#szakítja

[versinator]

Járdal szakítja

Hantjain elcsüggesztik alakjai! kiderűlni Ledűl harmatgyöngy tigrise megrepesztett Szívünknek hallok? kényeiben becsülni

Tüskétlen tudományokat búsongás epedett Panaszai pótolják elszakaszták kereskedik Helikont mellynek perbe elenyészett

Kuporja győztem! delére megteendik Festengeti odvok szőlőm érdemetek Miolta wesselényi alkotmány lövelkedik

Sebjével elbámulna fénysorai visszatértek Korcsait elenyésznek mennykövek fujdogálni Kényén talpköve fortély dicsértek

[emlekeimkonyvtara]

Érzem ahogy a fájdalom szét szakítja mellkasom

[baszkis-blog]

Cikázo gondolatok

Egy lépés távolságot se tartjuk be. Pedig igazán be kéne. A szemeidbe nézve látom a vágyat. A hideg ki ráz. Kezem libabőrös, feláll rajta a szőr is. Hő hullám csap át rajtam . Minden érzelem végig fut rajtam. A fő érzelem a vágy, és még csak a szemembe néztél. Egy újjal se értél még hozzám. Csak a tekintetűnk találkozik. Ahogy a könyvekbe lehet olvasni “fel fal a tekintetével”. A csend ordít körülöttünk. Hamar el szakítja tekintetét. Talál jobbat rajtam amit nézhet. Az ajkaimat. Az kis távolság ami volt is közöttünk. Azonnal meg szűnik létezni.

[notahungryjoke]

Anyways, back to delulu land, here are my very realistic future predictions:

Scenario 1: HUN- Francia

- Captain Domi a 4.percben akkorát odabaszarint a lábával a labdába, hogy nem csak a kapuhálóját szakítja ki, de az összes létező fizikai törvényt meghazudtolva a labda kivágódik a stadionból és fejbe találja a Nagy-Magyarországos sálba pöffeszkedő Viktort. Kuncogási szünet, folyt.köv. 1-0

- Mbappé megpróbál lefordulni egy kontránál, de Milos egy látványos brexittel elintézi. Piros lap, sírás-rívás. We move. 

- Daddy Dibusznak es Daddy Giroudnak van egy dilf-offja. Stupid sexy Giroud végül győz, bepuffantja, 1-1.

- Varga összebalhézik a bíróval, sárga lap. Dominiknak elkezdenek dagadni az erek a homlokán, Orbán Willi, Szancsó és Dibusz hátul izzadnak.

- Az első félidő utolsó percében Dominik előre bikázza a labdát Dibusz mellől egy jól kivédekezett szöglet után, Salla, Lajos és Varga megindulnak. Negot összetévesztik franciának amikor kiabálja hogy merde merde ezért senki nem markingolja le, elegáns mozdulattal benyesi középre ahonnan Varga bebólintja. 2-1. Varga kiszalad a B-közép tehetősebb részéhez, miközben meg nem erősített források szerint azt üvölti, hogy " Na ezt kapjátok be, csigazabálok."

- Félidő, kapcsolnak a sTÚdIÓhOz. Judit elegáns piros ruhában, báli sminkben mosolyog, szeme kicsit tikkel amikor Bognár elkezd megkérdőjelezhető dolgokat beszélni a francia válogatottról. Bozsik minden második szava EMbappé. Gyors reklám, 1 perc híradó, Gyurcsány, migránsok, kistigris.

- 49. perc, Orbán Willi csúnyán néz Nkunkura, összeesik, megsérül, hordágyban viszik le. Sárga lap. 

- 54. perc, szabadrúgás a magyaroknak, Domi kapitány beáll a labda mögé, az összes telefon előkapva, felvétel elindítva. Kapufa. 

- 56. perc, Mbappé hatalmas sologólt rúg, a védelem 20 mp fáziskésésben, Dibusz jó kapus, de vonalkapus, esélyünk sem volt. HajdúB a sírás szélén áll. 2-2

- Erőtlen próbálkozások, hosszúlabdákkal. Sallai hiába irgal előre, a francia védelem túl jó. 

- Egy rendkívül izzadt és frusztrált Dominik hátára kapja a fél univerzumot és a félpályát átszántva remek passzt ad Vargának, akit Upamecano úgy felöklöz mint a fene. Kisebb kakaskodás, magyarázás mikor nem érkezik a gyors megerősítés a tiziről. Vargát három embernek kell visszarángatni, hogy ne kapjon második sárgát. Rossi kézzel-lábbal magyaráz. Végül csak lesz tizi. Dominik, bal szokásos sarok, kapusnak esélye sem volt. 3-2. 

- 69. perc, cserék. Fiola pályára lép hatalmas tapsvihar közepette. Ádám Martin felkocog, vörös szakállán csillog a napfény. 

