#varrni

[oldmacykerenew]

Van egy imádott csajszi instan, aki könyvborítókat varr (lanzarotebooks), feltett egy útmutató videót ennek a könyvjelzőnek a varrásához…

Hát na. Elsőre elmegy 😃😅

[fishyfos]

[sztivan]

egy nagy-nagy bringázás volt a tervem mára, az utolsó gigaedzés még a verseny előtt. el is indultam még napkelte előtt, élveztem az éjszakai tájat, amikor egyszer csak váratlanul

mit is mondhatnék, kedves tumblisok, ezért is kell mindig bukósisakban bringázni

szóval most a vállam felkötve, a szemöldökömet be kellett varrni, és szidom magam, amiért végigtolok egy sérülésből felépülve vagy háromnegyed évet, és akkor elbaszom egy rossz másodperccel

kemény az élet

[angelofghetto]

mesterséges amortizáció (1. rész)

Az első tanórán elmagyarázták nekünk, hogy is van ez: a divat mesterséges amortizáció. Régen a lányokat alapból varrni tanították, ők készítették a család ruhatárát, ami azt jelentette, hogy volt egy váltás hétköznapi, amit addig hordtak, amíg meg lehetett foltozni, amíg le nem szakadt róluk, meg volt egy ��nneplő, amit gondosan kíméltek, abban jártak templomba, esküvőre, keresztelőre, temetésre. Mindenre nagyon vigyáztak, mert kézzel, fáradtságos munkával készültek a darabok, a lányok nagy korukig szőtték, varrták, hímezték a kelengyét, nagy becsben tartották a generációkon át örökölt darabokat is, a nagyik, a dédik, szépanyák keze munkáit, az ősi hímzéseknek akkor még mindenki ismerte a jelentését: védelmeztek, szerencsét hoztak.

A konfekció valahol ott kezdődött, hogy a piacokon, a vásárokban elkezdtek mondjuk férfi ingeket árulni, olyasmit, ami hamar kopik, szakad. Kínáltak kicsit, nagyot, és az vette meg, akire jó volt. A divat lecsorgott az uraságok pompájából amolyan végletekig lebutított változatban, próbálták utánozni a szűkös eszközeikkel a népek. Szétvált a praktikum és a flanc, a ruha "tette" az embert. Faterom mesélte, hogy az ő gyerekkorában még szakmánként öltöztek, odahaza is mást hordott a kovács, a pék, a földműves, a deák. Kicsit talán ebből maradt vissza, amit az amcsi filmekben látni, hogy a nővér nem a kórházban öltözik át műszak előtt, hanem nővérruhában megy be dolgozni.

A varrógép feltalálásával mindez felgyorsult. Az ipari forradalom beszipkázta a női munkaerőt, a divatból ipar lett, híresen nyomorult női (és gyerek) bérekért. Az uraságok még mindig tarthattak saját varrónőt, szabót, mint ahogy házi zeneszerzőt, vagy magán-testőrséget.

A természetes pamut, gyapjú, selyem, len egy idő után már nem tudta fedezni a felhabosított keresletet, a szintetikus alapanyagok megjelenésével elszabadult a pokol. Már nem száz-kétszáz évenként alakult a divat, hanem évtizedenként tört be valami egészen más, hogy a tömegeknek el kelljen dobni a teljes ruhatárukat, hizlalva ezzel azokat a tőkéseket, akik a nyomott bérek, a hosszú munkaidő, a mostoha körülmények és kizsákmányolás profitját fölözték le. De még több profit kellett, már évenként, sőt szezononként új kollekció jött ki, ha szabásban nem is, de legalább színekben, hogy érezze szarul magát az, aki a tavalyit hordja. És itt jött el a fast fashion, de erről később.

Végül kitalálták azt, amit én kifordított reklámnak nevezek. Korábban fizettek azért hogy valaki reklámozzon valamit, egy céget, egy márkát. Valaki zseniálisan kitalálta, hogy mi fizessünk azért, hogy reklámozhatunk, és megjelentek először kicsiben, majd egyre nagyobb méretben a márkák feliratai, hogy kihasználják a népeknek azt a gyarlóságát, hogy (némi extraprofit fejében) azzal hencegjenek egymásnak, mit engedhetnek meg maguknak, lássa ország-világ. És innentől megjelent a hamisítás.

Ha fogalmat akarunk alkotni arról, mennyire megbecsült ez a szakma, gondoljunk Nemecsek papára, aki fillérenként varrja össze az ablak mellett a család szerény megélhetését, vagy gondoljunk a Csak szex és más semmi mozira, ahogy Csányi Sándor figurája ráripakodik a kollégára (aki épp a nadrágját gombostűzi), mint egy kutyára. Vagy jussanak eszünkbe az amcsi filmek: ha valami büdös nagy nyomort akarnak ábrázolni, akkor egy raktárépületet mutatnak, benne mexikói, Puerto Rico-i, vagy ázsiai bevándorlók (főleg nők) görnyednek a varrógépek fölött, a földön patkányok szaladgálnak, és néha bandák lövöldöznek egymásra.

