#venny kandis

[sojuville]

　𓏹ㅤ　knock⠀⠀⠀k͟n͟o͟c͟k͟⠀⠀⠀whos⠀⠀⠀t͟h͟e͟r͟e͟⠀⠀⠀﹕⠀⠀౨౿

[zoeeozzoeeoz]

Vevői reklamáció:

Vevő: Vissza hoztam ezt, mert nem lett jó a mérete.

Én: Név szerint, és egyéb adatokkal, kikeresem a rendelést.Benne az áll, hogy a Vevő adta meg a méreteket. Megnézem a méreteket, lemérem a terméken, és egyeznek a méretek. Ezt látja a Vevő is, mert előtte csinálom. Mondom neki:

Az Ön által megadott méretekkel rendelkezik az elkészült termék.

Vevő: Az nem létezik!

Én: De, létezik. Lemérem még egyszer előtte, és mutatom az előkeresett megrendelőn a méreteket, és az Ő aláírását, hogy Ő adta meg a méreteket.

Vevő: Ordítva: De nem érti hogy nem lett jó!!!

Én: De értem. De azt probálom megértetni, hogy valszeg rosszul adta meg nekünk a méreteket.

Vevő: ordítva: Az nem létezik!

Én: De, létezik!

Vevő: ordítva: Azonnal csinálják meg nekem jól!

Én: Természetesen, újból fel tudom venni a megrendelést, kérem mondja meg a méreteket.

Vevő: Megadja ugyan azokat a méreteket, amikkel az előző nem volt jó neki.

Én: Ezek ugyanazok a méretek, szerintem ismét nem lesz jó a végeredmény, ha ezekkel csináltatja meg ismét.

Vevő: ordítva: Mit akadékoskodik nekem itt, maga szerencsétlen @@@@@@@ !!!! Azonnal hívja ide a főnőkét!!!!

Én: Kérem, vegyen vissza a hangerőből. Ne ordítson velem! Én is normális hangnemben próbálom megoldani a helyzetet, ön se ordítson velem. És szeretném arra is megkérni, hogy ne személyeskedjen, és ne használjon obszcén, és sértő jelzőket rám!

Vevő: még mindig ordítva: Nem hallotta! Hívja ide a főnőkét!

Én: Van egy rossz hírem magának. Én vagyok itt a főnők!

Vevő: Meglepödve: Magaaaaa???

Én: Igen. Szeretné, hogy legyártsuk magának ismét, ugyan ezt a terméket, természetesen teljes áron, hisz bebizonyítottam, amit Ön is nagyon jól tud, hogy az Ön által megadott paraméterekkel készült el az első is a termék? Ha igen, akkor kérem, adjon meg más méreteket, mert az előbb ugyanazt adta meg, ami mint kiderült nem jó. Ha nem szeretné legyártatni még egyszer, akkor kérem távozzon.

Ekkorra már, a szomszéd irodából az egyik srác megállt az ajtó előtt, és kérdően nézett rám. Én ránéztem, amit észlelt a Vevő is.

Vevő: Há! Maga ennek a Főnöke?

Srác a szomszédból: Nem, nem vagyok a Főnöke, Ő a Főnök. És kérem ne hívja "ennek"-nek.

Vevő: Ordít tovább, nem érteni mit, majd amikor levegőt vesz, megkérdezem tőle:

Én: Úgy gondolja, attól mert ordibál, akkor már magának van igaza? Kérem távozzon az Üzletből!

Vevő: Még mindig ordít, káromkodik, vörösödik a feje.

Srác a szomszédból: Bejön, és kitessékeli az Üzletből, majd becsukja mögötte az ajtót.

Vevő: Ordít még mindig, közben észre veszi a szomszéd irodából kisiető embereket, meg az Üzletekből leselkedő többi embert. Idegesen beleüt a falba, majd távozik. Az utcán még morog valamit.

Srác a szomszédból: Jól vagy?

Én: Igen, köszi a segítséget. ...........hol a kandi kamera?

[science-slapfight]

ROUND 1 POLL 2

31. Lisa (They/Them) @when-you-meet-a-businessman

They're very big in xenoarchaeology, chemistry, and hydrodynamics, as well as engineering. I know engineering doesn't count as science, but they do do experiments and craft minacous, mad scientist type weapons. Lisa has a very loud personality, and if often categorized by outsiders as just a quirky and optimistic teenager, partially due to presenting themselves as a frinzied scientist in order to be taken seriously. Lisa can be very risky but they also occasionally experience shutdowns/meltdowns and long periods of depression and anxiety. The reason Lisa studies xenoarchaeology is because they're special interest is aliens. Lisa is also very into cats, bright/alternative fashion, kandi, cars, dodads and the whatnot. Lisa is (currently in the narrative) undiagnosed with autism and stims a lot in both positive and negative manner (ex: flapping hands, chewing items, smashing objects, they're stims come in a very drastic range). That's kind of it, Lisa isn't too complex, they're just very silly! Also they have PTSD from being an orphan for 8-12 years, okay, THAT IS IT. (I have to stop here, my phone is at 4% as I'm typing this.)