- 76. perc, Séfi hatalmasat szerel, megmentve a csapatot az egyenlítéstől. Homoerotikus ölelkezések. 

- 79. perc, Fiola leszereli Mbappét. HajdúB kéjes nyögéseket hallatt a mikrofonba, izzanak a facebook és trollfucihun posztok.

- 86. perc, Séfi labdát szerez, Nagy Ádi okos passz, Captain Domi még okosabb passz, Sallai fut, gól. Még több és még szenvedélyesebb homoerotikus pillanatok. Még édesapád kemény szemében is könny csillog. 4-2

- 88. Mbappé hatalmas, Goal of the Tournament gólja. 4-3

- 10. perc hosszabbítás, HajdúB remegő hanggal tudósít. Rossi át áll 5 védős védekezésre, a magyar busz beparkol. 

- 90+5. perc, Dibusz prime Casillas pillanat. 

- 90+6.perc, mégegy. Neutrális fanok elkezdik guglizni a nevét. 

- 90.+8 perc, Mbappé, kapufa. 

- 90.+9 perc, Szalai Ati kishíján öngólt lő. Valaki nagypapáját épp viszik a kórházba.

Sípszó, vége. HajdúB összefüggéstelenül zokog a mikrofonba. A játékosok egy nagy kupacban fetrengenek a pályán. Mbappé marvel villain tekintettel nézi az eredménytáblát.

[dopeforme]

Már rég porosodik minden kacat

Hideg lett a szobám is és minden vacak

Nem tudom, hogy merre megyek, azt se merre voltam

Ha keresed a szívem megtalálod a porban

Lőtt sebek a hátamon, amit nem mos le senki

Céloztak, de a szívem nem szakítja át semmi

Kerestelek ebben, kerestelek abban

Kerestelek mindenhol és mindenem elhagytam

Tegyél amit akarsz, tegyél amit kell

Reméltem hogy maradsz, de a reményt lőtted el

Álmos már a város, álmos vagyok én is

Álmosan, de téged nézlek, szerintem egy fétis..

Visszanézek, visszavágyok

Vannak akik visszavárnak

Vannak akik csak lerombolnák a várat

Elég, tiszta lap

Aki elhagyott nem vár visszakap

Hozd vissza a nyarat, hozd vissza a vibe-ot

Hozd vissza az érzést, hogy a végtelenbe látok

Voltak érzések, voltak lányok

Voltak emlékek, amit nem töröltek

Ekhoe - Álmos város

[drakvuf]

Nagy Ő III/16: A patkány

Enikő végre privát randira mehetett a Nagy Ővel, ráadásul a férfi lakására. Zoli is nagyon várta már, hogy kettesben legyenek, szinte azonnal el is durran.

A nő kihasználja az alkalmat, hogy felkérdezze a férfit, hány nővel smárolt már a kastélyban. Jákob azt mondja, hogy csak puszikákról volt szó. Azzal próbálja terelni a témát, hogy nagyot nőtt a szemében, amikor átengedte az olasz utat Natinak. A kamerának megjegyzi, hogy kicsit zavarja, hogy a nőt csak a múlt érdekli és nem a jelen.

Becsalogatja a jakuzziba. Enikő örül a lehetőségnek, mert így többet tud megmutatni a személyéből. Elmeséli, hogy ment tönkre a házassága és az előző kapcsolata is. Mindkét esetben megcsalták. A mély beszélgetést a csengő szakítja félbe. A férfi megkéri Enikőt, hogy nézze meg ki az. Betti áll az ajtóban.

Élt a sárga rózsa adta lehetőséggel és azért jött, hogy elvegye a nő randiját. Patkány. Zoli nagy meglepődéssel fogadja Bettit. Elmagyarázza a nő mit tett. A férfi nem haragszik rá, sőt szimpi neki, hogy küzd érte.

Jákob összerakja, hogy azért kaphatta a lány a rózsát, mert Zsófi megkérdezte tegnap tőle ki a legféltékenyebb lány és Bettit mondta. Zoli bevallja, hogy elég magasan van a listáján a nő, aztán hazazavarja. A kastélyban Betti döntéséről beszélgetnek a lányok. Nati egyből felhozza, hogy hogy felkérdezte a nő, amikor Enikő helyett ő ment Olaszországba. Szerinte patkányság, amit csinált. Csenge szerint sportszerűtlen lépés. Emőke élt volna a lehetőséggel, csak Enikővel szemben nem. Virág azt mondja, hogy olyan Enikő, mint a Himnuszban a balsors.

Betoppan Enikő és egyből körbeveszik a lányok. Elmondják neki, hogy nem volt kötelező kibasznia vele Bettinek.

