben egy-egy hatalmas háromláb emelt tűzserpenyőt, mely sugarait bedobta a színes üvegen, s így ragyogóan megvilágította a csarnokokat. S ekként számos hökkentő és fantasztikus effektus keletkezett. S főleg a nyugati vagy fekete szobában volt ama vérszínű üvegtáblákon át a sötét függönyökre behulló tűzsugár hatása rendkívüli, s oly vad kifejezést festett minden belépő arcára, hogy a társaságból nagyon kevesen merészeltek egyáltalán belépni ebbe a helyiségbe.

S épp ebben a szobában állt, a nyugati falnál, egy óriási ében óramű. Ingája tompa, súlyos, a percmutató megtette az utat a számlap körül, és ha az órát kellett jelezni, oly hang tört elő a gépezet érctüdejéből, amely tiszta volt, hangos és mély, és különösen zenei, de olyan hökkentő hanggal és hangsúllyal, hogy az orkesztra zenészei minden órafordulásnál pár pillanatnyi szünetet kényszerültek tartani produkciójukban, e hangra fülelve; s így a keringőknek is be kellett szüntetni forgásukat; s az egész vidám társaságon rövid zavar szállt át; s amíg az óra harangja kongott, meg lehetett figyelni, hogy a legvadabb tobzódó is elsápad, s a legvénebbek s legnyugodtabbak homlokukhoz kapnak, mintegy zavart álmodozásban vagy tűnődésben. De mihelyt az órazengés ekhói elnémultak, egyszerre könnyű derültség hatotta át a gyülekezetet; a zenészek egymásra néztek és elmosolyodtak, mintegy a saját idegességükön és bolondságukon, és suttogó fogadalmat tettek egymásnak, hogy a legközelebbi óraütés nem fog hasonló emóciót előidézni; s aztán, hatvan perc leforgása után - ami háromezer-hatszáz másodpercét tartalmazza a repülő időnek -, új órazengés jött, s ugyanaz a zavar, megremegés és eltűnődés követte, mint az előbbit.

De, mindezek ellenére, vidám és pompás mulatság volt ez! A herceget különleges ízlése jellemezte. Jó szeme volt színekhez és színhatásokhoz, s megvetette a puszta divat dekórumát. Tervei tüzesek és merészek voltak, elgondolásai barbár fényben izzók. Vannak, akik őrültnek gondolták volna. De udvara tudta, hogy nem őrült. Hallani, látni, érinteni kellett, hogy az ember bizonyos legyen, hogy nem őrült.

Nagy részben maga irányította a hét szoba alkalmi díszítését e nagy ünnepség céljaira; s az ő irányító ízlése szabta meg a jelmezek karakterét. Egy bizonyos: hogy groteszk volt valamennyi. Sok csillogás és tündöklés, és pikantéria és fantasztikum - sok, amit azóta a Hernani-ban[3] láttunk. Arabeszkfigurák kicsavart tagokkal s váratlan kosztümben. Delíriumos elképzelések, mint beteg agyak szülöttei. Sok szépség, sok szeszély, sok különcködés, valami ijesztő is, de semmi, ami undort okozhatott volna. Valóban e hét szobán át álmok raja lengett. Kígyóztak és kerengtek az álmok, keresztül-kasul, fölöltve a termek színeit, s az orkesztra vad zenéje mintha csak lépteik visszhangja lett volna. És közben megkondul az ébenóra, mely a bársonycsarnokban áll. S akkor, egy pillanatra, minden elnémul és minden hallgat, csak az óra hangja zeng. Meredtre fagyva állanak az álmok. Ám az óraütés ekhói elhalnak - csak egy pillanat volt -, és könnyű, félig elfojtott kacaj leng utánuk. És most megint földagad a zene, s az álmok megélednek, s vígabban kígyóznak erre-arra, mint valaha, színt kapva a tarka ablakoktól, melyeken beáramlanak a lángos háromlábak sugarai. De a legnyugatabbra fekvő terembe a hétből egyetlen maszka sem merészkedik; mert az éjszaka már végére jár; s a vérszínű üvegen rőtebb fény ömlik be; s a gyászdrapériák feketesége sápaszt; s aki lábát az éjszőnyegre teszi, annak fülébe ünnepélyesebb hangsúllyal küldi a közel ébenóra fátyolos zenéjét, mint bárkiébe jut, ki feledkezve élvezi más termek távolabbi vígságait.

De a többi termet sűrű nép zsúfolta, s bennük az élet szíve lázasan lüktetett. És a tobzódás örvénylett tovább, míg végre éjfél verése kezdődött az órán. S akkor a zene megszűnt, mint leírtam; s a keringők forgása megjuházott; s kellemetlen pauza állt be mindenben, mint az előbbi alkalmakon. De most tizenkettőt kellett ütnie az óra harangjának; és talán így történt, hogy e hosszabb idő alatt több méla gondolat lopózhatott eltűnődéseibe azoknak, akik a mulatók közül gondolkozóbb természetűek voltak. S talán így történt az is, hogy mielőtt az utolsó óraütés ekhói elmerültek volna a csöndben, sokan akadtak a tömeg között, akik időt leltek észrevenni egy álcázott alak jelenlétét, melyen eddigelé egyetlen vendég figyelme sem pihent meg. S amint ez új jelenség híre suttogva elterjedt mindenfelé, végtére az egész társaságon moraj és zsibongás futott át, mely meglepetést és visszatetszést fejezett ki - sőt lassanként rémületet, borzalmat és undort.

Fantazmák gyülekezetében, amilyet lefestettem, el lehet gondolni, hogy ilyen érzéseket nem kelthetett közönséges tünemény. Valóban, a jelmezek megválasztásának szabadsága ez éjszakán majdnem határtalan volt; de a szóban forgó alak Heródesebb Heródesnél, s meghaladta még a herceg ízlésének szinte korlátlan korlátait is. Vannak húrok a legérzéketlenebb szívekben is, melyeket nem lehet érinteni, hogy az érintés emóciót ne keltsen. Még aki a legvégsőkig jutott is, akinek élet és halál egyformán tréfa már, vannak dolgok, amikkel nem szeret tréfálni. Csakugyan, az egész társaság szemmel láthatólag érezte, hogy az idegen jelmeze és viselkedése túl van az ötlet és az illendőség határain. A jelenség sovány és magas volt, s tetőtől talpig a kripták öltözetébe burkolva. Az álca, mely az arcot takarta, oly tökéletes hűséggel utánozta egy megmeredt hulla arckifejezését, hogy a legtüzetesebb vizsgálat is nehezen tudta volna fölfedezni a csalást. De mindez talán még elnézésre, ha ugyan nem tetszésre lelt volna ez őrült tombolók körében. A mímes merészsége azonban odáig ment, hogy egyenesen a vörös halál képét öltötte föl. Ruháját vér foltjai fecskendezték - és széles homloka, arcának minden vonásával, a skarlát iszony nyomait viselte.

Mikor Prospero herceg szeme e kísérteties alakra esett - aki, talán hogy jobban megmaradjon szerepében, lassú és ünnepélyes mozgással lépdelt ide-oda a keringő táncosai között -, látták, hogy az első pillanatban erős borzadás, rémület vagy undor borzadása vonaglik át rajta; de a következő percben homloka haragtól pirult ki.

- Ki merészkedik - kérdezte rekedt hangon udvaroncaitól, kik közelében álltak -, ki merészkedik ily istenkísértő gúnnyal sértegetni minket? Ragadjátok meg és rántsátok le álarcát, hadd tudjuk, ki fog függeni napkeltére a bástyaoromról!

Prospero herceg a keleti vagy kék szobában állt, amikor e szavakat mondotta. Hangja zengőn és tisztán szállt a hét termen át, mert a herceg erős és határozott jellemű férfi volt, és a zene egy intésére elhallgatott.

A herceg hát a kék szobában állt, s oldalán sápadt udvaroncok csoportja. Szavára először gyáva, tóduló mozgás indult e csoportból a betolakodó irányába, aki e percben szintén közel volt, és most céltudatos és meg nem ingó lépésekkel közeledett a beszélőhöz. De valami névtelen borzadály következtében, mellyel az álarcos őrült jelmeze eltöltötte az egész gyülekezetet, senki sem nyújtotta ki kezét, hogy megragadja a vakmerőt; úgyhogy akadálytalanul közelítette alig egy-két lépésnyire a herceget; s mialatt az egész társaság, mintegy egyetlen impulzusra, a termek közepéből a falak mellé húzódott, ellenállás nélkül vette útját, meg nem állva egy pillanatra sem, de avval az ünnepélyes és kimért lépéssel, mely kezdettől fogva megkülönböztette, a kék teremből a bíbor terembe - a bíborból a zöldbe - a zöldből a narancssárgába - s ezen keresztül ismét a fehérbe - s még innen is a lila szobába, hogy föltartóztassa. De ekkor Prospero herceg, őrülten a dühtől és pillanatnyi gyávaságának szégyenétől, vadul átrohant a hat csarnokon, noha senki sem követte, mert mindenkit halálos félelem lepett meg. A herceg kirántott tőrt vitt magasra emelt kezében, és eszeveszett rohanásában négy vagy öt lábnyira jutott a hátráló alakhoz, mikor ez, éppen a bársonyterem végébe érve, hirtelen megfordult, és szembenézett üldözőjével. Éles kiáltás hallatszott - s a tőr csillanva hullott a holló szőnyegre, amelyre egy pillanat múlva holtan bukott le Prospero herceg. Akkor, összeszedve a kétségbeesés vad elszántságát, a tivornya vendégeinek egész tömege nyomult egyszerre a fekete terembe, és megragadva az álarcost, akinek magas alakja egyenesen és mozdulatlanul állott az ébenóra árnyékában, kimondhatatlan borzalomban merevedtek meg, mikor észrevették, hogy a síri köntösök és hullaszerű álarc alatt, melyre oly vad erőszakossággal csaptak le, nem rejlik semmiféle tapintható forma.