Az emberek túlnyomó többségének halvány elképzelése sincs arról, mi munka van egy elkészült darab mögött, és hogy nem kell távol-keleti gyermekmunkásokig elmenni, ha pofátlan kizsákmányolást akarunk látni, lehet hogy pár utcányira van egy varroda, ahol varrónők sokasága még a tanárok és ápolónők bérénél is jóval kevesebbért rongálja a gerincét, a látását, a hallását lepukkant varrodákban. Legfeljebb mifelénk nem patkányok, hanem csótányok szaladgálnak.

(vége az első résznek)

[kavekkozt]

Beüzemeltem a varrógépet. Vettem hozzá varrógépolajat, szétszedtem, összeraktam, annyira nem örült neki, mert most minden indítás előtt kicsit rá kell segíteni kézzel is, nem szorul eléggé a hajtószíj. Gondolom, majd valahogy kicserélem.

Nem az a szégyen, ha foltos, hanem ha rongyos, mondja mindig nagyanyám, mielőtt elővesz egy véletlenszerű színű cérnát (so called "visible mending"), és én is ezt az elvet követve raktam alá a bringás dzsekimet, amit már ezer éve meg kellett volna varrni.

Ennyire nem akartam mondjuk visible-t, a gyakorláshoz fehér alsó fonalat raktam be, hogy jól lássam, mi történik, de összekevertem az oldalakat, a fehéret akartam belülre és a kéket ki.

Gyakoroltam előtte az "egyenesen varrást", egyelőre nem annyira megy még, mint a mellékelt ábrán is látszik.

Anyám ezen a gépen varrta a ruháit (meg a jelmezeinket!), csak képes leszek megtanulni egyszerűbb dolgokat varrni vele. Komoly terveim vannak, már tudom is, mi a következő projekt.

[viking84chef]

Nagyon jó írás, Geszti Pétertől!

Levél Nemecsek Ernőnek

Szia Ernő!

Képzeld, 102 éves lettél. Egy százéves kisfiú. Még szobrot is kaptál 2 éve a 100. Születésnapod alkalmából a Práter utcában, amint a fiúkkal éppen golyót gurítasz abban a legendás pillanatban, amelyben teremtőd – bizonyos Molnár Ferenc – megállította feletted az égen a mulandóság napját.

Mondták már neked, hogy tulajdonképpen te vagy az első magyar sorozathős, hiszen először sorozatban jelentél meg egy újságban? Egy sorozathős, akinek olyan kicsi a lába nyoma, hogy üldözői se tudják felfogni ésszel. Hiába, a nagyság átka.

Te Ernő! Téged nem hívtak úgy, hogy Nemecsek úr, sem úgy, hogy Nemecsek Nemzettestvér, nem lettél sem Nemecsek Bajtárs, elvtárs polgártárs, te megúsztad a XX. századot. Igaz, ehhez korábban bele kellett halnod az életbe. Milyen fura, nem? A legendák halva születnek.

Tudsz valamit a többiekről? Képzeld, a jó Boka még 1916-ban meghalt, az úgynevezett első világháborúban. Az elsőben, amelyben már gázzal öltek a frontokon, s az utolsóban, amelyben a hadifoglyokat illett életben hagyni. Boka János cs. kir. hadnagy – élt 30 évet.

Weisz, Geréb és Wendauer meg úgy tűnt el, hogy sárga csillagot kellett a kabátjukra varrni, és felrakták őket vagonokba, olyanokba, amelyeken a te korodban csak állatokat szállítottak. Soha nem tértek vissza. Ez már abban a második világháborúban történt, az első olyanban, amelyben atombomba robbant, és az utolsóban, amelyikben még maradtak túlélők. Mondják, a nagyobbik Pásztor is ott volt, amikor odaterelték Weiszéket a szerelvényhez, csak nem vörös inget hordott, hanem feketét.

Aztán ott van a Csele. Csele elment az országból Amerikába, az unokái már nem beszélnek magyarul, Clevelandben élnek, van egy kalapüzletük. Az áll a cégtáblán: Csele and Csele.