Hazaérkezik Betti is és nem, hogy megbánást nem mutat, hanem még neki áll feljebb.

Félrehívja Enikőt, hogy tisztázza, miért baszott ki vele. Nehéz eldönteni, hogy Betti ennyire geci buta vagy ekkora manipulátor. Szerintem az előbbi.

Zsófi a ceremónia előtt kikérdezi Zolit a randijairól.

Nagyon nehéz lesz választania a férfinek, mert mindenkivel nagyon jó volt a kettesben töltött idő.

Mint mindig, most is kap egy kis időt a férfi, hogy beszélgethessen pár lánnyal a ceremónia előtt. Nati összezavarja azzal, hogy azt hozza, amit vár tőle, pedig nagy a korkülönbség. Enikőt arról kérdezi, megutálta-e Bettit a húzásáért. Azt mondja, ő nem tett volna ilyet senkivel. Csengét arról faggatja, miért kérdezi tőle mindenki, hogy smároltak. Hát, mert elkotyogta. Hihi. Emőke azt mondja örül, hogy itt lehet és megismerhette. Nagyon vonzónak találja a férfit.

Kezdődik az utolsó rózsaceremónia. Öt rózsa jut nyolc lányra.

Az első rózsát Emőke kapja, mert nem disszeli a többieket, csak a Nagy Ővel foglalkozik.

A második rózsát Enikő kapja, mert kompromisszumképes és a kedvéért kilép a komfortzónájából.

A harmadik rózsát Nati kapja, mert prezentálható, de kérdés még, hogy fejben ott van-e.

A negyedik rózsát Virág kapja, mert hiányozna neki, ha nem lenne itt.

Az utolsó rózsát pedig Betti kapja, mert bejött neki a patkánykodása.

Csengétől, Vandától és Edinától búcsúzunk ma.

Másnap a szokásos kiértékelésre ülnek össze a hölgyek. Meglepődnek, hogy Edina ment, mert ő szerezte a legtöbb randit. Mennyiség < minőség.

Virág egy hatalmas dobozzal érkezik. A lány szerint gender reveal parti lesz. Bejött a termékenységi tánca és már Jákob Szilvikét hordja a szíve alatt. Betti szerint visszatetsző, amit a nő csinál, de a rágcsálók véleménye senkit nem érdekel. Érkezik egy levél, amiből megtudják, hogy ma a lehetséges esküvőjüket fogják elpróbálni. Virág közli a jó hírt a Nagy Ővel is: gyerekük lesz.

Zsófi ismerteti a szabályokat. Több fordulós játék lesz, amiben minden körben kiesik valaki. A győztes egy mocskos és vad randira mehet Zolival.

Első kör az Ara-para. A műsorvezető csokrokat dobál és akinek a legkevesebb jut kiesik. Nati gyűjti a legkevesebbet, mert túl agresszív volt neki a játék. Zoli karjaiban talál vigaszt.

A második körben a menyasszony tánc után befolyt összegeket kell megszámolniuk. A leglassabb kiesik. Zoli dollárokat kell számolniuk.

Nagyon sokáig tart, mert kapkodnak és egymást is zavarják a hangos számolással. Végül Virág esik ki, de őt is megvigasztalja a Nagy Ő.

A harmadik feladatban Zsófi vázolja, hogy egy menyasszonynak valami kéket, valami újat, valami régit és valami olyat kell viselnie, amit kölcsönkapott. Emőke egyből megjegyzi, hogy ő nem ismeri ezeket a hagyományokat. Hát én se vágtam.

A felsorolt tárgyakat egy nagy vödörből kell kihalászniuk. Akinek nem sikerül mindet megtalálni kiesik. Betti vesztette ezt a kört. Elértünk az utolsó fordulóhoz. Összekötik a két döntőst és a cél, hogy egymást húzva elérjenek egy lufit.

Emőke, mint Gergő gazda traktorja, úgy húzza maga után Enikőt és viszi a döntőt.

Zsófi meglepetéssel készült. Zolinak el kell küldenie valakit most azonnal. Egyből elmúlik a jókedv és a kacagás. A Nagy Ő meghozza élete legrosszabb döntését és elküldi Virágot.

Azzal indokolja, hogy a lány lassú az ő életéhez. Virág megnyugtat mindenkit, hogy jövőre nem indul már versenyzőként a műsorban, de Nagy Őként el tudná képzelni. Mekkora műsor lenne, gyerekek. Emőke mocskos, vad randija egy kis kocsikázás lesz a sáros úton.

A lány nagyon élvezi a férfias energiákat és a sarat is. Megint smárolnak.

Jákobnak nagyon tetszik sárosan is Emőke. Különösen a segge és a felsője. Még egy meglepetéssel készült a férfi: egy kis piknikkel a domb oldalon. Bekap egy szem szőlőt és szájon át eteti vele a nőt.

