#te vagy minden gondolatom

[the-fool-who-loves]

te vagy reggel

az első gondolatom

te vagy az álmom

és te vagy minden

a kettő között

hiányzol nagyon kedvesem…

[thesefuckingexpectations]

Te vagy minden egyes gondolatom.

[halottangyal]

Álmok

Te voltál/vagy minden vágyam, az összes titkos gondolatom… Álmaimban folyton megjelenve, mintha a valóság lenne lépsz be az elmémbe megannyi választ hagyva magad után… Miért szeretlek én ennyire?

[szivtelenkisgeci02]

Január 20.

Túl sokszor te vagy minden gondolatom..át élni újra minden pillatatot

[nemazakinekhiszed10]

H A Z U H A N N I K É N E

Vissza akarom kapni magam.

Mióta nem vagy az életem része, csak jó dolgok történtek velem és ebbe belekényelmesedtem.

Azt hittem ez az állapot múlandó, de ahogyan telt az idő, minden ugyanolyan egységes maradt, amilyennek megszoktam.

S amire azt hisszük időtlen, végül hirtelen tűnik majd el, amikor nem számítunk a végre.

Megjelentél.

Ahogyan elegánsan illik, pont akkor, amikor nem akartam volna senkit.

De ez ma nem rólad szól.

Amit mondani akarok, nem szabad, hogy rólad szóljon.

Ez az én váram, amit le akarok dönteni.

Hogyan hagyhatom el minden mérgező tulajdonságom és gondolatom?

Hogyan lehetek teljes egy kapcsolatban?

Hogyan csináljam, hogy ne fájjon?

Te ezt nem értheted.

Nem akarom újraélni azt amit vele.

Azt akarom, hogy te más legyél.

De eddig minden jel arra utal, hogy te sem vagy különb.

Nem akarom feladni a reményt.

Egyszerre akarok mindent és semmit.

Bárcsak egyszerűbb lenne.

[emlekeimhullama]

Keresnélek …

De mit mondjak?

Hogy még mindig hiányzol?

Hogy még mindig minden nap várom, hogy írj?

Hogy még mindig minden reggel és este te vagy az első és utolsó gondolatom?

Hogy még mindig csak te jársz a fejemben?

Hogy még mindig érdekel minden, ami veled kapcsolatos?

Hogy még mindig érdekel milyen a napod?

Hogy még mindig veled akarom megosztani, ha történik velem valami?

Hogy még mindig csak a te vigaszodra vágyom egy rossz nap után?

Hogy még mindig te vagy az egyetlen dolog, ami az életemből hiányzik?

Még mindig várok rád és mindig is fogok.

2023.10.27.

[retisonic]

21. Daughter- Stereo Mind Game

Azért jó, hogy magyar vagyok, mert amikor meghallom, hogy folk zene, akkor egyből ronda, bajszos, csizmás táncosok ugranak be, ha meg olvasom, hogy folk zenekar, akkor meg valami olyan bénaság, mint a MUZSIKÁS együttes vagy Szalóki FIDESZ Ágnes, ha meg olyat látok, hogy folkkal kevert könnyűzene, akkor meg a NOX! Persze angolszász nyelvterületen sem olyan jó a helyzet ilyen téren, mert ott meg ott van a Mumford & Sons, hogy csak a legismertebb, béna, folknak nevezett zenekart említsem, de na. ÉRTI, AKI ÉRTI!