Áts Ferit börtönbe csukták, és halálra ítélték, mert nagy forradalom tört ki Pesten egy ködös októberben, és ő a jó oldalra állt, de később kiderült, hogy az a rossz oldal. Ma megint jó. De ezt már nem érhette meg. A körúton a Mária utcától nem messze volt egy mozgókép színház. Na, ott harcolt, pedig akkor már túl volt a hatvanon. Puskája is volt, csapata is volt, de nem tudta megvédeni a zászlóját, azt a tépett lukas zászlót. A Barabás lett az ügyvédje, de nem tudta kihozni a rács mögül. Nem olyan idők voltak. Akkoriban végleg elveszni látszott a grund. Tudod, amikor egy egész országot einstandolnak, bizony, az kemény.

Na és a Csónakos… Papuskám, az megúszott mindent. Melós lett a Weisz-Mannfrédban, aztán jöhettek-mehettek a kormányok, kommandók, szervezetek, gittegyletek, az csak nem keveredett bele semmibe. Megházasodott, lett nagy családja, aztán csak járt ki a Fradi meccsekre, nagyokat fütyölt, ha nyertek, ha vesztettek, megtanított minden utcakölyköt szépen káromkodni, és köpködte a szotyit, amíg volt foga megrágni. Ferencváros-Ferencváros, hééé…

Te Ernő! Most, hogy így a fiúkról beszélünk… lehet, hogy jobb is, hogy az az író 3szor megfürösztött téged abban a regényben? Talán jobb volt eszmétől lázasan a hazáért meghűlni, mint felnőni és elveszíteni benne a hitet, vagy megélni, hogy a haza elveszejt téged?

Haza, haza�� – nagy Há vagy kicsi? Hogy írjam, Ernő? Ha nagybetűvel írom, manapság azt mondják, magyarkodok, ha kicsivel rám fogják, hogy áruló vagyok, és akkor az én nevemet is csupa kisbetűvel írják majd valakik. A valakik sokan vannak, s valahogy mindig megtalálják egymást. Nemrég óta van egy nagy találmány. Neked nagyon tetszene. Internetnek hívják, mindenki használhatja, hogy híreket olvasson, tanuljon vagy üzenjen vele másoknak, és, úgy van az, Ernő, hogy ma divat mindent kisbetűvel írni, neveket, címeket, és az emberek annyi ostobaságot és aljasságot képesek írni egymásnak, egymásról – persze nem az igazi nevükön – hogy tulajdonképpen mindegy is, kisbetűvel írják a nevüket vagy nem, mert csak a név kötelez, a névtelenség semmire sem kötelez. Lehet, hogy ez egy olyan kisbetűs kor, és ez a világ csak a valakiké?

Ugye, hogy nem úgy van az, Papuskám?! Ugye, hogy a HAZA nagybetű, csupa-csupa erős, hatalmas írásjegy? És a GRUND is? És az is, hogy, hogy Szabadság, Egyenlőség, Testvériség, meg, hogy Barátság, Bátorság, Becsület, Áldozat, Megbocsájtás? Ugye, mi azért így írjuk? Ugye, így? Na jól van, jól van. Te mindig meg tudsz nyugtatni ez ügyben. Látod, most is te adod a bizonyosságot, mint egy ajándékot, pedig ez a te születésnapod, rá se ránts! Tudod, halhatatlanoknál ez csak rigófütty. Boldog születésnapot, Ernő! Éljenek a Pál utcai fiúk, éljen a grund!

Tisztelettel: Geszti Péter

[oldmacykerenew]

Elkezdtem egy varró”tanfolyamot”, ami igazából egyelőre 2 napos, a mai volt az első, aztán jövőhét vasárnap lesz a második… most alapokat tanulunk a gépen (meg kézzel is azért:)) aztán majd lesz “haladó”, mikor már ezt tovább is visszük.

Én ma varrtam egy scrunchie-t meg egy kis szütyőt, amit nem mutogatok, mert nekem nem tetszik (sem az anyag, ami maradt “választottam”, sem a munkám, plusz be kell fejezni még)

Nagyon élveztem🫣 Qva sok tanfolyamon jártam már, sok “oklevelem” van ilyen kis “pepecsekből. (Sminkes, manikűr, talpreflexológia…stb) De ezt élveztem eddig talán a legjobban :D Azt hiszem most élem a kreatív énem 🤷‍♀️😃

Hogy mi a célom ezzel? Most titok marad, de mindenképp megosztom majd 🫣 van, aki már tudja, nekik is CSITT 😀🫢

Ezer éve tanultam géppel varrni, meg azóta próbálkoztam is, de azért ez más így… :)) imádom nagyooon. Na 🫣

[kertikavics]

Amúgy a két nővérem fogta és adott egy listát, hogy mit kellene nekik varrni...

Az egyikük egy 49 éves orvos a másik 44 éves tanító...

[hicapacity]

Mindenki csak vár és vár és vár...

"A hinduk 3700 éve várnak Kalkira.

A buddhisták 2600 éve várnak Maitreyára.

A zsidók 2500 éve várnak a Messiásra.

A keresztények 2000 éve várják Jézust.