S ekkor felismerték a vörös halál jelenlétét. Tolvajként jött az éjszakában. S egyre-másra estek össze a mulatók tobzódásuk vérharmatos csarnokaiban, s úgy lelték halálukat, ki-ki saját buktának kétségbeesett pózában. S az ébenóra élete kimerült a legutolsó tivornyatárs életével. S a háromlábak lángja kialudt. És sötétség és pusztulás és a vörös halál vette át korlátlan uralmát.

1 note · View note

inthemakingstill · 6 years ago

Photo

Ahogy az alaprajzon is látszik, a dologház egy zárt, önmagába forduló világ, melyet négy belső udvar tagol. A feliratokat elnézve feltűnik, hogy az épület mennyi funkciót foglal magában: csak ezen az egy emeleten van ácsműhely, több konyha, külön pékség és sok raktár. A zártság, a funkciók tömörítése része az elzárásnak, és meghatározó jellemzője ez ilyen totalizáló intézményeknek. Az épületen belül további szortírozás és elválasztás történt: férfiak és nők, különböző morális kategóriák között. A rendszerezési impulzus egymásra épülő elzárási rendszereket hozott létre, melyek a tökéletes morális rendet biztosították. Ez azonban csalóka - a zártság, teljesség érzete maga is egy termék.

Egy olyan intézményt mint a dologház, mindig sok-sok rejtett és kevésbé rejtett infrastruktúra és technológia tart fenn. Ilyen szempontból a dologház létrehozása és fenntartása egy aktív teljesítmény, mely különféle rutinszerű és rendkívüli gyakorlatot, beavatkozást, igazítást és ápolást igényel. Ezek a nagyon sokféle formát ölthetnek: ide tartoznak azok a szimbólikus formulák melyek az intézmény legitimációját szolgálják, a jogi szabályozások, melyek biztosítják a lakók áramlását, az épület térformálása és berendezése, számviteli technikák, a szükséges alapanyagok beszerzési formái. Ezek közül az elemek közül (és még lehetne sorolni) bármelyik hiányában összeomolna a rendszer. A társadalmi rend tehát ilyen szempontból egy tárgyi, anyagi teljesítmény.

Ez a rajz például azokat a szellőző nyílásokat ábrázolja, melyek a hálótermek levegőzését, a szagok és párák elvezetését szolgálták.

Ezen a 1856-ban (!) készült fényképen pedig egy július 21-i tűzben leégett oldalszárny látható, újraépítés előtt.

Itt pedig a korhadt tartógerendák kicserélése van megörökítve. Az épület, és az intézmény létezése egyszerre gondos tervezés és kiszámíthatalan események és múló anyagok függvénye az időben.

fotók és térképek: Stadsarchief Amsterdam

#Új Dologház

1 note · View note

rebaktomi · 7 years ago

Text

Húrok

Nem emlékszem a zongorahangoló első látogatására. Olyan szerves része volt a gyerekkoromnak, mint egy-egy tejfog kihullása, a hóemberépítés napsütötte téli napokon, vagy kacsázás a barátokkal a közeli tó vizén. A hatalmas háromlábú zongora úgy terült el a szobámban, mint az a fekete párduc az állatkertben, aki egész nap csendben fetrengett a ketrece sarkában, mert gyászolta a szerelmét. Legalábbis anya ezt mondta. És én hittem neki, mert sosem szólalt meg, olyan halk volt, mint a zongora a szobámban. Egyszer azt mondtam anyának, hogy a zongorahangoló biztos szóra bírná a párducot is. Azután soha sem mentünk az állatkertbe.

A másik szoba anyáé volt. Oda soha nem volt szabad bemennem. Azért, mert anya szerint onnan volt a vajaskenyér reggel a tányéromra, és azért, hogy nekem soha ne legyen szükségem ilyen szobákra, mert én igenis apa leszek, bár én nem tudtam, azt hogy kell csinálni, mert nekem soha sem volt apám. Már akkor tudtam, hogy hazudik, mert a vajat és a kenyeret a konyhában tartottuk. Mikor megkérdeztem anyát, hogy nekem miért nincs apukám, azt mondta, hogy egy szívet nem lehet két férfinek adni. És nekem elég volt ez a válasz. Szerettem anyát. Ő volt a leggyönyörűbb nő, akit valaha ismertem. Mikor felkeltett, ő már tetőtől talpig csodásan nézett ki, tökéletesre sminkelve, egy kifogástalan vörös ruhában, akár egy színésznő. Később jöttem csak rá, mennyire az volt.

Mindig tudtam, mikor jön hozzánk a zongorahangoló. Azokon a napokon, ha hazaértem az iskolából, anya izgatott volt, és folyton cigizett. A szobámba küldött, rendrakásra utasított, és azt mondta, vegyem fel a fehér ingemet. Több tucat fehér ingem volt, mert akkoriban még így járt az ember iskolába, de volt egy ingem, amit csak azokon a napokon vettem fel. Máig az az ing jut eszembe, ha azt hallom: „hófehér”. Tudtam, hogy a zongorahangoló egy különleges ember lehet, ebben sohasem kételkedtem. Tudni illik, sok férfi tiszteletét tette nálunk. A postás, aki mindig ingyen hozta a divatmagazinokat, a szomszéd, aki csak akkor jött, ha a felesége üzleti úton volt, a kisboltos, akinél folyton hitelre vásároltunk, és a polgármester, aki mindig hozott nekem valami nagyon drága édességet. Viszont egyikük érkezésekor sem csillogott úgy anya szeme, mint a párducé, mikor két tettetett alvás között kinyitotta, és egyikük távozásakor sem zárkózott be a szobájába, hogy hajnalig zokogjon. Ez volt a különbség a zongorahangoló és a többiek között.

Az utolsó nap, mikor találkoztam a zongorahangolóval, egy keddi nyári nap volt, amin sárgábban virágzott az irigység, mint az árkunk alatt a gólyahír. Mikor csengetett, anya sosem nyitott ajtót elsőre. Mikor csengetett, anya rágyújtott. Magához hívott, és méregetett. Hosszú percekig hallgattuk a csendet, amit csak az a hang tört meg, mikor a füst szeli a levegőt. Aztán leszidott, amiért soha sem tudom rendesen begombolni az ingem, mert egy igazi úr a nyakrésznél is begombolja, akármit is lát az amerikai filmekben. Anya már csak tudta, hiszen sok gombbal volt dolga élete során. Mikor végül kiment elé a kapuhoz, a zongorahangoló csókot adott anya arcára, amin azokon a napokon soha sem volt smink. Ő volt az egyetlen, aki anyának adott csókot, a többi férfi csak a sminket csókolta. Ilyenkor anya mindig lábujjhegyre ágaskodott, és megigazította a zongorahangoló nyakkendőjét, bár véleményem szerint az mindig tökéletesen állt. Magas ember volt, egy óriás. Két lépéssel keresztülszelte parányi udvarunkat. Olyan volt, mint aki egy régi fekete-fehér filmből lépett ki. Sápadt bőre világított fekete öltönye mellett, fekete haja alatt, fekete szemei körül. Legtöbbször olcsó csokoládét hozott nekem, ami édesebb volt, mint a polgármesteré. Olyankor mindig elengedett nekem egy mosolyt. Olyankor.

Az utolsó nap, mikor találkoztam a zongorahangolóval, egy keddi nyári nap volt. Azért emlékszem ilyen jól rá, mert aznap találkoztam utoljára a zongorahangolóval. Mint mindig, anya akkor is elküldött a városszéli boltba, hogy tejet vegyek. Azt mondta, csak ott van jó tej a városban, és én hittem neki, mert csak azokon a napokon kellett tejet venni. A zongorahangoló kávéja megkívánta. Azt mondta, hogy a kávét csak tejjel szabad inni, és ezt törvénybe is kellene iktatni. Mindig igyekeztem hamar hazaérni, mert én már akkor is törvénytisztelő ember voltam.

Az utolsó nap, mikor találkoztam a zongorahangolóval, egy keddi nyári nap volt, amin anya spagettit főzött. Azért emlékszem ilyen jól rá, mert olyankor mindig azt főzött. Csak azt tudott. Anya ügyes nő volt, de nem a konyhában. Mire hazaértem a boltból, már megterített asztal várt, és a zongorahangoló az asztalfőnél ült, már nem volt rajta nyakkendő. Anya neki szedett először, aztán jöttem én. Anya sosem evett velünk, csak ült, és nézett. Jól megpakolta a tányérunkat, a hatalmas húsgombócok és a tésztatekervény hegyet alkotott előttünk. Azokon a napokon jóllaktam. Ő mindig nagyon elsózta az ételt, hallani lehetett, ahogy ropogott a foga alatt. Legszívesebben én is így tettem volna, de anya mindig óva intett ettől. Azt mondta, a zongorahangoló azért csinálja ezt, mert ő már érezte az élet ízét, és szeretné elfelejteni. A zongorahangoló azt mondta, anyám spagettije sótlan.