2. Vendetta (Vennie) (Any Pronouns) @can-of-wormz

Vennie is a certified biology freak it loves its bonesaw and making home decor out of preserved hearts and skulls etc. Most of what they do is for fun but they also credit themself with Scientific advancements… and for the 19th century, their research *is* quite advanced! Despite his obsession with dissecting people he loves his daughter, who gladly assists his projects, and would do anything to protect her. Other hobbies include playing piano and shopping for little trinkets, such as fancy clocks. Its personality is essentially a classic flamboyant Disney villain with maybe a tinge more unhinged-ness. It is also very queer for an emo cowboy (aka the protagonist of the story) (they want to kill eachother soooo bad) Tldr he’s a murderer but also a good parent who loves sweets and treats <3

Relevant Links: playlist: https://spotify.link/lPZuFF1fZyb - includes general themes of gore & some drug mentions

(Image credits: @when-you-meet-a-businessman and @can-of-wormz , respectively)

[kosztolanyi-dezso]

Kosztolányi Dezsõ: Az írástudatlanok árulása. Különvélemény Ady Endrérõl

(részletek) (…)

Pontról pontra elmondom, úgy, ahogy bennem él, mi idegenít el ettõl a költészettõl. Véleményemet nem tartom csalhatatlannak. Csak egy ember szava ez. De egy olyan ember szava, aki pályája során elégszer tanúságot tett arról, hogy hû egyetlen meggyõzõdéséhez és hitvallásához, az irodalomhoz, s a jobb- és baloldal íróit pártatlanul ítéli meg. A vitairat természetébõl folyik az is, hogy nem idõzöm ama versei mellett, melyeket az elsõk között ismertem el, hanem azokat a különbségeket emelem ki, melyek elválasztanak tõle, s munkásságát a szememben inkább ellenszenvessé, mint rokonszenvessé teszik, inkább korccsá, felemássá, mint egésszé és tökéletessé. (…)

Gondolatvilágának fõtengelye: a messianizmus. Az a tudat, hogy a világ boldogtalan, s az a hit, hogy valakinek, egy új megváltónak kell jönnie, s az majd mindent egy csapásra jóvátesz és rendbe hoz. Ezt a keleti miszticizmust átveszi minden prófétáló kenetességével, s megfejelve újabb szózatokkal, valami ellentmondó bölcseletté gyúrja. Állandóan szólogatja a Holnapot, mely szebb lesz, mint a Ma vagy a rút Tegnap. Az a huszonnégy óra, mely az idõhatárok között elmúlik, döntõ. A nagybetûs szavak titkos jelképek gyanánt szakadatlanul ismétlõdnek verseiben. Nemegyszer ezt olvassuk: Mák, ami nem az ismert növény, hanem a „ma” többes száma, s egy ízben ezt is olvassuk: „életemnek csak mája fázik”, ami nem az ismert epeválasztó szerv, hanem a „ma” egyes száma. Úgy látszik, hisz abban, hogy a Ma, mely tegnap még dicsõ Holnap volt, és holnap már rút Tegnap lesz, nem hasonlít lényegében minden siralmas naphoz, mely a világ teremtése óta lepergett a boldogtalan, szenvedésre és halálra rendelt emberiség fölött, s abban is hisz, hogy évezredek lesújtó tapasztalata egyszerre semmivé válik. Tehát ha nem is huszonnégy óra, de kétszáznegyven nap vagy kétezernégyszáz esztendõ meghozhatja a végleges, örvendetes megoldást. Pesszimizmusa ennélfogva nem mély, csak külsõleges. Alapjában egy felületes, könnyen hivõ optimizmus lakozik benne.

Lehet, latin mûveltségem és hajlandóságom tesz képtelenné arra, hogy bármely ilyen mítoszt, bármely ilyen bölcseletet elfogadjak. Szeretem az élet tragikumát színrõl színre, a maga nyerseségében, a legnagyobb fényben szemlélni. Logikai ellentmondásai talán ezért bántanak. Tudom, egy költõtõl nem szabad betû szerint való logikát követelni. Végre õ nem az értelemre, hanem az érzésre föllebbez. Világnézete azonban annyira sérti értelmemet, hogy érezni is képtelen vagyok vele. Hangja nem oly meggyõzõ, hogy bírálatomat el tudná némítani. E messianizmus által elveszti az idegrendszeremmel való kapcsolódást. Nem meri tudomásul venni a könyörtelen, pogány természetet, melyben sokkal több rejtély van és rémület, mint efféle kölcsönkért kabbalisztikus építményben. Ez eltakarja elõle azt, ami igazán fontos, létünk változhatatlan siralmát, s kisebb dolgok felé irányítja figyelmét.