A Sunnah 1400 éve várja Issa prófétát.

A muszlimok 1300 éve várnak a Messiásra a Mohamed vonalából.

A síiták 1080 éve várnak a Mahdira.

A drúzok ezer éve várnak Hamza Ibn Alira.

A legtöbben elfogadják a "megváltó" gondolatát, és azt állítják, hogy a világ tele marad gonoszsággal, amíg ez a megváltó el nem jön, és megtölti jósággal és igazsággal.

Talán az a problémánk ezen a bolygón, hogy az emberek inkább arra várnak, hogy valaki más jöjjön és oldja meg a problémáikat, mint hogy maguk csinálják.

- Imtiaz Mahmood -"

A homo sapiens szeret várni, mert varrni jó 🤭✌️🫶

[zoeeozzoeeoz]

Lépd át! Nem érdekel ez téged!

Oké hogy nem vagyok szabvány méret, de:

Vettem egy nadrágot : Levarrtam a zsebeit elől, svéd zsebes, utálom a svéd zsebeket, tudoooooom, miért vettem meg, mert tetszett. Kiszedtem a zsebtasakokat, mert minek legyen benne, ha a zsebet sem használom. Most már csak az a a bajom vele, hogy ilyen most divatos, mintha kinőttem volna hosszúságú, vagyis bokáig ér, és ha leguggolok, vagy leülök, ez még feljebb csúszik, ráadásul fázik benne a lábszáram. Viszont!!!!! Kurva kényelmes, az anyaga is bőrbarát, és már most imádom. Még a hosszával kéne valamit kezdenem.

Vettem egy farmert is. Végre találtam egy olyan farmert, ami nem csipő naci, de nem is jön fel a mellemig. Övet én mindig hordok, uh azt elengedtem már hogy nekem minden nadrág eláll hátul a derekamnál, ez is. Nincs végig szaggatva, ergo nem úgy néz ki, mintha az utcában lévő összes kutya szétrágta volna, vagy beakadtam volna egy drótkerítésbe. Nincs agyon koptatva, tehát nem olyan mintha a dédim télire elrakott kerti csapjának körbekötözésére használta volna,majd én elkunyiztam volna tőle h dejóóóóóóóóó. Cserébe viszont kb 20 cm-rel hosszabb mint én, és mivel nem találtam egyenes szárút, mert vagy cuppanos nacik vannak, ami még a vérkeringésemet is elszorítja vádliban, vagy annyira trapéz szárúak, hogy térdtől lefele olyan a lábam benne, mint a lovaknak, amelyiknek térdtől lefele hosszú szőre van. Szóval találtam olyan farmert, ami csak enyhén trapéz szárú, és leegyenesítettem egyenes szárúra, és levágtam/felhajtottam a hosszát is a nekem megfelelőre. A színe nagyon tetszik !

Vettem egy tréning nacit is, alul szűkített, és lent passzés. Ezzel csak az a bajom , hogy lent vádliban lehetne kicsit bővebb, és a passzé sem az én világom lent, de ezzel már úgy vagyok, hogy itthonra elnézem ezt neki. Max ha megint bezizzenek, akkor kezdek vele valamit, ami nehéz lesz, mert hosszban meg tökéletes, uh ha leszedem a passzét alulról, akkor meg rövid lesz. Valszeg ez így marad.

Szerencse, hogy vannak gépeim, és tudok varrni, meg tudom ezeket csinálni magamnak. De én vagyok csak ilyen szerencsétlen, hogy a kis bojler testemre nem kapok normális ruhát? Az hogy minden hosszú, az nem érdekel, mert tudom hogy kicsire nőttem, bár fent is megemlítettem h találtam egy nacit, ami bokámig ér még nekem is, de hogy így szabásilag, meg érzésvilágilag, meg tetszésileg semmit??? Mindenhez hozzá kell nyúlnom még igazítani??? Nem hinném hogy nagyon válogatós lennék, de olyan érzésem van sokszor, hogy az üzletekben olyan ruhák vannak most, amit sehol máshol a világban nem tudtak eladni, és most ide, ránk öntik a szart, cserébe méreg drágán. Én sajnos vagy nem sajnos, nem vagyok az a tipikus nő, aki órákat/napokat el tölt vásárlással, mert nincs türelmem hozzá, meg kedvem, meg nem vagyok pláza cica, de azért vannak igényeim az öltözködésemre, meg magamra, de kvázi én ezt a 3 nacit kb 15 perc alatt vettem meg, úgy hogy végig néztem az üzlet készletét, próbáltam is, és fizettem. Egy üzletben vettem meg mindegyiket, mert már tudom, hogy az az adott üzlet kielégíti az én méret és tetszés igényeimet, tehát minek túrjam át a létező összes üzletet, ha tudom, hogy úgy sincs azokba olyan amit én meg is fogok venni. Barátnőimmel sem járok már el vásárolni, mert én vagyok az, aki kb az 2. üzletnél leül a gyerek megőrzőben mesét nézni, hogy ne türelmetlenkedjek látványosan. Hát ki a fenének van türelme ehhez????