Aztán ahogy szokott eldurran. Emőke megkérdezi mi a legfontosabb Zolinak egy kapcsolatban. Ha hazavárja valaki és meg tudja osztani valakivel a sikereit. Nagyon egy hullámhosszon vannak, ennek örömére még többet smárolnak, amit nekem végig kellett néznem.

Emőke szerint a férfi csókja pont olyan, mint amire szüksége van. A randi után a Nagy Ő meghív mindenkit az otthonába. Pezsgőt tölt a hölgyeknek és felrakja a kedvenc Fekete Pákó lemezét, hogy beinduljon a parti. Be is indul.

Betti elárulja nekünk, hogy a segge a legnagyobb fegyvere. Meg is próbálja minél jobban Zoli farkához nyomni, hogy bebiztosítsa a helyét a versenyben. Mielőtt a férfi már megint eldurranna valaki csönget. Beüt a gyomorgörcs a lányoknál, hogy megint Zsófi az és valakit hazazavar, de rosszabb.

Jákob idehívta az exét és annak a fasziját, hogy megismerjék a lányokat. Betti ismeri már Zoli volt nejét, mert tőle tanulta a körmös szakmát. A name-dropping viszont nem jön be, mert a nő kurvára nem emlékszik a rágcsálóra. Egyenként beszélgetnek a lányokkal, hogy aztán az eredményeket prezentálják a Nagy Őnek. A kellemes csevegést újra megszakítja a csengő. Most tényleg Zsófi érkezett meg. Megint haza lesz küldve pár lány.

A döntés előtt Zoli meghallgathatja az exe és a nextje véleményét a versenyzőkről. Bettiről azt gondolják, hogy ő a legőszintébb (lol), természetes és az is előny, hogy már van egy gyereke. Enikő szerintük sok, mert már van egy teljes élete és nem tudnák összeegyeztetni. Az sem tetszik nekik, hogy két randit is elengedett. Emőke kiszámíthatatlannak tűnik. Nati túl fiatal és nem elég komoly. Zoli azzal hárítja, hogy sokkal érettebb, mint amilyennek látszik. Klasszikus pedofil szöveg.

Ideje meghozni a döntést. Végre kiderül kik lesznek a döntőseink. Az egyik rózsát Betti kapja, a másikat Nati.

Mondanom se kell, hogy a négy nőből inkább Enikőt és Emőkét vittem volna tovább Zoli helyében, de nem lepődtem meg, mert már pár hete elspoilerezték nekem instán a végét.

Mindenesetre vasárnap 18:55-kor kezdődik a finálé.

[ki-nem-mondott-szavak-tengere]

Kabócák zaja szűrődik be a nyitott ablakon és szakítja ketté a szoba fullasztó csöndjét.

Hamarosan itt a vége.

Nem lesz hova húzni az időt, megüresedik a szívben betöltött tér, megszűnnek az agyba fúródott kételyek.

Hamarosan itt a vége.

Nem lesz nehézlégzés, nem lábad könnybe a szem, megáll a pillanat ott, ahol abbahagyjuk.

A végén.

Hamarosan itt a vége.

És már nem lesz megbánás, a szív megkönnyebbül, a mosoly őszintébbé válik. Szárnyakat kitárva várjuk majd azt a szelet, ami majd alánk kapva visz minket tovább.

Végül így lesz vége.

[vanista]

Finnország és Svédország NATO-csatlakozásának gyors jóváhagyása helyett

delegációt küld a Fidesz.

Jön majd vissza a sok-sok képviselő, Rogán Antal-féle feltaláló lesz mind, finn és svéd válalatok nagy hozzáadott értékű informatikai beszállítója.

Ülnek majd a Hír Tévében gondterhelten, elmagyarázzák, mi az az elektronikus aláírás, tekintetük néha a papírra réved, a riporter nem szakítja félbe a tíz másodperces szüneteket. Aztán beavatnak bennünket, hogy hosszas vívódás megszületett a szavazatuk, az igen.

[angelofghetto]

néha az ember magát szakítja szét

Biztosan manapság is vannak ikonikus zenék, meg olyanok, amelyek csak két embernek fontosak egy bizonyos speciális pillanat miatt, de egyre inkább érzem azt, hogy iparág lett a szórakoztatás. Termékek születnek, és mintha nem érzéseket akarnának közvetíteni, csak hatásokat, látványt, aminek a végén ott a rohadt sok pénz, a sztárság, gyakran a gettóból való kitörés.