Egy ilyen bevezető után nyilván mindenkinek egyértelmű, hogy a Daughter ilyen folk hatásokban bővelkedő angolszász (londoni) zenekar, amit úgy szoktak címkézni, hogy indie-folk. Hál istennek ez a folk egy elég tág fogalom. Annyira tág, hogy amikor az ember meghallgatja ezt a lemezt, akkor eszébe sem jut. Mondjuk nekem a korábbi dolgaikról sem feltétlenül az volt az első gondolatom, hogy hoppá, de fincsi kis folk zene ez! Azt persze hozzá kell tennem, hogy elég fake Daughter rajongó vagyok. Jó tíz éve párszor meghallgattam az első lemezüket, és azóta kb semmi kapcsolatom nem volt velük. Most is csak egy szokásos péntek hajnali új zene hallgatáskor keveredett véletlenül elém az első kislemez a közelgő lemezről. Ez a dal annyira megtetszett, hogy úgy döntöttem, hogy akkor most várom a lemezt! Addig még jött két kislemez, és azok sem vették el a lelkedésem, sőt! Emlékszem, megjelenés napján reggel 9-re már kétszer végighallgattam a lemezt, és aznap még legalább egyszer lement. Nem hiába az jött ki a Spotify Wrappeden, hogy Hipnotizőr vagyok vagy mi, aki annyira koncentrált, hogy végighallgat egy lemezt! Mondjuk ez elég szomorú, hogy ide jutottunk, hogy ez egy külön, csodabogár, boomer kategória lett. Remélem van egy kategória a dalról-dalra ugrálóknak, azokat is megbélyegezve, mondjuk, hogy figyelemhiányosok! A Last fm szerint ezt a lemezt kb 12-szer hallgattam, és mivel megvettem lemezen, akkor ehhez hozzá lehet adni még vagy 10 hallgatást. Az legalább húsz meghallgatás, és ez még csak a 21. helyezett a listán! Mi lesz még itt, te jó isten! Na de vissza oda, hogy miért szeretem ezt a lemezt. A válasz nagyon egyszerű. Egyrészt eléggé karmolom az énekesnő/dalszerző Elena Tonra hangját. Nem az a típus, akire a Metal Hammerben azt mondanák, hogy ha odaadnák neki a telefonkönyvet, akkor azt is tökéletesen elénekelné, de nekem pont kurva jó. Amiért még szeretem a lemezt, hogy hangulatban tök sok helyen emlékeztetnek a dalok a hibátlan Slowdive visszatérő lemezre 2017-ből. Nem vagyok ilyen hangzás buzi, általában nem zavar, ha valami nem szól tökéletesen, de ezen az albumon érezni, hogy így kb minden másodperc tökéletesre van csiszolva, és ezért jár a taps. Ezt a lemezt nyugodt szívvel ajánlom Hipnotizőröknek, mert eléggé egyben van az egész, nincsenek unalmas részek. És persze ajánlom Figyelemhiányosoknak, mert vannak rajta csúcspontok. Mutatom!

Kedvenc számok: Be Your Own Way, Party, Swim Back, Future Lover

[brokenqueenx]

Életem SZERELMÉNEK.

Csak tudd meg,hogy Te leszel az első gondolatom mikor a szerelemről beszélnek és mindent újra élek. Eszembe jutnak az első Tumblr bejegyzéseim amik Rólad szóltak és a hatalmas áttörés amilyen fájdalommal most írok. Számtalan szerelem fájt már,de emellett eltörpült az összes. Azt érzem mióta Te nem vagy,hogy a nap már nem ragyog, a színek megfakultak és a szem sem csillog már ami éltetett. Az a sok terv,a célok a közös dolgaink elmúltak és a megsemmisülés szélén érzem a lelkem. Mással vagyok de én őt nem szeretem,Te pedig mással vagy akit szeretnél és nem lehetsz az Övé. Hiába tagadod én már ismerem az érzéseid. Sajnálom,minden egyes pillanatát sajnálom annak amit elrontottam és elvesztettem az érdeklődésedet. Sajnálom,hogy már nem tudsz rám többnek tekinteni mint egy rongydarabra és tudatosult benned,nyílván mások hajszolására is,hogy én csak teher vagyok és semmim sincs amit adhatnék magamból. Hidd el, ha lehetne egy kívánságom ami után megszűnne a világ akkor az Te lennél,hogy utoljára a mellkasodra hajthassam fejem és halljam a szuszogásod. Szerelmes vagyok beléd,a világ végére menekülnék Veled de te már nem rám gondolsz mikor behunyod szemed. -A világ legnagyobb fájdalmával,az egyetlen őszinte igaz szerelmed.