Õ maga is „küldetést” érez, mégpedig többfélét. Az elsõ körülbelül az, hogy ennek a földnek a Messiása legyen. Hogy mibõl áll az ilyenfajta küldetés, nem tudjuk. Gyakran halljuk, hogy „harcol”, és fajtáját ostorozza a jövõ felé. A beállítás kissé az irodalomtörténeti könyvek mintáira emlékeztet. Hiszen a politika manapság midenütt mesterség lett és tudomány. Éppen ezért a politikai költészet pusztulóban is van. Egykor, mikor az élet még nem hasadt rétegekre a munkafelosztás elve szerint, a társadalmak régi szervezetlenségében, mikor a sajtó, vezércikk, kortesbeszéd, parlament nem szippantotta el minden mondanivalóját, még lehetett tárgya és értelme. Türteiosz, aki egy kezdetleges ókori társadalomban „lanttal kezében buzdítja a csatát”, azért megrázó, azért nem nevetséges, mert van reménye arra, hogy szavának közvetlen hatása is lesz. A modern költõnek alig. Vajmi kevéssé valószínû, hogy egy költõ, a jelenkor reklámparkjai, kormányrendszerei közepette mindaddig követeli verseiben az általános, egyenlõ, községekre is kiterjedõ, titkos választójogot, a hadikölcsönök valorizációját, a munkáskórházakat és napközi otthonokat, míg azokat meg is adják. Aki komolyen és õszintén ilyen hivatást érez magában, az helyesebben teszi, ha hatásosabb eszközökhöz folyamodik. Mint képviselõ vagy utcai agitátor inkább elõmozdíthatja célját. A költõ a kifejezés mûvésze. Hivatása az, hogy a benne alaktalanul forrongó természeti erõket, melyeket értelemmel nem lehet megközelíteni, érzékletesen megformálja, mintegy létezõt teremtve a megfoghatatlanból, s ezzel a roppant munkával véget is ér hivatása. Ha politikai költészetre vetemedik, két veszedelem fenyegeti. Vagy néven nevezi, hogy mit akar, s akkor tartalmas, de mûvészileg lapos és unalmas. Vagy pedig csak céloz erre, messzirõl, tétován, s akkor pufogóvá, fráziscséplõvé, jelszavassá válik, afféle dörgedelmes néptribunná.

Ady - ez tagadhatatlan - elsõsorban mint politikai költõ híres, emlegetett. Mûvészi szempontból itt támadható legerõsebben. Az írástudatlanok, akik egy költõt mindig az életkörülményei s a témái szerint ítélnek meg, nem pedig a belsõ mivolta, vagyis a mûvészete, a formája alapján, szeretik Petõfivel együtt emlegetni, melléje, sõt sokszor magasan föléje helyezni. Ady nem bírja ki az összehasonlítást ezzel az isteni zsenikölyökkel, aki a világirodalom legáradóbb, legtermészetesebb, leggazdagabb, legrokonszenvesebb, legösztönösebb, legfrissebb, legcsodásabb lírai lángelméje. Petõfi huszonöt éves korában hal meg, s akkor be is fejezi megmagyarázhatatlan, õseredetiségébõl táplálkozó fejlõdését. Ady ebben a korában még kortársainak zsúrversikéit utánozza. Petõfi magába öleli az egész életet, minden nagyságot és kicsiséget, minden tragikumot és komikumot, aminthogy ez a kettõ soha sincs külön-külön, hanem együtt, örökös kölcsönhatásban. Ady attól kezdve, hogy párizsi tartózkodása alatt megleli hangját, a politikai küldetés és halál pózában áll, anélkül hogy kimozdulna belõle. Petõfi a legmélyebb értelemben humoros is. Ady humortalan, száraz és izzó. Petõfi ragyogó megfigyelõ, éles elme, a valóság érzékletes mûvésze, alakjai lélegzenek, tájképei élnek, még prózája is folyékony. Ady prózája csak a hírlapi vitában melegszik föl, különben csikorgó, kurta lélegzetû, emberei papirosfigurák. Petõfi tanult fõ, literátus, a betû tisztelõje, Shakespeare ihletes fordítója. Adynak a francia szellem a pórusáig se hat, mûveltsége újságírós, értesültsége kávéházi. Petõfi, aki sohase látta a tengert, és Ausztrián kívül nem járt külföldön, világvárosi jelenség. Ady, minden Párizs-rajongása ellenére, nem az. Petõfi nyugat-európai formában fejezi ki, hogy magyar. Ady melldöngetõ, magyarkodó formában fejezi ki, hogy nyugat-európai. Petõfi bátor, lehorgadó, bohém, családias, zord, bájos, hetyke, meghitt, kitartó, szeles, sötét, vidor, bölcs, izgága, csüggedt, szilaj, tartózkodó, kandi, hû, csapodár, önérzetes, öngúnyoló, egy élõ, szeszélyes, örökké változó ember. Ady mindig csak a szomorú Vátesz. Petõfi egyszerûen a nép fia, tõrõlmetszett demokrata, senki más. Ady szintén demokrata, de túlontúl sokat emlegeti, hogy úr is, Ond vezér ivadéka. Petõfi forró egyéniségében minden ellentét, minden ellentmondás szervessé olvad. Adynál néha csodálkozom, hogy a dekadens énekes Esze Tamás és Tyukodi pajtás kuruc „komája” is. Petõfi hazafisága a földé, a gyermeki, õsi kegyeleté, egy néppé tágult családé, az ösztöné. Ady egy tudományos értelmi tételre esküszik, az õ „szent jásziság”-ára. Petõfi forradalmi heve, az úri renddel való vagdalkozása, királygyûlölete, fennkölt világpolgársága az õszinteség elsöprõ erejével hat, mert mögötte egy gyermeklelket érzünk, a hit ércfedezetét.