Az INXS-t imádtam. Michael Hutchence a zenei tehetsége mellett pont olyan pasi volt, amilyenekbe hajlamos voltam beleszeretni. Jó hangú, fantáziadús, okos, komoly, halk és mély humorral, és olyan formán szexi, ami belülről sugárzik akkor is, ha csak kócosan-fáradtan áll a falnak dőlve felhajtott gallérú kabátban, és még nem is kávézott, és semmit nem csinál, csak lélegzik. (Eleve a tehetség önmagában irtó szexi, de a hosszú hajú pasikért pláne odavagyok.)

Annyira kár érte, hogy ilyen piszok fiatalon végezte. Ma már nagypapi volna. Nem hiszem, hogy kövér és kopasz lenne, tokájára futó borostával, inkább nagyon is sármos, kicsit szarkalábasra gyűrt szemekkel, sokat tudó tekintettel és titokzatos félmosollyal.

Azt mondják, öngyilkos lett, én mást gondolok, inkább játék volt ez részéről, kísérletezés a sorssal, ami félrement. Néha a sikert nehezebb elviselni, mint a kudarcot, és kevés érzékenyebb dolog van, mint egy művész lelke.

[1matt-hew3]

Vetülhessen

Miként a táj fájdalmaiba merülök,

Érzem, hogyan gyötri szél az erdőt.

A gaz sem perdül rá költőien táncra,

Csak tépi, szakítja és kegyetlenül rázza.

.

Nem menekül porszem, toll, sem szirom.

Nem menekülhet az élet.

Engedem inkább szabadon,

Hogy e tájra vetülhessen, a jól ismert lélek.

[worldlessworld]

A legnagyobb hiba,amit valaha is elkövettem,hogy új lehetőségeket adtam. Megengedtem,hogy újra és újra feltépjék a régi,hosszasan gyógyított sebeim. Te voltál a személyes káoszom..maga a szerelemörvény,de ami ekkora lánggal ég,az nagy fájdalmat hagy maga után..és ez most sem volt másképp..akkor is fájt és most is..meg kell tanulnunk végleg elengedni az olyan embereket,akik izzó,sötét lyukat hagynak a mellkasunkban..azt hiszem,hogy attól,hogy romantizálom a múltat,a rengeteg fájdalom és falkapáras elmúlik,de nem. 1,5 év után is ugyan annyira szakítja àt a mellkasom ,mint akkor..vannak dolgok,amik sosem változnak meg..és jobb elengedni és tanulni belőle,tanultam abból,hogy az újrakezdés olyan,mintha megszépítenénk egy gyilkosságot. Nem veszhetünk el a szép és lángoló pillanatokban,mert minden mögött ott ál a fájdalom és az,hogy képesek vagyunk minden emberit elvenni a másikból. Nem kell elfelejtenünk egymást,hisz nem is tudnánk,de ne döfjünk még 100kést a többi 1000mellé. Emlék maradsz,a legszebb és legfájdalmasabb emlékem.. bár azt mondhatnám,hogy valaha megszűnök téged szeretni,de próbálom az idő rohanásával ezt is csillapítani magamban..

[versinator]

Csókját? szakítja

Vezérlvén múlass szentelhessem mennyköve Átokká merj! helyétől metszve Kiadá példás virulmányt graecia Azonba hatalmát! tömjényitekhez prusszia Zephyr eldődeidnek ellenségbe lelkeinkkel Elhervadnak athénét cyprus szellőkkel

Képekben szedeget kitörvén festéd Karjaidat üdvezlő szöktél illetéd Olympiának arányit intél peliont Úgye? kifordula bántsd! pygmalionként Bükkfa rózsalevél elejbek énekemmel Lepleit! díszeivel pompájokat lelkesedéssel

Bére! ágokkal enyészik nyögdelve Normánnak hasogatva gyaníthatunke lejtve Borbul pártáját ünnepelése antónia Nyögdelve áldozatlan szárnyaiddal melancholia! Berkeit rabláncok révéig liebel Dicső! atrídák dallosához görgedezéssel

Aethra nevezé nyitál öleléd Királyid királynénk megtagadva összekötéd Példád perbe édenét? xenophont Hesperidék felköltik esmere részént Szántanom hantjaiért tanítva kürttel Lenyügzött gigászerővel meggyujtá pécel

Kebelem! gerjesztem enyelgést rejtve! Alúl larissa kikircsen talpköve Öbleiben megtapsol arra! gallia Elolvadott! segélj illatoz symphonia Mohosult leszakaszd véld erkölccsel Céljainknak polyhymniád mulandó? szélveszekkel

Agyváz nyíladozza eltörült ganyméd Nyögdécselsz öszvefonva intézget lelkesítéd Harcokon vakabbá szórtak leránt Aegis paeán majd! bevont Honnom körein héróit istenével Balgatagság utjain felfeded gigászerővel

[thegodcastermate]

Miért higgyek egy olyan Istenben, aki a Biblia szerint gyilkol?

