#tanácskozás

[bdpst24]

Ohrid: szemben a végtelen halogatás perspektívájával

Közös magyar–észak-macedón kormányülés volt szeptember 27-én Ohridban. A tanácskozás egyik fő témája Észak-Macedónia Európai Unióhoz való jövőbeli csatlakozása volt. Az Európai Unió Tanácsa 2024. második félévi magyar elnöksége prioritásként kezeli a következetes és érdemeken alapuló bővítéspolitikát. Míg a nyugat-balkáni országoknak elsősorban gazdasági érdeke fűződik a csatlakozáshoz, addig a…

[europasegglikamagyarorszag]

A művészet halott, és a woke ölte meg? « Mérce

POLITIKAI KORREKTSÉG

A művészet halott, és a woke ölte meg?

Nádas Péter nem-díjáról

A Haus der Kulturen der Welt Nemzetközi Irodalmi Díját Nádas Péter helyett Mohamed Mbougar Sarr kapta, ami felforgatta a kulturális diskurzust májusban, és ennek utózöngéi m��g júniusban is érezhetők voltak.

A zsűrizési folyamatról két zsűritag, Juliane Liebert és Ronya Othmann számolt be a Die Zeit hasábjain, ahol arról értekeztek, hogy egyes szerzők értékelése során felmerültek bőrszínnel és származással kapcsolatos érvek is, ez pedig vagy segítette, vagy hátráltatta (így Nádast) az adott szerző művének megítélésében. Mindezt magyarul elsőként a PRAE.hu-n foglalta össze Balogh Endre, amit szinte egyből felkapott a független és kormánypárti sajtó. A fordítás bizonyos részleteiben a P. C. ellen uszít (például már az alcímmel, Amikor a politikai korrektség végképp legyőzi az irodalmi minőséget), ugyanakkor torzítással is él, például azt sejteti az olvasóval, Nádas pusztán amiatt csúszott le a díjról, mert úgy találta a zsűri, hogy fehér európai férfi. Bár a Die Zeit-cikket jegyző zsűritagok szerint a tanácskozás során valóban felsejlett szempontként a politikai korrektség, az esztétikai értékelés már ezt megelőzően megszületett, és míg Sarr 5, addig Nádas mindössze 2 pontot kapott ennek kapcsán. Nádas tehát nem a P. C. miatt csúszott le az elismerésről.

A Balogh-féle cikk nyomán kipattant felháborodás itthon a felszínen a jobb- és baloldal egyesülését hozta, és azt a fals képet vetítette elénk, mintha a mindennapokban látszólag egymást nem fedő politikai és esztétikai vélemények egyetlen metszéspontja Nádas Péter lenne.

Az eset a közönséget a woke ellen is összekovácsolta – amelyet ez esetben az USA-ban virágzó alt-right által kisajátított, pejoratív értelemben használt mindkét oldal, pedig a woke annak a „tudatossága”, hogy létezik rasszbéli és nemi megkülönböztetés, míg a politikai korrektség (P. C.) a woke gyakorlati és elméleti megnyilvánulása –, miközben az idősebb és fiatalabb generáció között feszülő ellentétet is kiélezte a hazai irodalmi színtéren.

Woke és woke között is van különbség

A „magyar Európa”, illetve általában Kelet-Európa (legyen az akármennyire is diverz) nem ugyanaz az Európa, mint a nyugati vagy északi, már csak a gazdasági-történelmi múlt és a kortárs közéleti klíma miatt sem. Javarészt olyan szélsőséges hírek jutnak el hozzánk woke címszó alatt, mint a fekete bőrű diák esete, aki kulturális kisajátítással vádolta a fehér bőrű, raszta hajat viselő társát, John Cleese ön-cancelelése egy brit művészettörténész cancelelése miatt, vagy a saját magát macskaként identifikáló gyerek, ezeken a példákon pedig egyöntetűen hűlünk el. És persze, ezek után igazolni látjuk azt is, hogy a P. C. gáncsolta el Nádast abban, hogy újabb szakmai elismerésre tegyen szert.

Fontos lenne pontosabban megérteni, mi is okozza a woke-ot övező ellenérzéseket. Szükséges először is a saját, magyar vagy épp kelet-európai nézőpontunkból beszélni a woke-ról, az a jelenség ugyanis, amit a díj kapcsán emlegetnek, itthon ritkán tettenérhető kulturális gyakorlatokban.

Megkérdőjelezhető, létezik-e egyáltalán a pejoratív, állítólag diktatórikus woke egy olyan országban, ahol szinte lehetetlen a bizonyíthatóan káros egyéneket (pl. zaklatók, abuzőrök stb.) cancelelni (tehát megfosztani őket financiális, kapcsolati, szakmai támogatásaiktól), ahol a pedofilbotrányok nem szabnak gátat politikusok és egyházi személyek karrierjének, hanem konzerválják azokat, és ahol a hétköznapi valóságunk része, hogy köztisztviselők nem lemondathatók erősen megkérdőjelezhető kijelentéseik következtében.

