#te vagy minden gondolatom

[the-fool-who-loves]

te vagy reggel

az első gondolatom

te vagy az álmom

és te vagy minden

a kettő között

hiányzol nagyon kedvesem…

[thesefuckingexpectations]

Te vagy minden egyes gondolatom.

[halottangyal]

Álmok

Te voltál/vagy minden vágyam, az összes titkos gondolatom… Álmaimban folyton megjelenve, mintha a valóság lenne lépsz be az elmémbe megannyi választ hagyva magad után… Miért szeretlek én ennyire?

[szivtelenkisgeci02]

Január 20.

Túl sokszor te vagy minden gondolatom..át élni újra minden pillatatot

[nemazakinekhiszed10]

H A Z U H A N N I K É N E

Vissza akarom kapni magam.

Mióta nem vagy az életem része, csak jó dolgok történtek velem és ebbe belekényelmesedtem.

Azt hittem ez az állapot múlandó, de ahogyan telt az idő, minden ugyanolyan egységes maradt, amilyennek megszoktam.

S amire azt hisszük időtlen, végül hirtelen tűnik majd el, amikor nem számítunk a végre.

Megjelentél.

Ahogyan elegánsan illik, pont akkor, amikor nem akartam volna senkit.

De ez ma nem rólad szól.

Amit mondani akarok, nem szabad, hogy rólad szóljon.

Ez az én váram, amit le akarok dönteni.

Hogyan hagyhatom el minden mérgező tulajdonságom és gondolatom?

Hogyan lehetek teljes egy kapcsolatban?

Hogyan csináljam, hogy ne fájjon?

Te ezt nem értheted.

Nem akarom újraélni azt amit vele.

Azt akarom, hogy te más legyél.

De eddig minden jel arra utal, hogy te sem vagy különb.

Nem akarom feladni a reményt.

Egyszerre akarok mindent és semmit.

Bárcsak egyszerűbb lenne.

[emlekeimhullama]

Keresnélek …

De mit mondjak?

Hogy még mindig hiányzol?

Hogy még mindig minden nap várom, hogy írj?

Hogy még mindig minden reggel és este te vagy az első és utolsó gondolatom?

Hogy még mindig csak te jársz a fejemben?

Hogy még mindig érdekel minden, ami veled kapcsolatos?

Hogy még mindig érdekel milyen a napod?

Hogy még mindig veled akarom megosztani, ha történik velem valami?

Hogy még mindig csak a te vigaszodra vágyom egy rossz nap után?

Hogy még mindig te vagy az egyetlen dolog, ami az életemből hiányzik?

Még mindig várok rád és mindig is fogok.

2023.10.27.

[retisonic]

21. Daughter- Stereo Mind Game

Azért jó, hogy magyar vagyok, mert amikor meghallom, hogy folk zene, akkor egyből ronda, bajszos, csizmás táncosok ugranak be, ha meg olvasom, hogy folk zenekar, akkor meg valami olyan bénaság, mint a MUZSIKÁS együttes vagy Szalóki FIDESZ Ágnes, ha meg olyat látok, hogy folkkal kevert könnyűzene, akkor meg a NOX! Persze angolszász nyelvterületen sem olyan jó a helyzet ilyen téren, mert ott meg ott van a Mumford & Sons, hogy csak a legismertebb, béna, folknak nevezett zenekart említsem, de na. ÉRTI, AKI ÉRTI!