[angelofghetto]

csúszda a pokolba

Vannak híresen alulértékelt szakmák. Ilyen az enyém is. Erre akkor jöttem rá, mikor egyszer közmunkásként amolyan recepciós-adminisztrátori munkát kellett végeznem (felvettem a telefonokat és időpontokat egyeztettem) lényegesen többért, mint a korábbi fizetésem. Aztán egy darabig tanítottam, mert a szakmám mérnökei valójában az oktatásba menekültek, ahol cirka másfélszer annyit lehet keresni, mint a szakmában, de a bosszútörvénynek hála mára ez is befulladt.

A rendszerváltás előtt kezdődött, mikor boldog-boldogtalan GMK-zott, fusizott, boltot és vállalkozást nyitott a tisztességtelen szabadrablás és prompt meggazdagodás szellemében. Emlékszem, ahogy még dicsekedtek is azzal, hogyan lopták el egymástól az ötleteket a festődében. Akkoriban az volt a trendi, hogy mindent fehérben varrtak meg, és utólag olyan pasztell fagyiszínekre festették. Ezt onnan is látni lehetett, ha valahol megpattant a varrás, vagy ki kellett bontani, és a cérna alatt fehér maradt az anyag. Gyakran kismamákkal varrattak, akik hamar rájöttek, hogy minél nagyobb öltésre állítják a varrógépet, annál haladósabb a munka, és a több darabszám több darabbért hoz. Ez volt az egyszer használatos önmegsemmisítő ruhák időszaka. Eközben a hivatásos cégeknél olyan minőségi követelményeknek kellett megfelelni, hogy egyre ráfizetésesebbek lettek. Hogy miért virult a butik-biznisz? Mert divatérzékenyebb volt. Hoztak Bécsből vagy Tarvizióból valami kikukázott rongyot, szétszedték, körberajzolták, és puff, ott a szabásminta, lehet tömeggyártani. Kevesen értették meg, hogy ez ugyanaz a konfekció (csak értelmezhetetlen minőségben), ami a szoci áruházak méretkínálata, csak rosszabb. A baj az volt, hogy a kereskedők, akik megrendelték az áruházak kínálatát, 50-pluszos fejjel döntötték el, hogy mi kell a 30-mínuszos vásárlóközönségnek.

Fair-trade szégyenért nem kell Afrikába vagy Távol-Keletre menni, elég mondjuk Ceglédig, Mátészalkáig, vagy a nyóckerig. De a belvárosban is bőven akadnak rabszolgatartók. Ha büdös nagy nyomort akarnak ábrázolni az amcsi filmekben, mindig varrodákat mutatnak. Mexikói meg puereto-rikói nők görnyednek a varrógépek fölött, és orrvérzésig nyomják a pedált, patkányok szaladgálnak a fal mellett (esetleg maffiózók lövöldöznek). A szabásmintákat gyakran egy kövér, kopasz, szemüveges bácsika szerkeszti ceruzával a füle mögött és vonalzóval a szájában, és jön valami szöszi misszpicsa, aki a "dizájner". Hát ez az általános kép az én imádott és lerombolt szakmámról. Ma már nincs Magyarországon felsőoktatása, igazából nem tudom, mikor szűnt meg. Ez volt az egyik első szakma, amibe hagyták betörni a dilettantizmust és a kártékony kínai nyomulást. Igazából a jelenlegi szakoktatók legalább felét megbuktatnám, nem hogy diákokat engednék a keze közé. A követelményrendszer is pusztul. Mikor én tanultam, az összes ruhaipari gép kinematikai ábráját fejből, táblánál kellett tudni rajzolni, ma fel kell ismerni a tankönyvből úgy, hogy alá van írva. A középsuliban elsőben, ahogy tudtunk egyenesen meg görbén varrni, bedobtak a mélyvízbe, és pl. a nyári iskolai egyenruhánkat már magunk varrtuk... de a mai végzősők 4 év után nem tudják megvarrni a saját ballagó ruhájukat. Sajnos a jó szakik magukkal viszik a szakmát a sírba, és nincs utánpótlás, mert kevés ember olyan fanatikus, hogy szerelemért dolgozik, ha a csekkeket pénzzel kell kifizetni.