Ha ilyen szemmel nézzük a német zsűri döntési folyamatát, valójában egy nyugat-európai, kifejezetten privilegizált közeg dilemmájaként jellemezhetjük, amelynek során egyes döntéshozókban élesen munkált a posztkoloniális bűntudat, és a származás, bőrszín, szexuális identitás, valamint az esztétikai minőség közé egyenlőségjelet tettek. Ezt a fajta bűntudatot magam is megtapasztaltam, amikor tavaly Cambridge-ben jártam a Szépírók Társaságával. Az egyik meghívott kutató, a brit középosztálybeli férfi úgy mutatott a múzeumokra a városban, mint a helyekre, amiknek műtárgyait összeloptuk, míg egy másik, helyi nyugalmazott professzor azzal a megjegyzéssel nyomta a kezembe a Fury c. verseskötetet David Morley-tól, hogy végre irodalmi művekben is jól reprezentálják a romákat (persze, tenném hozzá, amennyiben a roma társadalom nőtagjai jósnők, akik viszkit kortyolnak a holdfényben). Mindez a woke elméleti megnyilvánulása volt, azonban a gyakorlat nem tükrözte mindezt: a vacsoránál ugyanezek az illetők többnyire kizárólag a britek politikai csatárazásairól beszélgettek, és egymás tanulmányait dicsérték ahelyett, hogy beszélgetést kezdeményeztek volna velünk, akiket alapvetően azért hívtak meg, hogy a szólásszabadságról beszéljünk a Cambridge-be felvételiző diákok számára az Orbán-rendszer „elszenvedőiként”.

Hasonlóképp említhetném egy friss élményemet: áprilisban meghívtak néhányunkat felolvasni a berlini Akademie der Künstébe, valamint a Haus für Poesie-be a szólásszabadság és az orbáni propagandával szembeni ellenállás jegyében. Amikor utóbbi felolvasás végén, félig viccelődve szóvá tettem – amit egyébiránt régóta gondolok –, hogy mi jelenleg csak Orbán miatt vagyunk egzotikusak számukra, és alapvetően nem érdekelné őket sem a nyelvünk, sem a kultúránk, sem az írói munkásságunk, a közönségen nevetés morajlott végig – mintha annak gyanúja sem merülhetne fel, hogy komolyan beszélek. Persze, hozzá kell tenni, a pohár félig tele: végtére is a hazai közéleti helyzet okán hívnak minket, emiatt kaptunk és kapunk nemzetközi meghívásokat, emiatt nyílnak ki előttünk a rezidencia programok ajtajai, és emiatt részesülünk a csekélynél valamivel több figyelemben a nemzetközi irodalmi színtéren, amit (valljuk be) kár lenne nem kihasználni.

Egyszóval a Haus der Kulturen der Welt zsűrijének döntése véleményem szerint a woke nyugati, elméleti, és ha úgy tetszik, „eldologiasodott” verziójának leképeződése. Ráadásul a woke itthon, legalábbis az irodalmi színtéren, más, „elmaradottabb” utakon jár, mint a „fejlett” európai társadalmakban. A norvégoknál például nem értelmezhető a „női irodalom”, de a „nemzeti irodalom” fogalma sem, hiszen náluk a költészetnek mára leginkább öko-költészeti tétje van. Félreértés ne essék: a klímaválság nem elnyomta a feminista törekvéseket, hanem a kettő együttállásából erősödtek fel az öko-feminista hangok. Itthon mindeközben „feminista forradalom” címen minden egyes női szerző megkapja vagy megkapta – én, összeszámoltam, tizenkétszer – azokat az unásig ismert kérdéseket az interjúkban, hogy „van-e női irodalom?” és hogy az adott szerző „női szerzőnek vagy szerzőnőnek tartja-e magát?”, ráadásul a női szépírók még mindig félve mernek előállni a hagyományosan női témákba sorolt kéziratokkal, hiszen azok nem illeszkednek a hazai patriarchális irodalmi tradíciókba.

Egyszóval más az, amikor a hazai irodalomkritika női térnyerésből fakadó unottsága és konzervatizmusa miatt nem mernek írni a nők valamiről, mint amikor ez a probléma már mondhatni meghaladott dolog, és ezért a feminista irodalom egyéb, fenyegető jelenségekkel (is) kapcsolódik össze.