Csak egyetlen dolog indokolja és fogadtatja el a politikai költészetet: a teljes elfogultság. Az az elfogultság, amely nem tekint sem jobbra, sem balra, hanem vakon hisz abban, amit hirdet, végletek közt hánykolódik, nem bánva, hogy fölszakad belõle a természet minden sara, önzés, gyûlölet, harag. Efféle kitárulás megrázó, mert emberi és szép is lehet, mert a költõnek mûvészi lendületet, teremtõ erõt adhat a dühe.

Adynál ezt ritkán tapasztaljuk. Politikai verseit többnyire megrendelésre írta a napilapok tárcarovatába, vagy a Galilei-kör március 15-i ünnepére, mintegy versenyezve Ábrányi Emillel, aki ezen a napon csengõbb rímekben és ötletesebb formában a másik, jobboldali tábort szolgálta ki. Ezek a versei nagyhangúak, döcögõsek, fáradtak. Olyan általánosságokon nyargal, melyeket egy névtelen vezércikkíró is átallana vállalni. Emellett kétkedõ. Vajon hogy gyúljak lángra ezeknél a formában is ósdi rigmusoknál, melyekben a szavak kacér magakelletéssel handabandáznak, mikor csak így biztatja ifjú társait:

Indultok? jó, ideje már bizony, (Tartok veletek, váltig, holtig, persze) Bizom egy kicsit és mégse bizom. (Levél ifjú társakhoz)

Máskor ilyen suta:

Igaz álom a merész álom, Hol megnõ az álom mezõje S ahol minden ember, ki igaz, Másiknak dacos szeretõje S ahova majd vérhajók visznek. (Igaz, uccai álmok)

Ez az erõteljesebbek közül való:

Minden a Sorsé, szeressétek Öt is, a vad, geszti bolondot, A gyújtogató, csóvás embert, Úrnak, magyarnak egyként rongyot. Mert õ is az Idõk kiküldöttje, S gyujtogat, hogy hadd hamvadjon össze Hunnia úri trágyadombja, Ez a világnak nem közösse. (Rohanunk a forradalomba)

(…)

Mindenesetre súlyos vád egy költõ ellen, ha valaki azt állítja róla, hogy nincs benne ízlés. Adynak, különösen a kezdõ korszakában, gyakran vannak ihletes pillanatai, amikor az alvajáró ösztönével biztosan leli meg a hangját, s diadalmasan végigénekli nótáját. Mûvészi ízlése rendes körülmények között ki-kihagy. Ekkor riadtan, észbe kap. Leplezni próbálja põreségét. Valami kacskaringós, agyafúrt, elkényszeredett stílust húz magára, mely alól mindinkább kikandikál ízléshiánya. Mindenáron eredeti akar lenni. Ez a vágy az eredetiség halála. Fél az egyszerûségtõl. Attól tart, hogy ezzel üressé válik. Az egyszerûség valóban csak akkor tartalmas, ha mögötte van is valami. Ehhez igazság kell és alázat. Verseit egy költõprimadonna világbolondító mozdulatával „küldi” - nem „ajánlja” híveinek. Egyik ajánlás szóról szóra így hangzik: „Lesznai Annának, ennek a nagyszerû nõnek, de sokkal inkább valakinek és nõnél különb nagyszerû embernek kezébe helyezem e verseket, melyek egy vagy több fiatal nõhöz búgnak, epekednek, de vétkesek, tehát egy korrekt Lesznai Anna védelmére bizony rászorulnak, s ez így van jól.” Nehezebb volna egyetlen mondatban több ízetlenséget összehordani. Ilyen részletek után lesütjük szemünket, elpirulunk s igyekszünk másra gondolni.

Minden költõben van egy modor, melyet magára öltött. Voltaképp ez a modor a lényege, az értéke. Természetes költõ nincsen. A természetes költõ az, aki nem ír. Az, aki ír, szükségszerûen alakoskodik, egyéniségét vetíti ki, redõzi elõttünk, azokat az érzéseit ismételgeti, melyek parancsoló rögeszmékként kísértik, azokat a szavait visszhangozza, melyek meghatározzák õt, maga és mások elõtt. Shakespeare modora is áttetszõ. Elõre lehet sejteni, hogy mit fog mûvelni: most muzsikál a szerelemrõl, most mély lélegzetet vesz, és egy briliáns hasonlatot vág ki a holdról, most elsiratja a bukó hõst, majdnem mindig ugyanazzal az ütemmel, ugyanazzal a szócsoporttal. A nagy költõknél ez a modor jóízû. Egyenesen várjuk a dallamokat, a betéteket, a zeneszólamokat, és mikor visszatérnek, mindig meglepnek, mindig fölfrissülünk általuk. Adynál ez a modor rosszízû. Rettegünk attól, hogy visszatérnek kedvelt lemezei. Zörögve jönnek elénk: a Mák, a Holnap, a Tegnapok, a szent Élet, a nagy Élet, a véres Élet, a bús Élet, az életes Élet, a Harcok és Hullások, a Bizonyok és Háthák, az új Krisztusok s a régi Krisztusok is. Ez már nem modor, hanem - érzés és gondolat híján - modorosság.