Sok mindent csinált, még mielőtt egyáltalán látta volna a zongorát. Néha fát vágott az udvaron, vagy megjavította a csapot. Segített megcsinálni a házi feladatokat, amihez anya nem értett. A zongorahangoló azt mondta, anya nagyon okos, de nem szeret vele dicsekedni. Valahányszor megkérdeztem anyát, hogy mit keres egy zongora a házban, ő azt mondta, hogy mikor kicsi voltam, csak abban tudtam elaludni. De ami a legfontosabb, hogy soha, semmilyen körülmények között sem volt szabad játszanom rajta. Így soha sem tanultam meg. Anya azt mondta, akik hangszeren játszanak, azok szívekkel játszanak.

Ha a zongorahangoló belépett a szobámba, mindig keserű megvetéssel hangoztatta, hogy olyan ez a szegény hangszer itt, mint egy ketrecbe zárt állat. Hogy sokan bármit megadnának érte, nagy művészek, híres zenészek. Azt mondta, bérbe kellene adnunk a szobámat, és előadóteremmé varázsolni, mert hát kivinni ugye nem lehet, mert nem fér ki az ajtón. Én voltam az egyetlen gyerek a világon, akinek a szobája egy zongora köré épült.

Egyszer megkérdeztem, miért van az, hogy egy ilyen jó zongora ilyen gyakran elhangolódik. Ő azt mondta, hogy legszívesebben minden nap eljönne, hogy behangolja. Mert már holnap sem lesz tökéletes. A mi zongoránk csak akkor szólt szépen, ha ott volt a zongorahangoló. A mi zongoránk csak akkor szólt. Azt mondta, az emberek is idővel hamisak lesznek, ha nem törődnek velük. Ezért kell minden ember mellé egy másik, mert csak abból lesz zene. Hamis hangszeren is lehet játszani, de az olyan, mint a kávé tej nélkül.

Az utolsó nap, mikor találkoztam a zongorahangolóval, egy keddi nyári nap volt, és kerítést festettünk. Én, és a zongorahangoló. Arról mesélt, hogy minden ember követ el rosszat, minden embernek van árnyéka, ami követi egész élete során, még nekem is. És hogy ezt soha nem szabad szégyellnem. Letekintettem magam mögé a földre, és láttam, hogy igaza van. Ezután lassan odasétált a nagy diófánk alá, ami a legmagasabb dolog volt, amin valaha is jártam. Ekkor azt mondta, csak egy féle embernek nincs árnyéka: aki egész életét a mások árnyékában éli. És láttam, hogy igaza van. Azt mondta, egyszer majd döntenem kell, hogy a fekete vagy a fehér billentyű leszek a zongorán. De nem számít, mert egyik nélkül sincs zene.

Az utolsó nap, mikor találkoztam a zongorahangolóval, egy keddi nyári nap volt, olyan, amin a tejfogak elgurulnak az ágy vagy a szekrény alá, a hó elolvad az udvar közepén, és a kavicsok elmerülnek a közeli tó mélyére. Mikor megkérdeztem anyát, miért nem jön már többé a zongorahangoló, azt felelte, hogy a húrok mától kőből vannak, és a kő soha sem gyengül meg. És én elhittem neki, mert én soha nem nyúlhattam a zongorához.

#novel #piano

36 notes · View notes

erzsebetialberlet-blog · 7 years ago

Text

Kiadó albérlet Pesterzsébeten

Amit a lakás tud:

- 39 négyzetméter- nappali + hálószoba

- mini konyha, ami megóv az éhenhalástól- fürdő és wc egy helyiségben, hogy ne kelljen sokat sétálni

- erkély, hogy lehessen egy pohár bor mellett naplementét nézni (azaz délutáni napsütést a nappaliba és a hálóba)

- légkondi, hogy a hőség ne kínozzon- redőnyök, hogy teljes sötétben tudj aludni

- konvektor retró, öntöttvas belsővel, hogy a tél se legyen kellemetlen

- zárt udvar, hogy a házból kilépve még ne szembesülj azonnal a való világgal, csak fokozatosan érkezz meg az utcára

- működő kapucsengő, hogy a pizzáért ne kelljen papucsban lecsattogni

- kamerák a ház körül, hogy biztonságban ��rezhesd magad (vagy sztárnak, kinek mit szeretne)

- dupla biztonság: rendőrség épülete pár méternyire a háztól, illetve nyugdíjas, mindent megfigyelő lakók az épületben

- igyenes parkolás az épület előtt

Amit a lakás nem tud:

- lift, nos, az nincsen, cserébe csak a másodikon van a lakás

Amit a környék tud nyújtani:

- 23-as, 66-os, 148-as és egy csomó egyéb busz, illetve az 52-es villamos megállója pár percnyi sétára a lakástól, amikkel 20-25 perc alatt a Boráros téren vagy a Határ úton lehetsz

- Interspar, Penny Market, CBA max pár percen belül elérhető sétálva is, sőt, egy kicsit továbbhaladla Lidl is van

- a Kosuti hangulatos szökőkúttal és Sissi szoborral, ami már-már turistalátványosság

Akiknek ajánlom:

- egyedülálló fiúnak vagy lánynak, vagy akár párban is, szerintem kényelmesen el lehet férni kettesben is

- a lakás nemdohányzó és kisállatmentes múlttal rendelkezik és szeretném ezt a tulajdonságát megtartani

Amit a költségekről tudni kell:

- 95.000 Ft/hó + rezsi

- közös költség: 10.000 Ft

- víz, villany, fűtés fogyasztás alapján

- internet, tévé igény szerint köthető a saját nevedre

1 note · View note

gencsikatalin · 5 years ago

Photo

VACOK / Születésház és közösségi tér mestermunka / II.rész témavezető/ Csomay Zsófia és Barcza Gergely konzulens/ Vass-Eysen Áron

MA II/2 2019 tavasz

Kiss-Gál Zsuzsanna opponenciája

“Igazán nem akarok ömlengeni a témaválasztást illetően, de jelenleg egy két és fél hónapos babával az élmény elég friss és többször kell az opponencia írása közben figyelmeztetnem önmagamat, hogy ez a diploma NEM az én szülésemről szól. Annál egy sokkal fontosabb témáról: a születésről. Minden embernek, aki létezik ezen a bolygón, vagy éppen itt ül a teremben, van születés-élménye. Még ha nem is tud róla, akkor is. Ez nem egy olyan emlék, amit rendszeresen fölidézgetünk, mint valami izgalmas nyaralást. Klasszikus értelemben egyikünk sem emlékszik erre konkrétan. Bár az akkor éppen majdnem két éves kisfiam például még el tudta mondani, hogy őt kivették… Ennek a dolognak egyszer lehet nekifutni, és olyan lesz az élmény, amilyen. És nem mindegy, hogy milyen.

Kata témaválasztása azért ellentmondásos, mert túlontúl személyes. Mert ehhez MINDENKI kötődik elemi, személyes és intim módon. Másrészt ez a téma hozza magával a nemiség rejtett fogalmait. Itt igazán tapinthatóvá válik a nézőpont kérdése. Mert aki képes szülni, az tudja, vagy legalábbis érzi, hogy Ő képes szülni, neki ez egy elemi alapvetés. Aki meg nem képes szülni, az meg el sem tudja képzelni, hogy ezt hogy a bánatba lehet megcsinálni. Általános esetben azt szoktuk mondani, hogy az a jó, ha egy céget vagy bármit mást hozzáértő, kompetens személyek irányítanak, ha a döntéseket olyan emberek hozzák, akiknek megvan a tudásuk az adott aktushoz. Jó volna tehát, ha ezt a folyamatot fentiek alapján azok irányítanák, akik képesek szülni, s nem pedig azok, akik nem. Mindenki képes viszont születni. Biztos ebből is adódik a félreértés.

A témaválasztáshoz csak gratulálni tudok, jövőbe mutató gondolat, hogy ilyen intézmények jelenléte a magyar egészségügyi rendszerben alapvető legyen. A helyszínválasztás elsőre furcsának hat, mert Budapest e sűrűn beépített, zajos bulinegyede erős ellentmondásban van a születéshez kapcsolt harmonikus, meghitt gondolatokkal. Ugyanakkor ilyen helyen élünk, ide is születnek babák, így e döntés nyilvánvaló következményeként e meghittséget egyrészt az épületnek, másrészt a benne praxist működőtető bábáknak együttesen kell megteremtenie. Kata több születésházban is járt, a tervezési programot e tapasztaltok alapján állította össze. A tanulságokat adoptálta e belvárosi helyzethez, a földszint megnyitása és városi közösségi térként való értelmezése jó gondolat.

A születésház nem kizárólag a szülésről szól, hanem helyet ad két további fontos funkciónak is: felkészít a szülésre, a gondozásra, másrészt közösséget ad. Ma már nem élnek együtt a generációk, és a nők, a családok a szülést követően sokkal inkább magukra maradnak a baba gondozását illetően. E megváltozott társadalmi struktúrában a születésház betölti az a szerepet is, hogy kvázi nagyanyáink, anyáink tudását kaphatjuk itt meg és oszthatjuk meg másokkal. A védőnői rendszer e funkciót nem képes betölteni. Ez egy olyan élethelyzet, ahol mindenki ugyanazokkal a problémákkal küzd, a születésház ebben is segítséget nyújt. Belvárosi elhelyezkedése e funkciója miatt is életszerű.