Magyarországon, ahol nem ratifikálták az Isztambuli egyezményt, és (Európában utolsóként) az esemény utáni tabletta továbbra is receptre kapható, fontos a nyugaton woke-nak becézett tudatosság egyes, még ha gyenge elemeinek jelenléte, és még inkább fontos lenne, ha ennek gyakorlatai beépülhetnének a magyarországi kulturális gyakorlatok közé.

Ez az elv ugyanis legalább kicsit képes volt alakítani az elmúlt években azon, hogy a női szerzőket is figyelembe veszik-e a díjak, ösztöndíjak odaítélésekor, és azt is látni, hogy mindennek köszönhetően mostanra talán a szülés után is nagyobb eséllyel képesek megragadni a női szerzők az irodalmi pályán.

Ezek viszont a nők, akik bizonyos szempontból így is jobb helyzetben vannak, mint például a queerek. Valósággal csodaszámba megy, hogy egy nyíltan leszbikus költészetet képviselő fiatal szerző első kötete megjelenhet hamarosan (sőt, hogy egy rangos kiadó be is mert állni mögé, és nem a téma, hanem az esztétikai minőség miatt). Még a queereknél is láthatatlanabbak a roma szerzők. Az ő esetükben is hiszem, a woke-ot is részben meghatározó megfontolások lennének képesek jó, egészséges táptalajt biztosítani ahhoz, hogy elszámoljunk a romák kulturális kizsákmányolásával, társadalmi kirekesztettségével.

Generációs szembenállás

A Nádas-ügy ürügyén idézte meg egy idősebb férfi szerző Facebook-kommentben a Mastercard Alkotótárs-díjra jelentkező, 35 év alatti szerzők munkaterveit, akik olyan témák köré szövik készülő kötetüket vagy regényüket, mint a nők közötti kapcsolatok, az abortusz, az időskori önrendelkezés stb. A szerző költői kérdése így szólt: „lehet, hogy azt érzékelik [ezek a szerzők], hogy így több az esélyük elnyerni a zsűritagok bizalmát?”. A szerző kilétét azért nem fedem fel, mert alapvetően nem a személye fontos, hanem az, amit írt, és ami véleményem szerint kifejezi a generációjának, az alapvetően magukat baloldalinak, és sok esetben liberálisnak valló szerzőknek a (szélső)jobboldal felé tolódását. A komment többek szerint is burkoltan arra utalt, hogy a fiatal generáció azért fordul a társadalmi témák felé, mert díjesőt remél ezektől, és ez a vélt vagy valós jelenség leképezi azt a trendet, miszerint nem a szövegminőség fontos többé, hanem a tematika és/vagy a szerző származása, bőrszíne, szexuális identitása, neme. A kommentelő beillesztett egy cikket is, ami azt elemzi, hogy a woke a demokrácia lezüllesztésének záloga, így tehát – értelmezem a két kommentet együtt – a woke jegyében született művek és döntések egyértelműen a válságok korának hírnökei.

A 90-es és 2000-es években született írógenerációknak azonban nem holmi póz társadalmi témákból inspirálódni. Számukra olyan evidens a társadalmi szerepvállalás, mint a posztmodern alkotók első és második hullámának az, hogy az írott szöveg tétje a dekonstrukció, a nyelv határainak feszegetése, a cinizmus, ami azonban sok esetben súlytalanná, és az olvasók nagy(obb) hányadát kirekesztő játszótérré tett alkotásokat.

A posztmodern „köldöknézegetés” kapcsán tehát joggal merülhetne fel egy szintén burkolt kérdés: „nem inkább a szemellenzős irodalmi művek járultak hozzá ahhoz, hogy nem figyeltünk a minket körülvevő társadalmi és politikai problémákra?”.

A kommentelő továbbá vélhetően nem vette észre, de az általa megidézett részletek főként női szerzők munkatervéből származnak. Itthon a mai napig szemforgatással tekintett irodalmi téma a nők és gyermekek hátrányos helyzete, az erőszak, az abúzus, a vetélés, de egyébként a homofóbiával, a rasszizmussal szemben stb. iránt elkötelezett irodalmi művek is elenyésző számban vannak jelen, mindezt pedig a hazai irodalmi szféra előszeretettel sorolja lesajnálóan a „traumairodalom”, az „aktivista” vagy épp az „önéletrajzi irodalom” kategóriába – és általában a „trendi” témák közé. Felmerülhet, hogy – a német zsűrihez hasonlóan – a hazai irodalmárok sem csupán esztétikai megformáltságukon keresztül szeretnének hozzáférni a művekhez. A szerzők tematikai besorolása mint minőségjelző nyugaton sokkal kevésbé jellemző. Sem Joan Didion, sem Édouard Louis, sem sok egyéb kortárs szerző műve kapcsán nem lehet különösebben műfaji besorolással, tematikai értékítélettel találkozni azok szakmai elemzésekor, annak ellenére, hogy számos kortárs szerző a saját traumáiról (pl. gyász vagy nemi erőszak) vagy épp hátrányos megkülönböztetéséről (pl. homofóbia) ír.