A minap szembejött velem egy videó, ami arról szólt, hogy a bibliai tíz csapásnak lehetett-e történelmi, valós alapja. Nagyon izgalmasok azok a témák, amik eleve azt pedzegetik, hogy a sok csodálatos történés, amit a Szentírás elmesél, vajon tényleg megtörténtek-e, vagy a történetírói fantázia szüleményei. De most nem is kifejezetten ezt akarom taglalni, hanem inkább egy olyan erre a videóra érkezett kommentet, ami nagyon felhívta a figyelmemet, és jó szokásom szerint még kommenteltem is rá egy nagyot.

A felvetett probléma pedig az, hogy hogyan is lehet egy olyan Istent követni, benne hinni, aki ártatlan embereket gyilkol a saját céljai elérése érdekében.

Igazán súlyos gondolat, és nem csak a hitéből “kinevelkedett” agnosztikus vagy ateista tehet fel ilyen kérdést, hanem az egyszeri hívő is olykor-olykor elgondolkodhat ezen, egy adott bibliai történetet olvasva. 

“Hogy is van az, hogy a mindeneket teremtő, és szeretetében gondozó Isten olyasmire vetemedik, hogy ártatlanok életét nehezíti meg, vagy veszi el, akik meg sem érdemlik a szenvedést?”

Induljunk ki a tíz csapás közül az utolsóból, hogy átérezzük a kérdés súlyát. A fáraó érthetően nem akarja elengedni a rabszolga hébereket, akik gyakorlatilag éhbérért építik fel a birodalomat, és gondozzák a későbbi “Róma éléskamráját” - szóval igencsak sok munka volt. Erre a héberek Istene - történetünkben az EGY IGAZ Isten - mintegy bosszúból csapásokkal sújtja az egyiptomiakat, hogy ugyancsak engedjék el a héber rabszolgákat. A nemleges választ csapás csapásra követi, míg el nem jutunk a tizedik, talán legdurvább csapásig.

Isten szó szerint legyilkolta (ἐπάταξεν) az elsőszülötteket, emberekét és állatokét is, kivéve azokét, akinek a húsvéti bárány vérével jelölték meg az ajtajukat (Kiv 12. fejezet). Ezt így olvasva nagyon durván hat, pedig a Szentírás így beszéli el a történteket. Ezek után megtörik a fáraó, és elengedi a hébereket.

Tegyük fel akkor újra a kérdést: Milyen “emberszerető” Isten az, aki ilyen kíméletlenül veszi el ártatlanok életét? Sajnos ezzel a kérdéssel nem csak a Szentírás olvasása közben találkozhatunk, hiszen számtalan olyan tragédia történik, amik hallatán jogosan tör fel a kétségbeejtő kérdés. 

A válasz elsősorban két dologban rejlik: az emberi élet esendőségében és Isten mindentudásában. Amellett, hogy az Isten szereti az emberiséget, nem szakítja ki a természet szabályaiból, annyira nem, hogy ezt még Jézussal sem tette meg (ő is szenvedett és meghalt). Az emberi életnek mi is látjuk minden nap a maga hibáit és bajait, akár a legkisebb nehézségekben, mint például, hogy nem csatlakozik egy bluetooth eszköz rendesen a telefonunkon, egészen olyan nagy tragédiákig, mint egy szerettünk halála. Óriási különbség van a kettő között, de a közös mégis az, hogy a szenvedést éljük meg benne, bár más fokon természetesen. Az emberi élet esendőségében azt látjuk, hogy az élet bizony cérnaszálon függ, ami sajnos sokszor elszakad, sokszor több is egyszerre, és akkor csőstül jön a probléma, ahogy szokás mondani. Ezt próbálhatjuk többféleképpen értelmezni, de az egyik első mindig a mutogatás. Mutogatás a sorsra, a véletlenek balszerencsés sorozatára, vagy persze magára az Istenre. Sokszor még egyenesen vádoljuk is, hogy hogy tehette mindazt, ami megtörtént.

Pontosan itt jön be az isteni mindentudás kérdése. Eszerint a tan szerint Isten mindent tud (duhh…), azt is ami megtörtént, azt is ami meg fog történni, és természetesen a jelent is. Minden információ a birtokában van. Ezért pontosan tudja, hogy mi fog történni, ha például saláta helyett cukrozott sajtos kenyeret eszek minden nap (bár ezt annyira nem nehéz kikövetkeztetni…), de azt is, hogy egy adott fontos döntésemnek, mint például a hivatásnak vagy házasságkötésnek mi lesz a következménye.

Ezek a szándékos fordulatok, oké, de mi van a nagy véletlenekkel. A véletlen találkozásokkal, amik barátsággá vagy szerelemmé formálódnak, hogy aztán válás vagy harag legyen a vége. A véletlen balesetekkel, amik ártatlan emberek életébe kerülnek? 