Az épület a belvárosi telket alulhasznosítja, mégis, saját kontextusában ezzel azt üzeni: nem kell mindent, mindig maximálisan és csordultig telepakolni. Kata születésházának legnagyszerűbb tulajdonsága, hogy pont olyan épület ez a városban, mint az udvar magában az épületben. Egy sajátos, meghitt világ.

Mostantól minden belső udvarra másképpen fogok gondolni. Kata épületének érdeme, hogy a belvárosi beépítési sajátosságokat, a pesti belső udvaros arhitektúrát képes volt egy építészeti léptékű mondanivalóvá transzformálni.

A szülőszobák ösztönösen a várostól, az utcától, a zajtól legtávolabbra kerültek. Az épület magja, az udvar, olyan meghitt átmeneti tereket hoz létre ebben a városi szituációban, mely terek atmoszférája azonnal képes kiszakítani a látogatót, az épülethasználót a zajos forgatagból.

Bármennyire is szeretnék, nem tudok nem említést tenni egy-két alaprajzi helyzetről, melyek feltehetőleg további tervezés esetén jobb helyüket is megtalálták volna: az egyik ilyen a homlokzati szerephez jutott mosoda tere, a másik pedig a szülőszoba melletti gépészeti helység. Ezektől eltekintve az épület logikus közlekedési rendszerrel, átgondolt és lépcsőzetesen egymásra épülő funkcionalitással rendelkezik. A terek a földszinttől az emelet felé egyre intimebbé válnak.

Mikor Katával beszéltem, föltettem neki néhány olyan kérdést (pl. hol a recepció?, hol egy klasszikus lábfelrakós orvosi vizsgálóágy?), melyekre ha visszagondolok, magam is látom, mennyire nehéz levetkőzni az évtizedek alatt kialakított normákat. Kata válaszai megnyugtatóan egyszerűek voltak: nincs recepció, mert a bába az első találkozáskor személyesen kíséri föl az édesanyát vagy a családot és bemutatja az épületet. Nincs hagyományos vizsgálóágy, mert egyéb más felületeken is tökéletesen jól meg lehet vizsgálni az édesanyát, ahogyan az neki a legkényelmesebb. Kata előzetes vizsgálódásaiból és tervezői hozzáállásából is egyaránt kiderült, hogy e szemlélet a térről nagyon fenntartható módon gondolkozik és komoly szerepet szán a teret használónak.

Az épület anyagának megválasztása, a színezett beton, karakteressé, mégis befogadóvá, barátságossá teszi a belső tereket. A külső homlokzat és annak burkolati kialakítása esetében érezhető leginkább egy intuitív tervezői magatartás, mely mögött sejthető, hogy a tervező célja olyan találkozási felület létrehozása város és épület, funkció és felhasználó között, mely mind építészeti, mind felhasználói szemmel értelmezhető, befogadható. Az utcai homlokzat áttörtségének mértéke követi a terek egyre intimebbé válását és érthető azon tervezői döntés is, hogy a homlokzat nem lehet teljesen zárt, ám a tervezett homlokzati kép nem tükrözi megfelelően az épület belső világát és a mag-szerű, igen erős atmoszférát hordozó udvar koncepcióját.

Kata diplomamunkája a témafelvetés tekintetében merész vállalás. Ugyanez igaz a helyszínválasztásra, és az építészeti léptékű megfogalmazásra, válaszadásra. A tervezőt nyilvánvalóan segítette a jó válaszok megtalálásában, hogy alapos és a témát minden oldalról körbejáró kutatást végzett.

A diplomamunkát nagy szeretettel a bizottság figyelmébe és elfogadásra ajánlom!”

0 notes

pszeudoertelmisegi · 4 years ago

Photo

Luca 8 éves és szerencsére arra van már szoktatva pár éve, hogy fix időpontokban kapjon egy-egy porciónyi kaját. Ez most is így marad, mert ez segíti a diétát. (Ha egyszerre kapná meg a napi adagját, behabzsolná szemrebbenés nélkül. Aztán gondolom hányna, mert mindig ez van, ha eszetlenül zabál.) A változás, hogy súlycsökkentő kaját kap addig, amíg el nem éri az ideális súlyt. A célsúlyt az állatorvos határozta meg. Az adagolás fent van a csomagoláson. Vettem most egy kis digitális konyhamérleget, azzal lesz kimérve a pontos napi adag.

A súlycsökkentő kaják jellemzően ilyen magas fehérjetartalmú, de alacsony energiasűrűségű eleségek. Én a kurva drága Royal Canin-t rendeltem meg neki, de gyanítom bármely ilyen típusú táp megfelel. A lényeg, hogy rendszeresen kapjon megfelelő élelmet és megfelelő mennyiségben, mert a radikális kajamegvonástól májpróblémái lesznek az állatnak. Ha eléri az ideális súlyt, ami akár több hónap is lehet, akkor vissza lehet állni valami normál macskakajára. A lényeg, hogy akkor arra kell figyelni, hogy fenntartsuk a macska súlyát. Célszerű ivartalanított meg benti macskáknak olyan kaját venni, amit ivartalanított meg benti macskáknak találtak ki direkt.

Javasolta még, hogy nem kell minden étkezést tányérból kapnia, hanem egy ilyesmi foglalkoztató gömbbe gyömöszöljem be az adott adagot és akkor még lassabban fog enni, mert hát ki kell pofozgatnia a kaját. (A mi háztartásunkban ez meg lett vétózva, mivel itt egy légtér a konyha meg a szoba és nem szívesen találkoznánk macskatáppal az ágy meg egyéb bútor alatt. Ahol külön, zárható helyiségben eszik a cica, ott szerintem ez nem para.) Mivel a macskáknál is úgy működik, hogy ha több kalóriát égetnek el, mint amennyit bevisznek, akkor fogynak, ezért erősen ajánlott nekik is a rendszeres testmozgás. Ha van egy belső, zárt udvar, ahol időnként lehet madarakra meg bogarakra vadászni, akkor ez nagyon egyszerű. Ha nincs, ahogy nálunk sem, akkor játék. Mivel Lucát 8 évesen már nem köti le annyi minden, ezért nálunk estefelé van 15 percnyi bohóckodás, ami lézert, tollas baszást, labdát, egeret, papírgalacsint stb. jelent. Néha azzal tudjuk csak mozgásra bírni, ha elvisszük a lakás egyik végébe, letesszük és elindulunk a konyha felé, kinyitjuk a hűtőt. Néha magától bepörög és random rohangál. Néha csak ki van küldve az erkélyre, hogy feszülten stalkingolja a környéket.

Fontos még, hogy a gazdi ellen tudjon állni a szép szemeknek és acélból legyenek az idegei, ha a macska hisztizni kezd.Ha nyervog a kaja miatt kajaidőn kívül, akkor inkább simogatást kap. Ha destruktív és elkezd függönyt meg bútort tépni, akkor rászólunk. Ha tág pupillálval, felpúpozott háttal és borzas farokkal közlekedik, akkor kikerüljük és megvárjuk, amíg lehiggad. A lényeg, hogy az etetést ne terrorizálja meg zsarolja ki.

Bónusz tipp: a reggeli etetés ne az első dolgod legyen, mert ezek a mocskok rájönnek arra, hogy ébredés=kaja és elkezdenek egészen random hajnali órákban keltegetni. Volt pár keserves hajnalom emiatt évekig! Pár hónapja a macska pavlovi reflexét a kávéfőzőhöz igazítottuk. Azóta nincs hajnali pofozgatás meg arcba mászás.

Igyekeztem minden infót összeszedni, remélem tudtam segíteni!

Luca meg köszöni a biztatást!

Ő itt Luca. Luca a legutóbbi állatorvosi mérlegelés szerint 7 kg. Lucának fogynia kell. Luca ma kezdte meg a diétáját. Szurkoljatok Lucának, hogy (első körben) elérje a 5,5 kg-os álomhatárt!