[akaoszistennoje]

Túl sokszor te vagy minden gondolatom…

#B

[meetmylonelyway]

Miért Te vagy minden gondolatom?

[foliorumviridis]

Nehéz volna látomásból valóságba csorgatni magam. Jelenem párállik, leszállva harmat. Ábránd. Látlak, de te nem látsz. Félek, de te nem is tudod. Rólam sem tudsz. Tompa ablakon figyelem halk lehelletem rajzolatát. Ujjam néha belesimít, figyelmem tétova - még itt is. Apró pontok gömbölyödnek, takarják a világot. Sárgálló fényben, kellemesen koszos kabinban. Cipőd orra alig kopott, magaméról szót sem ejtek. Az ízlés, az igény, a külcsín mi? Benyomás, viszonyítom magam, s mint legtöbbször ilyenkor, alá teszem lényem tiédnek, mert miben is lennék én másként több. Tépelődés, állandóan vívódó fejemnek kényszerű hajtása, ami odakünn csak távolság s ellenérzés. Egyetlen szóval is... mondanék bármit is, csak magamat taszítanám el magamtól. A varrás is szép, ó de mennyire. Gombok takarosan rendbeszedve, kedves sál... aztán hát odafönt alig tartok ki egy-egy rebbenésnyi pillanatot. Csodálom a magam átbirkózott nappalának nyugvásából. Mindez csak cizellált lett leginkább, felkent loholás, jócskán eltelve a fene csodálattal. Egyebet nem változott. De hát miben tudott volna? Ösztön eredendően. Én meg az alak, ki oda-odapillant félve. Döcög a vonat, tartja a kisidőnyi állandót. Ahogy a harkály kopog, vagy a patak csobog. Elengedem, mit tehetnék igazán... Sokadik, ó de mennyire sokadik ilyen. Cicereg a fék, de bennem már partot ért a csend. Mit sem sejt. Maga világában kering ő is, végtére ezt tesszük. Néha beleérve a másikéba. Csak ez a beleérés, ez a nagy talány. S vajon él-e az olyan egyáltalán, kinek ez a minden? Ember-e igazán, ki nem forog, kinek a keringés idegen dolog, aki csak a beleérést vágyja? Zúzmara fogad kint. Gondolatom igazán csak enyém volt, belső lángom így már nincs kiért. El is andalgott. Bennem él mégis. Nem szólt semmit, rám sem nézett, tudatának peremét is alig értem. Senki vagyok onnan. Senki, aki még a köröket sem rójja. Mint ilyen, társam ez a zord fagy, a már szilánkokká vált párám az ablakon, a komor, ködbe bújt sötét ágak alatti zug. Magam vagyok mindenütt. Tudatok pereméről lezúgó kétes árny. Tiétek a világ, enyém minden mi mögötte búvó.

[what-tacukorr]

Az az igazság, hogy rettenetesen félek. Folyamatosan. Minden egyes nap. Minden második gondolatom arra megy el, hogy aggódjak és féljek. És szorongom. Nekem ez nem csak egy diploma. Nekem ez olyas valami amit bizonyítanom kell magamnak. És rettegek, hogy nem fog menni. És szorongok. És megbénít. Mindemellett fáradt vagyok. Nagyon nagyon nagyon fáradt. És persze sok kedves ember van, sok bizalmas, jó barát. Ez csodás. De mindezekkel együtt is, mégis rettentően kicsinek és kiszolgáltatottnak érzem magam. Szorongok. Nem olyan kis kedvesen, hanem egészségtelenül. És már a praktikák is egyre kevésbé működnek. Itt lobog körülöttem minden szar. Gyermekkori szarságoktól kezdve minden itt toporog és arra vár, hogy foglalkozzam vele. Velem. Magammal. És nem tudok. Mert a heti 40óra munka és a folyamatos készülés és nem mellesleg a rengeteg szorongásra és bénultságra költött kalória és éber idő még így sem elég. És M. szavai visszhangoznak: “hol vagy Te? Hol vagy Te ebben az egészben?” Na igen. Hol vagyok én? Mikor kezdődhetek el újra? Olyan mintha megtorpantam volna. És innen úgy érzem csak úgy tudok továbbjutni ha végre megvan ez a bánatos papír. Akkor kezdődhetek én. Akkor jöhet a terápia, a normális étrend, a gitározás, és minden ami én vagyok/lennèk/lehetnèk. Most tényleg mintha épp emésztenének. Rohadó tápanyag vagyok a gyomrában. És sajnos nem semmi sem boldogít úgy, semmi sem feledtet, hogy valóban hátra tudjak dőlni. Én csak nyugalmat akarok végre. Végre nyugalmat és békét. Időt.