Egy ilyen bevezető után nyilván mindenkinek egyértelmű, hogy a Daughter ilyen folk hatásokban bővelkedő angolszász (londoni) zenekar, amit úgy szoktak címkézni, hogy indie-folk. Hál istennek ez a folk egy elég tág fogalom. Annyira tág, hogy amikor az ember meghallgatja ezt a lemezt, akkor eszébe sem jut. Mondjuk nekem a korábbi dolgaikról sem feltétlenül az volt az első gondolatom, hogy hoppá, de fincsi kis folk zene ez! Azt persze hozzá kell tennem, hogy elég fake Daughter rajongó vagyok. Jó tíz éve párszor meghallgattam az első lemezüket, és azóta kb semmi kapcsolatom nem volt velük. Most is csak egy szokásos péntek hajnali új zene hallgatáskor keveredett véletlenül elém az első kislemez a közelgő lemezről. Ez a dal annyira megtetszett, hogy úgy döntöttem, hogy akkor most várom a lemezt! Addig még jött két kislemez, és azok sem vették el a lelkedésem, sőt! Emlékszem, megjelenés napján reggel 9-re már kétszer végighallgattam a lemezt, és aznap még legalább egyszer lement. Nem hiába az jött ki a Spotify Wrappeden, hogy Hipnotizőr vagyok vagy mi, aki annyira koncentrált, hogy végighallgat egy lemezt! Mondjuk ez elég szomorú, hogy ide jutottunk, hogy ez egy külön, csodabogár, boomer kategória lett. Remélem van egy kategória a dalról-dalra ugrálóknak, azokat is megbélyegezve, mondjuk, hogy figyelemhiányosok! A Last fm szerint ezt a lemezt kb 12-szer hallgattam, és mivel megvettem lemezen, akkor ehhez hozzá lehet adni még vagy 10 hallgatást. Az legalább húsz meghallgatás, és ez még csak a 21. helyezett a listán! Mi lesz még itt, te jó isten! Na de vissza oda, hogy miért szeretem ezt a lemezt. A válasz nagyon egyszerű. Egyrészt eléggé karmolom az énekesnő/dalszerző Elena Tonra hangját. Nem az a típus, akire a Metal Hammerben azt mondanák, hogy ha odaadnák neki a telefonkönyvet, akkor azt is tökéletesen elénekelné, de nekem pont kurva jó. Amiért még szeretem a lemezt, hogy hangulatban tök sok helyen emlékeztetnek a dalok a hibátlan Slowdive visszatérő lemezre 2017-ből. Nem vagyok ilyen hangzás buzi, általában nem zavar, ha valami nem szól tökéletesen, de ezen az albumon érezni, hogy így kb minden másodperc tökéletesre van csiszolva, és ezért jár a taps. Ezt a lemezt nyugodt szívvel ajánlom Hipnotizőröknek, mert eléggé egyben van az egész, nincsenek unalmas részek. És persze ajánlom Figyelemhiányosoknak, mert vannak rajta csúcspontok. Mutatom!

Kedvenc számok: Be Your Own Way, Party, Swim Back, Future Lover

[brokenqueenx]

Életem SZERELMÉNEK.

Csak tudd meg,hogy Te leszel az első gondolatom mikor a szerelemről beszélnek és mindent újra élek. Eszembe jutnak az első Tumblr bejegyzéseim amik Rólad szóltak és a hatalmas áttörés amilyen fájdalommal most írok. Számtalan szerelem fájt már,de emellett eltörpült az összes. Azt érzem mióta Te nem vagy,hogy a nap már nem ragyog, a színek megfakultak és a szem sem csillog már ami éltetett. Az a sok terv,a célok a közös dolgaink elmúltak és a megsemmisülés szélén érzem a lelkem. Mással vagyok de én őt nem szeretem,Te pedig mással vagy akit szeretnél és nem lehetsz az Övé. Hiába tagadod én már ismerem az érzéseid. Sajnálom,minden egyes pillanatát sajnálom annak amit elrontottam és elvesztettem az érdeklődésedet. Sajnálom,hogy már nem tudsz rám többnek tekinteni mint egy rongydarabra és tudatosult benned,nyílván mások hajszolására is,hogy én csak teher vagyok és semmim sincs amit adhatnék magamból. Hidd el, ha lehetne egy kívánságom ami után megszűnne a világ akkor az Te lennél,hogy utoljára a mellkasodra hajthassam fejem és halljam a szuszogásod. Szerelmes vagyok beléd,a világ végére menekülnék Veled de te már nem rám gondolsz mikor behunyod szemed. -A világ legnagyobb fájdalmával,az egyetlen őszinte igaz szerelmed.