104 notes · View notes

colrp · 6 years ago

Text

my worst reag yet sry

Harvey lelkiismerete a strapabírásáról volt híres, de mégis átérezte annyira társa fájdalmát, hogy összeránduljon a fémes csattanástól, amit Larkin koponyája és a rácsok találkozásakor hallott. Persze annyira azért még nem mardosta fiatal lelkét a bűntudat, hogy közbe is avatkozzon, de mentségére szóljon, hogy nem is ment volna vele sokra. Ott, ahonnan ezt a két nagyvállalkozót szalajtották, napi szinten került sor utcai vagy kocsmai tülekedésekre, így egy berlath-i suhancnak már tapasztalatból tudnia kellett, milyen érzés, mikor az embert rendesen helyben hagyják. Emmettel például megesett már az is, hogy egy egész falkányi részeg vette körül egy félresikerült kártyatrükk okán; mi több, az izommemóriájában ezen napig élénken élt a Duncan tenyere nyújtotta élmény is. Utóbbi mellesleg tíz megtermett férfiember kollektív ütőerejét is felülmúlta, úgyhogy amikor csak tehette, Harvey inkább elkerülte a matróz haragját, és ha a behemótnak már vörösödött a feje, inkább felhagyott a szemtelenkedéssel. Legjellemzőbb stratégiája egyébként is mindig a visszavonulás volt, és ebben valóban remekelt: jól ki tudott térni nem csak a keresztkérdések, de az ütések elől is; ügyesen el tudott tűnni egy tömegben a zsákmánnyal; úgy tudott átfutni az úton, hogy őt még pont csak súrolja a forgalom, de az üldözőit már elcsapja egy kocsi, ha nem torpannak meg. Persze amikor csak tehette, időnyerés céljából már eleve úgy távozott, hogy előre megmondta az üzlettársaknak: „várjanak meg, mindjárt jövök.” Emmett Lee Harvey tehát ereje teljében lévő, egészséges fiatalember volt, és természetesen egyedül azért nem fitogtatta tehetségét az ökölharc terén, mert szerette volna, ha ez így is maradna. Az csupán optikai illúzió, hogy olyan arccal meredt a gallérjánál fogva rángatott barátjára, mintha épp most piszkított volna maga alá, egyenesen a Lord kölcsönkért szoknyájára. A fogdákhoz már hozzá volt szokva, de az otthonában, Északi Fokon a Rendnek mindössze egyetlen, egérlyuknyi kis kirendeltsége létezett – persze épp a kocsma mellé építették –, egyetlen cellával, amiben egyedül Harvey időzött minden páratlan héten (napi három ingyen étkezés!), és nem kellett rajta Duncan-félékkel osztoznia. Most viszont, hogy nincs hová futnia, egy másodperc alatt lepergett a szemei előtt minden alkalom, amikor a bátyja önvédelemre akarta tanítani, ő pedig kacagva indult inkább a helyi kocsmároslány életét keseríteni. – Duncan, hé, hagyd már! Nem az ő hibája! – bukott ki a száján a kérlelés, miközben közelebb merészkedett a tülekedő pároshoz. A sokat megélt matróz füstölő feje ezúttal őfelé fordult; ha Emmett *eddig szobatisztának hitte magát, most már egész biztosan nem az. Két tenyerét védekezően az égnek emelte, és sietve hozzátette, – De az enyém se! –, azzal elengedett egy feszült nevetést. A visszabeszélés nem sokat segített a helyzetén, mivel a férfi egy szempillantáson belül már előtte állt, azzal ki is osztott neki egy lekezelő tockost. Emmett egyszerre örült, hogy ennyivel megúszta; de közben egy kicsit vérzett is a büszkesége, amiért nem osztottak rá férfinak való adagot. Duncan jobban is tette volna, ha nem kíméli, mert a gyenge legyintésből Harvey most már tudta, hogy a saját családját hiányoló apa nem fogja beverni az ő gödröcskés képét. Lehet, hogy Larkin volt az, akitől pironkodtak a palotai cselédek, de ő meg kapott tőlük nyalókát, ha jófiú volt, és Duncannek sem volt szíve megütni, hiába volt jóval akasztani valóbb a másiknál. *Háh! – Valahogy úgy. – Harvey biggyesztett ajkakkal, aprókat bólogatva hagyta jóvá Duncan leírását a két fiatalember várakozásairól. – És majdnem meg is tette. Ha ti nem lettetek volna olyan töketlenek, hogy ránk hagyjátok az összes piszkos munkát – tette volna hozzá, ha nem méregette volna őt egyszerre öt megtermett férfi fenyegetően. Majd megmondja nekik, amikor végre kiszabadult innen, természetesen a többiek nélkül. Leszámítva Larkint, aki nyilván szintén kiszabadul. – Hát persze, már itt sem vagyok! – válaszolt Harvey a kapitány utasítására, miszerint el kéne takarodnia a szeme elől (ezt naponta megkapta, különböző helyekről). Közben látványos mozdulattal tárta szét karjait, mely gúnyos utalásként szolgált a háta mögött húzódó rácsokra. Hogy honnan volt ereje és mersze még mindig a legénység szeme elé járulni, azt senki se tudja, de ahogy Duncan is mondta, Larkinnak több esze volt, és a gallérjánál fogva olyan messzire rángatta őt a többiektől, amennyire a cella engedte. – Hogy... Mi van? – Harvey hunyorogva, nyakát előre nyújtva igyekezte értelmezni barátja lemondó nevetését. Szája hitetlenkedésében félig tátva maradt, ahogy enyhén mellkason lökte Larkint, hátha észhez tér. – Lark, ez mi volt? Ennyire beütötted a fejed? Ne hülyíts, nem fogjuk feldobni a talpunkat, pláne nem itt. Voltunk már nagyobb szarban is, sokkal nagyobb szarban. – A mondat végén bólogatva elnevette magát, mert visszagondolt arra a számtalan munkahelyi ártalomra, amin ők ketten átküzdötték már magukat. – Még szép, hogy nem várunk reggelig! Harvey a férfi arcát fürkészve várta, hogy most ő is kicsattanó optimizmussal gondolja majd meg magát, de ez a reakció egyelőre még nem jött el. Az idősebb tengerésszel ellentétben Emmett sosem volt hajlandó elfogadni semmit sem úgy, ahogy kapta, ami felváltva veszélyeztette és mentette meg az életét már azóta, hogy csak az eszét tudta. – Tudod mit? Csak figyelj és tanulj! – állt elő az ötletével a srác homlokráncolva, miközben újabb bátorító döféssel illette Larkin vállát. Ezután ismét a kompánia elébe járult, és végig nézett az egybegyűlteken, akik fájdalmasan lehangoló látványt nyújtottak. Harvey hirtelen egyik keze élét a másik tenyere közepébe csapta, és belekezdett a mondókába, ami egyszer már bejött (így juttatta idáig mindannyiukat), ezért ő biztosra vette, hogy másodjára is hatásos lesz. – Mit kókadoztok itt, emberek? Az Ég szerelmére, azon kéne lennünk, hogy kijussunk innen! Nem akarjátok viszontlátni az asszonyt? A hatást megfigyelve tekintete fel-alá járt a földön vagy a padon görnyedező félholtakon. – Hát, én nem! – horkantott fel valaki, de senki nem nevetett. – Fiatalság, bolondság – sóhajtotta a legénység egy másik tagja, aki falnak vetett tarkójával már félig bele is törődött a halálba, akárcsak Larkin. – Haza akarok menni! – fakadt ki erre egy másik felnőtt férfi, és fejét leszegve a tenyerébe temette arcát, hogy a többiek ne lássák annyira, ahogy zokog. Harvey a reménytelenség és nyomorúság ezen fokát látva tátott szájjal engedte vállát és karjait visszaesni a helyükre, majd fejét hátra csapva fordult az Ég felé. – Ó, anyám – nyögte minimális együttérzéssel, majd visszapillantott Jamesre meg arra, ahogy a falnak vetett hátával végleg magába roskad, és saját arcára kiült a sajnálat (vagy talán ez az úgynevezett „együttérzés”) alig látható kifejezése. Még mindig nem akarta elfogadni, hogy ekkora szarban ők bizony még sosem voltak ezelőtt, de mielőtt bármi mást mondhatott volna, lidérces visszhang járt végig a fogda folyosóján. Harvey (jelenleg az egyetlen, aki nem a falnak támaszkodva ücsürgött vagy álldogált) sarkon fordult. A hang olyan volt, mintha egyszerre mindenhonnan érkezett volna, de valójában épp a háta mögül szólt. Amikor megpillantotta a fekete szempárt, ahogy azok üregükből kidülledve néznek egyenesen abba a szurtos lelkébe, undorral vegyes nyugtalansággal rezzent össze. Sok olyan embert látott már Neville és Devon utcáin kornyadozni, akik leírhatatlan állapotban voltak, de ilyenre még soha életében nem szegezte a tekintetét. Talán csak képzelte, de Harveyt ugyanaz a hűvös szellő csapta arcon, ami akkor támadt a légmentesen zárt kriptarendszerben, mikor Vernon botja feloldotta még a gravitációt is. Akármennyire is taszította a nő látványa, Harvey csüngött minden szaván, amit cserpes ajkai közül felköhögött. Az egész nem tartott sokáig, mert az asszony pár mondaton belül eszméletét vesztette, legalábbis Emmett így hitte, amikor maga is a rácsoknak feszült, és kétségbeesésében ettől a szerencsétlen szerzettől várta a megoldást a problémájára. – Hé! – kiáltott oda, hiszen azt remélte a cella árnyékába borult testről, hogy még felkel. – Ki akar kitörni? És mikor? Mennyi? Mennyi van még hátra? – sorolta kérdéseit buzgón, de mindegyik megválaszolatlanul maradt. – Nézd már, itt a másik elmeroggyant! – hahotázott egy másik rab valahol. – Fogd már be, hát nem láttál még boszorkányt? Ismét megbokrosodott az egész fogda: ápolatlan emberek tapadtak a rácsokra, meresztették a szemüket a csontsovány holttesten, és többen magukból kikelve röhögtek a sorstársuk nyomorán, Harvey pedig elhűlve lépett vissza. Másodperceken belül ki is tárult a fogda ajtaja, és vestmari palotaőrök sereglettek be rajta. Voltak köztük előfutárok, akik azonnal a cellához csörtettek, mások pedig kíséretként fémrudakat húztak végig a fémrácsokon, hogy hátrébb tántorítsák a rabokat, akik karjukkal a celláikon kívülre nyúlkáltak, hátha sikerül túszul ejteniük egy katonát. A nő holttestét pillanatokon belül eltakarították, és nem maradt hátra semmi, csak egy-két őr, akik megpróbáltak rendet teremteni a rabok között, ezek ugyanis újabb lázadást próbáltak szítani minden alkalommal, mikor valami váratlan esemény felborította a tömlöc rendjét. A hangzavarban Harvey visszafordult a legénység és Larkin felé, majd újdonsült lelkesedéssel kezdett bele: – Hallottátok ezt? Ez egy jel! Még nem tudom, mit jelent, de valamit biztosan! – hadonászott vigyorogva, azzal visszacsörtetett legjobb barátjához, térdre borult előtte, és gallérjánál fogva megcibálta. – Lark, ez nem lehet véletlen! Látod? Nem fogunk meghalni! Hogy ezt mégis miből gondolta, valószínűleg sosem fogjuk megtudni, mert a kompánia ismét felfigyelt az őrök kopogására és kiáltozására: – Fogjátok be a pofátokat, nyomorultak! A Vestmari Udvar bejelentést kíván tenni hozzátok, ez nektek mély megtiszteltetés, ti alja csőcselék! Az őrök még percekig küzdöttek, hogy minden egyes reményvesztett fegyencet csendre bírjanak, de végül szóhoz jutott a kétszárnyú ajtóban megjelent, nyakigláb figura. Méretekre nyúlt árnyéka hivatalos stílusban papírtekercset tartott maga elé, és kikiáltotta: – Vestmar népe, felebarátaim! – kezdte, kihagyva a „becses” előtagot a szokásos beszédből, elvégre mégiscsak a csőcselékhez beszélt. – A Vestmari Udvar mélyen megrendülve és kimondhatatlan fájdalommal tudatja Veletek, hogy a mai napon, birodalmi időszámítás szerint 1152 nyarán, a Teremtő 162. napján, szeretett Királyunk, Őfelsége XIV. Ingmar, tragikus hirtelenséggel – elhunyt. A rikkancs ugyan javában mondta még a magáét, hiszen nem hagyhatta félbe a beszédét, de képtelen volt túlkiabálni a tömlöcben ismét feltámadó zsivajt, a kitörő öröm egyöntetű kórusát. Az őrök ismét elkezdték helyretenni és csendre inteni az éljenző felebarátokat, de ezt a lelkesedést már fémbotokkal is képtelenek voltak leverni. Harvey sugárzó arccal pillantott Larkinra, és alig bírt hinni a fülének örömében; látszott, hogy évek óta csakis erre a pillanatra várt, és valóban várt is tőle valamit, netalán egy jobb életet. – Csend legyen, rohadékok! Csendet! – üvöltöztek a Rend tagjai, fémrácsokat püfölve. Ennek ellenére a fogdában egyre csak erősödni kezdett egy ritmusos kántálás, amit nem itt helyben találtak fel, hanem a parlamentben. A munkás- és középosztálybeli alsóház indulója volt ez, amit tüntetések alatt megszámlálhatatlan tömegek kiáltottak Devon és m��s nagyobb városok utcáin. – Meg-halt a király! Él-jen az osztály! Meg-halt a király! Él-jen az osztály! – szólt az induló, amit Emmett is torkaszakadtából kántált, miközben tekintetét a legközelebbi őrre szegezte, és arcán széles, letörölhetetlen vigyor feszült. Hiába ült rácsok mögött, ebben a pillanatban – életében talán először – igazán szabadnak érezte magát.