Szeretnék megbékélni végre magammal, a velem történtekkel, a csalódásaimmal, a bűneimmel, a hibáimmal és minden itt toporgó dolgommal.

Mindegy. Persze nem mindegy. De megint csak úgy fekszem le, hogy nem változott semmi. És holnap megint lesz egy csomó dolgom, amit nem fogok megcsinálni. Csak a felét. Ha jobb napom van. Mert nem bírok többet.

És hétfőn munka. És szerdán eChem teszt.

Aludj jól Teo! Szeretlek!

És ahogy B. mondta,

“Nem eshet örökre!”

[egy-lany-blogja]

Gyere bújjunk el a világ elől ma ketten...

Gwm- te vagy minden gondolatom

[energiaitalfuggoszerelmeskocsog]

Utállak

Utállak, mert csak úgy a semmiből eltűntél

Utállak, mert ha valakinek olyan parfümje van mint neked, elkap a sírás.

Utállak, mert mindenkiben téged kereslek. 

Utállak, mert azt a pulcsit nemtudom azóta felvenni.

Utállak, mert nemtudom kezelni a dühömet, és olyanokat bántok meg akiket nem kéne.

Utállak, mert nem tudok egy napot úgy kibírni, hogy ne sírnék.

Utállak, mert nemtudok mással lenni, mert eszembe jut, hogy már sosem lesz senkivel sem ennyire erős kötelék. 

Utállak, mert nem esik jól az ölelés senkitől.

Utállak, mert minden gondolatom te vagy. Mindenről te jutsz eszembe.

Utállak, mert képes vagyok összeveszni bárkivel, ha a nevedet a szájára veszi rosszindulatból.

Utállak, mert mai napig vissza várlak és várom, hogy minden rendben legyen 3 év után is.

Utállak, mert mai napig aggódom érted, ha nem tudok rólad valamit fél napig. 

Utállak azért is, mert mindent megtettem azért, hogy újra minden olyan legyen mint régen, de te lesem szartad.

Utállak, mert nem tudok úgy elmenni melletted, hogy ne jusson eszembe minden jó és rossz emlék.

Utállak, mert nem tudok boldog lenni mióta nem vagy.

De a legjobban azért utállak, mert hiába teszek bármit, akkor sem leszek neked jó.

[uveggyapot]

úgy tűnik. de lehet, hogy jobb is ez így :)