Bizony Isten ezeket is ismeri, és tudja, hogy be fognak következni. Néha talán érezhetjük az életünkben az isteni irányítást, ha egy-egy jó döntést sikerül meghozni az életünkben, de bizony ott van a sok rossz döntés is. Isten egyszerre visel gondot a világra, de közben hagyja azt is, hogy szabadon történjenek a dolgok, mert tudja azt, hogy a dolgok legvége valami olyan jó felé fog vezetni, amit el sem lehet képzelni. Személyes vélemény, de szerintem Isten megengedte a világháborút is, hogy abból egy addig nem látott globális béke jöjjön létre. Igen, még a hidegháború és a kisebb nagyobb háborúk ellenére is, azt mondom, hogy igenis békésebb időket élünk, mint évszázadokkal ezelőtt.

Na de ennyi magyarázat után térjünk csak vissza az eredeti témára: “Hogy lehet, hogy a Szentírás Istent egyszerre szeretőnek és gyilkosnak is ábrázolja? Hogy lehet így hinni benne?”

Sokszor esünk abba a hibába, hogy a nagy kép helyett csak részletekre figyelünk, ezért nem értjük meg a dolgok igazi jelentését, és ezért se kapunk választ a kérdéseinkre. Ha a Szentírást csakis úgy olvassuk, hogy egy-egy részt kiragadunk belőle, akkor könnyen téves értelmezésbe esünk, és úgy járunk, mint az egyszeri iszlám fundamentalista, aki egy-két Korán idézetre alapozza azt, hogy ártatlan embereket kell ölnie. A teljes történet - amit megtalálunk a Kivonulás (Mózes második) könyve 6-15. fejezeteiben, nem hosszú - éppen arról szól, hogy Isten szereti a választott népét, és gondot visel rá. A bibliai történeteket egyébként is többféleképpen kell értelmezni, mivel szinte mind elbeszélés, és nem pontos történelmi mű. Ezeknek tanító jellegük van - kétségtelen, hogy a hívők és teológusok nagy része sem gondolja, hogy hat nap alatt jött létre a világ - és éppen Isten és az ember kapcsolatáról akar magyarázatot adni. 

Különben érdekes kutatás folyik arról, hogy mindaz, ami a Szentírásban le van írva, valóban megtörtént-e a múltban. A videó, aminek apropóján ezt a jegyzetet írtam is erről szól. Én a magam részéről úgy gondolom, hogy a történelmi események alakulása igenis bizonyíthatja Isten Gondviselését, még akkor is, ha esetleg egyes dolgok máshogy történtek, vagy nem éppen úgy, ahogy azt a Szentírásban leírták. Az ember és Isten közösen a szerzője a könyvnek, és az ember, a maga módján tudja úgy értelmezni a történelem alakulását, hogy azzal bizonyítsa Isten létezését, jóságát és mindentudását.

Alább pedig a videó, ami kapcsán ezt a bejegyzést írtam, szerintem nagyon érdekes:

G. V. Cooper History: A BIBLIAI 10 CSAPÁS VALÓS ALAPJAI - Megtörtént?

[alone-hub]

A terem előtt állok, nemsokára én vagyok a következő. Kiöltöztem, ahogy illik. Magassarkú, blúz, élére vasalt nadrág, és az épp következő tantárgy anyaga a kezemben papír formában. Olvasom, nézem, de nem értem. Más jár a fejemben.

- Sima liba.-jön ki szaktársam a helyiségből.

- Milyen volt?-kérdezem félve.

- Nem kell tőle tartanod, segítenek. Meg amúgy is, kettes megvan, utána kit érdekel.-kacag jóízűen.

- Van akinek ez nem elég, te is tudod!-nevetek immáron én is.

Elköszönt, majd elment. Körül nézve, rengeteg papírt bújó diákot látok akik az utolsó perceiket is azzal töltik, hogy valami megragadjon a stressztől tomboló fejükben. Megnézem a személyim. Nem rossz kép, kicsit idejét múlt. Rajta az összes adatot fejből tudom. Idegesen szorongatom a platszik kártyát, miközben egy utolsó pillantást vetek a tananyagra. De nem itt vagyok fejben.

Valahol, valami flancos házban, vele együtt, ahogy épp főzök neki, majd kijön a konyhába, hátulról átölel, és egy puszit ad az arcomra.

- Jöhet a következő a névsorban!-szakítja félbe az idilli képet az egyetemi docens. Én voltam a következő.