Amint vallja, az életben kettõ érdekelte igazán: „Csupán Politika és Szerelem.” Szerelmi költeményeinek zöme beállított. Az Új versek elé ezt az ajánlást írta: „Ezek a versek mind-mind a Léda asszonyéi, aki kedvelte és akarta õket. Én el szoktam pusztítani verseimet, fogyó életem növõ lázában, mély viharzásban, a poklok tüzében. Ennek a néhány versnek megkegyelmeztem. Engedtem õket életre jönni, és átnyújtom õket Léda asszonynak.”

Egy kissé vidékies trubadúr hangja ez. Ebben az édeskés lovagi formában udvarol, intézi szakadatlan vallomásait a nõkhöz. Mindegyik ilyen szerelmes versének legmegfelelõbb címe ez lehetne: „Hozzá”. Megverseli az ideálok haját, fehér vállát, kék vagy barna szemét. Rendszerint keresztnevüket is szerepelteti, mert az ideált valahogy meg kell szólítani. Érzelmesnek ritkán érzelmes. Annál gyakrabban érzelgõs.

Ha durcás kis arcod Egészen az arcomra Fekteted, Te, én kicsi lyányom: Nem bánom: Csak a könnyeink folyjanak össze. (Szerelem és ravatal)

Ennek az avult romantikának olykor maga is érzi a komikumát. Ezért ellensúlyozni igyekszik a túlontúl édeset. A nõk: kis senkik és éhes csukák. Egy zsurnaliszta fölényével szól róluk:

Úgy kellenek a meghagyásaid, Mert megint bûnbe estem, S kérdem: szeretek, ím, egy új leányt, Szeressem, ne szeressem? (Kérdés kék szemekhöz)

(…)

Egy kritikus ezt írta róla: „a magyar nyelv sohase hallott zenéjét szólaltatta meg”. Fölháborodva kérdezem, hogy ezt a megállapítást, melyet Vörösmarty wagneri zenekara, Petõfi harsonája, Arany andalító mélyhegedûje után tett, vajon erre is vonatkoztatta-e, erre a süket citerára, erre a nyafogó csimpolyára? Kötetei hemzsegnek ilyesmiktõl:

Jaj, be szép, hogy vagyok, Jaj, be szép, hogy vagynak, Jaj, be szép, hogy minden Való szép, Jaj, be szép a Szép. (Szép a Szép)

Nem, tisztelt uraim, ez nem szép: ez rút és ostoba. Ez nyelvünk mélypontja, melynél mélyebbre már nem zuhanhat. Nem az a baja, hogy „érthetetlen”. Az a baja, hogy érthetõ. Gondolják meg, hogy ezrével és ezrével vannak lelkes gyerkõcök, akik önöknek, komoly felnõtt férfiaknak tanúbizonyságára elhitték, hogy remekírójuknak minden igéje a legnagyobb mélység és a legmagasabb mûvészet, s amikor az iskolapad alatt láztól zöld arccal és piros füllel olvasnak ilyen klapanciákat, akkor úgy tekintenek rájuk, mint egy oromra, melyet egykor nekik is el kell érniök. Emlékezzenek vissza, hogy amikor a külföld többszörös kísérletezés után jóakaratú vállvonogatással fogadta verseit, akkor önök azt mondották, hogy „ezt a sohase hallott zenét nem lehet semmiféle más nyelvre átültetni”. Hát itt az eredeti. Legyen vége ennek a hazugságnak, ennek az áprilisjáratásnak. Legalább én mindaddig, míg meg tudom különböztetni a merészséget az ízléstelenségtõl, az erõt a nagyhangúságtól, a rejtett, nemes célzást, a gondolatok titáni ugrándozását a tartalmatlanságtól, ellenszegülök ennek a léha divatnak.

Hallom a vádat, hogy kipécézett idézetekkel bármely költõóriást meg lehet semmisíteni. Hajlandó vagyok a kétkedõket több óráig hasonló idézetekkel szórakoztatni. Most pedig azt az ellenvetést hallom, hogy a részletek nem számítanak, csak az egész, s egy igazi zseni nem is törõdhet a szókkal, mint holmi szóbogarász. Kérdezem: mivel törõdik az az igazi zseni, aki véletlenül ír is, ha nem a szókkal? Talán a lombfûrészeléssel? Vagy a lóidomítással? Vagy talán az Élettel, a nagy, véres Élettel, melyrõl sohase tudni, hogy zenés kávéház-e vagy szerkesztõség? Az írástudatlanok eddig mindig azzal állottak elõ, hogy csak az élet fontos, az élmény. De miben van az író élete, élménye, aki egy papírlaphoz szögezte magát, ha nem a betûiben? Mi ad fogalmat életérõl, élménye izzásáról, ha nem a betûi? Nincs-e minden teremtett embernek élete és élménye, anyja, kedvese, fájdalma és halála? Nem mindegy-e, hogy az, aki az álmatlanságról vall, tizenöt éjszaka nem aludt-e, vagy csak egy éjszaka? Mit ér az élet, az élmények száza, ezre, ha azokat nem tudja kifejezni? Hát nem a kifejezés eredetisége, ereje által magasztosodik valaki költõvé?