#harkin #harkinre #lolzva #t #mainre

0 notes

napiakcio · 5 years ago

Link

Szilvásváradi pihentető wellness a Harmónia Villában csak 24.990 Ft

Harmónia Villa, Szilvásvárad

3 nap / 2 éjszaka 2 fő részére

Ellátás: Reggeli

Elhelyezés: Standard szoba

PLUSZ+: Wellness részleg használata ( infra és finn szauna, merülőmedence, jakuzzi )

PLUSZ+: Zárt parkoló

PLUSZ+: Hatalmas parkosított udvar

PLUSZ+: Wifi

TIPP!: Tekintsd meg a szilvásváradi látnivalókat!

0 notes

nemzetinet · 6 years ago

Text

Puritán körülmények- MINISZTERELNÖKÜNK FELÚJÍTOTT IRODÁJA

Puritán, szó szerint kolostori körülmények között folytatja Orbán Viktor miniszterelnök a munkáját új irodájában az egykori karmelita kolostor épületében 2019 januárjától a budai Várban. Az új kormányzati épület kialakítása során teljes mértékben a 18. századi egyszerű belsőt állították helyre a tervezők, de ezzel együtt teljes mértékben megfelel a 21. századi kormányzás elveinek. A kormányfő és a kabinet ettől kezdve fizikailag hivatalosan is elválik a törvényhozó hatalomtól, ahogyan az a nyugat-európai országokban jellemző.

Puritán körülmények között folytatja 2019 januárjától Orbán Viktor miniszterelnök a munkáját az egykori Karmelita kolostor épületében a budai Várban. A miniszterelnök irodája egy olyan épületbe költözik, amely a felújítás után is hű maradt a korábbi évszázadok hagyományához, miszerint ez egy kolostor, ahol nincsen helye a fényűzésnek és a luxusnak. Az átalakítás során sikerült elérni azt, hogy helyreállították a 18. századi belsőt, miközben az egykori Karmelita kolostor és a mellette felépült új épület teljes mértékben megfelel a 21. századi kormányzás alapelveinek.

A Karmelita kolostorban és a mellette lévő épületben a miniszterelnöknek és munkatársainak, a Miniszterelnöki Kabinetirodának, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettesnek és Schmitt Pál volt köztársasági elnöknek lesz külön irodája. Az új épület előnye, hogy a kormányüléseket és az államtitkári üléseket egy helyen lehet megtartani. A kormányfő számára komoly előnyt jelent majd, hogy a nemzetközi delegációkat méltó helyen tudja majd fogadni, ahol Budapest panorámáját is meg tudja nekik majd mutatni.

Egykori szerzetesi szobákból lett kialakítva Orbán Viktor új dolgozószobája.

Az új kormányzati épületek lehetőséget adnak majd arra is, hogy a kormányfő nagyszámú delegációnak is tudjon fogadást adni, valamint az egykori Karmelita kolostor belső részén nagyszabású vacsorát is lehet majd adni a neves külföldi látogatóknak. Fontos megemlíteni, hogy az egész kormányzati épület-rendszer egy zárt biztonsági rendszert alkot, így ezen a téren is megfelel a 21. századi NATO-követelményeknek.

Az egyszerűség a legfőbb jellemzője Orbán Viktor miniszterelnök új dolgozószobájának.

A miniszterelnöki dolgozószoba is a puritanizmus szellemében készült. A kormányfő személyes irodája két egykori szerzetes szobájából lett kialakítva.

Orbán Viktor dolgozószobáját puritán, fehér falak, egyszerű, sötét hajópadló, egyszerű kialakítású, letisztult vonalvezetésű fabútorok jellemzik.

Mindezek a körülmények már egyértelműen cáfolják azt az álhírt, miszerint négymilliárd forintba került volna a kormányfő szobája. A két épület belsőépítészete, beleértve a híradástechnikai rendszer kiépítését, került ennyibe. Az új kormányzati épületben lévő szőnyegek sem kerültek egyetlen forintba sem, mivel a magyar állam azokat nem megvette, hanem az Iparművészeti Múzeum török szőnyeggyűjteményéből kölcsönözte ki.

A szőnyegek nem kerültek egyetlen forintjába sem a magyar államnak.

A kormányfő személyes védelmét továbbra is a Terrorelhárítási Központ látja el, de a felújított épületben a biztonságot a készenléti rendőrség szavatolja. Az új kormányzati épülettől távol áll a hivalkodás.

A felújított Karmelita kolostor előtti részen nem lesz lezárás, csak ha hivatalos nemzetközi delegáció érkezik a kormányfőhöz. Így bizonyos időszakokat leszámítva a nagyközönség is megtekintheti a felújított kolostort, aminek az elmúlt évtizedekben meglehetősen hányattatott sorsa volt.

Összességében a 21. századi magyar államhoz méltó, de nem hivalkodó épületegyüttes készült a budai Várban, ami lényegesen jobban kifejezi Magyarország szuverenitását, mint a korábbi állapot.

2011-ben született döntés arról, hogy a végrehajtó hatalomnak el kell hagyni a Parlamentet. A közép-európai országok többségében a végrehajtói és a törvényhozói hatalom külön működik. Háromévi előkészítő munka volt annak kitalálása, hogy a kormány hogyan tudná elhagyni a Parlament épületét. A mostani kormány filozófiájának a középpontjában az áll, hogy

A VÁR A MAGYAR ÁLLAM ÖNÁLLÓSÁGÁNAK A KÖZPONTJA.

Éppen emiatt döntött úgy a kormány, hogy a Sándor-palota mellé kerüljön a miniszterelnök és az őt támogató infrastruktúra.

A miniszterelnök itt is tud majd delegációkat fogadni

A budai Várnegyed hazánk egyik történelmi székhelye, a budapesti turistahadak célpontja, a világörökség része – jól ismerjük látnivalóit, tornyait és sziluettjét. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy összességében mindig is így nézett ki, megőrizve és háborúk után újjáépítve a régi emlékeket. Pedig hatalmas változásokon ment keresztül a Várnegyed az elmúlt bő egy évszázadban.

És van egy része, amely évtizedekig szinte senki földje volt, és még most is csak részben ébredt fel világháború utáni, szándékosan előidézett Csipkerózsika-álmából. Ez a Vár déli része, a királyi palota és a Mátyás-templom közötti szakasz, amely az 1944–45-ös pusztulásig a magyar államiság igazi központja volt – a Duna-parti Országház mellett.