Az is megfigyelhető, hogy itthon a női szerzők és queerek gyakrabban jelentkeznek olyan kézirattal, ami jelenünk társadalmi problémáival foglalkozik – és félreértés ne essék, nem szentencia-szerű, „aktivistáskodó” alkotással –, mint a férfiak, és talán épp amiatt, mert, ahogy fentebb már utaltam rá, még nem zajlott le a nők és queerek „térkövetelési” forradalma sem esztétikai, sem intézményi szempontból, tehát őket, már csak helyzetükből kifolyólag is, jobban foglalkoztatják a társadalmi visszaélések. Éppen ezért, amikor pejoratívan woke-nak nevezzük a hazai fiatal irodalmat, azt is fontos észben tartani, hogy valójában azt mondjuk, idegesít minket a nők és queerek egyenjogúsági harca, és hiányzik nekünk a férfiak által kialakított irodalmi kánon, amiben férfi heteró nézőpontok, férfi heteró sorsok és férfi heteró műfajok érvényesülnek.

Míg Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban a posztkoloniális bűntudat és az identitáspolitika erőse(bbe)n befolyásolhatja a kulturális döntéseket, addig Kelet-Európában, így Magyarországon is, ezek a diskurzusok gyakran más hangsúlyokkal és előjelekkel jelennek meg, és érezhetően a jobboldali diskurzus által szivárognak be a baloldali gondolkodásba, miközben alapvetően hiánypótló szerepet töltenek be.

Tehát amikor baloldaliként a politikai korrektség ellen kelünk ki, és épp olyan devalválva használjuk ezt a fogalmat, mint a jobboldal a liberális (libsi, libernyák, libbant) kifejezést, akkor pusztán azt tanúsítjuk, hogy nézeteink jobboldali, sőt, szélsőjobboldali irányba tolódtak az elmúlt évek folyamán. Ebben nemcsak a közélet, a kormányközeli és független sajtó, hanem a mi reflektálatlan médiafogyasztási szokásaink is ugyanolyan hibásak.

[kozbeszedhu]

Rétvári Bence - aki jelezte, hogy a tanácskozás második napján részt vett hat balkáni ország belügyi vezetője is - kijelentette: Magyarország számára a

[autimesreport]

Zárt ajtók mögött Orbán valami nagyon mást hozott fel Ukrajna EU-csatlakozása ellen

a miniszterelnök tavaly tavasszal egy zárt körű parlamenti tanácskozáson arról beszélt, hogy az ukrán csatlakozással túlságosan megerősödne a térségben az amerikai befolyás. Azt is mondta, hogy erre figyelmeztette Emmanuel Macron francia elnököt, de ő nem teljesen értette Orbán számításait.

Tavaly év végén ismét Orbán Viktorra irányult a világsajtó figyelme, miután az EU-tagállamok vezetői közül egyedül ellenezte Ukrajna uniós csatlakozását. A magyar miniszterelnök többek között olyan érveket hozott fel, hogy Ukrajna túl korrupt, és hogy a csatlakozása óriási anyagi terhet róna a többi tagállamra.

Hónapokkal korábban egy zárt körű tanácskozáson azonban teljesen más aggályokat fogalmazott meg. Ezek inkább arról szóltak, hogy a saját kormányának geopolitikai mozgásterét érzi veszélyben. Arról beszélt ugyanis, hogy Ukrajna EU-csatlakozása felborítaná az Európán belüli hatalmi viszonyokat, és túl nagy befolyást szerezne a térségben az Egyesült Államok.

Ez a tanácskozás tavaly tavasszal zajlott az Országgyűlésben. Orbán a parlamenti képviselők által „EU-s nagytanácsnak” nevezett fórumon beszélt, amelyet a jogszabály szerint az uniós tagállamok vezetőinek csúcstalálkozói, vagyis az Európai Tanács ülései előtt hívnak össze. A miniszterelnök itt tájékoztatja az Országgyűlés vezető tisztségviselőit, köztük több ellenzéki képviselőt is arról, hogy mi várható a néhány nap múlva esedékes csúcstalálkozón.

Az „EU-s nagytanács” rendszeres résztvevői szerint ezeken az alkalmakon a nyilvános parlamenti ülésekhez képest jóval békésebb a hangulat, és Orbán itt gyakran megosztja távlatosabb vízióit is. A tavaszi tanácskozáson elhangzottakról. A miniszterelnök által elmondottakkal kapcsolatban több kérdést is feltettünk Orbán sajtófőnökének, ezekre azonban nem kaptunk választ.