Az, amit a garázda írástudatlanok elkövettek, bûn volt az irodalom, az ifjúság, a jóhiszemû közönség és maga Ady ellen is. Lehet, hogy ez a kritika kegyetlen. Olyan kegyetlen, mint az igazság. De õk kegyetlenebbek voltak hozzá. Olyan kegyetlenek, amilyen csak a langyos puhaság lehet. Amikor pápává emelték, s minden sorát kéjelegve szürcsölték a nagy nyilvánosság elõtt, amikor a költõt kilökték az utcára, az irodalmi sehonnaiak bálványául, a „szürkék hegedõsévé” tették õt, azzá, amivé nem akart lenni. Van azonban egy másik Ady is. Ez még mindig az elõkelõ szellemek, a szenvedõ lelkek lírikusa. „Iskolát” nem teremtett. Mindez a politikai hûhó folytán került a köztudatba s néhány szajkózó könyvbe. Sok hangos híve volt, de tanítványa, követõje alig, néhány korán letûnt, értéktelen epigont kivéve, aki nagybetûit, hányavetiségét majmolta. Azok, akik vele együtt jelentkeztek, a maguk útján jártak. Lendülete bátorítólag hatott egyesekre, de vezérkedése csak társadalmi jellegû volt. Az irodalmi matéria, melyet hozott, nem alkalmas a folytatásra, mások fejlesztésére. Csak jelszavai keringenek, de szavai nem váltak vérré, mint Petõfiéi vagy Aranyéi. Nyelve sokszor ízesen magyar, de szókincse nem gazdag. Azok az újítások, melyekkel kísérletezett, összetételei, elvonásai nem szerencsések, többnyire kiagyaltak, mesterkéltek. (Tavasz-várás, Csók-kunyhó, göth, hars stb.) Kevés költõ hagyott maga után annyi selejtest, mûvészileg idétlent, és modorost. Mégis jelentõs tehetség volt. Maradandót alkotott azzal a harminc-negyven versével, mely pályája szerencsés termékének tekinthetõ. Nem tündököl a lángész kápráztató fényével. Helye nincs is se Petõfi, se Arany, se Vörösmarty, se Berzsenyi mellett, csak az érdekes, csonka nagy tehetségek között. Akadhatnak olyanok, akik ezután is sokkal elnézõbben látják alakját. De lehetetlennek tartom, hogy a mûvészetre fogékony, tisztafejû emberek között nagy különbségek tátonganának megítélése tekintetében.

(1929)

forrás: http://magyar-irodalom.elte.hu/

[nickooojuliant]

with muhammad, Willgar, Evelyne, Yevi, cynthia, Fineshia, Ari, danik, ines, Lianawati, andre, Idhoy, Vera, Elis, Fery, Angger Agung, Novie, Debby, kenny, Maitri, Khairuddin, Pepet, Ina , Benny Chae, effieist, S, Hendra, Yulia Octaviani, Kandy, yanikenken, cia, Aliang, Kristiani, Pepii, Irwandi ☕, Herly, Harry, wenii, Abdul, Eke, Mei, Yuni, lucy, Johan, Linda, Ferina, Claudia, Fenni, Jacak, Shinta, Thomas, joya, Yuli, 멜로디, Nana, Dyani, Dika, Clarissa, Ari, sivali, Oliver, Irwan, Me, Andre, Andria, Dita, Sendhy, Aidi, Erlin, Danar, Steven, Ignatia Zhang, gyta, juanda, Dyan, Hilman, Yulia, Kristian, Sepiana, Helen 🍀, Ryz, Novila, Junita, Ardi, Angga, Indri, Rina, Dedes, Prastia , Deby, Alvin, Christinatii, Mey, Prima, teguh tegar, Elvina, marmoet, Tonny, Vikar, Monica, Metris, Pepenk, Uqie, Aam, Nurhadi Irawan, Ellen Huang, daniar, Yodi, suhari, Yuliana, Yulia, Rahmat, Lili, chicha, Claudia, Fitra, Alvin, Astra, Dilah, chintiana, Ekka Bella, DewiSafitri, agustinusadityawinatha@gmail., Arie, andre, yuna , Like, ivan, Rudi, Rebecca fidheliz, Fury Ellesse, novrian, Mega, Reggie, paramita Novi, Denny, Kiki, Yelly, EL_Huang, oktaf, Daniel, Cantry, Hen, DTK, Kelvin, Ratana, Arya, Unique, hary, Ester, Jessica, Lia, Aris, Atie, yohanes, AzZam, Armandah, Michelle Chan 👸, sivali_coffee, Ayu , Amy, Jayadharo Anton , Bobby, erlin, Yanih, jacobs, Jefry, Ernita, Rocky, Fujie, ChoirDani, Yenny, Rendi, sella, Mufti, anita, Bryan, rantonomas, Ocha ☆, Mela, Cchen, Tonih, Heri, Kevin, Ria, Dewi, daniar, eLnie, Sintia, marcel, Andy, Andreani, Hendi, fungfung 🎀, Kristy, Risya Fransisca, Willy, Marya, suwandi, Ernita Kumala, Leanita, Lina, canli, Novi, Ijun, D-me, SaNty, kevin, viskha, Rinna, Cahya, Oka Pratama, Yananizam , Ivan, Dewi, Monica, Metta, SUHENDRA ` Toyota Auto 2000, Dewi, arinta, Venny, Dave 大衛, Adi, aqilla, Rahman Faisal, Sri, Jo Rendra, William, Risti, Icha, Johan, Widarsana, Bowo, Pin'z, Prima, Cindy, Vindidjanting, Fifi, and Dewi at Toyota Auto2000 Puri Kembangan – View on Path.