nem tudom igazából én sem. gondolkoztam már ezen korábban is, de aztán az elefánt győzött. ezt így nem érted mondjuk, de a könyvben volt, amit utoljára olvastam most. különbséget tett az író az “értő agy” és az “érző agy” között. minden emberben ott van mindkettő, és olyan hasonlatot hozott, hogy az utóbbi egy elefánt, ami megy, rohan, fut, amerre csak lát, míg az előbbi az elefántszelídítő, aki ott ül a nyakában, és próbálja irányítani, hogy merre fusson szerencsétlen. az elefánt persze hallgathat rá így vagy úgy, ha akar, de valójában mindig ő lesz az, aki igazából dönt (méretéből és erejéből fakadóan). az én elefántom rémesen makacs, a legrosszabb fajta, és olykor hiába próbálom irányítani, idomítani lehetetlen, meg se hall. egy rakoncátlan dög. veled kapcsolatban régebben ez kiemelten igaz volt, de mivel mára csak ez maradt, így ebben tudtam konokul kitartani. nem mintha bármit megtudtam volna ebből, vagy jelentősége lett volna, inkább csak maga a tudat, hogy te vagy mögötte. régen azt mondtad, hogy csak miattam volt neked. mondjuk ezt már akkor sem hittem el, nemhogy mindazok után, ami történt, de mégis megjegyeztem, hogy ezt mondtad. szerettem volna neked hinni. és nyilván, ez volt az első gondolatom, mikor láttam. de a második az itteni első volt. hogy talán mégis jobb ez így. talán jobb lesz nem tudni rólad még ennyit sem, hiszen írhatok én ide bármennyi sort, de valójában te sem tudsz rólam többet. igazából semmit, ami lényeges. mármint érted, ezekből nem olyan. ez csak úgy van, és én most sem hozzád szólok. hozzád-hozzád. mondtam ezt már ezerszer. vagyok én, meg van a lírai én, és van a te emléked, aki voltál, vagy álomképed, aki lehettél volna, és én igazából már is nem hozzád szólok. még ha a címzett te is vagy. te meg igazából nem is miattam voltál itt. vagy csak már a kitalált éned sem tud velem maradni. mondjuk így hogy tudott volna az igazi is? na mindegy. most már mindegy. valamitől mindig búcsúzunk.

justin stewart

[slimeccenctric]

Rejtett üzenet

5:20 az agyam kapcsol szívem első dobbanására,amely érted szól.

Rögtön a közös képeinket nézem vagy éppen titokban téged,csodásan érzem magam a látványtól.

Sietten kapok a telefonomhoz,mivel te vagy az első gondolatom.

Jó reggelt üzenettel kezdem a napom,próbálok boldog pillanatokat okozni neked,közben a pólódat magamhoz szorítom.

Amint ki lépsz az ajtón,hirtelen meg áll minden.

Az agyam rögtön be indul és kezdődik a túl gondolás,gondolatban az arcod megérintem.

Próbálod a buszt elérni,talán pont úgyanúgy,mint én téged.

Egyre gyorsabb léptekkel haladsz reménykedve,hogy nem hajt előtted el a busz,máris az ölelésére gondolsz,mi más lenne az első gondolatod,hiszen ő a férjed.

Némított üzeneted érkezett. Vajon ki lehet az?

Izgatottan várom,hogy a kezedbe vedd a telefonod és írj,de olyan lassan jön a válasz.

Fülesedben össze-vissza szólnak a dalok.

Talán ugyan így hangzanak a fejedben a gondolatok?

Följebb nyomod a hangerőt,hogy picit csend legyen.

Hidd el pontosan tudom,miről szól ez a küzdelem.

Én csak várom,hogy a hosszan nyúló órák múljanak.

Ezekben a percekben hiányod fájó az ágyad nézem,de te nem vagy ott,ilyenkor a távolság miatt megnyúlnak a lelkünk közti fonalak.

Várlak,még mindig várlak.

Annak ellenére is,hogy tudom mi vár rám másnap.

Küzdök érted minden erőmmel.

Minden évszakon keresztül,az utolsó levegőmmel.

Kezd sötétedni mire haza érsz hozzám.

Így a veled töltött idő egyre inkább fogytán.

Meg várlak ahogyan ígértem,pontosan ezt teszem akkor is amikor a buszod várom.

Mikor meglátlak ahogyan le szállsz,nincs nálam boldogabb férfi ezen a világon.

Csodálom gyönyörű lényed.

Bár sokszor az arcodon viseled az elmédet.

Simogatom puha orcád,finom kezeid.

Várom,hogy meg nyugodj és álomra hunyd tündöklő szemeid.

Már te nem tudod,de még mindig itt vagyok és éppen téged nézlek.

Annyira csodálatos vagy,akkor is amikor alszol,közel hajolok és jó éjszakát kívánok neked,remélve,hogy ez hang zene füleidnek.

Homlokodra jó éjt puszit adva,térek az ágyamba.

Ezáltal mindig picit nyugodtabban készülök fel a másnapra.