[akaoszistennoje]

Túl sokszor te vagy minden gondolatom…

#B

[meetmylonelyway]

Miért Te vagy minden gondolatom?

[foliorumviridis]

Nehéz volna látomásból valóságba csorgatni magam. Jelenem párállik, leszállva harmat. Ábránd. Látlak, de te nem látsz. Félek, de te nem is tudod. Rólam sem tudsz. Tompa ablakon figyelem halk lehelletem rajzolatát. Ujjam néha belesimít, figyelmem tétova - még itt is. Apró pontok gömbölyödnek, takarják a világot. Sárgálló fényben, kellemesen koszos kabinban. Cipőd orra alig kopott, magaméról szót sem ejtek. Az ízlés, az igény, a külcsín mi? Benyomás, viszonyítom magam, s mint legtöbbször ilyenkor, alá teszem lényem tiédnek, mert miben is lennék én másként több. Tépelődés, állandóan vívódó fejemnek kényszerű hajtása, ami odakünn csak távolság s ellenérzés. Egyetlen szóval is... mondanék bármit is, csak magamat taszítanám el magamtól. A varrás is szép, ó de mennyire. Gombok takarosan rendbeszedve, kedves sál... aztán hát odafönt alig tartok ki egy-egy rebbenésnyi pillanatot. Csodálom a magam átbirkózott nappalának nyugvásából. Mindez csak cizellált lett leginkább, felkent loholás, jócskán eltelve a fene csodálattal. Egyebet nem változott. De hát miben tudott volna? Ösztön eredendően. Én meg az alak, ki oda-odapillant félve. Döcög a vonat, tartja a kisidőnyi állandót. Ahogy a harkály kopog, vagy a patak csobog. Elengedem, mit tehetnék igazán... Sokadik, ó de mennyire sokadik ilyen. Cicereg a fék, de bennem már partot ért a csend. Mit sem sejt. Maga világában kering ő is, végtére ezt tesszük. Néha beleérve a másikéba. Csak ez a beleérés, ez a nagy talány. S vajon él-e az olyan egyáltalán, kinek ez a minden? Ember-e igazán, ki nem forog, kinek a keringés idegen dolog, aki csak a beleérést vágyja? Zúzmara fogad kint. Gondolatom igazán csak enyém volt, belső lángom így már nincs kiért. El is andalgott. Bennem él mégis. Nem szólt semmit, rám sem nézett, tudatának peremét is alig értem. Senki vagyok onnan. Senki, aki még a köröket sem rójja. Mint ilyen, társam ez a zord fagy, a már szilánkokká vált párám az ablakon, a komor, ködbe bújt sötét ágak alatti zug. Magam vagyok mindenütt. Tudatok pereméről lezúgó kétes árny. Tiétek a világ, enyém minden mi mögötte búvó.

[nemasegelykialtas]

Minden reggel te vagy az első gondolatom és minden este az utolsó. Igazából nap közben is csak te vagy a fejemben és mikor alszok, akkor is veled álmodom. Mondjuk ébren is veled álmodom.

[what-tacukorr]