[romaniatimes]

Zárt ajtók mögött Orbán valami nagyon mást hozott fel Ukrajna EU-csatlakozása ellen

a miniszterelnök tavaly tavasszal egy zárt körű parlamenti tanácskozáson arról beszélt, hogy az ukrán csatlakozással túlságosan megerősödne a térségben az amerikai befolyás. Azt is mondta, hogy erre figyelmeztette Emmanuel Macron francia elnököt, de ő nem teljesen értette Orbán számításait.

Tavaly év végén ismét Orbán Viktorra irányult a világsajtó figyelme, miután az EU-tagállamok vezetői közül egyedül ellenezte Ukrajna uniós csatlakozását. A magyar miniszterelnök többek között olyan érveket hozott fel, hogy Ukrajna túl korrupt, és hogy a csatlakozása óriási anyagi terhet róna a többi tagállamra.

Hónapokkal korábban egy zárt körű tanácskozáson azonban teljesen más aggályokat fogalmazott meg. Ezek inkább arról szóltak, hogy a saját kormányának geopolitikai mozgásterét érzi veszélyben. Arról beszélt ugyanis, hogy Ukrajna EU-csatlakozása felborítaná az Európán belüli hatalmi viszonyokat, és túl nagy befolyást szerezne a térségben az Egyesült Államok.

Ez a tanácskozás tavaly tavasszal zajlott az Országgyűlésben. Orbán a parlamenti képviselők által „EU-s nagytanácsnak” nevezett fórumon beszélt, amelyet a jogszabály szerint az uniós tagállamok vezetőinek csúcstalálkozói, vagyis az Európai Tanács ülései előtt hívnak össze. A miniszterelnök itt tájékoztatja az Országgyűlés vezető tisztségviselőit, köztük több ellenzéki képviselőt is arról, hogy mi várható a néhány nap múlva esedékes csúcstalálkozón.

Kiszivárgott, hogyan mentette offshore milliárdjait a szankciók előtt a budapesti orosz bank vezére

Nyikolaj Koszov tavaly őszig vezette a Magyarországról éppen kivonuló Nemzetközi Beruházási Bankot.

Orbánék kiléptek az orosz bankból, amelynek nemrég még Mészáros pénzintézete sietett a segítségére

[izraelinfo]

Netanjahu: Izrael még nagyobb intenzitással folytatja a háborút

Izraelben 19 százalékos gazdasági visszaeséssel számolnak az idei negyedik negyedévben a harmadikhoz képest, és az évi növekedés az eredetileg 2,5 százalékosra prognosztizáltról várhatóan 2 százalékosra esik vissza. Jövőre már csak 1,6 százalékosra...

Izrael nem állítja le, hanem még nagyobb intenzitással folytatja a háborút a Hamasz palesztin iszlamista terrorszervezet ellen a Gázai övezetben – jelentette ki vasárnap Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök pártja, a Likud frakcióülésén. Beszámolt arról, hogy éppen a tanácskozás előtt tért vissza a Gázai övezetből, ahol harcoló tartalékos katonákkal találkozott. “Mindenki azt kérte tőlem,…

[libirk]

Az Origo konzervatív portál főszerkesztője, Gábor László

-a kötcsei stratégiai tanácskozás legrosszabbul öltözött vendége. Körülbelül olyan ótvar a kinézete, mint amilyen az Origo minősége

source

[bookfloris]

FLORIS levelek a Rowntree archívumában Bethlenfalvay (Haberstumpf) Károlyról

" Mert az aranyat tűzben próbálják a kiválasztottakat meg a balsors kohójában.” Prédikátor 2 ; 5

1941. július 1-i Rowntree’s vállalati értekezlet és tanácskozás, amelyen a fő helyen B.S.R . vagyis Benjamin Seebohm Rowntree elnökölt. De az igazgatósági ülésen van a fia Peter Rowntree – a kép jobb szélén ( a nagyon kevés nyilvános képek egyik ahol látható) – Photo & Graphic Design by: HG© FLORIS levelek a Rowntree archívumában Bethlenfalvay (Haberstumpf) Károlyról ” Mert az aranyat tűzben…

[haszongabor]

FLORIS levelek a Rowntree archívumában Bethlenfalvay (Haberstumpf) Károlyról

" Mert az aranyat tűzben próbálják a kiválasztottakat meg a balsors kohójában.” Prédikátor 2 ; 5

1941. július 1-i Rowntree’s vállalati értekezlet és tanácskozás, amelyen a fő helyen B.S.R . vagyis Benjamin Seebohm Rowntree elnökölt. De az igazgatósági ülésen van a fia Peter Rowntree – a kép jobb szélén ( a nagyon kevés nyilvános képek egyik ahol látható) – Photo & Graphic Design by: HG© FLORIS levelek a Rowntree archívumában Bethlenfalvay (Haberstumpf) Károlyról ” Mert az aranyat tűzben…

[rovasinfo]

A Magyarságkutató Intézet rendhagyó online konferenciájának teljes felvétele elérhető.Continue reading

[kekbond]

gpoy

[nemzetinet]

Megszűnhet a Jobbik

Rendkívüli kongresszust tart a párt újabb számvevőszéki büntetése miatt a Jobbik – jelentette be pénteki budapesti sajtótájékoztatóján Sneider Tamás elnök.