[zoeeozzoeeoz]

Uncsi morgolódás, menj tovább!

Ma , úgy látszik, ilyen napom lesz. Vagy legalább is, így kezdődik. Tudom, hogy mi emberek különbözőek vagyunk, különbözően gondolkodunk, teszünk meg ua azt a dolgot, stb. Azt is tudom, hogy a tesók is lehetnek nagyon mások. Ezt tapasztalom is. Ma is. A lakást sajnos még mindig nem tudtunk eladni, de vannak vele kapcsolatos ügyintézések. Mindig akad valami. Ezeket én automatikusan intézem is. A tesóm, már jó régen, a legelején, rám tolt minden e fajta dolgot, már nem is emiatt morgolódóm, csinálom. Ha rákérdez valamire, mondom h elintéztem, vagy folyamatban van vagy bármi. Ma hajnalban, ( fél 6-kor) elkezdett nekem üziket írni cseten, hogy ott van a lakásban, és miket tapasztal. Mondhatni tudósít. Kiderült az is, hogy miért van ott. Valami csoda folytán, nem engem utasítgatott hogy ez meg az van, intézkedjek, hanem ő saját maga intézkedik. Majd később felhívott, és elmondta hogy mit intézet. Semmi utasítgatás, semmi hárítás. Mondjuk beszélni nem tudtunk,mert ő elmondta amit akart, kérdezett ugyan, de a válasz már nem érdekelte, majd letette hogy siet a buszhoz. Lényeg hogy eggyel kevesebb dolgot kell nekem intézni. Majd pár perc múlva felhívott a felső szomszéd, ( vele is volt dolga ) hogy most mennyire vegye komolyan a tesómat, mert hogy megszokta hogy én intézkedek, és most akkor biztos hogy az van ami? Aztán felhívott a közös képviselő is, ue a csodálkozással, és megerősítésre várva. Én megy így........nem tudtam hova rakni sem a tesóm aktivitását, sem a másik két ember reakcióját. Lényeg. Én szó nélkül intézem ami adódik, és ha rákérdeznek , mondom h folyamatban , vagy elintézve. A tesóm végig tudósít mindent, majd az érintettek megerősítést várnak tőlem. Valamit nem látok? Nem tudok? Vagy az érintetteknek fura a tesóm? Az nem lehet fura, hogy ő is intézkedik, hisz ő is tulajdonos. Miért várnak megerősítést tőlem? Én egyelőre örülök hogy végre ő is aktivizálja magát, és kevesebb dolgot kell nekem intézni.

Aztán ahogy beértem a munkahelyemre, már a parkolóban elkapott egy vevőm, közölte h majd jön, és ezt meg azt fog venni/intézni nálam. Oké. Gyere. De ezt miért közli velem a parkolóban?

Nyitás előtt be szoktam érni, mert vannak dolgok, amit minden reggel meg kell csinálni nyitás előtt, és nem csak a táblát fordítom meg h nyitva. Meg a sok munka miatt is hamarabb járok be, mert a délutáni túlóra valahogy nem fekszik nekem. Akkor már nem vagyok produktív, csak kínlódók, több időbe telik minden, meg a vevők is addig jönnek, amíg ég a lámpa, és csodálkoznak h zárva az ajtó, de nem olvassák a zárva táblát. Számukra amíg ég a lámpa, addig nyitva vagyok,mert itt vagyok. Csak dolgozni nem tudok emiatt. Szóval jobb nekem a reggeli túlóra. Na de így is van, és volt ma is, aki majdnem berobbant a zárt ajtón, mert azt hitte nyitva vagyok. És néz rám értetlenűl, meg lebasz, hogy miért van az ajtó zárva. Hát azért, mert majd csak 2 óra múlva fogok kinyitni?! Akkor meg miért vagyok itt??? CSAK! Nem mindegy? Pedig szemmagasságban, jól látható helyen van a nyitva/zárva tábla, és a nyitva tartási idő tábla is, de senki nem olvassa, akkor sem ha lepattannak az ajtóról, és inkább lebasz, hogy hogy képzelem, az helyett, hogy elolvasná. Jóóóóó, senkit nem kergetek el, meg próbálok még ehhez is jópofit vágni, és kedves maradni, elvégre ők hozzák nekem a bevételt, csak na.