A Karmelita kolostor egykori belső tere megfelelő helyszín lesz a nemzetközi találkozóknak.

Ma a Sándor-palota ismét állami főméltóság rezidenciája: 1945-ig a miniszterelnök, jelenleg a köztársasági elnök használja.

A Sándor-palota szomszédságában és szétszórva a Várban számos minisztérium és más intézmény működött 1945-ig. Egyes épületeket a háború vagy utána a kommunista vezetés rombolt porig, de legalábbis visszabontott.

A Sándor-palotától északra eső területen már a XIII. században rendházat és templomot építettek a ferencesek, és itt temették el III. Andrást, az utolsó Árpád-házi királyt is. A későbbi századokban udvari főemberek, többek között Kapisztrán Szent János és Tomori Pál érsek-hadvezér is itt lakott. A török korban dzsámivá alakították a templomot. Buda visszafoglalása után kaszárnya épült a területre, de az épület már 1693-ban a karmelitákhoz került, akik 1734-re készültek el Szent Józsefnek szentelt templomukkal – a későbbi Várszínház épületével.

A tárgyalókra a letisztult, egyszerű formák a jellemzőek

A Karmelita kolostor és környezetének története, mint azt előbb láthattuk, több száz évre nyúlik vissza, hasonlóan a magyar államéhoz. A kolostor a Színház utcában jött létre, amely utca előzménye, a Szent János utca déli irányban jóval hosszabb volt: keresztülhaladt a mai Szent György téren (amely akkor még beépített terület volt), és folytatódott a királyi palota irányában. Legdélebbi szakaszát a palota északi zárófalának felépítése után szüntették meg. Középkori nevét a ferencesek Szent János kolostoráról kapta, amely már 1270 körül itt állt: temploma az egykori Várszínház, lakószárnya a Sándor-palota helyére lokalizálható.

Török kori nevét nem ismerjük, de tudjuk, hogy itt, a mai úgynevezett Karmelita udvarnak megfelelő területen helyezkedett el a budai pasák rezidenciája, a Pasapalota. A török kor végére déli épületei elpusztultak, s ezzel elindult a tér kialakulása.

A törököktől való visszafoglalás után az utca keleti oldalának egy részét a jezsuiták, majd nem sokkal később a karmeliták kapták meg, akik a 18. század folyamán itt építették fel Szent József kolostorukat.

Róluk elnevezve az utcát sokáig „Carmeliter Gasse”-nak hívták.

Ez lesz a helyszíne a jövőbeni kormányüléseknek.

Beethoven is megfordult a falak között.

A karmelita rend feloszlatása (1784) után a budavári kolostoruk Szent József templomából előbb katonai raktár, majd II. József császár jóváhagyásával színház lett. Az épületet 1787 januárja és októbere között a kor magyar származású polihisztora, Kempelen Farkas udvari tanácsos tervei alapján alakították át színházzá. A főhomlokzatot is a kor copf (kései, klasszicista-barokk) stílusában újították meg. A színdarabokat sokáig német nyelven játszották, de 1790. október 5-én itt zajlott le az első magyar nyelvű színielőadás. Kelemen László társulata Simai Kristóf „Igazházi” című darabját mutatta be.

1800. május 7-én Beethoven is játszott falai között, 1835-ben pedig Budán itt adták először elő Katona József később nemzeti drámaként számon tartott Bánk bánját.

Az idők során többször belső átalakításon átment színházban 1924-ig tartottak előadásokat, s számos különböző társulat játszott benne. 1870-től a századfordulóig például a Nemzeti Színház kamaraszínházaként működött. Ezután a második világháborúig ismét raktárként használták. Az 1944-1945-ös ostrom során megsérült épület sokáig romokban állt, s csak 1977-re újították fel Kékesi László tervei alapján.

A Karmelita udvar helyén a középkorban több lakóház, majd a késő középkorban a Werbőczy-palota helyezkedett el. A török korban, legalábbis a 16. század végétől itt volt a budai pasák palotája (szerája) is. A telekegyüttest a visszafoglalás után előbb a jezsuiták, majd a karmeliták szerezték meg, és 1734-re itt építették fel kolostorukat. A rend 1784-es feloszlatása után az épületben lakásokat alakítottak ki, kaszinó, végül katonai parancsnokság költözött ide. Ez utóbbi funkcióját – különböző formában – egészen 1945-ig megtartotta.

A világháborús ostrom során súlyos sérüléseket szenvedett. Helyreállítása (1976-1977) után különféle intézmények elhelyezésére szolgált.

Szelekovszky Ernő

Puritán körülmények- MINISZTERELNÖKÜNK FELÚJÍTOTT IRODÁJA a Nemzeti.net-en jelent meg,

#Orbán #Orbán Viktor #világháború

0 notes

balatonibojlisverseny · 7 years ago

Text

🏆 Győztes NBBH pillanatok

Lezárult a My NBBH Story játékunk, ahol kedvenc NBBH pillanatok versengtek egymással.

A legtöbb kedvelést (505 like) Szabó "Pipsi" István fotója kapta. Nyereménye a Végvár Apartmanház fejajánlásából egy 2 fő részére igénybe vehető, három napra és két éjszakára szóló szálláslehetőség.

🔗http://vegvarapartman.hu/

A verseny szervezői által különdíjasnak ítélt fénykép készítője Komlovszki Róbert. Róbert párjával együtt három napot tölthet el Gyulán a Szilágyi Vendégház Jázmin Apartmanjában.

🔗http://www.szilagyivendeghaz.hu/

Köszönjük mindenkinek a részvételt! Gratulálunk a nyerteseknek!

Végvár Apartmanház

Az apartmanok saját légkondicionálóval, LCD televízióval, ingyenes wifi használattal, minikonyhával és fürdőszobával felszereltek. A kerthelyiségben grillezési lehetőséget biztosított. Zárt udvar, ingyenes fedett és nyitott parkolási lehetőséggel. Bővebben >>

Szilágyi Party-Service KFT. Vendégháza

A vendégház Gyulán a fürdőövezetben, csendes utcában, gyönyörűen parkosított kertben található. Az apartmanok jól felszereltek: kábel TV, klíma, WIFI, szoba széf, egyénileg szabályozható fűtésrendszer, zuhanyzós fürdőszoba, hajszárító található mindegyikben. Vendégeink hűvösebb időben finn szaunánkat is élvezhetik. Nyáron pedig 18 férőhelyes teraszunk, grillező-, és bográcsozóhely, gyermekjátszó teszi még kellemesebbé az itt tartózkodást.Van még egy plusz szolgáltatásunk: vendégeink részére félpanziós normál étkezést tudunk biztosítani, valamint diabétesz, laktózmentes, gluténmentes, epekímélő diétás ételeket is. Bővebben >>

A voucher 2018. 03. 31-ig érvényes, a kiemelt időszakok kivételével. A foglaláshoz előzetes időpont egyeztetés szükséges! A Facebooknak nincs köze a nyereményjátékhoz. A promóciót a Facebook nem támogatja, nem hagyta jóvá, nem végzi és nem kapcsolódik a Facebookhoz.

0 notes

bakancslistaclub-blog · 7 years ago

Text

Halikarnasszoszi Mauzóleum – Az ókori világ csodája

A Halikarnasszoszi mauzóleum időszámításunk előtt 350 környékén épült, és valójában egy síremlék. Mauszólosz perzsa királyi helytartó és felesége számára építették Halikarnasszoszban, mely jelenleg Bodrum – Törökország. Akkoriban Mauszülosz Kária uralkodója volt, ami egy perzsa tartomány volt. Ennek fővárosa volt Halikarnasszosz. Bár tartományi kormányzóként kezdte „uralkodását”, hamarosan független király lett. Testvérét, Artemisziát vette feleségül, és elhatározta, hogy síremléket készített maguk számára. Az építkezés megkezdése után a király ugyan meghalt, de a munkálatok felesége irányításával folytatódtak. A helyzet furcsasága, hogy a királyné sem élte meg az épület elkészülését. Földi poraik aranyurnába kerültek, melyeket az épület sírkamrájában helyeztek örök nyugalomra. A sírkamrát kőoroszlánok őrizték, melyekből az egyik ma is megtalálható a British Múzeumban – egyébként a múzeumban több emlék is megtalálható a mauzóleumból. A mauzóleumról idősebb Pliniustól fennmaradt egy részletes leírás, amely sajnos nem alkalmas a pontos rekonstrukcióra, ugyanis az épületből mára szinte semmi sem maradt. Az épület 16 századon keresztül sértetlenül állt. Még Nagy Sándor hódítása után is, és a későbbi kalóztámadások során is fennmaradt. Később azonban földrengések sorozata romba döntötte. A 15. századra már csak a talapzata maradt felismerhető, és amikor johannita lovagok vették be a várost, akkor a bodrumi erőd (Szent Péter vár) megépítésekor, ill. későbbi megerősítések során a mauzóleum romjainak köveit is felhasználták. Így a század végére szinte teljesen eltűnt az épület romjai. A romok maradványait 1852-ben a British Múzeum archeológusa (Charles Thomas Newton) kezdte el újra felkutatni és összegyűjteni, az erődbe beépített részek nyomán. Amit tudunk arról, hogy milyen lehetett az épület az a következők: „a 45 m magas, pódiumon (platformon) álló sírépület görög templomra hasonlított. Piramisszerű tetőzetét 36 ión oszlop vette körül, tíz-tíz oszlop oldalanként (a sarkokban megosztozva egy-egy oszlopon). Az oszlopok – melyek között szobrok álltak –, egy szilárd cellaszerű blokkot képeztek, amely viselte a hatalmas tető tömegét. Csúcsán márványból faragott négyesfogat helyezkedett el, amelyben Mauszólosz és Artemiszia foglalt helyet. A sír egy dombon épült, kilátással a városra. Az egész építmény zárt udvarban, az udvar közepén álló, kőből készült platformon állt. Az épülethez vezető lépcsősort kőoroszlánok fogták közre, és a külső falakat számos, isteneket és istennőket ábrázoló szobor díszítette. Minden sarokban márványból faragott lovasharcosok őrizték a sírt. A platform felső szakaszán csatajeleneteket bemutató domborművek, például a kentaurok és lapidák csatája, az amazonok görögök elleni küzdelme, illetve az amazonok versenyfutása volt látható. Ezeknek a domborműveknek a töredékei a mauzóleum újabb kori ásatásai során kerültek elő (ma a londoni British Museumban láthatók).” - Wikipédia Click to Post