“a Jobbik megszűnésének lehetősége”, ami a parlamenti frakció végét is jelentené, a másik “a nemzeti ellenállás folytatásának megtárgyalása”.

Akármi történik, nem adjuk fel a harcot, nem adjuk fel a küzdelmet, mert ez a kötelességünk – fogalmazott.

Sneider Tamás elmondta: az eddig kirótt, összesen mintegy egymilliárd forintnyi szankció behajtása ellehetetleníti érdemi részvételüket az európai parlamenti választási kampányban.

Szerinte a hatalom azért bünteti őket, mert fél, hogy a közvélemény-kutatások eredményei alapján “nem három, hanem akár négy képviselője is lehet a Jobbiknak” Brüsszelben.

A párt szóvivője, Mirkóczki Ádám az InfoRádiónak elmondta, hétfőn lesz elnökségi ülés, akkor döntik el, mikorra hívják össze a rendkívülö kongresszust. Mirkóczki Ádám abszurdnak és törvénytelennek nevezte az Állai Számvevőszék büntetését. Szerinte jól látható, hogy az ÁSZ minden szakmaiságot felrúgva, poltikai parancsot hajtott végre, hogy ellehetetlenítse az ellenzéki pártot.

Ha a Jobbik megszűnik akkor a párt parlamenti frakciója is megszűnik, mint frakció, 22 képviselője pedig független képviselővé válik.

– mondta Mirkóczki Ádám, hozzátette ugyanakkor, most az a legfontosabb, hogy megmentsék a pártot.

Közben az Állami Számvevőszék visszautasította, hogy a jobbikos politikus kijelentéseit és hangsúlyozta, hogy független a pártpolitikától, az ellenőrzéseket a vonatkozó törvényi előírások szerint végzi.

Nyitókép: MTI/Mónus Márton

Megszűnhet a Jobbik a Nemzeti.net-en jelent meg,

[otthonzulles]

egy tömeges öngyilkosság elhúznának a véreres faszba kazahsztánba arra felállna

de amúgy nem olvasnak ksh-t vagy olyan debilek hogy azt hiszik két tucat vén fasz 'tanácskozás'-ától majd úgy baszunk mint a nyulak?

Vajon miért gyűltek össze a képen látható emberek - "az állami, a civil szektor, az egyházak, valamint a tudomány képviselői"?

Megalakult a A Demográfiai Kerekasztal a Sándor-palotában

amelynek keretében az állami, a civil szektor, az egyházak, valamint a tudomány képviselőivel arról kezdtünk el közösen gondolkodni, hogy mit tehetünk azért, hogy Európán belül hazánkban legyen a legmagasabb a gyermekvállalási kedv.

:DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD

[prokee]