Az az igazság, hogy rettenetesen félek. Folyamatosan. Minden egyes nap. Minden második gondolatom arra megy el, hogy aggódjak és féljek. És szorongom. Nekem ez nem csak egy diploma. Nekem ez olyas valami amit bizonyítanom kell magamnak. És rettegek, hogy nem fog menni. És szorongok. És megbénít. Mindemellett fáradt vagyok. Nagyon nagyon nagyon fáradt. És persze sok kedves ember van, sok bizalmas, jó barát. Ez csodás. De mindezekkel együtt is, mégis rettentően kicsinek és kiszolgáltatottnak érzem magam. Szorongok. Nem olyan kis kedvesen, hanem egészségtelenül. És már a praktikák is egyre kevésbé működnek. Itt lobog körülöttem minden szar. Gyermekkori szarságoktól kezdve minden itt toporog és arra vár, hogy foglalkozzam vele. Velem. Magammal. És nem tudok. Mert a heti 40óra munka és a folyamatos készülés és nem mellesleg a rengeteg szorongásra és bénultságra költött kalória és éber idő még így sem elég. És M. szavai visszhangoznak: “hol vagy Te? Hol vagy Te ebben az egészben?” Na igen. Hol vagyok én? Mikor kezdődhetek el újra? Olyan mintha megtorpantam volna. És innen úgy érzem csak úgy tudok továbbjutni ha végre megvan ez a bánatos papír. Akkor kezdődhetek én. Akkor jöhet a terápia, a normális étrend, a gitározás, és minden ami én vagyok/lennèk/lehetnèk. Most tényleg mintha épp emésztenének. Rohadó tápanyag vagyok a gyomrában. És sajnos nem semmi sem boldogít úgy, semmi sem feledtet, hogy valóban hátra tudjak dőlni. Én csak nyugalmat akarok végre. Végre nyugalmat és békét. Időt.

Szeretnék megbékélni végre magammal, a velem történtekkel, a csalódásaimmal, a bűneimmel, a hibáimmal és minden itt toporgó dolgommal.

Mindegy. Persze nem mindegy. De megint csak úgy fekszem le, hogy nem változott semmi. És holnap megint lesz egy csomó dolgom, amit nem fogok megcsinálni. Csak a felét. Ha jobb napom van. Mert nem bírok többet.

És hétfőn munka. És szerdán eChem teszt.

Aludj jól Teo! Szeretlek!

És ahogy B. mondta,

“Nem eshet örökre!”

[egy-lany-blogja]

Gyere bújjunk el a világ elől ma ketten...

Gwm- te vagy minden gondolatom

[innekveled]

Nem voltunk már kapcsolatban, de nem is voltam egyedülálló. Tiéd volt minden gondolatom elalvás előtt és még reggel is, ébredés után. Gyakran gondoltam rád napközben és hagytam, hogy a gondolataim eluralkodjanak rajtam. Sokáig alkottam ötleteket, történeteket és boldog végről álmodoztam. Természetesen te voltál a főszereplő. A herceg akinek meg kellett volna mentenie. Vicces, nem? Hogyan kérhetném, hogy ment sem, amikor még magadat sem tudtad megmenteni. De, bizonyos értelemben segítettél. Annyi mindent megmutattál… Neked köszönhetően megismertem magam. Felfedeztem, hogy egyáltalán nincsenek határaim. Hogy csak a fejemben teremtem őket, nincs semmi, amit ne tudnék kezelni.. Csak akarni kell! Nem voltam egyedülálló, mert bár lehet, hogy nem is tudtad, a puszta létezésed befolyásolta a döntéseimet. Azt, hogy sokáig nem tudtuk teljesen befejezni, hogy folyton reményt adtál valamiben, amiben sosem hittél. Nem tudtam megmozdulni, mert reménykedtem. Ez tönkre tett, de még mindig hittem, hogyha várok minden rendben lesz, te jössz és együtt leszünk. Nem tudtam elmenni és feladni, mert te voltál az egyetlen, amit akartam. Szinte minden álmomat eldobtam. Olyasmit kerestem ami még mindig hiányzik. Meg voltam győződve róla, hogy te vagy az… Ma már tudom, hogy tévedtem. Ez a szabadság volt, amit elvettél tőlem. Hiányzott nekem. Azok a szárnyak, amelyek beszorultak egy ketrecbe és azok az álmok, amelyek valahol belül sikoltoztak velem, hogy elfelejtettem őket. De ma újra egyedülálló vagyok. Mert feladtam.. A reményt a pokolba küldtem és nem akarom visszakapni. Ő egy hamis barát. Itt állok és úgy érzem repülnöm kell. Érzem, hogy akarok és fogok is! Meg akarom ismerni a világot. Határozatlan időre elmegyek, majd visszajövök. Itt akarok hagyni mindent. Nem akarok elfutni vagy felejteni, csak elölről kezdeni. El akarom kezdeni építeni az új énem.. Egy ember, akire egyszer büszke lehetek. Aki minden álmot valóra vált és aki nyitott lesz mindenre, de soha többé nem engedi meg senkinek, hogy az álom útjába álljon. Ma egyedül állok itt. A kezemben van az életem, úgy érzem, hogy mindent megtehetek, mert semmi és senki nem tart vissza. És ez.. egy csodálatos érzés!