Úgy látszik ma ilyen napom lesz/van. Magamban morgolódók, keresem néha a kandi kamerát, néha megállok, hogy "ez most mi a franc volt? ", és utána robogok tovább. Nem engedem magamban mélyre ezeket a dolgokat, max a morgolódásig jutok, de van mikor sok ilyen van nagyon rövid idő alatt, és akkor csak nézek, hogy most akkor mi van. Beletörődtem én már nagyon sok mindenbe. Elfogadtam, nagyon sok mindent. Ha nem, akkor kizártam. Ha nem tudom megoldani, megváltoztatni, megtettem ami rajtam múlt, és még sem, akkor minek engedjem mélyre, minek lelkizzek rajta?! Tudom magamról, hogy extra érzékeny vagyok. Sok olyan dolgon fennakadok, észre veszek, amit más észre sem vesz. Mondhatni lelkis vagyok, de utálok lelkizni. Mivel ennyire érzékeny vagyok, ezért igyekszem gyorsan letudni azokat a dolgokat, és nem mélyre engedni, ami bántóak, idegesítőek. Azt is utálom, ha engem elemezgetnek. Utálok én is mást elemezgetni. Nem vagyok önmarcangoló, hibáztató. Van hogy magamba roskadok, de ki nem? Most is magamat elemezgettem. Brrrr......gyorsan be is fejezem.

Cső!

[nickooojuliant]

with muhammad, Willgar, Evelyne, Yevi, cynthia, Fineshia, Ari, danik, ines, Lianawati, Herly, Idhoy, Vera, Elis, Fery, Novie, chintiana, Debby, kenny, Maitri, Khairuddin, Pepet, DewiSafitri, effieist, S, Hendra, Yulia Octaviani, Kandy, yanikenken, cia, Aliang, Kristiani, Pepii, Irwandi ☕, Andre, Harry, wenii, Abdul, Eke, Mei, Like, Yuni, lucy, Johan, Linda, Ferina, Claudia, Fenni, Jacak, Shinta, Thomas, joya, Yuli, 멜로디, Nana, Dyani, Dika, Clarissa, sivali, Oliver, Irwan, Me, Andria, Sendhy, Erlin, anita, Steven, Ignatia Zhang, gyta, Pin'z, Dyan, Hilman, Yulia, Kristian, Sepiana, Helen 🍀, Ryz, Novila, Junita, Ardi, Angga, Indri, Rina, Dedes, Prastia , Deby, Alvin, Christinatii, Mey, Prima, teguh tegar, Elvina, Tonny, Vikar, Monica, Metris, Pepenk, juanda, marmoet, Aam, Nurhadi Irawan, Ellen Huang, daniar, Yodi, suhari, Yuliana, Vindidjanting, Yulia, Rahmat, Dewi, chicha, Claudia, Cahya, Alvin, Astra, Dilah, Widarsana, Ekka Bella, Ina , Arie, andre, yuna , Benny Chae, ivan, Rudi, Rebecca fidheliz, Fitra, Fury Ellesse, novrian, Mega, Reggie, paramita Novi, Denny, Kiki, Yelly, EL_Huang, oktaf, Daniel, Cantry, Hen, DTK, Kelvin, Ratana, Arya, Unique, Ester, Jessica, Lia, Rahman Faisal, yohanes, AzZam, Armandah, Ari, sivali_coffee, Ayu , Amy, Jayadharo Anton , Bobby, Atie, Yanih, jacobs, Jefry, Yananizam , Ernita, Rocky, Fujie, ChoirDani, Yenny, Rendi, sella, Mufti, Bryan, rantonomas, Ocha ☆, Mela, Cchen, Tonih, Heri, Kevin, Ria, Dewi, Z, daniar, eLnie, Sintia, marcel, andre, Andy, Andreani, Hendi, fungfung 🎀, Kristy, Risya Fransisca, Willy, Marya, suwandi, Ernita Kumala, Leanita, Lina, canli, Novi, Ijun, D-me, SaNty, kevin, viskha, Rinna, Angger Agung, Oka Pratama, erlin, Ivan, Tonny, Monica, Metta, SUHENDRA ` Toyota Auto 2000, Dewi, arinta, Venny, Adi, aqilla, Aris, Uqie, Michelle Chan 👸, Jo Rendra, William, Risti, Icha, Johan, Bowo, agustinusadityawinatha@gmail., Prima, Cindy, Sri, Fifi, Dewi, ( &, (*) C &, (*) C & J, +6281291530658, +6287869255258, ., ??, ??, A, A, A2, A2, A2000, A3, A3, A4, A5, A6, A7, A8, Aa, Aa, Aa, Aa, Aam, Aam, Aan, Aan, aAy, aAy, Abdul, Abdul, Abdul, Abdul, Aby, Aby, Ac, Ac, Acai, Acai, Acc, and ACC at Toyota Auto2000 Puri Kembangan – View on Path.