Az olasz posta, 2022

Képeslapot akartunk küldeni egy jóbarátomnak Monacoból -- mert hát képeslapra áll fel neki, vagy nemtom, de szeretne egy ilyet - ami viszonylag nehéz feladat volt, hiszen szombat délután ott nincs nyitva semmi, ahol feladható egy ilyesmi, vagy legalább bélyeget árulnak, hogy ládába dobhassuk. Sebaj, majd hazafelé feladjuk, Olaszországban. Meg is kerestük azt a postát, ami legközelebb volt az autópályához (hiszen így is 15 órát jöttünk, a lehető legkevesebbel akartunk megtoldani), és bevágtattunk az intézménybe. Félreértés ne legyen, ez nem valami Aldiba kihelyezett álposta, hanem az olasz állami posta ( https://www.poste.it ill. https://goo.gl/maps/TJ1SbjZ9Uj9i9a1fA ) Saronno városában felállított főhivatala. Namost, postához képest viszonylag háttérbe voltak szorítva a klasszikus postai szolgáltatások, legalábbis a sorszámhúzó automatából ez derült ki. Vehettünk volna villámgyorsan mobilszolgáltatást, nyithattunk volna bankszámlát, vásárolhattunk volna számtalan bindzsit, ezeket kb. hat aktív ablaknál, de a postai küldemények feladására egyetlen, jól elrejtett menüpont és egyetlen ablak volt, abban is egy unott néni takarított. Az automata ráadásul nem csak nekünk, de a helyieknek is gondot okozott, egy borítékot szorongató, tanácstalan néninek mi kerestük ki (olaszul, pedig csak az "Il konto, prego" meg a "Gracia, ciao!" megy), hová kell tappintani az érintő-képernyőn a levélfeladáshoz. Aztán vártunk, úgy 15 percet, kézben a képeslappal. Miközben az aktív ablakokban sorra ugrottak a sorszámok, talpmasszázsra, lifecoachingra, párkapcsolati tanácsadásra, vagy a bánat tudja, mire, de semmiképp sem postai szolgáltatásokra, addig a küldemények feladása ablakban csak a takarítónő tett néhány bizonytalan mozdulatot, újra és újra körbetörölgetve ugyanazt az üres ásványvizes flakont. Aztán úgy 15 perc után rájöttünk, hogy az egyik, vélhetően társasutazást, pálmaolaj-részvényeket, vagy macskabiztosítást értékesítő ablakban integető, kedves, fiatal, huszonkevésnek tűnő hölgy nem a mögöttünk álló úrral kommunikál, hanem nekünk beszél. Olaszul. Közelebb mentünk, és jeleztük, hogy ez csak angolul fog menni. Esetleg németül. Vagy talán még oroszul. De olaszul biztosan nem. "Ááááá!" mondta a hölgy, nem tudom, milyenül, de értettük. Rövidesen érkezett egy másik fiatal hölgy, aki tudott angolul (mondjuk majdnem annyira, mint én olaszul, de mindenképp jobban, mint az első). No, neki végre felmutathattuk a képeslapot. Mit mondjak, nagyon váratlanul érte. Azonnal vad tanácskozásba kezdett az első hölggyel, majd kis türelmet kért (valószínűleg ezt is olaszul). Hátraszaladt, és néhány perc után visszatért egy magas, szikár, ősz hajú férfival. Ránézésre elhittük, hogy ő még élt a képeslapok korszakában, vagy legalábbis a szülei mesélhettek neki ilyesmiről. Átvették a képeslapot, és már hárman tanácskoztak, részletesen és hosszasan, majd az angolul (elvileg) tudó hölgy hozzám fordult, kezében a lappal, majd olyat mondott, amire egyáltalán nem számítottam. - Van egy kis probléma. Sajnos erre bélyeget kell vásárolnia. Nekünk pont van bélyegünk, tudunk önnek eladni bélyeget. Szeretne tőlünk bélyeget vásároln? Aztaaa, gondoltam magamban, hát erre aztán igazán nem számítottam, hogy a postán egy képeslapot bélyeggel lehet csak feladni, de arra végképp nem, hogy ezt a bizonyos bélyeg nevű izét épp a postán fogom tudni megvásárolni. - Igen, szeretnék bélyeget vásárolni - válaszoltam. Erre mondjuk meg ő nem számított, mert láthatóan nem volt tovább megírva a forgatókönyve. Tanácstalanul fordult hátra az ősz hajú férfihez, akit - ugye mondtam, hogy ő már hallhatott ilyen meséket! - nem ért váratlanul a helyzet. Hátrasétált, és rövidesen megérkezett, a hóna alatt egy mappával, amiben BÉLYEGÍVEK VOLTAK! Rövid tanácskozás után kikeresték, milyen értékű bélyeg szükséges a képeslapra, és ebben csak kicsit zavarta meg őket, hogy a címzés alján nem Ungheria, hanem Hungary állt. Majd a rangidős kikereste a megfelelő címletet, a nyelvtudós hölgy elkérte az 1.15 eurót (kis szépséghiba volt csak, hogy nem fifteent, hanem fiftyt kért, de végül azért visszaadott belőle), betette a kasszába. No, itt megint volt néhány másodpercnyi bizonytalanság. Egyik kezében a képeslappal, a másikban a bélyeggel, nézett az idősebb úriemberre. Gondolom, kereste, melyik nyílásba kell betenni a nagy kártyán a kicsit, vagy ilyesmi, de a rutinos kolléga pikk-pakk felnyalta a bélyeget a lapra. Ez a hölgyet némileg váratlanul érte, talán sokkolta is, hogy a bélyegnyalás közben nem volt a bácsin maszk, ez így nem volt igazán higiénikus. Na jó, sikerült az interfészek csatlakoztatása is, de itt végképp megállt a protokoll. Annyira egyértelműen nem volt fogalma sem, hogy most mi fog történni, mi a teendő egy ilyen offline izével, amin se egy vonalkód, se egy QR-kód, a gépen sincs ilyen méretű nyílás, hogy itt már hangosan felnevettünk. A helyzetet az ősz hajú postás-kolléga mentette meg, aki egyszerűen kivette a kezéből a képeslapot, odacsapta a bélyeges mappa mellé, és hátrasétált vele. Mi pedig megkérdeztük, hogy akkor finitó, vagy valami, amire a hölgy bizonytalan bólintással válaszolt, mi pedig távoztunk, életünk legbizarrabb postai kalandjával. A képeslap további sorsa egyelőre ismeretlen. A barátomat mindenesetre megkértem, feltétlen tudassa majd, hogy: - odaért-e valamilyen formában a képeslap; - nem-e esetleg-e egy fáradt, poros, magas, ősz hajú, olaszul beszélő biciklis postás vitte-e ki, halk vaffankúlózással; - sikerült-e kivinni a lap mindkét oldalát; - hány bélyegző került rá, mire odaért!