Aztán jött a fast-fashion, az előkészítés nélküli tömexar termelés a kereskedői extraprofitért. Mert a hasznot nem a szellemi terméket létrehozó vagy az előállító kapja ám. Érdemes belegondolni, mennyit kap ez a két terület, ha a ruhaboltokban a -70% után is nyereséges (vagy legalábbis nem veszteséges) a kereskedés. Akkor most hol van itt a fair-trade, ahol megalázóan alacsonyak a fizetések, ha egyáltalán be van jelentve a dolgozó?

Pedig milyen gyönyörű ez a szakma! Konstruktív, kreatív, egész napos flow élményt ad... már ha hagyják az embert dolgozni, mert gyakran "nincs rá idő". Csak gyorsan nyomjunk valami akármit, haladjunk, jó lesz az, úgysem fizetik meg a vásárlók. Pedig ez nekem FÁJ. Néha ingyen, munkaidőn túl csempészek be minőséget, mert pofám leszakadna, ha azt kellene kiadnom a kezemből, amit a főnök megkövetel. Az embereknek, de még a cégvezetők többségének sincs fogalma arról, hogy egy tisztességes szakembernek milyen hatalmas tudást kell megszereznie, és hogy adott esetben a teljes tudása kell egy konkrét megrendeléshez. Csak felsorolásképpen, hányféle tárgyat, témát kellett tanultunk: textilruházati anyagismeret, szővés, fonás, kikészítés, szerves és szervetlen kémia, műszaki rajz, általános gépészet, statika, mechanika, elekrtrotechnika, gépelemek, irányítási rendszerek, informatika, ruhaipari gépészet, technológia, munkavédelem, emelt szintű matematika, szabás-szakrajz (szerkesztés, modellezés, szériázás), műhelygyakorlat, gyártásszervezés, üzemgazdaságtan, művészettörténet, viselettörténet, művészeti anatómia, színtan... és párat szerintem ki is felejtettem. És a rendszerváltás utáni főnökeim köz��l jobb esetben a fele legalább már látott közelről varrógépet. Fogalma sincs, hogy egy korrekt szabásminta mögött mennyi szellemi munka van, nem hajlandó elismerni (sem erkölcsileg, sem anyagilag), hogy ez az alfa és omega, mert ha nem jó egy szabásminta, onnantól a cég csak selejtet tud termelni, viszont a jó szabásminta olyan, hogy a szabász és a varrónő, aki kemény darabbérben dolgozik, nem kell gondolkozzon, variáljon, alakítgasson, csak nyomja a gépet, mert ő azzal keres. A jó előkészítés az alázatról és a csapatmunkáról szól: nem csak odakenek valamit, hanem kiszolgálom a munkámra épülő tevékenységet, a keze alá dolgozok a munkatársamnak, mert abból jön a minőség és a termelékenység. És nem azért hogy a vállukra emeljenek és körbehordozzanak, hanem azért, mert ez a dolgom, a hozzátett részem az egészből.

Bojár Gábor szerint az igényes vevő tartja szinten az igényes munkát a cégeknél. Milyen igaza van. Magyar viszonyok között az a baj, hogy az egész láncolat nem ért hozzá. A szakkifejezéseket felváltotta a konyhanyelv, még valamikor a 80-as évek végén, a gyártót "készítőnek" kezdték nevezni, ez önmagában fényesen jelzi is a minőségi zuhanást (ha csak meghallom ezt a szót, görcsbe rándulok). Szoktam mondani, a hatvanas években a sugardaddy a barátnőjének nercbundát és brilleket vett, későbbi időkben autót, lakást, ma meg saját divatmárkát, amiben cukika "megvalósíthatja önmagát".

Hol tartunk? A készítő nem ért hozzá, mert a vállalkozása indításához csak pénz kell, szakértelmi léc nincs, amit át kellene ugrania, nem hajlandó megfizetni a jó szakembert, mert jóazúgy, és betanított meg önjelöltzseni munkatársakkal rentábilisabb. A kereskedő nem ért hozzá, ő üzletember, azt árulja, ami nagy hasznot hoz, és lehetőleg azt a három méretet forgalmazza, amit akkor is el tud adni, ha piros hó esik. A vevő sem ért hozzá, ráadásul több generáció alatt hozzászokott a tréhez, a tucatáruhoz, a rossz minőséghez, a kaotikus méretezéshez, azt veszi, amit kap, legfeljebb halkan morog. De ami a legnagyobb tragédia, hogy itthon nincs fizetőképes kereslet. Ez annak is rossz, akinek minőségi igényei vannak, és annak is, aki minőségi munkára képes. Méretes vonalon is büdös nagy káosz van. Itt is tobzódnak a dilettánsok, és némelyik indokolatlanul sokat kér, kihasználva, hogy nincs más. Szomorú, de aki össze tud varrni két anyagot egymással, az még nem varrónő, legfeljebb kezelni tudja a gépet. Leginkább a gitározáshoz hasonlíthatnám: Jimi Hendrix vagy Al Di Meola asszem nevezhető jó gitárosnak, a többi önjelölt zseni viszont pontosan tudja, hogy a zeneirodalom 70%-a lekísérhető 3 akkorddal, de attól még nem lesz valaki zenész. És kell még valami a jó munkához a profizmuson kívül: szív.