#az ókori világ hét csodája #Bodrum #halikarnassos mausoleum #Halikarnasszoszi Mauzóleum #Törökország

0 notes

hazak-ingatlanok · 7 years ago

Text

Új építésű prémium kategóriás, modern liftes társasház Debrecen kedvelt részén a Nagyerdő peremén. " A" lépcsőházban, első szinten, 69,15 nm-es, nappali+2 szobás lakás, 8 nm-es erkéllyel, burkolatválasztási lehetőséggel hamarosan költözhető! Garázs vásár

Debrecen kedvelt részén, a Nagyerdő peremén prémium kategóriás új társasház épül. Harmadik emeleten, nappali+2 szobás, 69 nm-es lakás, 8 nm-es erkéllyel hamarosan költözhető! A zárt udvaros társasház eleganciáját a gyönyörű növényekkel beépített udvar, az épület világítás, a LED világított tágas folyosók , minőségi burkolatok adják. Kattintson a következő linkre a részletekért: Társasházi lakás Debrecenben

0 notes

zarojel-hu-online-hirmagazi-blog · 7 years ago

Text

Rabbi a világ végén

New Post has been published on https://zarojel.hu/rabbi-a-vilagvegen/

Rabbi a világ végén

[vc_row][vc_column][vc_column_text]Különleges Rabbitalálkozó volt a spanyolországi Gironában. A konferenciát a Magyarországon is egyre erősebb Lubovicsi haszid mozgalom szervezte, azoknak a rabbiknak, akik a világ zsidósága által legelhagyatottabb, legkisebb közösségeket szervezik.[/vc_column_text][vc_raw_html]JTNDY2VudGVyJTNFJTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0MlMjEtLSUyMFBvc3QtZWxzJUM1JTkxLXolQzMlQTFyJUMzJUIzamVsJTIwLS0lM0UlMEElM0NpbnMlMjBjbGFzcyUzRCUyMmFkc2J5Z29vZ2xlJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwc3R5bGUlM0QlMjJkaXNwbGF5JTNBYmxvY2slMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLWNsaWVudCUzRCUyMmNhLXB1Yi0yNjI5NzQ4MjgzNjcyNTEwJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1zbG90JTNEJTIyMTQwMzUyMjM4NSUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtZm9ybWF0JTNEJTIyYXV0byUyMiUzRSUzQyUyRmlucyUzRSUwQSUzQ3NjcmlwdCUzRSUwQSUyOGFkc2J5Z29vZ2xlJTIwJTNEJTIwd2luZG93LmFkc2J5Z29vZ2xlJTIwJTdDJTdDJTIwJTVCJTVEJTI5LnB1c2glMjglN0IlN0QlMjklM0IlMEElM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlM0MlMkZjZW50ZXIlM0U=[/vc_raw_html][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_single_image image=”129884″ img_size=”800×600″ add_caption=”yes” alignment=”center” onclick=”link_image” css=”.vc_custom_1497593721601background-image: url(https://www.zarojel.hu/wp-content/uploads/2017/04/small_header_bg-1.png?id=4336) !important;background-position: 0 0 !important;background-repeat: repeat !important;”][vc_column_text]

A Lubavicsi „udvar”

a zsidóság egyik legsikeresebb közösségszervező ereje, a konferencia 45 résztvevője között is többen voltak, akik csak nem régen kezdték munkájukat, ott volt például a legfrissebb központ, a laoszi vezetője, sőt a nyáron nyíló ibizaié is.

Ezek a központok azok, amelyek az alapító az 1994-ben elhunyt Lubavicsi rebe Menachem Mendel Schneerson szellemiségét ápolják, és szervezik köré a zsidóság erre fogékony részét.

A Chábád, ahogy magukat nevezik, természetes módon nyit a világra, hiszen alapítója – annak ellenére, hogy vallási kérdésekben hajlíthatatlan volt – egyéb ügyekben maga is nyitott volt a modern világ felé. Elie Wiesel béke Nobel-díjas író így beszélt róla:

A világ legelső hittudósai között tartották számon, ugyanakkor azonban ragyogó matematikusként és természettudósként is ismerték. Annak ellenére, hogy egy olyan vezetőnek tűnt, akinek közössége zárt jellegű, nagyon alaposan ismerte a modern világot, és lelkesen nyújtotta kezét a társadalomnak, zsidónak és nem zsidónak egyaránt: erényességre, tanulásra és egységre buzdította az embereket.

A spanyolországi találkozó is azt erősítette meg, hogy a Lubavicsi csoport ma is annak szellemiségében él, amit az író is megfogalmazott, így a világ legeldugottabb zugaiban is igyekeznek fenntartani a zsidó létezés lehetőségét. Egyik fő feladatuknak tekintik az elszórt zsidóság közösségé szervezése mellett azt, hogy az ezekre a helyekre tévedő turisták spirituális élete se szenvedjen csorbát az utazás alatt.[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_raw_html]JTNDY2VudGVyJTNFJTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0MlMjEtLSUyMFBvc3QtbSVDMyVBMXNvZGlrLXolQzMlQTFyJUMzJUIzamVsJTIwLS0lM0UlMEElM0NpbnMlMjBjbGFzcyUzRCUyMmFkc2J5Z29vZ2xlJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwc3R5bGUlM0QlMjJkaXNwbGF5JTNBYmxvY2slMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLWNsaWVudCUzRCUyMmNhLXB1Yi0yNjI5NzQ4MjgzNjcyNTEwJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1zbG90JTNEJTIyMjg4MDI1NTU4OCUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtZm9ybWF0JTNEJTIyYXV0byUyMiUzRSUzQyUyRmlucyUzRSUwQSUzQ3NjcmlwdCUzRSUwQSUyOGFkc2J5Z29vZ2xlJTIwJTNEJTIwd2luZG93LmFkc2J5Z29vZ2xlJTIwJTdDJTdDJTIwJTVCJTVEJTI5LnB1c2glMjglN0IlN0QlMjklM0IlMEElM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlM0MlMkZjZW50ZXIlM0U=[/vc_raw_html][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_column_text]Rabbi David Liberson

Barcelonából alig kb. 100 kilométert utazott, Laima Barber Maurítiusról viszont több mint 8000 kilométert tett meg azért, hogy részese lehessen a találkozónak.

Chábád Lubavics 1989-ben kezdte meg működését Magyarországon.

Oberlander Báruch szervezésébe. A mozgalom azóta nemcsak megerősödött, de annak ellenére is, hogy megítélése, úgy zsidó, mint nem zsidó körökben ellentmondásos, képes volt a hazai zsidóság egyik meghatározó erejévé válni.

2004-ben megalakították az Egyesült Magyarországi Izraelita Hitközséget, amelynek vezető rabbija mára megkerülhetetlen médiaszemélyiségé vált, a jelenlegi kormánnyal is kiváló kapcsolatot ápoló, nagyon szuggesztív fiatal Köves Slomó rabbi.[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_raw_html]JTNDY2VudGVyJTNFJTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0MlMjEtLSUyMFBvc3QtaGFybWFkaWsteiVDMyVBMXIlQzMlQjNqZWwlMjAtLSUzRSUwQSUzQ2lucyUyMGNsYXNzJTNEJTIyYWRzYnlnb29nbGUlMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBzdHlsZSUzRCUyMmRpc3BsYXklM0FibG9jayUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtY2xpZW50JTNEJTIyY2EtcHViLTI2Mjk3NDgyODM2NzI1MTAlMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLXNsb3QlM0QlMjI0MzU2OTg4NzgyJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1mb3JtYXQlM0QlMjJhdXRvJTIyJTNFJTNDJTJGaW5zJTNFJTBBJTNDc2NyaXB0JTNFJTBBJTI4YWRzYnlnb29nbGUlMjAlM0QlMjB3aW5kb3cuYWRzYnlnb29nbGUlMjAlN0MlN0MlMjAlNUIlNUQlMjkucHVzaCUyOCU3QiU3RCUyOSUzQiUwQSUzQyUyRnNjcmlwdCUzRSUzQyUyRmNlbnRlciUzRQ==[/vc_raw_html][/vc_column][/vc_row]

#Köves Slomó #Lubovics #Oberlander Báruck #Spanyolország

0 notes