[konyvekkozt]

forró tea

holnap kezdődik az advent, a téren már állnak a karácsonyi vásár bódéi. tőlem még messze áll a karácsonyi hangulat, de még az adventi is. mindenesetre látom magam előtt, hogy telik majd meg a tér élettel, hogy kavarognak majd az emberek, hogy nézelődjenek és vásároljanak a kézműves termékekből, talán közben a fejükben a szeretteiket listázzák, ki minek örülne. akár szép is lehet ez a hangulat

múlt héten egészen véletlenül bekeveredtem a bazilika előtti vásárba. ijesztő volt számomra a sok ember, az idejekorán felhúzott bódéváros. de a legfurább az a tömeg volt, ami egy kifőzdénél sorakozott

állunk a téren, azon gondolkodom, mennyi lehet majd itt egy csésze forró tea. fogalmam sincs, kerülöm a vásárokat, pénzem se lenne sehol teát venni

a kocsinkat elhagyva két nőt keresünk és meg is találjuk őket. két-két szétlapított kartondobozon ülnek, pokrócba burkolva. nem akarnak semmit, nekik itt jó, megvédik egymást, már ezer éve nem fáznak. kínálom a pokrócot és a teánkat, amit indulás előtt főztünk, s még meleg a badellában. nem tudom, hogy a meleg, a tea vagy a pokróc szó jelent-e izgalmat, de rövid tanácskozás után az egyik nő velünk tart, a másikuk őrzi a kevés cuccukat

egy ma még üres bódé mellett áll a kocsink, a csomagtartóban lévő badellából teát engedünk két pohárba. a velünk tartó nő melengeti a kezét az első pohár teával, később egyensúlyoz a két pohárral a társa felé. mi megragadunk négy pokrócot, s visszük utána

az őrző nő hihetetlenül örül. magára teker egy pokrócot, a másikat éjjelre hagyja, mikor hidegebb lesz, kezeit melengeti a pohár teával. tudni szeretné a nevünket, mert azt tudnia kell, mert vallásos asszony, imát szeretne mondani értünk

visszamegyünk a kocsihoz. a fejemben több gondolat kavarog. például hogy milyen lehet egy nappalt eltölteni két kartonlapon, s milyen hatással van egy testre egy fűben eltöltött éjszaka. borzalom! megtettünk mindent, a nők úgy döntöttek, maradnak, s hiába vagyunk kocsival, s tudnánk elvinni őket bárhová, tiszteletben tartjuk a döntésüket

holnap már lehet, hogy egy nyüzsgő karácsonyi vásár mellett ébrednek. talán holnap is ad nekik forró teát

[bagdyernoke]

1.3.1. Az eugenikai tanok Magyarországon | A kitagolás folyamatai Európában és Magyarországon

1.3.1. Az eugenikai tanok Magyarországon

Az eugenikai tanok hazánkban is megjelennek és számos követőre találnak. A „gyengeelméjűek” sterilizációjának Magyarországon is számos szorgalmazója akad, így Szondi (1925) korai műveiben is találkozunk a sterilizálást támogató eugenetikai gondolatokkal. A sterilizáció törvénybe iktatása Magyarországon is a tervek között szerepelt, a sterilizációs törvénytervezet előkészítésével az eugenetikai törekvések egyik erőteljes szorgalmazóját, Benedek Lászlót bízzák meg 1939-ben, azonban a törvény bevezetésére nem kerül sor. A sterilizáció így hivatalosan soha nem lett állami program Magyarországon. Arról, hogy hány embert sterilizálhattak ebben az időszakban Magyarországon az eugenika eszméjének árnyékában, nincsen adat. A Gyógypedagógiai Szemle hasábjain megjelenő cikk 1934-ben az alábbiak szerint fogalmaz:

„De most a községi előjáróság és mi is megsokalltuk nem kívánatos, de gyakori szaporodását és az idióta terhes nőnél elmeorvossal történt tanácskozás alapján orvosi-eugenikai alapon a terhesség megszakítását és definitív sterilizálást végeztünk, kizártuk a nem kívánatos szaporodásból.” (Páll 1934, 82.o.)