[bearsewing]

Rozsi hazajött az iskolából és közölte, hogy varrni akar... kézzel. Kiderült, hogy karácsonyfadíszeket varrtak a suliban.

Szóval most mindkét gyerekkel varrunk es közben kpop karácsonyi dalokat hallgatunk és kitten academy live stream megy.

Idill.

[sztupy]

Normal people fél nappal a repülő indulása előtt:

- pakoljunk be a táskába

Me, fél nappal a repülő indulása előtt:

- meg kéne már végre varrni a táskát mert darabokra van hullva

[drakvuf]

Házasodna a gazda VI/10: Delulu

Kevin gazda randira viszi Zsuzsit. A lány megjegyzi neki, hogy ennyit fiúra még nem várt.

A gazda egy romantikus vacsorára hozta a semmi közepére.

Hozatott egy zongorát is, mert a lány egy kottával érkezett a versenybe és szeretné, ha most eljátszaná neki a dalt, amivel készült.

A vacsi közben Zsuzsi megkérdezi, mi az a három szó, amivel jellemezné magát a gazda. Nyugodt, céltudatos és magabiztos. Megkérdezi Kevin a lánynak mi ez a három. Lelkes, kitartó és magabiztos.

A gazda megosztja vele, hogy ameddig a kortársai buliztak, ő motivációs videókat nézett otthon. Jaj, életem. Zsuzsi szerint egy jó párkapcsolat öt alappillérre épül. Őszinteség, támogatás, hit, bizalom és alázat. Gergő is tud azonosulni ezzel és megjegyzi, hogy nagyon ritka amikor olyan emberrel találkozik, aki mindenről ugyanazt gondolja, mint ő.

Itt az ideje, hogy Zsuzsi eljátssza a dalt. Előre figyelmezteti a gazdát, hogy nem egy zongorazseni. A lágy zongoraszólamot, a szék ütemes recsegésével kíséri.

Kevin gazda idegesen nézi, hány lap van még abból a kottából. Aztán nem bírja tovább és inkább felkéri egy táncra a lányt. Zsuzsi úgy érzi megtalálta az ikerlángját.

Elcsattan az első csók a gazdánál. Gergő gazda a nagy munka után strandolni viszi a lányokat. A fiúnak nagyon tetszenek a lányok fürdőruhában. Alig bírja takargatni a merevedését és inkább gyorsan a vízbe ugrik.

Még mindig nem tudja mit kezdjen Anitával, ezért félrehívja újra beszélgetni. Úgy érzi, hogy kevés az idő és inkább olyanokkal töltené, akik bejönnek neki.

Meghozta a döntést: hazaküldi a lányt. Anitának rosszul esik, amiért nem kap több esélyt megismerni a gazdát. Hazafelé a kocsiban sírdogál.

Ki gondolta volna, hogy nem fog bejönni a patkánykodás. Picit sem tudom sajnálni a lányt. A kamerának elkezdi azt magyarázni, hogy hiába nyeri más a műsort ő itt lakik a szomszédban és tutira le fogja varrni a gazdát. Szerinte amúgy Kírával fog összejönni, de utána eljön az ő ideje. Teljes a delulu.

Viszlát, Anita! Baszott nagy csicska voltál. Anna gazda meglepi programra viteti magát Viktorral, de nem indul be a férfi kocsija.

A lány nem létező autója megint nem kerül elő, szóval azzal se tudnak menni. A fiúnak kölcsön kell kérnie Gyuri kocsiját.

Viktor viccelődve megjegyzi Annának, hogy Gyurit kellene vinnie inkább a randira. Bepattan az autóba, de ez sem indul. Az autó automata és nem tudnak rájönni, hogy kell sebességbe tenni. Újra Gyuri segítségét kell kérjék és Viktor újra megjegyzi, hogy őt kéne vinnie. A gazdát felbassza már ezzel és azt mondja, ha még egyszer elsüti a poént tényleg Gyurival megy randizni.

Nem tudom mit idegeskedik a nő. Inkább keresse meg a nem létező autóját és menjenek azzal, ha ekkora seggfájást okoz. A fiú a kocsiban elnézést kér a nehézkes indulás miatt. Anna azt hazudja neki, hogy semmi gond. Aztán arról hetyetyézik, hogy ő sem tökéletes programra viszi, szóval ez belefér.

Megérkeznek a helyszínre. Táncoktatásra jöttek. Az oktató vázolja mi lesz a program, közben Viktor elsüt pár gyenge viccet. Kínos nevetés.