Mindenre legjobb tudásom szerint válaszoltam. A kettesért imádkoztam, de a hármasra van szükségem hogy bent maradjak államin. A feleletem végén idegtépő a csend. Sutymorognak, írnak, de semmit nem mondanak. Megköszönik, és távozásra bírnak. Kicsit megkönnyebbülve lépkedek az ajtó felé, ezen is túl vagyok. Felveszem a kabátom, majd a táskám és elköszönök mindenkitől.

Amikor az épületből kilépek, váratlan látvány tárul elém. A kedvesem az, egyenruhában, ahogy szerelmes szemekkel néz rám. Ledöbbenek, ledobom a táskám és örömkönnyekkel teli szemekkel futok felé. Az ölébe kap, megpörget. Percekig szorítjuk egymást, mielőtt utat engedünk egy csóknak. Végre visszatért hozzám.

*bzz, bzz, bzz*

Szól az ébresztőm.

Álmodtam? Annyira valóságosnak tűnt. Annyira szép volt. Ott akarok maradni abban az álomban, és benne élni. Itt nélküle vagyok. Nem akarom ezt. Vele akarok lenni.

[vhrai-blog]

Az biztos, hogy A cégvezető nem egy pihentető, délutáni olvasmány, de érdemes volt vele megküzdeni.

[lilcantina]

Sok jó dolgok vannak,

és szépen alakul az élet, de mikor van kis időm és kimászok az újdonságok mókuskerekéből, és eljut a testem a fáradtságig, akkor elkap a gyász, és borzasztóan érzem magam.

TLDR, komfortzónátlanság, fáradtság, otthontalanság, gyászfolyamatok, és hiányoznak a kutyáim.

Szeptember végéig kell kibekkelni ezt az otthontalan állapotot, (egyébként B. egy csoda, mert szó nélkül és lelkesen jön velem haza anyumékhoz minden egyes hétvégén, bár mondjuk igazából mivel az ő szülei velünk élnek ezért valahol ezt fairnek érzem, de ettől még nem kéne, hogy evidens legyen, szóval hálás vagyok és örülök amiért ő jól érzi magát itt.) és október elsején megkapom a szolgálati lakást, és költözünk és lesz saját helyem ahol csend van és az enyém és magamra tudom zárni, és nem kell gondolkodni, hogy éjjel kimehetek-e egyszál bugyiban (vagy még abban sem) a fürdőbe. Szóval az új munkahelyem csodás, a művházam-könyvtátam új és nagy, és van élet, és vannak feladatok, és jó vagyok benne nagyon, és nagyon jó a kolléganő, és lelkes vagyok és jól csinálom a dolgaimat. Tervezgetjük az életet B-vel és minden szuper és nagyon jó és minden szépséges, de azért már rettenetesen várom, hogy különköltözzünk, mert így nem lehet pihenni. És mikor hazajövök hétvégére anyumékhoz elkap a fáradtság és sírok, mert hiányzik a komfort amit a saját hely ad, mert nincs komfortzónám ott még, itt már, csak a kettő között lebegek egy hajszálon a kamaszkori szobámban (amit átalakítottam felnőttkorira, és kb most ez a biztos pontom, másfél órára onnan ahol élek) és ahogy a fáradtság mossa le rólam a kötelességet, a lelkesedést, a terveket és mindent, amitől a mindennapok eltelnek, akkor ott marad alatta a gyász, hogy nekem kellett mindig a felnőttebbnek lennem, hogy nekem kellett szégyellnem magam, amiért teljesen jogosan továbblépnem, hogy nekem kellett elengednem mindent, hogy én voltam a szarember, aki elmegy, hogy az az ember, akinek mindent megadtam, és akit sosem bántottam bántott azért, mert nem volt már közös jövőnk és eljöttem. És fáradt vagyok és sajog, és nem most fáj, csak most van időm érezni azt amit akkor nem volt, és fáj, hogy nem nekem kellett volna felnőttnek lennem, és fáj a méltatlanság, és fáj, hogy bántott, és fáj, hogy tőrdöfésszerűen elvett tőlem olyan dolgokat, amikhez semmi joga nem volt. (Kurvára hiányzik a kutyám, és igen, én voltam a felnőtt, aki nem rángatja ki az állatot a megszokott környezetéből, és nem szakítja el a két kutyát egymástól, és otthagyja az állatorvosi rendelőnél, ahol minden megvan ami kell nekik, de a kutyám az enyém volt, a lélekállatom, a társállatom, és ha két kutya van, és Tara hozzám kötődik, Fufó meg Tarához akkor logikusan mindkét kutya nálam kéne legyen, de nekem kellett a felnőttnek lenni, és most kurvára fáj, kurvára sajog, és ha holnap elmennék meglátogatni őket lehet csak még rosszabb lenne, és nem tudom, hogy hogy cseszek ki jobban magammal, ha elmegyek, vagy ha nem.)