[a-banat-istene]

Fáj…

Fáj a szívem, mert már nem értünk dobog. Fáj a tudat, hogy már nem veled kezdődnek a napjaim, és nem veled végződnek. Elalvás előtt még mindig TE vagy az utolsó gondolatom.

Tudod, nekem tényleg őszinte szerelmem voltál. Nem tudom mi fogott meg benned annyira, vagy miért szerettelek meg. Talán azért nem tudom mert mindenedbe. Abba az emberbe, aki TE vagy.

Semmit nem csinálnék másképp, ha vissza mehetnék az időben, újra végig csinálnám.

Sajnálom hogy nem voltam elég Neked. Sajnálom, hogy nem tudtam megadni neked azt, amire vágytál.

Remélem egyszer belátod, hogy Én mindent megtettem..

Én megpróbáltam.. Megpróbáltam melletted lenni mindenben, hiába nem akartad.

Teljesen megnyíltam neked, félve, de oda adtam a szívemet, hiába valahol mélyen tudtam, hogy úgy is össze fogod törni.

Így is lett.

De nem haragszom.

Nem haragszom, mert ennek így kellett lennie..

Talán nem jó időben kerültünk egymás életébe. Vagy Te, vagy Én nem álltunk készen, az is lehet hogy egyikünk sem.

Tudod, az volt a legszebb pillanat amikor a születésnapom estéjén én nem akartam hinni Neked, te pedig mélyen a szemembe nézne azt mondtad teljesen komolyan gondolod ezt az egészet, és én már a Tiéd vagyok!

Mosolyogva emlékszek vissza minden együtt töltött pillanatunkra! Olyan igazinak tűnt. Talán az is volt, csak valami megváltozott.

Tisztában vagyok azzal, hogy én is sokmindenben hibás vagyok. Egy kapcsolatban mind a 2 fél hibás, olyan nincs hogy csak az egyikünk.

Elrontottuk.

Mind a ketten.

Utolsó levelem írom hozzád, aztán végleg elengedlek.

Te voltál a MINDENEM!

Megszerettelek, és amíg csak élek a szívem egy kis csücskében őrizlek majd Téged!

Te voltál a legnagyobb tanulság az életemben.

Általad megtanultam, hogy semmi nem az, aminek látszik, és amiért éltünk, egy szempillantás alatt megszűnhet.

Hiányzol!

Hiányzik minden, ami MI voltunk!

Nehéz megszokni, hogy már csak elmegyünk egymás mellett, mintha ez az egész köztünk meg sem történt volna!

Mára már tudom, hogy ennek az egésznek így kellett lennie! Nem véletlenül kerültünk egymás életébe, a Sorsnak tervei voltak velünk. Talán még nem tudjuk miért, de idővel majd kiderül!

Egyszer azt mondtad:„ha egyikünk megfurcsul, majd alszik a kanapén, aztán megbeszéljük és minden rendben lesz!”

Hát nem így lett. Nem tudom miért, de te nem akartad megbeszélni.

Köszönök Neked mindent!

A sok törődést, szeretetet amit Tőled kaptam! A szemed nem hazudik szivem!

Talán te hazudsz magadnak!

Nem tudom, talán most egy kis magányra vágysz!

Szeretném ha tudnád, hogy én vártam Rád!

De már nem szeretnék!

A szívem most útnak ereszt téged, de emléked örökké velem marad!

Vigyázz magadra!