Anna nehezményezi, hogy Viktor az oktatásra figyelt és nem rá. Ha meg a lábára lépett volna, akkor most azon menne a sírás.

Anna a kamerának elmagyarázza, hogy azért hozta ide a fiút, hogy lássa, hogy tud vezetni és milyen férfi energiái vannak. Viktor a kezdeti esetlenség után úgy érzi jól teljesített és jól is érezte magát. Az, hogy a gazda mit gondolt végül erről nem derült ki. Timi az előző adásban randira hívta József gazdát és már a helyszínen is vannak. Jógázni fognak a naplementében valami rom mellett. Leraknak pár pokrócot és pár füstölőt.

A nő csak annyit mondott a férfinek, hogy kényelmesen öltözzön. Józsi egy feszes kis biciklis nadrágban jött, ami Timiben bűnös gondolatokat indít el. A nő hamar észreveszi, hogy az öreg nem fog tudni semmilyen komplex gyakorlatot elvégezni, ezért csak könnyed feladatokat ad neki.

Józsi végig kínos boomer poénokat tol mindenre. Természetesen szexuális töltetűeket. Timi figyelmezteti, hogy óvatosan ebben a szűk nadrágban, mert minden látszik. Józsi nevet, hisz már rég nem működik. Aztán kergetőzni kezdenek.

Utolsó gyakorlatként eltáncolnak egy fát. Józsinak beüthetett a füstölő, mert ez az első feladat, amit nem csak komolyan vesz, de át is érez. Azt mondja nagyon jól esik neki a mozgás, könnyűvé teszi a testét. A gazda beállt.

Otthon a macska már várja a vacsorát. Nem is sejti, hogy a gazdája éppen totál beállva vonaglik a semmi közepén.

Ennél már semmi nem lehet rosszabb - gondolja a szőrmók, amikor egyszer csak borzalmas zene üti meg a fülét. Böbe megnyitja az évad első karaoke estjét.

Hazaérkezik Józsi és Timi és azonnal táncolni kezdenek a muzsikára. Józsi mozgása egyszerre meglepő, felfoghatatlan és ámulatba ejtő. Böbe hamar rájön, hogy az akció visszafele sült el, mert a gazda mindenkivel táncol csak vele nem.

Egy nagyon szomorú monológot ad elő a kamerának a sikertelenségéről. Teljes megsemmisülés. Böbe sír.

Elmeséli nekünk a nő, hogy már elkezdett beleszeretni a gazdába. Olyan nevelést kapott a szüleitől, hogy mindig a férfi párja az első, ezért nagyon szeretne gondoskodni a gazdáról. Mellette biztonságban lenne.

A mulatság után Krisztina Timit faggatja a jógás randiról. Megnyugszik, amikor kiderül, hogy nem volt semmi.

Bevallja, hogy kicsit már beleszeretett a férfibe. Le is költözne vidékre érte. Timi elmondja a kamerának, hogy ha kölcsönös a dolog, akkor tiszteletben fogja tartani.

Másnap Józsi meglepi Böbét és elhívja beszélgetni, mert ő is érzi, hogy hanyagolta eddig.

Kiviszi a trambulinhoz, de nem ugrálnak. A férfi elkezd arról beszélni, hogy szorítja az idő és inkább töltené az idejét olyanokkal, akik iránt érez is valamit. Elküldi Böbét, de még elmondja neki, hogy fantasztikus nő és reméli az Úr segít neki párt találni.

Aztán Józsi elsírja magát, mert nincs rész anélkül, hogy a gazda ne pityeregne. Böbe a kamerának elmondja, hogy nem érzi igazságosnak a szitut, mert ő egyszer sem mehetett randira a gazdával, mint a másik két lány. Igaza is van.

Szerinte a gazda azért sírt, mert rájött, hogy kurva nagy hibát követett el. Nem vennék rá mérget, életem. Viszlát, Böbe! Ha minden magyarázat nélkül kiírták volna a műsorból fel se tűnt volna.

Erős hetünk volt. Hullottak a fejek rendesen. A TV műsor alapján a következő az utolsó hetünk, amit a gazdákkal töltünk.

[oldmacykerenew]

Igen, VILAGÍTÓS, horgolt top készül egy fesztiválrajongónak - egyenesen Hollandiába kíséri leendő tulajdonosát bulizni 😍🩷

Most pedig elrakom magam holnapra, mert a szemem kifolyik😅 Reggel óta dolgoztam. Még össze kell varrni, előtte igazítgatni… és jó lesz😍

[meztelenreklam]

Ki jövőjét biztosítani akarja, tanuljon meg rajzolni, szabni és ruhát varrni.

Budapest, 1905. június 3.